Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal VI. Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyedévre 120 korona, egy hóra 40 korona. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivételével mindennap..Egyes szám ára ■ Budapesten, vidékén és pályaudvarokon korona, Jugoszláviában 2 korona 0 * *% / I ' 19.1 !•«€«. I \ , - s\Qé MjCHBI milHWmWT'l' 1 1 IljiiM Ifik Ara 2 korona Hirdetések felvételnek Budapesten a VIIAG kiadóhivatalában, Bleckner J„ Bokor, Benkó és Társa, Csőri és Kagy, Jaulus és Társa, Tercier Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Kikray, Mese Antal, Siesse Rudolf, Eckstein Bernit hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, 1L Dukes itacf., Kubit vosst ........... . . .......................................... 1 ■ —- -■----------------- -------=ng^. IJ—---------------------------------------'■ .........SU... .. ■ J XIL évfolyam Budapest, 1921 KEDD február U 25-ik szám '■ ' "-'r-'-'r '"I—irrri—iiiinwiii —wrmn—n---------*------------------------------i—t—-rr~r~*TT^~**l""",~~~~iTiTw—n 'm ,,, ijp, Hattért félre állítják a keresztény szocialisták Megírtuk, hogy a keresztény-szocialista képviselők körében mozgalom indult meg a kilendít tervek leszerelésére. A heteken át ■ tartó Argyalások után, amelyek során több ízben meginttsították, hogy a kormánypártból való f kilöfés kifejezett, tény, rájöttek arra, hogy mégis a ALealam volna, semmit sem csinálni és bennmaradni a pártban. Mire azonban a" keresztény-szocialisták erre" a gondolatra jutottak, ennek a tervnek a megvalósítása,elé különböző akadályok tornyosultak. A szabad királyválasztók ugyanisörömmel fogadták azt a hírt, hogy a nagy legitimistákhűséges fegyverhordozói kivonulnak az egységes pártból, • amelynek nagy többsége a. szabad királyválasztás j°gátiak alapján áll, nem lelkesedtek túlságosan azért, hogy a,kölcsönös antipátia, egysége" újból helyreálljon. Erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy a keresztényszocialisták, akik egyhangú határozatok alapján kijelentették, hogy a pártból kilépnek, egyszerűen , fátyolt boríthassanak a közelmúlt eseményeire és mintha semmi sem történt volna, tagjai maradhassanak a pártnak. A keresztényszocialisták azonban ezúttal meglehetős határozottsággal kitartanak legújabb álláspontjuk mellett ésmindent elkövetnek annakian, érdekében, hogy ne legyenek kénytelenek most már szégyenteljesen kivonulni. Rámutatnak arra, hogy az egész mozgalomnak Saller István volt a vezetője. Haller volt az, aki kitalálta az Andrássyhoz való csatlakozás tervét, Haller volt az, aki tárgyalásokat folytatott Andrássyval, Haller volt az, aki kijelentette, hogy Andrássyval kész a megegyezés és végül Haller tett olyértelmnn nyilatkozatot, hogy a keresztény- szocialisták kilépése • befejezett tény. Azt mondják, igaz ugyan, hogy értekezleteket tartottak, amelyeken, részt is vettek a keresztény-szocialista tábor képviselőtagjai, de ezeket az értekezleteket is Haller István áldta össze. Ezeken az, értekezleteken, nem történt semmi más, mint megvitatták a Haller által előterjesztett új programmot, és hogy végleges határozatot soha nem hoztak, ez is csak azt bizonyítja, hogy a keresztény-szocialista, képviselők nagy része egy pillanatig sem támogatta Sallert. Atervük most az, hogy rábírják Sallert arra, hogy vonuljon, vissza egy időre a politikai élettől, ne vegyen részt a.v aktuálispolitika irányitjieábetin, mert ez as egyetlen mód arra, hogy a keresstény-socialiesik helyrehozhassék azokat a ballépéseiket, amelyeket az ő kezdeményezésére követtek el, rónát ajánlottak fel neki. Bíró odaadta tizenhétezer, rovarját és nem vette fel az ezer koronát... De ne kicsinyeskedjünk. Állást is kapott gyűjteményéért és munkájáért Biró Lajos, fejedelmien díjazott állást a Nemzeti Múzeumban, havonként teljes 3020 korona fizetéssel, ami kétség kívül szép pénz az Urnák ezerkilencszázhuszonegyedik esztendejében egy, hatvanötesz rendős öreg tudós számára, négy évsza idős munka után. Kis Bíró Lajosnak nem volna szálaid panaszkodni, mint ahogy csakugyan nem panaszkodik, hiszen egészen a tudománnyal jegyezte el magát, családot nem alapított és így most csak öreg édesanyját kell eltartania a havonként, három-száznyolcvankét koronából. Fűtött szobába nem akar belépni a tudományos kutatásnak ez a sokat feradott ősz apostola, mert nem akarja „megszokni" ezt a számára évek óta ismeretlen atmoszférát. És mecénása is van Bíró Lajosnak: a házmestere ad neki kölcsönt, olykor egy szivart, mert szivar nélkül nehezére esik az írás ennek az elkényeztetett öreg tudósnak. Biró Lajos nem sejtett rossz néven ezeket az indiszkréciókat és nem veheti rossz néven azt, hogy negyvennyolc órán belül ma másodszor esik szó egy újság hasábjain küzdelmes életének küzdelmes alkonyáról. Azonban Biró Ilajos esete, ez nem csupán Biró Lajosra nézve égetően fájdalmas eset táján alkalmas arra, hogy vészjel gyanánt süvítsen a magyar nyilvánosság fülébe és be engedte nyugodni a magyar nyilvánosságot addig, amíg nincsen biztosítva az új-guineai Bitó Lajosnak és minden magyar Bitó Lajosnak sorsa. A tudósok mind szegények, mondotta kii a szentenciád Arany János. A tudósok szegények voltak mindig és szegények voltak mindenhol, nem csupán Magyarországon, kivéve azt az esetet, ha örökség gyanánt szállott reájuk vagyon. Szerény kispolgári jólétnél tűlére kevesen vitték azok közül, akiknek emlékét szobrok hirdetik, utcanevek és egész tudományos iskolák- Nagyszerűen termékeny új lehetőségek feltárásáért úgy, vagy majdnem úgy díjazta a társadalom a gazdag országokban is a tudomány nagy munkásait, mint azokat a derék, szorgalmas hivatalnokokat, akiknek élete a kettős könyvvezetés titkainak megfejtésével telik el- Igaz ugyan, vagy legalább néhány év előtt igaz volt, diáé,hogy nem az anyagi siker és nem az élet külööségles formája határozza meg az élet gazdagságát és a munka energiáját. Kissé különös volt talán például egy budapesti diák számára, ha Parisba vagy Londonba’érkezett és ott elzarándokolt egy olyan név viselőjéhez, aki vakítóan fényes tűzoszlop gyanánt lángolt sok éve az egész európai kultúra firmamentumán, és egy szerény utcában találta meg az ilyent Európa tiszteletétől’ övezett tudóst a negyedik emeleten, egy kis lakásban, ütött-kopott bútorok közt, egy házsártos öreg gazda, asszony gondjaira bízva. Igaz azonban, hogy akadt akárhány „éltettművész", az ilyen tudósok között, aki műteremlakást bérelt Valamelyik öreg házban és onnan volt kilátása fél Paksra, nem is szólva arról, hogy egy műteremben nagyon rokonszenves hátteret adnak a tudósnak még a szerény polcokon egymás mellé sorakoztatott könyvek is. Páriában az egyetem mellé úgy szervezték át a Collège de France-ot, hogy Franciaország tizenkét legnagyobb tudósa anyagi gondoktól és mindennapos professzori munkától menten taníthassa az egyetemi fiatalságod, kívül mindazokat, akik hetenként néhány órán át a tudomány forrásaihoz akarnak járulni. Ha nem csal az emlékezetünk, akkor Franciaország egy kiválogatott tizenkét legnagyobb tudósa havonként 6 ezer frank fizetést kapott. Ez volt a gazdag Franciaországban a bőkezűen megszabott civilistájuk a tudomány hivatalosan elismert fejedelmeinek, és nagyjából ugyanennyit fizetett Anglia is a Régim Professor-oknak, azoknak, akik évenként csak hatnyolc héten át voltak kötelesek előadásokat tartatni,hogy egyébként egész idejüket a tudományi haladásának, a kultúra fejlődésének, azemberiség javának szentelhessék. Még aránylag legjobban állottak anyagilag a német professzorok a nagy egyetemi városokban, akkor, ha tudományáguk természeténél fogva nagyobb hallgatóságot vonzott, vagy akkor, ha valamilyen kötelező vizsgatárgyak adtak elő. Volt olyan német professzor, aki a Kollégiengeld intézménye révén, ha nem is az állam petróbólt felvitte egy ébegő harrmne-negyvenestig. Hegedűs pénzügyminiszter* a pénzfelcsenélésnél és az onaft csekteenesértől, a kamalab emeléséről és a tőzsde tanyssaságárál Dr. HeofLa. Lóránt pénzügyminszter ma este munkatársunknak a követelőket mondotta: — A külföldi hidák Angliában, Németországban, Svédországban^mindenütt az én pénzügyi terepeimmel joghírkoznak és a legnagyobb elismerés ^hangján nyilatkoznak azokról."‘Ennek nagyon örülök, mert nagy eredmény, hogy nemcsak arról írnak, hogy Budapesten pofozzák a zsidókat, hanem arról is, hogy itt egy ember valamit feltalált. Mert ez az egész az én találmányom. Olyan találmány, mint például:a repülőgép. A nagy vagyonadó gondolata mindenütt megbukott, ahol alkalmazni akarták. Ez természetes is. Hogy a vagyonadó sikerüljön, állhoz az kellene, hogy egy pénzügyminiszter azt mondja az adózó polgároknak,mondd ms® nekem, mennyi vagyonod van, mert én el akarom venni annak ötvenöt-hatvanöt százalékát. Aki az ilyen kérdésre őszintén bevallja, hogy mennyi vagyona van, az vagy angyal, vagy örült. Meg is mondtam ezt az osztrákoknak, mikor Bécsben voltam. Elmondták nekem az osztrákok, hogy milyen adókat akarnak kivetni, felsorolták a boradót, a söradót, erre én azt feleltem, hogy ez nagyon szép krászteráj, de nem adóügyi politika. Nagy vagyonadót csak akkor lehet kivetni, ha a pénz értéke már stabilizálva van. Amikor pedig a pénz értéke stabilizálva van, nincs szükség vagyonadóra. Én a pénzbőség megszüntetését egész más módon fogom elérni, mert végeredményben ugyanis ez a legfontosabb. Az új pénz kibocsájtása eddigmindenütt pénzbőséget és ezzel kapcsolatban drágaságot idézett- de. Itt kell nagyon vigyázni. Éppen úgy, mint valamelyáfa bevezetésénél,például mikor egy új savanyúvizet hozok a piacra. Én előbb fogom megteremteni a pénzszűkét és csak aztán cserélem be a pénzt. Be fogok vonniegynéhány milliárdot, hogy mennyit, azt még természetesen nemtudom. Ezzel azután megteremteni a lehetőségét annak, hogy a nyugatról elindult olcsóság-hullám hozzánk is elérhessen. Amerikában kezdődött meg az ipari cikkek árának a csökkenése és Anglián át mostért Svájcba. Számításaim szerint körülbelül májusra fog hozzánk eljutni. Ezt eddig bankóbarrikádok felállításával akadályoztuk meg, de én le fogom, törni ezeket a barrikádokat. Ezt ma már mindenüotl érzik. — Mert például miért lanyha a tőzsde? Azért, mert várnak valamit, mint egy bálkirálynőt. Várják Az új pénzt, ami jönni fog. A bankok betéti karnállát március elsejétől fel fogom emelni három százalékra. Itt is nagyon kell vigyázni és csak nagyon óvatosan szabad előre haladni, mert a bankok nagyáldozatokat hoznak . A legfőbb különbség az én terveim és a többi pénzügyminiszterek tervei között az, hogy én például nem csinálom azt, amit az osztrákok, hogy egy kapitalista villámban egy szociáldemokrata adórendszert akarnak végrehajtani. Én egy kapitalista adórendszert alkottam meg. * dívó Lajos, erihagyai* tudós Nem kell megszólalnia és lütni . rajt,hogy azoknak sorába tartozik, akik örömével és ezer mindennapos gomorpal-nyomoóságával nagy perspektívából nézik, magas hegyoromról, onnan, ahol már egyenletesen tiszta a kilátás és az ég: a tudomány problémáiba mélyed a tudomány problémáival egészen egybe forrott intellektusnak hegy ormáról. Fehér haj és hosszú fehér szakáll keretezik az élesen és finoman metszett fejét. Testileg is észrevenni rajta a tudomány aszkétáját, azonban ez az aszkétikusan erős és aszkétitusan tiszta szenvedély kivételes vitalitást adhatott az évektől, kalandoktól, csalódásoktól és ínséges napoktól megviselt testnek, amely egyenesen nyúlik a magasba és még könnyű lépésekkel méri az életnek számára kivételesen rögös útját. Debrecenben volt teológus Biró Lajos, majd Kecskeméten tanított a református főgimnáziumban, és harminchét esztendős volt akkor, amikor Magyarországon végzett rovartani tanulmányai után elindult kevés pénzzel, szegényes felszereléssel és sok, lelkesedéssel Új-Guineába, majd onnan a javai (instenzary-re ,és az ausztráliai Kékhegységbe, olyan testletekre, melyek még többé-kevésbbé fehér foltok voltak az entomológia számára. Sokan vannak, akik, mint gimnazistái vagy már tettebb faj,» jel mindig Bíró Lajos új-guineai leveleit keresték először a Természettudományi Közlöny új füzetének lapjain. Ezek az írásokugyan elárulták azt, hogya gyűjtésen, a speciesek és a genusok teljességének összeállításán,az összehordott anyag konzerválásán és csoportosításán nyugszik Bíró Lajos tudományos tevékenységének súlypontja. De azért ezek a levelek izgalmasan érdekesek voltak: leírták a tudomány egy bátor és fáradhatatlan előőrsét, amint magányosan járta minden technikai nehézség, minden testi baj leküzdésével, magára hagyottan és magában is elég erősen a saját választotta nehéz ösvényt. Kincseket hozott, ritka és drága tudományos kincseket kilenceszteni"és útjáról Biró Lajos és a kincsekkel azt tette, amit a Biró Lajos-szabású ma, gyár, tudós tesz az ilyen, kincsekkel: Magyarországi, H&k, a magyar természettudományi gyűjtemények, nek' engedte át azt, amit hozott magával messze útjáról anélkül, hogy árat szabott vagy árat kérdezett: '.Pina, mikor felajánlotta a magyar tudománynak azt, ami egész vagyona volt és heroizínusának minden gyümölcsé.’.A Világ vasárnapi cikke elmondotta, hogy az' uj-guineai párállairal teljes, etnográfiai gyűjteményért tizenöt aszten idős , törlesztései összevéve, huszonnégyezer koronát kapott Bíró Lajos, másik t tzenhétezer (gytg botláti) pedig 1000, ciiyesu i£v