Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-03 / 95. szám

, 1921. május 3. Vriljíts ** ) korona már jó 300 koronával a világpiaci ár­ak fölött van. És ha még két-három napig emelkedik így a korona, akkor a mezőgazdaság szép emlék gyanánt fog majd visszagondolni a 800 koronás maximális árra, amely még alig néhány hete a magyar föld elviselhetetlenül súlyos megrövidítése gyanánt szerepelt az agráriusok panaszainak lajstromán. Egyszer volt, talán igaz sem volt... És a drágaság PiramisáJÉtfJ^Psszj^panása bekövetkezett anélkülijjjg^^gMgfítr koronával csökkent volna idáig a magyar bankjegyforgalom. Soha még nem előlegezett ennyi bizalmat egy pénzügyminiszternek a nemzetközi pénzpiac, mint most Hegedűs Lórántnak: nem várt óvatosan és szkeptikusan az eredményekre, hanem hisz feltét­lenül az ígéreteknek (__y.) A békeszerződések revíziója érdekében (A Világ bécsi munkatársától.) Ismeretes, hogy az angol Union o£ Democratic Control mozgalmat indított a békeszerződések revíziója érdekében. Al­kalmam nyílott ma beszélni John A. Hobsonnal, az Union of Democratic Control vezértitkárával. Fel­világosításai alapján az alábbiakban ismertethetem a kétségtelenül nagyjelentőségű mozgalmat: A békeszerződéseket olyan férfiak diktálták, akik ez elveket váltig hirdették, de nem követték. Elmaradhatatlan a békeszerződések revíziója és pedig Wilsonnak a fegyverszünet előtt hangozta­tott és a 14 pontban kristályosodó elvei és az ezen­­ elvekkel megegyező olyan erkölcsileg kötelező nyi­latkozatok szellemében, amelyeket a győztes hatal­maknak illetékes államférfiéi tettek, mielőtt a kö­zépeurópai hatalmak megadták magukat. A revízió főbb céljait Hobson vezértitkár a következőkben ismertette: . Hatályon kívül helyezendők a békeszerződések­nek mindazon pontjai, amelyek a legyőzött orszá­gokra nézve megsemmisítő és különben is alig ke­resztülvihető jóvátételi és egyéb hasonló gazdasági kötelezettségeket állapítanak meg; az azonnali és általános leszerelés; az összes n­emzetközi szerződések, megegyezé­sek nyilvánosságra hozatala és egyidejűleg érvény­telenítése minden titkos szerződésnek; a népek önrendelkezési jogának teljes érvénye­sítése és a kisebbségek jogainak biztosítása; a háború folytán gazdaságilag tönkretett álla­mok talpraállítására megfelelő hitel szerzése és a kereskedelmi szabadságnak legmesszebbmenő biz­tosítása; a nemzetek ligájához csatlakozás joga minden nemzetnek egyformán biztosítandó; megfelelő szerv létesítése a nemzetek ligája munkájának és e munka sikerének biztosítására. A mozgalom élén Norman Angell, Henri Bar­­busse, N­. N. Brailsford, Charles és Noel Buxton, Knut K­amson, Jerome K. Jerome, Jean Longuet, J. Ramsay Macdonald, Magdaleine Marx, E. D. Morell, Lord Parmoor, Artur Ponsonby, Bernard Shaw, Ethel és Philipp Snowden, Izrael Zangwill és Thomson generális állanak. Szembesítették Sztanykovszkyt Hüttnerrel !-1' 'A mai tárgyaláson a védők tettek föl kérdéseket Sztanykovszkynak, azután a vádlottak tették meg ész­revételeiket vallomására, végül pedig az elnök elren­delte a két koronatanú szembesítését. Izgalmas várakozás ül ki az arcokra, mikor az elnök elrendeli, hogy Hüttnert vezessék elő. Hüttner siető lépésekkel jön be, szürke katona­sapkáját nem teszi le, mint máskor szokta, hanem ke­zében tartja. A szemét rövidlátóal­ húzza össze, mintha bántaná a magas, színes-üvegű ablakokon beömlő szürke világosság, kezeit hátrateszi és vár. — Jöjjön közelebb, — mondja az elnök és Hütt­ner előremegy a kis zöld asztalkáig. Egymás mellett állnak Sztanykovszkyval és várják az elnök szavát. Először Hüttnernek kell Sztanykovszky szemébe mondania vádjait, hogy látta őt a megbeszélésen és hogy együtt voltak kint a Roheim-villában az emlé­kezetes 31-én délután. Az elnök pontosan megmondja, mit kell mondania és Hüttner Sztanykovszky felé for­dulva, többnyire csak annyit mond: Igen. Sztany­kovszky azalatt az idő alatt is, míg az elnök beszél, Hüttnert nézi merev, és éles pillantással és Hüttner ígértjére harsányan kiáltja: Valtalan, nem igazi úgy, hogy az elnöknek figyelmeztetnie is kell: — Ne viselkedjék olyan izgatottan és kihívóan, különben megütheti a bokáját. Hüttner összes vádjaira fenntartja tagadó vallo­mását. Mikor szerepet cserélnek és Sztanykovszky az, aki szemébe vágja Hüttnernek állításait. Hüttner mintha egy kicsit habozna, másodpercekig vár, mielőtt azt válaszolná gyakran egészen halkan: Nem. Egyes kijelentésekre azonban így felel: Nem ilyen formában mondtam. Ez részben igaz. Nagyjában és egészében azonban fenntartja összes terhelő kijelentéseit. „Szépen be lehet a védelembe illeszteni a felbujtókat" A tárgyalás megnyitása után Várkonyi Oszkár dr. Védő intéz további kérdéseket a tanúhoz. Kérdéseire Sztanykovszky kijelenti, hogy ő mindig Hüttner után vallott. Kérit azért kellett vallomásukban előrekül­­íteni, hogy ha majd magyarázatot kérnek a csendőrök lefegyverzéséről, azt mondhassák, hogy Kéri fegyve­rezte le őket. Nem gondolt arra, hogy szerepe enyhébb színben fog feltűnni, ha magasrangú politikusokat szerepeltet felbujtóként, csak Ulain emlegette előtte, hogy őket, mint tapasztalatlan fiatalembereket, esz­közül használták föl. Milyen szépen lehetne a véde­lembe beilleszteni felbujtók szereplését. A Roholm­­villa terraszán beszélgettek is Ulainnal a felbujtók szerepeltetéséről. Várkonyi után dr. Baksain a sor. Baksai: Mit tud Heltai szökésének a körülmé­nyeiről? — Lengyel Zoltán mondta nekem, hogy Heltai becsapta őt. Hálával tartozott volna neki, mert kiszabadult a fogságból, ő pedig elment Erekihez és elmondott neki mindent, amit a Tisza-ü­gyben a fog­házban megtudott. Bécsbe ment, hogy elfogja János Andort, onnan azonban megszökött. Ezt nekem Len­gyel mesélte közvetlenül a szökés után. — Dobó val­lomásáról mit tud? — Dobó beszélte nekem, hogy Petim kitépte a haját, pofozta és rúgta. — A százezer­koronás levél meséjére miért volt szükség? — Hütt­ner mondta, hogy legyen már valami írás is Friedrich ellen. ’­j Lengyel Zoltán garanciái Ezután Salusinszky Gyula dr. tesz föl kérdéseket a tanúnak. Felmutatván a Szózat február negyedik­ számát, megkérdezi, ez-e az a vezércikk, amelyből Sztanykovszky vallomásának egyes kifejezéseit vette. — Igen. Friedrich István címmel jelent meg, Ulain Ferenc irta. — Igaz-e, hogy Lengyel biztatta arra, hogy valljon, mert enyhe büntetést fog kapni és hogy azt mondta, addig ne írja alá a jegyzőkönyvet, mig garanciát nem kap erre vonatkozóan? — Igaz. Pár nap múlva jött is, hogy aláírhatom, megvan a ga­rancia. Tanú erre Grandics főhadnagy. Salusinszky: Pogány, József hogy került az ügybe?. — Hüttner olvasta azt a vallomást az újságban, amely szerint Pogány Tisza képére mutatva így szólt: Erről az emberről én gondoskodtam, hogy ne lássa többé a saját képét. — Tudja-e, hogy Heltai Viktor fivére, Heltai László, aki szintén le volt tartóztatva, hogyan szabadult ki a Margit-körúti fogházból? — Lengyel Zoltán azt mondta, hogy az ő közbenjárására, Heltai Viktorról is kimutatta, hogy nem bűnös. — Mit tud a Zombory Tóth Róbert röpiratáról? — Zombory Tóth az én cellám mellett volt bezárva, érintkezhet­tem vele és elmondtam neki részletesen mindent, erre ő mikor kiszabadult, egy röpiratban leírta beszélgeté­sünket. Lengyel Zoltán mondta, hogy ebből baj lesz és el kell simítani. Tanácskozásra gyűltünk össze Lengyel Zoltán, Hüttner és én, abban állapodtunk meg, hogy azt fogom mondani, hogy az őrnagy úrtól utasítást kaptam arra, hogy a vizsgálat érdekében senkinek se beszéljek a dologról, mikor azután a fiúk kíváncsiskodtak, hazudtam nekik egyet, így Zom­­bori Tóth a röpiratoka a valótlanságokból ál­ította össze. Ebben az ügyben Sztupka őrnagy úrnak semmi szerepe nem volt, Qui habét tempós, habét vitám Salusinszky. Ön a halálos ítélet kimondása után először megtagadta a vallomástételt, később pedig részletesen vallott. — Nekem Lengyel Zoltán mondta, hogy ne beszéljek a vizsgálóbíró előtt semmit, qui habét tempus, habét vitám. Ráérünk még taktikázni, én tehát tagadjam meg a vallomástételt. Én azonban a napokban nagyon zavarodott voltam, ez az ítélet utáni első héten történt. Nem tudtam gondolkozni, vártam tehát, mi lesz. A vizsgálóbíró közölte velem, hogy a polgári ügyészség vádiratot adott be ellenem, kifogásaimat tizenöt napon belül nyújthatom be. Be­jött hozzám Lengyel Zoltán, aki azt mondta, hogy ne tegyek vallomást és ne emeljek kifogásokat sem, így is történt. Féltem­ azonban, hogy az ítéletet végrehajt­ják rajtam, különben is a kifogások benyújtása ter­minushoz volt kötve, így november tizenkilencedikén vallomásra jelentkeztem és megtettem mostani vallo­másomat. Pusztai Gazda Jenőnek is mondtam, hogy ártatlan vagyok, politikai tréfákból nem hagyom ma­gam felakasztani. A flid, amely egész biztosan leszakad. Dr. Weisz Ödön kérdéseire elmondja a tanú, hogy miért cserélték föl Gartnert eleinte Vágóval. Akkor vonták csak bele Gartner nevét, mikor az új­ságban megjelent, hogy Gartner kint járt a villában. A szembesítés előtt nem is tudta, hogy Gartner él. Dr. Kollmann Dezső és utána dr. Tauffer Gábor. Lengyel védői kérdezik Sztanykovszkyt Tauffer: Miért nem szökött meg, mikor Paksi egye­dül hagyta? — Bíztam abban, hogy legfeljebb egy évet fogok kapni. — Ki volt tanúja annak hogy Hütt­ner a Margit-köruton azt mondta, hogy Kéri és Fényes ártatlanok? — Szendrey főhadnagy, T­itt Elemér és Graef hadnagy Tauffer, ön a börtönből a hadosztálybirósági tár­gyalás befejezte után levelet irt Lengyel Zoltánnak, amely igy hangzik: „Levelét megkaptam és amennyire az itteni vi­szonyok engedik, sietek válaszolni. Koncedálom, hogy a védőnek joga van a védelemről bármikor lemon­dani, de Lengyel Zoltánnak Sztanykovszky védelmé­ről legalább is nem illik lemondani, amikor olyan megállapodásokról van szó, mint köztünk volt, ön ügy­véd úr nagyon jól tudja, hogy miért kérem. -­ Eljárása egyébként hasonlítható egy olyan eset­hez, amikor egy úszni tudó ember felbiztat egy mási­kat, egy úszni nem tudót, hogy csak kapaszkodjon a hátára, alussza vele a Dunát. Jóllehet, az úszni nem tudónak semmi érdeke, hogy a Dunának menjen, de ön elhiteti vele azt a képtelenséget, hogy a híd egész biztosan leszakad és akkor úgyis beleesik. Amikor azután a balga kötélnek áll, ön a Duna közepén le­rázza magáról védencét mondván: Kapaszkodj, aho­gyan tudsz! Nekgyis azonban az ön által is nagyon jól tudott okok miatt feltétlenül ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a katonai főtörvényszék előtt védelmemet ellássa. Sztanykovszky Tibor:" Tud-e arról, hogy ezt a levelet Lengyel Zoltán dr. megkaptál ? Igen, azután föl is keresett. Tauffer dr. után Lévai Tibor dr. intéz a tanúhoz kérdéseket, amelyeknek során tisztázza szerepét a Dobó alibi­ tanúit illetően. Ezzel a védők befejezik kérdéseiket és most a vádlottakon a sor, hogy megtegyék a vallomásra észre­vételeiket. Elsőnek Kéri Pál áll fel. Kéri: Amikor először hallgatták ki Sztanykovszkyt és engem, szembesítettek vele, Sztanykovszky ott ült Mikor a szembesítésnek vége volt, fölemelte a fejét, rám nézett és azt mondta: Ne haragudjon, Kéri úr, muszáj volt. Erre én azt mondtam: Nem haragszom, úgyis vissza fogja maga ezt vonni. Kovács vizsgálóbíró ekkor rám szólt, ha ilyeneket mondok, két napi söté­tet kapok. — Elnök: Sztanykovszky, emlékszik erre? Sztanykovszky: Igen. Kéri: A tömeg összegyűjtésére vonatkozóan meg kell jegyeznem, hogy ezt az utasítást én adtam Cser­nyáknak, azt akartam, hozza el a helyőrség közkato­náit, hogy hallhassák a hazafias ünnepélyeken el­hangzó beszédeket. Ezt kellett volna Csernyáknak megtennie. A jogosokra nem volt semmi szükség, azokról úgy is tudtuk, hogy forradalmárok. Fényes Csernyákkal nem volt összeköttetésben a forradalom előkészítését illetően, csak referálni ment föl hozzá. Ami a röpcédulák megszövegezését illeti, hogy Fényes jelen volt-e, azt nem tudom. Tényleg a Royal-szálló egy szobájában voltunk, amelyet Csernyák bérelt ki és úgy emlékszem, hogy a szövegezés tényleg úgy tör­tént, ahogy azt Sztanykovszky mondja. A röpcédu­lákra azért volt szükség, mert egy fiatal tiszt Bécsbe készült éppen és mi azt akartuk elérni, hogy az osztrák városokban állomásozó magyar katonák hazajöjjenek, vele akartuk tehát a röpcédulákat Bécsbe juttatni. A röpcédulák azzal is végződtek: „A Nemzeti Tanács hív benneteket haza." Fényes László észrevételei Szünet után Kéri folytatja beszédét és megjegyzi, hogy a Bálóné-féle emlékkönyvbe már csak azért sem írhatta be a nevét Friedrichhel együtt, mert Friedri­­chet csak futólag ismerte, később pedig feszült vi­szony támadt közöttük, egyébként a Bálóné-féle­­ven­déglőben sohaset­ volt. Fényes László azt jegyzi meg a vallomásra, hogy­­ Sztanykovszky most nem magát védi, hanem jóvá akarja tenni azt, amit a vádlottak ellen elkövetett. Elnök: A röpcédula készítésénél ön jelen volt?, Fényes: Nem emlékszem, de lehetséges. Elnök: Tagja volt Kéri a Nemzeti Tanácsnak? Fényes és Kéri (egyszerre): Nem! Friedrich Istvánnak nincs semmi megjegyzése. Az elnök ezután elrendeli Hüttr­er és Sztany­kovszky szembesítését. Arról a jelenetről, amelyen Hock Jánosnak állító­lag azt mondták, hogy szenteltvízzel nem lehet forra­dalmat csinálni, kijelenti Hüttner, hogy ő annál nem volt jelen. A huszonkilencedikén történt eseményeket, mikor Kéri állítólag a tömeges kivégzések mellett volt, továbbá Kéri, Fényes, Friedrich és Csernyák megbeszélését, a Lovass-féle vívóteremben történte­ket, a harmincegyedikén történt két indítási jelenetet szemébe mondja Sztanykovszkynak. Sztanykovszky kijelenti, hogy mindez valótlanság. Ezután Sztanykovszky mondja szemébe Hüttner­nek azt a kijeelntését, hogy nem fontos, ki Tisza gyil­kosa, csak az, hogy Friedrich legyen a felbujtó. Hüttner: Nem tudok róla. Arra, hogy ő mondta elő Sztanykovszky vallomás-­ tételénél az egyes részleteket, megjegyzi, hogy ez igaz. Ez azonban csak szembesítés volt. Abból is igaz va­lami, hogy Friedrichet és a többi felbujtót csak azért vonta be az ügybe, mert más ügyekből kifolyólag sú­­lyosabb büntetés várt rá, így pedig csak 5—10 évet kaphatott. Elnök: Sztanykovszky azt váltotta, hogy önök­ nem részesek a Tisza-gyilkosságban és egész beisme­rése valótlan. Igaz ez? — Hüttner: Ebből megfelel va­lami a valóságnak, de nem ebben a formában mondtam. Polónyi Dezső kérdésére elnök még a Nagy Anna­­féle vendéglőben történtekre rendeli el a szembesítést Hüttner kijelenti, hogy nem volt ott Ezzel elnök a szembesítést befejezettnek nyilvá­nítja, a tanú megesketését, miután alapos gyanú van arra, hogy része van a bűncselekményben, a bíróság mellőzi. Heltai Viktor válasza Károlyi Imrének Gróf Károlyi Im­rének egyik hírlapi nyilatko­zata kapcsán Heltai Viktor most egy Bécsben meg­jelenő magyarnyelvű hetilapban, mintegy válasz­képpen, a következőket írja: „A múlt év január havában a Margit-körúti fogházból postán levelet intéztem Károlyi Imréhez, amelyben részletesen fel­tártam, amit a Tisza-gyilkosságról tudott. Kifejtet­tem benne, hogy a gyilkosság előzményeiről magá­ról nem volt tudomásom, azonban a forradalom után hallottakból és a nyomozásaimból olyan ko­moly adatokra bukkantam, melyekből Friedrich bű­nössége kétségtelenül megállapítható. Kértem, hogy­ helyezzenek szabadlábra és akkor felhajtom mind­azon tanukat, akik még annak idején a Tisza-ügyre vonatkozó sok fontos dolgot mesélhetnek el nékem. A levelet gróf Károlyi Imre megkapta és másnap beküldte hozzám Lengyel Zoltánt, aki a levelet visszaadta és megkért arra, hogy egy-két passzus kihagyásával újra írjam le. Ezt meg is tettem és ennek folytán nemsokára szabadlábra kerültem. A múlt év november havában azután — a Károlyi Imréhez intézett első megőrzött­ levelemmel együtt, — összes okmányaimat a rendőrség lefoglalta és ma is Andrejka rendőrfőtanácsos hivatalos pecsét­tel ellátott borítékban őrzi­‘‘ Kedd

Next