Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-14 / 10. szám

2 1921. január 14.­vilAc/^v Péntek téri tárcák élén látni, nem pedig az elnök embereit. Igaz, hogy Leygues nem volt elég erős arra, hogy az entente-hatalmaknak a jövő hétre összehívott ér­tekezletén ellensúlyozza Lloyd George tekintélyét, azonban a párisi értekezleten Leyg­ues helyett Millerand lett volna az angol miniszterelnök be­folyásának francia egyensúlya. Még kevésbbé ala­pos a kormány megbuktatásának magyarázatára felhozott másik motívum, amely szerint Leygues- nek távoznia kell, mert nem volt elég energikus, mikor Németország késlekedett a lefegyverzés vég­rehajtásával. Erről a kérdésről szó esett már ka­rácsony előtt, mielőtt megkezdte volna szünetét a kamara és pedig­ nagyon markáns formában esett szó, hiszen Lefévre hadügyminiszter lemondott ál­­lásáról, mert úgy vélte, hogy nem szabad többé vál­lalnia a felelősséget a francia határ biztonságáért Németország felel. De ekkor többek közt Castellu márki, aki Joffre tábornagynak volt vezérkari fő­nöke és most a kamara legszélsőbb jobbján ül, mint képviselő, igen éles formában mutatta ki a francia tábornokok egy részének szemében is túlontúl har­cias ü­gyvéd-miniszter tévedéseit és megnyugtatta a kamarát a lemondott Hadügyminiszter­­által han­goztatott aggodalmakkal szemben. A kamara akkor nagy szótöbbséggel tért napirendre Lefévre beszéde felett és ma igazán nehéz a szükségességét megta­lálni annak, hogy miért tért vissza erre a múlltkor elejtett vádra a francia képviselők többsége. Vissza­tért azért, mert a francia kamara nemzeti blokkja a ma is teljesen bízik Millerand-ban, de a kormány­párt nem­ akarja többé teljesen átengedni Mille­­rand-nak. Hiszen nem csupán Leygues volt Mille­­rand, nem pedig a nemzeti blokk bizalmi embere, hanem Millerand bizalmi embereinek kezében volt a fontos tárcák nagy része is. A Leygues-kormánynak voltak eredményei és a Leygues-kormány hibáit bizonyára átveszi az új kormány­ is, akár Viviani lesz a miniszterelnök,­­akár más. Anatols Francé ír le a Pingvinek szigete­­ljen egy miniszteri beszédet, amely a kamarai poli­­­tikusok szemében a jövő emberévé emeli a szóno­kot. Pontosan nem emlékezünk a beszédre, de nagy­jából így hangzik: " A fegyver a béke eszköze lesz kezünkben, de ha használni fogjuk a fegyvert, ha veszélyeztetni meri valaki a békét. Méltányolni kell a munkásosztály jogos követeléseit és nem szabad megfeledkezni arról a prod­ukítív szerepről, amelyet csak akkor tölthet be a tőke, ha nem kötik meg mozgás szabad­­ligát és a munkaerejét. A szabadság princípiuma a francia nép legszebb politikai hittétele és a sza­badság elvének az adja meg az igazi szépségét, ha kemény energiával akadályozunk meg minden vis­s­­szaélést, amit a szabadság nevében akarnak elkö­vetni. Franciaország haladt mindig a felvilágosodás és a kultúra élén és most sem lehet hűtlenné a fel­világosodás nagy kultúrcéljának szolgálatához, azonban ezt­ a misszióját össze kell egyeztetnie a hagyományok tiszteletével. Nagyjából ez volt Anatole France miniszteré­nek programmja és nagyjából ilyen keretek között fog mozogni az a programm, amelyet akár Viviani ad, akár pedig az a másik politikus, aki Millerand jóvoltából és a francia kamara többségének jóvá­hagyásával átveszi Leygues hagyatékát. Csak éppen egy ilyen mondattal is kiegészül majd ez a programm: Franciaország a tartós béke korszaká­nak megalapozásán és felépítésén fárad teljes ener­giájával és az a célja, hogy az államok és a népek testvéries szolidaritással dolgozhassanak együtt az emberiség nagy, szolidáris érdekeinek megóvásán. Ezért fogja Franciaország nyomatékosan és teljes energiával érvényesíteni a versailesi szerződés ál­­tal biztosított minden jogát, hogy Jon kiküszöbölje azokat az akadályokat, amelyek miatt ma még Né­metország nem kaphat helyet a népek testvériég kooperálásában, ahol pedig fontos szerep vár a né­met népre. A versaillesi szerződés szakaszainak és rendelkezéseinek megingathatatlan érvényesítésével dolgozik az örök béke nemes ideájának megvalósí­tásáért Franciaország-Ha Viviani lesz a miniszterelnök, akkor ez a tétel és a többi t­étel fényes szövegezésben fog el­hangzani a programmbeszéd napján, mert Viviani­­ban feltámadtak a francia parlamentáris ékesszólás nagy hagyományai, ha egyebet bajos volna is el­mondani a szocialistából lett nacionalista politikus­ról, mint azt, hogy mondatai tiszták, elegánsak, tö­mörek és csattanósak, soha nem emelkednek a hallgatóság színvonala fölé és mindig azt szövege­­s­ik meg nagy készséggel,­ frappáns világossággal, ami a többség érzése és véleménye. A másik kvali­tása pedig a minisz­tereln ölejel­öltnek­ az, hogy a francia kamara folyosóin ugyanolyan ,jól megállja a helyét, mint a szónoki emelvényen, ért a politikai barátok­ szerzésének művészetéhez és tökéletesen is­meri a kamarai csoportok összekovácsolásának, vagy szétrobbantásának technikai szabályait. Amíg a francia kamara akaratát a­ nemzeti blokk szabja meg, addig eléggé közömbös a francia miniszterelnök személye. Igaz ugyan, hogy a nép­­szövetség genfi nagygyűlésén Viviani képviselte a­­tiltakozást Németország felvétele ellen, nagy takui­ kai ügyességgel, nagy energiával és igy Viviani mi­niszterelnökké való kinevezése azt jelentené, hogy a francia kormány német politikája még néhány fokkal intrarezigensebb lesz, mint volt idáig. Azon­ban ez nem jelent sokat, mert Németország gazda­sági feltámadását és szociális gyógyulását csak az tenné lehetségessé, ha a francia kormány nyolcvan százalékot engedne Németországgal szemben fel­állított követeléseiből, még­pedig egyszerre és de­monstratív határozottsággal. A ma adott­­helyzet­ben Franciaország német politikáját amúgy is az határozza meg, hogy az entente-hatalmak milyen határig támasztják alá ezt a francia politikát. És így kevéssé fontos a francia kormány­vált­ozás, mint amilyen fontos Lloyd George szócsövének, az Obferver-lnek értesülése, amely szerint az angol miniszterelnök információi szerint a felsősziléziai széntermelés folytonosságát veszélyeztetné az, ha Lengyelország birtokába kerülne a felsősziléziai szénmedence, már­pedig az a­zgol miniszterelnök teljesen tisztában van azzal, hogy milyen jelentő­sége van a felsősziléziai egy időben már 430 millió méter mázsára emelkedett széntermelésnek Európa gazdasági újjáépülésére nézve.­­-) A gabonaforgalom szabályozása írta: dr. Nagy Herene. . A sok orvosság közt, amiket népszerű pénzügymi­niszterünk kommendált, a nyavalyáiban sínylődő or­szág legszívesebben fogadta a szabad forgalom életerő­sítő ba­jz­a.márc. Ma már­­biztos jeleit látjuk, hogy Hegedűs Lóránt a szabadforgalom jelzavinak bátor ki­tűzésével rövid pályaéset alatt előbbre viszi ez ország gazdasági konsailtációját, mint a szövetkezeti, szin­dikátusi mapdroliumok leleményes feltalálói hosszú hó­napok alatt A szabad forgalomnak, mint jelszónak politikai je­lentősége egyelőre negatív értelemben van, t. i. megta­gadása és kárhoztatása minden monopóliumos, kijáró- és protekciós rendszernek, mely felbecsülhetetlen káro­kat okozott vérszegény közgazdaságunkban. A jelszó pozitív tartalmát a kormánynak és nemzetgyűlésnek kell megadniok a pénzügyi és gazdasági tárgyú törvé­nyek és rendeletek megalkotásával. A szabad forgalom konkrét alkalmazásánál az or­szágot úgy külföldi, mint belföldi vonatkozásaiban fő­leg a gabonakérdés érdekli. Szabad lesz-e a gabona­­forgalom, vagy bizonyos korlátozások lesznek? Hogy alakul a gabona ára? Mily feltételhez kötik a kivi­telt? stb. Minél teljesebb a szabad forgalom, annál zavartala­nabb lesz gazdáink öröme, akik már évről-évre foko­zódó elkeseredéssel fogadták a gabona zár alá vételét, a rekvirálásokat s egyre hangosabban követelték a sza­bad forgalom visszaállítását. Viszont érthető, hogy az u. n. „ellátatlanok" ag­­gódva gondolnak a gabona- és lisztárak várható fel­szökésére, mert a mindennapi kenyér brutális megdrá­gítása a tisztviselők, munkások, kispolgárok létfentar­­tási küzdelmét reménytelenné­­ tette. Annak, aki a gabonaforgalom új szabályait megállapítja, a különböző osztályok erősen ellentétes érdekeit úgy kell összeegyez­tetnie, hogy azok eredője az ország legfőbb érdeke, az egyetemes jó legyen! A szabad gabonaforgalom visszaállítása, az árak kormányhatósági megállapításának megszüntetése ma már nemcsak a gazdák jogos követelése, hanem ter­melési, közélelmezési, valutáris szempontokból egy­aránt az egész országnak érdeke, máskülönben a ga­bonatermelés továbbhanyatlik, azt közigazgatási rend­szabályokkal feltartóztatni nem lehet s nemcsak a ki­vitel szűnik meg, hanem a belföldi ellátás is örökös válságokkal küzd, mint ezt napjainkban is tapasz­talhatjuk. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy a gyakorlati megvalósításhoz már­ jó előre oly korrektí­­v izmokról kell gondoskodni, melyek­ a gazdaságilag el­­gyengült osztályokat megvédik a keftyéruzsora végzetes következményeitől. * A szabad forgalom hatását és következményeit, hogy mérlegelhessük, előbb a termelés és fogyasztás vi­szonyát kell szemügyre venni. Magyarország búza- és rozstermése 1915-ben volt 1­52,089.707 q; ebből Csohka-Magyarország területére esik: 29,6­10.132, vagyis 56%­­Az 1918. évi búza- és rozstermés a hozzávetőleges becslés adatai szerint 46,165.100 q; ebből a mai or­szágterületre esett 24,126.000 q, vagyis 52 százalék: 3,000.000 q; 16,500.000 q. (A terméseredmény jóval kisebb volt a cs­éplés­i kinnha­­­tás szerint, de ez az arányszámon lényegesen nem változtat.) Az 1920. évi búza- és rozstermésünk az eredmény­­becslés szerint 17.500.000 g. Ha figyelembe vesszük, hogy 1919 őszén, a román megszállás következtében, főleg a Tisztántúl sokkal ki­sebb volt a vetésterület, m­int rendesen, hogy az őszi nagy szárazság és a korai fagy következtében gaz­dáink ott sem tudtak elvetni, hol a vetőmag és iga­vonó állat nem hiányzott, ha még számainak a prole­tárdiktatúra által okozott károkkal és termelési z­iza­varokkal, úgy az 1920. évi kedvezőtlen termésered­mény s az 1915, 1918-ra kimutatott kedvezőbb ered­mény közötti különbözetet érthetőnek és indokoltnak kell elfogadni. Az Országos Közélelmezési Hivatal 1918. évi szá­mításait alapul véve, a megmaradt területre elő kell irányozni búzából és rozsból ! 1. vetőmagra 4,000.000 q;' 2. termelők és mezőgazda mun­kások ellátására 9,500.000 q;' 3. ellátatlanok (főváros, virások, bányák, ipartelepek, falusi el­látatlanok) 3,000.000 q; Belföldi szükséglet összesen: 16,500.000 q.­­ Szükségletre vonatkozó ezen adatok tájékoztató jelentőséggel ma­ is elfogadhatók. A fentebbi­­adatokat ismerve, nem okozhat meglepetést, hogy az 1920. évi termésből exportra semmi sem jutott, sőt emberi táp­lálkozásra árpát és tengerit kell rekvirálni. Ha szabad lesz a gabonaforgalom, a fogyasztás egész biztosan emelkedni fog, mivel a nem termelő la­kosság tehetősebb része élni fog az új szabadsággal a bővebben bánik a liszttel. A feldolgozó ipar (pék, cuk­rász, vendéglős) is többet fog felhasználni. Ezt a fo­gyasztási többletet ki fogja egyenlíteni az a mennyi­ség, amit a kisgazdák az alacsony maximális árak ha­tása alatt állatjaikkal teletettek. Mindezek alapján megállapítható, hogy a mai Ma­gyarország a szabadforgalomra való áttérés után is csak jó termés esetén exportálhat a folyó évben na­gyobb mennyiségű gabonát, hogy az országnak eminens érdeke, hogy a magyar gabona ára a nemzetközi piac árai után igazodjék, mert a vetésterület növekedése csak ez esetben fog bekövetkezni. Mivel pedig gyenge termés esetén a belföldi szük­séglet csaknem egybeesik a terméseredménnyel, az ex­port megengedését a belföldi ellátatlanok kielégítésétől kell függővé tenni. Komplikálja az egész gabonakérdést a trianoni szerződésnek azon rendelkezése, hogy a Magyarorszá­gon termelt mindenféle élelmiszereknek Ausztriába való kivitelét semmiféle kiviteli vámnak, sem bármely természetű korlátozásnak nem szabad alávetni oly mennyiség erejéig, amelyet a két állam megegyezésének hiányában a jóvátételi bizottság állapít meg. Ez a kö­telezettség 5 éven túl nem terjedhet. Valósággal adop­­táltatja Magyarországgal az osztrákokat, mikor arra kötelezi, hogy az említett időtartam alatt minden szük­séges intézkedést­ megtegyen annak biztosítása végett, hogy az Ausztriában lakó vevők mindenezeket a ter­mékeket éppoly előnyös feltételek mellett szerezhessék meg, mint amelyek hasonló körülmények között ugyan­olyan­ termékekre irányadók a Magyarországon­­ lakó vevők részére. 4,000.000 qf 9,500.000 gf Egy hétre van csak tüzelőkészlete a fővárosnak Nem nyitják meg az isk­olákat A főváros tanácsának ma kellett döntenie arról, hogy január 15-én megnyitja-e ismét az iskolákat, vagy sem? Az új iskolai esztendőben­ eddig több volt a szüzek mint a­ tanítás. A sok szünet u­tán azt lehetett elérni, hogy végre elkövetkezik a típitás, sajnos­ azonban, a tanulni vágyó gyerekeknek ismét­­tpni volt szerencsé­jük : nem kezdik meg a tanitátest",m­ert nincs tüzelő. Zilahi-Kiss Jenő tanácsnok bejelentette ma a tanács ülésén, hogy a főváros iskoláinak a kályhái porosz szénből készü­lt kokszra vannak berendezve és ha a mostani kiskalóriájú­k Cséry-kokszszal, vagy gázgyári kokszszal fűtenek, legföljebb 10—12 fokos meleget le­hetne produkálni. Ezeknek a referátumoknak az alapján határozta el a tanács, hogy nem nyitja meg az iskolákat. Ezzel a határozattal azonban egyelőre csak a tanítás kérdése van eldöntve, de nincs eldöntve a tüzelő kérdése. Purébl Győző tanácsnok ugyanis a tanács mai ülésén bejelentette, hogy a főváros tüzelő dolgában a legkriti­kusabb helyzetbe került. Szénkészlete egyáltalában nincs a főváros tüzelőszerraktárának, fakészlete pedig mindössze negyven vagyon, mely alig fedezi egy hét szükségletet. Ha pedig a tűzifa is elfogy, akkor a kór­­házaljat sem tudják majd tüzelővel ellátni. A csatorna­­szivattyú-telepeknek másfél vagyon a napi fogyasztása. Erre a kvantumra is föltétlenül szükség van. A szi­­vattyatelepnek tulajdonképpen tartalékul száz vagyon, tüzelőkészletre lenne szüksége, hogy egy esetleges ta­vaszi áradás ne találja előkészületlenül a várost, de a­­mai viszonyok mellett erre a tartalékolásra gondolni sem lehet. Purébl tanácsnok kijelentette, hogy kudar­cot vallott minden törekvése és, fáradozása, mely odáivá" nyúlt, hogy a fővárost tüzelőanyaggal láthassa el. Pu­­­rébl tanácsnok szerint"belföldi,vüzifél- nagyban, Li-Post­koronáért lehetne kapni, ha szabaddá tennék a forgal­mat. Ezzel­ szemben cseh-szlovák területről kaphatnánk Tízirafc vagyonját 21­.000 koronáért. Ezt a tízezerkoronás differenciát nem bírja el sem a főváros, sem a publikum zsebe. Purébl Győző tanácsnok végezetül kijelentette, hogy a tüzelőhiányból származó konzekvenciákért nem vállalja a felelősséget. Pekár Gyula a Nemzeti Kulturmozgó újabb bonyodalmáról Pekár Gyula államtitkár a Nemzeti Színház bérbe­adott telkén építendő mozi ügyében ma a következő nyilatkozatot teszi ( A m. kir. kultuszminisztérium a minap már vég­érvényesen nyilatkozott a Nemzeti Színház telkével kap­csolatos pályázatok ügyében. Miután azonban a Buda­­pesti Hírlap 1921. január 13-iki számának híradása sze­rint „a Kulturmozgó körül csapkodó hullámok új erőre k­apnak“ s úgy Vikár Béla, az Alföldi Magyar Közmű­velődési Egyesület alelnöke nyilatkozik, mint gróf Zichy János is kijelenti, hogy nem nyugszik meg a pályázat eldöntésében, van szerencsém a vallás- és közoktatás­­ügyi m. kir. minisztérium részéről még a következőket kijelenteni: Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesü­let nem tett eleget a kiírás feltételeinek, amennyiben vázlattervet nem csatolt és így műszaki bírálat tárgyává tehető nem volt. Miután minden pályázat fel­tét­elekhe­z van kötve, melyeket nem a pályázó, hanem a kiíró állapít meg, azt hiszem, minden pályázónak első elemi köteles­sége, hogy e feltételeket betartsa , ha nem tartja be, ám vessen magára. Ezzel sapienti sót, — legalább is minden, józan,.. .higgadt­ , igazság érző ember­­előtt.

Next