Világ, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-08 / 188. szám
r ■Vasárnap hogyan áll az ügy és sajnálkozással vette tudomásul, hogy nem tudunk egy lépéssel sem előbbre menni.Tanti egyetlenegy sem jelentkezett, anonym leveleket, amelyekkel a rendőrséget ilyen esetekben el szokták árasztani, egyetlenegyet sem kaptunk. Ilekai és Dobó alibije — Így teljesen segítség nélkül álltunk. Volt öt-hat előállítás és a nyomozás során kiderült, hogy ezek nem voltak mások, saint száj hősük. Akkor dicsőség volt, ha valaki részegeit, azzalheseküddietett, hogy ő ölte meg Tiszát. Ezek között voltak olyanok, akiket részegség miatt egy napig nem voltam képes kihallgatni. Másnap azután nevetve a zsebükbe nyúltak, kihúztak egy marsrutát, amelylyel bizonyították, hogy akkor nem is voltak Budapesten. November hó végével jött a Ziritai-ügy. Heltait gyanúba vettem, de fényesen igazolta alibijét. Dobó is alibit, igazolt. Flottra őrnagy: Mi oka lehetett, hogy a rendőrség az ő megszokott energiájával nem forszírozta ezt az ügyet tavaly szeptemberben, amikor az eset aktuálissá vált. Szentkirályi: Ott úgy látszik, magasabb személyiségek jártak közben. Ez az impresszióm, amennyiben Friedrich személyét látom a háttérben. Dr. Jlondada: Ezt csak ennek a tárgyalásnak az eddigi adataiból, látja? Hüttnert hamis vallomásra akarták rábírni (Szentkirályi: Csak most. Egy alkalommal a függetlenségi és 48-as pártkörben egy detektív közölte velem, hogy’forvasztó gazdag történik. Azt mondotta, hogy Hüttnert, aki vall és aki Friedrichet említi fölbujtóként, hamis vallomásra akarják rábírni a rendőrségen. Kérdem, honnan tudja ezt, azt felelte, Paksi detektívtől. Mondta is, mondják meg Paksinak, hogy menjen föl a miniszterelnökségre és tegyen jelentést személyesen. Ez meg is történt. Paksit ezért néhány nap múlva felfüggesztették. Sztupka: Mélóztatik arról tudni, hogy 1918 október 31-én bent volt-e Friedrich Pesten? Szentkirályi: Úgy hallottam, hogy igent, de mint pozitívumot nem tudom. Károlyi nyilatkozata a lykosságról Dr. Lengyel: Károlyinak egy nyilatkozatáról is tud, amelyet vagy önnel, vagy Dietz-cel szemben tett? Szentkirályi: Velem szemben. Ez tény, Károlyinál egyszer, talán december első napjaiban fent voltam egy dologban referálni, s mikor ezt elvégeztem, akkor rátereltem a szót a Tisza-gyilkosságra és haragvissal és kedvetlenséggel mondtam, hogy ebben nem tudunk tovább jutni. Azt mondta Károlyi: Talán jobb is, hogy ezekben a nehézidőkben nem zavarjuk a közhangulatot. Ez egy újabb evolúcióra vezethetne, esetleg kiszabadíthatnák a rabokat és kész a baj. Azt mondtam neki: Kegyelmes uram, én erre is gondoltam. Ha sikerült elfogni a tetteseket, vagy közülök néhányat, én rögtön megbízható tisztviselőkkel átvetetem őket Sopronba a fegyházba és ott helyezzük el őket, amíg konszolidáltabb állapotok nem lesznek, amíg előkészítjük az anyagot a főtárgyalásra és akkor fogunk velük meglepetésszerűen előállani. A sajtó előtt is titkolni fogjuk. Erre Károlyi azt mondta, így rendben van, tessék így csinálni. Dr. Lengyel Károlyi kifejezetten örült neki, vagy jól esett neki, hogy nem kerültek kézre a tettesek? Szentkirályi: Nem mondhatnám. Lengyel: Ön nagyon járatos ember és egy szimattal megtalálja az irányt. Nem jutott arra az eszmére, hogy a nemzeti tanács és a Károlyi-csoport körül keresse a tetteseket? Szentkirályi: Nem is mertem gondolni erre. Lengyel: Az egyik vádlott azt vallotta, hogy társai megbízásából eljárt Nagy Vince belügyminiszternél, hogy Önnek adjon utasítást, hogy ne nyomoztasson. Szentkirályi: Soha. Ha ez történt volna, akkor tiszteletteljes előterjesztéssel éltem volni, ha pedig megmaradt volna amellett, elhagytam volna állásomat. Hüttner: Nem így volt. Nagy Vince és én köztem erről szó nem volt, hanem szó volt Jánossy Zoltán és énköztem. Nem állítottam és nem állítom, hogy Jánosy Zoltán a főkapitány úrnak akkor adott utasítást vagy nem. zzzzxxzx Báró Poréhyi Zsigmond: A csendőrök kirendelésére vonatkozólag óhajtok vallomást tenni. Néhány nappal a gyilkosság előtt történt, pontosan a napra nem emlékszem, hogy Sándor János, gróf Tisza István sógora a Mária Valéria utcai klubhelyiségben izgatottan hozzám jött és a következőket mondotta el: Egy ismeretlen úriember jelentkezett Tisza Istvánnál és mikor Tisza István őt fogadta, elmondotta neki, hogy biztos tudomása van arról, hogy ellene gyilkos merényletet terveznek. Azok, akik ezt elhatározták, végre is fogják hajtani.- A részleteket nem mondhat, neveket sem mondhat, mert az életével játszik. Kérte Tiszát, hogy vagy meneküljön el Budapestről, vagy gondoskodjék arról, hogy megfelelő karhatalmat rendeljenek melléje. Erre Tisza azt válaszolta, hogy ő nem tehet semmit ebben a dologban. Ha akarja az illető, menjen a rendőrségre és tegyen ott feljelentést. —i.g""" n.,«iu,i.'uz 'mmm nn i niito^ngruni, i!■■■■' nnn«i«i , i. ■ X lengyel kormány a népszövetségiig kér segítséget A lengyel kormány szikratáviratot intézett Drmonthoz, a népszövetség titkárához és közölte vele, hogy Lengyelország, mint a népszövetség tagja, kötelességének tartja tudatni a népszövetség tanácsával, hogy idáig minden kísérlete meghiúsult, és nem sikerült a fegyverszüneti tárgyalásokat megindítani, mert a szovjetkormpány csak kifogásokat keres a fegyverszüneti tárgyalások elodázására. xxxxxxxxx xxxxxxx Gróf Tisza István meggyilkolása ügyében dr. Váry Albert főügyész még július 31-én elkészítette a királyi ügyészség vádiratát. Az ügyészség tíz egyén ellen emel vádat, a gyilkosság tetteseikként Dobó Istvánt, Sztanykovszky Tibort és a szökésben lévő Horváth Sanovicsot és Pogány Józsefet vádolja, felbujtósként Kéri Pált, Fényes Lászlót és a szökésben lévő Csernyák Imrét, bűnsegédekként Gantner Marcal vegyészmérnököt, Lengyel László gyógyszerészt és Vágó-Wiheim Jenőt. A vádirat foglalkozik a szereplők jellettrajzával. Csernyák Imrét sikkasztás miatt szabadságvesztés büntetésre és rangvesztésre ítélték, ikitter a diktatúra alatt Korvin-Klvin Ottó besúgója volt, ellenforradalmárok kikémlelésével és feljelentésével foglalkozott és a diktatúra bukása után mint sikkasztó került fogságba, Sztanycovszky Tibort teljesen elzüllött fiatalember, Dobó nagyzási mániában szenved, elmebajt színlel, műveletlen, Ilorváth Sanovics az aszódi javítóintézetből szökött meg, matróz lett és különféle bűncselekmények terhelik. Megállapíthatónak látszik, hogy a gyilkosság gondolata Kéri Páltól ered, a tervet Csernyákkal és Fényessel együtt hárman dolgozták ki. Pogány József mérhetetlen gyűlöletből és rettenetes hatalmi vágyból szinte kéjjel állott szolgálatukba. A többi vádlott züllött, pénzért mindenre kapható gonosztevő. Arra nézve, hogy a gyilkosságot a szereplő Károlyi-párti politikusok, vagy a nemzeti tanács tagjai készítettek elő, büntetőjogilag komolyan értékelhető bizonyíték nem merült föl. Külön foglalkozik a vádirat Friedrich István személyével. S-Süttner vallomása, — mondja a vádirat — vád emelésére részben elegendő alapot nem nyújt, részben pedig valótlannak bizonyul. Friedrich bebizonyította, hogy október 29-én és 30-án nem volt Budapesten és csak október 31-én tért újra a fővárosba. A hadbíróságnál folyamatban lévő bűnügy irataiba az ügyészség nem tekinthetett be és igy az ott összegyűjtött adatot a vádirat elkészítésénél nem használhatta fel. VILÁG 1920. augusztus 8.3 Az osztrák arisztokraták nem adhatják el gyűjteményeiket . Néhány hónap előtt jelent meg a Neue Freie Presse hasábjain ez az eléggé érdekes hirdetés: Négyszáz millió koronával érkeztem meg Bécsbe. Vásárlók művészettörténeti térennyilvántartott, csakis legjobb nevű és legjobb kvalitású képeket. A 400 millió az osztrák koronának akkori kurzusa szerint alig volt több, mint egy félmillió font sterling. A londoni képkereskedő a 400 millió koronának többszöröséért is könnyen talált volna árut Bérnben. Hiszen az angol és az osztrák arisztokrácia művészeti gyűjteményei a leggazdagabbak. A herceg LiechtensteinKéptár katalógusának sorszáma egészen 1300-ig jut el, és az 1500 kép közül vagy háromszáznak van „művészettörténetijelentősége". Rubens és Van Dyck van különösen gazdagon képviselve a Liechtenstein-hitbizomány képtárában, azonban Andreas del Sarto, Correggio, a két Bassano, Tiepolo, Francia, Poussin, is a németalföldiek festésének nem egy szép példáját szintén megtalálják a Liechtenstein-képtár termeinek falán. A gróf Varroch-képtárban és a Cecini H.család hitbizományi képtárában szintén sok az importáns kép. Rubens, Van Dyck és Murilio természetesei itt is dominálnak, azonban a Czernin-képtárban van két Tizian, egy Velaszpiez,, két nagyon szép Adam Elsheimer, több Lucas Cranuch, és Paolo Verooese, Brouwer, Tergluk, Metsu, sőt Rembrandt és Dürer neve sem hiányzik a katalógusból. A magángyűjtemények közé kell sorozni az Alberlina-képet is, amely jelenleg Frigyes 15- i herceg tulajdona, és 18.000 rajzot, 220.000 rézkarcot tartalmaz. A grafika nagy mesterének egy részét sehol sem lehet alaposabban megismerni, mint az Albertina mappáiban. Az osztrák nemzetgyűlés megszüntette a hercegi, a grófi, a nemesi címeket. Liechtenstein herceg ma egyszerűen Liechtenstein „ur“ Ausztriában, és címükön felül is sok mindent vett el az osztrák főuraktól. A bécsi viszonyok következtében nem csodálatos, hogy a főurak közül néhányan realizálni akarják annak a kiszámíthatatlan, nagy vagyonnak a kisebb-nagyobb részét, amelyet a gyűjtemények képviselnek. Így néhány hónap előtt gróf Csernin, a volt külügyminiszter adta el családi képtárának egyik legszebb darabját. Kevés kép maradt Jan Vermeer van Delfl hagyatéka gyanánt a művészettörténetemre, és ez az oka annak, hogy a közönség szélesebb köreiben nem tartják olyan nagyra ezt a csodálatos festőt, mint amilyen helyet a szakemberek és a művészek jelölnek ki neki a szémdalföldi művészet nagyjai között. Rembrandt leggrandiózusabb képeinek szomszédságát is könnyen elbírja Jan Vermeer, ez a kedves, szelíd, derűs művész, aki a csendes szónak, a halk átmeneteknek, a hangsúlyozatlan és mégis csodálatosan gazdag színeknek, a leszűrt, de azért tiszta ragyogású világításnak volt nagy mestere. A klasszikus stílus nyugalmával, tökéletes kiegyensúlyozottságával, monumentális egyszerűségével szinte, a fiatal Rafaelre emlékeztet Vermeci: színeinek és tónusainak gazdagsága, ereje, elevensége következtében pedig a XIX. század francia impressziói iránt számították előfutárai közé Drift városának nagy színküttőjét. Vermeer ritka képei közül a legjelentékenyebbek egyike a Műterem, amely a bécsi udvari Mauzeumban Ugyanúgy kiemelkednék társai közül, mint ahogy kiemelkedett a Czernin-képtárban, noha a szomszédságot itt is bajos lett volna kifogásolni. És ez a Műterem most átkelt az Atlanti-óceánon, hogy egyik amerikai magángyűjteményben helyezkedjen el. Az osztrák főuraknak most jobb Svájcban, vagy egy más semleges államban élni. Azonban a semleges valuta drága, és így nem lehet rossz néven venni azt, ha a bécsi arisztokraták képeiknek internacionális értékét váltják fel semleges valutákra. Azonban a londoni és a párisi képkeret-ködöknek ez a páratlan piaca nem fog már sokáig árut szállítani. Lord Curzon, a volt indiai alkirály, jelenleg pedig az angol kormány külügyi államtitkára megsajnálta Bécset, amiért legértékesebb műtárgyai kezdtek kivándorolni, és Curzon kezdeményezésére a bécsi jóvátételi bizottság most az Ausztriának adott élelmiszerhitelek kézizáloga gyanánt lefoglalja ezeket a főúri gyűjteményeket, valószínűleg 20 évre. Az osztrák kormány nem tiltakozott, a rendszabály ellen, sőt . . . Orosháza 1920. augusztus elejéig: orosházi nagyközség Békés vármegye orosházi jirágában, 4411 házzal és 22.234 lakossal. Közte 118 nmet és 360 tót. Iiitfelekezet szerint 1018 a római katolikus, 14.886 ág.evangélikus, 1671 hiilvét és 901 zsidit. Amit eddig írtam, nem is irtam, csak másolata a RéVai Nagy Lexikon Mous — Ottó kötetéből. Tudósitásomban pedig az mii jj|n»n(rT»r---kTTTT*1wr~p " p i r m elbírnak es fflt'gSífelnek az idő kényei. Itt választották meg Csizmadia Sándor munkásképviselőt, több mint 8000 főnyi szótöbbséggel. A zsellérek választották aleg, akik ott laknak a község szélén meghúzódó apró vályogházakban, meg a szerte elszóródó, gavalléros, szépséges tanyaházakban laknak, azaz ilyentájt főképp a szabad ég alatt, mert most van a munkájuk szezonja. Beljebb, a község közepe felé piros meg sárga téglából épült kőházak emelkednek, a parkettes, kitapétázott szobák falán jó képek díszlenek, a nehéz és kényelmes bútorok fölött ésa vitrinek ablaküvege mögött halomban unatkoznak a karcsú porcellánok, finom üvegedények, antik csipkék és a régi ékszerek. Ez a sok kőház a 874-ek háza, a környék sok földesura, földbérlője, a község sok kereskedője és a község intelligenciája lakik bennük. Ez a 874 ember ad kenyeret 21 ezernek, így van ez már nagyon régóta, a legtöbb birtokosnak, meg bérlőnek a dédapja is ott élt, ahol a mostani gazda, és a cselédség, meg a béres-had, meg a zsellér-sereg átöröklődik apáról fiúra. Az első forradalom alatt itt nem fosztottak ki egyetlen boltot, egyetlen lakóházat, egyetlen majort, sem. Úr és cseléd kölcsönös jó viszonyban maradtak és ez a jó viszony nem szakadt ketté a bolsevista rémuralom kitörése után sem. A tanyákon és a gazdaságokban megválasztották a termelőbiztosokat, csak éppen azért, mert a pesti kiküldött azt mondta, hogy, muszáj. De ez a tanyai termelőbiztos továbbra is régi parancsolóját és régi gazdáját nézte a földesárban és azon voltak, hogy együttesen játsszák ki a tanácsköztársaság rendeleteit. Ezért van az, hogy a gazdaságokban az idén is ugyanazok dolgoznak, akik tavaly, meg tavaly előtt. A termelőbiztos, vagy a munkástanács elnöke, meg a nemzeti tanács elnöke egyforma nyugalommal állja a dolgot, mint ahogy állta a román megszállás alatt és a két forradalmon keresztül. Az új irány eszméi sem zavarták meg O Orosháza népeinek életét. A parasztság csendes és józan maradt. A zsidó földesúr elegáns fia büszkén hajtja végig gyönyörű két lovát az egész határban és ahogy elhalad, útjában mindenütt tiszteletteljesen köszönti a napbarnította parasztember. A község főutcáján egy zsidó boltos áll üzlete előtt és beszélget egy fehérruhás fiatalemberrel. A fiatalember beszél. A boltos néz rá és hallgatja és a két szeme egy pillanatban mély meglepetéstől világosodik. Ez a tekintet azt mondja, milyen sértés az reám nézve, hogy te másról beszélsz nekem, mikor az én exisztenciám olyan sürgősen bizonytalan. Mert valami jótékonycélú előadásról beszélgetnek, vagy valami mulatságról, ami megtörtént, vagy készülőben van. A fehérruhás az Ébredő Magyarok elnöke. A S74-ek legelsőjének szalonjában 40 vendég között ülök. Látok és hallok mindenkit Orosházán. Birtokosokat, katonákat, igyekvő boltosokat, üldögélő néniket, ügyvédet, orvost, maguknak szenvedő és rajongó orosházi exisztenciákat, egyet űző hivatalnokokat, türelmetlenül múló asszonyokat, táncba siető bakfisokat, vakációzó fiatalembereket és szórakozott gyermekeket. Megyei főjegyzőt, községi jegyzőt, főispán özvegyét, papot, tanárt és tanítót. Nézem az éhezetet és az elítélt gazdagságot és a lebeszélhetetlen csüggedtséget és a reményt, amelynek az özönvíz óta ilyen évadja nem volt. Sehol egy kirívó hang, sehol egy oda nem illő hangsúly. Még csak a látszata sincs meg annak, mintha ezek az emberek gondolkoznának egy mostanában feltolódott témán és kerülgetnék ezt a tárgyat, mint macska kering a forró kása körül. Inkább a búza ára és a termésrendelet körülményei érdeklik egyforma, nyugtalansággal az orosháziakat, akik legszívesebben saját helybeli újságjukat, az Orosházi Friss Újságot olvassák. Ebben két eldugott, sor jelenti be a parlament ülését és a nagy világ változatos és forduló eseményeit. Viszont vidéki laptársam hosszú és részletes tudósításban számol be arról, hogy a vasúti mérnök, meg egy ügyvédjelölt 10 korsó sörbe fogadtak, hogy kettőjük közül ki tudja többször körbeszaladni a marhavásárteret? A verseny lefolyása, is pontosan ott áll az újságban és bizonyos irigységgel konstatáltam mindenütt a vasúti mérnök népszerűségét, aki nemcsak megnyerte, de együttében meg is itta mind a 10 korsó sört. Boldog, boldog orosháziak. Biestyán Sándor. .sichefancappan, púder, santpon,Eaudecologne /Jó év*! ’fejí.ól a legjobb toilette-szerek. /mm Készíti: HUNNIA-GYÓGYTÁR. Kaphatók mindenütt! Budapest, Erzsébet körút 56.