Világ, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
Szombat Hivatalos Jelentés a bojkott megszűnéséről Szombaton megindul Lécscset a tálvitóforgalom Ab Arbeiter-Zeitung ma reggeli száma jelenti. A Bécsi szakszervezeti bizottság Amsterdamból a nemzet„Bár a helyzet Magyarországon nem kielégítő, a a Magyarország ellen elrendelt bojkottot augusztus megtételét. Bővebb megokolást manifesztumban közlünk. Az Arbeiter-Zeitung az amsterdami távirattal kapcsolatban beismeri a bojkott teljes sikertelenségét és azt írja, hogy a nemzetközi munkásság a bojkottal Az osztrák közlekedésügyi állami hivatalban ma délig hivatalosan mit sem tudtak a Magyarország ellen alkalmazott bojkott megszüntetéséről, s a posta és táviróigazgatóságnak sem volt hivatalos értesülése. Nem lehet azonban kételkedni abban, hogy a közlés augusztus nyolcadikéig idejében megtörténik, hogy újra megkezdhessék Magyarország felé a rendes személy- és áruforgalmat. Az esti lapok is terjedelmes cikkekben foglalt közi szakszervezeti szövetségtől a következő táviratot kapta: nemzetközi szakszervezeti szövetség elhatározta, hogy 8-ától megszünteti. Kérjük a szükséges intézkedések Fimment megkísérelte, hogy egy tipikus proletárfegyverrel avatkozzék bele a nemzetközi politikába, ez a kísérlet azonban nem vált be teljesen. koznaka bojkott összeomlásával és megállapítják, hogy a bojkott a legtávolabbról sem érte el azt a hatást, amelyet voltaképpen el akart érni: a rendszerváltozást Magyarországom. Királyhidai jelentés szerint: Bécsben hatszáz levélzsák halmozódott össze, amely Magyarországra szállítandó. A levélküldemény legnagyobb része Amerikából jött. A bokharai emir vásárolt meg az orasjái kormánytól százharmincezer hadifoglyot rabszolga gyanánt, németeket, osztrákokat, magyarokat vegyesen: ez a párisi hír riasztotta meg — tegyük hozzá mindjárt, hogy alaptalanul — Berlint és Bécset. Frithjof Nansen, a híres északsarki utazó vállalta magára már évek előtt azt a tisztet, hogy egyengesse az oroszországi hadifoglyok hazatérésének útját. Nansen most számolt be küldetésének újabb eredményeiről és újabb nehézségeiről a népszövetség tanácsának san-sebastiani ülésén és ezzel a jelentéssel kapcsolatosan terjedt el a fantasztikus hír a bokharai emir rabszolgavásárlásáról. Az osztrák hadifogoly-hivatal vezetősége tisztázta most a bokharai emir szerepét a hadifoglyok sorsában. Amit sokan nem tettek meg Bokharától nyugatra, azt megtette a bokharai emir. A háború viharának ártatlan, minden segítségre érdemes hajótöröttjeit látta a hadifoglyokban és kötelességének tartotta támogatni a szerencsétleneket, amennyiben módja volt rá. Mikor az orosz forradalom kitörése után senki nem viselte gondját többé a fogolytáboroknak, a bokharai emir kenyeret és munkát adott sok ezer hadifogolynak, akik Bokhara szomszédságában tengették életüket. Az emir évek óta fáradhatatlan energiával gondoskodik az országába került hadifoglyokról, akik hasznos munkát végeznek ugyan, de mindannyian hálásak az emir iránt, akinek szívesen látott vendégei, svem pedig rabszolgái. Egymillárd dollár több jövedelmet jelenít az amerikai vasutak számára az a tarifaemelés, amelyet most engedélyezett az EgyesültÁllamok vasúti bizottsága a közlekedési vállalatoknak. Hiszen az Egyesült Államokban még magánosok tulaj-jdonában vannak a vasutak. Nem egy amerikai milliárdos vagyona származik a nagy vasúti vonalak jövedelméből és jóformán minden igazi amerikai milliárdos kezében tartja egyik vagy másik nagy vasúti vállalat részvénytöbbségét. Hiszen ez nem csupán tőkebefektetés és jövedelmi forrás, hanem egyszersmind stratégiai pozíció is, mégpedig igen fontos stratégiai pozíció. Rockefeller például a petróleum-vidékek vasúti hálózatának megszerzésével tette lehetetlenné a konkurrens vállalatok boldogulását, amennyiben a tarifák megszabásával és minden más módon megdrágította és megnehezítette a konkurrens források petróleumának elfuvarozását és értékesítését. Két évtized óta folyik az állami ellenőrzés kiépítése a vasútaknak magánszempontok által irányított politikájával szemben és az ellenőrzés elve fokról-fokra csakugyan érvényesül. Ezért kellett a vasúti vállalatoknak az állami jóváhagyást megszerezniük az átlagosan 12—15 százalékos tarifaemelésekhez. Különben az egymilliárd dollár több jövedelemből nem fog sok jutni a vasutak részvényeseinek, mert ezt a tarifaemelést csak a vasúti alkalmazottak által követelt munkai ér emelések ellenértéke gyanánt engedélyezték a vállalatoknak. A ,fikémkedés" miatt tíz esztendős fogházra ítélt Eugen Debs, aki most negyedszer elnökjelöltje a szocialista pártnak Amerikában, szervezte meg alig több, mint egynegyed évszázad előtt először egy vonalon és azután fokozatosan államtól államig a vasutakat. És voltaképpen ma is inkább a vasutasok vezére, mint a szocialista párté, hiszen Debs maga is beismeri, hogy csak ismételt elfogatása alatt ismerkedett meg Marx tanításaival és akkor is eléggé idegen marad gondolkodásától az, ami elmélet és dogma a marxizmusban. Tanúvallomások Tombor mellett A Tombor-tárgyalás negyedik napján a tanúkihallgatást folytatták. A tárgyalás elején Tombor kijelentette, hogy a tegnapi tárgyaláson egy névtelen levél azzal vádolta meg, hogy a "kommunistáktól pénzt kapott. Ezért ismeretlen tettes ellen rágalmazásért feljelentést tesz. Olyan megjegyzések hallatszottak, mintha a zsidó családból származott volna, ezért bemutatja a bíróságnak családi iratait. Szalay Károly főhadnagynak Tombor főnöke volt, de sehadseregellenes, se hadseregbomlasztó, se a proletárdiktatúra érdekében izgató nyilatkozatot nem hallott tőle. Szloboda Lajos alezredes elmondta, hogy Tombor tiszttársaitól elfogadta az alezredes megszólítást és senki sem titulálta elvtársnak. Erre Tombor megjegyzi, hogy ő igenis használta az elvtársi kifejezést, ne csak a munkásokkal szemben. Debreczeni István alezredes elmondja, hogy behívták szolgálattételre, de Tombor kieszközölte, hogy ne kelljen bevonulnia a kommün alatt. Tombor lemondott, de az ellenforradalom után újra állást vállalt, ezért szemrehányást tett neki, ,mire Tombor azt mondotta, csak azért vállalta, hogy megmnentse hálárm ítélt^tiszttársainak életét. ^ ^----- VILÁG 1920. augusztus 7. *5 JCloyd George újabb nyilatkozata az orosz kérdésről Lloyd George tegnap az alsóházban igen komoly nyilatkozatot tett a helyzetről. Közölte, hogy ő és Zjonar Law beszéltek Kamenevvel és Krasszinnal és kijelentették nekik, hogy a fegyverszüneti tárgyalások megtagadása és a szovjet csapatoknak lengyel területen egyre tartó előrenyomulása szükségképpen azt a gyanút keltik, hogy a szovjet kormány nem volt őszinte, amikor békeóhaját kifejezésre juttatta és kijelentette, hogy Lengyelország szabadságát és függetlenségét tiszteletben akarja tartani. Az egyetlen mód ennek a gyanúnak eloszlatására az, ha elfogadható feltételekkel azonnal fegyverszünetet kötnek Lengyelországgal. Ha azonban a gyanú beigazolódik, akkor Lloyd George az alsóházban részletesen fog nyilatkozni a szükségessé váló lépésekről. Vita a közellátásiról A nemzetgyűlésben ma Huszár Elemérnek a közellátásról tett indítványa fölött folyt a vita. A megnyitásnál-az elnök többek között a MOVE kérvényét is bemutatta, amelyben azt kívánja az egyesület, hogy a nemzeti hadseregben sem tiszt, sem hivatalnok zsidó ne lehessen. A közellátás kérdéseihez elsőnek Kerekes Mihály szólott és kifejtette, hogy korgó gyomorral a közrendet biztosítani nem lehet. Azok ellen a szervezetek ellen szól, amelyek a termelők és fogyasztóik között közvetítenek, Magyarország olyan szegény, hogy sem zsidó, sem keresztény szervezeteknek nem biztosíthat milliós hasznot. Eddig mindenki hozott már áldozatot, csak a tőke nem, maradjon tehát a búza ára 500 korona, adják a közellátásra szorulóknak 1000 ko-ronáért, a különbözetét pedig fizesse meg adó formájában a nagytőke. Menzer István a gazdák szükségleti cikkeinek áremelkedéséről, Temesvári Imre pedig az őrlési díjakról szól. Ezután Gaál Gaszton beszélt. Szerinte nemcsak a nyomornak, hanem a bolsevizmusnak is az az erőszakos rekvirálás volt az oka, amely itt éveken keresztül folyt és amelylyel rászoktatták a közönséget arra, hogy a tulajdont nem kell tisztelnie. Amit Kun Béla csinált, az csak folytatása volt a régi rekvirálásoknak. (Élénk tiltakozások a keresztényszocialisták padjain. Gaál Gaszton feléjük fordulva: Önök is ezt csinálják!) Egyoldalúlag egy termelési ágat nem lehet sújtani és nem lehet tőle követelni, hogy egyedül ő segítsen. Elvégre is nem a gazdák hozták be a bolsevizmust, hanem a fővárosi munkások és az állami tisztviselők kara. Hány percentre a tisztviselőknek tartotta meg az állammal szemben hűségesküjét? (Nagy zaj.) A tisztviselői karnak nála nagyobb tisztelője nincs. A tisztviselői karnak ne csak mindig jogairól beszéljünk, de a kötelességéről is. Egy fiatal baloldali képviselő a... mondotta, hogy kényszeríteni fogjuk a gazdákat, hogy vessenek. Ilyen mondáshoz igazán nagy fiatalság kell. Senkit visszatartani nem lehet még a legkisebb műhelyben, sem attól, hogy ne amerikázzék. Tessék elképzelni azt a sok munkát, amit a gazdának el kell végeznie, hogy mögéje csendőrt, fináncot vagy hivatalnokot állítanak ellenőrzésül. Ha a gazdaközönség ellen tovább eljárnak, az két következményre fog vezetni. Az első gazdasági és ez az, hogy egyszer majd beszüntetik a termelést és a gazda csak annyit vet, amennyire neki van szüksége. Politikai konzekvenciái is lesznek ennek a helyzetnek. Éspedig az, hogy a gazda egyszer csak azt fogja mondani: Budapestnek pedig semmit. (Nagy zaj balfelől.) A Károlyiék hibájába esnék a kormány, ha olyan gyengeséget mutatna, hogy immár kibocsátott rendeletét egyszerűen felborítaná. Ha a rendeletén mégis változtatás történik, az összes politikai konzekvenciákat levonja. (Felkiáltások a baloldalról: Hála Istennek!) Ezután rátért a begyűjtés költségeinek kiszámítására. Elmondta, hogy az áruforgalmi költsége az őrléssel együtt, ami 64 koronába kerül, 240 korona, amikor a gazda egy métermázsa búzáért 500 koronát kap. Ha a kormány pályázatot hirdetett volna 100 koronás begyűjtésre, hajbakaptak volna érte a pályázók és akkor huszonöt százalékkal olcsóbban lehetne adni úgy a kenyérlisztet, mint a főzőlisztet. Ne válasszák szét Budapestet a vidék hangulatától, mert a vidék le fogja kapcsolni magát erről a fővárosról, amelynek soha egy lélekzete sem volt magyar. Kuna P. András beszéde után őrgróf Pallavicini György fejtette ki, hogy a népszerűtlen fraditermény helyére nehézkesebb, drágább, célját el nem érő új rendszert léptettek életbe. Indítványt nyújt be, hogy a nemzetgyűlés küldjön ki egy kilenctagú bizottságot a gabonarendelet revíziójára. Ezután Rubinez Gyula miniszter nyújtotta be a MFTA-gal kötött szerződésről szóló törvényjavaslatot, mire az elnök szünetet rendelt. Szünet után Perlaky György a tisztviselőket védte meg Gaál Gasztonnal szemben. Berky Gyula a vita helytelen mederbe terelődéséről szól. Ha nem tudná, hogy egységes kormánypárt ül a kormány mögött, azt hinné, hogy az ellenzéki szónokok vonultak fel. Sem Gaál Gaszton, sem Szabó József felszólalását nem helyesli, mert az ilyen beszédek csak társadalmi ellentéteket szítanak. A mai helyzetnek nemcsak a háború és a kommunizmus az oka, hanem az Ági országgyűlés is, amely nem viseltetett megértéssel a nép szociális érdekei iránt. A háborús bacillusok pedig nemcsak a várost, hanem a falut is ellepték és a bankóimádás a falut is megfertőzte. Szilágyi Lajos a legutóbbi választási harc (különösen a bihariak) korteseszközeit bélyegzi meg, mert olyan gabonaárakat ígértek a jelöltek, hogy teljesen felizgatták a népet. A holnapi napirend megállapítása után gróf Teleki Pál miniszterelnök, mint külügyminiszter válaszolt Tömöri Jenőnek Kun Béla és társai kiadatása ügyéből hozzá intézett interpellációjra. Kun Bélát nem azért eresztették szabadon a németek, mert a magyar kvrit elkésett. Erre a késedelemre ugyan hivatkozik a német kormány, de ez a valóságnak nem felel meg. ő Kun Béla szökésekor nyomban sürgönyileg kérte Kun Béla letartóztatását, amikor ez megtörtént, ugyancsak sürgönyileg kérte a kiadatását is. Másnap a külügyminisztérium rögtön megküldte a szükséges okmányokat, nem külügyminiszteri futárral ugyan, de egy abszolút megbízható emberrel, akit a késedelemért felelősség nem is terhel. A késedelemre tisztán technikai okok játszottak közre. Kijelenti, hogy a német kormány nem járt el helyesen és szerződésszerűen, amikor Kun Bélá is szabadon bocsátotta. A szabadonbocsátás nem a késedelem miatt, hanem a bolseviki hadsereg előnyomulásánál és pressziója következtében történt. A külügyminisztérium kifogástalanul működik, nem is az ő hibájából maradt el a kiadatás. Az interpelláló és a Ház a választ tudomásul vették, mire az elnök délután háromnegyedkettőkor az ülést berekesztette. Horváth Győző elmondja az ellenforradalom történetét A népbiztosok bűnügye A tárgyalás mai —a huszonnegyedik — napján a tanukihallgatást folytatták. Özvegy Horváth Károlyné arról beszél, hogy a gyűjtőfogházban milyen dolguk volt az elfogott kommunistáknak. Máté Ferenc délivasúti tisztviselő a pályaudvar megszállásának részleteit ismerteti. Fél kettőkor hívta őt fel március 21-éről 22-ére virradó éjszaka dr. Moór Pál város- parancsnok és utasítást adott, hogy vonatokat ne indítsanak. Később fegyveres őrség szállta meg a pályaudvart. A megszállás ellenállás nélkül történt. Pintér Jenő, a Keleti pályaudvar főnöke, elmondta, hogy március 21-én este tíz órakor jelent meg a pályaudvaron egy száz főnél kisebb, kézigránátokkal, puskákkal felfegyverzett csapat, amely a régi őrségtől átvette a parancsnokságot. Ellentállás nem volt, sőt az előző őrség tiszti parancsnoka tovább is ott maradt embereivel együtt és tovább is szolgálatot teljesített. Ónodi István egyetemi hallgató elmondta, hogy kínozták a terroristák az ellenforradalmársággal gyanúsított technikusokat. Nyolcvan műegyetemi hallgatót bevittek a vörös őrségre, közülük nyolcat, a Szent Imre-kör tagjait, akiket a terroristák az ellenforradalmi mozgalom szervezőinek tartottak, külön szobába zártak, a többi hetvenkettőt, akik közüi volt zsidó is, együvé. Nemsokára terroristák jöttek szivájukba s másfél órán keresztül puskatussal, revolverrel agy főbe ütötték verték a hetvenkét diákot. A véresre vert taikusok azután Korvin Klein elé kerültek, aki kihallg után szabadon bocsátotta őket. Vér Tibor műegyetemi igató és Kranichstadter Jenő hivatalnok hasonlóképp mon el a dolgot. Tetss István belügyminiszteri titkár szintét volt tartóztatva a diktatúra alatt s a nagy testi és lelki nyargatások miatt már öngyilkosságot akart elkövetni a parlament pincéjében. Ágoston Péter közbenjárt érdekében. Elmondta, hogy Ágostont sohasem tartotta forradalmárnak, csak evolucionistának. Ágoston nem kényszerítette államtitkár korában a minisztérium tisztviselőit, hogy szakszervezetbe lépjenek. Ebelesz Péterné lényegtelen vallomása után Horváth Győző százados mondotta el — részben könyvének ismertetése alapján — az ellenforradalom megszervezésének történetét.Ellenforradalmi tevékenységét mér 1918 novemberében megkezdette. Április elején már minden elő volt készítve, de akkor Friedrich meghiúsította az ellenforradalom kitörését azzal, hogy a vidék megszervezésére kért időt. A vörösök ezalatt tudomást szereztek az ellenforradalomról és elfogták Nikolényit, Stenczelt, Dormándy ezredest, ő maga kikerülte a letartóztatást s tovább folytatta a szervezést, úgy hogy az újabb puccs május negyedikére volt kitűzve. Ekkor a vihar akadályozta meg őket, hogy a megbeszélt jelt megadják. Néhány nap múlva elfogták, össze-vissza verték a terroristák, majd a vörös őrségre vitték, hol ismét rárohantak, eltörték a bordáját, karját, úgy hogy elvesztette eszméletét. Beszállították a gyűjtőfogházba, ahol a detektívek — azt híve, hogy csak szimulálja az eszméletlenséget— vizet töltöttek szájába, tűket szurkoltak körme alá s más módon is kínozták. Három és fél hónapig feküdt a kórházban. Mozgalmának egyik résztvevője, Kormos Károly detektívfőnök volt az, aki a gyüjtőfogházban a Peidl-kormány elfogásának részleteit kidolgozta s az elfogatás később tényleg e terv alapján történt. Béri Ferenc, a gyüjtőfogház orvosa, elmondta, hogy milyen nagy szabadságot élveztek a letartóztatott kommunisták. Még kommunistatárgyú előadásokat is tartottak a társalgóban. Előfordult az is, hogy egy tanár, — akit Kunft egyetemi előadóvá akart kinevezni, — kiszaladt a gyűjtősapdákba és megkérdezte Kun Béláékat, hogy hozzájárulnak-e a kine-*vezéshez. Hornyai János távirdafőfelügyelő a központi tanítóhivatal megszállásának körülményeit mondja el. Ellentállás Itt sem volt. Melléje, mint a hivatal vezetője mellé, egy politikai megbízottat rendeltek, egy Vogel nevű műszerészt. Egyébként a hivatal zavartalanul működött a diktatúra alatt. Van még egy kincse az elszegényedett Ausztriának: néhány gramm rádiuma. A rádiumot tudvalevőleg uránszurokércből állítják elő és ebből a ritka talajkincsből Ausztriának volt a legnagyobb ismert készlete egészen a közelmúltig. A joachimsthali uránszurokérc-telep most már ugyan Csehországé, de a háború előtt és a háború alatt Ausztria még teljes erővel gyártotta a rádiumot. 1912- ben az Egyesült Államokban is találtak uránszurok- ércet, még pedig két helyen, Utakban és Kolorádóban. Az Egyesült Államokban nyolc év alatt hetven gramm rádiumot állítottak elő. De hetven gramm ebből a sze-rény külsejű anyagból, amely világosságban megtévesztően hasonlít a konyhasóra, nagy, igen nagy eredmény, hiszen hétszázezer kilogramm uránszivrokércet kellett a komplikált vegyi eljárásoknak alávetni, azért, hogy szert tegyenek erre a hetven gramm rádiumra. Ausztriai rádiumkincsének nagysága államtitok, de a tudományos körök szerint nem kevesebb húsz-huszonöt grammnál. És ez a kávéskanálnyi rádiumkészlet igen nagy érték. Már a háború előtt is négyszázezer korona volt egy gramm rádium ára, azóta pedig nagy hausset volt a rádiumpiacon is, és nagy baisse volt az osztrák koronában, úgy hogy ma tizenhatmillió értéket képviselt, egyetlen gramm rádium, és 350 000 milliót Ausztria rádium készt ete.