Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-19 / 247. szám

Kedd A kormányzó a felelőtlen elemek izga­tása és a demagógia ellen Székesfehérvár közönsége fényes ünnep keretében ünnepelte meg a nemzeti hadsereg Székesfehérvárra történt bevonulásának évfordulóját. Az ünnepség kima­gasló pontja a város és a vármegye közönségének ál­dozatkészségéből a nemzeti hadsereg fogadtatása szín­helyén emelt emlékoszlop felavatása volt. A kormányzó Magash­á­zy László szárnysegéd ki­­sérelében vasárnap délelőtt féltíz órakor autón érke­zett a vármegyeházára, ahol a vármegyei, városi, egy­házi és katonai hatóságok gyűltek egybe fogadtatására. A kormány részéről Vréter István honvédelmi minisz­ter jelent meg az ünnepségen. Megérkezése után a kormányzó az emlékoszlop mellett elterülő, téren megszemlélte a­ felállított hely­őrségi csapatokat és a székesfehérvári ifjúsági cserkész­csapatot. Megtekintette az emlékoszlopot, majd elfog­lalta a számára­ készült díszhelyet és gróf Károlyi Jó­zsef főispán üdvözlésére a­ következő beszéddel vála­szolt:­— Egy évvel­­ ezelőtt, tulajdonképpen e helyen fe­jeződött­ be egy sötét, szégyenteljes időszak és­­innen indult előre n­égyszázéves álmunk megvalósulása,, a szebb magyar jövőnek záloga: a nemzeti hadsereg. És Fehér vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e tör­ténelmi helyen, oltárul a hazaszeretetnek, hadsere­günkbe vetett bizalmának és­ reménységének és örök tilalom­ául a destrukciónak és a széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlékezésre és ha visszagondo­lok az elmúlt esztendőre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy új, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet­ helyre­állt, a külföld kezd bennünket megismerni, értékelni és megbecsülni s az építő és termelő munka, pedig már éledezik az egész vonalon. "— És ha én mégis ma hazánk egén nem a nap­fényt, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakult úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és óhajtottam. Azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbáltatás, szégyen és megalázás után egészen egygyé morzadt a haza meg­mentésében. •­ Ez nem történt meg. Az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort. Mindenki vezetni akar,­­ de senki sem akar vezettetni. Mindenki politizál és mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, még­pedig azonnal, egy csapásra megoldani. Sorrend nélkül, meg­gondolatlanul, előkészítés nélkül vetik bele a közvéle­ménybe a legnagyobb problémákat, ami nem vezethet megoldásra, és megnyugvásra, csak izgalmakra s az alig visszaszerzett belbéke megrendítésére, még akkor is, ha ezek a törekvések különben jóhiszeműek és hazafi­­ságból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen­­­elem­ek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fóru­mok, melyeknek vezetését mindenki respektálni tar­­tozik. Ezek a fórumok kell, hogy­ kibírjanak minden igazságos, pártatlan, főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hivat­atlan kri­tikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már­­ a tömegek lázításába­ csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát eg­yszers mindenkorra elnémítsam. «»• Újabban újra, mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket­, amelyek a király személyének kér­dését igyekeztek­ előtérbe tolni. Mindnyájan egyetér­tünk abban, hogy ez az ország, meg nem tagadva ezer­éves múltját, mint királyság folytassa életét a­ nemze­tek nagy közösségében és mindnyájan szeretetik Szent István koronáját régi fényében tündökölve látni. Odáig­­azonban még nagy külpolitikai feladatok és a belső konszolidáció nehéz­­ munkáinak befejezése állanak előt­tünk. Azok, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakaszt­ják a belső konszolidációt és ezzel bénítják külpolitikai cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olya­nok is, akiket nem a múlt hagyományaihoz való ra­gaszkodás vezet, hanem önző célokból, vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal­­tartják ébren az ily kérdé­seket, hogy ezáltal megzavarják és megakasszák azt a gyógyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a háborít és a forradalmak pusztításai u­tán szüksége van, sőt akadnak, akik kölcsönös bizalmatlanság ébresztése és széthúzás előidézése végett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dolgoznak, nem kímélve hol jól, hol rosszhiszeműleg az én személyemet sem. Holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlása, szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartójául m­eg­­választott kormányzója nem élhet vissza e hatalommal, nem nyúlhat a királyi hatalom, nem nyúlhat a királyi trón után. — Én igy fogom fel kötelességemet. Értsék meg kötelességeket rpások is. Aki nem érti meg, azzal meg fogjuk értetni. Kísérletezésre idő nincs, aki nem alkal­mazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. — Az első év küzdelmei után a második évet az imperatív megnyugtatás jegyében óhajtom kezdeni, amelynek Isten segítségével idővel gazdag és hatalmas Magyarország lesz az eredménye, koronás királylyal az élén, akit a nemzet lelkesedve fogad tárt karokkal. A kivonult helyőrség és az azt követő székesfehér­vári ifjúsági cserkészcsapat diszmenete után a kor­mányzó a közönség lelkes éljenzése között kíséretével eltávozott. Meglátogatta a bécsi egyetemet­ ­, jóvátételi bizottság megbízásából a bizottság fran­cia tagja­, Klebovszky, végigjárta az egyetem intézeteit, kijelentette, hogy az entente-hatalmak nagy európai ér­deknek tartják a bécsi egyetem tudományos munkájá­nak megmentését és módot keresnek arra, hogy az osz­trák köztársaságnak segítségére legyenek a bécsi csive­­r­bégei egyetemi intézetek, fentartásánál. VILÁO 1920. október 19. 3 Batthyány Tivadar a forradalmi kor­mányon vád alá helyezéséről A Terézvárosi Polgári Kör gyűlésén vasárnap dél­,­után érdekes beszédet­ mondott gróf Batthyány Tivadar, az eLő Károlyi-kormány belügyminisztere.­­ — A Károlyi- és Berinkey-kormányok tagjait k is tggdotta a többi­­között — állandóan, legsúlyosabban , támadtat il OT’is érték súlyos támadások, de sohasem volt módja, hogy e támadásokkal­­szemben védekezhes­sék. Egy ízben a rázúdított vádak ellen rövid, tárgyias nyilatkozatot adott ki egyik lapban s megtörtént, hogy ezt a lapot egyszerűen elkobozták. Egy év óta, ismétel­­­ten tárgyalták az ő és volt minisztertársainak vád alá helyezését." Kijelenti, hogy a legnagyobb készséggel és meg­nyugvással venné, ha, pártatlan bíróság elé állítanák. Egy ilyen per világnyilvánossága előtt nem igen fog sor kerülni a védekezésre, hanem vádolni fog, feltárva a múltnak eseményeit, bűneit, mulasztásait, ki fog csakhamar tűnni, hogy ő, Lovászy és mindazok, aki­k őket a háború alatt, valamint az összeomlás idején kö­vették, minden elkövettek, hogy­­ mások­ hibáit megaka­dályozzák, az elkövetetteket pedig jóvátegyék. Követe­lem azonban, — mondja, — hogy kezdjék az elején a számonkérést.. Velem együtt állítsák bírák elé azokat, akik hazánkat a német világhatalmi hóbort szolgálatába­n állítván, elsősorban okozták az ország vesztét. Állítsák bíróság elé annak a kérdésnek eldöntését, hogy ki a hibás a háború, kitöréséért és hogy előrelátással, okos­sággal nem-e lehetett volna a háborút elkerülni vagy pedig az országot egy kedvezőbb és okosabb szövetségi blokkba beállítani.? Ítéljenek azok felett előbb, akik nem, akadályozták meg a belga semlegesség megsértését, az olaszok beavatkozását, a háborúba, holott az lehetsé­ges lett volna és állítsák a sorrendben előbb azokat bí­­ráik elé, akik Erdélyt védtelenül szolgáltatták ki a ro­mán hadseregnek, akik elmulasztották Erdély evacuá­­cióját idejekorán megszervezni és elrendelni és indítsa­nak pert azok ellen, akik a tengeralattjáró-harc szigorí­tásával Amerika döntő beavatkozását szinte provokál­ták, ítéljenek előbb azok felett, akik, amidőn 1018 jú­liusában a bolgár összeomlás bekövetkezése már ismere­tes volt, mitsem csináltak­­a béke érdekében, sőt meg­akadályozták, hogy mások megmentsék az akkor még sok menthetőt. Állítsák­ bíróság elé azokat, akik herce­hurcával, huzavonával megakadályozták a külön békét akkor, amidőn ezzel már szövetségesünknek mit sem ár­tottunk volna, ellenben a kettős monarchiát, a dinasz­tiát,­­elsősorban pedig hazánkat a teljes pusztulástól megmenthettük volna. Ha majd végig a háború előtti és alatti vezetők ténykedései és mulasztásai felett, megnyi­latkozott a világ nyilvánossága előtt a magyar füg­getlen bíróság, akkor örömmel állok én is a sorrend­ben eléje, annak a biztos tudatában, hogy ország-világ előtt elmondhatom mindazt, amit eddig mondanom vagy írnom tilos volt. Kérem azonban, hogy mindazon politikai előkelőségek, akik 1018. őszén akár mint a­­ nemzeti Tanács esküt tett tagjai, akár politikai bizalmi állásokban, támogatták az összeomlás idején kinevezett­ kormányt és most hatalmas oszlopai a sói disant ke­resztény kurzusnak, kérem, őket, álljanak ki mellém, és magyarázzák meg a magyar közvéleménynek, hogy miért támogatták melegen, hangosan és lelkesen aman destrukciónak­" nevezett érát, sokan még akkor is, mi­dőn Lovászy, Ábrahám és mások már belátva önfeláldo­zásunk és fáradozásaink meddő voltát, már­ rég félre­álltunk? Kerenski prágai útja Prágából jelentik: Kerenszki volt orosz miniszter­­elnök tegnap este Prágába érkezett. Kíséretében négy politikai barátja volt. Kerenszki rövid ideig marad Prá­gában. A Venkov munkatársa kérdést intézett hozzá, h­ogy milyen sokáig tart Oroszországban a mostani ura­lom. Kerenszki azt válaszolta, hogy a bolsevizmus többé már nem él az orosz nép lelkében. Kerenszki prá­gai utazását összeköttetésbe hozza az orosz forradalmi szocialista párt küszöbön álló akciójával. Ez akciók közé tartozik az a nagyarányú lázadás, amely — az Havas-ügynökség jelentése szerint —­ Moszkvában tört ki. A moszkvai felkelők, eddig meg nem erősített hír szerint, a Kremlt, Lenin székhelyét is hatalmukba, ke­rítették. Hathónapos katonai szolgálat Belgiumban A brüsszeli szociáldemokraták szövetsége állást foglalt abban a kérdésben, hogy a szocialisták továbbra is bennemaradjanak-e a kormányban. Vandervelde ki­jelentette,­ hogy a kérdés nem lehet vita tárgya, ha a katonai szolgálati kötelezettséget nem szállítják le hat hónapra. Terézvárosi búcsú 1920-ban Vasárnap délután, a Király­ utcában,, , a Zeneaka­démia f­ejára­ta­ előtt, állt egy árusasszony, kosárral a járdán, papirost,rombitákat és b­árk­i csecsebecséket ár­ul­t.­­A papírtrombitáért, amit pár krajcárért veszte­gettek felőtt a régi jó idiililen, nyolc koronát kért a trombiták néni, aki nem győzött válaszolgatni a hozzáintézett sok k£pdescre a körülállóknak. Ostro­molták a kerdésekket, azonban alig vásároltak va­lamit tőle, az emberek inkább arra kiváncsiak, hogy mennyire drágultak meg ezek a kedves vásári hol­mik. Nem messze, nagy tepsiben sült tököt árul egy kofa, darabját tíz koronáért. E mellett pedig cukrot kínálgat egy asszony, három szemet egy koronáért. Ez volt a legolcsóbb cikk az egész vásáron, mert egy koronáért nem kaphatott semmit az ember, legfeljebb megvillanyozh­atta kezeit egy rokkant mutatványos­nál a Liszt Ferenc-téren, a Lax-fél­e fotoplasztikon mellett, ahova már öt korona volt a belépődíj. A Lax­­féle fotoplasztikonra nem igen figyelt a közönség, ellenben a Csodák birodalmának sátra előtt, mozogni sem lehetett, annyian hallgatták az öblöstorkú ki­kiáltót és bámulták a cifraruhás Tom Popa négert mellette, ahogy boxkeztyüivel gesztikulált a levegő­ben. Itt is öt korona volt a belépőjegy ára. Nagy si­kere volt a négernek,­ mert nem tudott, helyesen be­szélni magyarul és ügyesen dadogott, mint egy ötletes konferanszié. — Gyere boxolni — kiáltotta le a néger diadal­masan a bámészkodóknak. — Na gyere, kapsz 300 ko­ronát, kapsz etet, gyere boxolni. A hallgatók nevettek, a néger fürdőit a siker­ben, amin felbátorodva, ezt kiabálta oda egy fiatal legénynek: — Ta kölyök, megbélyegezlek! Gyere most boxolni. Óriási sikere volt ezzel. Ekkor a kikiáltó kezdett működni. Ezt ordította: — Első bemutatás, a szellemek tanyája. Ez na­gyon érdekes, mert elsötétül a nézőtér. Második a Tóm Pepó . . . Amit ezután kiáltott, azt nem hallottam, mert el­sodort­a, tömeg innen. Egy piros, töröksapkás vándor­árus mellett találtam magam, aki így kiáltozott: — Valódi és török, diós, mézes, mákos két korona, darabja. — A járda, szélén, kis kocsikon almát árul­tak, kilönkint 16 koronáért. Datolyát­­ i* lehetett kapni, 10 dekát 10 koronáért. Kosárra tett gyúró* deszkán 7 koronáért kinálgattak csokoládét. A máj­gombócom egy fiatal árus igy ajánlgatta: — Erre a bejárat a valódi, a­ finom májgombóc­­hoz. Egy és két korona a belépőjegy. Az asztalok üresek, de meg lesznek, kérem, terítve. Lehet be­­szállni! Egy mézeskalácsos sátra előtt maszatos kis gyere­kek bámulják a festett süteményeket, amiknek, bi­zony, nagyon feln­ent az áruk. Az egész apró pu­­. szc.rlinek egy korona darabja, a mézeskalács 20 ko­ronába kerül, a­ babáért szintén 20 koronát kell adni és a szív 25 koronáért, vásárolható meg. Játékkereskedők standjai következnek. Csöpp ten hér porcelánbabákat nem látok sehol. Megkérdezem az egyik árust, hogy hova lettek. Azt feleli, hogy most 10 koronába kerülne egy baba. Néhol azonban, árulnak, ott még régiek a babák és ezért 3 koronáért tudják eladni. A többi érdekes árak: fakanál 7—10 koronáig, apró fatrombita 10 korona, 6 korona az ugró majom fonálon, 25 korona egy cintányéros ho­­hóebiba, piros papircsákó 10 korona. Kis gukmibaba, ha megnyomják a hasát, szól, 30 korona. Nem lehet már kapni délután 5 óra felé kerepelőt, még délelőtt mindet elkapkodták 10 koronáért­ darabon­­ként. Kétkoronás nyelvsíppal a nyelvük alatt sípolnak a gyerekek, viszont egy koronáért könnyebben szakad el a síp vékony hártyája. , Színes poharakat árulnak a­ szomszédban. 35 ko­ronáért rögtön belekarcolnak egy nevet is és a dátu­mot. Valaki egy Irma nevűt vesz éppen. Nem hiányozhat a mai világban egy vásárról a cigarettaárus sem. „Nyolcat tízért" kínálgatják azon­ban most a ■ cigarettát, amit papírral, összekötve ke­zükben fogdosnak. Több kis bazár van, ahol húzni lehet. Rántika — Pántikának hívják. Spárgákon ócska brossok, rozs­dás inggo’mli ’• levelezőlapok, kis Krisztusképek és apró pléh­­­ lógnak. Két koronáért lehet belő­lük húzni állítólag ..minden húzás nyer". Vi­szont a kis iá'­os még többet nyer ezeken az ócska semmiségeken, amiket két koronáért veszteget kivé­telesen.­­.' ... Az ember úgy érzi, hogy a­ hideg beálltával egy vasárnapra behozták a Liszt Ferenc-térre a­ vurstlit, ahová elzarándokolt a hangos szákóczi-út.­­' (*• sy-i­gent kapott beutazási engedélyt Oroszországba, a cseh jobboldali szocialisták négy de­­legátusa. A független szocialista párt szakadását bizonyos megnyugvással fogadja a, német polgári sajtó,­ a, szocialista,' „Vorvcarts" pedig azt üzeni a balszélsők jobbszárnyának, hogy a többségiek tárt kapukkal fo­gadnak mindenkit, aki az igazi demokráciához és Szo­cializmushoz vissza akar térni. A­­Freiheitu sajnálja az erők szétforgácsolását és a szakadást Szovjetarosz,­ország szerencsétlenségének mondja. A halléi kon­gresszuson különben, miután Crispionék elhagyták, a termet. J­inovjev a III. Internacinálé nevében felszólí­totta a­ csonka kongresszust, hogy válasszon képviselőt a moszkvai végrehajtóbizottságba. A jobbszárnyhoz tartozók külön ülésükön elhatározták, hogy a­­pártbom­­lásról nyilatkozatot tesznek közzé, amelyben kijelentik, hogy épp úgy fognak harcolni a jobboldal opportuniz­musa, mint a baloldal kommunizmusa ellen. Több szó­nok erősen kikelt Linovjev ellen, majd elnöknek Crispient és Ledebourt választották meg. Érdekházasság fog rövid időn belül létrejönni Csehország és Len­gyel­­ország között — így mondja egy párisi nyilatkozatában Tak­e Jonescu, aki — s vele együtt néhány francia lap — biztosra veszi, hogy Lengyelország belép a kis C­entente-ba. Magyarország, Take Jonescu szerint, nem fog sietni aláírni a szövetségi szerződést, amely a trianoni feltételek érvényben tartását van hivatva biz­­tosítani. Románia­ Magyarországgal jelenleg kitűnő vi­szonyban van, ugyan, de nem politikai szövetségbeli. „Az érdekházasságoknál később meg szokott jönni a sze­relem is“ — mondja a román külügyminiszter. A sta­tisztika azonban azt mutatja, hogy az ilyen kényszerű­­ frigyeknek rendesen a gyors válás, a végük.

Next