Világ, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

Szombat Hivatalos Jelentés a bojkott megszűnéséről Szombaton megindul Lécscset a tálvitóforgalom Ab Arbeiter-Zeitung ma reggeli száma jelenti. A Bécsi szakszervezeti bizottság Amsterdamból a nemzet­­„Bár a helyzet Magyarországon nem kielégítő, a­­ a Magyarország ellen elrendelt bojkottot augusztus megtételét. Bővebb megokolást manifesztumban közlünk. Az Arbeiter-Zeitung az am­sterdami távirattal kap­­csolatban beismeri a bojkott teljes sikertelenségét és azt írja, hogy a nemzetközi munkásság a bojkottal Az osztrák közlekedésügyi állami hivatalban ma délig hivatalosan mit sem tudtak a Magyarország ellen alkalmazott bojkott megszüntetéséről, s a posta és táviróigazgatóságnak sem volt hivatalos értesülése. Nem lehet azonban kételkedni abban, hogy a közlés augusz­tus nyolcadikéig idejében megtörténik, hogy újra meg­­kezdhessék Magyarország felé a rendes személy- és áru­forgalmat. Az esti lapok is terjedelmes cikkekben foglal­t közi szakszervezeti szövetségtől a következő táviratot­­ kapta: nemzetközi szakszervezeti szövetség elhatározta, hogy 8-ától megszünteti. Kérjük a szükséges intézkedések Fimment megkísérelte, hogy egy tipikus proletárfegyverrel avat­kozzék bele a nemzetközi politikába, ez a kísérlet azon­ban nem vált be teljesen. koznak­a­ bojkott összeomlásával és megállapítják, hogy a bojkott a legtávolabbról sem érte el azt a hatást, amelyet voltaképpen el akart érni: a rendszerváltozást Magyarországom. Királyhidai jelentés szerint: Bécsben hatszáz le­vélzsák halmozódott össze, amely Magyarországra szállí­tandó. A levélküldemény legnagyobb része Ameriká­ból jött. A bokharai emir­ ­vásárolt meg az orasjái kormánytól százharmincezer hadi­foglyot rabszolga gyanánt, németeket, osztrákokat, ma­gyarokat vegyesen: ez a párisi hír riasztotta meg — tegyük hozzá mindjárt, hogy alaptalanul — Berlint és Bécset. Frithjof Nansen, a híres északsarki utazó vál­lalta magára már évek előtt azt a tisztet, hogy egyen­gesse az oroszországi hadifoglyok hazatérésének útját. Nansen most számolt be küldetésének újabb eredmé­nyeiről és újabb nehézségeiről a népszövetség tanácsának san-sebastiani ülésén és ezzel a jelentéssel kapcsolatosan terjedt el a fantasztikus hír a bokharai emir rab­szolga­­vásárlásáról. Az osztrák hadifogoly-hivatal vezetősége tisztázta most a bokharai emir szerepét a hadifoglyok sorsában. Amit sokan nem tettek meg Bokharától nyu­gatra, azt megtette a bokharai emir. A háború vihará­nak ártatlan, minden segítségre érdemes hajótöröttjeit látta a hadifoglyokban és kötelességének tartotta támo­gatni a szerencsétleneket, amennyiben módja volt rá. Mikor az orosz forradalom kitörése után senki nem vi­selte gondját többé a fogolytáboroknak, a bokharai emir kenyeret és munkát adott sok ezer hadifogolynak, akik Bokhara szomszédságában tengették életüket. Az emir évek óta fáradhatatlan energiával gondoskodik az or­szágába került hadifoglyokról, akik hasznos munkát végeznek ugyan, de mindannyian hálásak az emir iránt, akinek szívesen látott vendégei, svem pedig rabszolgái. Egymillárd dollár több jövedelmet jelenít az amerikai vasutak számára az a tarifaemelés, amelyet most engedélyezett az Egyesült­­Államok vasúti­ bizottsága a közlekedési vállalatoknak. Hiszen az Egyesült Államokban még magánosok tulaj-­jdonában vannak a vasutak. Nem egy amerikai milliár­dos vagyona származik a nagy vasúti vonalak jövedel­méből és jóformán minden igazi amerikai milliárdos ke­zében tartja egyik vagy másik nagy vasúti vállalat részvénytöbbségét. Hiszen ez nem csupán tőkebefekte­tés és jövedelmi forrás, hanem egyszersmind stratégiai pozíció is, még­pedig igen fontos stratégiai pozíció. Rockefeller például a petróleum-vidékek vasúti hálóza­tának megszerzésével tette lehetetlenné a konkurrens vállalatok boldogulását, amennyiben a tarifák megsza­básával és minden más módon megdrágította és megne­hezítette a konkurrens források petróleumának elf­uva­­rozását és értékesítését. Két évtized óta folyik az állami ellenőrzés kiépítése a vasútaknak magánszempontok ál­tal irányított politikájával szemben és az ellenőrzés elve fokról-fokra csakugyan érvényesül. Ezért kellett a vas­úti vállalatoknak az állami jóváhagyást megszerezniük az átlagosan 12—15 százalékos tarifaemelésekhez. Kü­lönben az egymilliárd dollár több jövedelemből nem fog sok jutni a vasutak részvényeseinek, mert ezt a tarifa­­emelést csak a vasúti alkalmazottak által követelt munkai ér emelések ellenértéke gyanánt engedélyezték a vállalatoknak. A ,fikémkedés"­ miatt tíz esztendős fog­házra ítélt Eugen Debs, aki most negyedszer elnökje­löltje a szocialista pártnak Amerikában, szervezte meg alig több, mint egynegyed évszázad előtt először egy vonalon és azután fokozatosan államtól államig a vas­utakat. És voltaképpen ma is inkább a vasutasok ve­zére, mint a szocialista párté, hiszen Debs maga is be­ismeri, hogy csak ismételt elfogatása alatt ismerkedett meg Marx tanításaival és akkor is eléggé idegen marad gondolkodásától az, ami elmélet és dogma a marxiz­musban. Tanúvallomások Tombor mellett A Tombor-tárgyalás negyedik napján a tanúkihallgatást folytatták. A tárgyalás elején Tombor kijelentette, hogy a tegnapi tárgyaláson egy névtelen levél azzal vádolta meg, hogy a "kommunistáktól pénzt kapott. Ezért ismeretlen tettes ellen rágalmazásért feljelentést tesz. Olyan megjegyzések hallatszottak, mintha a zsidó családból származott volna, ezért bemutatja a bíróságnak családi iratait. Szalay Károly főhadnagynak Tombor főnöke volt, de se­­hadseregellenes, se h­adseregbomlasztó, se a proletárdiktatúra érdekében izgató nyilatkozatot nem hallott tőle. Szloboda Lajos alezredes elmondta, hogy Tombor tiszt­­társaitól elfogadta az alezredes megszólítást és senki sem titulálta elvtársnak. Erre Tombor megjegyzi, hogy ő igenis használta az elvtársi kifejezést, ne csak a munkásokkal szem­ben. Debreczeni István alezredes elmondja, hogy behívták szol­gálattételre, de Tombor kieszközölte, hogy ne kelljen bevo­nulnia a kommü­n alatt. Tombor lemondott, de az ellenforra­dalom után újra állást vállalt, ezért szemrehányást tett neki, ,mire Tombor azt mondotta, csak azért vállalta, hogy meg­mnentse hálárm ítélt^tisztt­ár­sainak életét. ^ ^-----­ VILÁG 1920. augusztus 7. *5 JCloyd George újabb nyilatkozata az orosz kérdésről Lloyd George tegnap az alsóházban igen komoly nyilatkozatot tett a helyzetről. Közölte, hogy ő és Zjonar Law beszéltek Kamenevvel és Krasszinnal és kijelentették nekik, hogy a fegyverszüneti tárgyalá­sok megtagadása és a szovjet csapatoknak lengyel terü­leten egyre tartó előrenyomulása szükségképpen azt a gyanút keltik, hogy a szovjet kormány nem volt őszinte, amikor békeóhaját kifejezésre juttatta és ki­jelentette, hogy Lengyelország szabadságát és függet­lenségét tiszteletben akarja tartani. Az egyetlen mód ennek a gyanúnak eloszlatására az, ha elfogadható feltételekkel azonnal fegyverszünetet kötnek Lengyel­­országgal. Ha azonban a gyanú beigazolódik, akkor Lloyd George az alsóházban részletesen fog nyilatkozni a szükségessé váló lépésekről. Vita a közellátásiról A nemzetgyűlésben ma Huszár Elemérnek a köz­ellátásról tett indítványa fölött folyt a vita. A meg­nyitásnál-az elnök többek között a MOVE kérvényét is bemutatta, amelyben azt kívánja az egyesület, hogy a nemzeti hadseregben sem tiszt, sem hivatalnok zsidó ne lehessen. A közellátás kérdéseihez elsőnek Kerekes Mihály szólott és kifejtette, hogy korgó gyomorral a közrendet biztosítani nem lehet. Azok ellen a szerveze­tek ellen szól, amelyek a termelők és fogyasztóik kö­zött közvetítenek, Magyarország olyan szegény, hogy sem zsidó, sem keresztény szervezeteknek nem biztosít­hat milliós hasznot. Eddig mindenki hozott már áldo­zatot, csak a tőke nem, maradjon tehát a búza ára 500 korona, adják a közellátásra szorulóknak 1000 ko-­­ronáért, a különbözetét pedig fizesse meg adó formájá­ban a nagytőke. Menzer István a gazdák szükségleti cikkeinek áremelkedéséről, Temesvári Imre pedig az őrlési díjakról szól. Ezután Gaál Gaszton beszélt. Szerinte nemcsak a nyomornak, hanem a bolsevizmusnak is az az erősza­kos rekvirálás volt az oka, amely itt éveken keresztül folyt és a­m­elylyel rászoktatták a közönséget arra, hogy a tulajdont nem kell tisztelnie. Amit Kun Béla csinált, az csak folytatása volt a régi rekvirálások­nak. (Élénk tiltakozások a keresztényszocialisták padjain. Gaál Gaszton feléjük fordulva: Önök is ezt csinálják!) Egyoldalúlag egy termelési ágat nem lehet sújtani és nem lehet tőle követelni, hogy egyedül ő segítsen. El­végre is nem a gazdák hozták be a bolsevizmust, hanem a fővárosi munkások és az állami tisztviselők kara. Hány percentre a tisztviselőknek tartotta meg az ál­lammal szemben hűségesküjét? (Nagy zaj.) A tisztvi­selői karnak nála nagyobb tisztelője nincs. A tisztvi­selői karnak ne csak mindig jogairól beszéljünk, de a kötelességéről is. Egy fiatal baloldali képviselő a... mondotta, hogy­ kényszeríteni fogjuk a gazdákat, hogy vessenek. Ilyen mondáshoz igazán nagy fiatalság kell. Senkit visszatar­tani nem lehet még a legkisebb műhelyben, sem attól, hogy ne amerikázzék. Tessék elképzelni azt a sok munkát, amit a gazdának el kell végeznie, hogy mö­géje csendőrt, fináncot vagy hivatalnokot állítanak ellenőrzésül. Ha a gazdaközönség ellen tovább eljárnak, az két következményre fog vezetni. Az első gazdasági és ez az, hogy egyszer majd beszüntetik a termelést és a gazda csak annyit vet, amennyire neki van szük­sége. Politikai konzekvenciái is lesznek ennek a hely­zetnek. És­pedig az, hogy a gazda egyszer csak azt fogja mondani: Budapestnek pedig semmit. (Nagy zaj balfelől.) A Károlyiék hibájába esnék a kormány, ha olyan gyengeséget mutatna, hogy immár kibocsátott rendeletét egyszerűen felborítaná. Ha a rendeletén mégis változtatás történik, az összes politikai konzekvenciákat levonja. (Felkiáltások a baloldalról: Hála Istennek!) Ezután rátért a begyűjtés költségeinek kiszámítására. Elmondta, hogy az áruforgalmi költsége az őrléssel együtt, ami 64 koronába kerül, 240 korona, amikor a gazda egy métermázsa búzáért 500 koronát kap. Ha a kormány pályázatot hirdetett volna 100 koronás be­gyűjtésre, hajbakaptak volna ér­te a pályázók és akkor huszonöt százalékkal olcsóbban lehetne adni úgy a ke­nyérlisztet, mint a­ főzőlisztet. Ne válasszák szét Buda­pestet a vidék hangulatától, mert a vidék le fogja kap­csolni magát erről a fővárosról, amelynek soha egy lélekzete sem volt magyar. Kuna P. András beszéde után őrgróf Pallavicini György fejtette ki, hogy a népszerűtlen fraditermény helyére nehézkesebb, drágább, célját el nem érő új rendszert léptettek életbe. Indítványt nyújt be, hogy a nemzetgyűlés küldjön ki egy kilenctagú bizottságot a gabonarendelet revíziójára. Ezután Rubinez Gyula mi­niszter nyújtotta be a MFTA-gal kötött szerződésről szóló törvényjavaslatot, mire az elnök szünetet rendelt. Szünet után Perlaky György a tisztviselőket védte meg Gaál Gasztonnal szemben. Berky Gyula a vita helytelen mederbe terelődésé­ről szól. Ha nem tudná, hogy egységes kormánypárt ül a kormány mögött, azt hinné, hogy az ellenzéki szó­nokok vonultak fel. Sem Gaál Gaszton, sem Szabó Jó­zsef felszólalását nem helyesli, mert az ilyen beszédek csak társadalmi ellentéteket szítanak. A mai helyzetnek nemcsak a háború és a kommunizmus az oka, hanem a­z­ Ági országgyűlés is, amely nem viseltetett megértéssel a nép szociális érdekei iránt. A háborús bacillusok pedig nemcsak a várost, hanem a falut is ellepték és a bankó­­imádás a falut is megfertőzte. Szilágyi Lajos a leg­­­utóbbi választási harc (különösen a bihariak) kortes­­eszközeit bélyegzi meg, mert olyan gabonaárakat ígér­tek a jelöltek, hogy teljesen felizgatták a népet. A holnapi napirend megállapítása után gróf Teleki Pál miniszterelnök, mint külügyminiszter válaszolt Tö­möri Jenőnek Kun Béla és társai kiadatása ügyéből­ hozzá intézett interpellációjra. Kun Bélát nem azért eresztették szabadon a németek, mert a magyar kvrit elkésett. Erre a késedelemre ugyan hivatkozik a német kormány, de ez a valóságnak nem felel meg. ő Kun Béla szökésekor nyomban sürgönyileg kérte Kun Béla letartóztatását, amikor ez megtörtént, ugyancsak sür­gönyileg kérte a kiadatását is. Másnap a külügyminisz­térium rögtön megküldte a szükséges okmányokat, nem­ külügyminiszteri futárral ugyan, de egy abszolút meg­­­bízható emberrel, akit a késedelemért felelősség nem­ is terhel. A késedelemre tisztán technikai okok ját­szottak közre. Kijelenti, hogy a német kormány nem­ járt el helyesen és szerződésszerűen, amikor Kun Bélá is szabadon bocsátotta. A szabadonbocsátás nem a késede­­lem miatt, hanem a bolseviki hadsereg előnyomulásánál és pressziója következtében történt. A külügyminiszté­rium kifogástalanul működik, nem is az ő hibájából­ maradt el a kiadatás. Az interpelláló és a Ház a választ­ tudomásul vették, mire az elnök délután háromnegyed­­kettőkor az ülést berekesztette.­ ­ Horváth Győző elmondja az ellenforradalom történetét A népbiztosok bűnügye A tárgyalás mai —a huszonnegyedik — napján a tanuki­­hallgatást folytatták. Özvegy Horváth Károlyné arról beszél, hogy a gyűjtőfogházban milyen dolguk volt az elfogott kom­munistáknak. Máté Ferenc délivasúti tisztviselő a pályaudvar megszállásának részleteit ismerteti. Fél kettőkor hívta őt fel március 21-éről 22-ére virradó éjszaka dr. Moór Pál város-­ parancsnok és utasítást adott, hogy vonatokat ne indítsanak.­ Később fegyveres őrség szállta meg a pályaudvart. A meg­szállás ellenállás nélkül történt. Pintér Jenő, a Keleti pályaudvar főnöke­, elmondta, hogy­ március 21-én este tíz órakor jelent meg a pályaudvaron egy­ száz főnél kisebb, kézigránátokkal, puskákkal felfegyverzett­ csapat, amely a régi őrségtől átvette a parancsnokságot.­ Ellent­áll­ás nem volt, sőt az előző őrség tiszti parancsnoka­ tovább is ott maradt embereivel együtt és tovább is szolgá­l­­atot teljesített. Ónodi István egyetemi hallgató elmondta, hogy kínozták a­ terroristák az ellenforradalmársággal gyanúsított technikuso­kat. Nyolcvan műegyetemi hallgatót bevittek a vörös őr­ségre, közülük nyolcat, a Sz­ent Imre-kör tagjait, akiket a­ terroristák az ellenforradalmi mozgalom szervezőinek tartott­­ak, külön szobába zártak, a többi hetvenkettőt, akik közüi volt zsidó is, együvé. Nemsokára terroristák jöttek sziv­­á­jukba s másfél órán keresztül puskatussal, revolverrel agy főbe ütötték verték a hetvenkét diákot. A véresre vert t­aikusok azután Korvin­ Klein elé kerültek, aki kihallg után sz­abadon bocsátotta őket. Vér Tibor műegyetemi i­gató és Kranichstadter Jenő hivatalnok hasonlóképp mon el a dolgot. T­etss István belügyminiszteri titkár szintét volt tartóztatva a diktatúra alatt s a nagy testi és lelki nyargatások miatt már öngyilkosságot akart elkövetni a par­l­­ament pincéjében. Ágoston Péter közbenjárt érdekében. El­mond­t­a, hogy Ágostont sohasem tartotta forradalmárnak,­ csak evolucionistának. Ágoston nem kényszerítette államtit­kár korában a minisztérium tisztviselőit, hogy szakszerve­zetbe lépjenek. E­belesz Péterné lényegtelen vallomása után Horváth Győző százados mondotta el — részben könyvének ismertetése­ alapján — az ellen­forradalom megszervezésének történetét.­­Ellenforradalmi tevékenységét mér 1918 novemberében meg­kezdette. Április elején már minden elő volt készítve, de akkor Friedrich meghiúsította az ellenforradalom kitörését­ azzal, hogy a vidék megszervezésére kért időt. A vörösök ez­alatt tudomást szereztek az ellenforradalomról és elfogták Nikolényit, Stenczelt, Dormándy ezredest, ő maga kikerülte­ a letartóztatást s tovább folytatta a szervezést, úgy hogy az­­ újabb puccs május negyedikére volt kitűzve. Ekkor a vihar akadályozta meg őket, hogy a megbeszélt jelt megadják. Né­­­hány nap múlva elfogták, össze-vissza verték a terroristák, majd a vörös őrségre vitték, hol ismét rárohantak, eltörték a bordáját, karját, úgy hogy elvesztette eszméletét. Beszállí­tották a gyűjtőfogházba, ahol a detektívek — azt híve, hogy csak szimulálja az eszméletlenséget­­— vizet töltöttek szájába, tűket szurkoltak körme alá s más módon is kínozták. Három és fél hónapig feküdt a kórházban. Mozgalmának egyik résztvevője, Kormos Károly detektívfőnök volt az, aki a­­ gyüjtőfogházban a Peidl-kormány elfogásának részleteit ki­dolgozta s az elfogatás később tényleg e terv alapján történt. Béri Ferenc, a gyüjtőfogház orvosa, elmondta, hogy mi­lyen nagy szabadságot élveztek a letartóztatott kommunisták. Még kommunistatárgyú előadásokat is tartottak a társalgó­­­ban. Előfordult az is, hogy egy tanár, — akit Kunft egye­temi előadóvá akart kinevezni, — kiszaladt a gyű­jtősapdák­ba és megkérdezte Kun Béláékat, hogy hozzájárulnak-e a kine-*­vezéshez. Hornyai János távirdafőfelügyelő a központi tanítóhivatal megszállásának körülményeit mondja el. Ellentállás Itt sem volt. Melléje, mint a hivatal vezetője mellé, egy politikai megbízottat rendeltek, egy Vogel nevű műszerészt. Egyéb­ként a hivatal zavartalanul működött a diktatúra alatt. Van még egy kincse az elszegényedett Ausztriának: néhány gramm rádiuma. A rádiumot tudvalevőleg uránszurokércből állítják elő és ebből a ritka talajkincsből Ausztriának volt a leg­nagyobb ismert készlete egészen a közelmúltig. A­ joachimsthali uránszur­okér­c-telep most már ugyan­ Csehországé, de a háború előtt és a háború alatt­ Ausztria még teljes erővel gyártotta a rádiumot. 1912- ben az Egyesült Államokban is találtak uránszurok-­ ércet, még pedig két helyen, Utakban és Kolorádóban. Az Egyesült Államokban nyolc év alatt hetven gramm­ rádiumot állítottak el­ő. De hetven gramm ebből a sze-­­rény külsejű anyagból, amely világosságban megtéveszt­­ően hasonlít a konyhasóra, nagy, igen nagy eredmény, hiszen hétszázezer kilogramm uránszivrokércet kellett a komplikált vegyi eljárásoknak alávetni, azért, hogy­ szert tegyenek erre a hetven gramm rádiumra. Ausztriai rádiumkincsének nagysága államtitok, de a tudományos körök szerint nem kevesebb húsz-huszonöt grammnál. És ez a kávéskanálnyi rádiumkészlet igen nagy érték. Már a háború előtt is négyszázezer korona volt egy­ gramm rádium ára, azóta pedig nagy hausset volt a­ rádiumpiacon is, és nagy baisse volt az osztrák koro­nában, úgy hogy ma tizenhatmillió értéket képviselt, egyetlen gramm rádium, és 350 0­00 milliót Ausztria­ rá­d­i­u­m k­észt e­te.

Next