Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-26 / 279. szám
Péntek Vállalati irodák promtják ki a szállodákat (A Világ tudósitójától.) Tegnap ujbóL^ugtörtéfit, hogy előkelet, politikailag és gazdaságUM^sulyos külföldi személyiségei© Budapesten egipton szállodában sem tudtákszobába jutni és aAATOságok kénytelenek ■voltak őket ,.szüksféglaki;»okb||^^ a Dunán horgonyzó monitorokon és sz hiutip*Bdffite hajókon elhelyezni. A szállodanyontor Budapesten — úgy látszik — teljesen akuttá vált, sőt a helyzet nap-nap után rosszabbodik és komoly veszéllyel fenyegeti az áhított idegenforgalmat. Ennek a kérdésnek a jelentőségét nem kell külön hangsúlyoznunk. Csonkal Magyarországra, nézve nem lehet közömbös a kérdés, hogy az új nemzeti államokban hol alakul ki a kereskedelmi gócpont. Sajnos, nap-nap után tapasztalhatjuk, hogy a kereskedelem súlypontja mindinkább Bécs felé terelődik, aminek nem csupán a magyar kereskedelem elnyomottsága és elszigeteltsége az oka, hanem a szállodanyomor is. És ezt a szállodanyomort nálunk még mesterségesen terjesztik is! Budapesten a béke éveiben, sőt még a háború alatt is, negyvenöt szálloda állt a nagyközönség rendelkezésége és a szobák száma körülbelül 4500 volt. Az idegenforgalom tekintetében nem volt fennakadás és a nehézségek csak akkor kezdtek jelentkezni, amikor a budapesti vállalatok szemet vetettek a szállodákra és a némét hadvezetőség az átutazó katonák részére szállodákat vett igénybe. A vállalatok, de még a hatóságok is egymás után vásárolták meg, vagy vettek bérbe szállodákat úgy, hogy Budapesten néhány esztendő leforgása alatt néni■ kevesebb, mint kilenc nagy szállodát vontak ki rendeltetésétől. Ezek a következők: Partament-szállodában a Nemzeti Hitelintézet. Cottureeni&i-szállodában az Országos KSzp. Hitelszövetkezet. Angol királi/ai-szállodában a Pénzintézeti Központ. Magyar Királ //-szállodában az Áruforgalmi Központ. Budapest-szállodában a Hagymaközpont. Őriért/-szállodában az _-i/i. Fogyasztási Szövetkezet. //trania-szállodában a FiaértékesUő-hivatal. .Vázfor-szállodában a Határrendőrség. István. Bistty-szállodában a Pestvidéki rendőrség Kékei. A vállalatok és hivatalok ezekhez a szállodákhoz olcsón jutottak, és csupán a Nemzeti Hitelintézetnek js..'ort,nagyobb összegbe az elhelyezkedés, amennyiben ez az intézet csak bérli a Parlament-szállót, ellenben a szálloda volt bérlőjének a szállodai berendezésért kerek négymillió koronát fizetett. A fentebb említett kilenc szálloda meg-, illetve bérbevételével a fővárosi szállodák szobaszáma egyszerre körülbelül nyolcszázzal csökkent. A megmaradt szállodák ma összesen csupán 3744 szoba felett rendelkeznek. Ezek a szállodák a következők: , , , szoba. A fenti összeállítás természetesen nem jelenti azt, hogy ennyi szoba áll rendelkezésre, mert hisz — és ezt az utazó közönség a saját kárán tanulja meg — a budapesti szállodák nem 3744, de még 300 üres szoba fölött sem rendelkeznek. Bizonyos, hogy a szállodai mizériák dolgában maguk a szállodatulajdonosok is súlyos hibát követtek el, nem csupán azért, mert szállodájukon könnyen túladtak, és azokat vállalatok kezére játszották át, hanem azért is, mert ,— és ezt most már elmondhatjuk, — ők voltak azok, akik a hadügyi kormányzatnál katonák beszállásolását kérték és ennek a kérésnek a hadügyminisztérium érthetően kész örömmel tett eleget. A beszállásolás ma sem szűnt meg, sőt megbízható helyről kapott információnk szerint, a főváros ezen a címen a szállodai szobáknak körülbelül húsz százalékát veszi igénybe. Nagyon természetes, hogy a budapesti szállodások most kézzel-lábbal azon dolgoznak, hogy a kényszerb leszállátokat a hatóság szüntesse meg és ezért mindjárt öt miniszternek nyújtottak át, egyszerre emlékiratot. A szállodatulajdonosok a Lakáshivatal beavatkozását is sérelmesnek tartják.. Szerintük a Lakáshivatal a törvény értelmében szállodát nem rekvirálhat. Márpedig az utóbbi időben a Lakáshivatal nagyon sok behelyezést eszközölt, szállodákba és ezzel többszáz szobát vont el az idegenforgalom elől, így a meglevő 3744 szállodai szobának körülbelül 30 százaléka kényszerbeszállásolásokat és egyéb célokat szolgál, 20 százalékát pedig az állandó lakók foglalják, le, úgy, hogy a milliós Budapesten alig 1500—1600 szoba állhat az idegenforgalom szolgálatában, így könynyen érthető, hogy a külföld kereskedővilága Budapestet kénytelen elkerülni, mert nem kap szobát. Értesülésünk szerint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a tavaszszal nagyszabású nemzetközi keleti vásárt szándékozik Budapesten rendezni. Hogy Magyarország szempontjából egy ilyen nemzetközi vásár mit jelent, annak jelentőségével mindnyájan tisztában vagyunk, de a vásár rendezőinek már most súlyos gondot okoz az, hogy a külföldi vendégeket hol fogja elhelyezni . Szükségből talán még a piszkos, férges garni-szállókra is sor kerül.Mert garni-hotelünk van elég, szám szerint ötven, több mint bármely világvárosban. Viszont ,,tisztességes” szállónk ma már összesen csak harminchat van. Zsoldos Géza, Astoria 150 Meteor 87 Bristol 16S Kerni 62 Britannia 154 Savoy 82 Dunapalota 119 Aranysas 64 Erzsébet 84 Deák Ferenc 72 Esplayade (?) 170 Edison 54 Imperial 147 ’ Európa71 London 73 Fiume 49 Metropol 141 ■ San Remo 54 ■ Palace 100 Simplon 45 Pannónia 123 Hattyú 51 Park 176 Excelsior 101 Tóval 295 Gellért 172 Vadászkürt 88 Császárfürdő 102 Adria 78 Lukácsfürdő i 1)' 150 Berlin 82 Margitsziget 148 József főherceg 64 Svábhegy 44 Központi' 69 Meran 52 Összesen 3741 Astapovo Astojsovo, az a. kis orosz vasúti tíz esztendeje, november végének iaj^001^jsja vívta nehéz küzdelm$t a halállal é^jgisdTOttel az élők torából LeónyKikolajcvmj^^pfsztol. Osolin, az állomásfönök, ebf^áa^íS^mgyemeletes kis házát a haldoklónak. Dr. Makoviczki és Tolsztoj eszméinek többi apostola a család tagjai közül csak a költőnek legfiatalabb leányát, Alexandrát, bocsájtották a halálos ágy mellé, míg felesége, Szófia Andrejevna, aki negyvennyolc esztendőt és közöttük sok nehéz évet töltött el León Nikolajevics oldalán, Tolsztojnak fiaival és idősebb lányával, Tatjánával, a vasúti vendéglőben töltött három napot és három éjszakát. Csak november huszadikán hajnalban két órakor küldtek át az állomásfőnök házából Szófia Andrejevnáért, akkor, amikor Tolsztoj már elvesztette eszméletét. Kapukon át foglalkoztatta akkor a világ közvéleményét Tolsztoj haláltusája Osolin álomásfőnök házában és Tolsztoj családjának gyötrelmes várakozása a vasúti vendéglőben, a mindenhonnan összesereglett újságírók között. A menekülése Jasznaja-Poljanából voltaképpen logikus és természetes konzekvenciája volt azoknak a tételeknek és azoknak az állításoknak, amelyeket Tolsztoj túl a hatvanon, életének két utolsó évtizedében hirdetett. Csak éppen ezeknek a tételeknek és tanításoknak logikája nem teljesen tiszta, nem egészen világos, és nem teljesen tiszta, nem egészen világos az összefüggés a fiatal Tolsztoj, a férfiévek Tolsztoja és a patriarchál korába lépett Tolsztoj között. Nyugateurópa irodalomtörténete számára voltaképpen csak a Háború és béke megjelenésével kezdődik Tolsztoj írói pályája. Pedig a Háború és béke-t 1869-ben fejezte be Tolsztoj, negyvennégyéves korában és a Gyermekéveim, története igen nagy eseménye volt, az orosz irodalomnak már tizenhét esztendővel előbb, amikor 1852-ben megjelent a Sovremmennik folyóiratban. A Kaukázusban irta le gyermekkorának emlékeit Tolsztoj, amikor 1851 őszétől 1852 tavaszáig egy súlyos betegség szobájához kötötte a fiatal katona lisztet. A Háború és béke előtt megjelent kötetek érdekesek, mert Tolsztoj fejlődésének útját világítják meg és érdekesek volnának akkor is, ha a Háború és béke megírása előtt törne ketté Tolsztoj pályája. Azonban az kétségtelen, hogy a Háború és GettT-vel kezdődik az igazi Tolsztoj, az a Tolsztoj, akinek joga volt kegyetlenül és kicsinylően beszélni Shakespeare felületes és hazug művészetéről, szabad volt így nyilatkoznia anélkül, hogy ezzel vétett volna saját maga vagy Shakespeare ellen. Karenin Annához, a Háború és békéhez és Tolsztojnak néhány méreteiben kicsiny nagy művéhez képest, csakugyan felületes és talán hazug is Shakespeare, anélkül, hogy ez a felületes és hazug művészet kevésbbé mély és kevésbbé igaz volna, mint Tolsztoj írásai. Ez paradoxon gyanánt hangzik, pedig voltaképpen egyszerű igazság. Ami Tolsztojt a legnagyobbakkal állítja egysorba abban az irodalomtörténetben, amely Homérosszal és a görög tragikusokkal nyílik meg és onnan fut a XX. századig, ami Tolsztojt a legnagyobbakkal állítja egysorba, az regényalakjainak szobrazerűsége. Tolsztoj a három kiterjedésű térbe állítja regényalakjait, nem pedig egy síkba. A Tolsztoj-regényekből megismert embereket minden oldalukról ismerjük, minden oldalukrólegyforma, tisztásg és egyforta teljesen. A jó szobrász úgy faragja meg a munkát és úgy formálja a bronzot, hogy a szobor ne csupán egy óldélről tekintve elevenedjen meg és minden oldalról, nézve tárja fel a formák szerves felépítését, a vonalak lendületét és rithmusát. A XIX. század regényei többnyire ecsettel dolgoznak és egy síkba, egyképfelületbe helyezik el víziójukat, Tolsztojnak .: véső ír.Ez a szerszámak körüljárta alakjait, ahelyett, hogy beállította volna őket. Tolsztojnál nincsenek ellenszenvek, emberek, nem lehet anepátiát érezni értés azok ellen sen, akik ellenszenvesen beszélnek, ellenszenvesen cselekszenek, hidegek az élet igaz értékeivel szemben és kemények akkor, he. gyengéd kézzel kellene simogatniok a. szépet és.a. jót. Tolsztoj regényalakjai nem ellenszenvesek és nem lehetnek ellenszenvesek émen azért,mert Tolsztoj látása három dimenzióban mozog és minden oldalukról a maguk egészében jeleníti meg az embereket. A sík és a tér, a képfelület és a szoborszerűség kontrasztja helyett talán egy más kifejezéssel pontosabban lehetne körülhatárolni Tolsztoj művészetének lényegét. Az emberek látásánál és az emberek megjelenítésénél Tolsztoj sohasem absztrahál, sohasem szorítkozik arra, ami a lényeges vonása egy embernek, vagy a lényeges vonásának látszik addig, amíg nem figyel meg a szem- minden más vonást is ugyanolyan gonddal, ugyanolyan szeretettel, vagy ugyanolyan tárgyilagossággal. Karenin Anna két „ellenszenves” férfi között áll. Az egyik Karenin, a magasállású, pedáns bürokrata, a külsőségek és a formák kimért embere, a gépies és korrekt hivatalnok, aki mintegyakta gyanánt kezeli Anna Karenina lelkét is, ezt a meleg, színes, üde és finom szerkezetet. A másik oldalon Wyontzky áll, Wronszky, aki nagy lendületet kap Anna Karepinától és ezzel a lendülettel kibontja Karesiina lelkének szárnyait is, azonban belefárad a lendületbe és súlyosabban vét a reábizott kincs ellen, mint elődje, a korrekt hivatalnok. Azért Karenin csak olyan kevéssé antipatikus, mint Wronszky. Hiszen Kareninné nem csupán a hűvös, kimért, szabatos mondatokat ia állják, hanem azokat a meleg, halk szavakat is, amelyek kimondatlanok maradnak és kimondatlanoknak kell maradniok, mert nem törhetik át azt a szőlős kemény kérget, amelyet a nevelés, a tradíciók, a hivatalszoba atmoszférája raktak le Karenin gondolkodására és minden mozdulatára. Karenin legyőzött gyengédsége, a bátortalan és erőtlen gyengédség, amely olyan gyakran küzködik és tör meg a racionális és hűvös, kemény emberekben, ez az elfojtott és leküzdött gyengédség átsugárzik Karenin szavainak ■ és mozdulatainak merevségén. A mozdulatok azért merevek és kemények, a szavak hidegek és nagyképűek. Ezeknek a mozdulatoknak, ezeknek a szavaknak Wronszky felé kell kergetniük Anna Kareninát, azonban Karenint mégsem lehet kevésbbé értékes embernek érezni, mint feleségét. És Wronszky elhidegülése Anna Kareninától, ez is elhidegülés, amelynek felülete alatt még melegáramlatok hullámai járnak, olyan, hogy képtelenség volna vele szemben etikai szempontból értékítéletet kockáztatni. Wronszkyt nem lehet elítélni és nem lehet még csak felmenteni sem, mert az emberi lélek törvényeinek működését nem lehet más törvények szakaszai alapján felülbírálni. Szegényes és nem elég plasztikus Tolsztoj művészetének ez a meghatározása, pedig mégis ez az igazi lényege és ez a legfőbb értéke Tolsztoj Írásainak. Ez az érték hiányzik Tolsztoj késői Írásainak egy részéből, azokból az Írásokból, amelyek demonstrálni s bizonyítani akarnak, tehát elvárásokkal és aláhúzásokkal dolgoznak, ahelyett, hogy teljes egészükben, hiánytalan totalitásukban figyelnék meg és formálnák ki a regényalakokat, minden egyoldalúság nélkül és teljes tárgyilagossággal. Azonban a kései Tolsztoj-regények között is van egy, amely még minden oldalról megvilágít mindent, úgy, ahogy például az Anna Karenina, és ta- l lám még a férfiévek nagy alkotásainál is pontosabban VILÁG 1920. november 26. 3 HÍREK — Az acélkirály Berlinben, Berlinből jelentik. Charles Kafkai, az amerikai Steel Company ismmert elnöke Berlinébe érkezett, úgy hírlik, hogy az amerikai tőke nagy exofeálásokra készíti a német vasiparban. — Wilson — roncs. Az igazságos béke hamis prédikátora, Woodrow Wilson, aki tizennégy pontjával annyi ideig vakította Európát, teljesen összeroppant. Az Independant szerkesztője, Hamilton Holt pár héttel ezelőtt Wilsont^Botrány párthívével együtt meglátogatta a’ang'igalvant elnököt. „Wilson — írja Holt — a deputáció tagjait ülve fogadta. Hosszantartó betegségének és annak a hatalmasidegfeszültségnek, melyben élt, erősen látható nyomait mutatja. Az üdvözlő beszédre adott válaszát kéziratból olvassa fel és roppant izga tottá. Hangja nem egyszer elfullad.” Egy másik információ sem egészíti ki Holt jelentését:. Wilson a szobájába lépő küldöttségnek egyetlen tagját sem ismerta fel, noha valamennyi jó ismerőse volt. Felolvasott válaszából alig értettünk meg egyetlen szót, bár a szobában mély elönti uralkodott és közvetlen közelében állottunk. -i- Újból elítéltek négy magyart Nagyváradon. Nagyváradról jelentik, hogy az ottani román fiad - nszt.-i'Wjjji'csáp ir. Hadházen Kálmán ügyvédet ötévi börtönre ts 112?!0 lei pénzbüntetésre, Diószeghy Kálmán főjegyzőt kétévi börtönre és 200 lei pénzbüntetésre. Kenéz Lajos rendőrőrmestert és Balogh Mihály községi szolgát, nagyszalontai lakosokat, egyenként négyhónapi börtönre és 200 lei pénzbüntetésre ítélte,mert a városházán negyven fegyvert és nagymennyiségű lőszert elrejtve tartottak. — Gorkij Angliába — Lunacsarszky Berlinbe ),z£rj11t, Gorkij Maxija és Lunacsárszky közoktatásügyi népbiztos (Révaiba érkeztek. Gorkij Angliába készül, a népbiztos pedig Berlinig utazik.