Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
Szerda vilAc 1991. február 23. 3 71 rendőr fia és az öreg samurai (A Világ bálim tudósítójától.) Dr. Sternberg, a tokiói egyetemHantta aiaichitilleti tanára egyik tanulmányában érdekesen jellemzi a japán államférfiak egy részét. Dr. Sternberg szerint a legérdekesebb és a legrokonszenvesebb ember a japán politikusok között jelenleg báró Den, Formoza kormányzója, Báró Den apja közrendőr volt és havonként tizenkét yen fizetéséből kellett egyenruháról is gondoskodnia. Természetes tehát, hogy fia nem járt egyetemre és korán kenyérkeresethez kellett látnia. Gyorsan befutott nagy karrierje ellenére singjenek ellenségei báró Den-nek, vagy legalbb nincsenek olyan ellenségei, akik ne vallanák barátainak magukat. Pedig Dea az erős meggyőződések embere és néha egész tömdistenül érvényesíti meggyőződését. Azonban szándékainak tisztaságát, teljes önzetlenségét és jóhisszeműségét, éles judiemmát, a közérdek szempontjainak, feltétlen respektálását mndenki kénytelen róla elismerni. A rendőr fia felé feldúl ma a bizalmával a japán nép jelentékeny része és a rendőr fia, noha nem tartozik egy párthoz sem, ma olyan faktora a japán politikának, hogy minden párt kénytelen számolni vele, fiaik, csendes, végtelenül egyszerű ember társasági formái szerint Den, senkivel nem érezteti rangját, és szinte nem vesz tudomást arról a népszerűségről, amely körülfogja vézna alakját. Amellett érdeklődése nem áll meg a japán határnál. Turném , kiterjed az emberi szolidaritás nagy kérdéseire is. Szitate azt kellene mondani, hogy báró Den az az államférfi, amilyennek Wilson akart látszani. . Újságíróból miniszterelnök Újságíró volt, majd pedig lapszerkesztő Japán jelent -i miniszterelnöke, Hara, míg azután Kio márki maga mellé vette titkárnak és így megnyitotta előtte a politikai pályát, Iforz romaképpen pártvezér és miniszterelnök volt már akkor is, amikor a szélesebb nyilvánosság még alig tudott róla. Hara gyors felfogású, fáradhatatlanul tevékeny ember és a rossz nyelvek azt mondják róla, hogy a Harakormánynak Hara az elnöke, Hara a külügyminisztere, Hara a közlekedési minisztere, a kereskedelmi minisztere, az igazságügyi minisztere és a közoktatásügyi minisztere. Az bizonyos, hogy Hara foglalkozik minden tárca ügyeivel és minisztereinek aek van akaratuk vele szemben. Hiszen a pénzügyminiszter és a hadügyminiszter kivételével csupa pártpolitikus ül a japán kormányban, akik nem túlságosan ismerik ki magukat tárcájuk területén és mindenben alárendelik magukat pártjuk vezéreinek. Azonban Hara tervei gyakran mégis meghiúsulnak a viceminiszterek ellenállásán. A vének tanácsa Az adminisztratív államtitkárok viselik ezt a címet és a viceminiszterek az ügyek alapos ismereténél fogva legalább néhány minisztériumban olyan erősen magukhoz ragadták a hatalmat, mint hajdan a shogunek. Haza szeretett volna szabadulni legalább a viceminiszterek egy részétől és ezért felállította azt a tételt, hogy a viceminiszter is politikai állást tett be, tehát köteles lemondását felajánlani kormányváltozás vagy miniszterváltozás esetén. Azonban a genro ellenállásán meghiúsult Hara terve, amelyet a parlament többsége készségesen támogatott volna. A genro-nak ugyan nincsen hivatalos közjogi funkciója, sőt hivatalosan nem is létezik a genro: az öregek tanácsa, az aktív politikától visszavonult, sokat tapasztalt államférfiak gyülekezete, de nem most történt először az, hogy a parlamentáris többség és a kormány elejtette egyik vagy másik, tervét akkor, ha a genro emelt szót a terv megvalósítása ellen. Az öregek tanácsának alighanem a nyolcvanhárom esztendős Yamagata herceg a feje, a szellemileg még teljesen friss, de már legendáktól övezett tábornagy, aki egy félszázad előtt fontos szerepet játszott azokban a harcokban, amelyekkel helyreállították a Mikádó hatalmát a shogunokkal szemben. Negyvenkilenc év előtt lett vezérőrnagy Yamagata, negyvennyolc esztendeje viselte először a hadügyminiszteri tárcát, 1884-ben lett gróf, 1889- ben volt először miniszterelnök, majd pedig 1891- ben, mint az első japán hadsereg parancsnoka szerepelt a kínai háborúban. Azóta is az élen találta Yamagatát Japán politikai és katonai történetének minden nevezetesebb fordulata. Hat évtized történetét jelenti ez a testileg törékeny, de szellem meg éber aggastyán a japánközvélemény szemében és Yamagata tekintélye egymaga is elég volna arra, hogy súlyt adjon a genro nek. Yamagata herceg pedig két szempontból emelt kifogást a vlerminiszterek állásainak politikaivá tétele ellen .fiúinak tartotta volna azt, h ha az ügyekben jártas és tapasztalatokban gazdag viccmnisztereket eltávolítják állásukból, csak azért, mert a kormányzásban az egyik párt váltja fel a másikat, ami Yamagata szervében már nem olyan nagy esemény, mint amilyennek az érdekelt pártok tartják. Másrészt Yamagata egész nyíltan megmondotta, hogy a viceminiszterek elmozdítása Hara miniszterelnök diktatúráját jelentené, mert Hara fürgébb eszűt és tájékozottabb amolóikus minisztereknél. Márpedig Yamagata herceg nem helyesli a miniszterelnöki diktatúrát, és ha már diktátori hatalmat adna a miniszterelnöknek, nem Harát tartaná alkalmas embernek a diktátora polc betöltésére. Yamagata herceg bizalmatlanul és alig palástolt kicsinyléssel nézi Hara miniszterelnök tevékenységét, noha nem vonja kétségbe, hogy a miniszterelnök kitűnően érti a dolgát és rendkívül ügyes ember. Azonban ez a kicsinylés nem az öreg samurai lenézése a volt újságíróval szemben, hanem Yamagata azt kifogásolja Harsnál, amit sokan mások is, kifogásolja azt, hogy a miniszterelnöknek nincsenek céljai tervei, ideáljai, hanem csak a politika hullámverései által éppen felvetett kérdések megoldásával foglalkozók. Yimagata herceg két generációt látott eszméiért harcolni, eszmékért meghalni és eszmékért edzi. Kom csodálatos tehát, ha nem tud megbarátkozni az ügyes és hajlékony opportunisták nemzedékével. A leggazdagabb ember Hara hatalma egyébként a nagy választási győzelem ellenére is kezd ingadozni. A szocialista mozgalom gyors erőre kapása, a munkanélküliség megoldhatatlan problémája, mint, a nagy indusztriáls világ kitérő jelensége és Japán külpolitikai izolálódása, mind a miniszterelnök ellen dolgoznak. És a miniszterelnök ellenségeinek sorában helyezkedett el báró Imasaki is, Japán leggazdagabb és legbefolyásosabb embere, aki afitsubishi-bankko ne a ni hatalmas gazdasági összeköttetésed fölött rendette mit. Bitó Iwasaki nyíltan ellenzékbe ment Ilarával szemben és báró Iwasaki olyan ellenfél, akit Hara minden ügyessége mellett sem tarthat veszélytelennek. Iwasaki egyébként már talált jelöltet a miniszterelnöki székre Kató volt londoni nagykövet szenvélyében. Kató volt az, aki sürgette és keresztülvitte a hadüzenetet Németország ellen, jelenleg pedig a legerősebb ellenzéki pártnak, a Kerseikai-nak egyik vezére. Európát nagyon jól ismeri Kató és Japánt szintúgy. Ügyes diplomata, jó szónak, van érzéke a gazdasági problémák iránt, tud logikusan gondolkozni, ötletei néha nagyon találóak, de van egy pont, ahol könnyű megsebezni. Kató rendkívül hiú ember és Bismarck mondotta egyszer, hogy nyugodtan alussza át az éjszakát, ha diplomáciát elleviábojában fölfedezte a fogékonyságot a hímig iránt A hiú diplomatákkal és a hun politikusokkal könnyű volt elbánni. Bismarck felfogása szerint, Japán politikai helyzete nem könnyű. A háborús évek nagy gazdasági virágzását most egy igen súlyos krízis követte, a munkásmozgalom veszélyesen kiéleződött, Japán izoláltan áll a világpolitikában, mert az angol szövetség értéke Oroszország összeomlása után, legalább is kétséges. Korea forrong, Kínában egyre erősebb ellenállással találkozik a japán politika, Japán konfliktusa az Egyesült Államokkal újból igen veszélyes stádiumba jutott. Japán helyzete nagyon komplikált és tele van bonyodaknakk*l, de legalább minden politikai pártnak van egy olyan vezére, akit teljes bizalommal követnek hívei. Százhuszonkilenc monarchista a porosz képviselő fidzman (A Világ berlini tudósítójától.) A porosz választások végleges eredménye szerint hetvenhárom német nemzeti párti és ötvenhat német néppárti jelözetét választottak meg, úgy, hogy a két montarchista párt mandátumainak iránta hetvenegyről száz- hnszonkilettére emelkedett. A többségi szocialista párt száznegyvenöt mandátumból száztizenegyet, a centrum kilencvennégy mandátumból nyolcvanhármat, a demokratáik hatvanöt mandátumból huszonötöt tartottak meg. A kommunisták, akik most vettek részt először a porosz választásokon, harminc mandátumot szereztek, a független szocialistáik mandátumainak száma huszonháromról huszonnyolcra emelkedett. Azonban a júniusi birodalmi választások mandátumainak megoszlásához képet a négyszáztizennégy kerület közül mintegy száznak kellett volna a független szocialistákra jutni. Nem szabad megfeledkezni azonban, hogy a független szocialista párt balszárnya, a kommunistákkal egyesülve vette fel a választási küzdelmet. Fretcher ezredes és Christian mérnök Bécsből jelentik. A szövetségi tanácshoz beérkezett irományok között van a nagynémetek interpellációja a kormányhoz Fletcher angol ezredesnek Christam mérnök eben a bécsújhelyi repülőtéren tanúsított eljárása tárgyában. Az interpelláció hivatkozik a lapokban reg-jelént arra a hirre, hogy Fletehtr ezredes a repülőgépek megsemmisítésének felügyeletével megbízott mérnököt a munka lassú haladása miatt nyerten felelősségre vonta, több etölcsapást mért rá és öt nyakon ragadva, a repülőcsarnokból kidobta. A felháborodott munkásság arra kényszerítette az ezredest, hogy a bántalmazott mérnöktől valamennyiök jelenlétében ünnepélyesen bocsánatot kérjen. Ttzuf Madráissy és a régi Giesswein k kormánymográmen vitájában ma, elvének Giessweink Sándor ..........-a^**J**^ ■ - - ■ -A kormány, valóban kivételes, helyzetben van, mert hosszú parlamenti uraklése alatt nem emlékszik rá, hogy egy kormányprogramm felett folytatott vita ilyen hosszú időre,oyuti volna. Nemcsak hogy bősem szünetek szakították meg, hanem egy új ülésszakba is átterjed ez a vita. Mindamellett kénytelen fölszólalni, különösen a tegnap elhangzott beszéd ultán, amelyben Iktotay István hosszasan szólt a keresztény gondolatról. Nem keresztény kurzus, hanem keresztény gondolat kell, sőt nem el egy keresztény gondolat, hanem keresztény tett is kell. (Úgy van a jobboldalon.) Nagy kérdés, hogy meghozza-e a kormány azt a garanciát, hogy tetteket is hoz? A kormánynak eddigi működésében csak olyan tetteket lát, amelyek nem, töltik el sok bírálómmá. Beflották a botbüntetést, amelyet szerencsére neon alkalmaznak, megtörtént a földbirtokreform, de nem látja, hogy alkalmaznak és végül a szomorú trianoni béke becikkelyezése, amelynél csak az kívánatos, hogy ne legyen végrehajtva. A legutóbbi tettek pedig a pénzügyminiszter törvényjavaslatai a ligkülöndezőbb adókról, tudjuk, hogy fizetni kell, de nemcsak fizetni akarnak, szpenisis tetteket is akarunk végrehajtani és várjuk, hogy a kormány ezen a téren valóban tettekre határozata el magát. Alkotmányos életet és közszabadságokat Akarják továbbá azt is, hogy az alkotmányos élet felvinuljon ebben az országban. (Taps a jobboldalon.) A szocialisták mindig hasznos munkát végeztek és igen helyesen mondja Milotay, hogy ezekre az energiákra nekünk szükségünk van. (Kossá látván: Romboló munkát végeznek! Destraktivek!) A destrukció szót manapság nagyon könnyen alkalmazták. (Koszé István: Majd a Galilei-Kör.,) Bocsánatot kérek, a Galilei-Kör .* dolgozott. Ha mi keresztények dolgoztunk volna úgy, ma másutt tartanánk. Nem akarja az ördögöt a falra festeni, de óva inti a nemzetgyűlést attól, ne jól jött egy újabb Bachkorspak erre az országra, ne következzék be a spiclik rendszere, amely már körülbelül itt is van. Bekövetkezhet egy idő, amikor utunkra, akik alkotmányos életet akarnak ebben az országban, azt fogják mondani, hogy forradalmárok. Ezt fogják mondani a szabad királyválasztókra is. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Már mondják is!) Ő nem vett részt a forradalomban, a királykérdésben nem volt aktív szerepe- és az a véleménye, hogy a király az országért van, nem pedig az ország a királyért. Da, hogy mi kijussunk a tétlenségből, ahhoz feltétenlül szükséges, hogy kivirágozzanak a közszabadsága!. Hiányosnak azok a garanciák, amelyek mellett nyilvános kritikát lehet gyakorolni. Sem engedhetjük bics’ honárokat, akik ttőszabadságokat bővítsük, farmjaim ároknak leintsék . Akkor törzsdalátárék voltak, akik itt a Házban a. Kos®utb.-nótát énekelték, azok voltak Andrássáés Apponyi is, akiket erőszakkal vezettek ki innen. Elsősorban a sajtószabadságra van szükség és mikor a. sajtószabadságról beszél, nem azt kívánja, hogy a pornográfiának, a rágalmazásnak, a becsületsértésnek ajtót nyissunk a sajtóban. (Orbók Attila: Mint ahogy a keresztény sajtó teszi!) Ezt, sajnos, én is tapasztalom. A cenzúra túlkapásairól beszél. Ez nevetséges és nyilvános életünknek valóságos széyene. Felemlíti, hogy nemrég egy cikket írt az egyik lapba és először történt meg vele, hogy cikkéből, törölt * cenzúra és az első alkalommal is azt a szót törölte, hogy ,nemzetközi", olyan összetételben, amikor a nemzetközi jogról beszélt. (Nagy derültség.) Mi lesz Vsáralátva! az egyetemen, aki a nemzetközi jogot adja elő! (Bábor István: Már nem egyetemi tanár: Felfüggesztették!) Ilyen viszonyok között igazán nem szttrpithat turro arra, hogy bennünket a művelt népek közé stimitál nők. (Hogy zaj, ellent mondd rak. Ristó István : Hallatlan, hogy egy főpap ilyent mondjon!) Hit analfabéták intézik a cenzúrát? Igenis az utélim, hogy a külföldön meghallják. Páter Bangha, egy könyvében azt írja, hogy a jőzsdének és a bankoknak reformja sürgős és e téren tanulni kellene a botsevizmusstól. Én is azt mondon. Azt látom, hogy csak a rossz dolgokat tagadtuk el a bolsevistáktól. 4 jót nem. (Felkiáltások: Nem volt abban semmi jól Szabad szeresén!) A liberalizmus Apponyi Albert is azt mondta, hogy nekünk nemzetieknek teh ütmünk, de nemzetközieknek is. (Babor István: De Apponyi nem lépett be a liberális blokkba!) Nálunk nincs megengedve, hogy szabadon írhassunk olyan dolgokat, amik a műveltséget terjesztik. Mi lenne, ha nálunk Komátt, Hollandot vagy Fortier könyveit terjesztenék. Varnnak olyan emberek, akik mind érd, ami szabadság és alkotmány, destruktívaknak bélyegeznek. Gratulál a pénzügyminiszternek, aki nyíltan liberálisnak vallotta magát és ennek ellenére megnyerte a keresztény nők táborát. Pedig ezek előtt úgy festették a liberalizmust, mint magát a kárhozatot, ő mindig az ellen a liberalizmus ellen küzdött, amely elnyomja a gyöngét, főleg a gazdasági liberalizmus ellen, azonban miért akarnak önök egy báró Eötvös József liberalizmusa ellen küzdeni? (Baler István: Dehogy akarunk. Mi csak a gazdasági liberalizmus ellen harcolunk.) Olvasta a katolikusok egyik vezérének nyilatkozatát, aki liberálisnak és egyben katolikusnak vallja magát, de abba az alakulásba, amelyet ő kreált, invitálja a zsidókat is és mégis mit látunk, hogy az a lap, amelyet annak 14gé* *zét Zseli János apított, nicával.