Világ, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-14 / 128. szám
4 1921. június K. próbálta kiegyenlíteni az ellentéteket a monarchia és az orosz birodalom között, ami elejét ■rétté volna minden háborús konfliktusnak. Pasics nem kap választ A háború közvetlen felidézésének kérdésében tartózkodóan beszél Szilassy és nem akarja kompromittálni volt kollégáit. Mégis kitűnik memoárjaiból, hogy 1912-ben I. Ferenc József még semmiesetre sem engedett volna szabad utat a háborús politikának, de 1912 és 1914 között két év telt el és két év néha igen sokat jelent egy öreg ember életében. Súlyos bajnak tartja báró Szilassy azt is, hogy a külügyminisztériumban olyan diplomaták kerültek vezető állásba, akik nem ismerték eléggé az orosz viszonyokat, nem voltak eléggé tisztában a nyugati hatalmak gondolkodásával és Belgrádot tartották az európai helyzet súlypontjának. Elsősorban gróf Forgách Jánosra gondol Szilassy, akit eszes embernek tart és ezért nem csodálja, hogy Tisza István a külügyminisztérium második osztályfőnökévé neveztette ki. Azonban Forgách Belgrádból jött Bécsbe, szerb követ maradt új álomáshelyén is és nem látta be azt, hogy Belgrádba Szentpéterváron át vezet az út. Előbb Szentpétervárral kellett volna helyreállítani a normális viszonyt, amire ott minden hajlandóság megvolt, és a bizalmatlanság atmoszférájának eloszlatásáig tartózkodni kellett volna a Balkánon minden provokatív lépéstől, mint amilyen például a Montenegrónak küldött ultimátum volt. Ez az ultimátum,a Pétervár által érzett jogos bizalmatlanság mellett végzetes gyújtóanyaggá lehetett volna. Annál súlyosabb hiba volt az osztrák-magyar külpolitika ezzel ellentétes irányválasztása, mert Szerbia, vagy legalább a szerb kormány próbálták barátságos módon kiküszöbölni az ellentéteket, sőt Pasics miniszterelnök érdeklődött aziránt, hogy nem jöhetne-e személyesen Bécsbe tárgyalni. Ez az érdeklődés válasz nélkül maradt. A cáfolat, amely késik :" Igen karakterisztikus az, amit az emlékezetes Frodiaska-esetről mond el Szilassy. Prochaska konzul eltűnése után a bécsi keresztényszocialista lapok napokig a legvadabb híreket kürtölték világgá és háborús atmoszférát támasztottak Szerbia ellen, míg azután kiderült az, hogy a konzult nem érte különösebb baj. Szilassy várta a cáfolatot, de a külügyminisztérium hallgatott és a keresztényszocialista lapok tovább hadakoztak Szerbia ellen. Erre Szilassy felelősségre vonta a Ballhausplatz sajtóosztályát, és ott azt a választ kapta, hogy az ilyen támadások igazán nem ártanak a mai időkben. Fnt-fát kellett megmozgatnia Szilassynak, amiig elérte azt, hogy a sajtóosztály egy óvatos és színtelen kommünikével végül megfékezte az oktalan és alaptalan hajszát. Ezéről csak helyeselheti és előmozdíthatja, ha az egykori osztrák-magyar monarchia utódállami szorosabb viszonyba lépnek egymással. Csehország és Magyarország között a tárgyalások kedvező kilátások közt indulnak meg. A háború nem hagyott hátra a franciáknál semmiféle neheztelést, vagy rosszindulatot a magyarok iránt. Franciaország nagyon fog örülni annak, ha látja, hogy Magyarország jó és barátságos viszonyban él a szomszédos köztársasággal. Francia lapvéemény a magyar-cseh tárgyalásokról. A Bomme Libre hasábjain Eugene Lantier megelégedéssel üdvözli, hogy a magyarés a cseh kiküldöttek között a két ország közt kötendő kereskedelmi megállapodás tárgyában újból megindultak a tanácskozások és kijelenti, hogy Franciaország a maga féalatt megindult nagysezrű karrier magasabb régiók felé vegye útját. A kormányt támogató pártok körében abban az időben az volt a felfogás, hogy miniszteri tárcákat csak a pártok tagjaival lehet betölteni és ezért Teleki azt a tanácsot adta kedvenc államtitkárjának, hogy a tiszántúli választásokon lépjen fel képviselőnek. Tomcsányinak itt is kedvezett a szerencse, kisgazdapárti programmal került be a nemzetgyűlésbe és rövid pár héttel azután, amikor Simonyi-Semadam Sándor bukása után Teleki lett a miniszterelnök, őrá bízta az igazságügyminiszteri tárcát. Tomcsányi Vilmos Pálra kezdetben büszke Volt a kisgazdapárt, amelyet a testvérpárt köréből azzal vádoltak, hogy a maga számára akarja biztosítani a miniszteri tárcák többségét, anélkül, hogy elegendő számú olyan párttaggal rendelkeznek, akik alkalmasak egy minisztérium vezetésére. A fiatal igazságügyminiszter azért egy pillanatig sem volt népszerű a pártban, amelynek tagjaival a hivatalos dolgokon kívül alig érintkezett. Tomcsányi, mint eddig, ezentúl is lelkiismeretesen és pontosan látta el a reábízott feladatokat, politikával nem foglalkozott, ellenben gyors egymásutánban nyújtotta be a nemzetgyűlésen azokat a törvényjavaslatokat, amelyek elkészítésére megbízást kapott. Közben egy ideig a belügyminisztériumot is vezette és így az ő nevéhez fűződnek az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény, a mozirendelet, az amnesztia - rendelet és ezeknek végrehajtása. Volt egy pillanat, amikor miniszterelnök lehetett volna. Ez akkor történt, amikor Teleki másodízben alakított kormányt és a kormányalakítás könt is az utolsó pillanatban nehézségek merültek fel. Teleki ekkor a pártok kívánságára késznek nyilatkozott arra, hogy a kormányzónál Tomcsányit fogja miniszterelnöknek ajánlani. A kormányzó azonban ragaszkodott .Teleki miniszter - Boross László. VILÁG Halász államtitkár és Dietz főkapitány vallomása (A Világ tudósítójától.) Vadas Zoltán miniszteri titkár az első tanú. Tudomása van arról, hogy a katonatanács tagjai 5—10.000 koronát kaptak. Dobó és Vágó nem kaptak semmit. Dobó lármázott is emiatt és azzal fenyegetődzött, hogy ő még nagyzavart fog csinálni. Hüttner a pénz átvételén kívül még kétszer járt fenn a minisztériumban, panaszkodott, hogy a forradalom miatt családja elfordult tőle és nem tud megélni, úgy, hogy kénytelen lesz belépni a kommunista pártba. Mautner Ignác hírlapkezelő október 31-én a Városházán volt. Délután két órakor ott látta Pogányt és a forradalom többi vezetőit, öt órakor távoztak, hatkor visszatértek és akkor Pogány kijelentette, hogy most gyilkolták meg Tiszát. Elnök elébe tárja a rendőrségen, tett vallomását, amelyben azt állította, hogy négy órakor Károlyit, Kunfit, Kérit és Hollait látta a Városházáról kijönni. A tanú kijelenti, hogy Kérit nem látta ott. Az ügyész kéri a két jegyzőkönyv másolatát a további eljárás megindítása végett. Jákó János lapszerkesztő a következő tanú. Több cikket írt a „Diadalmas forradalom" című könyvbe. Elnök: A „Tisza István végzete” címü cikket ön írta? Tanú: Igen. Elnök: Az adatokat közvetlenül szerezle be? Tanú: Nem, a rendőri tudósítóktól. Elmondja ezután Jákó, hogy az Érdekes Ujságban megjelent Nemzeti Tanácsi fényképen nem — mint a Bécsi Magyar Újság írta — Friedrich István, hanem Fritz János szerepel. Elnök: ön azt írta, hogy már a forradalom délelőttjén újságolták Tisza halálát. Ezt az adatot honnan tudja? Tanú: Beszélt róla az egész ura. Elnök: A gyilkosság leírását honnan vette? Tanú: A Budapesti Hírlap, P féssi Hírlap és Pester Lloyd aznapi számaiból. »» Ezután felolvassák Jelinek Imréig jegyzőkönyvi vallomását. Ismerte Sztanykovszkytvis Hüttnert és tanúja volt, mikor ezek ketten Eszilányi százados lakásán egy kis vaskazettát feltörtek és a benne talált osztrák-magyar és olasz pénzt magukhoz vették. Akkor mondta Hüttner Sztanykovszkyra: „Az én barátom a vérontástól sem riad visszaSztanykovszky pedig megjegyezte: „Úgy felfordult, mint a kutyáé. Hüttner kijelenti, hogy Tiszáról nem beszéltek akkor egy szót sem. Arra vonatkozólag, hogy a pénzt miért vette magához, nem hajlandó nyilatkozni. „Nekem nincs titkolni valóm" Dr. Halász Lajos volt helyettes államtitkár elmondta, hogy Kéri Pál annak idején kapott egy elnökségéhez és így Tomcsányi kénytelen volt megelégedni az igazságügyminiszteri tárcával. A nemzetgyűlés egyik múlt heti ülésén leszavazták Tomcsányit, aki akkor kijelentette, hogy lemond az állásáról. A minisztertanács, amely tisztában volt azzal a nagy veszteséggel, amelyet Tomcsányi távozása jelentene a kormányra, arra bírta Tomcsányit, hogy álljon el tervétől. Amilyen mérhetetlen kár az országra nézve, hogy Tomcsányi annak idején nem lehetett miniszterelnök, éppen olyan sajnálatos, hogy Tomcsányi nem élvezi a pártokban és elsősorban saját pártjában a bizalomnak azt a teljességét, amelyet a napi politika törekvésein felül álló abszolút tudása és fölkészültsége megérdemel. A kisgazdák különösen azt kifogásolják, hogy Tomcsányi nem képviseli a párt kívánságait a kormányban olyan mértékben, amint azt a párt miniszterétől elvárhatnák. A kisgazdapártnak ez a kifogása jogosult lenne akkor, ha Tomcsányi valóban csak pártminiszter lenne és a kormányban egy párt, és nem az ország érdekeit szolgálná és csak az ország érdekeit, éppen úgy, amint ezt a Károlyi-rezsim és a kommunizmus idejében tette. Sajnálom néha nagyon sajnálom azt a buzgó és lelkes kis diákot, aki a piros bársonyszék előtt kénytelen védelmezni olyan álláspontokat, amelyek mögött politikai érdekek állanak. Néha úgy látom, hogy Tomcsányi szeretne visszamenni az iskola padjai közé, ahol nyugodtan tanulhatna, ahol senki sem bántja és mindenki elismeri szorgalmát és képességeit. Azonban az olyan kvalitásokkal rendelkező politikusnak, mint Tomcsányi, kötelességei vannak az országgal és a nemzettel szemben. Bizonyosra veszem, hogy Tomcsányi ezeket a kötelességeit mindig híven teljesíteni is fogja. Ebben nem szabad senkinek sem kételkedni, hitellevelet 100.000 svájci frankról svájci tartózkodásának költségeire. De ez a gyilkossággal semmiféle összefüggésben nincs. A pénzt a miniszterelnökség rendelkezési alapjából fizették. Fényes László később, mikor a dolgot meghallotta, nagy lármát csapott a pénzpocsékolás miatt. Tanúnak tudomása van arról, hogy a forradalmi érdemeikre hivatkozó emberek kaptak kisebb összegeket, Dobó és Horvát-Lanovics is kaptak. Kéri Pál intimusa volt Károlyinak. Azt tudja, hogy Friedrich egyszer, pénzt kért az elnöki irodából azzal, hogy Dobónak adja és nem adta neki. Azt nem mondta Sándor Tivadarnak, hogy Friedrich a pénzt másra költötte. Azt azonban megmondta Sándornak, hogy Friedrich ezzel a kijelentéssel oldotta fel tanút a hivatali titoktartás kötelezettsége alól: „Mondj el mindent, nekem nincs semmi titkolni valóm." Ezt Sándor a vallomásában nem említette meg. Megemlíti, hogy Sándor a tanúnak Vadász Lipót előtt tett kijelentéseiről jegyzőkönyvet vett föl, anélkül, hogy akár, Halász, akár Vadász tudott volna róla és ezt becsatolta a haditörvényszéken az aktákhoz. Kijelenti a tanú, hogy az órajelenet nem történt meg, mert ő érdeklődött az Otthonban és senki nem akadt még, aki a jelenetnek közvetlen tanúja lett volna. —sóri Pál kérdésére kijelenti tanú, hogy Fényes csak azért háborodott fel, mert ő azzal ugratta, hogy Kéri nehéz pénzeket kap ajándékba. Szünet után Kéri Pál tesz megjegyzéseket. Elmondja, hogy a hitellevelet milyen célból kapta. A küldetésben négyen vettek részt Lehetetlen, hogy a hitellevelet a Tisza-gyilkosságból kifolyólag kapta volna, mert hiszen annak kifizetése teljesen bizonytalan volt. Svájci kiküldetését a kormány forszírozta. Kéri helyesebbnek tartotta az entente helyett a kisentente-tal való tanácskozásokat, mert már akkor látta, hogy Magyarország sorsa inkább a környező államoktól függ. Kéri Svájcban ebből a pénzből egy francia—magyar kőnyomatost tartott fenn, amelynek híreit a francia lapok át is vették. Kéri azután hazajött és az összeg többi részéről Vadász Miklósnak kell elszámolni tudnia-Püspöky Sándor nem tud a gyilkosságról semmit Dietz Károly vallomása Dr. Dietz Károly volt rendőrfőkapitány a következőket adja elő: A 31-re virradó éjjel eseményeiről csak a lapokból értesültem, mert a közélelmezési hivatalban voltam alkalmazva. 31-én délelőtt Ábrahám Dezső, legnagyobb meglepetésre, megbízott a rendőrség vezetésével. Az anarchia nagy volt, csak 7-8 nap múlva tudtam valamelyes rendet teremteni. A Tisza-üggyel nem foglalkoztam, mert rendészeti szempontból volt sok tennivaló. A gyilkosságról Szamosi Armandtól értesültem. Nem akartam elhinni a hírt, mire Szamosi fölvette a telefonkagylót és telefonált a Roheim-villába, ahonnan Dömötöri inas erősítette meg a hírt. Szentkirályi ment ki helyszíni szemlére, csak annyit tudott megállapítani, hogy a gyilkosok katonaruhában voltak és Manlichert használtak. Első impressziónk az volt, hogy a gyilkosság a Tisza elleni gyűlölet kirobbanása volt és kóbor katonák követték el. A nyomozás is ehhez igazodott eleinte. Hogy a nyomozás nem vezetett eredményre, azt részben a közönség részvétlenségének, részben a detektívek kis buzgalmának tulajdonítom. Én az esetet mindjárt este jelentettem Károlyinak és Batthyánynak. Batthyány erélyes nyomozást követelt és kijelentem, hogy soha olyan utasítás nem érkezett, hogy az üggyel ne foglalkozzunk. Csak a diktatúra alatt merültek fel olyan adatok, amelyek a katonatanács felé terelték a figyelmet. Akkor következett a Károlyi Imre— Mattyasovszky-féle hírlapi polémia, amely után Károlyi Imre magánnyomozást akart indítani és annak vezetésére engem kért fel. Elvállaltam a dolgot, de honoráriumot nem akartam elfogadni, nehogy vádaskodásnak tegyem ki magamat Ha valakivel beszéltem, az mindig két tanú jelenlétében történt és ezek igazolhatják, hogy soha senkire semminemű pressziót nem gyakoroltam. Ekkor én nyugdíjban voltam. Egyszer fülemhez jutott, hogy Friedrich ezt mondta: „Majd az orrára koppintunk Dietznek, hiszen ő alatta történt a gyilkosság.“ Röviddel ezután megindult ellenem a fegyelmi eljárás. Csernyákról óhajtok még valamit elmondani. Batthyánytól tudom, hogy a kormányt zsarolta állandóan. Azt javasoltam, hogy el kell fogni. Batthyány ezt megmondta Károlyinak, aki azonban nem akart botrányt és inkább Hollandiába küldte. Keltai tudtommal állását egy véletlennek köszönhette, a kinevezett városparancsnok ugyanis még akkor éjjel lemondott. Rövid idő múlva Heltai erőszakoskodni kezdett és fosztogatásokról kaptunk jelentést. Elnök: Van-e tudomása arról, hogy Friedrich miniszterelnöksége idején megindította az erélyes eljárást? Tanít: Kérem, h ha benne van a dologban, ez volt a legalkalmasabb pillanat, mikor ő olyan magas pozícióban volt. Elnök: Az ön véleménye szerint Friedrich bűnös? Tanú: Ha Hüttner, Sztanykovszky és a többiek benne vannak, akkor ő is benne van. Aki eddig Friedrich ellen hozott adatokat, az mind elvérzett. Elnök: Volt-e önnek tudomása arról, hogy Sztanykovszky bizonyos szabadságokat élvezett, kijárt Paksival és órákig időzött otthon? Tanú: Erről csak a mostani tárgyalás során értesültem és amennyiben ilyesmi előfordult, azt magam is súlyosan elítélem. Ezután a tárgyalás és a tanúv kihallgatásának folytatását a bíróság holnapra halasztja. Kedd