Világ, 1920. július (11. évfolyam, 155-180. szám)
1920-07-10 / 163. szám
2 1920. július 10. VILÁG „Kiindulva a pubertásmirigy funkciójára nézve végzett kísérleteim sorozatából, azt a kérdést vetettem fel, hogy a megöregedés folyamata egy olyan állapot-e, amelylyel szemben védtelen az emberi szervezet, úgy, ahogy védtelen a gyógyíthatatlan betegségekkel szemben, vagy pedig lehetséges-e a szeneszcenciát legalább szerény határok között befolyásolni. Kísérleteim az alternatíva második részét igazolták. Ezzel a fiziológus feladatát elvégeztem,S a többi az orvostudomány dolga“ — így foglalja össze felfedezését Steinach professzor. A szövegezésnek ez a módja kétségkívül komoly tudásravall és nem sarlatánra. Az emberi szervezetben egy egész sor olyan mirigy van, amelynek funkciójával, szerepével az élet gépezetében nincsen tisztában a tudomány. És ezt a problémát komplikálja az a körülmény, hogy egy jónéhány mirigynek nincs is kijárata, nincs olyan csatornanyítása, amely elvezetné a mirigy által kiválasztott nedveket. Pedig a biológia az a tudomány, amely az élettelen anyag és az eleven szervezet választófalát akarja elemeire bontani, már régen kettőzött erőfeszítéssel igyekszik a mirigyek funkcióját szétfejteni. Abban a feltevésben, hogy az idáig még ismeretlen szerepű mirigyek közt kell keresni az emberi szervezet nem egy fontos erőforrását. Kivált a pajzsmirigygyel, a hasnyálmirigygyel és az ivarmirigygyel foglalkozott sokat a fiziológia. Steinach tanár a genitáliáknak eddig kevéssé vizsgált pubertásmirigyével foglalkozott éveken át és kísérleteinek során arra a felfogásra jutott el, hogy a pubertásmirigynek sokkal fontosabb a szerepe a megöregedés folyamatában, mint az egyébként vitális szervek elkopásának. A pubertásmirigy sejtképződésének elbágyadása jelenti az öregedést és a szervezet egész működését megfiatalítja az, ha újra megélénkül a pubertásmirigy, sejtképződése. És az elbágyadt sejtképződés felélénkítésére két módszert is talált Steinach professzor: a sejtképződés élénkítésére egyébként alkalmazott). Röntgen-besugárzás hatékonynak bizonyult a pubertásmirigygyel szemben is, azonfelül a pubertásmirigy egyik kivezető csatornájának lekötésével és finom természetű operatív beavatkozásokkal is sikerül a sejtképződést felélénkítenie Steinachnak. A kísérleteket eleintetermészetesen állatokon, kutyákon, macskákon és madarakon végezte Steinach. üreg, megkopaszodott, étvágytalan, elernyedt izmú, örökké álmos, szőrüket éstollakat vesztett öreg kutyák és madáraggastyánok voltak a kísérleti objektumok: ezek újból élénkek, mozgékonyak, játékos kedvűek lettek, szőrözetük és tollazatuk visszakapta sűrűségét és tényét, újból játszani kezdtek más fiatal kutyákkal és madarakkal, visszanyerték érdeklődésüket a másik nem iránt, újból harcra keltek szerelmi riválisaikkal, szóval a fiatalság minden ösztöne, egész elaszticitása, friss energiája, csorbítatlan életkedve feltámadt bennük. Ezek a végelgyengülés fázisához eljutott állatok általában átlagos élettartamuknak egynegyedéig éltek még a pubertásmirigy sejtképződésének befolyásolása után és ennek az időnek nagyobb részén át fiatalok voltak, játékos kedvűek és főleg szerelmesek. Embereken szintén végzett már kísérleteket Steinach : egy korán megvénült munkáson és két öreg kereskedőn. Itt operatív beavatkozás történt és mind a három páciensen ugyanaz a hatás mutatkozott, mint az állatkísérleteknél. A három öregember visszanyerte testi és szellemi fiatalságát, életkedvét, elaszticitását, munkaerejét. És ez a hatás mutatkozott olyan nőkön is, akiknél más célokból végeztek a pubertásmirigy környékén Röntgen-besugárzásokat . . . .Annyiban mindenesetre fenntartással kell fogadni Steinach professzor felfedezését, hogy az öregedés folyamata valószínűleg több faktor összetett hatása és a faktorok közül valószínűleg csak az egyik a pubernísmirigysejtképződése. Lehet azonban, hogy ez a legfontosabb faktor, és lehet, hogy a sejtképződés elbágyadása itt korábban következik be, mint az egyéb orgánumok elkopása és megöregedése. Ebben az esetben természetesen igen nagy perspektívákat nyit meg Steinach profeszor felfedezése, amelynek nagy tudományos jelentőségét akkor sem lehet kicsinyelni, ha a felfedezés gyakorlati alkalmazása egyelőre vagy még sokáig rám sikerülne, olyan mértékben, mint ahogy Steinach hiszi, óvatos szövegezése mellett is. Mecsnikoff, a párisi Pasteur-intézet volt híres igazgatója tudvalevőleg már két évtized előtt felállította azt a tételt, hogy az öregség a betegség, és a vastagbél baktérium-flórájának elpusztításával akarta megakasztani az öregedés folyamatát. Steinach hipotézise mindenesetre sokkal jelentősebb, mint Mecsnikoffé, ha arra gondolunk, hogy Deidéus a hypofaszis-mirigynek, a mellékvese-mirigynek se, a pajzsmirigynek kétségtelen tudományos eredmények szerint döntően nagy befolyásuk van a szervezet legpontosabb funkcióira. A mirigyek szerepének felderítésére óriási lépést tett előre és fog még megtenni a fiziológia, még azon az éjszakán visszautazol Párisba, a helyreállítás kérdésének tehát csupán főbb irányvonalairól lehet tárgyalni. Ez azt jelenti, mint a szövetségesek részéről mondják, hogy a hadikárpótlás teljes összegét most még nem lehet megállapítani, de jelenti azt is, hogy újabb konferenciát kell összehívni, esetleg Ostendébe. .... jf Megegyezés a spaai Konferencián Spó#1W#"Jelentik: Azt a határidőt, amely a Reichshehr haderejének csökkentésére van megállapítva, október elsejéig meghosszabbítja a konferencia. Ebben az időpontban a seregnek 150.000 főre kell csökkennie és legfeljebb tíz Reichswehr-dandárból állhat. Azonfelül a szövetségesek kijelentik, hogy beleegyeznek egy második, 1921. január 1-én lejáró határidőbe is. Ebben az időpontban a haderő 100.000 emberre való leszállításának be kell fejeződnie. A pártok vezérei és Ebert birodalmi elnök, valamint a Berlinben időző miniszterek tegnap késő éjjelig folytatták tanácskozásaikat. Ma reggel tovább folytak a tárgyalások, amelyek azzal az eredménynyel jártak, hogy a spaai delegátusoknak szabad kezet engedtek. A Spaaban lévő miniszterek hosszabb tanácskozások után elhatározták, hogy aláírják a feltételeket. Minden aggodalmuk mellett is a miniszterek és a katonai tanácsadók egy értelemmel hozták meg ezt a határozatot. Mint a Berliner Tageblatt-nak Spaaból táviratozzál, hétfőn este kell rekeszteni a konferenciát. Millerand Bokányi, a hadtestparancsnok A népbiztosok bűnpörének negyedik napja A tárgyalást fontban kilenc órakor nyitotta meg dr. Stocker Antal elnök. Dr. Brauner Hór védő bejelent, hogy egyik lap úgy tüntette fel, mintha ő a tárgyalás első talpján tett felszólalásában a proletárdiktatúrát ta isfntette volna. Tiltakozik ez ellen s kijelenti, hogy védői hivatásának teljesítésében nem engedi magát megfélemlíteni. Bokányi folytatólag ismerteti annak a pártvezetőségi ülésnek a történetét, amely a március 21-iki munkástanácsi ülés után a hatalom átvételéről tanácskozott. A Károlyi-kormány lemondásának közlésével egyidejűleg, tehát még a munkástanács állásfoglalása előtt bejelentették azt is, hogy a rendőrség egyhangúlag a S-vjethez csatlakozott. Az elnök: Kérem, itt ne vicceljen! Bokányi: A plattform az volt, hogy a szerbekkel, románokkal, csehekkel a háború elkerülendő, ellenben a munkástanácsban elfogadott plattform a legélesebb harcot hirdette az entente-imperializmus ellen. Kun Béla is hajlandó volt az entente ellen hadat üzenni s ezzel feladta az az nacionalizmus gondolatát. Kun Béla azt mondta, hogy igenis van haza, a proletárság hazája. Kun Béla álláspontja, hogy tudniillik a béke a népek megegyezésén alapuljon, sokkal igazságosabb volt, mint a párisi béke. És természetes, hogy a világszabadság kérdése is sokszor foglalkoztatott. Bevallom, hogy vágyódom olyan világ után, amelyben a nemzetek közötti gyűlölet megszűnik és a világ összes népei egyesülnek közös intézmények megvalósításában, a természet erőinek leigázására és az emberiség előbbrevitelére. Az elnök: Ke magyarázzon olyan sokat! nem vagyunk arra ráutalva ! Bokányi: Méltóságos elnök úr, most csak tizen vagyunk itt Budapesten is én nem felelhetek azokért, akik nincsenek itt! Az elnök: Nem tudta, kik voltak a forradalmi törvényszékek bírái? Bokányi: Nem tudtam. Ha tudtam volna, hogy itt Cserny elnököl, nem az utcák söpörtetésével és a csatornák tisztításával törődtem volna, hanem magam megyek a forradalmi törvényszékhez elnöknek. „Amikor a Harcas fronton harcoltam .. A vörös hadsereg szervezésének történetével foglalkozik ezután. A vörös hadsereg az országot volt hivatva megvédeni s ezért fő — Bokányi — a hadkötelezettség hive volt. Nem azon a nézeten volt, hogy csak a munkásság lépjen be a vörös hadseregbe, tehát nem osztályhadsereget akart. A frontra is kiment és ott is lelkesítette a katonákat. Julius 13-án vette át hadtestét s attól kezdve mindig oda ment, ahová a tisztek küldték. Minden tisztet a helyén hagyott, a vezérkari főnöktől a legkisebb emberig. A tisztek körében megbecsülésnek és tiszteletnek örvendett. Nem láttak benne ellenforradalom után szimatoló kémet. A tisztekről becsmérlőleg nem nyilatkozott. Az elnök: Mindjárt példával szolgálhatok. Rákosi Béla százados és Jenei Ferenc százados vallják, hogy ön július 28-án Miskolc mellett egy vasúti kocsiban kijelentette, hogy a tisztek nagy része megbízhatatlan s ötven százalékukat lelki nyugalommal főbelövetné. Majd terrorcsapatokat hozatok, — mondotta, — akik egypár lógóst fel fognak akasztani és akkor helyreáll a rend! Bokányi: Junius 28-án a tiszai fronton harcoltam . . . (Nagy derültség a hallgatóság körében.) —’ Bokányi (a hallgatóság felé fordulva) : Igenis harcoltam ! Az elnök: A székelyeknek azt mondta, hogy nem harcolnak vitézül, majd rájuk ereszti a terroristákat. „Páduai szerint Antal képe mindig a nyakatokban van, — mondotta ön, — de gyávák vagytok!" Bokányi: Ez nem áll! Én magam is a székelyek jelvényét viseltem és amikor a pesti csapatok le akarták venni sapkáikról a darutollat, felhatalmaztam őket, hogy vágjanak vissza és hivatkozzanak rám. Annyira bíztam a székely csapatokban, hogy feleségemet és gyermekemet is közéjük hozattam! Az elnök: Igen, erről is van jelentés. (Olvassa:) „Nagyúri kényelemben és szalonkocsijában . . (Derültség.) Bokányi: Úri kényelemben? Ugyanazt ettem, amit a tisztek, semmiféle kivételben nem részesültem. Nem is kívántam. Nem azért, mintha nem tudnám megenni a jobb ételt, de gyermekkorom óta igényeim korlátok között mozognak . . . Az elnök: Pedig megengedhette volna, mert fizetését három oldalról kapta! (Mozgás.) Bokányi: Valamennyi népbiztos közt én kaptam a legkisebb fizetést! Első hónapban 3280 koronát kaptam, de még én mondtam, hogy a népbiztosoknak sem lehet nagyobb fizetésük, mint a minisztereknek volt! Erre 33 százalékot levontak a fizetésemből! Az elnök: Áprilisban 3000 koronát kapott, május és júniusban 3349 koronát! Bokányi: Kizárt dolog! Ha így áll az iratokban, akkor valaki elsikkasztotta a pénzt! Az ellenforradalmak elleni katonai akciók kerülnek most szóba s Bokányi kijelenti, hogy semmiféle katonaságot ellenforradalom letörése céljából nem vett igénybe. Bokányi: Úgy látom, Pogánynyal tévesztenek össze! De én mások dolgaiért nem vállalhatom a felelősséget ! Elnök: Ön a kormányzótanács rendeleteiért felel, amelyeknek, megalkotásában és kibocsátásában résztvett! Bokányi: Én nem hoztam és nem hirdettem ezeket a rendeleteket ! Az elnök: Majd rátérünk erre is! Bokányi (vállat vonva): Majd rátérünk! Az elnök (erélyesen) : Velem ne vitatkozzék, velem nem lehet kekken beszélni! Figyelmeztetem, hogy hasonló rendreutasításra ne adjon többé okot! Bokányi: Tegnap engedelmet kértem, hogy elmond-hassam védekezésemet és ma azt tapasztalom, hogy nem mondhatom végig felfogásomat, hanem amikor olyan ponthoz érek, ahol a legnagyobb lelki nyugalomra van szükség, megszakítanak és kérdéseket intéznek hozzám, mielőtt kifejthettem volna álláspontomat! Az elnök: Én bírálom el, hogy mikor tehetek föl kérdést, ebbe beleszólni senkinek joga nincs! Megengedem, hogy felfogását kifejtse, de annak kereteit én szabom meg, mert ha megengedném, hogy szónoklatokat tartson, a tárgyalás hetekig és hónapokig tartana) (Zajos taps és helyeslés a hallgatóság körében.) xxxx xxxxxxx xxxxxxx xxxxxxxxxxx X X X X X x Az elnök figyelmezteti a hallgatóságot, hogy tartózkodjék minden véleménynyilvánítástól, mert különben kénytelen lenne a termet kiüríttetni, ez pedig nagyon ártalmas lenne, mert olyan színezetben tüntetné fel az országot, mintha ezt a pert, amely nemcsak a határaikon belül kelt érdeklődést, szűk családi körben akarják lefolytatni. Szünet után Szünet után Bokányi Dezső folytatva vallomását, elmondja, hogy amikor a fővárosi élére került, egyet-lenegy tisztviselőt nem bocsátott el. Amikor ,a túszokat szedték, ő távirati utasítást kapott, hogy szedjen túszokat, ő azonban azt nem tette^meg^egy asszony beszélte el neki, hogy a Hollánokatt meggyilkolták. Ő azt mondta, hogy ez nem igaz és figyelmeztette az aszszonyt, hogy ne terjesszen rémmeséket, de, hogy az mégigl erősködött, elment este a szovjetbe és kérdőre vonta Kun Bélát, aki csak ennyit felelt: „Ugyan menjen( öreg, maga felül ilyen dajkameséknek !)‘ — Azt kérdezhetnék most tőlem — folytatta Bokányi — hogy miért vállaltam a hadtestparancsnokságot? Mi, Kunfi, Böhm és én már júniusban arról tanácskoztunk, hogyan lehetne egy új orientáció alapjait megvetni. Böhm ekkor azt mondotta hogy ő elmenne Bécsbe és megpróbálna az entente-tál érintkezést keresni, figyelmeztetett azonban, hogy annak idején az átalakulást azért nem lehetett megakadályozni, mert a hadsereg Pogány kezében volt. A hadsereget tehát most biztosítani kell. „Én — mondotta Böhm — elmennék Bécsbe követnek, a hadseregfőparancsnokságot átadnám Landlernek, aki nem osztja már a kommunisták nézeteit, önnek pedig át kell vennie Landler helyett a III. hadtest parancsnokságát!" Én eleinte szabadkoztam, de utóbb beláttam, hogy szükséges a szerepet vállalnom. Azután bekövetkezett a tiszai offenzíva kudarca. Már most elhatároztam, hogy be sem várom Böhm missziójának eredményét, hanem levonatom a vesztett háború konzekvenciáit. Előbb írásban jelentettem be Juliernek, hogy ezekkel a csapatokkal újabb offenzívát kezdeni lehetetlenség, de amikor erre csak újabb támadó utasítást kaptunk, vonatra ültem és felkerestem Juliert Gödöllőn. Julier azzal fogadott, hogy teljesen osztja nézetemet. „De nem addig van! — feleltem én Juliernek. — Nem elég azt itt mondani! Tessék velem lejönni Ceglédre s ott megismételni ezt!“ — Julier erre is hajlandó volt s leutaztunk Ceg-lédre. Ott volt akkor Kun Béla, Vágó és Landler. Julier bejelentette, hogy új offenzivát nem lehet indítani s a helyzet tarthatatlan. Kun éktelen dühre gerjedt s kitartott amellett, hogy tovább kell harcolni. Erre én közbevetettem magam és kifejtettem, hogy az új offenzívához előbb a kormányzótanács hozzájárulását kell kikérni. Kun és Vágó ezzel szemben azt fejtegették, hogy a hadseregfőparancsnokság plein pouvoirral rendelkezik s a tanácskormány semmiféle szervétől sem kell utasításokat kikérnie. Nagynehezen mégis rábírtam Kun Bélát, hogy jöjjön velünk együtt vissza Budapestre. A vonaton Kun Béla azt mondta, hogy rosszul érzi magát, nagyon fáj a feje és lefeküdt. Egy fél óra múlva felkeltettem és újra kapacitálni kezdtem. Ki ifejtettem neki, hogy nagy politikai kísérlete nem sikerült, de ez nem rajta múlott, ő hivatását teljesítette, az ország azonban nem ő, az ország nem bukhat vele együtt. Sokat vitatkoztunk, de hasztalan. Végre Buda-pesten, amikor autón hazavitt Aréna-úti lakásomra, sikerült megtörnöm. Csak ennyit mondott: „Bokányi, igaza van! A dolog nem mehet további" . Másnap a kormányzótanács vitatta meg a helyzetet. Szamuelly és vele a kommunisták balszárnya azt hangoztatták, hogy nem szabad feledni a helyzetet, hanem a Dunántúlról és mindenünnen össze kell gyűjteni az erőket s ezekkel Budapesten fel kell venni a barrikádharcot. A szociáldemokraták ezt lehurrogták, sőt kijelentették, hogy nem elég, ha Kun platonikusan tudomásul veszi a változást és félreáll, hogy később árulást emlegessen, hanem tessék neki odaállni a munkástanács elé és bevallani, hogy a helyzet tarthatatlan." Az elnök: Adataink vannak arról, hogy Kun szabadulni akart a tomszki fogolytáborból és ezért orosz bolsevista körökhöz fordult, szolgálatait felajánlva." Trockijval lépett érintkezésbe, aki önhöz fordult és fel-világositást kért öntől Kun Béla megbízhatóságát , illetőleg! -Bokányi: Ez még csak el sem képzelhető! A bolsevikiek harcban állnak a mensevikiekkel s igy Trockijj mint bolseviki vezér nem fordult volna hozzám, régi szociáldemokrata vezetőhöz! Csekmanek szavazóbíró: Ön azt állítja, hogy a vörös hadsereggel az országot akarták megvédeni. Hogy egyeztetheti ezt össze azzal, hogy a Népszava ma, a diktatúra után egy évvel, még mindig megtiltja a szociáldemokrata párt tagjainak, hogy a Területvédők Ligába belépjenek. ! Bokányi: Erről nem tudok! Én magam a Területvédő Liga elnökségi tagja voltam! Csekmanek: A lóverseny körül érdekeltek a proletár- diktatúra előtt körülbelül két héttel értkezletet tar tottak, amelyre önt is meghívták. Igaz-e, hogy itt kommunista beszédet tartottig Szombat