Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Szerkesztőség é­s kiadóhivatal VI. Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyed­évre 120 korona, egy hóra 40 korona. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap..Egyes szám ára ■ Budapesten, vidékén és pályaudvaro­kon korona, Jugoszláviában 2 korona 0 * *% / I ' 19.1 !•«€«. I \ , - s\Qé MjCHBI milHWmWT'l' 1 1 IljiiM Ifik Ara 2 korona Hirdetések felvételnek Budapesten a VIIAG kiadóhivatalában, Bleckner J„ Bokor, Benkó és Társa, Csőri és Kagy, Jaulus és Társa, Tercier Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Kikray, Mese­ Antal, Siesse Rudolf, Eck­­stein Bernit hirdetési irodákban. Bécs­­ben: Hausenstein és Vogler, 1L Dukes itac­f., Kub­it vosst ........... . . .......................................... 1 ■ —- -■----------------- -------=ng^. IJ—---------------------------------------'■ .........SU... .. ■ J XIL évfolyam Budapest, 1921 KEDD február U 25-ik szám '■ ' "-'r-'-'r '"I—irrri—iiiinwiii —wrmn—n---------*------------------------------i—t—-rr~r~*TT^~**l""",~~~~iTiTw—n 'm ,,, ijp, Hattért félre állítják a keresztény szocialisták Megírtuk, hogy a keresztény-szocialista k­épviselők körében­­ mozgalom indult meg a kilendít tervek le­szerelésére. A heteken át ■ tartó A­rgy­alások után, amelyek során több ízben meginttsí­tották, hogy a kormány­pártból való f kilöfés kifejezett, tény, rájöttek arra,­ hogy mégis a ALeala­m volna, semmit sem csi­nálni és bennmarad­ni a pártban. Mire azonban a" ke­resztény-szocialisták erre" a gondolatra jutottak, en­­­nek a tervnek a megvalósítása,­elé különböző akadá­lyok tornyosultak.­­ A szabad királyválasztók ugyanis­­örömmel fogadták azt a hírt,­ hogy a nagy­ legitim­isták­­hűséges fegyverhordozói kivonulnak az egységes­ párt­ból, • amelynek nagy többsége a. szabad királyválasztás j°gátiak alapján áll, nem lelkesedtek túlságosan azért, hogy a­­,kölcsönös antipátia, egysége" újból helyreálljon. Erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy a keresztény­­szocialisták, akik egyhangú határozatok alapján ki­jelentették, hogy a pártból kilépnek, egyszerűen , fá­­tyolt boríthassanak a közelmúlt eseményeire és mintha semmi sem történt volna, tagjai­­ maradhassanak a pártnak. A keresztény­szocialisták azonban ezúttal meglehetős határozottsággal kitartanak legújabb állás­pontjuk mellett és­­mindent elkövetnek annaki­an, ér­dekében, hogy ne legyenek kénytelenek most már szégyenteljesen kivonulni. Rámutatnak arra, hogy az egész mozgalomnak Saller István volt a vezetője. Haller volt az, aki kitalálta az Andrássyhoz való csat­­­­lakozás tervét, Haller­ volt az, aki tárgyalásokat foly­­­­tatott Andrássyval, Haller volt az, aki kijelentette, hogy Andrássyval kész a megegyezés és végül Haller tett olyértelmnn­ nyilatkozatot, hogy a keresztény­­- szocialisták kilépése • befejezett tény. Azt mondják, igaz ugyan, hogy értekezleteket tartottak, amelyeken, részt is vettek a keresztény-szocialista tábor képviselő­­tagjai, de ezeket az­ értekezleteket is Haller István ál­dta össze. Ezeken az, értekezleteken, nem történt semmi más, mint megvitatták a­ Haller által előter­jesztett új programmot, és hogy végleges határozatot soha nem hoztak, ez is csak azt bizonyítja, hogy a keresztény-szocialista, képviselők nagy r­észe egy pilla­natig sem támogatta Sallert. A­­tervük most az, hogy rábírják Sallert arra, hogy vonuljon, vissza egy időre a politikai élettől, ne vegyen részt a.v aktuális­­politika irányitjieábetin, mert ez as egyetlen mód arra, hogy a keres­stény-s­­ocialiesik helyrehozhassék azokat a bal­lépéseiket, am­elyeket az ő kezdeményezésére követtek el, rónát ajánlottak fel neki. Bíró odaadta tizenhétezer, rovarját és nem vette fel az ezer koronát... De ne kicsinyeskedjünk. Állást is kapott gyűjteményéért és munkájáért Biró Lajos, fejedelmien díjazott ál­lást a Nemzeti Múzeumban, havonként teljes 302­0 korona fizetéssel, ami kétség kívül szép pénz az Ur­nák ezerkilencszázhuszonegyedik esztendejében egy, hatvanötesz rendős öreg tudós számára, négy évsza­ i­dős munka után. Kis Bíró Lajosnak nem volna szá­laid panaszkodni, mint ahogy csakugyan nem pa­naszkodik, hiszen egészen a tudománnyal jegyezte el magát, családot nem alapított és így most csak öreg édesanyját kell eltartania a havonként, három-­száznyolcvankét koronáb­ól.­ Fűtött szobába nem akar belépni a tudományos kutatásnak ez a sokat fer­adott ősz apostola, mert nem akarja „megszokni"­ ezt a számára évek óta ismeretlen atmoszférát. És mecénása is van Bíró­­ Lajosnak: a házmestere ad neki kölcsönt, olykor egy szivart, mert szivar nél­kül nehezére esik az írás ennek az elkényeztetett öreg tudósnak. Biró Lajos nem sejtett rossz néven ezeket az indiszkréciókat és nem veheti rossz néven a­zt, hogy negyvennyolc órán belül ma másodszor esik szó­ egy újság hasábjain küzdelmes életének küzdelmes alkonyáról. Azonban Biró Ilajos esete, ez­­ nem csupán Biró Lajosra nézve égetően fájdalmas eset táján alkalmas arra, hogy vészjel gyanánt süvítsen a magyar nyilvánosság fülébe és b­e engedte nyu­godni a magyar nyilvánosságot addig, amíg nincsen biztosítva az új-guineai Bitó Lajosnak és minden mag­yar Bitó Lajosnak sorsa. A tudósok mind­ szegények, mondotta kii a szentenciád­ Arany János. A tu­dósok szegények voltak mindig és szegények vol­tak mindenhol, nem csupán Magyarországon, kivéve azt az esetet, ha örökség gyanánt szállott reájuk vagyon. Szerény kispolgári jólétnél tűlére kevesen vitték azok közül, akiknek emlékét szobrok hirde­tik, utcanevek és egész tudományos iskolák- Nagy­szerűen termékeny új lehetőségek feltárásáért úgy,­­ vagy majdnem úgy d­­íjazta a társadalom a gazdag országokban is a tudomány nagy­ munkásait, mint azokat a derék, szorgalmas hivatalnokokat, akiknek élete a kettős könyvvezetés titkainak megfejtésével telik el- Igaz ugyan, vagy legalább néhány év előtt igaz volt, diáé,­­hogy nem az anyagi siker és nem az élet külööségles formája határozza meg az élet gazdagságát és a munka energiáját. Kissé különös volt talán például egy budapesti diák számára, ha Parisba vagy Londonba’érkezett és ott elzarándo­kolt egy olyan név viselőjéhez, aki vakítóan fényes tűzoszlop gyanánt lángolt sok éve az­ egész európai kultúra firmamentumán, és egy szerény­­ utcában találta meg az ilyent Európa­­ tiszteletétől’ övezett tudóst a negyedik emeleten, egy kis lakásban, ütött-kopott­ bútorok közt, egy házsártos öreg gazda, asszony gondjaira bízva. Igaz azonban, hogy akadt akárhány „éltettművész", az ilyen tudósok között, aki műteremlakást bérelt­ Valamelyik öreg házban és onnan volt kilátása fél Pak­sra, nem­ is szólva arról, hogy egy műteremben nagyon rokonszenves hátteret adnak a tudósnak még a szerény polcokon egymás mellé sorakoztatott könyvek is. Páriában­ az egyetem mellé úgy szervezték át a Collège de France-ot, hogy Franciaország tizenkét legnagyobb tudósa anyagi gondoktól és mindennapos professzori munkától menten taníthassa az egyetemi fiatalságod, kívül mindazokat, akik hetenként néhány órán át a tudomány forrásaihoz akarnak járulni. Ha nem­ csal az­ emlékezetünk, akkor Franciaország egy ki­­válogatott tizenkét legnagyobb tudósa havonként 6 ezer frank fizetést kapott. Ez volt a gazdag Franciaországban a bőkezűen megszabott civilistá­­­juk a tudomány hivatalosan elismert fejedelmeinek, és nagyjából ugyanennyit fizetett Anglia is a Régim Professor-oknak, azoknak, akik évenként csak hat­­nyolc héten át voltak kötelesek előadásokat tar­­tatni,­­hogy egyébként egész idejüket a tudományi haladásának, a­ kultúra fejlődésének, az­­emberiség javának szentelhessék. Még aránylag legjobban állottak anyagilag a német professzorok a nagy egyetemi városokban, akkor, ha tudományáguk ter­mészeténél fogva nagyobb hallgatóságot vonzott, vagy akkor, ha valamilyen kötelező vizsgatárgyak adtak elő. Volt olyan német professzor, aki a Kollégiengeld intézménye révén, ha nem is az állam petróbólt felvitte egy é­beg­ő harrmne­-negyvenestig. Hegedűs pénzügyminiszter* a pénzfelcsenélésnél és az onaft csek­­teenesértől, a kama­lab emeléséről és a tőzsde tanyssaságárál Dr. HeofLa.­ Lóránt pénzügym­inszter ma este munkatársunknak a követelőket mondotta: — A külföldi hi­dák Angliában, Németország­ban, Svédországban^mindenütt az én pénzügyi tere­peimmel joghírkoznak és a legnagyobb elismerés ^hangján nyilatkoznak azokról."‘Ennek nagyon örü­lök, mert nagy eredmény, hogy nemcsak arról ír­nak, hogy Budapesten pofozzák a zsidókat, hanem arról is, hogy itt egy ember valamit feltalált. Mert ez az egész az én találmányom. Olyan találmány, mint például:a repülőgép. A nagy vagyonadó gon­dolata mindenütt megbukott, ah­ol alkalmazni akar­ták. Ez természetes is. Hogy a vagyonadó sikerül­jön, állhoz az kellene, hogy egy­ pénzügyminiszter azt mondja az adózó polgároknak,­­mondd ms® ne­kem, mennyi vagyonod van, mert én el akarom ven­ni annak ötvenöt-­hatvanöt százalék­át. Aki az ilyen kérdésre őszintén bevallja, hogy mennyi va­gyona van, az vagy angyal, vagy örült. Meg is mond­tam ezt az osztrákoknak, mikor Bécsben voltam. Elmondták nekem az osztrákok, hogy milyen adó­kat akarnak kivetni, felsorolták a boradót, a sör­adót, erre én azt feleltem, hogy ez nagyon szép krászteráj, de nem adóügyi politika. Nagy vagyon­adót csak akkor lehet kivetni, ha a pénz értéke már stabilizálva van. Amikor pedig a pénz értéke stabi­lizálva van, nincs szükség vagyonadóra.­­ Én a pénzbőség megszüntetését egész más módon fogom elérni, mert végeredményben ugyanis ez a legfontosabb. Az új pénz­ kibocsájtása eddig­­mindenütt pénzbőséget és ezzel kapcsolatban drága­ságot idézett- d­e. Itt kell nagyon vigyázni. Éppen úgy, mint valamely­­áfa bevezetésénél,például mi­kor egy új savanyúvizet hozok a piacra. Én előbb fogom megteremteni a pénzszűkét és csak aztán cserélem be a pénzt. Be fogok vonni­­egynéhány mil­­­liárdot, hogy mennyit, azt még természetesen nem­­tudom. Ezzel azután megteremteni a lehetőségét an­nak, hogy a nyugatról elindult olcsóság-hullám hoz­zánk is elérhessen. Amerikában kezdődött meg az ipari cikkek árának a csökkenése és Anglián át most­­ért Svájcba. Számításaim szerint körülbelül májusra fog hozzánk eljutni. Ezt eddig bankóbarrikádok fel­­­állít­ásával akadályoztuk meg, de én le fogom, törni ezeket a barrikádokat. Ezt ma már mindenüotl érzik. — Mert például miért lanyha a tőzsde? Azért, mert várnak valamit, mint egy bálkirálynőt. Várják Az új pénzt, ami jönni fog. A bankok betéti karnál­­lá­t március elsejétől fel fogom emelni három szá­zalékra. Itt is nagyon kell vigyázni és csak nagyon óvatosan szabad előre haladni, mert a bankok nagy­­áldozatokat hoznak . A legfőbb különbség az én terveim és a többi pénzügyminiszterek terve­i között az, hogy én pél­dául nem csinálom azt, amit az osztrákok, hogy egy kapitalista villámban egy szociáldemokrata adórend­szert akarnak végrehajtani. Én egy kapitalista adó­rendszert alkottam meg. * dívó Lajos, erihagyai* tudós Nem kell megszólalnia és l­­ütni . rajt,hogy azoknak sorába tartozik, akik örö­mével és ezer mindennapos gomorpal-nyomo­ósá­gával nagy perspektívából nézik, magas hegyorom­ról, onnan, ahol már egyenletesen tiszta a kilátás és az ég: a tudomány problémáiba mélyed­ a tudo­mány problémáival egészen egybe forrott intellek­tusnak hegy ormáról. Fehér haj és hosszú fehér szakáll keretezik az élesen és finoman metszett fe­jét. Testileg is észrevenni rajta a tudomány aszké­táját, azonban ez az aszkétiku­san erős és aszké­­titusan tiszta szenvedély kivételes vitalitást adha­tott az évektől, kalandoktól, csalódásoktól és ínsé­ges napoktól megviselt­ testnek, amely­­ egyenesen nyúlik a magasba és még könnyű lépésekkel méri az életnek számára kivételesen rögös útját. Debrecenben volt teológus Biró Lajos, majd Kecskeméten tanított a református főgimnáziumban, és harminchét esztendős volt akkor, amikor Magyar­­országon végzett rovartani tanulmányai után elin­­­dult kevés pénzzel, szegényes f­elszereléssel és sok, lelkesedéssel Új-Guineá­ba, majd onnan a javai (instenzary-re ,és az ausztráliai Kékh­egységbe, olyan test­­letekre, melyek még többé-kevésbbé fehér foltok voltak az entomológia számára. Sokan van­nak, akik, mint gimnazistái vagy már tettebb faj,» jel mindig Bíró Lajos új-guineai leveleit keresték először a Természettudományi Közlöny új füzetének lapjain. Ezek az írások­­ugyan elárulták azt, hogy­­a gyűjtésen, a speciesek és a genusok teljességének összeállításán,­az összehordott­ anyag konzerválásán és csoportosításán nyugszik Bíró Lajos tudományos tevékenységének súlypontja. De azért ezek a levelek izgalmasan érdekesek voltak: leírták a tudomány egy bátor és fáradhatatlan előőrsét, amint magányosan járta minden technikai nehézség, minden testi baj leküzdésével, magára hagyottan és magában is elég e­rősen a saját választotta nehéz ösvényt. Kincseket hozott, ritka és drága tudományos kincseket kilenceszteni"és útjáról Biró Lajos és a kincsekkel azt tette, amit a Biró Lajos-szabású ma­, gyár, tudós tesz az ilyen, kincsekkel: Mag­yarországi­, H&k, a magyar természettudományi gyűjtemények­, nek' engedte át azt, amit hozott magával messze út­járól anélkül, hogy árat szabott vagy­ árat kérdezett: '.Pina, mikor felajánlotta a magyar tudománynak azt, ami egész vagyona volt és heroizínusának­ min­den gyümölcsé.’.A Világ vasárnapi cikke elmondotta, hogy az' uj-guineai párállairal teljes, etnográfiai gyűj­teményért tizenöt aszten idős , törlesztései összevéve, huszonnégyezer koronát kapott Bíró Lajos, másik t tzenhétezer (gytg botláti­) pedig 1000, ciiyesu i£v

Next