Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-01 / 94. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal V­., Andrássy­ út 47.sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre 240 kor, negyed­évre 120 kor, egy hóra 40 kor. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. XII. évfolyam , Budapest, 1­921 VASÁRNAP május I. 94-ik szám g *~''g*:* , * I *tV­ Wasel? * Bivétetan^J^traapeEtCB * % ILaBlockner J., Blair MfiZb­­és/T&sa, Győri és Nagy, Jajpy és Társa ,'ATenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bemét hirdetési kio­­ttákban Bécsben : Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachfolge­, Rudolf Klosse. Az összes ellenzéki képviselők felszólalnak a költségvetési vitában Az Ellenzéki pártok és­­ politikusok taktikai­­ együttműködésére töörtént megállapodások egyik eredménye az, hoggy a költségvetési vita igen széles keretbe­­ fog aozogni, mert az ellenzéki képvise­lők sziren felvéter nélkül fölszólalnak majd, hogy a maguk szempontjából állást foglaljanak a kor­mány egész politikájával szemben. Határozati javaslat a szabadságjogokról Az amidesztiarendelet végrehajtásának ellen­őrzését, az internáló­táborok föloszlatását, a gyü­lekezési jogi és a sajtószabadság biztosítását min­den ellenzéki csoport követelni fogja és erre nézve közös hat­ozati javaslatot fognak előterjeszteni. A kisgazdapárt nagy része osztozik ezekben a kí­­vánságokban, sőt fa­ls felfogás alakult ki, hogy az ellenzéki kétfü­sselők voltaképpen a kisgazdapárt felfogását teszik magukévá ezekben a kérdések­ben. Ennek ellenére nem valószínű az, hogy a kis­gazdapártnak egy nagyobb csoportja fogja aktívül támogatni az ellenzék követeléseit. A párt ugyanis arra az álláspontra helyezkedik, hogy keze meg van kötve és kénytelen megmaradni a kormány­alakulás alkalmával szabott keretek között. Tehát egyelőre nem csatlakozhatnak nyíltan az ellenzék követeléseihez. Hallatszanak azonban olyan han­gok,­amelyek attól tartanak, hogy a párt kockára teszi a közvélemény előtt idáig szerzett pozícióját akkor, ha nem halad tovább a politikai konszoli­dáció útján és ehelyett szembehelyezkedik azok­kal a politikai mozgalmakkal, amelyek a konszo­lidáció kiépítésére törekszenek. Erről az oldalról igen éles kritika hangzott el a kisgazdapártnak az elmúlt hetek folyamán tanúsított egész magatar­tása fölött, mert úgy vélik, hogy ezzel a magatar­tással a kisgazdapárt máris következetlenné vált és most még inkább következetlenné válik idáig vallott politikájához. * Nyolcórás ülések Az Andrássy pártban a szélesmedrű költség­­vetési vita kapcsán felmerült az a terv, hogy indít­ványozni fogják a nyolcórás ülések tartását, mert nem akarják, hogyha költségvetési vita túlságosan hosszú ideig vonja el a nemzetgyűlést a törvény­­hozás munkájától. Az Andrássy-pártban­­megvolna a hangulat arra, hogy keresztülvigyék a nyolc­órás ülések tervét, azonban úgy tudják, hogy gróf Bethlen István nem helyesli az indítványt. Bethlen nézete szerint ugyanis a minisztereket túlságosan elvonná az adminisztratív munkától az, ha a nem­zetgyűlés délelőtt és délután tartaná üléseit. Az új pártalakulás Egyes esti lapokba szívas fi­rt adtak egy új párt­­alakulásról, amely, Baltazár Dezső püspök vezetése alatt egyesítené a régi függetlenségi pártot és a nemzetgyűlés Rassay-csoportját a liberális blokk egyes elemeivel. Ez a hír azonban nem ,fedi a té­nyeket. Baltazár Dezső püspök nem ambicionál és nem vállal pártvezéri tisztséget, hanem ellen­kezőleg, megtartja pártonkívüli állását és teljes függetlenségének megóvásával vesz részt a liberá­lis blokk tevékenységében. A liberális blokk ter­mészetes erejéhez képest támogatja az ellenzéki képviselőknek a szabadságjogok helyreállításáért megindított akcióját, azonban ezt a keretet nem lépi át és nem akar összeolvadni az ellenzéki cso­portok egyikével sem. Éppen ezért alaptalan a hí­reknek az a része is, amely egy ilyen alakulásban Hadik János grófnak szánja a vezérszerepet. * Giessuwin a nyugati kapcsolatokról Ma este Ja Vls­ ik kerületi függetlenségi és 48-as pártkört Giesstveity­ Sándor tiszteletére va­csorát rendezett, amelyen melegen méltatták mint tudóst, humanistát és^politikust. P. Ábráhám J­ezső elnök mondta az első felköszöntöt.­­e idében Pázmány Péterhez hasonlí­totta Giessweint. Pázmány azzal tett nagy szolgálatot egyházának és vált nemzete és egyháza büszkesé­gévé,­­hogy belekapcsolódott a modern kor szellemébe és felismerte a nagy igazságot: egy nemzetet a hala­dás utján megállítani nem lehet. Meleg szavakkal illette Giessweint, mint a nemzeti konszolidáció bátor harcosát és a jövő kibontakozás erős reménységét. Giesswein Sándor emelkedett ezután szólásra. Gondolkozóba esem, mondta, hogy miért ünnepelnek most engem. Egyet tökéletesen tudok: azt hiszem, azért ülök itt a mai vacsora középpontjában, mert korra nézve a legöregebb vagyok azok közt a bátrak között, akik két hónappal ezelőtt egy deklarációt tettek közzé az alkotmányosság újjászületése érdeké­ben. Itt az ideje, hogy az egyenlőség helyreálljon. Szerintem Magyarország fennállása óta a két ellen­tétes áramlat ütközőpontjában áll. A középkorban nyugat felől a germán, kelet felől pedig a bizánci­­kultúra hömpölygették hullámaikat az ország felé. Magyarország mindig igyekezett szoros kapcsolatban állani a nyugati műveltséggel, később is, a szabad-., ságharc leverése után, amikor szomorú napok virrad-c­ tak a magyarságra kint élő barátaink a nyugati de­­mokratikus szellem ápolói voltak. És amint ezek a­­ szálak, amelyek a­ nyugattal összekötöttek minket, oszlani kezdtek, úgy kezdett alászállani a nyugati művelt államok előtt a mi műveltségünk becsülete. Nagyhatású beszédének elhangzása után egymásután emelték poharukat egészségére­­.Virág Géza, Bárczy István, Farkas István, gróf Batthyány Tivadar és Drozdy Győző. Batthyány felköszöntésében, mint a­ Szent István­ Társulat tagja, hevesen kikelt az ellen a méltatlanság ellen, amely a Szent István-Társulat­­ban Giessweint érte. Különösen az ellen fakadt ki, hogy Giesswein helyére, akinek tudományos műkö­dése az egész magyar kultúra kincse, egy olyan em­bert választottak, akinek tudományos működése csak az Alkotmány című lap forradalmi számaiban található. A tömegével összemérve, csakugyan szinte kevésnek látszik az a 21 milliárd frank, amelyet a francia kormány idáig engedélyezett és­ folyósított a né­met jóvátételi számla terhére a károsultaknak. Azonban a francia kamarában éppen a minap emeltek szót az elpusztított vidékek képviselői és például Crespel, aki a kormány hívei közé tar­tozik és egy lelkes beszédben helyeselte Briand politikáját, ebben a beszédben a következőket mondotta: — Az igazságosság és a jó erkölcsök egyaránt azt követelik, hogy kíméletlen szigorral kényszerítsük a németeket a fizetésre. Engem az elpusztított vidékek küldtek a kamarába, én ismerem ezeket a vidékeket és látom azt, hogy Lens-ben, Albert-ben, La Bassée­­ban, Bailleuil-ben az elmúlt két évben még egyetlen ház sem épült fel a németek által elpusztított 1500, 2000, 3000 lakóház közül. Romok jelzik az utcák nyomát ezekben a városokban és csak romhalmaz jelzi ma­ is egész községek helyét. Mai márkákban közel 100 milliárdot folyósí­tott idáig a francia kormány az újjáépítés minisz­tériumának, az elpusztított vidékek kiürítése óta eltelt huszonhét hónap alatt és egész városokban, egész falvakban, éppen a leginkább sújtott váro­sokban és falvakban nem épült fel egyetlen lakó­­ház sem ... Ez sajátságos, igen sajátságos és önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy mire fogyott el a 21 milliárd frank, a közel száz­­milliárd márka. Erre a kérdésre „válaszolt" a francia kamara újjáépítési bizottságának elő­adója, D'Aubigny és a következőket mondta: — Ha nem részletezzük precízül a kiadásokat, akkor számolnunk kell azzal a szemrehányással, hogy tékozlóan bántunk a pénzzel. Tehát a bizottság kon­statálta, hogy egymilliárdot fordítottak támogatá­sokra, 400 millió volt a kezelési költség, másfél­­milliárd az újjáépítési minisztérium alapja, 4 milliárd fogyott el vásárlásokra, 13,935 milliót pedig előlegek formájában költött el az újjáépítés minisztériuma. Ez a precíz és részletes elszámolás csakugyan mindenkit meggyőzhet arról, hogy az újjáépítés minisztériuma gondosan, takarékosan, produktí­­van gazdálkodott. 1500 millió alap gyanánt, 4000 millió vásárlásokra, 13,935 millió előlegekre, 400­­millió kezelési költségekre . . . Aki ennél többet is követel, még pontosabb adatokat, még nagyobb részletezést, az nyilvánvalóan rosszhiszemű és alap nélkül gyanúsít. Azonban Franciaországban is történnek gya­núsítások és szóhoz jut a rágalom.­ így például Inghels képviselő a kamara ülésén többek között a következőket mondotta: — Nem a milliók százaival, hanem a milliárdok­­kal pazaroltak. Itt van kezemben a hivatalos lajstrom, amely szerint 32 nagyiparosnak 1112 millió frank előleget folyósítottak eddig, tehát fejenként átlag 35 milliót. A Kuhlmann-féle vegyigyár 90 millió frankot kapott, Lepoutre gyáros Roubaixban 67 millió fran­kot, noha a gyárépületek és a gépek teljesen intaktak és a németek csupán az árukat vitték el. Masurel gyáros Tourcoing-ban 25 millió frankot kapott, noha gyárai és gépei szintén nem szenvedtek károsodást. Az ansini kohóművek 99 milliót kaptak idáig,­­az anichei bánya 157 milliót. De ennek van is látszatai. Nem nehéz megállapítani azt, hogy az elpusztított vidékeken rekonstruált gyáraknál a beépített terület a többszörösét teszi a réginek. És a gyárosoknak ter­mészetesen semmibe nem kerültek az új építkezések. Régi, elavult gyárak helyett most vakítóan modern gyárépületek emelkedtek fel, amelyekben a régi, el­avult gépek helyett vakítóan modern gépek dolgoz­nak, szintén a német jóvátételi számla terhére folyó­sított állami előlegekből. Eszerint 13,935 millió előlegnek és a vásár­lásokra költött 4 milliárdnak legalább egy részét nem a földjükről elűzött parasztok kapták, nem is az északfrancia városok szegény emberei, ha­nem elsősorban a gyárosok, az iparvállalatok tu­lajdonosai, akik ezekből az előlegekből a régiek­nél nagyobb, a régieknél modernebb gyárakat építettek és gépeket vásároltak, anélkül, hogy ez pénzükbe került volna, sőt talán még tiszta hasz­nuk is ma­radt ebből az üzletből. Azonban Inghels elmondott még néhány adatot, amelyek talán frappánsabbak az előbbieknél is. — A munkások a/*Elpusztított vidékeken ba­rakkokban és nem egyszer rosszul összetákolt ba­rakkokban laknak, vagy félig-meddig fedél alá vont romok alatt. Pincékben húzódik össze több család, a falu minden utcája még csupa­ rom, azonban már elegánsan ívelnek a magasba a község nagybirtoko­sának újjáépített kastélya, a réginél impozánsabb templom és a valósággal monumentális gyárépületek. Azok­­ a parasztgazdák, akik a sörgyárak, vagy a cukorgyárak számára termelnek cukorrépát és árpát, már megkapták házaikat, néha szebbeket, kényelme­sebbeket a régieknél. A többi parasztgazda még fe­­dé­l­­nélkül nyomorog, vagy olcján Meialen­es, hajlékot koefficiens, az előlegek és az ablaküveg Ez az algebra politikába és sziki­litikának, mert az az 1914. évi ér® Németország kánt vidékek lakossági mindenesetre több­­ kifejezés most bevonutt*a világ­­:e tengelyévé lett az európai po­­koefficiens ma az­ j jelenti, hogy knáll hány­szorosával tartozik pótolni az eltresztított francia­it és vállaltait. Ez a kárpótlás Vörösanyag hat-hét év előtt ki­alakult forgalmi értéknek, hiszen a francia frank száz svájci centime helyett csak negyven svájci centime-ot ér és a svájci frank vásárlóereje­ is jelentékenyen kisebb, mint volt 1914-ben. Azon­ban a „többszörös" nagyon elasztikus fogalom és ezt az elasztikus fogalmat Loucheur nagyon kitá­gította, mikor a Leygues-kormány bukásával és Briand negyedik miniszterelnöksége által újból miniszter lett és megint kezébe került az újjá­építés munkájának irányítása. „A hármas, a né­gyes, az ötös, a hatos koefficienssel nem tudom elvégezni az újjáépítést ezzel a kijelentéssel fog­lalta el megint a miniszteri íróasztalt, de nem ha­tározta meg, hogy mi az a koefficiens, amivel már lehet építeni. Most azután Loucheur, miután a nagy világgazdasági krízis hullámverése elérte Franciaországot is és sok tekintetben ötven száza­lékkal nyomta le az árak színvonalát, sőt olyan eltolódásokat idézett elő, hogy Franciaország még egy év előtt 126 shillingért vásárolta az angol szén tonnáját, most pedig az angol piacon ad el har­minchárom shillingért német reparációs szenet, amelyet odahaza nem tud felhasználni. Loucheur kijelentette azt, hogy bizonyos esetekben indo­koltnak tartotta a tizenötös és a tizenhatos koeffi­­nert, siémít Mereziji a francia állampénztá­ból Németország számlájának terhére a német h­adsereg által okozott károk 1914. évi értékének tizenötszörösét és tizenhatszorosát. Ennek az összegnek exorbitáns nagyságát megmutatja egy­részt az, ha meggondoljuk, hogy öt-hat hónap előtt ennek a koefficiensnek az akkori árszínvonal mellett az felelt volna meg, ha a békeérték har­mincszorosát fizeti Loucheur, továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy a kárvallottak valószínű­leg nem voltak túlságosan szűkmarkúak önma­gukkal szemben akkor sem, amikor leltározták a németek által szenvedett károkat. Ma Francia­­országban 250 százalékkal drágább az élet, mint volt békében, Loucheur azonban gavallér a né­metek költségére és 1500—1600 százalékos fel­árakat engedélyez. Ez magyarázza meg a francia követelések hegymagas számoszlopait. Ilyen kal­kulációval nem nagyon nehéz elérni a 226 mil­liárd aranymárkát. Már most természetes volna feltételezni azt, hogy Loucheur bőkezű az olyan parasztcsaládok­kal szemben, akik éveken át hajléktalanok voltak a német megszállás következtében, fiukat elvesz­tették a fronton és így megérdemelnek valame­lyes anyagi jutalmat, megérdemlik azt, hogy ké­nyelmesebb lakóház, tágasabb istálló épüljön föld­jükön, mint amilyen az volt, amely a gránátok tüzében, vagy Hindenburg és Ludendorff emléke­zetes visszavonulási parancsa következtében pusz­tult el. Ugyanilyen kárpótlás illetné meg talán az északfrancia városok munkásait és kispolgárait, akik szintén a szenvedés és a nyomor kálváriá­ul­ját­­ járták éveken át. A szenvedéseknek­­ ilyen

Next