Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-20 / 248. szám
\ ■ t'£‘ .-f * Szerkesztőség is kiadóhivatal VI., | ; v ^ 69P' Andrássy-ut 47. ss. Előfizetési árak flMKSpg^ tBMHEEjjlffPfeaEiMIISfc1* -M**'’ EBfBWRl iiiltttFT11' to Magyarországban. Egész évre 480 ~ ’^jgjágfe. éjSSz Éjíjjii áÉSfiFS^'',*íGh&L korona, félévre 210 korona, negyed- a9g£8t Jgj& fai» Ejra jjyBBHgl &SbF évvel- korona, egy hóral korona. NKaBfej JgjF Es&fgjgp mf yajjlfc &HE .. . , * ■ A .VILÁG* megjelenik hétfő kivé- Ja(F |S|g tar vjjtftjav |p® telével mindennap. Egyes számára ^agjs»^/|pr *fP5| Jwy /rmii i;i^^ rafl& Kfcyk Budapesten, Vidéken és pályaudvara - xBh |igjj% Jfs& zfisfjia ken k korona, Jugoszláviában 2 korona uKu| ^-^|^SfawiiH8^^-aar|C. ára 2 Korona nfraetesek felvitetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Bokor, Benkd és Társa, Győri és Nagy, Jalus és Társa, Teuczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Betuléin Bernát hirdetési irodákban* Bécsben: Hausensttein és Vogler, M. Dukcs Nacht, Rudolf Mosse. XI. évfolyam Budapest, 1920 SZERDA október 20. 248-ik szám ú francia főmegbízott futárát feltartóztatták A Magyar Távirati Iroda hivatalosan közli: Október 13-án a királyhidai állomáson a budapesti vonat érkezésekorsajnálatos inciderns történt- Három polgári ruhába, öltözött egyéni, francia főmegbízott, futárát feltartóztatta, és kényszerítette, hogy diplomáciai, irattáskáját felnyissa. A magyar kormány azonnal vizsgálatot kiáltott a tettesek kilétének felderítésére. Már eddig is kétségkívül megállapították, hogy a tettesek hamisított igazolósrosokat mutattak fel és hogy a belügyminiszter közege, aki az okmányokat állítólag aláírta, a történtekről mit sem tudott. A külügyminiszter haladék nélkül megbízta a politikai osztály vezetőjét, hogy a francia főmegbízottnak az felmerült esetmiatt sajnálatát fejezze ki. A nyomozást erélyesen folytatják és a három tettes megérdemelt büntetését el fogja nyerni. A német független szocialista képviselők kétharmada a jobboldalhoz csatlakozott (Xiság berlini tudósítójától.) X független szocialista, párt hallei kongresszusa tudvalevőleg meghozta a pártnak régóta várt kettéhasatlását. Hiszen a, delegátusai többsége a III. Internationale mellett foglalt állást lés erre a kisebbség Grissehnnek, a párt elnökének vekötése alattnyombotottt Távozott. A jobboldal nyomban számított arra,hJ^^y a képviselők többsége velük fog tor-V'.U— 'StffllLívi a. jobboldali politikusokat is meglepte az a körülmény, hogy a százkét független szocialista programmal megválasztott, képviselő közül nem kevesebb, mint hatvanküenc■ csatlakozott a ■pártkongresszus kisebbségéhez. Az újonnan megalakult mérsékelt független szocialista párt azonban szintén két frakcióra, tagozódik. A hatvankilenc képviselő egyrésze szívesen fogadná a többségiek meghívását és viszszatérne a régi pártba, ami valószínűleg arra vezetne, hogy a többségi szocialisták, a centrum és a demokraták társaságában újból átvennék a kormányt. Azonban a jobboldal másik fele nema akar együtt dolgozni a többségiekkel és nem akar résztvenni a kormányzásban. Ma megalakult a baloldali független szocialista képviselők csoportja, akik egyelőre ragaszkodnak a független szocialista megjelöléshez és nem vették fel a kommunista nevet, mint ahogy nem akaróak összeolvadni a kommunistákkal. Elnökükké azonban Emil Eichhornt választották, aki a novemberi forradalom után rendőrfőnöke volt Berlinnek és tevékeny részt vett a Spartakrss-felkelés előkészítésében 1919 januárjában, Eichhornt, szökése alatt, választották meg képviselővé Berlinben és mikor először szólalt fel a nemzetgyűlésen, még a többségi szocialista képviselők is kivonultak az ülésteremből, hogy kifejezésre juttassák tiltakozásukat Eichhorn véres politikája ellen. Tíz nap múlva harmadfélmilló lesz a munkanélküliek száma Mnguában . A mozdonyvezetők és fűtók megbízottai kijelentették, hogy semmiesetre sem vésőmért rés* a szimpátiasztrájkban, mert nem helyeslik a ■zénbányászok sztrájkját. Londonból jelentik: A t Ezensztrájk ma már ,általánossá vált. A legszükségesebb szellőztetésen, és szivattyúzáson kívül az összes bányákban teljesen, szivadál a munka. A szmlöztetéshez fa a szivattyúzáshoz szükséges gépek, egyelőre a bányászok tartják üzemben., A háztatások ma még csak két vonatkozásban érzik álmásisztrájkot. A közélelmezési hivatal rendelete leszállította a cukoradagot és a minisztertanács egy métermázsában, szabta, meg a háztartások heti szénigényét. Azonban a londoni pincéket már a sztrájkveszély felmerülésének napjaiban megtöltötték szénnel és az angol szénhivatal számítása szerint, a hatóságilag felhalmozott készleteken felül, ezek a magánkészletek hat-nyolc hétre fedezik a háztartási szükségletet. Lord Irchcape, a gazdasági tanács elnöke egy nyilatkozatában kijelenti, hogy az 1.206.000 bányamunkáson, kívül a sztrájk első hetében 606.000 munkás maradt foglalkozás nélkül, mert a szén megtakarítás végett csak a gyapotipart és az acélipart annyira redukálják, hogy az egyiknél háromszázezer, a másiknál kétszázezer munkás válik fölöslegessé. A vegyiipar részleges szüneteltetése pedig ötvenezer munkást foszt meg keresetétől. A sztrájk második hetében újabb háromszázezer munkást lesz kénytelen elbocsájtani a gya■potipap, ugyancsak háromszázezer munkást a hajóépítőé és nyolcvannégyezer munkást a kisebb indusztriális ágak. A sztrájk harmadik hetében keresetét veszti a sörgyáraknak és a rokonszakmák három-százhúszomatezer munkása, a gépgyárak nyolcvanezer munkása, az agyagipárnál hatoámezer munkás, a dokkmunkások közül százezer, a cipőgyáraknak kilencemkétezer munkása, és a harmadik héten már redukálni kell az élelmiszerfeldolgozással elfoglalt iparágak üzemeit is, ami által még kétszázhuszonötezerrel fog szaporodni a munkanélküliek száma. Mindent összevéve az első hét végén a bányamunkások beszámításával 1,812.000, a második héten újabb 68 000 és a Harmadik héten még 1,639.000 munkás marad kereset nélkül, tehát a harmadik hét végén -t,125.000 lesz a munkanélküliek száma. A bányamunkások szakszervezete a sztrájkalapból nyolc-kilenc héten át tud fizetni hetenként egy font segélyt, ami azonban csak húsz-huszonöt százaléka a munkabérnek, és így a bányamunkások kénytelenek lesznek teljesen felélni megtakarított pénzüket. Az angol polgári lapok erősen kihasználják , a bányamunkások ellen az október első betéről most kiadott termelési statisztikát, amely azt mutatja, hogy ezen a héten csak t11 millió méter mázsa, volt a termelés, alig a múlt héten -8,3 millió méter mázsa, tehát a produkció 1,3 millió méter mázsával visszaesett, éppen azon a héten, amikor a bányászok vezérei azt állították, hogy a termelés és a bérjavítás között felállított junkuim nélkül is teljes mértékben alkalmazkodni fognak a munkások a többtermelés követeléseihez. Éjszaka jelentik Londonból. A bányamunkások sztrájkjánál megítélésében optimizmus tapasztalható. Állítólag már meg is kezdődtek minhivatalos tárgyalások a sztrájkolók és a kormány között. A Daily News arról értesül, hogy a bányamunkások egyik vezérének kijelentése szerint a jövő hét elejére számítani ieáét a munka megkezdésére. Hatvan százalékra emelik föl a fővárosi pótadót (A Világ tudósítójától.) Hatvan százalékra akarja fölemelni a főváros pénzügyi osztálya a 45 százalékospótadó kulcsát,smert az eddigi új és részei^redelemforrások nem e*szségesek arra, ho^idíncitmentes költségvetést lehesse3s*velük profijtiiflYnf^ At6 százalékos pótadó 53 millió kor’offil ‘jfl'Tadóbevételt jelent a főváros háztartásának és az adókulcsnak 60 százalékra való emelésével 70 millió korona, pótadóbevételt rentelnek a városházán. De a főváros költségvetése még abban az esetben is deficites marad, ha a közgyűlés hozzá is járul a pótadó felemeléséhez. A főváros 1920. évre szóló költségvetése szerint ebben az esztendőben kereken 473 millió a kiadása a főváros háztartásának; kétszázketvenhárommilió koronával több, mint 1918-ban. Ha Budapest kiadásait elosztanék Budapest lakói között, —egymillió lelket véve számításba — minden egyes lakóra, iacs a csecsjiszopókra is 473 koreait esne. A főváros kiadásait azonban nem a csecsszopók fizetik meg, hanem a keresők, az adófizetők. Nyugodtan vehetjük, hogy Budapest egymillió főnyi lakosságából 473.000 a kereső és ez a 473.000 kereső tartja el a többit, szóval ez a 473.000 ember kénytelenjövedelméből finanszírozni a főváros háztartását. E szerint tehát egyenlő arányban elosztva a kiadásokat, a fővárosminden keresőjére évi ezer korona városi kiadás jutna. Csakhogy van olyan adóssága, olyan kötelezettsége, elvan kiadása is a főváros háztartásának, amely nem szerepel a budgetben. Ilyen a 101 millió koronára rugó, úgynevezett háborús kiadás, (melyet a főváros az államra akar hárítani) és ilyen a külföldi aranykölcsönök tőketörlesztése és kamattartozása. A főváros, mint ismeretes, a külföldi aranykölcsönök közül a háború kitörése után csupán csak a márkakölcsönöket törlesztette. Ezek az arányban, vagy külföldi valutában fizetendő tartozások a háború alatt, a korona áresése következtében, óriási mértékben meggyarapodtak. . Ezeket az adósságokat az állam külföldi tartozásaival kapcsolatban lehet csak rendezni. Hogy azonban ezeknek a súlyos adósságoknak a rendezéséhez hol talál a főváros törvényhatósági bizottsága fedezeti alapot, azt a törvényhatósági bizottság tudja legkevésbbé. Annyi kétségtelen, hogy ha majd egyszer, valamikor az új törvényhatósági bizottságnak ideje lesz rá, hogy foglalkozzék a főváros 1020. évi budgetjével (egyelőre ugyanis nincs rá ideje), nagyon érdekes és tanulságos dolgokat fog ebből a költségvetésből megtanulni. Meg fogja ismerni egy háborútól, forradalmaktól meggyötört, tönkretett és felforgatott nagyváros óriási adósságokkal megterhelt budgetjét. Ezeket az adósságokat, amelyek megbénítják a mát és holnapot, még az unokáink is fizetni fogják. Ezek az adósságok fogják emlékeztetni a jövendő idők generációit a nagy háborúra. Az angol bányászok Ltindoni jelentések szerint LloydGeorge számba vetteazt a lehetőséget is, hogy az angol szénbányákban már héten át fog szünetelni a munka. Egy hathetes bányászsztrájknak Angliában sokféle következménye lehet, azonban egy következménye bizonyára lesz. Európa jórészében^1l90t''sülyedni fog az élet színvonala. A^-ShUmmy iffeátéjén 5.5 millió tonna körül mozgott. Anglia heti széntermelése, ez a termésátlag a háború vége felé 4.8—1.0 millió tonnára csökkent és 1919 egyes hónapjaiban egészen 3.7 millió tonnáig süllyedt. Idén tavasz óta lassú fokozatos javulás eredménye gyanánt 4.5 millió tonna, körül stabilizálódott a heti átlag. -5,8 millió tonna -8 millió méter mázsa és hat hét elveszett termelése 290—300 millió méter mázsával csökkentené Európa széngazdaságának készleteit. Az ilyen számok egymagukban is sokat mondanak és még többet mondanak akkor, ha összevetjük őket az európai széngazdaság mérlegének más tételeivel A spari szénegyezmény értelmében Németország havonként kétmillió tonna szenet köteles szállítani az entente-hatalmasénak, elsősorban Franciaországnak. A német delegátusok kétségbeesett harcot vívtak azért, hogy legalább 1,6 millió tonnára alkudják le a szénsarcot és ha a spaar konferencia kétmillió tonnáról havi egymillió tonnára csökkentette volnaa szállítási kötelezettséget, akkor, a német kormány szakértői szerint, a német ipar termelésének folytonossága nem forogna veszélyben. Ez a havi kétmillió tonna, amelytől a német szakértők Aiht Németország gazdasági exisztenciája függött és amelyen a francia, szakértők szerint Franciaország gazdasági újjáépítése fordult meg, nem több, mint negyven százaléka az angol bányák heti termelésének és az angol bányák hathetes termelésének kimaradása nagyobb szénmennyiséget jelent, mint éz egész esztendős német szénszállítási kötelezettség. A hathetes, vagy az akárcsak háromhetes bányászsztrájk hónapokra megfosztja a kontinentális országokat az angol report-széntől. Igaz, hogy Anglia szénkivitele a háború előestéjének havi hétmillió tonnájáról most mintegy kétmillió tonnára esett vissza, azonban éppen a spaayi szénegyezmény körül vívott harcok mutatják, hogy ez a havi kétmillió tonna is súlyosan számot tesz akkor, mikor az európai semleges államok Kínából és Dél-Afrikából hozatnak szenet, noha a háborít előtt a mainál sokkalta alacsonyabb fuvarköltségek mellett sem volt rentabilis az amerikai szén, importálása. A több hetes bányászsztrájknak és az angol szénkivitel több hónapos szünetelésének súlyosak az európai következményei és súlyosak a következményei Angliára nézve. Angliában ma négyféle ára van ugyanannak a szénnek, aszerint, hogy milyen az értékesítési módja. A háztartási szenet jóval az önköltségi áron alul szállítják a bányák, a hajózási szenet és az indusztriális szenet nagyjából az önköltségi ár színvonalán és noha az exportszén alig több, mint tíz százaléka a belföldi szénfogyasztásnak, az exportált szénmennyiségek árát olyan magasan szabta meg a kormány, hogy ez az ártöbblet fedezi a különbözetet a háztartási szén ára és a termelési költségek között, fedezi a bányatulajdonosoknak a minisztertanács és a csédhivatal által megszabott nyereség-igényeit, ezenfelül pedig a háztartási szén árának három-négy hónap előtt történt emelése óta havonként átlag öty millió font jövedelemhez juttatja az államkincstárt. Chamberlain költségvetési előirányzata 66 millió font bevételt vár a szénexporttól és ezt a bevételi forrást nem lehet kicsinyelni, hiszen 66 millió font több, mint harminc százaléka Angliabékebevételeinek és békekiadásainak. A munkások nem fogadták el a bányatulajdonosok ajánlatát, amely a munkások által követelt két shillinges bérjavítás, helyett csak egy shillinget ad meg a jelenleg elért 240 millió tonnás évi termelés mellett, azonban kötelezettséget vállal a bérjavítás fokozatos emelésére, amely a szakszervezetek követelésének 115 százalékát, 3,5 shillinget érne el akkor, ha a heti széntermelés megfelel a 256 millió tonnás évi termelésnek, ami még mindig tíz százalékkal kevesebb a békeprodukciónál. Hogy a két shillinges javítás helyett életbe lép a negyedfél shhillinges javítás, akkor jó üzletet csináltál, volna a munkások, a bányatulajdonosok és az államháztartás. A 16 millió tonnás termelési többlettermészetesen az angol szénexport hozadékát emelte volna, mégpedig igen jelentékenyen, hiszen az angol szénkivitel jórészét idáig Franciaország kapta és Franciaországgalszemben az angol kormány nem használhatta ki olyan teljes kíméletlenséggel a konjunktúrát, mint ahogy megteheti és megtette a semleges államokkal szemben. A 16 millió tonnás exporttöbblet elég lett volna a negyedfél shhillinges bérkavintás által okozott kiadások teljes fedezésére, a belföldi szén árának változatlanul hagyásamellett, módot adott volna a bányatulajdonosoknak nyereségük kikerekítésére és 66 millió fontról vagy 110 millió fontra emelte volna, az angol államháztartásnak a szénexport által szerzett jövedelmét. Kétszázötvenhatmillió tonnás széntermelés mellett, vagy éppen békeévek produkciójának megközelítése esetén nem okozott volna súlyos gondokat többé az angol kormánynak az államháztartás és a külkereskedelmi mérleg, egyensúlyban