Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-26 / 279. szám

Péntek Vállalati irodák promtják ki a szállodákat (A Világ tudósitójától.) Tegnap u­jbóL^u­gtörtéfit, hogy előkelet, politikailag és gazdaságUM^sulyos kül­földi személyiségei© Budapesten egipton szállodában sem tudták­­szobáb­a jutni és aAATOságok kénytelenek ■voltak őket ,.szüksféglaki;»okb||^^ a Dunán horgonyzó monitorokon és sz­ hiutip*Bdffite hajókon elhelyezni. A szállodanyontor Budapesten — úgy látszik — teljesen akuttá vált, sőt a helyzet nap-nap után rosszabbodik és komoly veszéllyel fenyegeti az áhított idegenforgalmat. Ennek a kérdésnek a jelentőségét nem kell külön hang­súlyoznunk. Csonka­l Magyarországra, nézve nem lehet közömbös a kérdés, hogy az új nemzeti államokban hol alakul ki a­ kereskedelmi gócpont. Sajnos, nap-nap után tapasztalhatjuk, hogy a kereskedelem súlypontja mind­inkább Bécs felé terelődik, aminek nem csupán a ma­gyar kereskedelem elnyomottsága és elszigeteltsége az oka, hanem a szállodanyomor is. És ezt a szállodanyo­mort nálunk még mesterségesen terjesztik is! Budapesten a béke éveiben, sőt még a háború alatt is, negyvenöt szálloda állt a nagyközönség rendelkezé­­sége és a szobák száma körülbelül 4500 volt. Az idegen­forgalom tekintetében nem volt fennakadás és a nehéz­ségek csak akkor kezdtek jelentkezni, amikor a­ buda­pesti vállalatok szemet vetettek a szállodákra és a né­mét hadvezetőség az átutazó katonák részére szállodá­kat vett igénybe. A vállalatok, de még a hatóságok is egymás után vásárolták meg, vagy vettek bérbe szállodá­kat úgy, hogy Budapesten néhány esztendő leforgása alatt néni■ kevesebb, mint kilenc nagy szállodát vontak ki rendeltetésétől. Ezek a következők: Partament-szállodában a Nemzeti Hitelintézet. Cottu­reeni&i-szállodában az Országos KSzp. Hitel­­szövetkezet. Angol királi/ai-szállodában a Pénzintézeti Központ. Magyar Királ //-szállodában az Áruforgalmi Központ. Budapest-szállodában a Hagymaközpont. Őriért/-szállodában az _-i/i. Fogyasztási Szövetkezet. //trani­a-szállodában a FiaértékesUő-hivatal. .Vázfor-szállodában a Határrendőrség. István. Bistt­y-szállodában a Pestvidéki rendőrség Kékei. A vállalatok és hivatalok ezekhez a szállodák­hoz olcsó­n jutottak, és csupán a Nemzeti Hitelin­tézet­nek js..'ort,­nagyobb összegbe az elhelyezkedés, amennyiben ez az intézet csak bérli a Parlament-szállót, ellenben a szálloda volt bérlőjének a szállodai berende­zésért kerek négymillió koronát fizetett. A fentebb emlí­tett kilenc szálloda meg-, illetve bérbevételével a fővá­rosi szállodák szobaszáma egyszerre körülbelül nyolc­­százzal csökkent. A megmaradt szállodák ma összesen csupán­ 3744 szoba felett rendelkeznek. Ezek a szállodák a következők: ,­­ , , szoba. A fenti összeállítás természetesen nem jelenti­ azt, hogy ennyi szoba áll rendelkezésre,­­ mert hisz — és ezt az utazó közönség a saját kárán tanulja meg — a bu­dapesti szállodák nem 3744, de még 300 üres szoba fö­lött sem rendelkeznek. Bizonyos, hogy a szállodai mi­zériák dolgában maguk a szállodatulajdonosok is súlyos hibát­ követtek el, nem csupán azért, mert szállodáju­kon könnyen túladtak, és azokat vállalatok kezére ját­szották át, hanem azért is, mert ,— és ezt most már elmondhatjuk, — ők voltak azok, akik a hadügyi kor­mányzatnál katonák beszállásolását kérték és ennek a kérésnek a hadügyminisztérium érthetően kész öröm­mel tett eleget. A beszállásolás ma sem szűnt meg, sőt megbízható helyről kapott információnk sze­rint, a főváros ezen a címen a szállodai szobáknak kö­rülbelül húsz százalékát veszi igénybe. Nagyon termé­szetes, hogy a budapesti szállodások most kézzel-­lábbal azon dolgoznak, hogy a kényszerb leszállátokat a hatóság szüntesse meg és ezért mindjárt öt miniszternek nyúj­tottak át, egyszerre emlékiratot. A szállodatulajdonosok a Lakáshivatal beavatkozását is sérelmesnek tartják.. Szerintük a Lakáshivatal a törvény értelmében szállo­dát nem rekvirálhat. Már­pedig az utóbbi időben a La­káshivatal nagyon sok behelyezést eszközölt, szállodákba és ezzel többszáz szobát vont el­ az idegenforgalom elől, így a meglevő 3744 szállodai szobának körülbelül 30 százaléka kényszerbeszállásolásokat és egyéb célokat szolgál, 20 százalékát pedig az állandó lakók foglalják, le, úgy, hogy a milliós Budapesten alig 1500—1600 szoba állhat az idegenforgalom szolgálatában, így köny­­nyen érthető, hogy a külföld kereskedővilága Budapestet kénytelen elkerülni, mert nem kap szobát. Értesülésünk szerint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a t­a­­vaszszal nagyszabású nemzetközi keleti vásárt szándé­kozik Budapesten rendezni. Hogy Magyarország szem­pontjából egy ilyen nemzetközi vásár mit jelent, annak jelentőségével mindnyájan tisztában vagyunk, de a vá­sár rendezőinek már most­ súlyos gondot okoz az, hogy a külföldi vendégeket hol fogja elhelyezni . Szükségből talán még a piszkos, férges garni-szállókra is sor kerül.­­Mert garni-hotelünk van elég, szám szerint ötven, több mint bármely világvárosban. Viszont ,,tisztességes” szállónk ma már összesen csak harminchat van. Zsoldos Géza, Astoria 150 Meteor 87 Bristol 16S Kerni 62 Britannia 154 Savoy 82 Dunapalot­a­ 119 Arany­sas 64 Erzsébet 84 Deák Ferenc 72 Esplayade (?) 170 Edison 54 Imperial 147 ’ Európa­­71 London 73 Fiume 49 Metropol 141 ■ San Remo­­ 54 ■ Palace 100 Simplon 45 Pannónia 123 Hattyú 51 Park 176 Excelsior 101 Tóval 295 Gellért 172 Vadászkürt 88 Császárfürdő 102 Adria 78 Lukácsfürdő i 1)' 150 Berlin 82 Margitsziget 148 József főherceg 64 Svábhegy 44 Központi' 69 Meran 52 Összesen 3741 Astapovo Asto­jsovo, az a. kis orosz vasúti tíz esztendeje, november végének iaj^001^jsja vívta nehéz küzdelm$t a halállal é^jgisdTOttel az élők to­rából León­­yKikolajcvmj^^pfsztol. Osolin, az állo­­másfönök, ebf^áa^íS^mgyemeletes kis házát a hal­doklónak. Dr. Makoviczki és Tolsztoj eszméinek többi apostola a család tagjai közül csak a költőnek legfiata­labb leányát, Alexandrát, bocsájtották a halálos ágy mellé, míg felesége, Szófia Andrejevna, aki negyven­­nyolc esztendőt és közöttük sok nehéz évet töltött el León Nikolajevics oldalán, Tolsztojnak fiaival és idősebb lányával, Tatjánával, a vasúti vendéglőben töltött há­rom napot és három éjszakát. Csak november huszadi­kán hajnalban két órakor küldtek át az állomásfőnök házából Szófia Andrejevnáért, akkor, amikor Tolsztoj már elvesztette eszméletét. Kapukon át foglalkoztatta akkor a világ közvéleményét Tolsztoj haláltusája Osolin álomásfőnök házában és Tolsztoj családjának gyötrel­­mes várakozása a­ vasúti vendéglőben, a mindenhonnan összesereglett újságírók között. A menekülése Jasznaja-Poljanából voltaképpen lo­gikus és természetes konzekvenciája volt azoknak a té­teleknek és azoknak a­z állításoknak, amelyeket Tolsztoj túl a hatvanon, életének két utolsó évtizedében hirde­tett. Csak éppen ezeknek a tételeknek és tanításoknak logikája nem teljesen tiszta, nem egészen világos, és nem teljesen tiszta, nem egészen világos az összefüggés a fiatal Tolsztoj, a férfiévek Tolsztoja és a patriarchál korába lépett Tolsztoj között. Nyugateurópa irodalomtörténete számára­ volta­képpen csak a Háború és béke megjelenésével kezdődik Tolsztoj írói pályája. Pedig a Háború és béke-t 1869-ben fejezte be Tolsztoj, negyvennégyéves korában és a Gyer­mekéveim, története igen nagy­ eseménye volt, az orosz irodalomnak már tizenhét esztendővel előbb, amikor 1852-ben megjelent a Sovremmennik folyóiratban. A Kaukázusban irta le gyermekkorának emlékeit Tolsztoj, amikor 1851 őszétől 1852 tavaszáig egy súlyos betegség szobájához kötötte a fiatal katona lisztet. A Háború és béke előtt megjelent kötetek érdeke­sek, mert Tolsztoj fejlődésének útját világítják meg és érdekesek volnának akkor is, ha a Háború és béke meg­­írása előtt törne ketté Tolsztoj pályája. Azonban az kétségtelen, hogy a Háború és GettT-vel kezdődik az igazi Tolsztoj, az a Tolsztoj, akinek joga­ volt kegyetlenül és kicsinylően beszélni Shakespeare felületes és hazug mű­vészetéről, szabad volt így nyilatkoznia anélkül, hogy ezzel vétett volna saját maga vagy Shakespeare ellen. Karenin Annához, a Háború és béké­hez és Tolsztoj­nak néhány méreteiben kicsiny nagy művéhez képest, csakugyan felületes és talán hazug is Shakespeare, anél­kül, hogy ez a felületes és hazug művészet kevésbbé mély és kevésbbé igaz volna, mint Tolsztoj írásai. Ez paradoxon gyanánt hangzik, pedig voltaképpen egyszerű igazság. Ami Tolsztoj­t a legnagyobbakkal állítja egy­­sorba abban az irodalomtörténetben, amely Homéros­szal és a görög tragikusokkal nyílik meg és onnan fut a XX. századig, ami Tolsztojt a legnagyobbakkal állítja egysorba, az regényalakjainak szob­razerűsége. Tol­­sztoj a három kiterjedésű térbe állítja regényalakjait, nem pedig egy síkba. A Tolsztoj-regényekből megismert embereket minden oldalukról ismerjük, minden olda­lukról­­egyforma, tisztásg és egyfort­a teljesen. A jó szob­rász úgy faragja meg a munkát és úgy formálja a bron­zot, hogy a szobor ne csupán egy óldélről tekintve ele­venedjen m­eg és minden oldalról, nézve tárja fel a for­mák szerves felépítését, a vonalak lendü­letét és rithmu­­sát. A XIX. század regényei többnyire ecsettel dolgoz­nak és egy­ síkba, egy­­képfelületbe helyezik el vízióju­kat, Tolsztojnak .: véső ír.Ez a szerszáma­k körüljárta alakjait, ahelyett, hogy beállította volna őket. Tolsztojnál nincsenek ellens­zenvek, emberek, nem lehet anepátiát érezni értés azok ellen se­n, akik el­lenszenvesen beszélnek, ellenszenvesen cselekszenek, hidegek az élet igaz értékeivel szemben és kemények akkor, he. gyengéd kézzel kellene simogatniok a. szépet és.a. jót. Tolsztoj regényalakjai nem ellenszenvesek és nem lehetnek ellenszenvesek é­men azért,­­mert Tolsztoj látása három dimenzióban mozog és minden oldalukról a maguk egészében jeleníti meg az embereket. A sík és a tér, a­ képfelület és a szoborszerűség kontrasztja helyett talán egy más kifejezéssel ponto­sabban lehetne körülhatárolni Tolsztoj művészetének lényegét. Az emberek látásánál és az emberek megjele­nítésénél Tolsztoj sohasem absztrahál, sohasem szorít­kozik arra, ami a lényeges vonása egy embernek, vagy a lényeges vonásának látszik addig,­ amíg nem figyel meg a szem- minden más vonást is ugyanolyan gonddal, ugyanolyan szeretettel, vagy ugyanolyan tár­gyilagossággal. Karenin Anna két „ellenszenves” férfi között áll. Az egyik Karenin, a magasállású, pedáns bürokrata, a külsőségek és a formák kimért embere, a gépies és korrekt hivatalnok, aki mintegy­­akta­ gya­nánt kezeli Anna Karenina lelkét is, ezt a meleg, szí­nes, üde és finom szerkezetet. A másik oldalon Wyontzky áll, Wronszky, aki nagy lendületet kap Anna Kare­­pinától és ezzel a lendülettel kibont­ja Karesiina lelké­nek­ szárnyait is, azonban belefárad a­ lendületbe és súlyosabban vét a reábizott kincs ellen, mint elődje, a korrekt hivatalnok. Azért Karenin csak olyan ke­véssé antipatikus, mint Wrons­zky. Hiszen Kareninné­ nem csupán a hűvös, kimért­, szabatos mondatokat ia áll­ják, hanem azokat a meleg, halk szavakat is, ame­lyek kimondatlanok maradnak és kimondatlanoknak kell maradniok, mert nem törhetik át azt a szőlős­ ke­mény kérget, amelyet a nevelés, a tradíciók, a hiva­­talszoba atmoszférája raktak le Karenin gondolkodására és minden mozdulatára. Karenin legyőzött gyengéd­sége, a bátortalan és erőtlen gyengédség, amely olyan gyakran küzködik és tör meg a racionális és hűvös, ke­mény emberekben, ez az elfojtott és leküzdött gyen­gédség átsugárzik Karenin szavainak ■ és mozdulatainak merevségén. A mozdulatok azért merevek és kemények, a szavak hidegek és nagyképűek. Ezeknek a mozdula­toknak, ezeknek a szavaknak Wronszky felé kell ker­getniük Anna Kareninát, azonban Karenint mégsem lehet­ kevésbbé értékes embernek érezni, mint feleségét. És Wronszky elhidegülése Anna­ Kareninától, ez is elhidegülés, amelynek felülete alatt még meleg­­áram­latok­­ hullámai járnak, olyan, hogy képtelenség volna vele szemben etikai szempontból értékítéletet koc­káztatni. Wronszkyt nem lehet elítélni és nem lehet még csak felmenteni sem, mert az emberi lélek törvé­nyeinek működését nem lehet más törvények szakaszai alapján felülbírálni. Szegényes és nem elég plasztikus­­ Tolsztoj művé­szetének ez a meghatározása, pedig mégis ez az igazi lényege és ez a­ legfőbb értéke Tolsztoj Írásainak. Ez az érték hiányzik Tolsztoj késői Írásainak egy részé­ből, azokból az Írásokból, amelyek demonstrálni s bizo­nyítani akarnak, tehát elvárásokkal és aláhúzásokkal dolgoznak, ahelyett, hogy teljes egészükben, hiányta­lan totalitásukban figyelnék meg és form­álnák ki a re­gény­alakokat, minden egyoldalúság nélkül és teljes tár­gyilagossággal. Azonban a kései Tolsztoj-regények kö­zött is van egy, amely még minden oldalról megvilágít mindent, úgy, ahogy például az Anna Karenina, és ta- l lám még a férfiévek nagy alkotásainál is pontosabban VILÁG 1920. november 26. 3 HÍREK —­ Az­ acélkirály Berlinben, Berlinből jelentik. Charles Kafk­ai, az amerikai Steel­ Company ismmert el­nöke Berlinébe érkezett, úgy hírlik, hogy az amerikai tőke nagy exofeálásokra készíti a német vasiparban. — Wilson — roncs. Az igazságos béke hamis prédikátora, Woodrow Wilson, aki tizennégy pontjával annyi ideig vakította Európát, teljesen összeroppant. Az Independant szerkesztője, Hamilton Holt pár hét­tel ezelőtt Wilsont^Botrány párthívével együtt megláto­gatta a’­ang'igalvant elnököt. „Wilson — írja Holt — a deputáció tagjait­ ülve fogadta. Hosszantartó betegségé­nek és annak a hatalmas­­idegfeszültségnek, melyben élt, erősen látható nyomait mutatja. Az üdvözlő­ beszédre adott válaszát kéziratból olvassa fel és roppant izga­­ tottá. Hangja nem egyszer elfullad.” Egy másik infor­máció sem egészíti ki Holt jelentését:. Wilson a szobá­jába lépő­ küldöttségnek egyetlen tagját sem is­mer­ta fel, noha valamennyi jó ismerőse volt. Felolvasott vá­laszából alig értettünk meg egyetlen szót, bár a­ szobá­ban mély elönti uralkodott és közvetlen közelében ál­lottunk. -i- Újból elítéltek négy magyart Nagyvára­don. Nagyváradról jelentik, hogy az ottani román fiad - nszt.-i'Wjjji'csáp i­r. Hadházen Kálmán ügyvédet ötévi börtönre ts 112?!0 lei pénzbüntetésre, Diószeghy Kál­mán főjegyzőt kétévi börtönre és 200 lei pénzbüntetésre. Kenéz Lajos rendőrőrmestert és Balogh Mihály községi szolgát, nagyszalontai lakos­okat, egyenként négyhónapi börtönre és 200 lei pénzbüntetésre ítélte,mert a város­­házán negyven fegyvert és nagymennyiségű lőszert el­rejtve tartottak. — Gorkij Angliába — Lunacsarszky Berlinbe ),z£rj11t, Gorkij Maxija és Luna­­csárszky közoktatásügyi népbiztos (Révaiba érkeztek. Gorkij Angliába készül, a népbiztos pedig Berlinig utazik.

Next