Világ, 1920. december (11. évfolyam, 283-305. szám)

1920-12-01 / 283. szám

Súlyos konfliktus Francie Hország és Anglia között Genfből jelentik: Liygues francia miniszterelnök hirtelen elutazása Londonból minden hivatalos szépítés ellenére feltárja a konfliktus kimélyedését Franciaország és Anglia között. Les­fittes londoni utazásinak közvetlen célja tudvalevőleg ,az volt, hogy megállapodásra jusson Lloyd George-zsal a­ görög kérdésre nézve. Azonban Lloyd George ismert módszere szerint leszögezte az an­gol álláspontot, mielőtt még francia kollegája Londonba érkezett volna. És Leygues demonstratív elutazásá­nak más okai is vannak. A szén­kérdésben még nem sikerült megegyezést létesíteni. Az angol kormány ugyan valamivel olcsóbban ad szenet Franciaországnak, mint más államoknak, de ez a mérséklés alig csökkenti az angol exportszén kétszáz százalékos felárát. A fran­cia elkedvetlenedés legfőbb oka azonban az angol­­francia ■ katonai konvenció tervének meghiúsulása. Anglia csak arra az esetre vállalt, kötelezettséget ka­tonai konvenciók kötésére Németországgal szemben, ha 'Amerika' is csatlakozik a konvencióhoz. A francia po­litikai körök azt remélték, hogy az amerikai politika­i trenk változása után is létrejöhet még ez a konvenció. ■Most már bizonyos, hogy az ilyen irányban folytatott tárgyalások reménytelenek és az angol kormány nem köti le magát a párisi német politika követésére.■ a szocialisták és a felső sziléziai népszavazás Varsóból jelentik. A német és lengyel, szocialisták­nak nemrég Berlinben Huysmans elnökletével megtartott konferenciája a felsősziléziai népszavazásra vonatko­zóan határozatot hozott, amelynek értelmében kötelezik magukat arra, hogy azon lesznek, hogy a népszavazásra vonatkozó propagandából rekesszenek ki minden nacio­nalista ,és demagóg érvet és csak ideális politikai és gazdasági természetű­­ érveket alkalmazzanak. Kind a­­két rész harcolni fog erőszak és üldözés ellen. A kon­ferencia bizottságot küldött ki a határozat végrehajtá­sának ellenőrzésére és azt reméli, hogy a megállapodá­sok után nyugodt lesz a népszavazás lefolyása. 1.357.000 vasutas képviselteti magát az amsterdami konferencián . . . ....................................­ .............. Amsterdamban megnyílt, a nemzetközi oizenti érte­kezlet, amelyet a nemzetközi szál­litóm­unk­a- szövetség rendez. Ezen a konferencián 1.357.000 vasutas képvisel­teti magát. Németországból, Hollandiából, Svédország­ból, Dániából, Franciaországból, Luxemburgból, Ausz­triából, Angliából és Belgiumból. Thomas, az angol vasutasok vezetője beszédében azt mondta, hogy most, mikor a háború véget ért, érzik a munkások, hogy a h­áborúütötte sebeket gyógyítani kell s a munkásokat egymással ki kell békíteni. Ha korábban megértették volna egymást, ez talán megakadályozta volna, ti leg­utóbbi évek eseményeit. Azután azt mondta, hogy az an­gol munkások nem akarnak többé teherhordók lenni, hanem részt kérnek a vasutak célszerű igazgatásából is. Az értekezlet elfogadott egy határozatot, amelyben üdvözli a 15 órás munkanap megvalósítását és felhívja a­ munkásságot, hogy használja fel gazdasági hatalmát, ha ezt a megállapodást valahol fel akarják borítani. Mpponyi az amerifoai Magyar Népszava vezércikkírója 34 cikk — 1.000.000 korona­ (A Világ tudósítójától.) Az Egyesült Államokban tudvalevőleg minden nagyobb városban van egy, vagy több magyar napilap, azonban az amerikai magyar újságok között a­ vezetőszerepet a new-yorki­ Amerikai Magyar Képszava és a clevelandi Szabadság játsszák. Hiszen Cleveland a kivándorolt, magyar munkások leg­nagyobb telephelye, New-Yorknak pedid a legújabb amerikai n­eszámlálás szerint több lakosa van, mint Csonka-Magy­arországnak és New-York lakosságában széles réteget tesznek a magyarok is. A ne­w-yorki Képszava nem szocialista lap, riportrovataiban lépést akar tartani az amerikai angol lapokkal, amellett azonban sokkal bővebben foglalkozik az európai esemé­nyekkel,­ mint­ az,angol lapok­­nagy része, és mindig különös figyelemmel kísérte a magyar viszonyokat. A politikai eseményeken­ kívül Budapest életének neveze­tesebb fordulatairól és a magyar­­kultúra munkájáról is si­rán számol bel a new-yorki magyarok legolva­sottabb lapja. A Népsiatm­­usofr. meghívta gróf Apponyi Alber­tet vezércikkírónak. Az Apponyi a Népszava ajánlata sze­rint havonként két cikket írna, egyet magyar és egyet angol nyelven. A huszonnégy cikkért évi egymillió ko­rona a honorárium, ami, végtére az Egyesült Államok­ban csak kétezer dollárt jelent, és nyolcvan dollár ho­norárium Apponyinak egy cikkéért igazán nem nagy prez. Apponyi elfogadta, a hen­yrki ajánlatot és ma, közölte barátaivá.], hogy a Képszava, már átutalta a­ cikkek félesztendős honoráriumát, ötszázezer koronát. Apponyi's természetesen már most megkezdi publicisz­tikai tevékenységét a­ Népszava hasábjain, a­nnál in­kább, mert nagy jelentőséget tulajdonít annak, a sze­repnek, amelyet helyes irányítás­­mellett az amerikai magyarság tölthetne be Magyarország gazdasági újjá­építésénél. Az amerikai magyarságnak idáig nem­ volt olyan szervezete, mint az amerikai németeknek, akik éppen már szervezett­ cégüknél fogva nyár idáig is érté­kes szolgálatokat tettek a német birodalom­na­k és most vezető szerepük van az európai legyőzött országok ja­vára újból megindított nagy amerikai segélyakciónál. Ez a körülmény ad kettős jelentőséget Apponyi vezér­cikkeinek. Egy esti lap azt a hírt közölte, hogy Apponyi, aki állítólag ezidőszerint, Bécsben tartózkodik, Mik­son ké­szül. Értesülésünk­­szerint ez a hír ebben a formában nem felel 100:"a valóságnak. Arról ugyanis szó van, hogy Aupu­’Syi egy későbbi időpontban Parisba fog utazná.Pézu Mal azonban csak étierhetrdi birtokára­ ment Goga nem akar* autonómiát adni Erdélynek Kolozsvár­banem­aradhat külön, centrum­ (A Világ tudósítójától­.) Averescu Alformányá­­ban tudvalevőleg újból Goga Ok­táv­­­á a Angla 11 .t, el a közoktatásügyi társit és mivel a Wajda-V­ojvoda­­kormányban betöltőm domináns szkrp után most hát­térbe szorultak az erdélyi politrikusok, Goga számít egyszersmind az erdényi Mytim minisztere gyanánt, ki­vált amióta az amúgy is inkább csak reprezentatív szerepre kiszemelt Moc­sonyi lemondott miniszteri tár­cájáról. Goga, mint politikus tudvalévően mindig a román nemzetiségi­­art hive volt, azonban Goga, az író élénk kontaktust tartott a magyar irodalommal. Hiszen éppen a minap jelentette egy távirat, hogy a bukaresti Nemzeti Színház Gogafordi tájában előadja Ma­dách Az ember tragédiájá­t és Ady verseinek Goga volt egyik lesikolaibb és leghívebb rajongója. Goga most egy bécsi lap hasábjain részletesen nyi­latkozik a román kormány erdélyi politikájáról és ez a nyilatkozat nagyon alkalmas, arra, hogy az er­délyi magyarságot kiábrándítsa minden illúziójából. A nyilatkozat főbb részei így hangzanak: "­­­ Autonóm Erdélyre, erdélyi önkormányzatra senki sem gondol Romániában. Nincsen olyan román párt, amely ezt a gondolatot felvette volna programm­­jába. És még ilyen irányú egyéni akciók sincsenek a román politikai körökben. Nézetem szerint nem autonómiáról kell beszélni, hanem Erdély­­és Románia minél gyorsabb és minél teljesebb összeforrasztásáról. Az összeforrasztásra nézve teljes az egyetértés a ro­mán pártok között, csak a tempó tekintetében vannak nézeteltérések. Én a magam részéről a tempó minél fokozottabb gyorsításának­ híve vagyok és ezt a szem­pontot érvényesítem politikámban. Azonban gondos­­­­n­ű­ködöm arról is, hogy a centralizálás elve ne hozzon hátrányokat. A vezetést, tús irányítást, az ellenőrzést szigorúan egységesítem, és centralizálom, azonban a közigazgatást decentralizálom Románia minden részé­ben. A forradalmi időkből megmaradt partikuláris hatóságokat és szerveket teljesen kiküszöbölöm, mert az ilyen lokális szervek volta­képpen mellékkormányok és megbénítják az állam gépezetének normális műkö­dését. Azonfelül ügyet vetek arra is, hogy Kolozsvár ne­ maradhasson külön centrum­. Erre azért kell külö­nös gondot fordítani, mert geográfiai helyzeténél fogva Kolozsvár nagyon alkalmas San kristályosodási pont gyanánt. — A centralizálás nem jelenti nézetem szerint a nemzeti kisebbségek nyelvének és kultúrájának elnyo­mását. Én a magam részéről a román terület ma­gyar színházainak megadtam az engedélyt a­ magyar előadások folytatására és a magyar nyelvű újságo­kat úgy kezeljük, mint azokat, amelyek román nyel­ven jelennek meg. Azonfelül a szászoknak és a széke­lyeknek még nagyobb jogokat és privilégiumokat ad­tunk, mint az erdélyi magyaroknak. Így például Há­romszék vármegyében egy Morvát­ nevű székely hiva­tal­nokot­ neveztünk ki alispánná, és a román diplo­máciai testületben is helyet kapott már epr ma°var ember, Martos! ?) volt k­pviselő, aki jelenig a­­ tokiói román követség attaséja. A kolozsvári egyetem román ításáról és még né­hány kérdésről Goga fölöslegesnek tartotta a nyilatko­zatot. De az erdélyi magyarság talán megbocsátja a kolozsvári egyetem elvesztését, h­a megtudja, hogy a cseresznyefák országában magyar származású atta­séja van a román követségnek. ára 2immna Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blockner J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf Eck­­stein Bernát hirdetési irodákban, Bécs­­ben: Hausenstein és Vogier, M. Dukes Nachf., Rudolf Mossa. Szerkentőség és kiadóhivatal VI., Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyed­évre 120 korona, egy hóra 40 korona. A­­VILÁG4 megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­kon . korona, Jugoszláviában 2 korona XL évfolyam Budapest, 1920 SZERDA december 1, 283-ik szám ember, sok ember Husmr Károly, a volt miniszterelnök a. L&awaV szókimoiSHás politikus,ánakhjj§iH»to*to!WffiT~,­ mióta fel­cserélt* a shiuwwtaiW­­rsonyszéket az egyszerű képvi­selői paddal. Nem egyszer beszélt őszintén és férfiasan az ország bajairól, az ország problémáiról és ezzel tel­jes jogot szerzett arra, hogy őszintén és férfiasan mond­hassa el az ország színe előtt saját sérelmét is, azt a próbálkozást, amely megindult arra nézve, hogy kikap­csolja Huszár Károlyt a nevével összeforrott jótékony­sági akció irányításából. Huszár Károly adatokat és számokat említett, említette azt, hogy igen rövid idő alatt vagy 250 millió koronát sikerült mozgósítania a magyar nyomor enyhítésére, elsősorban a mindenekfe­­lett szegény magyar középosztály sorsának legalább va­lamelyes könnyítésére. 250 millió IC nagy szán­, még ma is, ha a nyomor mérhetetlenségével és a nélkülözések kárpáti súlyával vetjük össze. És nem ismerjük ugyan a Huszár-akció részleteit, nem tudjuk, azt, hogy milyen terv szerint és milyen módszerek alkalmazásával vívta Huszár Károly a jótékonyság harcát a nyomor ellen, azonban hisszük és őszintén hisszük azt, hogy Huszár Károlynak szívügye volt a róla elnevezett akció és sú­lyos lelkiismereti kérdésnek érezte a reá bízott nagy összegek minden tételének okos, emberséges, racionális felhasználását. Bénárd Ágoston válaszában nem vonta kétségbe és nem kicsinyelte Huszár munkájának eredményeit, sőt váratlan point gyanánt azzal a felhívással zárta be be­szédét, hogy az általa kidolgozott jótékonysági szerve­zet vezetésére a volt miniszterelnököt kérte fel, azon­ban a háború alatt tanúsított bátor magatartásáért nem­rég 500 holdas vitézi telekkel kitüntetett népjóléti mi­niszter nem hallgatta el azt sem, hogy minisztériumának van a jótékonysági intézmények organizálására egy igazán hivatott szakembere, aki a speciális képzettség teljes fegyvertárával, a tapasztalatok gazdag készletével rendelkezik az ilyen nagy ' ’ ’ ’——’~t~'-­ tek helyes irányítására. E Károly is megnevezne és az, amikor Benárd Ágosté tette. Vadnay Tiborral elős­zöksége alá helyezett nag­yási akció napjaiban foglalkozott a közvélemény. Azon­ban a hivatalnoki körökben akkor már jó egynéhány esztendeje számon tartották az ambiciózus borsodi fő­jegyzőt, aki tisztában volt tehetségével, tisztában volt tudásával, tehát szűknek érezte Borsod határait és, Bu­dapestre kívánkozott, a fővárosba, ahonnan módjában lett volna, az egész ország javára értékesíteni tevékeny­ségét. Azonban éppen az igazi tehetségeket gyakran éri mellőzés és Tisza István is csak elkésve fedezte fel Vád­­nay Tibor kvalitásait, noha Tisza politikájának, Tisza személyének, Tisza programmjának erős híve volt a borsodi főjegyző. Azonban türelem rózsát terem és a borsodi főjegyző végül mégis tanácsos lett a belügymi­nisztériumban. A már említett nagy abbáziai gyermek nyaraltat­ás adott alkalmat Vadnaynak arra, hogy megkezdje a tapasz­talatok gyűjtését a jótékonysági organizáció területén. Annak idején az összes lapok bőven és részletesen fog­lalkoztak a nyaraltatással, sőt Vadnay Tibornak a nagy háborús események ellenére sikerült az európai sajtó egy jó részében is helyet szereznie az abbáziai események, ismertetésének. Az akció rövid ideig tartott, a gyerme­kek visszatértek, alig hogy megérkeztek, azonban ez az egész rövid nyár­altatás is a tapasztalatok gazdag kin­csével látta el a jeles magyar szociálpolitikust, így pél­dául tisztázódott az, hogy a gyermekek enni és inni szoktak a nyaraltatás alatt is, nem csupán odahaza és így Vadnay bizonyára felírta jegyzőkönyvébe, hogy a leg­közelebbi nyaraltatási akció alkalmával gondoskodni kell élelmiszerekről. Ugyancsak Abbáziában derült ki, alig néhány nap alatt, hogy még az Adria meleg napfé­nyében sem teremnek maguktól a tengerparton ágyak és ágyneműek. Ezzel a tapasztalattal gazdagodva Vad­nay Tibor feljegyezte azt is, hogy a gyermekek a nyara­lás idején is szoktak aludni, nem csupán odahaza. A gyermekek egész rövid ideig maradtak Abbáziában, noha az izgatott szülők százai várták kétségbeesve a haza indított vonatokat. A gyermekek tehát alighanem sze­gényes élményekkel tértek vissza, de a nyaraltatási ak­ciónak nem is az volt a célja, hogy a gyermekeknek adjon élményeket, hanem az, hogy egy nagy magyar szociálpolitikus kiszélesíthesse tapasztalatainak körét. És Vadnay Tibornak érdemes volt tapasztalatokat szerezni, mert Vadnay Tibor nem tartozik azok közé, akik mindent elfelejtenek és semmit sem tanulnak. Vadnay Tibor rendkívül fejlődésképes fej és levonta a konzekvenciákat akkor, mikor a­ háború elvesztése új helyzetet teremtett. Levonta a konzekvenciákat még pedig olyan teljesen, mint csak kevesen rajta kívül. Vadnay Tibor, aki erős hive volt Tisza Istvánnak és erős hive volt az Esterházy-kormány alatt Vázsonyi Vilmosnak, a Károlyi-kormánynak nem a függetlenségi és nem a radikális minisztereit üdvözölte, hanem a szocialista miniszterek lábához rakta le lelkes rajon­gását. Bennük köszöntötte az új Magyarország fel­építésére igazán hivatott férfiakat és különösen boldog volt a szocialista miniszterek hivat­albalépésének nap­

Next