Világ, 1920. június (11. évfolyam, 130-154. szám)

1920-06-03 / 132. szám

1920. június 3. VILÁG 2 ------------------------------——Csütörtök Elfogadták a fővárosi választási­­ törvényt A nemzetgyűlés mai ülése Az Illés megnyitása után a budapesti községi vá­lasztásokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását folytatták. Elsőnek Bárczy István szólott a 13-ik sza­kaszhoz, amely azokat sorolja fel, akik hivatalból lesz­nek tagjai a közgyűlésnek. Nem híve annak a gondo­latnak, hogy a közgyűlésnek olyan tagjai legyenek, akiket nem a közönség választ. Még a főtisztviselők szavazati jogát sem helyesli. Elmondja azután, hogy a cenzúra a törvényjavaslat kritikáját sem engedte meg. Nem engedték megjelenni­­Szterényi József és Springer Ferenc kritikáját sem, pedig egyiket sem lehet valami forradalmárnak nevezni.. — Springer is törzsfőnök volt, mondja valaki a kereszténypártom — Kívánom, — felel Bárczy, — hogy sok olyan törzsfőnöke legyen a fővárosnak a jövőben, mint Springer volt. Fölolvassa Springer nyilatkozatát, amelynek törlését abszurdumnak mondja, amely azon­ban nem sporadikus jelenség. Ez így volt a Bárczy-rezsim alatt is, — vélte Túri Béla. ... Nekem semmi közöm sem volt a cenzúrához, mondja Bárczy. .. A képviselő úr, mint szerkesztő, tudhatja, hogy a cenzúra az én igazságügyminiszter- cégem alatt átment a miniszterelnökség hatáskörébe, nehogy nekem politikai befolyásom lehessen. Most sem mondom, hogy a belügyminiszter úr irányítja a cen­zúrát, de azt állítom, hogy a cenzúra mai működése mellett semmi értelme sincs annak, hogy a lapok meg­jelennek. — Szabad sajtót! — kiáltott Sándor Pál. Ernszt Sándor pedig haragosan mondta: „Hallatlan ! Ennek a beszédnek célzata van!“ „Biztosíthatom a képviselő urat, —­ felelt Bárczy, — hogy nincs semmiféle cél­zata." „De igen, diszkreditálni akarja a parlamentet",­­— haragudott Emett. Bárczy nyugodtan felelt: Bocsá­nat, a parlamentnek a cenzúra kezeléséhez semmi köze. Az elnök megjegyzi, hogy a parlamentnek minden köz­ügyhöz, tehát a cenzúra kezeléséhez is köze van. Ezzel véget is ért a kis csetepaté és Bárczy folytatta beszé­dét. Kifejtette, hogy ha már egyáltalán lesznek a köz­gyűlésnek ilyen tagjai, akkor a fővárosi lakosság kü­lönböző foglalkozási ágai legyenek így képviselve. "A javaslatnak ez a pontja azonban ebben a formában az önkormányzat szempontjából retrográd lépés. Meg­győződése, hogy ez a törvény, ha azzá válik, pár év alatt úgyis revízió alá kerül, mert ebben a formában fenntartani nem lehet. Bárczynak Dömötör belügyminiszter felelt. Bizo­­nyítani akarta, hogy „okulva a múlt — enyhén szólva­­— hibáin", nívós, kifogástalan, hazafias testületként akarja látni a főváros közgyűlését. A 13. Szakasz kor­­rektívuma a legnagyobb mértékben biztosítja ezeket a célokat. Tiltakozik az ellen, hogy cikkek felolvasása útján levitézlett városatyák itt leadhassák véleményü­ket. (Ruppert Rezső: Springer mindig függetlenségi volt. Egy hang a kereszténypárton: Károlyi is az volt!) A tett ellenvetések nem győzték meg, kéri a szakasz változatlan elfogadását. A szakaszt a Ház változat­lanul fogadta el. Pető Sándor felszólalása után Dömötör belügy­miniszter kijelentette, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése után egy hónappal meg akarja tartatni a választásokat. A 24-ik szakasznál Bottlik József szólalt fel és védte meg a fővárosnak az autonómiához való jogát. Kifejtette, hogy a belügyminiszter feloszlatási jogában az alkotmány biztosítása elvének áttörését látja. A legnemzetibb és legönállóbb országban is bekö­­vetkezhetik alkotmánysértés és így szükségesek az al­­kotmánybiztosítékok. A közszabadságokat soha sem a pillanatnyi helyzet számára kell alkotni. Ha a nemzet­gyűlés ezt a szakaszt törvénybe iktatja, nemcsak a fő­várost kapcsolná ki az alkotmányvédelemből, de súlyos ■ is veszedelmes precedenst is alkotna. Az alkotmány nem noli­me tangere, de az alkotmány szelleme igenis szent­ség. A törvény alkotói valószínűleg a főváros er­kölcsi és anyagi javait akarták megvédeni. Erre azon­ban nincs szükség. Van a fővárosi törvényben erre ele­gendő mód. A törvényhatóság mindenkor reflexe a közhangulatnak és ha ez így van, akkor hiába oszlatja fel a belügyminiszter, mert a közhangulatot úgy sem tudja megváltoztatni. A szakasz törlését kivonját. Ruppert Rezső is tiltakozott a precedens alkotása­­ellen. A szakaszt, valamint a többi szakaszokat is Dö­mötör belügyminiszter felszólalása után elfogadták. Korányi Frigyes pénzügyminiszter benyújtotta ezután az italmérési jövedékekre vonatkozó törvény­­javaslatot, majd a pénteki napirend elfogadása után az elnök szünetet rendelt. X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Grettler Jenő a honvédelmi miniszterhez intéz interpellációt a lerekvirálások dolgában. — Usad­y Ferenc elmondja, hogy a fővárosnál 132 állás van üresedésben, ezeknek a betöltését sürgeti. — Szabó Balázs azt tartja, hogy a kormánynak nem lenne sürgősebb teendője, mint a zsidókérdés törvé­nyes rendezése. Az izgatottságot csak úgy lehet lecsil­lapítani, ha erre nézve a kormány határozott kijelen­téseket tesz. Tankovics János fölpanaszolja, hogy a múlt héten a malmokat közkatonák vették körül és kizárták a tulajdonosokat. Másik interpellációjában azt panaszolja, hogy a nagybirtokosok idegen aratókat fo­gadtak, a helyi aratók pedig kenyér nélkül maradtak. Harmadik interpellációjában amiatt szólal föl, hogy a nyári munka idején bevonultatják a falusi ková­csokat. ■ ••" Az ülés három órakor ért véget. Berlinben szombatra új ellen­forradalmat várnak A Berliner fdgeblatt jelenti: Tegnapelőtt óta csapatok koncentrálódnak, amelyek a Lichtschlag hadtest és tárás szabad hadtestek maradványaiból alakulnak­. Potsdamban állítólag bajor csapatok gyülekeznek, ahol Vilmos Ágost hoffenzoberni her­cegnek fontos szerepe lesz. Hire jár, hogy szom­batra akciókat terveznek, amelyek során valameny­­nyi pacifistát és ismert baloldali személyiséget le akarnak tartóztatni. A munkásságot bő élelmiszer­­adagokkal akarják megnyugtatni. Zöld internacionálé Kölnből jelentik: Er Heim bajor parasztvezér közölte, hogy Németország, Ausztria, Magyarország, Belgium, Hollandia, Svédország és Norvégia vala­mennyi parasztszövetsége előkészületeket tesz az egész mezőgazda világ zöld internacionáléjának­ megteremtésére, amelynek székhelye Hágában lesz. Június 6-án Passzauban megbeszélés lesz a német, osztrák, magyar, bolgár és román parasztvezérek között ebben a kérdésben. Ötszázmillió közélelmezési pótadó Az idei termés értékesítésére vonatkozó ren­delet tárgyában a közélelmezési minisztérium ma délelőtt tartott ankétet, amelyről lapunk más he­lyén számolunk be, a többek között elhatározta, hogy a gazdaközönség áldozatával szemben egy évre szóló ad hoc törvény útján közélelmezési pótadót fognak kivetni a többi összes egyenes adók után. Ezt a közélelmezési pótadót, amelyet körülbelül ötszázmillióra lehet becsülni, arra fogják felhasz­nálni, hogy a­­köztisztviselők és közalkalmazottak részére a gabonát a megváltási ár egyhatodáért fog­ják adni. ............................. . — . a jr Két nap néma tüntetése Két napon át az egész magyar nemzet, élén a fővárossal, néma tüntetéssel, a nagy magyarok emlékszobraihoz és sírjához való zarándokolással fejezi ki tiltakozását a béke ellen, amely e meg­­sanyargatott ország számára­­ halált jelentene. Az ünnepségek és a tüntető felvonulás sor­rendje a következő: A béke aláírását megelőző napon reggel Úrnapi körmenet lesz. Egyesületek és küldöttségek reggel 8 órakor gyülekeznek a koronázó főtemplomnak a Szent István-szobor felé eső részén. Az ünnepi nagymise pon­tosan 9 órakor kezdődik. A körmenet a Verbőczy-utcán, a Nándor-téren, az Úri-utcán, a Dísz-téren és a Tárnok­utcán át tér vissza a­ koronázó főtemplomhoz, ahol imá­­val végződik az ünnepség. A körmenetben résztvevők, a körmenet után elvo­nulnak a honvédszobor előtt és egy-egy virágszálat he­lyeznek el a talapzatra. Délelőtt tizenegy órakor a Területvédő Liga koszo­­rúzza meg Vörösmarthy, fél 12 órakor Petőfi szobrát, délután 6 órakor pedig Kossuth síremlékét. Az Erdélyi Magyar Székely­ Szövetség az erdélyi Unió lobogója alatt részt vesz a Terü­letvédő Liga­ til­takozó felvonulásán. A békeszerződés aláírásának napján, pénteken dél­előtt fél 9 órakor a menekültek és kiüldözöttek gyüle­keznek az ezeréves emlékműnél, Árpád szobra előtt és onnan 9 órakor indulnak az Andrássy-úton át a Bazili­kához, ahol 10 órakor kezdődik a­ könyörgő istentiszte­let. Ugyancsak 10 órakor, az aláírás időpontjában kö­nyörgő istentisztelet lesz a deák téri evangélikus, a kál­­vin téri református és a hold utcai unitárius templomban is, amelyeken a főváros egész közönsége résztvesz. Az istentiszteletek után a menekültek a Petőfi­ térre vonulnak és a Himnusz eléneklése után szétoszolnak. Az üzletek és a nyilvános helyiségek 10 órától kezdve zárva lesznek. A hivatalokban, a bankokban a munka szünetel. A tőzsde szintén zárva lesz. A villamo­sok 10 órakor 10 percre megállanak. A vonatok az or­szág egész területén 5 percre megállanak. A harangok 10 órától kezdve félórán keresztül zúgnak. A tüntetésben részt vesz a magyar kereskedő világ is. Az országos jellegű kereskedelmi érdekképviseletek egyhangú határozata alapján a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felhívja az ország kereskedőit, hogy jú­nius 4-én, pénteken délelőtt 10 órától délután 2 óráig üzleteiket tartsák zárva. Június 4-én a megszállott törvényhatóságok Buda­pesten tartózkodó követei a vármegyeház nagytermé­ben jönnek össze. Külföldi­ lapok a magyar bék­éről A bi­vpárzerződés ratifikálásával kapcsolatosan a La Pelite Republique szerint a bécsieknek nincs ke­nyerük, a magyar Alföld parasztjának pedig nincs annyi fája, amennyiből koporsót készíthetnek. A Berlin Oskeit Tidende párisi értesülése sze­rint Magyarországot a békeszerződés aláírása után közvetlen felveszik a népszövetségbe. Könnyen le­hetséges, hogy nemsokára nem legyőzött ellenség­nek, hanem barátnak és érdekszövetségesnek fogják­i tekinteni,'' ’ ” ' ~’ .—' Egy sorhajóhadnagy rejtélyes halála (Aj Világ berlini­ hídosítójától.) A német lapot napok óta sokat foglalkoznak Hans Paasche szol­­gálaton­ kívüli sorohajóhadnagy tragikus halálával!­■ Paaschg, s­ibm sem politizált, nem tartozott egyetlen párthoz sem, de egy időben élénk részt vett a paci­fista mozgalomban és pacifista érveit hangoztatta most is, amikor birtokára, Waldfriedenre vonult vissza, Nyugatporoszországba. Földbirtokos szom­szédainak egy része, úgy látszik, nem volt tisztá­ban azzal­­, különbséggel, amely a pacifista gondol­kodást elválasztja a Spartakusz-mozgalomtól és ezért ismételten feljelentették Paaschet. A feljelen­tések olyan rémregényeket adtak elő, hogy a katonai hatóságok egy egész századot küldtek Paasche birtokára, gépfegyverrel és minden egyéb felszereléssel, noha Paa­sche kasnyiban rajta kívül mindössze két fegyverképes korú alkalmazott tar­tózkodott és így bajos volt egy nagyarányú fegy­veres védekezést feltételezni róluk, már abban az esetben sem, ha gondoltak volna erre. A Paasche ellen küldött csapat több osztagra vált szét és több oldalról közelítette meg koncentrikusan a kis kas­télyt. Útközben minden faluban elvágták a telefon­drótokat, hogy Paasche ne hívhasson „erősítéseket** kastélyába és ezért Nyugatporoszország egy részé­ben máig sem működik a telefon és a távírda.­ Végre minden oldalról körülvették a parkot és elő­­ásutották úszónadrágban Paasche-t, akit ép­pen für­dés közben találtak. A fogolylyal nem éppen udva­riasan bántak és ezért Paasche attól tartott, hogy lelövik, mikor látta, hogy egy sor puskacső fordul feléje. Sőt állítólag a bírtak alkalmazottai azt a kiáltást is hallották: „Itt van, tüzelj!" Paasche erre egy reflexmozdulattal egy közeli árokba vetette magát, nyilván azért, hogy fedezéket keressen. Azonban az árokban is volt egy őrszem, azzal az utasítással, hogy nyomban tüzeljen, ha menekülni vagy csak futni lát valakit a birtok területén. Az Őrszem tehát kétszer tüzelt és Paasche holtan ro­gyott össze az árokban. Az utóbb megejtett ház­kutatás az ügyben eljárt hatóságok kijelentése sze­rint teljesen igazolta a denunciálások alaptalansá­gát. A feljelentők túlzásain kívül a német lapok felelősnek tartják a Paasche birtokára küldött csa­­­­pat parancsnokát is. Ennek nevét idáig nem sike­rült kideríteni. , ítélkezik a lakáshivatal Lakásából kilakoltatott és az utcára dobott királyi ügyész (A Világ tudósítójától.) A nyilvánosság ítélete alá­ttocsátjuk a következő lakásügyi esetet, mely: "dr. Tomcsányi Albert budapesti királyi ügyészszel történt meg. •­ Dr. Tomcsányi Albert királyi ügyész IS esztendeje bérli özv. Reisenleitner Antalné háztulajdonosnő IX., Ferenc-körut 38. I. 7. számú három szobás lakást, a háztulajdonos­ nő a lakást felmondotta, mert szerinte erre a Pólából Budapestre költözött vejének, Locskay György tengerészeti főüzem vezetőnek, van szüksége, özv. Reisenleitner Antalné új lakásról nyilván nem gondosko­dott. A lakbérleti bizottság Pk. K. V. 206.537/1919. sz. határozatával a jogtalan felmondást érvényesnek mon­dotta ki és dr. Tomcsányi ügyész panaszát elutasította. Megdöbbentő az a rosszindulatú és jogtalanság, ami­vel a Lakáshivatal ezt az ügyet intézte. Nevezetesen Locskay 1912 óta lakott Pólóban, honnét 1918 novembe­rében költözött, Budapestre és mindeddig anyósának öt szobás nagy lakásában lakott. Meg kell jegyeznünk —­ és ez a jogsérelmet súlyosbbítja — ugyanebben a ház­ban haláleset folytán egy megfelelő lakás folyó évi február havában megürült, de akkor a háztulajdonosnő ezt nem vette igénybe. Dr. Tomcsányi ügyésznek most május elsején kellett volna lakásából kihurcolkodnia, de közben súlyos operáción esett át és Bl. 878/1920. sz. alatt beadott kérvényében a fenti határozat felfüggesz­tését kérte. V. 1892/1920., ill. 8 1035. sz. alatt Óbudán (1!) Lajos­ utca 70. sz. házban egy teljesen elhanyagolt, kis lyukat utaltak ki a királyi ügyésznek, aki a hatá­rozat végrehajtásának felfüggesztését ismét kérte, ami meg is történt. Ezek után csak rémregénybe illő dolgo­kat hozhatunk nyilvánosságra. 1920. május 19-én dr. Tomcsányi ügyész Ferenc­ körúti lakáson megjelent Orosz Hofffmann Győző végrehajtó Locskay Györgygyel együtt és se szó, se beszéd, az ügyészt, továbbá a nála lakó két személyt bútorokkal, mindennel együtt a la­kásból átdobták. A kíméletlen és felháborító eljárás el­len a királyi ügyész előterjesztést tett, de mivel ez se nyert elintézést, dr. Tomcsányi — hogy egy életen át összeszedett holmijait megmenthesse — be akart köl­tözni az óbudai lakásba. Itt azonban — és ez jellemzi a Lakáshivatalban uralkodó fejetlenséget — az a szo­morú meglepetés érte, hogy ezt a lakást a Székesfehér­várról Budapestre költözött Weisz Dezső nevű kereske­dőnek szabályszerűen már kiutalták. Hogy minő ala­pon, arról talán a Lakáshivatal sem tudna felvilágosí­tást adni. A helyzet tehát az, hogy dr. Tomcsányi Albert királyi ügyészt, aki 16 esztendeje lakik Budapesten és ebből 15 esztendőt egyhuzamban egy lakásban töltött el, felületes határozatgyártással hajléktalanná tették. AZ esetet dr. Ferdinándy Gyula igazságügy­­miniszter szives figyelmébe és jóindulatába ajánljuk­:" '-mi/' - *» '-v'- -v ____’

Next