Világ, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-08 / 188. szám

r ■Vasárnap hogyan áll az ü­gy és sajnálkozással vette tudomásul, hogy nem tudunk egy lépéssel sem­­ előbbre menni.­­Tanti egyetlenegy sem jelentkezett, anonym­ leveleket, amelyekkel a rendőrséget ilyen esetekben el szokták árasztani, egyetlenegyet sem kaptunk. Ilek­ai és Dobó alibije — Így teljesen segítség nélkül álltunk. Volt öt-hat előállítás és a nyomozás során kiderült, hogy ezek nem voltak mások, saint száj hősük. Akkor dicsőség volt, ha valaki részegeit, azzal­­heseküddietett, hogy ő ölte meg Tiszát. Ezek között­ voltak olyanok, akiket részegség miatt egy napig nem voltam képes kihallgatni. Más­­nap azután nevetve a zsebükbe nyúltak, kihúztak egy marsrutát, amelylyel bizonyították, hogy akkor nem­ is voltak Budapesten. November hó végével jött a Ziri­­tai-ügy. Heltait gyanúba vettem, de fényesen igazolta alibijét. Dobó is alibit, igazolt.­­ Flottra őrnagy: Mi oka lehetett, hogy a rendőrség az ő megszokott energiájával nem forszírozta ezt az ügyet tavaly szeptemberben, amikor az eset aktuálissá vált. Szentkirályi: Ott úgy látszik, magasabb személyi­ségek jártak közben. Ez az impresszióm, amennyiben Friedrich személyét látom a háttérben. Dr. Jlondada: Ezt csak ennek a tárgyalásnak az eddigi adataiból, látja? Hüttnert hamis vallomásra akarták rábírni (Szentkirályi: Csak most. Egy alkalommal a függet­lenségi és 48-as pártkörben egy detektív közölte velem, hogy’forvasztó gazdag történik. Azt mondotta, hogy Hüttner­t, aki vall és aki Friedrichet említi fölbujtóként, hamis vallomásra akarják rábírni a rendőrségen. Kér­dem, honnan tudja­ ezt, azt felelte, Paksi detektívtől. Mondta is, mondják meg Paksinak, hogy menjen föl a miniszterelnökségre és tegyen jelentést személyesen. Ez meg is történt. Paksit ezért néhány nap múlva fel­függesztették. Sztupka: Mélóztatik arról tudni, hogy 1918 októ­ber 31-én bent volt-e Friedrich Pesten? Szentkirályi: Úgy hallottam, hogy igent, de mint pozitívumot nem tudom. Károlyi nyilatkozata a l­y­kosságról Dr. Lengyel: Károlyinak egy nyilatkozatáról is tud, amelyet vagy önnel, vagy Dietz-cel szemben tett? Szentkirályi: Velem szemben. Ez tény, Károlyinál egyszer, talán december első napjaiban fent voltam egy dologban referálni, s mikor ezt elvégeztem, akkor rá­­tereltem­ a szót a Tisza-gyilkosságra és haragvissal és kedvetlenséggel mondtam, hogy ebben nem tudunk to­vább jutni. Azt mondta Károlyi: Talán jobb is, hogy ezekben a nehéz­­időkben nem zavarjuk a közhangulatot. Ez egy újabb evolúcióra vezethetne, esetleg kiszabadít­hatnák a rabokat és kész a baj. Azt mondtam neki: Kegyelmes uram, én erre is gondoltam. Ha sikerült el­fogni a tetteseket, vagy közülök néhányat, én rögtön megbízható tisztviselőkkel átvetetem őket Sopronba a­ fegyházba és ott­ helyezzük el őket, amíg konszolidál­tabb állapotok nem lesznek, amíg előkészítjük az anya­got a főtárgyalásra és akkor fogunk velük meglepetés­szerűen előállani. A sajtó előtt is titkolni fogjuk. Erre Károlyi azt mondta, így rendben van, tessék így csi­nálni. Dr. Lengyel­ Károlyi kifejezetten örült neki, vagy jól esett neki, hogy nem kerültek kézre a tettesek? Szentkirályi: Nem mondhatnám. Lengyel: Ön nagyon járatos ember és egy szimat­tal megtalálja az irányt. Nem jutott arra az eszmére, hogy a nemzeti tanács és­ a Károlyi-csoport körül ke­resse a tetteseket? Szentkirályi: Nem is mertem gondolni erre. Lengyel: Az egyik vádlott azt vallotta, hogy társai megbízásából eljárt Nagy Vince belügyminiszternél, hogy Önnek adjon utasítást, hogy ne nyomoztasson. Szentkirályi: Soha. Ha ez történt volna, akkor tiszteletteljes előterjesztéssel éltem volni­, ha pedig megmaradt volna amellett, elhagytam volna állásomat. Hüttner: Nem így volt. Nagy Vince és én köztem erről szó nem volt, hanem szó volt Jánossy Zoltán és énköztem. Nem állítottam és nem állítom, hogy Já­­nosy Zoltán a főkapitány úrnak akkor adott utasítást vagy nem. z­zzzxxzx Báró Poréhyi Zsigmond: A csendőrök kirendelé­sére vonatkozólag óhajtok vallomást tenni. Néhány nap­pal a gyilkosság előtt történt, pontosan a napra nem emlékszem, hogy Sándor János, gróf Tisza István só­gora a Mária Valéria­ utcai klubhelyiségben izgatottan hozzám jött és a következőket mondotta el: Egy isme­retlen úri­ember jelentkezett Tisza Istvánnál és mikor Tisza István őt fogadta, elmondotta neki, hogy biztos tudomása van arról, hogy ellene gyilkos merényletet tervezn­ek. Azok, akik ezt elhatározták, végre is fog­ják hajtani.- A részleteket nem mondhat, neveket sem mondhat, mert az életével játszik. Kérte Tiszát, hogy vagy meneküljön el Budapestről, vagy gondoskodjék arról, hogy megfelelő karhatalmat rendeljenek mel­léje. Erre Tisza azt válaszolta, hogy­ ő nem tehet semmit ebben a dologban. Ha akarja az illető, menjen a rendőrségre és tegyen ott feljelentést. —i.g""" n.,«iu,i.'uz 'mmm nn i niito^ngruni, i!■■■■' nnn«i«i , i. ■ X lengyel kormány a népszövetségiig kér segítséget A lengyel kormány szikratáviratot intézett Drm­onthoz, a népszövetség titkárához és közölte vele, hog­y Lengyelország, mint a népszövetség tagja, kötelességének tartja tudatni a népszövetség tanácsával, hogy idáig minden kísérlete meghiúsult, és nem sikerült a fegyverszüneti tárgyalásokat megindítani, mert a szovjetkor­­mpány csak kifogásokat keres a fegyverszüneti tárgyalá­sok elodázására. x­xxxxxxxx xxxxxxx Gróf Tisza István meggyilkolása ügyében dr. Váry Albert főügyész még július 31-én elkészítette a királyi ügyészség vádiratát. Az ügyészség tíz egyén ellen emel vádat, a gy­ilkosság tetteseikként Dobó Istvánt, Sztany­­kovszky Tibort és a szökésben lévő Horváth­ Sanovicsot és Pogány Józsefet vádolja, felbuj­tósként Kéri Pált, Fényes Lászlót és a szökésben lévő Csernyák Imrét, bűnsegédekként Gantner Marcal vegyészmérnököt, Len­gyel László gyógyszerészt és Vágó-Wiheim Jenőt. A vádirat foglalkozik a szereplők jellettrajzával. Csernyák Imrét sikkasztás miatt szabadságvesztés bün­tetésre és rangvesztésre ítélték, ik­itt­er a diktatúra alatt Korvin-Kl­vin Ottó besúgója volt, ellenforradalmá­­rok kikémlelésével és feljelentésével foglalkozott és a diktatúra bukása után mint sikkasztó került fogságba, Sztany­covszky Tibort teljesen elzüllött fiatalember, Dobó nagyzási mániában szenved, elmebajt színlel, mű­veletlen, Ilorváth­ Sanovics az aszódi javítóintézetből szökött meg, matróz lett és különféle bűncselekmények terhelik. Megállapíthatónak látszik, hogy a gyilkosság gondolata Kéri Páltól ered, a tervet Csernyákkal és Fényessel együtt hárman dolgozták ki. Pogány József mérhetetlen gyűlöletből és rettenetes hatalmi vágyból szinte kéjjel állott szolgálatukba. A többi vádlott zül­lött, pénzért mindenre kapható gonosztevő. Arra nézve, hogy a gyilkosságot a szereplő Károlyi-párti politiku­sok, vagy a nemzeti tanács tagjai készítettek elő, bün­tetőjogilag komolyan értékelhető bizonyíték nem me­rült föl. Külön foglalkozik a vádirat Friedrich István sze­mélyével. S-Süttner vallomása, — mondja a vádirat — vád emelésére részben elegendő alapot nem nyújt, rész­ben pedig valótlannak bizonyul. Friedrich bebizonyí­totta, hogy október 29-én és 30-án nem volt Budapesten és csak október 31-én tért újra a fővárosba. A hadbíró­ságnál folyamatban lévő bűnügy irataiba az ügyészség nem tekinthetett be és igy az ott összegyűjtött adatot a vádirat elkészítésénél nem használhatta fel. VILÁG 1920. augusztus 8.3 Az osztrák arisztokraták nem adhatják el gyűjteményeiket . Néhány hónap előtt jelent meg a Neue Freie Presse hasábjain ez az eléggé érdekes hirdetés: Négyszáz millió koronával érkeztem meg Bécsbe.­­ Vásárlók művészettörténeti téren­nyilvántartott, csakis legjobb nevű és legjobb kvalitású képeket. A 400 millió az osztrák koronának akkori kurzusa szerint alig volt több, mint egy félmillió font sterling. A londoni képkereskedő a 400 millió koronának több­szöröséért is könnyen talált volna árut Bérnben. Hi­szen az angol és az osztrák arisztokrácia művészeti gyűjteményei a leggazdagabbak. A herceg Liechtenstein­­Képtár katalógusának sorszáma egészen 1300-ig jut el, és az 1500 kép közül vagy háromszáznak van „mű­vészettörténeti­­jelentősége". Rubens és Van Dyck van különösen gazdagon képviselve a Liechtenstein-hitbizo­­mány képtárában, azonban Andreas del Sarto, Cor­­reggio, a két Bassa­no, Tiepolo, Francia, Poussin, is a németalföldiek festésének nem egy szép példáját szin­tén megtalálják­ a Liechtenstein-képtár termeinek falán. A gróf Varroch-képtárban és a Cecini H.család hitbizo­mányi képtárában szintén sok az importáns kép. Ru­bens, Van Dyck és Murilio természetesei itt is domi­nálnak, azonban a Czernin-képtárban van két Tizian, egy Velaszpiez,, két nagyon szép Adam Elsheimer, több Lucas Cranuch, és Paolo Verooese, Brouwer, Tergluk, Metsu, sőt Rembrandt és Dürer neve sem hiányzik a katalógusból. A magángyűjtemények közé kell so­rozni az Alberlina-képet is, amely jelenleg Frigyes 15- i herceg tulajdona, és 18.000 rajzot, 220.000 rézkarcot tartalmaz. A grafika nagy mesterének egy részét sehol sem lehet alaposabban megismerni, mint­ az Albertina mappáiban. Az osztrák nemzetgyűlés megszüntette a­ hercegi, a grófi, a nemesi címeket. Liechtenstein herceg ma egyszerűen Liechtenstein „u­r“ Ausztriában, és címü­kön felül is sok mindent vett el az osztrák főuraktól. A bécsi viszonyok következtében nem csodálatos, hogy a főurak közül néhányan realizálni akarják annak a kiszámíthatatlan, nagy vagyonnak a kisebb-nagyobb részét, amelyet a gyűjtemények képviselnek. Így né­hány hónap előtt gróf Csernin, a volt külügyminiszter adta el családi képtárának egyik legszebb darabját. Kevés kép maradt Jan Vermeer van Delfl hagyatéka gyanánt a művészettörténetemre, és ez az­ oka annak, hogy a közönség szélesebb köreiben nem tartják olyan nagyra ezt a csodálatos festőt, mint amilyen helyet a szakemberek és a művészek jelölnek ki neki a­ szémd­­­alföldi művészet nagyjai között. Rembrandt leggran­­diózusabb képeinek szomszédságát is könnyen elbírja Jan Vermeer, ez a kedves, szelíd, derűs művész, aki a csendes szónak, a­ halk átmeneteknek, a hangsúlyozat­­lan és mégis csodálatosan gazdag színeknek, a leszűrt, de azért tiszta ragyogású világításnak volt nagy mes­tere. A klasszikus stílus nyugalmával, tökéletes ki­egyensúlyozottságával, monumentális egyszerűségével szinte, a fiatal Rafaelre emlékeztet Vermeci: színeinek és tónusainak gazdagsága, ereje, elevensége következté­ben pedig a XIX. század francia impressziói iránt számították előfutárai közé Drift városának nagy szín­­küttőjét. Vermeer ritka képei közül a legjelentékenyeb­­bek egyike a Műterem, amely a bécsi udvari Mauzeumban Ugyanúgy kiemelkednék társai közül, mint ahogy ki­emelkedett a Czernin-képtárban, noha a szomszédságot itt is bajos lett volna kifogásolni. És ez a Műterem­ most átkelt az Atlanti-óceánon, hogy egyik amerikai magángyűjteményben helyezkedjen el. Az osztrák fő­­uraknak most jobb Svájcban, vagy egy más semleges államban élni. Azonban a semleges valuta drága, és így nem lehet rossz néven venni azt, ha a bécsi arisztokraták képeiknek internacionális értékét váltják fel semleges valutákra. Azonban a londoni és a párisi képkeret-ködöknek ez a páratlan piaca nem fog már sokáig árut szállítani. Lord Curzon, a volt indiai al­­király, jelenleg pedig az angol kormány külügyi állam­titkára megsajnálta Bécset, amiért legértékesebb mű­tárgyai kezdtek kivándorolni, és Curzon kezdeménye­zésére a bécsi jóvátételi bizottság most az­­ Ausztriának adott élelmiszerhitelek kézizáloga gy­anánt­ lefoglalja ezeket a főúri gyűjteményeket, valószínűleg 20 évre. Az osztrák kormány nem tiltakozott, a rendszabály ellen, sőt . . . Orosháza 1920. augusztus­ elejéig: orosházi nagyközség Békés vármegye orosházi ji­­rágában, 4411 házzal és 22.234 lakossal. Közte 118 n­­­­met és 360 tót. Iiitfelekezet szerint 1018 a róm­ai katolikus, 14.886 ág.­evangélikus, 1671 hiilvét és 901 zsidit. Amit eddig írtam, nem is irtam­, csak másolata a RéVai Nagy Lexikon Mous — Ottó kötetéből. Tudósitá­­somban­ pedig az mii jj|n»n­(rT»r---k­TTTT*1wr~p " p i r m elbírnak es fflt'gSífelnek az idő kényei. Itt választották meg Csizmadia Sándor munkás­­képviselőt, több mint 8000 főnyi szótöbbséggel. A zsellérek választották aleg, akik ott laknak a község szélén meghúzódó apró vályogházakban, meg a szerte elszóródó, gavalléros, szépséges tanyaházakban laknak, azaz ilyentájt főképp a szabad ég alatt, mert most van a munkájuk szezonja. Beljebb, a község közepe felé piros meg sárga téglából épült kőházak emelkednek, a parkettes, kitapétázott szobák falán jó képek díszlenek, a nehéz és kényelmes bútorok fölött és­­a vitrinek ab­laküvege mögött halomban unatkoznak a karcsú por­­cellánok, finom üvegedények, antik csipkék és a régi ékszerek. Ez a sok kőház a 874-ek háza, a­ környék sok földesura, földbérlője, a község sok kereskedője és a község intelligenciája lakik bennük. Ez a 874 em­ber ad kenyeret 21 ezernek, így­ van ez már nagyon régóta, a legtöbb birtokosnak, meg bérlőnek a­ dédapja is ott élt, ahol a mostani gazda, és a cselédség, meg a béres-had, meg a zsellér-sereg átöröklődik apáról fiúra. Az első forradalom alatt itt nem fosztottak ki egyetlen boltot, egyetlen lakóházat, egyetlen majort, sem. Úr és cseléd kölcsönös jó viszonyban maradtak és ez a jó viszony nem szakadt ketté a bolsevista rém­uralom kitörése után sem. A tanyákon és a gazdasá­gokban megválasztották a termelőbiztosokat,­­ csak éppen azért, mert a pesti kiküldött azt mondta, hogy, muszáj. De ez a tanyai termelő­biztos továbbra is régi parancsolóját és régi gazdáját nézte a földesárban és azon voltak, hogy együttesen játsszák ki a tanácsköz­társaság rendeleteit. Ezért van az, hogy a gazdaságok­ban az idén is ugyanazok dolgoznak, akik tavaly, meg tavaly előtt. A termelőbiztos, vagy­ a munkástanács elnöke, meg a nemzeti tanács elnöke egyforma nyuga­lommal állja a dolgot, mint ahogy állta a román meg­szállás alatt és a két forradalmon keresztül. Az új irány eszméi sem zavarták meg O Orosháza­ népeinek életét. A parasztság csendes és józan maradt. A zsidó földesúr elegáns fia büszkén hajtja végig gyö­nyörű két lovát az egész határban és ahogy elhalad, útjában mindenütt tiszteletteljesen köszönti a napbar­­nította parasztember. A község főutcáján egy zsidó bol­tos áll üzlete előtt és beszélget egy fehérruhás fiatal­emberrel. A fiatalember beszél. A boltos néz rá és hall­gatja és a két szeme egy pillanatban mély meglepetés­től világosodik. Ez a tekintet azt mondja, milyen sértés az reám nézve, hogy te másról beszélsz nekem, mikor az én exisztenciám oly­an sürgősen bizonytalan. Mert va­lami jótékonycélú előadásról beszélgetnek, vagy valami mulatságról, ami megtörtént, vagy készülőben van. A fehé­rruhás az Ébredő Magyarok elnöke. A S74-ek legelsőjének szalonjában 40 vendég között ülök. Látok és hallok mindenkit Orosházán. Birtokosokat, ka­tonákat, igyekvő boltosokat, üldögélő néniket, ügyvédet, orvost, maguknak szenvedő és rajongó orosházi exisz­­tenciákat, egyet űző hivatalnokokat, türelmetlenül múló asszonyokat, táncba siető bakfisokat, vakációzó fiatal­embereket és szórakozott gyermekeket. Megyei főjegy­zőt, községi jegyzőt, főispán özvegyét, papot, tanárt és tanítót. Nézem az éh­ezetet és az elítélt gazdagságot és a lebeszélhetetlen csüggedtséget és a reményt, amelynek az özönvíz óta ilyen évadja nem volt. Sehol egy kirívó hang, sehol egy oda nem illő hangsúly. Még csak a lát­szata sincs meg annak, mintha ezek az emberek gon­dolkoznának egy mostanában feltolódott témán és ke­rülgetnék ezt a tárgyat, mint macska kering a forró kása körül. Inkább a búza ára és a termésrendelet körülmény­ei érdeklik egyforma, nyugtalansággal az orosháziakat, akik legszívesebben saját helybeli újságjukat, az Oros­házi Friss Újságot olvassák. Ebben két eldugott, sor je­lenti be a parlament ülését és a nagy világ változatos és forduló eseményeit. Viszont vidéki laptársam hosszú és részletes tudósításban számol be arról, hogy a­ vasúti­ mérnök, meg egy­ ügyvédjelölt 10 korsó sörbe fogadtak,­ hogy kettőjük közül ki tudja többször körbeszaladni a­ marhavásárteret? A verseny lefolyása, is pontosan ott­ áll az újságban és bizonyos irigységgel konstatáltam mindenütt a vasúti mérnök népszerűségét, aki nemcsak­ megnyerte, de együttében meg is itta mind a 10 korsó­ sört. Boldog, boldog orosháziak. Biestyán Sándor. .sichefancappan, púder, santpon,Eaudecologne /Jó év*! ’fejí.­ól a legjobb toilette-szerek. /mm Készíti: HUNNIA-GYÓGYTÁR. Kaphatók mindenütt! Budapest, Erzsébet­ körút 56.

Next