Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-27 / 254. szám
Szerda megállapodás létrejött, egészen apró incidensek fordulnak elő. De ezeknek az incidenseknek előidézői is megkapják méltó büntetésüket. Éppen a Műegyetemen történt, hogy egy karhatalmi tag igazoltatott be irt hallgatókat és felszólította őket, hogy többé ne merjenek az előadásra eljönni. Ez ellen a műegyetemi hallgató ellen az eljárás folyamatban van. Hogy több embert nem lehetett felelősségre vonni, annak magyarázatát abban látja, hogy nem is egyetemi hallgatók, hanem fiegyetem kötelékén kívül álló egyének csinálták ezeket a zavarokat. (Egy hang: Talán a zsidók! Derültség.) Aki inzultál valakit és ezért nem áll helyt, gyáva, a magyar ifjúságot pedig nem lehet gyávának mondani. A belügyminiszterrel egyetértően jár el, hogy az egyetem falain belül rend legyen. Ez meg is van! (Balogh György: Dehogy van meg! Tegnap sem volt meg!) Lehetetlen, hogy a mai időben egyes csípős megjegyzések el ne hangozzanak, de el fogjuk azt is újíti, hogy ez is meg fog szűnni. Keresztény módon Orök szeretettel, joggal és igazsággal lehet cselekedni. Csak ilyen úton lehet majd rendet teremteni. A kormány minden módon gondoskodik az egyetemi ifjúságról, azért osztották be az ifjúságot a karhatalomba. . Viszont elvárjuk, hogy ennek ellenében saját portájukon rendet teremtsenek. Nyolcmillió koronát, áldoztunk , diákjóléti célokra. Erről a helyről az a kormány felhívása az ifjúsághoz, hogy tanuljon és úgy készüljön a reá váró feladatra. Kijelentem, hogy a törvénynek minden módon érvényt fogok szerezni. (Taps balról.) Vasadi Balogh György: Miután a miniszter úr konkrét eseteket kíván, felsorol néhány esetet, amelyekben a törvény intenciói ellen cselekedtek. A miniszternek ama kijelentésére, hogy az egyetemen rend van, közli, hogy Szijj Bálint nemzetgyűlési képviselő szeme láttára pofoztak ki tegnap egy egyetemi hallgatót az egyetem épületéből. Babor István: Ki kell jelentenem, hogy nem minden inzultus érthetetlen és jogtalan, ami az egyetemen történik. Előfordult, hogy két zsidó egyetemi hallgató szembeszállott a karhatalmi csoporttal és azt mondotta. Ja majd megint mi leszünk felül, ezek mind lógni fognak.Óriási zaj keletkezik erre. Taszter Béla monoton hangon húszszor kiáltja egymásután: A zsidók! Gunda Jenő: Fel kell akasztani őket! Sándor Pál: ‘Neveket kérek!) A rend helyreállítása érdekében minden oldalon önmérsékletre van szükség. Néhány ember valóban olyan viselkedést tanusított, hogy azután ennek következében nem jártak jól. Szijj Bálint személyes megtáradtatás címén szólal fel és kijelenti, hogy valóban tanúja volt egy inzultusnak az egyetemnél. Az interpelláló és a Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Zákány Gyula interpellált ezután az internáltak ügyében. Nem a szívekhez, hanem a koponyákhoz szól. Megérti az internáltak ellen való ellenszenvet, de most objektívnek kell lenni. Azok a szegény emberek, akik ott a lágerekben szenvednek, nem voltak abban a szerencsés helyzetben, mint azok az urak, akiket a kegyelmes és méltóságos zsűritagok tisztára mostak. Az internált táborban fajtámhoz tartozó, szegény elkábított emberek vannak. Nem tudja, hogy az internálásnak van-e javító hatása, annyi azonban bizonyos és természetes, hogy — amint kiszabadult internáltaktól tudja — a táborokban anarchistákat tenyésztenek. Akik internálva vannak, nem tudnak többé belehelyezkedni a dolgozó társadalomba. (Rassay Károly: Én ezt más mondaná, azt mondanák, hogy destruktív.) Lehet, hogy énrám is azt mondják, de én a destrukcióval szemben meddő vagyok. Magában véve az is abszurdum, hogy annyi emberenergia legyen munkátlan, mint amennyi a táborokban van és még az államnak is pénzébe kerülnek. (Macsevics János: Évi 150 millióba kerül.) A táborokban tapasztalható élelmezési viszonyokról és az inkvizitórius bánásmódról nem akar rémképeket festeni, csak annyit jegyez meg, hogy amit ott tapasztalhatunk, az ellenkezik a humanitás elveivel. Ezután áttért két panamára. Az internálás ügyosztály, amelynek élén Barkóczy tanácsos áll, káposztát vásárolt és küldött le Zalaegerszegre. Ez a káposzta rohadt és élvezhetetlen volt. Az internálást ügyosztályban megjelent egy Gyenessei nevű szállító . . . (Felkiáltások: Milyen a vallása!) Nem érdekel a vallása, mert csak az igazságot keresem. Ez a Gyenessei olyan rossz káposztát szállított, hogy a katonai főreáliskola nem vette át, erre elküldte Hajmáskérre. Tudok eseteket, hogy egyesek 100.000, meg 80.000 koronát fizettek a magasranguaknak, hogy az internálásból kiszabaduljanak. (Macsevics János: Csirkefogók így kiszabadulnak, a szerencsétlenek pedig ottmaradnak! Meskó Zoltán: Helyesére lesz, majd a magasrangú pártfogók kerülnek orra!) A büntető igazságszolgáltatás megtorló jellege teljesen fékevesztett, mintha a gyógyulás egyáltalán elő sem fordulhatna, mintha valamennyien a gyűlölködés hatása alatt állnánk ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemben. Tökéletesen érthető, hogy az a szegény zsellér, az a szegény gyári munkás, amikor elébe tartották a mennyországot, akkor proletárdiktatúrát kiáltozott. (Kerekes Mihály: Hat hónappal ezelőtt kellett volna így beszélnie.) Akkor is igy beszéltem Emberiességből valamiképpen véget kell vetni ezeknek az internálásoknak. Sokkal több bűnös embert találok én hálóról mundérban és civilben egyaránt, akik sokkal jobban veszélyeztetik a közli.Jo.Ságot, mint azok a Szerencsétlen interneti lak. Megtörténik, hogy egyik szomszéd haragszik a másikra és akkor előáll a konkrét vád. Az illetőt lecsukják és hónapokba kerül, amíg aztán nagy keservesen ki tud szabadulni.. (Meskó Zoltán: Valaki haragszik lakást el, virálás miatt is feljelenti az illetőt.) • Ferdinándy Gyula belügyminiszter: Tagadhatatlantény, hogy az internálási eljárás nem a jogállam idejéről sarjadni, hanem annak okai azok az erőszakos momentumok, amelyek a forradalmakban és a háborúban nyilvánultak meg. Ezért, amint a konszolidáció előbbre halad, csökkenteni lehet az internedó sokat is- Kétségtelen, hogy vannak ezen a téren is hibák. Nem helyes egy kézben összpontosítani az internálások VILÁG 1920. október 27. 3 ügyét, mert egy hatóság, amely tisztán az iratokból cél, nem is képes az ügyet helyesen átlátni, de különben is igen sok ügy van, amiket elintézni alig képes. Hónapokba kerül, amíg az iratok kézhez kerülnek. Éppen ezért a napokban háromtagú bizottság fog kimenni, két belügyminiszteri és egy igazságügyi főtisztviselőből, olyan kiküldöttek, akik internálisi dolgokkal eddig nem foglalkoztak. Ezek ott a helyszínen, rövidesen meg fogják vizsgálni mindenkinek az ügyét és nyomban intézkedni fognak. Akiknek a szabadonbocsátását elhatározzák, azt nyomban szabadon is fogják bocsátani. Ami az élelmezés körüli bajokat illeti, ilyenek mindenütt vannak. Nagyon természetes, hogy az internáltakat olyan jól nem lehet tartani, mint ők szeretnék. Ami a romlott káposztát illeti, amikor ő kint volt az internálási táborban, a táborvezető neki erről jelentést tett és fel is bontott előtte öt hordó káposztát, amely tényleg hasznavehetetlen, romlott volt. Ezt a szállítónak egyszerűen visszaküldték. Egyebet nem tehettek. Minthogy azonban Zákány említette azt is, hogy súlyosabb visszaélések, esetleg panamák is vannak, az adatokat bocsássa neki rendelkezésre és ő kérlelhetetlen szigorral fog eljárni s ebben a kérdésben uralkodó korrupciót is meg fogja, szüntetni. Zákány Gyula tudomásul veszi a választ, csak azt kéri, hogy a bizottság lehetőleg még e héten menjen ki. A Ház a választ szintén tudomásul veszi. Ezzel az ülés háromnegyed három órakor véget ért. A szociáldemokrácia bonca a bolsevizmus ellen Csebánszágban (41 Világ bécsi tudósítójától.) Kimerítő táviratok, míg a magyar olvasóráták hősies és eről szított kommunista drasztikus kardpolitikompromisszumok canstein harcai a tudor. Crispien és Hilferóbált fegyvertárssal, ausztendők súlyos ss inkább balra vezető a moszkvai tévtan hívét elnyelő ingyennek a gigantikus és eredményes küzdelemnek. Hasonló — sőt a pártok megoszlása miatt bonyolultabb — harc folyik a nyár óta a cseh köztársaság munkáspártjai között is, de a magyar közönség — nagy ritkán — egy-egy kirobbanásáról szerez tudomást hivatalos vagy félhivatalos szófukar sürgönyök alapján. Ez az oka annak, hogy nálunk olyan téves következtetéseket vonnak le egy-egy felvidéki sztrájk kitöréséről vagy a légiónárusok valamely erőszakosságáról a szudéták németlakta tartományaikban. A sztrájkok, a polgárok és munkások elégedetlensége és olykori összecsapásai ugyanis a csehországi szociáldemokrácia sajátságos helyzetére vezethetők vissza. A köztársaság munkáspártjai ugyanis minden internacionalizmus ellenére sem tudták,— de nem is kísérelték meg, — nemzeti karakterüket levetni és egységes táborban tömörülni. A „nemzetközi" munkásság ezért Csehországban épp úgy nacionalista jellegű pártokra oszlik, mint a polgári osztály. Az április 18-án megtartott országos választások eredményeképpen ma a prágai parlamentben — nemzetiségi szempontból tekintve — négy szocialista párt foglal helyet: a csehszlovák szociáldemokrata párt, a német szocialista párt (Német-Csehországból), a szlovák szociáldemokrata párt (a Felvidékről) és végül a magyar-német szociáldemokrata párt, amelyet ugyancsak a magyar Felvidék juttatott tekintélyes számú képviselői mandátumhoz. A szociáldemokrata pártok nemzetiség szerint való megoszlása természetesen a munkásmozgalom egységének rovására ment és ezt az Oroszországból élesztett kommunista csoportok alaposai, kihasználták és szintén nemzeti frakciókra oszolva próbáltak a különböző pártok kebelében zavart szítani és ezáltal a munkásság irányítását és vezetését maguknak megnyerni. A csehoszlovák pártban eleinte nem sok sikerrel járt a törekvésük és Muna Alajos legfeljebb Kladnó néhány gyára munkásságának töredékét számíthatta hívei közé. Később azonban Smcral képviselő Oroszországból visszatérve, mint a szociáldemokrata párt végrehajtóbizottságának tagja a párt kebelében csinált eredményes propagandát Irmna kommunista törekvései számára. A párt fiatal tagjai — főképpen a szellemi munkások — mindinkább balra terelték a pártot és a német szociáldemokrata párt kommunista frakciójával együtt akarták a cseh munkásságot a moszkvai Internacionale karjai közé kergetni. A mindinkább erősödő forradalmi törekvéseket látva, a párt régi mérsékelt vezérei észbekaptak és pártkongresszust hívtak össze, hogy leszámoljanak a pártban lévő kommunista agitátorokkal. A balszárny azonban nem várta meg a novemberre összehívott pártkongresszus határozatát, hanem puccsszerűen elfoglalta a párt szervezeteit és a hivatalos lap, a prágai Pravo Lidhi, nyomdáját és helyiségeit. A Pravo Lidu szerkesztőjét, Stivint, a jobboldaliak egyik vezérét elcsapták és a lapot teljesen a maguk szolgálatába állítva, szeptember 18-án Stare Pravo Lidii, (Régi P. L.) címen jelentették meg. A jobboldal azonban nem maradt sokáig tétlen és ügyes taktikával sikerült csakhamar az összes elvesztett pozíciókat visszaszerezni A cseh szociáldemokraták akcióját, most már követte a német párt játékszárnya is és pártkongresszust hívott össze Karlsbadba. Az értekezlet igen viharos lefolyású volt, de háromnapos vita után a párt elnökének, a napokban elhunyt Seliger képviselőnek sikerült leszavaztatni a reichenbergi rezoluciót, amely a SXL Internacionaléhoz való csatlakozást jelentette volna. Az október 6-án megtartott záróülésen azután a párt elhatározta, hogy a baloldali frakcióhoz tartozókat — akárcsak a cseh párt — nem tekinti a párt tagjainak, mert letértek az alapvető programm, a demokrácia ösvényéről. A két pártnak ez az azonos határozata kirántotta a kommunisták lába alól a talajt, mert — nem tartozván a párt szervezett tagjai közé — a munkástömegek elfordultak tőlük. A felvidéki magyar-német párt harca és megtisztítása már sokkal nehezebben ment. A magyarországi proletárdiktatúra bukása után a kommunista agitátorok nagy része a Felvidékre menekült. Beiratkoztak a szocialista szervezetekbe és ott rövid idő alatt vezető szerephez jutottak. Ekkor — már mint az elismert szocialista párt alkalmazottai és funkcionáriusai — nyíltan hangoztatták kommunista törekvéseiket. A felvidéki szocialista párt régi kipróbált vezérei — Wittich Pál és Surányi Lajos — képtelenek voltak az erős baloldali áramlattal szembeszállni. A párt vezetése így teljesen a radikális frakció kezébe került és így akadálytalanul izgathatta a munkástömegeket. A pártnak ez az irány változást a párt sajtójában is szembeötlöntően mutatkozott. A Kassai Munkás, a pozsonyi Volkstimme és a pozsonyi Népszava ugyan még a „Szociáldemokrata párt hivatalos lapja" alcímmel jelentek meg, a lap fején azonban már ott díszlett a moszkvai internacionale jelszava. E lapok állandóan támadták azokat a szocialista pártokat és munkásvezéreket, akik nem csatlakoztak a moszkvai internacionaléhoz. Ez a féktelen agitáció számos helyen — így Galgócon, Eperjesen, Kassán és Komáromban— véres zavargásokat idézett elő. Azonban, miként a régi pártvezérek, úgy a kormányhatalom sem mert erélyesen fellépni a bolsevista agitátorok ellen. A Felvidéken a közállapotok rohamosan rosszabbodtak, sztrájksztrájkot követett és a Tusor-kormány bukásának ez volt az egyik fő oka. A Cerny-kormány hivatalbalépése tényleg nagy változást jelentett. A pozsonyi teljhatalmú minisztérium vezetését Micsura Mátyás vette át. Micsura sorban kiutasította a zavarokat előidéző, idegenből menekült bolsevistákat és amikor ezért a megtévesztett munkásság szrájkba lépett, felvette a harcot és az akkor már szintén észbekapott régi szocialista vezérekkel együtt sikerült a munkásságot jobb belátásra bírni. Mikor a munkásság sztrájkja befejeződött, a párt és a pártsajtó irányítását ismét a régi vezetők vették át. A kommunistákat kizárták a pártból és az általuk erősen kompromittált pozsonyi Volkstimme-t beszüntették és helyette Wittich Pál nemzetgyűlési képviselő szerkesztésében Volksrecht címen indítottak új központi napilapot. A cseh köztársaság különböző szocialista pártjainak nehéz munkával így sikerült megbirkózni a bolsevizmus rémével. Winston Cupchill ellenfeszítje — ‚?. C. M&ner » Londonból jelentik. Az általános választások kiírásának napja még egészen bizonytalan és csak az bi■onyos, hogy az alsóház nem fog együtt, ülni 1925-ig, pedig törvény szerint csak1926 decemberében járna le mandátuma. Azonban a munkáspárt már most sorban kiküldi jelöltjeit az egyes választókerületekbe és nem tartja fölösleges munkának azt, ha ezek a jelöltek esetleg évekkel a választás előtt kezdik meg agitációjukat '.bban a kerületben, amelynek elhódítására kell törekedniük. A pótválasztásokon elért sikerek után is csak 40 képviselője van az alsóházban az angol munkáspártnak, azonban idáig már 350 jelöltet küldött szét Angitába, a munkáspárt. Ezek időnként megjelennek a kerületben, beszédeket tartanak, népszerűséget gyűjtenek, összeismerkednek a választókkal, és valószínű, hogy ez a taktikai fogás előnyöket fog biztosítani a Labour Party számára a választások alkalmával. Most állított fel ellenjelöltet Winton Churchilnek a munkáspárt, Dundee-ben, abban a skót városban, amelyet 1908 óta képvisel megszakítás nélkül Churchill. Az angol hadügyminiszternek vannak súlyos hibái, azonban egyoldalúság volna kétségbevonni nagy kvalitásait, ritka sokoldalúságát, kivételes energiáját. Churchill volt lovastiszt, volt regényíró, volt riporter, voltellenzéki debüttár, volt kereskedelmi miniszter, vezette az angol hajóhadat, mint, az admiralitás csokordja és minden szerepkörében briliáns teljesítményt, mutathat fel. Mindenütt elkövetett hibákat, de mindenütt elért kivételes eredményeket is Nagy regénye, -- és talán ez jellemzi Churchill egész egyéniségét, - abban hibázik, amit az amatőr regényírók is rendszerint jól megoldanak, és ott ér-el nagy magaslatokat, ahol ahivatásos regényírók is gyakran súlyos hibákat követnek el. Az amatőrök rendszerint nagyon érdekes meseszövésre tülekszenek regényeikben és egyik váratlan fordulathoz fűzik a másikat. Churchill teljesen elhanyagolta regényében a mesét, ellenben embereinek megjelenítése olyan plasztikus, az érdektelen mese hősei olyan érdekesek, hogy ezeknek az érdekes embereknek megismeréséért könnyű lemondani a bonyodalmakról és a konfliktusokról. Victoria Blint, a vasútkirály leánya, aki férjhez megy a vasútvállalat ügyészének fiához, a fiatal ügyvédhez, egy idealistához, aki nem akar megnyugodni abban, hogy a vasútvállalatok „ellenőrizzék" a politikai életét: olyan faszeinálóan lekötik a figyelmet, olyan élesen és felejthetetlenül vésődik az emlékezetbe, hogy igazán nem lehet Clurchillnek szemrehányást tenni azért, amiért alig érinti a vasutkirálynak és a vasutkirály leányának konfliktusát és nem magyarázza meg a vasutkirály beleegyezését a házasságba. Az öreg Flintet, a fiatal ügyvédet úgy rajzolja meg Churchill, hogy az imponálhat és imponál Flintnek, noha a vasutkirály természetesen gyűlölettel beszél ügyészének fiáról, a nagy bajkeverőről. Az öreg Fiint kemény alakja is imponál a regény olvasóinak és imponál a fiatal ügyvédnek, aki mindent kockáztat azért, hogy Fiint ne igazgathassa kénye-kedve szerint az államügyeket. És két ember, aki imponál egymásnak, könnyen megtalálhatja egymást akkor is, ha