Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-11 / 215. szám

Szombat leltai a 13?­szt s mftuáis Eli A mai ülés végsftt Fangler Béla szenzációs inter­­figu­écijit intézett a jpigazságügyminiszterhez és a had­ügyminiszterhez, amelyben aziránt érdeklődött, hogy van-e­­tudomásul­ arról, hogy Heltai Viktor volt forra­dalmi vá­rospasnok, aki a vizsgálati fogságból szo­katlan kódom­ került­­ szabadlábra és akit ezután nem­ sikerült Tíjbol­ letartóztatni, külföldre szökött. Interpel­lációja elején Heltai szereplését kritizálja, akit a ka­tonai tárgyalás valósággal rehabilitált. Heltai 1920 februárjáig börtönben volt, de akkor levelet irt gróf Károlyi Imrének, hogy ő felvilágosítást­­tud adni a Tisza-gyilkosság ügyében. Erre Csakhamar kiszabadult. Bevallja, hogy hamis tanukat szerzett. A polgári bíró­ság nem tudta letartóztatni Heltait, mert salvus con­­ductust kaport Sztupka őrnagytól. Becsempészték Hel­tait a fogházba, hogy betanítsa Hüttneréket. Heltai a Prónayék oltalma alatt állott. Állandóan Prónay-tisztek kisérték, hogy baja ne essék. Felolvassa az 1. vadász­zászlóalj salvus conductusát, amelyet Takács százados írt alá. Heltai Prónayéknál lakott a Britannia-szálló­­ban, ahol hamis tanukat és hamis bizonyítékokat szer­zett. Heltai elbeszélte, hogy bedobja a csóvát a szal­mába s azután megszökik, ifiért a Prónayék védelme mellett sincs az élete biztonságban. Heltai úgy szökött ki, hogy­ János Andor kiment Bécsbe és­ ő azt mondta, hogy kimegy János Andor után, ott megszerzi a János Andor vallomását, amely Friedrich Istvánt tönkreteszi. Pauer Prónay-ista alhadnagyával ment ki Bécsbe, Len­gyel Zoltán adott­ csekket, amelyet a Prónay-zászlóalj számvevősége fizetett ki. Heltai Viktornak Sándor Pál is adott 10.000 koronát egy utalvány formájában. Sándor Pál: Nyíltan adtam! Fangler Béla: Heltai Viktor azt mondta, hogy ezt az összeget Sándor Pál valami Szerda című lapra adta. Krausz Simon is adott ötezer koronát, sőt Polnai is. Tudjátok, ki volt az a Polnai? Sándor Pál: Friedrich minisztere volt. Fangler Béla: Piát akkor Friedrich is tévedett. Já­nos Andor, aki a­ Tisza-per egyik koronatanúja volt, hamis tanukat szerzett a­ Tiszti-ügyben. Jánost kihall­gatása után forradalmi magatartása miatt internálni akarták, de csodálatos módon egyetlen hatóság sem akadt, amely rátette volna a kezét. Heltaival együtt azután ő is kiszökött­ Bécsbe. Paksi J­ános detektív, aki tudvalevőleg a Tisza-per egyik főmozgatója, a napok­ban szintén el fog menni Bécsbe, mert már melegnek érzi a talajt a lába alatt. Bizonyítékunk van arra, hogy Paksi is hamis tanukat szerzett és Paksi gyártotta a két hamis aláírást a Bálóné könyvében. Úgy látszik, hogy ez a jogrend csak akkor van érvényben, ha az Ébredőket kell feloszlatni­, úgy látszik, hogy ez a jog­rend csak a zsidókat védi. Fangler után Sándor Pál személyes kérdésben szólal fel. Heltaival a gyűjtőfogházban ismerkedett meg, ahol Heltai daróc ruhában volt és akit ő nagyon megsajnált. Fogalma se volt Heltai ténykedéseiről, különben őriz­kedett volna tőle. Heltai azt mondotta, hogy megvette a Szerda című lapot és őt arra kérte, segítsen rajta, hogy megkereshesse a mindennapi kenyerét. Megadta neki, amit kért. De nem adta titokban. És különben is mindez jóval a Friedrich-per tárgyalása előtt történt. Senki se tilthatja meg nekem, hogy becsületesen szer­zett vagy célomból annak adjak, akinek tetszik. — Ha 1918-ban például hozzám fordult volna a Flip újság, amelyet Friedrich István adott ki s amely 1918 agusztus 15-én a következőket írta, amiket leszek bátor felolvasni, — akkor szintén támogattam volna. Olvassa: Kiadó és szerkesztésért felelős volt Friedrich István. A ,,Kép“ nyomatott a „Világosságkönyvnyom­dában, Vill., Conti-utca -­• (Derültség.) A magyar parlamentben hivatalos fórum előtt került szóba az an­­tiszemitiz­mus kérdése. Levegőben van ez a háború kez­dete óta, nemcsak a hecckáplánkák­ ugrándozása, nem­csak a­ rendőrség tendenciózus kommünikéi, nemcsak az eszlári, pör későn utáncsendült „kiment a zsidó“ leül-­ túráiban felkiáltása, csinálják a zsidógyűlöletet, hanem valami más szomorúbb és mélyebben fekvő okai is van­nak az egész akciónak. A kereskedelemre szorított zsi­dóságot tehát egyenesen a keresztény társadalom kény­­szerítette rá a merkantilizmusra és ha ez bűn, úgy ez csakis a reakciós társadalmi politika bűne lehet. Kém faji tulajdonsága a zsidónak az üzleti szellem, a­z áru­kereskedelem, a spekuláció, hanem különleges helyzete kényszerű követelménye. Kém­a, kibúvás, hanem egy­részt a testi satnyaság, másrészt a polgári foglalkozás szabályozza tehát a zsidók segédszolgálatra való be­osztását. Elést jön a vádak legsúlyosabbika: pj. háborító uzsora. A háborús uzsora, lánckereskedelem és had­­seregszállítási csalások sorozata mind speciális zsidó cselekedet. Ennél a dolgot komolyan vizsgálva,­­ meg­állapíthatjuk a következőket: .A kereskedelemmel, a tőkés spekulációval együtt, járó túlmerész, vakmerő, könnyelmű és tág lelkiismeretű üzérkedés azzal a­ tár­­sadalmi foglalkozással jár együtt a csalásra, uzsorára, mások kihasználására való számítás, nem pedig feleke­zeti vagy faji tulajdonság. A szatócs rejti el az árut, nem pedig a zsidó, a­ bankár az uzsorás! Keni a faj! Az ügynök hajtja fel az áru árait és csinál lánckereskede­­met, nem az izraelita vallása. Társadalmi osztályok bű­neiért egy fajt és felekezetet állítanak oda, mert e­z osztályérdek úgy kívánja, nagyon jól tudják a vezető antiszemita urak, mennyire nem a zsidóság a bűnös az őket illető vádakban, éppen úgy tisztában vannak a­z antiszemitizmus keletkezésével és okaival, mint mi, de nekik kell a rosszhiszeműség a legridegebb osztályön­zésből. A zsidóságot ugyanis az uralkodó osztályok Érnig el - na­­b­ej­ának tekintik az antiszemiták, kiken k ■■­resztül vezetik le a tömegek ellenük irányuló haragját és keserűségét. A jogot, a földet követelő magyar pa­rasztnak, a tönkrement kispolgárnak a­ zsidót vélik oda Áldozatul. Csúnya és szemérmetlen játéka ez az agrár­­feudális reakciónak, amely csúnyább és szemérmetl­­­enebb, mert tudva tudják bűneiket és folyton üldözött­­népet tolnak maguk elé védőfal gyanánt, hogy a nekik szánt ütések azokat érjék. Mindezen csak a becsületes radikális demokratizmus segíthet, melyik nem a vallás. VILÁG 1920. szeptember 11. it faj és foglalkozás szerint osztályozza, az embereket, in­neni csupán becsületük szerint. Hangosan tiltakozunk a jóizlésű­ és tisztességes kereszténység nevében min­denféle uszítás és könnydla­­ti rágalmazás ellen, mert adott a magyar mnidiség ennek ez országnak annyi kul­t­ur embert, mint ahány csalót és árdrágítót és mint ahogyan valakinek keresztény volta ízéig nem jelenti a tisztességet, úgy a zsidó sem azonosítható az uzsorással. Ú­jra ez a kép újonnan megjelenik Friedrich Ist­ván kiadásában, készséggel adok akár 50.000 koronát is" JVésiset munkások Szovjet-&f*oszor*szágSiam Sh­inem&ndk'ból jelentik. A két hónappal ezelőtt kommunista palopeganda következtében Oroszországba kivándorolt ném­­et munkások közöl 70 visszatéríts a sajtóban adta. szörre kellemetlen tapasztalatait^ ■•fi kiván­­dorlottak egy része még nem térhetett visszí mert sú­lyos betegségi) , esett a nélkülözések ím­afcl! A Szovje -Oroszországba ki'.-dnd^olt német mun­kásokat meglá­ngatták már Dittma és Crispien függet­len szocialista k­épviselők is,aiikor Moszkvában időztek és Dittmann a b­­­­i­­t ImF’t előtt beszámolt a Freiheit hasábjain a munkások panaszairól. Ezek azt mondották, hogy az orosz munkások nagyon barátságtalanok irán­tuk azért, mert nagyobb élelmiszer-adagokat kapnak,­ mint azok, így többek közt naponként másfél font ke­nyeret, ami roppant nagy kincs az orosz munkások sze­mében. Azonban a kenyérben ugyanannyi a korpa, mint a liszt, úgy, hogy a német munkások egy­ része megbe­tegedett, mikor az éhség nyomása alatt enni kezdett ebből a kenyérből. Abban a nagy gépgyárban, ahol a­­ német munkásokat elhelyezték, c­sak a gyár felszerelésének kisebb része volt üzemben. A többi­­géppel senki sem tö­rődött, ezek évek óta nem voltak karbantartói, úgy hogy egy részüket ne­r­i is lehetne kijavítani többé. A né­­­met munkások elbeszélték azt is, hogy orosz társaik nagyon­­ fibomultak, amikor az oda­haza megszokott módon kezdtek dolgozni. Az oroszok egy félórát dolgoznak, akkor sem nagy kedv­vel, azután cigarettát sodornak, csoportokba verődve beszélgetnek egy negyedórát, nem politikáról, mert az könnyen veszélyessé válhatnék, és azután egy félórára megint munkához látnak, hogy utána újból­­elbeszél­gessenek egy óráig. A német munkásoknak azt ígér­ték, hogy egy kisebb gépgyárat egészen átadnak ne­kik és azt ők maguk fogják vezetni, azonban erről szó­­sincsen Oroszországban. A gyári munkástanácsnak elsősorban az a feladata, hogy politikai propagandát ■fájtáén, ki a munkások között, azután joga van jelen­tést tenni arról, ha politikailag megbízhatatlannak tartja, az egyik, vagy a másik munkást, sőt jogában áll panaszokat is tenni, azonban a gyár vezetése teljes hatalommal az üzemi biztosok kezeiben van, és az ér­demleges intézkedésekbe semmiféle beleszólása nincsen a munkástanácsnak. Az órabér 10 rubel, amelyhez 50 százalék drágasági pótlék járul. Ezért semmit sem le­het vásárolni, a német munkások tehát kezdték el­adogatni azt, amit magukkal hoztak. Egy varrótűnek 20—30 rubel az ára és varrótűkből elég nagy készle­tet hoztak magukkal a munkások. Noha a varrótűket piaci áron alul árulták, lánckereskedelemért mégis súlyosan megbüntették a németeket. A német munká­sok másik panasza az volt, hogy tízével-tizenötével zsúfolták őket ,egy egészségtelen kis szobába, noha mindegyiknek külön kis házat ígértek. És nem csu­p­án a nélkülözések miatt kívánkoztak haza a kiván­dorolt munkások. Di­­nann elbeszélése szerint, hanem azért is, mert javarészt abban a reményben mentek ki Oroszországba, hogy ott a megvalósult szocialista államban fognak élni, és ehelyett egy keménykezű­, kíméletlen rendőr­államba jutottak. Budapesten d­rágába tett is tojás. .. • A mai napon Budapesten megdristült a tojás. Eddig négy korona volt egy tojja áram Kától kezdve ötödfél korona lesz. Úgy esett a doeg,hogy az utolsó időben teljesen eltűnt a tojás a budapesti piacról. Az eltűnés­nek két oka van. Az egyik ok, hogy nagyon kicsiny a felhozatal, a másik ok pedig az, hogy amit mégis fel­hoznak, azt felcsempészik Ausztriába. A felhozatal azért csökkent, mer­t a vásárcsarnok igazgatója egészen a mai napig minden eszközzel megakadályozta, hogy a tojás maximális árát 380 fillérnél magasabbra emeljék. Ennek pedig az lett a következése, hogy a tojás teljesen eltűnt a pesti piacról, a meglévő készletet pedig ki-, csempészik Ausztriába. Hihetetlen mértékben folyik a tojáscsempészés. Hajósok és más foglalkozásbeliek, akik­nek alkalmuk van hozzá, vígan csempészik a határon át a tojást. A tojáscsempészés kitűnő üzletnek, bizonyult, ami érthető is, ha meggondoljuk, hogy Bécsben most nyolc korona egy darab tojás ára. Ziegler vásárcsarnoki igazgató most úgy akar újabb lendületet adni a tojás-, felhozatalnak, hogy a tojás hivatalos árát 3,80 koro­náról ötödfél koronára emelte fel. De nemcsak a tojás drágult meg, hanem a sertészsír is. A legkülönösebb a dologban az, hogy a disznózsír ára éppen most szökött, fel 100-120 koronáról 140 koronára,­ amikor jó kuko­ricatermés ígérkezik, szóval a hizlalásra nagyon jók a kilátások. Egyik-másik piacon a hatóság néhány árust már súlyosan meg is­ büntetett a­ zsír indokolatlan meg­drágításáért, de ezenkuvül az Árvizsgáló Bizottság e na­pokban ankétet fog tartani a sertészsír és a sertéster­mékek áremelkedése dolgaiban és meg fogja hallgatni a henteseket és­ a hizlalókat, hogy mi az oka a drágu­lásnak, hogy aztán a hallottak mérlegelése alapján állapítsa meg a sertészsírnak és sertésáraknak az új tá­jékoztató árait. A hentesek és a hizlalók természetesen ismét a korona, újabb árcsökkenésével magyarázzák a sertésáruk drágulását. x x x x x x x x X X X X X X XXX xxxxx xxxxxxxxxxxx X X X X X X X X X X X X X x­ x x x x x Ma az a furcsa helyzet állott elő, hogy a sertészsír ára csaknem akkora, mint a liba­zsíré, pedig normális viszonyok között a sertészsír és a libazsír ára között jelentékeny különbözés szokott lenni. De nemcsak a sertészsír á­ra emelkedett, hanem a ser­­téshúsé is. Az aratás előtt, amikor az aratómunk­ások részére nagymennyiségű szalonnát és zsírt vásároltak össze, az történt, hogy amíg a­ szalonna és a sertészsír ára a nagy kereslet folytán hirtelen emelkedett, addig a sertéshús ára nem változott. Most utólag a sertéshús ára­ is gyors tempójén igyekszik követni a sertészsír felfelé gravitáló árát. Azonban minden remény megvan rá, hogy ennek az indokolatlan magasba törekvésnek ide­jekorán útját szegi az Árvizsgáló Bizottság és a jó ku­koricatermés. A református Konvent bírósága föl­mentette Baltazár püspököt A tiszántúli református egyházkerület püspöke, Eghtuár Dózsiffeffen a­ proletárdiktatúra és a román megszűlé»*«$itt tanúsított magatartása miatt már ré­gebben különböző vádak hangzottak el. Gábor Béla budapesti rendőrkapitány ezeket a vádakat tíz pontba foglalva, Petri Elek püspök elé terjesztette, aki azokat áttette a református konvent elnökségéhez. Az ügy a konvent rendkívüli bírósága elé került, a konvent ügyész azonban nem vállalta a vád képviseletet és ezért a bíróság egyetemleges tanácskozáson vette vizs­gálat alá a vádakat és Baltazár védekezését. Szerdán és csütönkön tárgyalták az ügyet zárt ülésben, ame­lyen Németh István püspök és gróf Degen­feld József főgondnok elnököltek. A bíróság, amelynek tagjai kö­zött dr. Antal Géza teológiai tanár, Benedek Sándor, a közig. bíróság másodelnöke, dr. Szilassy Aladár, a közig. bíróság nyugalmazott másodelnöke, dr. Bernáth Géza, a Kúria nyug. másodelnöke, gróf Bethlen István, Darányi Ignác, Petri Elek, Hass Béla egyet, tanár és mások foglaltak helyet, kétnapos tanácskozás után, egyhangú határozattal úgy döntött, hogy Baltazár püspök ellen fegyelmi eljárás megindításának nincs helye. A legfőbb panasz Baltazár ellen — mint az Új n­emzedék írja — az volt, hogy a debreceni szabad­­kőmű­vespáhtoly részéről közbecsülést élvez és ő is ré­szes abban, hogy a szabadkőművességnek Debrecen közéletére még ma is oly hatalmas befolyása van. A konvent kimondotta, hogy a szabadkőművességhez való tartozás egymaga még nem lehet fegyelmi vád alapja, a jelen­­ esetben annál kevésbbé, mert a panaszos sem a szabadkőmű­vespáholyok káros működésére, sem Bal­tazár szerepére vonatkozóan, konkrét tényeket nem so­rolt fel. Baltazárnak a román királyi pár szatmári­ és nagykárolyi üdvözlése alkalmával tanúsított szereplése dolgában a bíróság kijelentette, hogy nem feladata a tisztelgés politikai súlyát mérlegelni, aminthogy nem bírálhatja az üdvözlésnél jelen volt többi egyházi és közhatósági képviselők ténykedését sem. A bíróság sajnálatosnak tartja, hogy az üdvözlés megtörtént, de elfogadja Baltazárnak azt a védekezését, hogy ezzel a cselekedetével is a református hívek érdekét kívánta oltalmazni. Arra a kifogásolt levélre nézve, amelyet Baltazár Schulim Safrin­ főrabbihoz in­tézett, a bírósági megállapította, hogy az nem volt egyéb, mint válasz és udvariassági tény. Hasonlóképpen alaptalannak találta a konventi bi-.­róság a többi két­ vádpontot is, köztü­k azt is, amely Baltazárnak a proletárdiktatúra idején tett és jegyző­könyvbe foglalt nyilatkozatára vonatkozik. A bíróság erre nézve megállapította, hogy Baltazár akkori ki­hallgatása a késő éjjeli órákban, a román hadsereg közeledésekor, fegyveres fenyegetés mellett történt, ami igazolja Baltazárnak azt az állítását, hogy az inkriminált vallomást tehát erős fizikai és erkölcsi kényszer hatása alatt és nem benső meggyőződésből tette. ...... / ♦ / tereis Fangler interpellációja . Fangler interpellációja kapcsán Fangler Béla és Huszár Károly között kincs­ affér keletkezett, Fastgior ugyanis beszéde után találkozott a folyosón Huszárral, ott.a.j oda: — Bizonyítékaim vannak arról, hogy te terjeszted Az Ember című lapot! Huszár erélyes hangon utasította vissza Fangler vádjait. Az ezt követő szóváltás­ során úgy Huszár, mint Fangler sértő kifejezéseket használtak. Mielőtt azonban lovagias térre terelődött volna az ügy, Huszár kijelentette, hogy nem párbajozik, mert kongreganista. Huszár különben nyilatkozatot adott ki, amelyben ki­jelenti, hogy becstelen rágalom az, hogy ő bárkinek utasítást adott volna a Friedrich elleni adatgyűjtésre­ és Az Ember terjesztésére. Ugyanc­ak Fangler interpellációja miatt nyilatko­zik gróf Károlyi Imre is, aki kijelenti, hogy Heltai Vik­tort nem látta soha, nem is ismeri és nem is adott neki pénzt soha semmiféle célra. Fangler állításait szemen­­szedett valótlanságoknak mondja. Végül Fangler Béla is nyilatkozik és röviden kijelenti, hogy Huszár ellen a szükséges lépéseket illetékes helyen megteszi. Elnapolták a párisi Dunák konferenciiát. A román küldöttség A­­r-les- Bainsbe­nhessett, hogy Vlarie Ionescuval tanácskozzék. A Dunakonferencéle­­er 16-ára elnapoltak. (MTI./

Next