Világ, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-01 / 117. szám
Szerkesztőség és kiadóhivata. ^ Andrássy út 47.sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre 240 kor., negyedévre 120 kor., egy hóra 40 kor. A „VILÁG® megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten,vidéken és pályaudvarokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. ___________________ Hirdetések felvétetnek Budajpesten m fifLÁG kiadóhivatalosait, Blocknex J., ’Blaa J, Bokor, Benkó és Társa, Győri és Nagy, Jantus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, ‘Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwara József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernét hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukas Nachfelger, Rudolf Mosse. XII. évfolyam Budapest, SZERDA 1921 junius 1. 07-ik szám A nemzetgyűlés mandátumának meghosszabbítása Tegnapi számunkban beszámoltunk arról a kissé fantasztikus tervről, hogy a nemzetgyűlés két évvel meg akará hosszabbítani mandátumát és kapcsolatban az új főrendiház megalakításával, át akar alakulni képviselőházzá. Eplitikai körökben természetesen fagy, feltünésra eltelt ez a hír és meg kell állapítanunk, hogy csak nagyon kevesen tiltakoztak ellene. A tyotmány részéről, mint közük, nem kívántfek k krfolyásolni a pártok elhatározását, értesüléseink szerint azonban a miniszterelnök nagyon szívesen venné, ha a választások időpontját ki lehetne tolni. A kisgazdapárt egyrészében észlelhető csak erélyesebb ellenállás, egyébként az eddigi jelekből ítélve, amennyiben ez a kérdés valóban napirendre kerül, nem fog nagyobb akadályokba ütközni a terv megvalósítása. Ennek az oka abban rejlik, hogy a pártok nincsenek tisztában azzal, hogy a kormány milyen mértékben akarja megszorítani a választójogot és így, egy, új választás bizonyos mértékben mind a két kormányt támogató pártra nézve bizonytalanságot jelent. Ellenzéki oldalon ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy a nemzetgyűlés mai összetételében már egyáltalán nem tükrözi vissza az ország közvéleményét és ezért éppen a konszolidáció létrehozatala és a közhangulat megnyugtatása érdekében szükséges a választások sürgős kiírása. A kormány terveit illetőleg bizonyosat a mai napon se sikerült megtudni, annyi azonban bizonyos, hogy az alkotmányjogi javaslatok közül a főrendiház reformja kerül legelőször a nemzetgyűlés elé és hogy ennek a javaslatnak az elfogadását nyomon fogja követni a főrendiház megalakítása. Értesülésünk szerint a kormány tagjai közül különösen Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter agitál amellett, hogy a nemzetgyűlést nem szabad idő előtt feloszlatni, mert nem lehet tudni, hogy az új Ház fog-e annyi megértést tanúsítani a pénzügyi reorganizáció munkája iránt és fogja-e a pénzügyminiszert olyan támogatásban részesíteni, mint a nemzetgyűlés, amely az ország legsúlyosabb megterhelését is majdnem minden kritika nélkül szavazza meg. " ‘ P. Ábrahám Dezső a nemzeti hadsereg megalakulásáról 'A Világ tudósítójától.) Megírta a Világ, hogy Beniczky Ödön indtványával kapisátolatban, amelyben elszámolást követel mindemberen, P. Ábrahám Dezső, a szegedi kormány volt miniszterelnöke, egy nyilatkozatában örömét fejezte ki afelett, ha a nemzetgyűlés az inlványtt elfogadná, annál is inkább, mert ezáltal kiegffigyitást nyerne, hogy nincs magyar kormány, mert pénzetlenebb gazdálkodással intézte volna a nemzet ügyét, mint a szegedi kormány. P. Ábrahám Dezső a szegedi hadsereg megalakulásáról a következőket mondta el munka-társunknak: ",TI Szeged és Versailles " . A szegedikormány nagy nehézségeiden füzdött az ellenforradalom, a hadsereg szervezése, de különösen pénzügyi tekintetben. Tudni kell, hogy Szegeden és vidékén a kommknizmus is nem tartott sokáig és megközelítőleg sem volt olyan nagy mértékű, mint Magyarország többi részein. Az emberek belefáradtak a négyéves háború szenvedéseibe és örültek, hogy nem kell újabb háborúskodásra készülni. Nem volt meg tehát sem az elkeseredés annyira a vörösek iránt, mint Magyarországon, sem pedig ebből kifolyólag a harcikészség a kommün letörésére. A francia katonai parancsnokság voltaképpen ,Versailles-től kapta a direktívákat minden téren, így a politika terén is. Annyira meg volt kötve mozgási szabadságuk, hogy szegedi miniszterelnökségem idején a katonai vezetőségben változások történtek épp azért, mert egyik-másik tábornok, a központi francia politika,megítélése szerint, kisebb-nagyobb politikai hibát követett el. Ebben keresendő aztán a szegedi kormány legnagyobb nehézsége is, különösen annak a törekvésnek a megvalósításában, hogy a már szervezett és rendbe állott fehér hadsereggel Magyarországba betörhessen és itt az akkor már megingott vörös hadsereget nehézség nélkül leszerelhesse, vagy táborába megnyerhesse. Sokszor kértük magát Versailles-t, hogy csak egy-két kilométernyi frontot engedjenek át, ahol hadműveleteinket megkezdhessük, mert meg voltunk győződve arról, hogy a magyar nemzeti hadseregnek a jórészt magyar földművesekből álló Vörös hadsereg nem fog ellenállni. A hadműveleteket épp azért a Dunántúlra terveztük, amely legjobban elő volt készítve az ellenforradalom céljaira. Több ízben is kaptunk biztató ígéreteket, részben Konstantinápolyból, hol Franchct d‘Esperay székelt, részben Versailles-ból, de ezek csak ígéretek maradtak, aminek okát abban kereshetjük, hogy a szegedi francia katonai parancsnokság, legjobb indulata mellett sem adhatott szabadkezet kormányának felhatalmazása nélkül. Már pedig ez idő tájban úgy a francia, mint angol és általában az egész entente-belpolitika meglehetősen balfelé hajlott és nem akartak odahaza nehézségeket támasztani, amelyet fokozott volna esetleg valamelyik francia képviselő szélső felszólalása, hogy a francia kormány miért engedi meg protektorátusa alatt a magyar ellenforradalom szervezését. Mikor láttuk, hogy francia részről akadályba ütközünk, másfelé orientálódtunk, ahol tényleg nagy rokonszenvvel fogadták a szegedi kormány terveit, sőt tényleges segítséget is helyeztek kilátásba, de időközben Kun Béla megbukott és az akkorra már tetemes haderőt képező csapataink egy része a Duna—Tisza mentén haladt előre, másrésze pedig a Dunántúlra vonult, el akarva kerülni a románokkal leendő esetleges összeütközés nyomán keletkezhető komplikációkat iI. 140 millióból 3 millió . Ezek voltak a politikai nehézségek. Ehhez hozzájárult a pénzügyi helyzet is, nevezetesen a szegedi kormány, iletve elődöm a bécsi pénzekből ,mindössze három milliót kapott, amiből én alig vettem kézhez 500.000 koronát Szinte elképzelhetetlen akadályokba ütközött egy ormandó hadsereg fenntartása és megszerzezése, hiszen legtöbb tisztünk és menekült katonáink egy szál kabátban és fehérnemű nélkül érkezett Szegedre. Azonkívül gondoskodni kelletta fölszerelésről is. Ide sereglért a menekült tisztviselők és ellátatlanok tömege, amelyet segíteni kellett. Fájdalom, hiába vártunk a bécsi milliók megérkezésére. Máig is titok előttem, hogy az ottani ellenforradalmárok miért nem igyekeztek nagyobb áldozatkészségre. Szent meggyőződésem, hogy ha 1,0 millió rendelkezésünkre állott volna, a szegedi kormány feltétlen előbb tudott volna beavatkozni a vörös uralom megszüntetésébe. Mikor már arról volt szó, hogy anyagi eszközök híjján kénytelenek leszünk toborzott seregünket szélnek ereszteni, végre is, Szeged városának jótállását vettük igénybe és így jutottunk újabb tizenegymillióhoz. A szegedi kormánynak tehát mindössze tizennégy millió állott rendelkezésére, helyesebben az én kormányom csak tizenegy és félmilliót használt fel. A hadsereg szervezésénél csak a toborzásra volt módunk, mert épp az előbbi politikai akadályoknál fogva a francia hadvezetőség félt engedélyt adni a sorozásra. A toborzó-bizottság egyik elnöke, gróf Zichy Aladár, a másik pedig én voltam, azonkívül elnöktársak voltak Zadravecz mostani tábori püspök és Kószó István nemzetgyűlési képviselő. Nehézségeink voltak a toborzás körül is, hiszen az embereket fásultság és közöny szállta meg, másrészt az agitációt is úgyszólván csak házról-házra folytathattuk, mert nyilvános gyűléseket sem engedélyezett a francia parancsnokság, sőt kezdetben is csak egyetlen, általam szerkesztett felhívás jelenhetett meg a polgársághoz, amelyet falragaszokon tettünk közzé a nemzeti hadseregbe való belépésre. Mondhatom, nagy munkába került ennek a megszervezése, de nem maradt jutalmazatlanul, mert egy hazafias és lelkes csapatot gyűjtöttünk össze, amelynek akkor az volt egyetlen célja, hogy Magyarországot a vörös uralom alól felszabadítsa és alapját képezze a nemzeti hadseregnek. Sok derék, különösen a volt szegedi gyalogezredhez tartozó magasabb rangú tiszt segített munkánkban nagy önfeláldozással és kitartással. Hogy nem érhettünk el teljes eredményt, nem mirajtunk múlt. A szegedi kormány és a nemzeti hadsereg állandó biztatása volt az itthonmaradottaknak, hogy a vörös uralom meg fog törni és ez a gondolat tartotta távol az emberektől a csüggedést. Háromnyelvű lesz a községi igazgatás a Felvidéken Az eseti lapok jelentése szerint a pozsonyi községi tisztviselők nyelvi vizsgái nagyon gyenge eredménnyel jártak. Ezért az ötven évnél idősebb lovatalnokokat most már nyelvismeretükre való tekintet nélkül meg akarják hagyni hivatalukban. A fiatalabb hivatalnokokat pedig, akik nyilván nem akarják a tót nyelvet megtanulni, el akarják bocsátani. Azoknak a hivatalnokoknak, akik jószándékuk ellenére a tót nyelvet eddig meg nem tanulták, újabb nyelvi tanfolyamon kell résztvesniök. A községi igazgatás egyszerűsítése céljából most már a hármas hivatalos nyelvet akarják bevezetni. Vannak, akik a német-tót ügyvitelt követelik, de erre az esetre a magyarok faevés ellntállására számítanak. \ ——- ' • S . 1 ...........* A gazdasági újjáépítés minisztere 77 (A Világ berlini tudósítójáról.) Walter Ratthenau kinevezése gazdasági újjáépítési miniszterré, több okból is váratlanul történik, de azért van egy nagyon jó oka. Dr. Wirth, a német birodalom új kancellárja nemrég a kis freiburgi egyetemen volt még csak nem is rendes professzor, és pályáját valószínűleg befejezettnek érezte akkor, amikor pénzügyminiszterré lett Badenben. A kancellár egyénisége tehát, nem éppen súlyos és nem nagyon súlyos név Wirth kancellár legtöbb munkatársa sem. A kormány tekintélyének alátámasztására szükség volt legalább még egy ismert névre, és ha Walter Rathenau sok ellenséget számlál is , három évtized alatt annyit dolgozott, anynyit beszélt, annyit írt, annyit szerepelt, hogy neve igazán eljutott mindenfelé. Emil Rathenau, az új miniszternek néhány év előtt elhunyt édesapja a német ipar nagy „kapitányai" közé tartozik, úgy mint Alfred Krupp, (Werner Siemens)vagy Alfréd Ballin. A német köztudat ezeket az embereket egy sorba állította a nagy költőkkel, nagy hadvezérekkel és így Walter Rathenaura még árnyékot vet apjának emléke, noha a „fiatal" Rathenau ma már ötvenöt esztendős. Rathenaunak mérnöki diplomája van, sőt kettős diplomája, a gépészetből és a vegyészetből. Noha irodalmi hajlamai már korán kiütköztek, Emil Rathenau tekintély volt fia számára is és nem csupán a német közvélemény előtt. EzértWalter Rathenau sorjában végigjárta azokat az iparvállalatokat és bankokat, ahová apja küldötte és tíz-tizenkét esztendő alatt olyan, sokoldalú gyakorlati ismereteket szerzett a német gazdasági élet területén, mint csak kevesen mások. Azután apja maga mellé vette az Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschafthoz és az A. E. G. nagy tengerentúli vállalatait már jórészt Walter Rathenau irányította. Pedig ezek nagy vállalatok voltak, hiszen az A. E■ G. elektrizálta szinte egész Délamerikát és részben a délafrikai államszövetséget is. Apjának halála óta tudvalevőleg Walter Rathenau az elnöke az A. E. G.-nek, noha néhányan a főrészvényesek közül egy kissé idegenkedve nézték az új elnök irodalmi tevékenységét és a német viszonyokhoz mérten szokatlanul nagy agilitását. Azonban Walter Rathenau megállotta helyét az A. E. G. élén csak úgy, mint a német bankéletben és a fontos közgazdasági pozícióknak abban a széles sorában, amely apai örökség gyanánt szállott reá. Az bizonyos, hogy a praktikus ismeretek ritka teljességével lép Rathenau az újjáépítés minisztériumának élére. Ez a gazdasági életben nagyon reális gondolkodású üzletember mindig az egységes és leszűrt világnézetet tartotta az élet igazi céljának és világnézetében különös módon a múlt század elejének nagy német romantikusai felé hajlik, nem pedig az úgynevezett pozitív világszemlélethez. Rathenaut, az esztétikust széleskörű kultúrája és kivételes írásművészete ellenére sem lehet túlságosan magasra rangsorozni, de az nem kétséges, hogy Rathenau viszonya az irodalomhoz és a művészethez nagyon intim, nagyon őszinte, nagyon szoros. Mint gazdaságpolitikus talán veszedelmes Rathenau. Túlságosan ötletes, mindig új , eszméi és új szempontjai vannak, frappánsan tudja megszövegezni ötleteit és ezáltal szuggesztivákká teszi őket. Azonban ezek az ötletek nem függenek össze elég szervesen, nincsenek eléggé végiggondolva és néha ellenmondásba keverednek egymással. Ezen az alapon jogosan lehet kifogásolni Rathenau miniszterré történt kinevezését. Egy gazdasági miniszternek elsősorban az a kvalitása, hogy józan, tiszta, logikus fej, aki látja minden lépésének minden következményét és nem bontja le egyik kezével azt, amit a másik kezével épít fel, és nem tagadja meg egy tetszetős ötlet kedvéért a gondolkodás racionális törvényeit. A nagynémet lapok természetesen Rathenau felekezeti viszonyait kifogásolták, de találtak sok más kifogást is ellene, így például azt, hogy Rathenau ismételten teljesíthetetlenneknek mondotta a jóvátételi bizottság követeléseit és ezért a nagynémet lapok szerint tapintatlanság volt most Rathenaura bízni a tárgyalásokat a jóvátételi bizottság követeléseire nézve. Mindenesetre elégtétellel kell konstatálni azt, hogy egyszerre a nagynémet lapok is felismerik a tapintat szükségességét az entente-hatalmakkal és Franciaországgal szemben... Ha a nagynémetek ezentúl tapintatosak tudnának lenni, ezzel többet nyerne Németország, mint Rathenau miniszterségével.