Világ, 1921. augusztus (12. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-17 / 181. szám

P 1021. augusztus 17. VILÁG Retorzióval válaszolunk Ausztriának Ma délelőtt tartotta meg Vasvárott Vass József kultuszminiszter beszámolóját, amelyen gróf Bethlen István miniszterelnök, Fangler Béla, Hadházy Zsig­­mond és a nemzetgyűlési képviselők közül még többen vettek részt. A népgyű­lést dr. Kovák Bé­la ügyvéd nyitotta meg, utána Vass József emelkedett szólásra. — Végigszántott Isten keze és ekéje rajtunk —­ mondotta. — Elvitték országunk kétharmad részét és ma is, itt nyugaton, a nagyhatalmak parancsa szerint bele kell nyugodnunk, fogcsikorgatva el kell tűrnünk, hogy egy darabot letépjenek hazánk földjének testé­ből, mintha veszett kutyák tépnék Hungária palástját. Ilyen körülmények között én, mint a kormány tagja, felelősségem teljes tudatában, csak a legkomolyabb szavakkal tudom elmondani azt, ami történt. Történt valami, ami népünkre megbecsülhetetlen érték: ez a valami a forradalom révén megzavarodott ország rend­jének helyreállítása. Még ezelőtt egy évre is ha vissza­gondolunk, városainkban, sőt a vidéken sem volt meg az a rend, amely ma van. Megalapoztuk a rendőrsé­günket, csendőrségünket, a közigazgatást, érvényt sze­reztünk a törvénynek, mert a törvénynek kell ural­kodnia ebben az országban, lehetetlen, hogy egyes embereknek és csoportoknak szenvedélye, haragja, gyűlölete, vagy szeretete irányítsa a közéletet. Min­­ denki tanúságot tehet arról, hogy ezen a ponton egy év alatt mennyit emelkedtünk. Nem akarom azt mon­dani, hogy ami még ezelőtt egy esztendővel is tör­tént, hogy elcsattant egy pofon Budapesten, esetleg egy nem keresztény ábrázaton, hogy az nagy baj volt. Nem volt nagy baj, ha csak ez történt. De nagy bajt­ csinált a külföldön, ahová ezt megnagyítva, elhazudva ordították ki. Rossz hírünket költötték a külföldön és meg kell vallani, hogy ezen rossz hírünknek nagy részben felelőtlen és saját eszük szerint cselekedő em­­­berek voltak az okai. A zsidókérdés Ez az egy év azonban már nagy haladás volt a konszolidáció terén, vagyis a közéletnek megszilárdu­lása s a törvények uralmának elismertetése felé. A nem keresztényt, ha becsületesen, a magyar törvények szerint él és becsületes munkával igyekezik építeni, azt is meg kell becsülnünk, mert a törvény és az Isten előtt minden becsületes munkásember egyenlő. (Élénk éljenzés és taps.) Azt azonban nem fogjuk törni, hogy valamely faj, vagy felekezet megint ráüljön a keresztények nyakára és megint be tudja dönteni abba a gazdasági romlásba, amelyben a há­ború előtt­­s a h­áború alatt volt. Nyíltan beszélek zsidó polgártársainkról is. Közöt­tük is megbecsülöm azokat, akik becsületes munkával dolgoznak a hazának és annak hasznos polgárai. De kíméletlenül, a törvényes rend minden erejével fel­­lépü­nk azok e­lén, akik munka nélkül, nem tisztes­séges eszközökkel sajátítják ki a keresztény magyar népet. De éppen így viselkedünk azon keresztén­ye­k­kel szembútt is, akik h­asonlóképpen cselekszenek. Ha szét is téptek bennünket, hogy ha el is met­szettek ezeréves földünktől, soha lemondani nem fo­gunk, hanem dolgozunk hazánk javáért és ha majd eljön annak az ideje és felhangzik a nagy jelszó, hogy Talpra magyar, akkor ott leszünk mindnyájan és nem nyugszunk addig, amig ebből a megcsonkított Magyar­­országból ismét egy erős és boldog Magyarországot nem csinálunk. A miniszterelnök beszéde Vass József beszámolója után gróf Bethlen István miniszterelnök a következő beszédet mondotta: Amikor két évvel ezelőtt, augusztus első felében, a proletár­diktatúra összeomlott, úgy állott és maradt az ország pusztán, mint IV. Béla király idején, a tatárjárás után. Nagy és nehéz utat tettünk meg azóta, azonban még csak a kezdet kezdetén állunk. A jogrend megterem­tésének útján sokat értünk el, de engedjék meg, hogy itt, az ország színe előtt, kimondhassam, hogy m­ég nincs meg az országban az az egységes, erőteljes, egész­séges közszellem, amelyre szükség van, hogy ha min­dent el akarunk érni. Rá kell mutatnom arra, hogy az országban még ma is jelszavak után indulnak, néha-néha talán frázisok után, amelyeket soha el nem érnek, amelyek mellett a magyar nemzet nagy problé­máját meg nem oldhatjuk. Miért követelik Nyugatmagyarországot ? Három kérdésre akarok itt feleletet adni. Miért követelik tőlünk Nyugat-Magyarországot? Miért nem tudtuk a nyugatmagyarországi kérdést eddig a mi elő­nyünkre megoldani? Milyen konzekvenciákat kell le­vonni, hogy ha ez a kérdés a mi karunkra lesz meg­oldva? Az első kérdés lehet: miért követelik tőlünk Ny­ugat-Magyar­országot? Amikor 1918 novemberében a belgrádi fegyverszünetet megkötötték, akkor egy komisszió jelent meg, melyet az entente-államok tudó­saiból állítottak össze és amely idejött, hogy a kérdést megoldja­. Eljöttek Budapestre ezek a tudósok és ki­szabták a cseheknek, románoknak, szerbeknek a ma­gukét és kutatásaik közepette észrevetették, hogy Nyugat-Magyarországon egy területsávon a lakosság többsége nem magyar, hanem német nyelvű. És amikor ezt észrevették, elhatározták, hogy ezt a területet is elcsatolják. Egy általános váddal kell szembeszállani. Sokan külügyi politikánkat azzal vádolják, hogy nem­ tudta elérni a kedvező döntést. Ezt vissza kell utasítanom. Nézzünk körül Európában, mit látunk? Egységesen állanak, mindenül­ körülöttünk. Ezt az egységes falank­­szot nem csük mi, hanem Németország, de egyetlen állam sem volt képes felbontani. Mi a magunk részéről mindent megtettünk Nyugat Magyarország érdekében. Még a retorzió eszközével is ... Tehát nem a külpolitikánkon múlt, hogy elér­kez­­ü­­­nk a trianoni békeszerződés ama szám­om pontjához, amikor véglegesen döntenek a kérdés fölött. De tovább I menve, egyezkedni próbáltunk Ausztriával is, mert lát­­j­­uk, hogy­­ a nagyhatalmaknál és a Cisentente-nál hiába­­ keressük igazunkat és elhatároztuk, hogy egyezkedést próbálunk meg Ausztriával is. Sajnos, egyik kísérlet sem vezetett sikerhez. Végre eljutottunk ahhoz a lé­péshez, amelynél tovább nem mehetünk. Kénytelenek voltunk ajánlatot tenni, amelyben javasoltuk a terület igazságosnak tetsző megosztását. Bár az osztrák kor­mány a maga részéről ezt a javaslatunkat elfogadható­nak jelezte, tegnapelőtt az osztrák parlament külügyi bizottsága ezt a javaslatunkat is visszautasította. Igaz, olyan formák között, hogy ha majd ezen területeket átveszik, akkor majd hajlandók egyezkedni. Csakhogy ha Ausztria eddig nem volt hajlandó erre, amíg a kérdés fölött tárgyalások folytak, akkor ezt a kijelen­tést a magunk részéről nem tekinthetjük komolynak. Elérkeztünk végre azon ponthoz, amelynél tovább nem mehetünk. Mi becsülettel megtettünk mindent, tovább egy lépést sem mehetünk. Ezentúl érdekeink köteles szem előtt tartásával mondjuk ki és vegye Ausztria tudomásul, hogy ha baráti jobbunkat visszautasítja, akkor tudni fogjuk hazánkkal szemben fennálló kö­telezettségeinket. (Percekig tartó viharos éljenzés és helyeslés.) Kénytelenek leszünk érdekeink rideg szem előtt tartásával eljárni és ebben a kérdésben, ahol a jog a mi oldalunkon van, ha azt nem respektálják­, még a retorzió eszközével is élni. Sir George Clark prágai angol követre, aki zólyom megyei vadászterüle­ten éppen lesben állott, orvul rálőttek. A golyó nem találta. ' s MEREK Halálraítélt gyilkos szakaszvezető Paksi Ferenc tényleges szaklászvezető 1920 június 9-én este felhívta barátjait, Gárdonyi Lászlót és Berenyi Józsefet, hogy menjenek el a Vediczki n nevű tanyán lakó Hangya Gábort el­fogni, aki a kommunizmus alatt a vörös hadse­regben szoktgált. Paksi azt mondotta társainak, hogy utasítása van Jui­ites hatóságától arra, hogy Hangyát Kecskteyésre szállítsa. Barátai hittek neki, mind a hárman kocsira ültek, elindultak a Dediczki nevű tanyára. Amikor odaértek, Paksi önként hátrahagyta Berényi Józsefet,­­ő pedig Gárdonyi Lászlóval be­ment a házba, ahol a konyhába érve, Hangya után kérdezősködött. Itt megtudta azt, hogy Han­gya az istállóban alszik, lámpát kért, az istállóba ment és Hangyát fölszólította, hogy készüljön, mert Kecskemétre viszi magával. Közben a ház lakóira ráparancsolt, hogy mindnyájan menjenek be a lakásba, s onnan ne mozduljanak ki. Gár­donyinak azt az utasítást adta, hogy ha valaki ki mer jönni, azt azonnal lőjje agyon. Amikor Paksi utasításainak zajára megjelent Magyar János gazda, meglátva őt Gárdonyi, rászólt, maradjon benn, ne próbáljon többé kijönni. Paksi is meg­látta Magyart, rákiáltott Gárdonyira : „Azonnal lődd le!‘‘ Gárdonyi a nála lévő vadászfegyverrel Magyar felé lőtt, azonban a golyó nem talált. Közben Hangya felöltözködött, Paksi össze­kötözte és ezután Kecskemét felé indultak.. A Vediczki-tanyától pár száz lépésnyire leszállottak a kocsiról, ahol Paksi parancsot adott Gárdonyi­nak, hogy azonnal ásson egy sirgödröt. Hangya Gábor fejét karjával magához szorítva, közvetlen közelből Frommer-pisztollyal rálőtt. Hangya azonnal meghalt s a megásott sirgödörbe temet­ték el. 1920. évi május 29-én az éjjeli órákban Paksi Kiskunfélegyházán a Kneffel-féle szálloda portását felzörgette azzal, hogy az államrendőr­ség van itt, bement a szállodába, elkérte az újon­nan jöttek névsorát, felment az emeletre, ahon­nan Orosz Henrik makói lakos és Ehrenfeld Ig­nác budapesti lakos kereskedőket összekötözve magával vitte. A kereskedők azóta nem kerültek elő. 1920 május 30-án Kulcsár Pál társával együtt Paksi megjelent özvegy Weisz Józsefné lakásán azzal, hogy parancsa van a házkutatásra. Házku­tatás közben Weiszné Erzsébet nevű leányát Paksi össze-vissza verte, úgy hogy a leány hosszú hete­ken át ágyban fekvő beteg volt.­­ A magyar királyi budapesti katonai törvény­­szék múlt hónap 21-én tárgyalta Paksi Ferenc bűnügyét. Mondatta százados­ hadbíró, tárgyalás­vezető vezetésével. A katonai ügyészség gyilkos­sággal, zsarolással és egyéb bűncselekményekkel vádolta meg a szakaszvezetőt, akit a katonai bíró­ság számos tanú kihallgatása után bűnösnek mondotta ki a gyilkosság bűntettében és ezért kötél általi halálra ítélte. — Banthazár püspök jubilál. Debrecenből je­lenti tudósítónk telefonon. Dr. Balthazár Dezső püspök tegnap elem­íri tanyáján családias ünnep keretében ülje meg püspöki beiktatásának tizedik évfordulóját.­ A­­pü­spököt az évforduló alkalmából legbensőbb barátai keresték fel és egykori hajdú­böszörményi egyházának vezető emberei. A püspök magyaros vendégszeretettel látta vendégül az ér­kezetteket, akik az ünnepély családias jellegénél fogva a püspököt nem mint egyházfőt és poli­tikust, hanem mint barátot és családapát üdvözöl­ték számos meleghangú köszöntőben. Az évfor­duló alkalmából mindenhonnan üdvözletekkel ke­resték fel a püspököt,­­­s Nádossy Imre átvette új hivatalát. Ma reggel dr. Nádossy Imre országos rendőrfőkapitány megvált­­­ a budapesti főkapitányságtól és elfoglalta új hivata­lát a­ belügyminisztériumban. A főkapitánysági tiszt­viselők közül dr. Sándor Jenő rendőrkapitány, Ná­dassy titkára, megy át a belügyminisztériumba. A fő­­kapitányságon a főkapitány­-szobáját dr. Marinovich Jenő főkapitányhelyettese­ d foglalta el, aki ideiglenesen végzi a főkapitányi teendőket, mindaddig, amíg az új főkapitány kinevezése meg nem történik. Nádassy Imre országos főkapitányt kinevezése alkalmából pénteken, augusztus 19-én este a Margitszigeten tar­tandó banketten fogja üdvözölni a rendőrség tisztvi­selői kara.­t — A hercegprímás a helyes öltözködésről és szó­rakozásról. Esztergomból jelentik. Dr. Csernoch Já­nos bíbornok-hercegprímás legutóbbi körlevelében foglalkozik az Országos­ Katolikus Népszövetségnek a szeméremsértő divat és­ erkölcstanon táncok ellen in­dított akciójával és felhívja a­ papságot, hogy oktassa ki erről a kérdésről a hritásét. „A tisztességes csinos­ság ellen senkinek sincs kifogása — úgymond. A ru­házkodásnak az eredeti céltól való raffinált eltérése az, ami kihívja tiltakozásunkat. A vilság is egyik jellemző vonása a vallásos lelkűlésnek, tehát a szóra­kozásnak is van helye és jogosultsága, de mindig az írás szellemében. Gaudete in Domino! Az érzékiséget ingerlő táncok nem egyeztethetők össze az Úr szel­leme szerint való szórakozással."­­ Házasság Roboz Rózsa és Roboz Aladár folyó hó 8-án házasságot kötöttek. őrgróf Csáky Pallavicini Hippolyt és Gál Jolán házasságot kötöttek. Friedrich Jennyt, dr. Friedrich Tivadar, a Pester Lloyd felelős szerkesztője leányát eljegyezte Bad­­gasteinban dr. Herczog Emil fővárosi ügyvéd. Rochlitz Lilit Mándokról eljegyezte dr. Fried Sán­dor orvos Nyíregyházá­ról. Barabás Arthur és dr. Vidor Ilka a mai napon há­zasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) Domány Gyula és Bálint Gizella házasságot kö-­ löttek. — Diákok törték le a debreceni villamossztrájkot. A Világ debreceni tudósítója jelenti: A debreceni villamos helyiérdekű vasút alkalmazottainak sztrájkja, amelyről beszámoltunk, hétfőn délután meglepetés­szerűen véget ért. Az ellentétek, amelyek az igazgató­ságot az alkalmazottaktól elválasztották, olyan nagyok voltak, hogy a békés megegyezés lehetetlennek látszott Az igazgatósa fe­várni akart addig, míg a sztrájkolók letörnek, a munkások pedig bíztak a keresztény­szocialista párt támogatásában. A villamos alkalma­zottak körében hétfőn délután nagy meglepetést keltett az a hír, hogy hajdúmegyei diákszövetség ■—­ vala­mennyien ki re­.: tény pártiak — felajánlották az igaz­gatóságnak, hogy megindítják a villamos­forgalmat. A diákszövetség tagjainak nagy része műegyetemi hall­gató és így azok könnyen teljesíthettek volna vezetői, a többiek pedig jegykezelői munkát. Az igazgatóság előtt kijelentették, hogy elsősorban a közönség érde­keit nézik és csak azután a munkásokét, különben is a munkásokat hibásoknak tartják, mert a keresztény­szocializmus tiltja a sztrájkot és a munkások ezt a tilalmat megszegték. A villamos alkalmazottakat na­gyon lehangolta ez a hír s a lehangoltságot még fo­kozta az, hogy a szintén a társaság kezelésében levő nyírbátori helyiérdekű vasút munkásai nem csatlakoz­­tak mozgalmukhoz. Egy kocsimester azonnal vállalko­zott, hogy a jelentkező műegyetemi hallgatókat be­tanítja a vezetésre. Erre a kocsiverdők megijedtek s a családos vezetők közül nyolc munkás jelentkezett A diákok azzal fenyegetődztek, hogy hatvanan veszik­ föl a munkát, mire még néh­ány vezető munkába állott. Nemsokára ezután meg is indultak a kocsik. A villa­mos vasút igazgatósága hétfőn délután hirdetményben értesítette a munkásokat, hogy aki kedden délig nent áll munkába, azonnal elbocsátja. Ma reggel erre min­­den­ki fölvette a munkát. / ; — Egy álhirlapiró visszaélései a „Világ" nevével A következő levelet vettük/! Tekintetes Szerkesztőségi Fenti cimű vasárnapi közleménye folytán kérem an­nak közlését, hogy rossz­ulra tért — a családból vég­kép kizárt — fiam­ .B Bojár Pál semmiféle cselekede­téért nem szavatolok. Tisztelettel: Bojár Sándor. — Ferry Oszkár kiszolgáltatói a biróság előli, áj katonai törvényszéken mára tűzték ki annak a per­­nek a tárgyalását, amelyet a katonai ügyészség indí­tott Ferry Oszkár csendőraltábornagy, Menkina és Borhy csendőralezredesek terroristakézre juttatói ellen. A katonai ügyészség vádirata szerint Zagyi Jó­zsef tiszthelyettes és Hódossy Károly csendőrszázados a kommunizmus idején­­többek előtt hangoztatták, hogy a szegedi, kormány Ferry Oszkárt kinevezte a csendőrség főfelügyelőjévé. Zagyi a kinevezést a­ Cserny-féle terroresgjminak is besúgta. Ennek a be­súgóinak lett a következménye, hogy Ferry Oszkárt és két társát a Lenin-fiúk elfogták és kivégezték. Hódossy századost a vádirat még hamis tanúzásra való rábírással is vádolja, mert Vértes csendőrtiszt­­helyettest rá akarta venni, hogy vallomásában ne említse meg azt, hogy ő Ferry kinevezéséről beszélt. Vádolják még Ilódossyt azzal is, hogy a Károlyi­­forradalom idején egyike volt azoknak, akik a csend­­őrlegénység fegyelmét megbontották és részt vett a fekete lista elkészítésében. A ma délelőtt féltíz óráról kitűzött tárgyaláson Hódossy Károly százados nemi jelent meg és a beérkezett jelentés szerint lakásáról 11 nappal ezelőtt eltávozott s azóta nem tudják, hogy hol tartózkodik. Hódossy ellen a csendőrfelügyelőség ügyésze most elővezetési parancsot adott ki. A tárgya­lást holnap reggel 9 órakor fogják megkezdeni, me­lyet Mondada Jena százados­ hadbiró fog vezetni. — Rendőrnapi A m. kir. államrendőrség legény­ségének nyugdíjpottó- és önsegélyző-egyesülete 1921. évi szeptember 3-án a Nemzeti (Angol) Parkban jóté­­kony célú alapja javára rendőrnapot rendez, melyben a közönség támogatását kéri. szer­da

Next