Világ, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-26 / 203. szám

"VT21920. augusztus 27. VILÁG kötelességtelj­esítés sinjére igyekeznek jutni az egy­oldalú pártsznvedélyek és a vak előítéletek lejtőjéről. Andrássy Gyula sarkától szeme szögletéig az óvatos­éig szürke palástjába burkolódzott, Apponyi azonban a tiszta látás és a tiszta szándék ormáról intézi min­den szavát a magyar politikusoknak, sajnos, igen nagy és a magyarságnak, sajnos, igen összesorvadt tá­borához. Rakovszky István a nemzetgyűlés elnöki szé­kében érzi felelősségét a nemzetgyűléssel szemben s érzi felelősségét az egész nemzettel szemben. Bottlik József, a nemzetgyűlés alelnöke, Tass József, a Szt. Imre­ kollégium volt igazgatója, a közélelmezés reverendás minisztere, Huszár Károly a kipróbált keresztény-szocialista agitá­­t­­tor, Gaál Gaszton, aki pártember volt, amíg az or­­­­szág megengedhette magának a pártokra tagozódás luxusát és magyar politikát kezd csinálni, nem párt­politikát, mióta csak Magyarország feltámasztásán volna szabad fáradnia a magyar törvényhozásnak, és­­ rajtuk kívül még sokan mások megtették azt, vagy legalább iparkodtak iót tenni, amit a nehéz idők kö­vetelnek tőlük .. .X X X X X XX X X x X XX X X X X X X X X X X Xx xxX X X XX X X X XX X X X X XX X X X X XX X X X XX X X X X X X XX X X XX X X X XX X ■­ V X X X XX X X X X 5 ha nem váltja fel az okos munka, a tárgyilagos gondolkodás, a törek­­­­vések és a cselekedetek törhetetlen jóhiszeműsége ezt a hangos vigadást, a főváros törvényhatósági bizottságá­nak üléstermében, ha az éretlen közbekiáltások és az éretlen pohárköszöntök helyébe nem kerül még ma a­­ józan szó és a józan ész diktatúrája, akkor össze­csapnak a­ hullámok a milliós Budapest városatyái, a milliós Budapest népe és a magyarság jobb jövőjének minden reménye fölött.­ ­ Sréter miniszter vádjai­ ­ A nemzetgyűlés mai ülésén válaszolt Sréter István i­seenvédelmi paeefészter Ereki Károlynak a Tisza-tárgya­i MIT2-l­­ is hozzáintézett interpellációjára. Ereki azt mondotta, hogy amíg nincs király, addig nincs is jog­rend. Ez a kijelentés egyenesen törvénysértés, mert Ma­gyarországnak kormányzója van. Ereki többek között ist említette, hogy maffia dolgozik, amelynek keze fel­nyúlik a legmagasabb körökig. Ezzel Ereki ismét a­ kor­mányzót akarta belevonni a vitába. Ha ő lett volna ■felbujtással vádolva a Tisza-gyilkosság ügyében, azt mondotta volna pártjának, hogy függesszék fel men­telmi jogát, az ő érdekében ne csináljanak mentési ak­ciót a parlamentben, mert ha megvádolták, akkor felelni is akar és ezt az elhatározását nem kötötte volna fel­tételekhez. Le kell csapolni végre az emberek fejéből a forradalmi gőzt, legyen vége a forradalmi szab­ómortá­­léknek és kezdődjék meg a békés munka. Ereki képvi­selő úr augusztus 14-én egy a Gólyavárban tartott gyűl­­lésen, ahol két-háromezer ember volt jelen, beszédet tartott, amelyben a következőket mondotta: „A szegedi terroristák meg akarják gyilkolni Friedrich Istvánt és az intranzigens keresztények vezéreitAzután felszó­lította a­ gyűlés jelenlevőit, hogy­­tegyenek esküt Fried­rich István védelmére, ami meg is történt. fZeőke An­tal: Ide kell a botbüntetés! Gunda Jenő: Második Má­ria Terézia!) Azt is mondották ezen a gyűlésen, hogy a Teleki-kormány az oláh királyt akarja magyar ki­rálynak idehozni, azért, mert Telekinek és Bethlennek Erdélyben vannak birtokaik. (Fölkiáltások: Hallatlan! Demagógia!) Egy nagyon magasrangú katonának nem­régiben puccsot ajánlottak fel is azt kérdezték, haj­­landó-e puccs esetén a vezetést átvenni. Ereki képviselő úrnak az adatokat hét tiszt adta, akik a Tisza-per vád­lottjainak őrizetére voltak kirendelve, akik tehát kém­kedtek . . . (Ereki Károly: Csak jelentést tűttek! Föl­­kiáltások: De kinek tettek jelentést?) Ezek után felol­vasom a vizsgálat adatait. Az a vád, hogy Vágót autón szállítanák naponta a hadosztály-bíróság épüle­tébe, nem felel meg a valóságnak. Egyetlen egyszer ült Vágó katonai autón, amikor a Roheim-villába vitték. Dobót mindennap autón szállítják be, mert betegsége miatt a­ helyőrségi kórházban kezelik. Heltai ellen a Sophie hajón történt rablás ügyében eljárás volt folya­matban, megállapította azonban a vizsgálat, hogy Hel­tai nem rabolt. Sztupka őrnagy sohasem adott neki olyan megbízást, hogy Friedrich ellen nyomozást foly­­­­tasson. Ereki Károly állt fel ezután szólásra, ő mindig a konszolidációt kívánta. (Gail Gaszton: .1 Gólyavárban is?) Magyarországnak nincs itthon a koronás királya. (Meskó Zoltán: A címét kérem! írni akarok neki! Fel­kiáltások : Hát hol van?) A jogrend megsértése tényleg előfordult, sőt most is folyamatban van. Ezt nem leh­et tagadni. Szemünk láttára folyik egy tárgyalás, ame­lyen jogászok szerint megdöbbentő jogsértések fordul­nak elő. Ha jogrend lesz, akkor a jogrend­­ megsért-5­ . fáért fogják felelősségre vonni azokat, akik hibásak. Augusztus 14-én azon a gyűlésen megemlítette, hogy szegedi terroristák meg akarják ölni Friedrichet és vájjon nem volt-e igaza? A többi adatok valótlanok, ő nem állított semmit, semmiféle oláh királyról. Kü­lönben sem szokott lazítani, mert már többször kije­lentette, hogy egy pofonnak sem szabad elcsattannia, mert az a legnagyobb hazaáruló, aki a zsidókat üti. • (Nagy derültség. Könyves Lajos feláll és közbevág. Ott voltam.) Semmiféle katonával nem tárgyaltam sem­miféle puccsról. Ezek mind csak mesék. (Meskó Zoltán: Kovács Gáspárt akarták behozni.) Gróf Ká­rolyi Imre Friedrichet kalandornak nevezte, de ez nem baj, hiszen Napóleont is annak mondták. (Nagy derült­ség. Fölkiáltások. Csak nem akarja Napóleonnal össze­­hasonlítani! Csernus Mihály: Ilyet nem lehet józanul meghallgatni. Rakovszky István: Kísérelje meg a kép­viselő úr. Nagy derültség.) Károlyi Imrének Buda­­pesten és Bécsben irodája van, amelyet Dietz vezet , Kormos és Paksi a tagjai. Kieresztették Keltáit, mert azt mondotta, hogy tudja azt, hogy Friedrich István egy Kovák nevű századossal a■ kormányzó ellen puccsot akart előkészíteni. Le kell tárgyalni a Tisza-pert, de illletékes fórum előtt. A válasz*: nem veheti tudomásul. Sréter miniszter emelt hangon felelt: Amit el­mondottam, abból nem vagyok hajlandó semmit elvenni. Azok a hangok, amelyeket a képviselő úr megpendí­tett, nem alkalmasak arra, hogy a külföld előtt jó szín­ben tüntessenek fel bennünket. Nyíltan megmondom, tudomásom van arról, hogy júniusban megbeszélés folyt, amelyen hatvanöten vettek részt. Már a miniszteri tárcák is ki voltak osztva. Erre a kijelentésre nagy zaj tört ki. A képviselők felugróinak helyeikről: Kik voltak ezek! Wagner Ká­roly: Ez lázadás! Általános zaj, éles kiáltások. A hon­védelmi miniszter aktacsomót húz ki a zsebéből : — Kérem, itt vannak az adatok! A kisgazdák szüntelenül azt kiáltják: — Neveket! Neveket! Olvassa fel! Hallani akarjuk! — Rendőrt! Rögtön le kell csukatni azokat a kép­viselőket! — kiáltja Meskó Zoltán. Újra a miniszter szól: — Az ország sorsát nem viszik előre az ilyen izgalmak. Én nem óhajtottam az izgatottságot fokozni. Nem óhajtom a kérdést tárgyalni sem. Azért hoztam fel, mert az ország mai közállapotai között . . . Nem folytathatja tovább. Az elnök éleset csenget és szólni kezd, mire Sréter miniszter leül. — Tisztelt nemzetgyűlés! Súlyos vádat emeltek­­— mondja az elnök — a képviselőház előtt. Nem tár­­gyalhatunk anélkül, hogy valamennyien ne érezzük a vád súlyát. A miniszter úr átgondolta a dolgot és viseli is kijelentésének konzekvenciáját. Én a Ház böl­­cseségére kívánom bízni, hogy nyílt ülésen vagy zárt ülésen beszéljük meg tovább ezt a kérdést. Fölkiáltások: Nyílt ülésen! Zárt ülésen! Elnök elrendeli a zárt ülést. " A zárt ülés elrendelése után következő szünet alatt Rakovszky elnök tanácskozott a képviselőkkel és meg­állapították, hogy nincs ok a zárt ülés megtartására. Pár perc múlva Rakovszky elnök megnyitja a nyílt ülést és kijelenti a következőket: — Konstatálva lett, hogy a honvédelmi miniszter úr nem mondta, hogy az általa említett gyűlésen kép­viselők vettek részt. Ezt közbeszólások formájában mondották és azért hallatszott úgy, mintha a honvé­delmi miniszter úr mondotta volna. Sréter miniszter szólott ezután: — Kötelességem volt ezeket a dolgokat elmondani, mert a hadsereg egységét fenyegetik az ilyen kísérletek. Kéri az országgyűlést, hogy az ország jelenlegi súlyos helyzetére való tekintettel, őrizkedjék mindenki olyan ténykedéstől, ami alkalmas arra, hogy a hadsereg egy­sége megbontassék­. Ilyen kérdés a királykérdés is. Ereki újabb felszólalása után a nemzetgyűlés tudo­másul vette a miniszter válaszát. Érvelt a bot ellen­ i ülésének megnyitása után jelen­tette az elnök, hogy gróf Apponyi Albert hat heti sza­badságot kér és egyszersmind lemond bizottsági tag­ságairól. A botbüntetés vitájában Henzer István volt az első szónok és kijelentette, hogy ha a jelöl­tek a választásokon a botbüntetéssel korteskedtek volna, kiverték volna őket a faluból. Orbók Attila, az­zal a felfogással vitázik, hogy a háborúban eldurvult erkölcsök teszik szükségessé a botozást. Hát a hábo­­ráért nem lehet elverni a port a népen, ha azonban, azok a politikusok, akik az uszításban, a vérengzés felidézésében részt vetteek, ötven botot kapnak, akkor, szívesen megszavazza a javaslatot. Legközelebb már a házszabályokba is beiktatják a botozást. A bűnözés csökkentése kenyérkérdés, nem pedig botkérdés. Bert­­olák Nándor szerint a botbüntetés nem egy krimino­lógiai rendszer kiépítéséből származik, hanem egy momentán hangulat szülötte. Az sem igaz, hogy a falu a botbüntetést kívánja. (Közbeszólás: A bot a falu eb­ben irányul!) A bot sem az elvesztésnek, sem a javí­tásnak nem eszköze. Nem javít, hanem megszégyeníti Kéri a nemzetgyűlést, hogy a jogfejlődés terén ne ad­jon helyet a visszaesésnek. Giesswein Sándor szerint Szent­ István példáját kell követni, akihez híven a nyu­gati kultúrához kell ragaszkodnunk. A cenzúra, a gyü­lekezési jog megszülése, a botbüntetés behozatala azt­ a látszatot keltheti, mintha a szabadságjogok korláto­zása­­a keresztény kurzus követelése lenne. Reöck Iván a­ bot mellett beszélt. Rubinek István azt hangoztatta, hogy a békeszerződés ratifikálása sokkal sürgősebb lenne, mint ez a javaslat. Amíg a béke nincs ratifikálva, nem indulhat meg a produktív munka. A javaslatot nem szavazza meg. Szabó Józsefnek és Kardos Noénak a bot ellen elhangzott beszédei után az elnök szünetet rendelt, amely után Sréter miniszter beszéde követke­zett. Erről más helyen emlékezünk meg. Cseléry András vallomása a Tisza-pestben A mai tárgyalás megnyitása után Zoltán László ezredes rendreslaeltta dr. Lengyel Zoltá­n vádat azért, mert a tegnapi tárgya­gon „a személynnka helegjére lépett". A mai napon az első I.Siti­ iMWWTMun alhadnagy. Vallja, hogy Stanykov­­szky elmondotta neki, hogyan történt Tisza meggyilkolása, Sztanykovszky ezt tagadja. Ezután Pollacsek Sándornak, a­ katonai rendőrség volt kerületi parancsnokának, kihallgatása, következik. Elmondja, hogy november 8—10. között valame­lyik napon egy előállított szakaszvezető belemerte előtte, hogy részt vett Tisza meggyilkolásában. Átkísérték a­ főkapitány­ságra, ahonnan, am­int későőbb értesült, szabadon bocsátották. Vallja továbbá, hogy Csermják és Sstanykovszky ezt az ese­ményt követő harmadik napon arra kérték, hogy ha elfogató­parancsot bocsátanak ki ellenük, akkor idejében figyelmez­tesse őket, ő le akarta tartóztatni őket, de az ezredese azt mondta, ez az ügy nem tartozik hatáskörükbe. A gyilkossá­got beismerő szakaszvezető kijelentette még, hogy arra­ ha­tározottan emlékszik, hogy Dobó lövése talált. Hanzély László vallomása után Immerglück Károly fő­városi tisztviselő elmondta, hogy Dobó Heltai előszobájában ezt mondta előtte: ,,Ha te tudnád, honnan jövök! Most jö­vünk a­ Hermina­ut 35. szám alól! Most küldtük a­­másvilágra gróf Tisza Istvánt­* Dobót mániákus embernek ismét, aki nagyzási hóbortban szenvedett. A gyilkosság napján is látta, de nem vette észre rajta, hogy ittas lett volna. Dobó filmen szerette volna látni a gyilkosságot Désy Alfréd, a következő tanú, elmondja, hogy Dobó na­gyon ambicionálta, hogy filmen lássa magát és sunyra ne­vetve mondta, hogy a katonatanács őket küldte ki, hogy Ti­szát, Lukachichot és Wekerlét meggyilkolják. Elmondta még Dobó, hogy amikor Tiszát az első lövés érte és térdre esett, ő még egyszer belefért. Mutatta is, hogyan történt a Jelenet és azt mondta még, hogy ezt filmen kellene megörökíteni. — Úgy értettem — szólt közbe Dobó, — hogy az ország számára legyen megörökítve ez a gyászos Jelenet. Csilléry András vallomása Dr. Csilléry András, aki beadványban kérte a hadosztályt­íróságot, hogy hallgassák ki, többek között a következőket, vallja: Október 31-én, amikor Bécsből Budapestre ér­kezett, 3­-4 óra között találkozott Friedrichhel a Mú­­zeum-körúton. Friedrich akkor jött be Mátyásföldről. Teljesen nyugodt ember benyomását tette reá. Psycho­­logice, orvosilag nem magyarázható, hogy egy olyan ember, aki nagy dolgokat készít elő, aki gyilkosságra vállalkozik, ort velem akkor nyugodt diskurzust foly­tathasson. , Elmondja azután, hogy együtt mentek az Astoria felé. Látta, hogy Friedrich az Astoria erkélyéről pró­bál beszélni és­­közölte, hogy Litkachich letette az es­küt a nemzeti tanácsra. „Szemben állottam az Asto­riával, teljesen jól láttam az eseményeket — vallja. — Láttam, hogy Friedrich lejött onnan, felszállott egy autóra és elment. Ez négy óra körül lehetett. Másnap reggel a hadügyminisztériumban találkozott Friedrich Istvánnal. Közölte vele, hogy átvette a minisztérium vezetését.­­—• Mikor meglátott engem, — mondotta — nagy felháborodással jelentette ki. Úgy látszik, mégis csak igazoltak az események, Tisza Istvánt mégis meggyil­kolták és a teljes anarchia felé haladunk. — Kérire vonatkozólag szabadjon megjegyeznem azt, hogy emlékezem határozottan, hogy egy délután, mikor minisztertanács volt, Friedrich örömmel közölte, hogy levél érkezett Kéri­től azzal: engedtessék meg neki, hogy bejöjjön Magyarországba, ő pedig elrendelte, azonnal, hogy a levét adassák át az igazságü­gyminisz­­ternek és még rá is írta­, hogy azonnal intézkedés teendő, hogy amennyiben a Tisza-gy­ikosságban ő új bűnös és neki szerepe van, akkor letartóztatandó. Sztupka őrnagy-hadbíró: Kegyelmes úr azt gon­dolja, hogy amikor az utcán sétált Friedrichhel, orvosi szempontból kizártnak tartja, hogy ilyen dolgokkal fog­lalkozott volna Friedrich, olyan nyugodt volt? Hiszen senki sem állította, hogy Friedrich kint volt a Boheim­­ villában. Csikéry: Azt állítottam, hogy kizártnak tartom, , hogy akkor ezzel a dologgal foglalkozott volna. Azt is kizártnak tartom, hogy részt vett volna a délelőtti ka­tonatanácsban. Erre a tárgyalásvezető megjegyzi, ho­gy honnan tudja azt, hiszen délelőtt nem találkozott Friedrichhel. Ellentétek egy félóra körül Lengyel védőnek arra a kérdésére, mennyi időt töl­­tött Friedrich benn az Astóriában, azt feleli Csilléry, hogy fél órát. A védő erre megjegyzi, hogy Friedrich két ár­ra teszi a találkozás idejét, fél háromig a sétát, há­­romnegyed háromra, amikor bement az Astóriába és egy-kt negyed négyre már fenn volt a honvédelmi minisztérium­­ban és azt mondja, hogy az Astoriában hét percig tar­tózkodott.­­ — Friedrich valószínűleg rosszul emlékszik ■— feleli Csilléry, a­­ Dr. Lengyel. Lukáchich nagyon precízen emlékszik a dolgokra és az­­ előadásában egy órával több van, mint az ön előadásában, Lukáchich öt órára teszi, amikor Friedrich az erkélyről beszélt. Csilléry: Lukáchich vallomását nem olvastam, m®rb most érkeztem Budapestre.­­ Sztanykovszky: A tanú úr azt mondta, hogy lehet­­­etlennek tartja, hogy Hüttner és Sztanykovszky Fried­­richhel bárhol lettek volna. Hiszen mi nem mondtuk,­ hogy bárhol lettünk volna, határozottan mondtuk, hogy­ az Astoriában voltunk abban az időben. Friedrich vallo­mása szerint ő hét percig volt az Astoriában, a tanú azt mondja, fél óráig. Ha tehát Friedrich nem állott egész idő alatt az erkélyen, akkor máshol kellett lennie és ak­kor feltételezhető, hogy velünk volt bent a szobában. A haditörvényszék a tanú megesketését elrendeli, majd tíz percre felfüggeszti a tárgyalást. Szünet után Dávid Béla volt tengerész az első tanú. Horváth­ Lanoviccsal együtt volt a forradalomban. Aj­ kommün alatt találkozott vele és azt mondta, hogy me­nekülnie kell, mert a Tisza-gyilkosságban benne van." Ezután Tarján Vilmos hírlapírót hallgatta ki a bí­­­róság. Vallja, hogy Dobó Pozsonyban azzal ment hozzá,­ hogy ma este megölik Jurigát. Meglepetve kérdezte, hogy ez csak úgy megy’ — Igen — mondotta Dobó —, hiszen én lőttem le Tisza Istvánt is. Rohán András vallja, hogy Dobó október 31-én, a Tisza-gyilkosság délutánján azt mondta, hogy a nővére sírjánál megeskü­dött, hogy ha a­ forradalom alatt valakit meg kell ölni, ő meg fogja ölni. Dobó autón jött és­­u£ mondta, most megy Tiszához. Később visszajött és mondta, hogy Tiszát megölte és most megy I­ukachichhoz. Villányi Béla Dobó alibijét igyekszik igazolni: „Dobó aligha, vehetett részt a gyilkosságban, — vallja —» mert úgy emlékszem, akkor velünk volt." ■MKP1 Közvetlen vasúti összeköttetés Csehországgal SzentemCTN belsejétől közvetlen vasúti összeköttetés lesz i" i Ilin " i -^V-ffnni i„ 1TJP jí p Vl~ i T‘ a cseh-szlovák államvasutak kassai igazgatója, a prágai Tribtuna mun­katársának kijelentette, hogy Magyarországgal tárgya­lások folynak a kassai hidasnémeti vasúti forgalom megindítása tárgyában. Részletes felvilágosításokat e tárgyban még nem adhat, azonban valószínűnek tartja,­ hogy megegyezés jön létre. Ez esetben már szeptember, elsejétől kezdve megindul a közvetlen vasúti összekötte­­tés Magyarországgal,­­ r ^ Péntek

Next