Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

21921. január 26. VILÁG cius 16-án az osztrák békes­elegátusok számadatokat fűzöttek a nyugat-magyarországi német terület terjedel­méről, miközben Magyaróvárt, Mosont, Kőszeget és Szentgotthárdot említette fel, nem is szólva a csornai vasútvonaltól keletre fekvő német helységekről. Ez al­­kalommal sem követelte a delegáció az említett terü­letek bekebelezését hanem csak annyit mondott, hogy a­emzetközi igazságosság elveinek nagyon megfelelne a népszavazás megtartása. Július 20-án adta át a béke­­f­onfrencia a feltételek végleges szövegét azzal a hozzátevés­sal, hogy tekintetbe vették az osztrák delegáció megjegyzéseit és a jegyzékekre egyen­­l­őt fogják megadni a választ. A békekonferencia megállapította a nyugat-magyar határt, hogy Szt.­­,Lotthird, Kőszeg, Magyaróvár és Moson, valamint t tíegyeshalom—csornai­ vasútvonaltól keletre eső egész német nyelvterület Magyarországnak jutott. Az osztrák delegáció július 20-án, hogy élébe kerüljön minden gyanúnak, hogy a nép akaratával szemben fogadott­­ intézkedést, kitartott álláspontján, hogy Nyugatn­a­gyarország­­ bekebelezésének jogi és tényleges alapja cs®fc a, nép formálisan, kifejezett akarata lehet. Ezért azt indítványozta, hogy a­ szövetséges de­má­rsait hazot­­tjak vezetése és ellenőrzései mellett, rendezőnek nép­­szármzést. A népszavazás társaérzétesén — és ez rend­­kívü­l fontos — az egész területre vonatkozott volna, amelyet Ausztria Nyugat-Magyarországhoz tartozónak K.kirt­ tott, vagyis elsősorban Rzk-Gotthard, Kőszeg, Ma­­gyar,it­ár és Moson városokra i®. A békekonferencia erre ezt válaszolta: Nyugatma­­gyarország ál­tala­ megállapított határainak kiterjeszté­­sébe rém mehet, bele, de ezeken a határokon belül a lakosság jellege és nemzeti érzése sokkal világosabban íróln­a, az Ausztriához való csatlakozás mellett, mert­­hogy a szi­­vetségts és társult hatalmak szükségesnek tartanák, a népszavazást igénybe venni, vagy pedig, ha­ Ansarias népszavazást akarna, rendezni, annak végre­­hajtásában és ellenőrzésében, résztvenni. Szó szerint kell idéznem a­ nemzetgyűlésnek erre 1010. szeptember 6-án hozott határozatát, hogy az összefüggést világosan lát­hattuk: ,A nemzetgyűlés megelégedéssel veszi tudomá­sul, hogy a­ szövetséges és társult hatalmak, nyugal­­ma­gyar ország etnikai és gazdasági tényleges viszonyai­­tól számolva­, elismerték innék a, Um­­etnik azt a­ jó­git, hogy « német, alpesi tartományokkal egyesülhes­­sen.“ A per képe tehát egészen világos. ..A területi engedmények legcsekélyebb mértéke. Az egész eljárásban Nyugatmagyarorzág és nem Ausztria volt és marad is az egyedüli igényjogosult. Az egész ügy nem poros eljárás Ausztria és Magyar­­ország között, hanem perenkívü­li eljárás Ny­ugatm­a­­gyarország igényeinek biztosítása, érdekében. Egész következetes módon az enterte maga akarja. A végrehajtást intézni, amennyiben Nyugatm­­agya­ror­s­zágot magának adatja át, hogy azt azután­ Ausztriá­juk átadhassa. Világos, hogy a végrehajtás ebben az értelemben csakis akkor történhetik, ha Magyarország békeszerződése tomna szerint életbelépőit. Ehhez még a lakataliuak ratifikációja szükséges és az *,,elsó jegyző­könyv" felvétele a ratifikációs okmány elhelyezéséről. Ebben a tekintetben a saint-gemaini államszerződés és a magyar békeszerződés teljesen megegyeznek. Egy kételkedő ember itt i talán azt a kérdést vethetné fel: „Js, ha a három főhatalom ratifikációja el tárul ma­radni?" A logika azt követeli, hogy ezt a kételyt kap­csoljuk ki. Végül még egyet: A magyarországi körök folyton az Ausztriával való tárgyalások szükségét hangoztatják, de nem mondják meg, hogy tulajdonképpen mit érte­nek alatta. Arról a­ kérdésről, „várjon“ Ny­ugatjmagv,Íror­szág A­usztriához kerü­ljön-e, már nem lehet tárgyalni. A m­ikénti-re nézve a tárgyalások bizonyos fokig ré­szint lehetségesek, részint szükségesek. Lehet tárgyalni határvonal vezetésiről, lokális határkiigazítások tekin­tetében. Ebben a pontban lehet majd Ausztriával be­szélni. Ausztriának be kell vallania, hogy :« lcke/c onfo­­rcuc,iá,nak. Ny­ugatmagya­ro­r­szá­g határaira vonatkozó döntése a legcsekélyebb mértéke is területi engedmé­nyeknek. Nyugatmagyarország kérdésében a kormány eddigi irányelveitől sem jobbra, sem balra nem­ fog eltérni. A törvényjavaslatot ezután az előírt többséggel má­sodik és harmadik olvasás után változatlanul törvény­erőre emelték. A bizottságnak azt a határozatát, hogy a kormány felhívandó, hogy a munkások és alkalmazot­tak védelmére, valamint a szociális biztosításra vonat­kozó törvényeket és jogszabályokat Nyugatmagyaror­­szág tekintetében sürgősen léptesse életbe, szintén el­fogadták. Nehéz kommentárokat fűzni az osztrák nem­zetgyűlés mai ülésén elhangzott beszédekhez. Azt könnyű megérteni, hogy Ausztria ebben a kérdés­ben saját érdekét képviseli és olyan beállítást akar adni a­ tényeknek és a paragrafusoknak, amelyek reá nézve kedvezőek. Viszont az osztrák politikuso­kat sem lepheti meg az, hogy Magyarország saját jogai és saját szempontjai szerint nézi Nyugatma­­gyarország sorsát. Legalább is különös tehát, hogy egy osztrák képviselő az elnök beavatkozása nélkül arroganciának és zsarolásnak nevezhette a magyar külügyminiszter expozéját és még különösebb, hogy ez a kijelentés az e­ladói szakról történhetett mert Seicher képviselő részéről, aki az al­kotmánybizott­­ság jelentését terjesztette be Nyu­gatma­gyarország­­ról. A legkevesebb, amit Ausztria részéről kíván­hatnának, az volna, hogy méltányolják és értsék meg azokat a fájdalmas érzéseket, amelyekkel Nyugat, magyarországi sorsának alakulását kísérjük. Ehe­lyett Lueger-hangok elevenednek fel a bécsi nem­zetgyűlésen. Lloyd George Foclt, tábornagy ellen Pertinay az Echo de Pari­t-ban a következőket írja: Szerencsétlenségre már­ a­ tegnapi ülés kezdetén nyit­­ványalóvá vált, hogy Lloyd George-nak Németországra vonatkozó személyes eszméi voltak. Fock­ tábornagy írt, indítványozta, hogy a berlini kormány számuért május elsejét állapítsák meg a lefegyverzés határide­jéül, ameddig a szövetségesek követeléseit teljesítenie kell. Az­ angol miniszterelnök nem titkolta érzelmeit és néhány ironikus megjegyzést tett. Különösen a p.u.br.vidék, megszállásá­nak említésekor tett megjegyzé­seket. Ezután Bingham tábornok beszélt, aki a Né­­rmetországbar­ elrejtett fegyverekről és gépfegyverekről adott felvilágosítást. Marietti tábornok olasz képviselő fellépése, aki inkább a francia felfogáshoz csatlakozott, egészítette ki a délelőtti vitát. Lloyd George annak a véleményének is kifejezést adott, hogy a katonai szakértők javaslatait, telje® ter­jedelemben nem lehet elfogadni és­­jobb volna, ha, is­mét a ipari módszerhez folyamodnának, tudniillik, hogy a németeket, vonják, be a párisi tanácskozásokba. Briand, erélyesen ellene, szegült ennek a javaslatnak és semmiesetre sem akart hozzájárulni. A meglehető­sen zavaros vita azt a látszatot, képes, hogy a francia és az argót politika között ellentét vám. Jasper belga, külügyminiszter, ha csak néhány, kifogással is, inkább az angol állásponthoz állott közelebb. Később Olasz­ország középutat ajánlott. Vforza gróf így szólt: Egyez­zünk meg először ír elvekben. Első­sorban programmot kell megállapítanunk. Ha­ azután az alkalmazás módo­zataira­ kerül sor, megkérhetjük a berlini minisztere­ket, hogy szakértőiket idekü­ldjék.­" Ezt­ az indítványt EC-m­ Lloyd George, sem Briand nem fogadták el. Kosz­­ozas ide-odatapogatódzás után elhatározták, hogy a katonai szakértők mára új jelentést­­dolgozzanak ki. ■Revideálják eredeti indítványaikat és tegyenek kü­lönbséget a legfontosabb dolgok és a mellékes körül­mények között, , A gi'iát valószínűleg ma délután foly­tatják. .* • Oroszország újabb háborúra készül (A Világ bécsi tudósítójától.)­­u­krán hírfortírá­­sok szerint az orosz kormány folytatja a temet­­kezéstt, noha a nyolcadik nagyoroszz szovjeten, igen erős Párt alakult k­i a háború gyors szet­szüptűtésé­­nek iki­kény­szerítésére. A hírek szerint 50 lengyel fronton huszonnyolc hadosztályt, tehát mintegy 250.000 szuronyt vontak össze idáig és itt elért jelentékeny tartalékok is állanak a front mögött. Női sztratégiai tartalékokat szintén csoportosít az orosz hadvezériség. .4 romániai frontra pedig szintén tizenkét­­tizenöt divízió vonult fel, Budienny lovashadosztá­ lyaival egyetemben. Moszkvában és a többi ipari centrumban a munkások ellenséges magatartása ellenére is teljes energiával folyi­k a Vrockij által bejelentett tíz munkásha­dosztály szervezése. Az oro­sz szovjet­­köreibe­n­ nagy a bizakod­ás és azt remélik, hogy a munkáshadosztályokból újabb nyolcszázezer katona fog kikerülni, mint ahogy a hivatalos adatok szerint nyolcszázezer ember áll már most is a fronton és a front mögött. Azonban nem indokolatlan az ilyen híreket bizonyos szkep­szissel értékelni, mert az Ekonomicseszkaja Zsizni­­nek, tehát az orosz kormány hivatalos gazdasági és statisztikai lapjának adatai szerint ma már egész Oroszországban nincsen többé nyolcszázezer in­­dusztriális munkás, ha nem számítjuk közéjük a közlekedési vállalatok és a bányák munkásait. Az angol kormány közzéteszi az orosz kereskedelmi szerződést Románia nem fél orosz támadástól Bukarestből jelentik: Raseanu, hadügyminiszter * .■minisztertanács után kijelentette, hogy" a­ helyzet a Dny­iszter mentán teljesen nyugodt, bolseviki támadás­Londonból jelentik. A kereskedelmi minisztérium közzéteszi a Szovjetoroszországgal kötendő kereskedelmi evti­tüdés tervezetét. A tervezet bevezető részében arra utal, hogy a szerződés csa­k akkor lép életbe,­­ha végrehajtották azt a­ feltételt,­­ hogy a szerző­dés aláírójával, Angliával szemben minden ellenséges Washingtonból jelentik. A képviselőház költ­­­­ségvetési bizottsága jóváhagyta a bécsi és budapesti követségeik költségvetését, amellett azonban java­­­iról nem tartanak. Az orosz kormány­­, bolsevik­ csapatok koncentrációjáról kielégítő magyarázatot adott, cselekedettől tartózkodni fognak. Ez az orosz kormányra nézve azt jelenti, hogy Angolország le­­s­u­­ssiai, persu­ei, afganisztáni és indiai érdekeivel, szem­­ben minden katonai, diplomáciai és egyéb ellenséges cselekedettől tartózkodni fog. A szovjet kormány a szer­ződést eddig még nem tette közzé. soh­a, h­ogy a diplomáciai és konzuli szolgálat költ­ségeit az egész vonalon huszonöt százalékkal szál­lítsák le. , A Amerika leszállítja a diplomáciai költségeket Nincsen történetkönyvük a porosz iskolák­nak (A Wi­V0 berlini tudósitójától.) Itt egyre na­gyobb érdeklődés­t­ kelt az a különös bonyodalom, amely az uj tört­eti iskolai könyvek körül keletke­zett és amely azt­­m­ut­atja,hogy a porosz miniszté­riumok litkes tigasojdnval szemben a miniszterei) nem tudják érvésyt­neni akaratukat. Több, mint­ két esztendeje határozták el azt, hogy átdolgozták­ a középiskolákban és az egyéb iskolákban használt­ történeti kézikönyveket, tekintet­tel arra, hogy ezek­ a Hohenzollernek uralkodása alatt hivatalosan hir­detett felfogást képviselik és Hohenzollernek nagy­szerű uralkodói erényeire vezetik vissza a porosz­ történet minden szerencsés fordulatát. Már­pedig­ az m­égis különös helyzet volt, hogy a német köz­­társaság fennállásának harmadik évében minden porosz iskola még olyan megvilágításban tanította­ a történetet és úgy csoportosította az eseményeket, hogy a monarchikus érzések és a trónvesztett di­nasztia iránt való tisztelet ébredjen fel és erősöd­jön meg a növendékekben. Hoenisch porosz kul­tuszminiszter tehát már ismételten­ kiadott egy ren­deletet arra nézve- hogy új történeti kézikönyveket­ állítsanak össze objektív alapon, tisztán a történeti­ igazságokhoz igazodva és minden konvencionális­ beállítás nélkül. Már most idekövet­kezett a különös fordulat, hogy a porosz pénzügyminisztérium meg-' tagadta az új történeti könyvek költségeinek fedel­­zetét, noha a porosz pénzügyminisztérium élén a szocia­ista Lüdemann áll, így a történeti tanköny­­­vek átdolgozásának terve arra redukálódott, hogy­ megbíztak n­égy historikus­ azzal, hogy állítsák össze az újkor iskolai szempontból fontos esemé­nyeinek kronológiai táblázatát, a nevezetes dátu­moknál néhány rövid megjegyzéssel. Ezeket a kron­­nológiai táblázatokat akarták a fiatalság kezében adni és a tanárok feladata lett volna, hogy a szá­j­ráz évszám­ok sorozatának testet és életet adjanak­ előadásaikkal. Ez nem akadályozta volna meg­ azt,­ hogy az olyan tanárok, aok monarchista érzésűek­ és a Hohenzollern-ház dicsőségét látják a térv. •Nnelemben, nem pedig a porosz nép munkáját, ne­­taníthassanak tovább is politikai meggyőződésük­ szellemében, viszont azok a tanárok, akik másképp­ gondolkodtak, a császárság korának tankönyveitől­ függetlenül, szintén saját felfogásuk szerint ismere­tetbe­ nők növendékeik előtt a történeti problémá-­­kat. Már most bekövetkezett az a különös akadály,­­hogy a kronológiai táblázatok elkészítésével megbí­zott négy ismert histórikus sehogyan sem tud vé­­g­ére jutni munkájának, noha a tábláz­a­to­k össze­­állítását, legalább látszólag, két hét alatt kényelme­­sen elvégezhetnék az ilyen tájékozott szakemberek.­ Most újabb haladékot kérnek a táblázat készítői,­ április végéin és így a­­tkos tanácsosok és az egye­­­temi tanárok csendes amerikázása megint elérte célját: a porosz köztársaság iskoláiban még k­m éven át a porosz királyság tankönyvei alapján fog­ják tanítani a múlt eseményeit. j Község­ jövedelmi adó J­­­óváris részesedni akar a­ fényűzési adóból A főv­áros tudvalévően 45 százalékról 60 százalékra emette a községi pótlót. A 16 százalékos emelés kő­­t-filbélül millió kamaival emeli a főváros bevételeit. Ez a jövő elem aalóban mind kevés arra, hogy a fő­város ói­iás kiadásait fedezze. Éppen azért a főváros­ most újabb vííffer­jesztésben arra kéri a pénzügymimisz-­ tert, hogy egyrészt engedje meg az általános jövedelmi­ pótadó megpótlékolá-­át, másrészt, hogy adjon részese­dést a tényűzési adójövedelem­ből. A jövedelmi pót­adót megpótlékolása dolgában már 1917-ben kísérletezett a­ főváros, az akkori kormány azonban elutasította a fő-' város kérését. A főváros tanácsa most újból megis­métli régi kérését és fölterjesztésében elmondja, hogy a" községi pótadónak az emelése sokkal nagyobb­­terhe­ket­ ró az adózókra, mint a jövedelmi adók pótlékolása. A főváros egyébként SS es esmlék pótadót szeret rus­. szedni a Budapest, területéről beszedett jövedelmi pót­­adó után és ebből 20 millió korona, új jövedelmet remél. Ezenkicsit arra kéri a pénzügyminisztert, engedje át a luxusadóbevétel egy rés­zét a fővárosnál. Ez a kérés — mondja a felterjesztés — annál méltányosabb, mert a luxusadóbevétel több, mint harmadrésze Budapest­ területéről folyik be.­­ A német ir­assaffílf­yminiszter rendelete folytán azok a nők, akik letették az első jogi Államvizsgát. s­evezhetők referensekké, azonban a ba­­rát, államügyészi és törvényszéki jegyzői teendők öv­-" olló gyakorlására, valamint ügyvéd degértesítésér­e nem­" alkalmazhat­ók. Moorer­­közölte, hogy az Amerikai farmok segélybizottsága, Európa, és Kína nélkülöző lakosságának tizenötmillió véka kuko­ricát bocsát rendelkezésére. Szerda I . A pápa Ausztriáért. A pápa levelet intézett Gasparini bíbornok államtitkárhoz, amelyben arra kéri,­ hogy a Szentszéknél akkreditált diplomaták figyelmét­ hívja fel Ausztria sanyarú helyzetére. A pápa nem ku­tatja, hogy ki felelős ebben, ajánlatot sem tesz arra­ nézve, hogy miképpen enyhítsenek a, helyzeten, át.!ti*,l'' yezgü cacáeb^enayst, '*

Next