Világ, 1920. július (11. évfolyam, 155-180. szám)

1920-07-10 / 163. szám

2 1920. július 10. VILÁG „Kiindulva a pubertásmirigy funkciójára nézve végzett kísérleteim sorozatából, azt a kérdést vetettem fel, hogy a megöregedés folyamata egy olyan állapot-e, amelylyel szemben védtelen az emberi szervez­et, úgy, ahogy védtelen a gyógyíthatatlan betegségekkel szem­­ben,­ vagy pedig lehetséges-e a szeneszcenciát legalább szerény határok között befolyásolni. Kísérleteim az alternatíva második részét igazolták. Ezzel a fiziológus feladatát elvégeztem,S a többi az orvostudomány dolga“ — így foglalja össze felfedezését Steinach professzor. A szövegezésnek ez a módja kétségkívül komoly tudásra­­vall és nem sarlatánra. Az emberi szervezetben egy egész sor olyan mirigy van, amelynek funkciójával, szerepével az élet gépezeté­ben nincsen tisztában a tudomány. És ezt a problémát komplikálja az a körülmény, hogy egy jónéhány mirigy­nek nincs is kijárata, nincs olyan csatornanyítása, amely elvezetné a mirigy által kiválasztott nedveket. Pedig a biológia az a tudomány, amely az élettelen anyag és az eleven szervezet választófalát akarja ele­meire bontani, már régen kettőzött erőfeszítéssel igyek­szik a mirigyek funkcióját szétfejteni. Abban a fel­tevésben, hogy az idáig még ismeretlen szerepű miri­gyek közt kell keresni az emberi szervezet nem egy fontos erőforrását. Kivált a pajzsmirigygyel, a hasnyál­­mirigygyel és az ivarmirigygyel foglalkozott sokat a fiziológia. Steinach tanár a genitáliáknak eddig ke­véssé vizsgált pubertásmirigyével foglalkozott éveken át és kísérleteinek során arra a felfogásra jutott el, hogy a pubertásmirigynek sokkal fontosabb a szerepe a megöregedés folyamatában, mint az egyébként vitális szervek elkopásának. A pubertásmirigy sejtképződésé­nek elbágyadása jelenti az öregedést és a szervezet egész működését megfiatalítja az, ha újra megélénkül a pubertásmirigy, sejtképződése. És az elbágyadt sejt­képződés felélénkítésére két módszert is talált Steinach professzor: a sejtképződés élénkítésére egyébként alkal­mazo­tt). Röntgen-besugárzás hatékonynak bizonyult a pubertásmirigygyel szemben is, azonfelül a pubertás­mirigy egyik kivezető csatornájának lekötésével és finom természetű operatív beavatkozásokkal is sikerül a sejtképződést felélénkítenie Steinachnak. A kísérleteket eleinte­­természetesen állatokon, ku­tyákon, macskákon és madarakon végezte Steinach. üreg, megkopaszodott, étvágytalan, elernyedt izmú, örökké álmos, szőrüket és­­tollakat vesztett öreg kutyák és madáraggastyánok voltak a kísérleti objektumok: ezek újból élénkek, mozgékonyak, játékos kedvűek let­tek, szőrözetü­k és tollazatuk visszakapta sűrűségét és tényét, újból játszani kezdtek más fiatal kutyákkal és madarakkal, visszanyerték érdeklődésüket a másik nem iránt, újból harcra keltek szerelmi riválisaikkal, szó­val a fiatalság minden ösztöne, egész elaszticitása, friss energiája, csorbítatlan életkedve feltámadt bennük. Ezek a végelgyengülés fázisához eljutott állatok általá­ban átlagos élettartamuknak egynegyedéig éltek még a pubertásmirigy sejtképződésének befolyásolása után és ennek az időnek nagyobb részén át­­ fiatalok voltak, játékos kedvűek és főleg szerelmesek. Embereken szintén végzett már kísérleteket Stei­nach : egy korán megvénült munkáson és két öreg kereskedőn. Itt operatív beavatkozás történt és mind a három páciensen ugyanaz a hatás mutatkozott, mint az állatkísérleteknél. A három öreg­ember visszanyerte testi és szellemi fiatalságát, életkedvét, elaszticitását, munkaerejét. És ez a hatás mutatkozott olyan nőkön is, akiknél más célokból végeztek a pubertásmirigy kör­nyékén Röntgen-besugárzásokat . . . .Annyiban mindenesetre fenntartással kell fogadni Steinach professzor felfedezését, hogy az öregedés folya­mata valószínűleg több faktor összetett hatása és a faktorok közül valószínűleg csak az egyik­ a pubernís­­mirigysejtképződése. Lehet azonban, hogy ez a leg­fontosabb faktor, és lehet, hogy a sejtképződés elbágya­dása itt korábban következik be, mint az egyéb orgá­numok elkopása és megöregedése. Ebben az esetben ter­­mészetesen igen nagy perspektívákat nyit meg Steinach profeszor felfedezése, amelynek nagy tudományos jelen­tőségét akkor sem lehet kicsinyelni, ha a felfedezés gyakorlati alkalmazása egyelőre vagy még sokáig rám sikerülne, olyan mértékben, mint ahogy Steinach hiszi, óvatos szövegezése mellett is. Mecsnikoff, a párisi Pasteur-intézet volt híres igaz­gatója tudvalevőleg már két évtized előtt felállította azt a tételt, hogy az öregség a betegség, és a vastagbél baktérium-flórájának elpusztításával akarta meg­akasztani az öregedés folyamatát. Steinach hipotézise mindenesetre sokkal jelentősebb, mint Mecsnikoffé, ha arra gondolunk, hogy Deidéus a hypofaszis-mirigynek, a mellékvese-mirigynek se, a pajzsmirigynek kétségtelen tudományos eredmények szerint döntően nagy befolyá­suk van a szervezet legpontosabb funkcióira. A mirigyek szerepének felderítésére óriási lépést tett előre és fog még megtenni a fiziológia, még azon az éjszakán visszautazol Párisba, a helyre­állítás kérdésének tehát csupán főbb irányvonalairól lehet tárgyalni. Ez azt jelenti, mint a szövetségesek ré­széről mondják, hogy a hadikárpótlás teljes összegét most még nem lehet megállapítani, de jelenti azt is, hogy újabb konferenciát kell összehívni, esetleg Osten­­débe. .... jf Megegyezés a spaai Konferencián Spó#1W#"Jelentik: Azt a határidőt, amely a Reichs­­h­ehr haderejének csökkentésére van megállapítva, ok­tóber elsejéig meghosszabbítja a konferencia. Ebben az időpontban a seregnek 150.000 főre kell csökkennie és legfeljebb tíz Reichswehr-dandárból állhat. Azon­­felül a szövetségesek kijelentik, hogy beleegyeznek egy második, 1921. január 1-én lejáró határidőbe is. Eb­ben az időpontban a haderő 100.000 emberre való le­szállításának be kell fejeződnie. A pártok vezérei és Ebert birodalmi elnök, valamint a Berlinben időző miniszterek tegnap késő éjjelig foly­tatták tanácskozásaikat. Ma reggel tovább folytak a tárgyalások, amelyek azzal az eredménynyel jártak, hogy a spaai delegátusoknak szabad kezet engedtek. A Spaaban lévő miniszterek hosszabb tanácskozások után elhatározták, hogy aláírják a feltételeket. Minden aggo­dalmuk mellett is a miniszterek és a katonai tanács­adók egy értelemmel hozták meg ezt a határozatot. Mint­ a Berliner Tageblatt-nak Spaaból táviratozzál­, hétfőn este kell rekeszteni a konferenciát. Millerand Bokányi, a hadtestparancsnok A népbiztosok bű­npörének negyedik napja A tárgyalást fontban kilenc órakor nyitotta meg dr. Stocker Antal elnök. Dr. Brauner Hór védő beje­lent, hogy egyik lap úgy tüntette fel, mintha ő a tár­gyalás első talpján tett felszólalásában a proletárdikta­túrát ta isfntette volna. Tiltakozik ez ellen s kijelenti, hogy védői hivatásának teljesítésében nem engedi magát megfélemlíteni. Bokányi folytatólag ismerteti annak a pártvezetőségi ülésnek a történetét, amely a március 21-iki munkás­tanácsi ülés után a hatalom átvételéről tanácskozott. A Károlyi-kormány lemondásának közlésével egyidejű­leg, tehát még a munkástanács állásfoglalása előtt be­jelentették azt is, hogy a rendőrség egyhangúlag a S-­­vjethez csatlakozott. Az elnök: Kérem, itt ne vicceljen! Bokányi: A plattform az volt, hogy a szerbekkel, románokkal, csehekkel a háború elkerülendő, ellenben a munkástanácsban elfogadott plattform a legélesebb harcot hirdette az entente-imperializmus ellen. Kun Béla is hajlandó volt az entente ellen hadat üzenni s ezzel feladta az az nacionalizmus gondolatát. Kun Béla azt mondta, hogy igenis van haza, a proletárság hazája. Kun Béla álláspontja, hogy tudniillik a béke a népek megegyezésén alapuljon, sokkal igazságosabb volt, mint a párisi béke. És természetes, hogy a világszabadság kérdése is sokszor foglalkoztatott. Bevallom, hogy vá­gyódom olyan világ után, amelyben a nemzetek közötti gyűlölet megszűnik és a világ összes népei egyesülnek közös intézmények megvalósításában, a természet erői­nek leigázására és az emberiség előbbrevitelére. Az elnök: Ke magyarázzon olyan sokat! nem­ va­gyunk arra ráutalva ! Bokányi: Méltóságos elnök úr, most csak tizen va­gyunk itt Budapesten is én nem felelhetek azokért, akik nincsenek itt! Az elnök: Nem tudta, kik voltak a forradalmi tör­vényszékek bírái? Bokányi: Nem tudtam. Ha tudtam volna, hogy itt Cserny elnököl, nem az utcák söpörtetésével és a csa­tornák tisztításával törődtem volna, hanem magam me­gyek a forradalmi törvényszékhez elnöknek. „Amikor a Harcas fronton harcoltam .. A vörös hadsereg szervezésének történetével foglal­kozik ezután. A vörös hadsereg az országot volt hivatva megvédeni s ezért fő — Bokányi — a hadkötelezettség hive volt. Nem azon a nézeten volt, hogy csak a mun­kásság lépjen be a vörös hadseregbe, tehát nem osztály­hadsereget akart. A frontra is kiment és ott is lelkesí­tette a katonákat. Julius 13-án vette át hadtestét s attól kezdve mindig oda ment, ahová a tisztek küldték. Minden tisztet a helyén hagyott, a vezérkari főnöktől a legkisebb emberig. A tisztek körében megbecsülésnek és tiszteletnek örvendett. Nem láttak benne ellenforra­dalom után szimatoló kémet. A tisztekről becsmérlőleg nem nyilatkozott. Az elnök: Mindjárt példával szolgálhatok. Rákosi Béla százados és Jenei Ferenc százados vallják, hogy ön július 28-án Miskolc mellett egy vasúti kocsiban ki­jelentette, hogy a tisztek nagy része megbízhatatlan s ötven százalékukat lelki nyugalommal főbelövetné. Majd terrorcsapatokat hozatok, — mondotta, — akik egypár lógóst fel fognak akasztani és akkor helyreáll a rend! Bokányi: Junius 28-án a tiszai fronton harcol­tam . . . (Nagy derültség a hallgatóság körében.) —’ Bokányi (a hallgatóság felé fordulva) : Igenis har­coltam ! Az elnök: A székelyeknek azt mondta, hogy nem harcol­­nak vitézül, majd rájuk ereszti a terroristákat. „Páduai szerint Antal képe mindig a nyakatokban van, — mon­dotta ön, —­ de gyávák vagytok!" Bokányi: Ez nem áll! Én magam is a székelyek jelvényét viseltem és amikor a pesti csapatok le akarták venni sapkáikról a darutollat, felhatalmaztam őket, hogy vágjanak vissza és hivatkozzanak rám. Annyira bíztam a székely csapatokban, hogy feleségemet és gyer­mekemet is közéjük hozattam! Az elnök: Igen, erről is van jelentés. (Olvassa:) „Nagyúri kényelemben és szalonkocsijában . . (De­rültség.) Bokányi: Úri kényelemben? Ugyanazt ettem, amit a tisztek, semmiféle kivételben nem részesültem. Nem is kívántam. Nem azért, mintha nem tudnám megenni a jobb ételt, de gyermekkorom óta igényeim korlátok között mozognak . . . Az elnök: Pedig megengedhette volna, mert fizeté­sét három oldalról kapta! (Mozgás.) Bokányi: Valamennyi népbiztos közt én kaptam a legkisebb fizetést! Első hónapban 3280 koronát kaptam, de még én mondtam, hogy a népbiztosoknak sem lehet nagyobb fizetésük, mint a minisztereknek volt! Erre 33 százalékot levontak a fizetésemből! Az elnök: Áprilisban 3000 koronát kapott, május és júniusban 3349 koronát! Bokányi: Kizárt dolog! Ha így áll az iratokban, akkor valaki elsikkasztotta a pénzt! Az ellenforradalmak elleni katonai akciók kerülnek most szóba s Bokányi kijelenti, hogy semmiféle katona­ságot ellenforradalom letörése céljából nem vett igénybe. Bokányi: Úgy látom, Pogánynyal tévesztenek össze! De én mások dolgaiért nem vállalhatom a fele­lősséget ! Elnök: Ön a kormányzótanács rendeleteiért felel, amelyeknek, megalkotásában és kibocsátásában résztvett! Bokányi: Én nem hoztam és nem hirdettem ezeket a rendeleteket ! Az elnök: Majd rátérünk erre is! Bokányi (vállat vonva): Majd rátérünk! Az elnök­­ (erélyesen) : Velem ne vitatkozzék, velem­ nem lehet kekken beszélni! Figyelmeztetem, hogy ha­sonló rendreutasításra ne adjon többé okot! Bokányi: Tegnap engedelmet kértem, hogy elmond-­­hassam védekezésemet és ma azt tapasztalom, hogy nem mondhatom végig felfogásomat, hanem amikor olyan ponthoz érek, ahol a legnagyobb lelki nyugalomra van­ szükség, megszakítanak és kérdéseket intéznek hozzám, mielőtt kifejthettem volna álláspontomat! Az elnök: Én bírálom el, hogy mikor tehetek föl­ kérdést, ebbe beleszólni senkinek joga nincs! Megenge­dem, hogy felfogását kifejtse, de annak kereteit én­ szabom meg, mert ha megengedném, hogy szónoklatokat tartson, a tárgyalás hetekig és hónapokig tartana) (Zajos taps és helyeslés a hallgatóság körében.) xxxx xxxxxxx xxxxxxx xxxxxxxxxxx X X X X X x Az elnök figyelmezteti a hallgatóságot, hogy tartóz­kodjék minden véleménynyilvánítástól, mert különben­ kénytelen lenne a termet kiüríttetni, ez pedig nagyon­ ártalmas lenne, mert olyan színezetben tüntetné fel az országot, mintha ezt a pert, amely nemcsak a határai­­kon belül kelt érdeklődést, szűk családi körben akarják lefolytatni.­­­ ­ Szünet után Szünet után Bokányi Dezső folytatva vallomását, elmondja, hogy amikor a fővárosi élére került, egyet-­­lenegy tisztviselőt nem bocsátott­ el. Amikor ,a­ túszo­kat szedték, ő távirati utasítást­ kapott, hogy szedjen­ túszokat, ő azonban azt nem tette^meg^egy asszony be­szélte el neki, hogy a Hollánokatt meggyilkolták. Ő azt mondta, hogy ez nem igaz és figyelmeztette az asz­­szonyt, hogy ne terjesszen rémmeséket, de, hogy az mégigl erősködött, elment este a szovjetbe és kérdőre vonta­ Kun Bélát, aki csak ennyit felelt: „Ugyan menjen( öreg, maga felül ilyen dajkameséknek !)‘ — Azt kérdezhetnék most tőlem — folytatta Bo­kányi — hogy miért vállaltam a hadtestparancsnoksá­got? Mi, Kunfi, Böhm és én már júniusban arról ta­nácskoztunk, hogyan lehetne egy új orientáció alapjait megvetni. Böhm ekkor azt mondotta hogy ő elmenne Bécsbe és megpróbálna az entente-tál érintkezést ke­resni, figyelmeztetett azonban, hogy annak idején az átalakulást azért nem lehetett megakadályozni, mert a hadsereg Pogány kezében volt. A hadsereget tehát most biztosítani kell. „Én — mondotta Böhm — el­mennék Bécsbe követnek, a hadseregfőparancsnokságot átadnám Landlernek, aki nem osztja már a kommu­nisták nézeteit, önnek pedig át kell vennie Landler he­lyett a III. hadtest parancsnokságát!" Én eleinte sza­badkoztam, de utóbb beláttam, hogy szükséges a sze­repet vállalnom. Azután bekövetkezett a tiszai offen­­zíva kudarca. Már most elhatároztam, hogy be sem vá­rom Böhm missziójának eredményét, hanem levonatom a vesztett háború konzekvenciáit. Előbb írásban jelen­tettem be Juliernek, hogy ezekkel a csapatokkal újabb offenzívát kezdeni lehetetlenség, de amikor erre csak újabb támadó utasítást kaptunk, vonatra ültem és fel­kerestem Juliert Gödöllőn. Julier azzal fogadott, hogy teljesen osztja nézetemet. „De nem addig van! — fe­leltem én Juliernek. — Nem elég azt itt mondani! Tes­sék velem lejönni Ceglédre s ott megismételni ezt!“ — Julier erre is hajlandó volt s leutaztunk Ceg-­­lédre. Ott volt akkor Kun Béla, Vágó és Landler. Ju­lier bejelentette, hogy új offenzivát nem lehet indítani s a helyzet tarthatatlan. Kun éktelen dühre gerjedt s kitartott amellett, hogy tovább kell harcolni. Erre én közbevetettem magam és kifejtettem, hogy az új offen­­zívához előbb a kormányzótanács hozzájárulását kell­ kikérni. Kun és Vágó ezzel­ szemben azt fejtegették, hogy a hadseregfőparancsnokság plein pouvoirral ren­delkezik s a tanácskormány semmiféle szervétől sem­ kell utasításokat kikérnie. Nagynehezen mégis rábírtam­ Kun Bélát, hogy jöjjön velünk együtt vissza Buda­pestre. A vonaton Kun Béla azt mondta, hogy rosszul­ érzi magát, nagyon fáj a feje és lefeküdt. Egy fél óra múlva felkeltettem és újra kapacitálni kezdtem. Ki i­­fejtettem neki, hogy nagy politikai kísérlete nem si­­­került, de ez nem rajta múlott, ő hivatását teljesítette,­ az ország azonban nem ő, az ország nem bukhat vele együtt. Sokat vitatkoztunk, de hasztalan. Végre Buda-­­pesten, amikor autón hazavitt Aréna-úti lakásomra,­­ sikerült megtörnöm. Csak ennyit mondott: „Bokányi, igaza van! A dolog nem mehet további" . Másnap a kormányzótanács vitatta meg a hely­zetet. Szamuelly és vele a kommunisták balszárnya azt hangoztatták, hogy nem szabad feledni a helyzetet, hanem a Dunántúlról és mindenünnen össze kell gyűj­teni az erőket s ezekkel Budapesten fel kell venni a­ barrikádharcot. A szociáldemokraták ezt lehurrogták, sőt kijelentették, hogy nem elég, ha Kun platonikusan tudomásul veszi a változást és félreáll, hogy később áru­lást emlegessen, hanem tessék neki odaállni a munkás­­­tanács elé és bevallani, hogy a helyzet tarthatatlan." Az elnök: Adataink vannak arról, hogy Kun sza­­­badulni akart a tomszki fogolytáborból és ezért orosz bolsevista körökhöz fordult, szolgálatait felajánlva." Trockijval lépett érintkezésbe, aki önhöz fordult és fel-­­világositást kért öntől Kun Béla megbízhatóságát , illetőleg! -Bokányi: Ez még csak el sem képzelhető! A bolse­­vikiek harcban állnak a mensevikiekkel s igy Trockijj mint bolseviki vezér nem fordult volna hozzám, régi szociáldemokrata vezetőhöz!­­ Csekmanek szavazóbíró: Ön azt állítja, hogy a vörös hadsereggel az országot akarták megvédeni. Hogy egyeztetheti ezt össze azzal, hogy a Népszava ma, a­ diktatúra után egy évvel, még mindig megtiltja a szo­ciáldemokrata párt tagjainak, hogy a Területvédők Ligába belépjenek. ! Bokányi: Erről nem tudok! Én magam a Terület­­védő Liga elnökségi tagja voltam! Csekmanek: A lóverseny körül érdekeltek a proletár-­ diktatúra előtt körülbelül két héttel értkezletet tar­­ tottak, amelyre önt is meghívták. Igaz-e, hogy itt kom­munista beszédet tartottig Szombat

Next