Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-04 / 27. szám
Szerkesztéség és kiadóhivatal VI Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyedévre 120 korona, egy hóra 40 korona. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon-' korona, Jugoszláviában 2 korona 1S21 FÉR. m '00f / VIL&0 Ara 2 korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Bleckner Jn Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Duken Nachf., Rudolf Mosse. , XII. évfolyam Budapest, 1921 PÉNTEK február 4. 27-ik szám I Qptikai csalódás^'''” Ma ft’-JEOlalt a nemzetgyűlésen--Ermnek Gyula, aki minisasere volt Friedrich Istv annak, minisztere volt Husiját Károlynak, minisztere volt Simonyi- Semada;gi* Sándornak és vafztere volt néhány hét előtt gjpf Teleki PálpiS*: f ©Szólalt és nem azért emelt szót, hogy hipirfínáról és törhetetlen hűségéről hi~TriitT|| j)irtrW'rn*fttl-tii irányt, amely rendkívül sokat köszönhet Rubinek Gyu-’ának. Hiszen Rubinek Volt az, aki nevének három évtized alatt szerzett súlyával, politikai és gazdasági iskolázottságával 1919 nyarán és őszén átsegítette a Friedrich-kormányt nem egy kritikus nehézségben. Amikor Nagyatádi kivált a Friedrich-kormányból és amikor Friedrich Istvánnak nehéz gondot okozott a megüresedett tárcák betöltése, Rubinek Gyula belekarolt Csillárt Andrásba és másik oldalól Oláh Dánielbe, észrevette az odáig, ismeretlen politikai nagyságok sorában sokorópátkai Szabó Istvánt és a Sokorópátkaina semmivel sem kisebb fajsúlyú másik gazdaságpolitikust, Kreki Károlyt, és minisztere maradt az így rekonstruált Friedrich-kormánynak. Sokorópátkai, Kroki, Oláh Dániel és Csillér-y András azóta igazolták azt, hogy méltóak voltak a reájuk bízott felelősséges áfásokra. De ezt nem volt könynyű előrelátni és főleg a megalapozott presztízsű magyar politikusok között nem volt nagy a versengés azért, hogy Oláh Dániellel, Ezekivel és Sukorópátkaival üljenek egy kormányban. Rubinek nem kényeskedett, Rubinek nem rezerválta tekintélyét és tapasztalatait kényelmesebb időkre. Rubinek úgy találta, hogy nem illik habozni a munka és a tárca vállalásánál akkor, amikor válságban forog az ország, és rendelkezésére bocsájtotta magát Friedrichi Istvánnak csakúgy, mint Friedrich István utódainak. Ötnegyedesztendős miniszterségének letelte után ma szólalt fel először, mint egyszerű képviselő, Rubinek Gyula azért, mert ma ült össze először a hosszú karácsonyi szünet óta a nemzetgyűlés, és már ma csak feltételek mellett akarja támogatni a kormányt és a kormány által képviselt politikai irányt, amely pedig a magyar történet évkönyveiben összeforr majd Rubinek Gyula személyével, úgy látszik, hogy a karácsonyi szünet alatt a kormány politikája nem tanúsította azt a bölcs mérsékletet, azt a józan erényt, azt a higgadt és kemény energiát, amelyet 1919 augusztusától 1920 karácsonyáig tanúsítottak, azok a kormányok, amelyeknek erős oszlopa és nem egyszer szellemi vezére volt Rubinek Gyula. Azonban Rubinek bizonyára megvonja majd egy más alkalommal a párhuzamot kormányzásának ötnegyedévé és az azóta letelt hetek közt, és kimutatja azt a nagy hanyatlást, amely például a közrend és a jogbiztonság területén következett be, mióta Rubinek nem miniszter. Hiszen emlékezünk még arra,, aminek alig van több mint egy esztendeje. Rubinek fennjárt Kecskeméten éppen, amikor kritikus napokat élt át Kicsikémét és Rubinek erénye, Rubinek férfias bátorsága, Rubinek kemény ökle csodákat művelt. Ezt számon tartja, majd a magyar történetírás Rubinek Gyula politikai szerepének mérlegelésénél és értékelésénél. Ismételjük, na nem akarunk elébevágni annak a párhuzamnak, amelyet Rubinek von ,majd a most és a jelen között és csak egy kis optikai csalódásra szeretnénk figyelmeztetni a volt földmivelésügyi minisztert, egy kis optikai csalódásra, amely ma félrevezette Rubinek Gyulát akkor, amikor élesen és alaptalanul megtámadta a cenzúrát. Mi, tikik mindennapos érintkezésben vagyunk a sajtótájékoztató bizottsággal és így mindennap módunkban van közvetelenül tapasztalni a sajtóval szemben követett eljárási módot, a legteljesebb őszinteséggel biztosíthatjuk Rubinek Gyulát arról, hogy a lápok szabad mozgását ma igazán nem korlátozzák szigorúbb határok, mint amilyenek Rubinék Gyula minisztersége alatt korlátozták, sőt az a benyomásunk, hogy a szabad mozgás lehetősége szinte számbavehetően megnövekedett, éppen a fözelmúlt hetekben. Optikai csalódás tehát Rubinek Gyula részéről, ha úgy látja, hogy a minisztersége alatt kifogástalanul irányított sajtótájékoztatás ma nem működik többé olyan kifogástalansággal, mint ahogy minisztersége alatt működött És Rubinek Gyula ma még egy mriásodik optikai csalódásnak is áldozatává lett és nem kenyerünk ugyan a sajtó tájékoztatására berendezett intézmény védelme, de a tárgyi igazság alapján jój is képteleztek Kantjunk a Rubinek által kifogásolt intézmény mellett és Rubinek ellen állást foglalni. Rubinek piai beszédében felolvasott néhány törölt részletet a róla irott cikkekből, olyan részleteket, amelyeknek kimaradása, nézete szerint, elferdítené a róla irot cikkek értelmét, és ezért azt a vádat emelte, hogy a cenzúrát szubjektív mérlegelések irányítják, nem pedig objektív szempontok. Nos, mi igazán mindennapos tapasztalatból ismerjük a sajtótájékoztató-bizottság működését és így kötelesek vagyunk leszögezni azt, hogy a bizottság működése még csak egy halvány árnyalattal sem szubjektívabb, mint volt a cenzúráé Rubinek minisztersége alatt akkor, amikor Rubinek nyilván Akormányzópárt imprésre értekezletet tartott, amelyen ötórás izgalnhyrvita után elfogadták a szikbad királyválasztóknak azt az induiválijágított elyben követelték, hom fa párt helyez kg/ji mind mondottan a szabad királ választásilléspontjára. Ez az indítvány ,mi van étemff!f?!!Tal győzött Teleki indítványával szemben, amely a királykérdés kikapcsolását ajánlolta éss amely ötvennyolc szavazatot kapott. f Tateki a király kérdésről Az értekezleten, amelyet Prohászka Ottokár valamivelfiat óra után nyitott meg, megjelent a kormányzó pártnak valamennyi Budapesten tartózkodó tagja. Feszült jyiagöWflSSn emelkedett szólásra gróf'í£tíató®*^i miniszterelnök és hosszabb beszédben indokolta meg azt az álláspontját, hogya királykérdés megoldását továbbra ,is ki kell kapnesetet az aktuánis problémák közül. A párt — mondata — változatlanul az 1920. évi I. t.-c. alapján áll. Ez a törvény lehetővé tette a királykérdésnek oly időben való ,szabályozását, amikor a nemzet egész, jövőjével oly szorosan egybefond kérdés, megállapodottabb belső és külső viszonyok között, azoknak komoly mérlegelésével, de kellő távolságban a forradalmak izgalmaitól és a békekötésnek reánk nehezedett külső kényszerétől úgy a magyar ataüzet akaratának teljes szabadságával, mint nemzet méltóságunk teljes megóvásával és ítéletünk teljes világosságával lesz megoldható. Változatlanul — ezen kérdés megoldása, sőt felvetése előtt — szükséges alkotmányunknak kérünk demokratikus felfogásának és népünk akaratának megfelelő kiépítése és a nemzet erkölcsi és gazdasági konszolidációjának megalapozása. Elvégből kell meghozni a nemzetgyűlésnek azon gazdasági, szociális, kulturális és közgazdasági intézkedéseket, melyek a ferdult jogrend teljes helyreállítására, a nép széles rétegének a közügyekbe való bevonására, a földműves- és munkásosztály érdekeinek megvédésére és gazdasági felvirágoztatására és a keresztény nemzeti gondolatintézményes fejlesztésére szükségesek. Ezen legszükségesebb alapok lefektetése előtt a királykérdés iövetése időszerűtlen és ezért elítélendő és megakadályozandó bármily célzattal folytatott propaganda és minden olyan mozgalom, mely a kérdésnek idő előtt való felvetésével alkalmas arra, hogy nyugatalanságot, izgalmat idézzen elő és ezáltal elvonja a nemzetgyűlést is legégetőbb feladatának komoly teljesitésétől. Kéri a következő határozati javaslat elfogadását: „Az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda- és Földmivespárt változatlanul az 1920. évi I. t.-c. alapján áll. Minthogy azok az indokok, amelyek akkor a királykérdésnek függői)',úttartását szükségessé tették, ma is fennállanak. a párt a kérdés felvetését nem tartja időszerűnek, a királykérdést nem tárgyalja és elítél minden olyan politikai akciót, amely, addig, míg a helyzet részben lényegesen meg nem változik, azt előtérbe állítja, elítéli és megakadlyozandóiak tar bármily célzatú propagandát." A. karlisták buta szekértolója Gróf Alfeleki Pál ,miniszterelnök után Simányi Semadam Sándor volt miniszterelnök előterjesztette a szabad királyválaszték ismeretes javaslatát, amely igt hangzik:- Mondja ki a párt, hogy a szabad kiuttulási fiáramének alapján áll és ezt törvényesekmaránjamegvalósítani. Gyávaság volna a nemzetgyűléstől. — mondotta Simonyi — ha nem végezné el azt a feladatát, amelyet az ország rá«liett, ő maga is azt vallja, hogy IV. Károly Magyaroradág koronás királya, azonban az eckartsaui nem talált kifogásolni valót a cenzúra működésén. Optikai csalódás az, ha Rubinek, a képviselő, más,képp is él a sajtó irányításánál követett politika fölött, mint ahogy Rubinek a miniszter ítéli. Ez a politika talán változott valamelyest Rubinek távozása óta, de egész bizonyosan nem közeledett azóta egy lépéssel sem az elfogultság, a rövidlátás, az igazságtalanság felé. Rubinek nagyon téved akkor, amikor ma vádat emel egy olyan sajtópolitika ellen, amelynek inaugurálásában igen nagy része volt, és amely legföljebb előnyére változott meg, de semmiesetre sem hátrányára, mióta Rubinét nem miniszter többé, levélre válaszolni kell. Helyeselné a királykérdés kikapcsolását, ha nem látná, hogy a karlisták mozgolódása és a kormány erőtelensége következtében a szabad királyválasztók pozíciókat vesztenek el, a karlisták pedig állandóan poéneket nyernek. Bizalmatlan a kormány iránt, mert meg van győződve arról, hogy a kormány tagjai maguk is karlista érzelműek. ő magaban-edig Habsburgellynel politikát folytatott. Négyszáz ötvenéves rabság után a nemzetnek kötelessége élni a szabad királyválasztás jogával. A karlisták azt a hírt terjesztik a szabad királyválasztókról, hogy ők protestáns királyt akarnak játébozok, ez ellen az aknamunka ellen és hamgsuttoz már, hogy nem akar öntudatlan, buta szekértolója lenni a karlis-táknak. A szabad királyválasztókfiaik nem szabad fényírül nézni a karlisták szervezkedését és ezért kéri indítványának elfogadását. Simonyi-Semadam Sándort beszéde közbeni a keresztény szocialisták állandóan izgalmas közbeszólásokkal zavarják- Grieger Miklós egy ízben azt kiáltotta Gróf Bethlen István a gyávaságot abban látni, ha népszerű jelszavak terrorja alatt oldanák meg ezt a kérdést. Simonyi is más állásponton volt mint miniszterelnök, ő se nem karlistai, se nem szabad királyválasztó, hanem a«-Mawfilló független nemzeti " Magyarországepányf*vallja, ellenzi Simonyi javaslaiá Imi,, wiWitTin is mert a kérdés megoldását nem tartja időszerűnek. Utalt a francia példára. Franciaországban négy évig folyt a harc az egyes királyjelöltek között, amelynek végén egyik királyjelölt sem győzött, Franciaország pedig köztársaság lett. .Amennyiben a párt elfogadja Simonyi-Semadam Sándor indítványát, magára nézve le fogja vonni a konzekvenciákat. Szerencsés utat, —kiabálták Bethleninek a szabad királyválasztók. — Rubinek Gyula hangoztatta, hogy a nemzet közvéleményét nem lehet elhallgattatni, mert ez forradalomra vezethet. Hajlandó közvetítő indítványttenni, amely szerint a párt küldjön ki egy bizottságot a párt alkotmányjogi álispontjának megszövegezésére, azonban ha ezt nem fogadják el, csatlakozik Sumonyi javaslatához, s Dömötör Mihály szinténi csatlaskánt Simonyi t a szakasz kiadáíyválasztók. Leszavazták'a miniszterelnököt — Kettészakad a kormányzópárt