Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-26 / 228. szám

2 1920. szeptember 23. VILÁG 'nem pedig azokkal a részben szintén nagyon tehetséges, ■'részben kínosan tehetségtelen írókkal, akiket önké-:­­nyesen fűzött egy lajstromra említett laptársunk. Mik­­s Száth, Herczeg, Gárdonyi és Móricz súlyos irodalmi í valeur-ok, olyan irodalmi jelenségek, akiket nehéz­­ akár egy pozitív,­­akár egy negatív gyűjtőnév alá­­összefogni. Azonban egy bizonyos, bizonyos az,­­ hogy négyük közül egyik sem esik abba a hibába, amely a legfőbb bűne a magyar írónak a ma divatos verdikt szerint. Ez a tényállás, ez a világos, egyszerű, kétségbevon­hatatlan tényállás az egyik vád tekintetében. A másik vád pedig arról beszél,­­hogy a budapesti könyvkiadók, a­­budapesti napilapok, a budapesti kritikusok, a budapesti színházak tervszerűen elnyomtak minden specifikusan magyar tehetséget. Ezzel szemben mi azt látjuk, mi­­kénytelenek vagyunk azt látni, hogy az egyik olyan­­könyvkiadó, aki egyesek szerint vezérkolomposa a, ma­gyarság ellen vívott faji harcnak a magyar irodalomban,­­s Herczeg Ferenc és Gárdonyi Géza regényeinek kiadá­­sára alapította egész üzletét. Ezeknek a regényeknek tér-,­­jesztésére és népszerűsítésére vetette latba minden ener­giáját a, kérdéses könyvkiadó és Herczeg Ferencre bízta kezdettől fogva az általa kiadott hetilap szerkesztését. ‘Ami a színházakat illeti, ami a budapesti közönséget és­­a budapesti kritikusokat illeti, rosszhiszeműség volna kétségbe vonni azt, hogy a magyar főváros színházi éle­tének vörössel jelzett ünnepnapja volt Gárdonyi vagy Móricz színműveinek bemutatója. Gárdonyi igazán távol félt a budapesti irodalmi csoportoktól, Egerbe vonult vissza és remeteségéből küldte írásait Budapestre, azon­ban nem hisszük, hogy Gárdonyinak panasza lehetne Budapest iránt, amely mindig kivételes érdeklődéssel, kivételes melegséggel, a nagyok iránt köteles tisztelet­tel fogadta Gárdonyi talán egyenetlen, de kiváltságos írói tehetségének minden új dokumentálását. Mi láttuk azt, hogy Mikszáth regényeit színpadra vitték, mi láttuk azt, hogy a magyar színpad magának követelte az Új föl­­desúr, Kárpáthy Zoltán és Mikszáth Kálmán regény­alakjait. Be nem látjuk és hiába keressük a magyar­ságuk miatt mellőzött, a magyarságuk miatt sárba­­taposott tehetségeket. Mi ismerjük és talán odaát is is­merik a budapesti színházak igazgatóit. Mi tudjuk róluk és bizonyára laptársunk is, észrevette már, hogy ezek a színházigazgatók konjunkturális emberek, akik szívesen alkalmazkodnak politikai áramlatokhoz és politikai di­vatokhoz. Nem mellőzés, hanem ölelésre tárt kar és a színházigazgatók lázas versengése fogadná a laptársunk által említett tehetségeket, ha volnának elnyomott Gár­donyi Gézák és némaságra kényszerített Móricz Zsig­­mondok. Van Herczeg Ferenc, akinek kvalitásait meg­becsüljük, van Gárdonyi Géza, aki előtt tisztelettel haj­­­lunk meg, van Móricz Zsigmond, akiből elemi erővel, természeti hatalom gyanánt buggyan ki a tehetség és vannak még ketten-hárman a magyar falvak és a­ magyar­­vidéki városok életírói közül, akiknek mindegyikét ér­deme szerint fogadta, sőt néha érdemén felül elkényez­tette Budapest irodalmi és­ szinflázs - közönsége, Buda­pest kritikája, Budapest sajtója. És kérjük, hogy em­lítsenek egy nevet, de csak egyetlen egy ne­­­vet azok közül, amelyeknek viselői egy magas­laton járnak Gárdonyival és társaival, de nem találtak .Visszhangra, nem­ találtak elismerésre, nem találták meg a sikert és megtörtek Budapest rideg közönyén. Szá­­­munkra nagy és szent dolog a tehetség. Budapest jóvá­­­­tehetetlen bűnének tartanánk egy mellőzött Gárdonyit vagy egy Ady Endrét, akinek a közömbösség és az el­­­lanságos indulat torkára­­forrasztotta a varázsigéket és a üzent ritmusokat. Mi láttuk azt, amint a pellengérre állított kritikusok, napilapok, folyóiratok, sőt színház­­iigaz­gatók , az évek során át zárt sorban, törhetetlenül dacolva, gúnnyal és gorombasággal, mindhalálig kitar­­­tottak Ady Endre mellett, Ady Endre mellett, akiben a­­pellengérre állítottak ismerték fel először és csak a pel­lengérre állítottak ismerték fel a kálvinista magyar lé­ceknek, a minden magyar tradíciókon átszűrt és a ma­­­agyar jövőnek minden lehetősége iránt csodálatosan fogé­kony vátes­át, a látnokká, a magyar sorsok, a magyar végzetek, a magyar lelkek látnokává átszellemült költőt.­­És ha éppen keresnek egy olyan írót, aki cinikusan ke­­­gyeiben éleslátással tárta fel a magyar falu, a magyar középosztály minden gyengéjét, minden fogyatkozását, aki feltárta a hibákat, de nem tárta fel azokat a körül­ményeket, amelyeknek szükségszerű produktumai ezek a­­ hibák, ha keresnek egy olyan magyar írót, aki csakugyan nehéz indulattal, élesre metszett tollal és telve kese­rűséggel irt a magyar vidékről és a magyar föld népé­ről, akkor talán elsősorban mégis Szabó Dezső körül­­kellene kereskednie. Masaryk bék­ésen akarja megvalósítani a szocializálást Prágából jelentik. Masaryk elnök beszédet intézett A pribrami munkásokhoz, amelyben a többi között eze­ket mondotta: Minekünk tizenhét miniszterünk van,­­ezek közül a többség szocialista­ párti. Egész Európában­­ nincs több olyan állam, ahol a szocialisták ilyen túltengő­­állást foglalnának el. A pártban azonban mégis támad­­­tá­k őket. Az önök miniszterei kiléptek a kormányból, s ennek az oka a szociáldemokrácia és a nemzeti szocializ­mus válságában gyökerezik. Ennek a válságnak a leküz­déséhez fejekre és­­sem öklükre van szükség. Az elnök ezután rátért Oroszországra, amelyről a következőket­­ mondotta: Oroszországban nincs sem kommunizmus, sem­­ szocializmus. A nép ott analfabéta, míg Marx és Engels­­olyan proletariátushoz fordultak, amely ismeri a tudo­­­­m­ányos szocializmust és tovább munkálja Hegel­ és­­ Fichte filozófiáját. Oroszország agrárország és a paraszt­­ csak­ magántulajdont ismer. Az orosz módszert mi nem­­ követhetjük. Igazi demokrácia csak ott lehet, ahol min­­­­den egyes ember gondolkozik és ahol minden egyes em­­­­bert ránevelnek a szocializmusra. Én az én üzenetemben­­ a szocializálás mellett nyilatkoztam. A szocializálás las­­­­san kint­ folyik is, ott kezdjük, ahol erre már megértek a­­ viszonyok.­­A sorrendben első helyen állanak azok a vál­l­áalatok,­­amelyekben önök dolgoznak, vagyis a bányák. Szilárd meggyőződésem, hogy a szocializálást a mi nem­zetünk műveltségi foka mellett békében és kölcsönös egyetértéssel vihetjük keresztül. A t törvényjvaslat egy napon A­­nemzetgyűlés mai ülésén Gyömörey György elő­adó begerjesztette az indemnitásra vonatkozó törvény­­javasl­ot. Hermann Miksa-eldőadó pedig az 1920. évi népszebű,látásról szóló tö­vényjavaslatot mutatta be. Ezután­ harmadszori h olvasásban elfogadták a házhelyek kijelölése­ig, árkrssérletek alakításáról szóló törvényja­vaslatot, utána pedig az államkincstár megkárosítá­­sára irányuló bűntettekről és vétségekről szóló tör­vényjavaslatot, vita nélkül részleteiben is megszavazták. Orffy Imre, a pénzügyi bizottság előadója ismer­­tette a­ vagyonátruházási illetékről szóló törvényja­vaslatot. . Elismeréssel szólt Wekerle Sándorról, aki 1918-ban igazán modern vagyonátruházási illetékjavas­­latot készített. A mostani pénzügyi kormány 80—90 százalékban átvette a Wekerle-féle javaslatot, minthogy azonban nem akart folyton pótlásokkal és novelláris intézkedésekkel dolgozni, szükségesnek tartotta, hogy a Wekerle-törvény alapján egészen új javaslattal lépjen a nemzetgyűlés elé. Miután a jelenlevő 15—20 képvi­selő közül senki se kívánt a javaslathoz hozzászólni, azt általánosságban, vita nélkül fogadták el. A részletes vita során, a 7. §-nál Szilágyi Lajos szólalt fel. Kifogásolta a szakasznak azt a szövegezé­sét, hogy „az ország érdekében vívott háborúban el­esettek" számára biztosít kedvezményeket. Ez félreér­tésekre adhat alkalmat és máris megkérdezi a pénz­ügyminisztert, várjon a vörös hadsereg által véghez­vitt hadműveleteket szintén az ország érdekében való­nak tartja-e? Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter nem el­­lenzi a Szilágyi által benyújtott módosításokat, konk­rét kérdésére pedig kijelenti, hogy a vörös hadsereg hadműveletei nem állottak az ország érdekében, mint­hogy már maga a bolsevista rendszer szembehelyezke­dett az állammal. Ereki Károly: A hadifogságban elhunytakat nem lehet hősi halottaknak tekinteni. Szilágyi erre vonat­kozó módosítását nem fogadja el. A nemzetgyűlés a szakaszt Szilágyi Lajos módosí­tásaival fogadja el. A 11. §-nál Ugrón Gábor terjeszt elő módosítást a megszállott területekről idemenekültek érdekében. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter elfogadja Ugrón módosítását, amihez a­ Ház is hozzájárul. A többi szakaszt ezután vita nélkül fogadta el a nemzetgyűlés. A kérvényi bizottság előadójának,­ előterjesztései után áttértek az interpellációkra, s­ Karafiáth Jenő felhívta a kormány figyelmét a köz­­tisztviselőknek fűtőanyaggal való­­ellátására­­ azután --- --- ---- ----------- .-r..­.. - NIIN­M szóvátette azt, hogy a köztisztviselők körében nagy iz­galmat keltett az a hír, hogy a kormány a kitűnően be­vált és nagyon jól működő köztisztviselői beszerzési cso­portokat fel akarja oszlatni. A középosztálynak már elég volt az ácsorgásból és a sorbaállásból. Interpellációjában kérdi a kereske­delmi és közélelmezési minisztert, nem hajlandók-e leg­alább átmenetileg fentartani a beszerzési csoportokat? Sőt kéri azoknak olyan irányú fejlesztését, hogy olyan köztisztviselői háztartásokhoz, amelyek cselédet nem tudnak tartani, az­­ élelmicikkeket­­ házhoz szállítsák.­­ Tusnádi Kovács József a temetkezési vállalatok elkommunizált vagyonának visszaadása tárgyában in­terpellált. Hornyánsz­ky Zoltán a váci fegyintézet kö­rüli visszásságokat,­ majd egy másik interpellációjában az 1919 szeptember 4-ike után menekült tisztviselők illetményeinek rendezését tette szóvá. Budavári László, lakáskérdésben interpellált, Hornyánszky Zoltán pedig azt panaszolta, hogy a menekült tiszt­­viselőknek nem utalják ki a fizetésüket. Janka Ká­roly a­ folyamvidékek­ ármentesítése és a bel­vizek levezetése, valamint az őszi vetőmagszükséglet biztosítása tárgyában intézett interpellációt a földmive­­lésü­gyi miniszterhez. Az ülés három óra után ért véget. Vasárnap A földbirtokreform tárgyalása Megírtuk, hogy a. neoréezgyülés valószínűleg októ­ber tizenötödikén kéthjjjff szünetet kap, amely u­tán nyomban hozzáfognaj^a földbirtokreform tárgyalásá­hoz. A kormányj^eretné,­ ha a bizottságok a földbir­­tokreformok imipa. szünet alatt letárgyalnák. A föld­­mivelisügjv,közgazdasági és igazságügyi bizottságok különben­ szerdán délután együttes ülést tartanak, ame­lyen a földbirtokreform-javaslatról fognak tanácskozni. A kormányzópártnak az a része, mely nagyatádi Szabó Istvánhoz áll közel, bizonyos aggodalommal szemléli ezt a szervezkedést, amely úgy a pártban, mint, a pár­ton kívü­l a földbirtokreform elgáncsolása céljából meg­indult. Hangsúlyozzák, hogy nagyatádi Szabó István­nak a javaslata egy kompromisszum eredménye, amely­hez ők, mint minimumhoz ragaszkodnak és semmi kö­rülmények között sem fognak beleegyezni abba, hogy azon a nagybirtokosok érdekében bármiféle változtatás történjen. Nagyatádi Szabó hívei különben egyáltalára nincsenek megelégedve a házhelyek kihasításáról és az kisbérletek alakításáról szóló törvénynyel, amelyet a nemzetgyűlés most fogadott el. Azt mondják ugyanis, hogy ennek a törvénynek az alapján csak nagyon ke­vesen fognak háztelekhez vagy bérlethez jutni, mert a végrehajtási szervezet túlságosan komplikált. Ha a bir­tokosok a helyi szervek döntését megfellebbezik, a dön­tés el fog húzódni addig, amíg a földbirtokreform el nem készül, vagy legalább is a­ téli hónapokig, amikor már a háztelkek elnyerése a kisgazdák számára nem­­­sokat jelent. A brüsszeli értekezlet nem érintheti a béke-­­ szerződéseket A nemzetközi pénzügy konferenciának már a leg­első napja is alapos csakódást hozott mindazoknak,­­akik ettől a tanácskozástól az pénzügyi katasztrófa megállí­tását remélik. 24-én délután három órakor nyitotta­­meg Ador, a svá­ci szövetségtanács elnöke a konferenciát és mindjárt be­­jéde elején ünnepélyesen hangsúlyozta, hogy az értekezletnek­­ nem szabad érintenie azokat a kérdé­seket, amelyeket, a versaillesi békeszerződés szabályozott. A gyűlésnek csak „technikai jellege“ legyen — mondotta Ador — feladata azoknak az eszközöknek keresése, ame­lyek a háborútól kimerült országok számára lehetővé te­hetik kötelezettségeik teljesítését. Ador beszédéből te­hát, amely nyilvánvalóan a konferencia kezdeményezői­nek felfogását tükrözi vissza, az tűnik ki, hogy Brüsz­­szelben a legjobb esetben is csak félmegoldásokról, fél­­rendszabályokról fognak vitatkozni, ezekről is csupán vitatkozni, a végrehajtásnak minden szankciója nélkül. A nyugati hatalmak még ma sem hajlandók erélyes csele­kedetekre, komoly és súlyos, de kifizetődő áldozatokra, hogy gyökeresen végét­ vessék az összes európai valuták romlásának. A nyugati hatalmak csupán a saját lerom­lott valutájuk­­gyógyításával törődnek s a középeurópai valuták sorsa csupán abból a szempontból érdekli őket­, hogy mennyiben befolyásolhatja ezeknek az országoknak fizetőképességét, kártérítési és minden egyéb hadisarc­­szolgáltatási kötelezetts­égük teljesítésének lehetőségét a márka és a korona elértéktelenedése. Brüsszelben nem akarnak, de nyilván, ha akarnának, sem tudnának túl­­menni ezen a ponton. Nem tudnának azért,­ mert Nyugat­­európa nem hajlandó áldozatokra, nem hajlandó enged­ményekre a békeszerződések paragrafusaiból — nem tudnának,­ mert áldozatokat Nyugateurópa legföljebb el­fogadni lenne hajlandó — Amerikától. Ami pedig Amerikát illeti: a konferencia megnyitásának napján azt jelentik Washingtonból, hogy az Egyesült­ Államok pénzügyminisztériumának vezetői kategorikusan kije­lentették : Amerika semmi szín alatt sem­ hajlandó el­fogadni a brüsszeli konferenciának azt az estleges ja­vaslat­át, hogy az Egyesült­ Államok bocsássanak ki Európa számára nemzetközi kincstári jegyeket, vagy hogy vegyék át a német hadikárpótlás fedezésére Né­metország által kibocsátandó kincstári jegyeket. Az amerikai finance-nak ez az állásfoglalása meglehetősen leszállítja Delacroix belga miniszterelnök ama nyilatko­zatának értékét, amelyet a nemzetközi hitelintézet fel­állítására vonatkozó tervekről tett. Ez az intézet a­ belga miniszterelnök terve szerint rövid lejáratú, nem kama­tozó nemzetközi cog­okat bocsátana ki, amelyeknek fe­dezetét az egyes államok vámbevételi, mezőgazdasági és bányaterméke stb. alkotnák. Az alacsony valutájú orszá­gokat ellátnák ilyen bonokkal, hogy ezekkel fedezzék importszükségletüket. Magyarország, Ausztria és Németország delegátusai 28-án délelőtt számolnak be a brüsszeli értekezleten or­szágaik pénzügyi­ helyzetéről. Az angol delegátusok kö­rében az a hír terjedt el, hogy Anglia kétmillió fontnyi nyersanyagh­itelt hajlandó adni Ausztriának. Két ágyút és hétszáz k­émigránátot szolgáltatott be egyebek között Berlin polgári lakossága az elmúlt hét alatt. Beszolgáltattak ezenkívül 170 gép­puskát, ili.OQU puskát és karabélyt, 15 t Mr­ revolvert és pisztolyt, valamint 425.000 töltényt. £ , A fej uj divatja úgy látszik, hadat üzen nardanim, ami a női hajvi­seletben a légutólaó három esztertje alatt uralkodó volt. Kintről érkezett híradások szerint a homlokból ki­fésült haj és a lefedett haladék adjilisz uj frizura alapelemeit. .A hátrafésült haj szmajr­usáját azonban szép széles hul­lámok enyhítik meg, hogy aztán kevéssel a nyak fölött kissé elálló csomóban fogadjanak össze. Szinte olyant ez a divat, mintha mindazoknak akarna segítségére sietni, akik a közelmúltban nagyon is könnyen áldozták fel hajukat a divatnak s most szívesen látnának valami átm­enetet addig, m­íg rövid hajuk újra kinő. Az új­ hajviselet egyébként, mint az igazi divatok általában, hűséges kifejezője az időnek, amelyben megtermett. A háborús hajdivat büszke s dacos rátartiságát, a háború végén, a férfiak visszatérésekor, ismét a kacér könnyed­ség váltotta fel, ami azonban sehogy sem illik már a ma súlyos gondjaihoz,­ melyek egyaránt érintenek minden­kit. A­ tegnapi divat enyhe kokettériájából csak a hul­­lantok maradtak meg, melyek kétoldalt finoman simul­­­nak a homlokra. A fej formáját alig­ befolyásolja az új divat, jóformán változatlanul marad s hangsúlyozza az új divat áramlat tendenciáját a valódiság és igazság felé. Ennek a tendenciáiak egyik legérdekesebb következmé­nye nyilván az lesz, hogy kevés lehetősége lesz a ken­dőzésnek. Beavatottak szerint a jövő szezonban a női arcokon több lesz a valódiság és a természet, mint eddig volt, minden egyéb okon kívül már csak azért is, mert a szabad homlok komoly szigorúságával, mely kissé ener­gikus arckifejezést ad, nem nagyon fér össze a púder és a festék túlzott rózsássága vagy fehérsége. A fej új divatjához tartozik még az a kérdés, hogy fedetlen vagy zárt nyakat viselnek-e majd az új évadban. Hire jár, hogy a ruhadivat művészei azon fáradoznak, hogy új diadalra segítsék a magas gallérokat. Ez alkalommal állítólag nagyon lágy és simulékony formában iparkodik rhajdi megnyerni a hölgyek kegyét, s így némi remény­sége lehet a sikerre. Ez azonban egyelőre csak szóbe­széd, mert egy­részt nem valószínű, hogy a magas homlok és a magas gallér együtt lépjenek fel, legalább is eddig sohasem fértek meg együtt, másrészt ma, amikor a höl­gyek legnagyobb része olyan irtózó félelemmel gondol rá, hogy teltebbnek lássák, aligha látnák szívesen azt álló gallért, így hit könnyen megeshet, hogy az utcai ruhánál is a decöllete marad az úr.

Next