Világ, 1921. március (12. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-05 / 48. szám

Szerkesztőség M fcfsddhivstsl VI., Andrássy-út 47. ti. Előfizetési ám­ Magyarországban. Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyed* évre 120 korona, egy bóra 40 korona. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­kon - korona, Jugoszláviában 2 korona „ / g::\ - ÁTVETTt__- y ára 2 korona "I "" Hirdetéseié felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blockner J.F Blau J*, Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tet­czer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwary József, Siklay, Kezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban, Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Du­­kes Nsch­r., Rudolf Mosse. XIL évfolyam Budapest, 1921 SZOMBAT március 5* 43-ik szám 0 * "**%,h 19 t MAR. IV. Q ) / / ­ Elégedetlenek a kisgazdák ! Az­ elmúlt négy nap alatt a politikában nevezet­­teseibb esemény nem történt. Politikai körtriften ugyan nagy fontosságot tulajdonítanak dupnin hogy gróf Andrássy Gyula meglátogattagat Tatádi Szabó Istvánt, értesülésünk szerint azonban ez a látogatás tártán udvariassági aktus volt, amennyiben And­rássy, mint a keresztény párt vezére, szükségesnek tartotta, hogy a kisgazdapárt vezérével a két párt együttműködésének torvábbi feltételeit nagy általá­nosságban tisztázza. A kisgazdapártban bizonyos elégedetlenség tapasztalható a kormány működésével szemben. A Párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen újból kimondották, hogy ragaszkodnak a szabadforgalom helyreállításához és követelik, hogy a belügyminiszteri tárcát kisgazdapárti politikussal töltsék be. A pártban mutatkozó ellenzéki hangulat elsősorban erre a két kérdésre vezethető vissza. X­ass József közélelmezési miniszter ma már maga is haj­­landó a szabadforgalom helyreállítására, de a bele­egyezéseit még feltételekhez köti. Nevezetesen az ellátatlanok néhány kategóriába számára feltétle­­nü­l le akarja foglalni már a csáplésnél a termést. A kisgazdák bizalma végleg megingott Vass József­­ben, berzenkedésüknek azonban fő oka az, hogy Teleki semmi hajlandóságot sem mutat a­ belügyi tárca betöltésére. Ma azután erre vonatkozólag egy olyan kombináció látott napvilágot, amely vég­képp elkedvetlenítette a kisgazdákat. Arról van ugyanis szó, hogy Tomcsányi Vilmos Pál eddigi igazságügyminiszter végleg belügyminiszter marad, az igazságügyi tárcát pedig ez esetben Bernolák Nándorral töltik be. Úgy a szabadforgalom helyreáyitásr ám, mint a rekvirálások körül tapasztalható visszaélések megszüntetésére, valamint a belügyi tárca betöltésére nézve a párt egyes frakciói között nincsenek eltérések. Más oldalról azt az információt kaptuk, hogy Teleki a belügyi tárcát azért nem töltötte be, mivel sztrájk alatt ezt fölöslegesnél­ tartotta. Az állami és társadalmi­ rend hatályosabb v­­­Hétfőn délelőtt kezdődött meg a londoni konfe­rencia, amelynek az a hivatása, hogy meghallgassa a német kormány és a német gazdasági­­szakértők állásfoglalását a német jóvátétel, vagy egyszerűbben szólva, a német hadisarc tekintetében hozott párisi határozatokra nézve. Dr. Simons német külü­gy­miniszter beszédének meghallgatására összegyűltek a párisi konferencia összes résztvevői. Lloyd­ Iranc efra elnökölt, és a patkóalakú asztalnál helyet foglaltak lord Curzon külügyminiszter, Chamberlain, a­ kincs­tár első lordja, Briand francia miniszterelnök, Loucheur, aki Glemenceau-nak vett gazdaság tanács­adója és akit Briand, újból maga mellé vett, Berthe­­lot, a francia külügyminisztérium főtitkára, gróf Sforza, s az olasz külügyminiszter és Hayashi londoni japán nagykövet. A patkóalakú asztallal szemben egy kis négyszögletű asztalnál ültek a német delegá­tusok, középütt, Simons külügyminiszterrel. A német delegátusok belépésekor az entente delegátusai felállottak helyükről, Lloy­d George né­hány lépéssel eléje sietett Simons-nak, kétszer meg­rázta kezét és örömének adott kifejezést, hogy­ a német külügyminiszter kissé meghízott és jobb szín­­ben van, mint volt Spaaban, amikor .Lloyd George először találkozott Simons-szal. Az ülés megnyitása után Lloyd George hangsúlyozta azt, hogy a spaai értekezlet tanúsága szerint, a személyes megbeszé­lések könnyebben vezetnek célhoz, mint a jegyzék­­váltások és ezért fárasztotta Londonba a német kor­mány képviselőit. Majd pedig megkérdezte tisztelt kollegáját, Simons külügyminisztert, hogy van-e ki­relméről szóló javaslat vitájához eddig tizenheten iratkoztak fel. A nemzetgyűlés tagjai egyébként nagyban ké­szülnek a debreceni nagytemplom felavatási ünne­pélyére. Eddig hatvanöt képviselő jelentkezett, fele­­kezeti különbség nélkül, a debreceni útra. Kovács J. István a kisgazdapárt tegnap esti értekezletén ezzel jelentette be, hogin a debreceni nagytemplom felava­tása demonstrálni fogja, ho­gy Magyarországon a fe­lekezeti béke megdönthetetlenül fennáll. Itt említjük meg, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének azt a plakátját, amelyen bekötött szemű munkások hosszú sora előtt egy vörösruhás pajeszos zsidó látható, aki röhögve emeli fel arca elől az álarcot, ma kifüggesz­tették a kisgazdapárt előcsarnokába is. " Változtatások az állami és társadalmi rend hatályosabb védelmér­ől szóló javaslaton A nemzetgyűlés mai ülésén Bróda Ernő a többek között megemlítette azt is, hogy^z eszság­­ügyminiszter Aj javaslata lehetgji)8B0­f'-teszi a kül­földi lapok tAddsitóinakja*i*ítf&ját. Ez ügyben ma értekezletet íutottaJ^flflelyen részt vett Tomcsányi Vilmos Pál igaszségálymi­ni­s­zter, Gratz Gusztáv­­kül­ügyminiszter és az állami és társadalmi rend hatá­lyosabb védelméről szóló javaslat előadója, Bernolák Nándor is. Az értekezleten képviseltette magát a külföldi hírlapírók sz­edikátusa is. Egyhangúsan el­határozták, hogy a javaslat kérdéses pontjait lénye -­­ gesen módosítani fogják,, már csak azért is, mivel nem akarják azt a látszatot kelteni, mintha Magyar­­országnak volna eltitkolni valója a külföld­i előtt. Nem akarják semmiképpen sem korlátozni a hír­szolgálat szabadságát és büntetni csak azokat kí­vánják, akik tudva valótlant állítanak. Itt említjük meg, hogy a külföldi hírlapb­ól, szind aktusa, Turr Béla vezetésével, m­a délelőtt tisztelgett az igazság­­ügyminiszter előtt és átnyújtotta neki azt a­ memo­randumot, amelyet O­ronz Ernő a nemzetgyűlésen ismertetett. A vagyonváltig tárgyalására Hegedűs meg­hívja az érdekképviseleteket A pénzügyi bizottság ma délután értekezletet tar­tott, amelyen Hegedüs Jol­án­t pénzügyminiszternek a vagyonváltságra vett pakozé .javaslatát tárgyalták. Az­­értekezleten elhatár­ozták, hogy a javaslat megvitatá­sára egy szélsőbb bizottságot küldenek ki, amelybe Hegedűs Tiránt pénzügyminiszter javaslatára meg fog­ják hívni egyes érdekképviseletek az OMKE, az OMGE, a GyOSz és ti TÉBE megbízottait is. Hegedűs kijelen­tette az értekezleten, hogy javaslatának általános in­tézkedéseihez feltétlenül ragaszkodik, azonban a rész­letekben hajlandó minden elfogadható és helyes érve­lésnek helyt adni. fogása az ellen, ha a konferencia a jóvátétel kérdé­sének tárgyalásával kezdi m­eg munkáját­? Az udva­rias szavakra Simons angolul válaszolt néhány ud­varias szóval, majd pedig német nyelven mondotta el expozéját, amelyet azután angolra, majd fran­ciára fordított.. A német expozénál csak Austen Chysdfeflain csinált jegyzeteket, míg a többi delegá­­l­tus csupán az angol és a­ francia fordításnál kezdett figyelni. 265 milliárd helyett 30 milliárd Múlt pénteken vett búcsút Simons a német birodalmi gazdaságii^awfStól, mielőtt elindult volna londoni útjácS­^fí^ülés lefolyása szinte dramatikus volt. A munkaadók nevében Siemens szólalt fel, mint a német nagyipar egyik legtekintélyesebb képviselője és mint a nagy Siemens fia, majd szót emeltek a munkásoknak, a mezőgazdasági társas­a­­­lomnak, a bankoknak képviselői és sorsában, arra hívták fel a külügyminisztert, hogy a német nép teherbrásán felül semmiesetre se tegyen engedmé­nyeket Londonban. Emi­nana nép létéről, vagy nem­létéről van szó-- ez volt a beszédek alap akkord­ja és a trvingulat ■ olyan ünnepélyes vo­lt, mint amikor Weismarban a párisi béke elfogadása vagy vissza­utasítása felől döntött a német nemzetgyűlés. Simons ígéretet, vagy inkább fogadalmat tett arra nézve, hogy a gazdasági tanács kívánságához képest fog eljárni, a gazdasági tanács tagjai pedig föl­­emeelkedtek helyükről, mikor a külügyminiszter tá­vozott közülük, hogy elinduljon nehéz útjára. A pályaudvarnál nagyobb tömeg gyűlt egybe és fest­éleiben, fest­éleiben Máltásokkal búcsúzott a kül­ügyminisztertől. Simons ellenjavaslatának részleteit nem ismer­­­­ték Németországban és így feszült várakozásokkal néztek a londoni jelentések elé. Simons mindenek­előtt hangoztatta, hogy a Parisban felállított köve­telések teljesítése lehetetlen. A hatmilliárd arany­­márkás annuitás bekövetkezésétől fogva Német­országban az átlagos adóteher 1599 papírmárka volna, a francia 390 papírfrankkal szemben, úgy, hogy a német birodalom kénytelen volna a nemzeti jövedelem negyvenegy százalékát lefoglalni, míg Franciaország csak a nemzeti jövedelem 12,2 száza­lékát veszi igénybe az állam céljaira. Mással, mint az export többletével nem lehet hadik­árpótlást fizetni, már­pedig a német külkereskedelmi mérleg nem fölösleggel záródik, hanem legkevesebb 215 milliárd aranymárka deficittel, noha Németország a legszigorúbb létminimum határára fokozta le be-­ hozatalát. Ahhoz, hogy az entente követeléseinek­­ teljesen eleget tegyen Németország, 40 milliárd­ aranymárkára kellene fokoznia jelenleg 5 milliárd aranymárkás kivitelét és ezt annál nehezebb meg­­tennie, mert másban, mint indusztriális készáruk­ban a Csonka-Németország nem érhet el jelenté­kenyebb exportot, már­pedig az egész német indusztriális termelés értéke 1913-ban nem haladta meg a jóvátétel teljesítéséhez szükséges export harmincöt százalékát, a 14 milliárd aranymárkát, noha a termelés feltételei természetesen sokkal kedvezőbbek voltak 1913-ban és a termelés bázis sokkal szélesebb, mint 1921-ben. . Szigorú b ügeti Ezután Simons.4­661 formalizta ellenjavaslatát, amely szerint a Párisban meghatározott 265 milliárd aranymárka helyett Németország felajánlja 50 milliárd aranymárka fizetését rövé­bb idő alatt, mint amennyi idő alatt Párisian követelték a 265 milliárdot. Azonban az ötven milliárd aranymárkába Simons belekalkulálta 20 milliárd aranymárkával az entente által átvett német kereskedelmi hajókat, az entente birtokába szállott német koloniális befek­tetéseket és az entente által átvett egyéb német va­gyontömegeket, amelyek a berlini számítások szerint harmincöt és nem 20 milliárd értéket képviselnek. 50 milliárd aranymárka a tizenkétszerese annak, amit Németország vetett ki Franciaországra 1871-ben és Keynes számítása szerint Németországtól nem le­­­­het racionálisan többet követelni, imánt 2 milliárd angol fontot, tehát 40 milliárd aranyimárkát, amibe Keynes szintén belek­alkul­álja a német kereskedelmi hajóknak és az entente által rekvirált egyéb német vagyonnak értékét. A patkóalaku asztalnál mosolyogva hallgatták meg azt, amit a téglaalaku asztalnál mondott el Si­­most külügyminiszter és Lloyd George röviden azt, kérdezte az expozé után, hogy nem kívánja-e Si­mons, hogy az entente-hatalmak fizessenek Német­országnak jóvátétel fejében néhány milliárdot? Majd pedig kijelentette, hogy a német ellenjavaslat nem lehet tárgyalási alap és egy ilyen ellenjavaslat után egyáltalán kétséges az, hogy érdemes-e a tár­gyalásokat felirtatni. Ezzel véget ért a keddi konfe­rencia és az entente delegátusai köszönés nélkül váltak el a német kormány képviselőitől. A fogadás és a búcsú között olyan markáns volt az ellentét, hogy szinte nehéz­­rögtönzésben hinni. Négynapos ultimátum Ezután az intenne megbízottai külön folytatták a tanácskozást­ és az a hír terjedt se, hogy küszöbön áll a Bhur­ vidék katonai ^megszállása, minden újabb­­árnyalás nélkül.^Mohban az entente válasza végül mégsemLypste lesz olyan drasztikus, mint amilyennek a pesszimistáik hitték. Simons külügymi­niszter négy napos lejáratú ultimátumot kapott­ Lloyd George aláírásával. Ez az ultimátum ismétli, hogy a ném­et ellenjavaslat teljesen tarthatatlan és a német delegátusoknak négy nap alatt kell kijelente­­niök a párisi határozat elfogadását, mert különben az entente megszállja Düsseldorfot és a Rajnainak két szénkikötőjét, és ha a német delegátusok még a két szénkikötő megszállása után sem határoznák el­ magukat a párisi határozat akceptálására, akkor a gazdasági retorziók ösvényére lépnek az entente­­hatalmak. A Rhur-vidék megszállása helyett tehát csak két rajnai kikötő, és az ultimátum azonfelül kijelenti, hogy a párisi határozat végrehajtásának módozatairól készségesen tárgyal a német megbízot­takkal a londoni konferencia. Úgy látszik tehát. A londoni konferencia

Next