Világ, 1921. szeptember (12. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
A kisgazdák támadása Ráday ellen i kisgazdapárt ma este Mayer János elnöklésével értekezletet tartott, amely főképpen a vármegyék nagygyűlésén elhangzott hírtámadásokkal foglalkozott. A Mayer János mindián az értekezlet megnyitása után kijelentette,hogy a vármegyék kongresszusai a nemzetgyőztes ellen olyan vádak hangzottak el, amelygyit a párt szó nélkül nem hagyhat. Gaál Endre, Dömötör Mihály, Csontos Imre, Temesváry Imre, Rubinek Gyula, Hencz Károly, és Paczek Géza szólaltak fel ebben a kérdésben és legtöbbjük élesen támadta gróf Ráday Gedeon belügyminisztert a vármegyei incidens miatt, sőt egyesek egyenesen személyében tették felelőssé az ott elhangzottakért. Különösen hevesen fakadt ki Hencz Károly és a nemzetgyűlés létjogosultságáról szólva, rámutatott azokra a jelenségekre, amelyek úgy a nemzetgyűlést, mint a kisgazdapártot veszélyeztetik. A nemzetgyűlés azokat a feladatokat, amelyeket hivatva volt elvégezni, elvégezte és azokat, amelyeket nem tartott időszerűnek, későbbre halasztotta. A kisgazdapárt a munkaprogramm megállapításánál gazdasági szükségességből koncessziókat tett, de most már itt az ideje, hogy saját programmját is megvalósítsa. Az olyan jelenségek, mint amilyen például a vármegyék kongresszusa, a párt létét veszélyeztetik és főképpen a párt demokratikus programmját, mert aki ismeri a vármegyéket, az tudja, hogy mindig szolgai támogatói voltak a mindenkori kormánynak. Általában egyetértettek a felszólalók abban, hogy a vármegyék kongresszusán elhangzottakat ■visszautasítják és elítélik. A vármegyék ezen a kongresszuson csak azt dokumentálták, hogy külön államot akarnak alkotni az országban. A párt szükségesnek tartja, hogy a vármegyék kongreszszusán elhangzott kvalifikálhatatlan kijelentésekért a kormány tegyen megtorló lépéseket, mert a vármegyei kiküldöttek magatartása szembehelyezkedik az 1920. évi I. törvénycikkel és az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénnyel. A párt elvárja, hogy a kormány módot fog találni arra, hogy a nemzetgyűlés ellen elhangzott támadásokat megtorolja és csak abban az esetben fog az üggyel új értekezleten foglalkozni, ha a kormány semminemű intézkedést nem tesz. Ezután az értekezlet a nyugat-ipar magyarországi kérdéssel foglalkozott, amelyrőlyilfagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter tájékoztatta a pártot. Meskó Zoltánba bajai zsidókról Megutuk, hogy a baranyai miniszteri biztosok, különösen Iireskó Zoltán ellen az Andrássypárt neszéről olyan támadások hangzottak el, hogy hatáskörüket pártpropaganda céljaira használják fel, azt is szemére vetették, hogy sógora érdekésen készíti elő a talajt odalent a jövő választásra. Meskó Zoltán ma este megjelent a kisgazdapárt értekezletén és az elhangzott támadásokról munkatársunknak a következőket mondotta: — Nem csináltam odalent pártpolitikát, ezt már ízlésem is tiltotta volna. Baján testvéri szereidben ölelkeznek össze az emberek, meg sem értenék, ha valaki pártpolitikával közeledne hozzájuk, összetartanak és még a felekezeti villongásokat sem ismerik. Nemcsak hogy atrocitások nem történtek, de egyetlenegy kifakadás sem hangzott el a zsidók ellen, akik ezt különben meg sem érdemelnék, mert a megszállás ideje alatt a leghazafiasabban viselkedtek, tűrték a szerbek zaklatásait, akik nagy adókkal sújtották őket. A köztársasági mozgalomtól teljesen távoltartották magukat. — Válaszom a keresztény párt támadására a következő: Úgy látszik, preventív intézkedés volt részükről az ellenem intézett kirohanás. Odalent nem politizáltam, de most már szabad politizálnom és így megmondhatom, hogy rosszul áll annak a szénája, aki ilyen preventív intézkedéseket tart szükségesnek. A moszkvai kormány letartóztatta a nagy orosz segítőbizottság tagjait Paksból jelentik. Az Oroszország segélyezésére alakult nemzetközi bizottság megnyitó ülésén Noulens elnök kijelentette, hogy az emberiesség s az Európa egészségéért való aggodalom sürgősen megköveteli, hogy a szerencsétlen országnak segítséget nyújtsanak. Itt nem tesznek különbséget semmiféle osztály vagy politikai párt között. Szigorú ellenőrzéssel kell biztosítani az élelmiszerek feltétlenül igazságos elosztását. A lapok jelentése szerint a bizottság e célból albizottságot küld ki Oroszországba, amelyben a segélyakcióban résztvevő valamennyi állam egy-egy taggal lesz képviselve. A Matin rámutat arra a hírre, hogy a szovjetkormány a moszkvai nagyorosz segítőbizottságot feloszlatta és tagjait letartóztatta és fölveti a kérdést, hogy várjon ily erőszakos cselekedet után remélni lehet-e még, hogy a bolsevikok őszintén hajlandók közreműködni abban, hogy az élelmiszereket igazságosan osszák el az egész lakosság között, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Ha a szovjetek megtagadják támogatásukat, úgy a nemzetközi segélyakció összeomlásáért rájuk hárul a felelősség. A francia külügyminisztérium különféle forrásokból megkapta annak a hírnek megerősítését, hogy az éhezők támogatására alakult nagy-orosz segélyzőbizottságot feloszlatták. A bizottság tagjait szombaton letartóztatták. Napról-napra tisztábban látható, hogy a szovjet kormány maga akarja kezébe venni az élelmiszerek és egyéb támogatások vezetését és elosztását. A szovjet kormány a Istansen-bizottsággal ama feltétellel akart egyezményt kötni, hogy tízmillió font hitelt folyósítaunkneki oly támogatások céljaira, amelyek ml ott megtartaná a szabad rendelkezési jogot. A német áionarchistáje (A Világ berlini tudósítóból.) A balindali stártok közös frontba sorakozása Erzberauf meggyilkolásának hírére főleg annak a fattogásnak hatása alatt következett be, hggy a prinarchisták részéről már a közeljövőben jobb előretöréssel kell számolni. És csakugyan: az államforma kérdése még nincsen olyan végérvényesen eldöntve Németországban, mint ahogy azt a távolállók hinnék. Széles tábor ugyan nem áll a monarchisták mögött, azonban a szervezetük kiépítése erőteljesebb, mint bármelyik más párté, kivéve a kommunistákat. Azonfelül pedig nem szabad elfelejteni azt, hogy a porosz bürokráciának és a birodalmi védőrségnek túlnyomóan nagy része, ha nem is közvetlen célkitűzésében, de érzése szerint monarchista. Amikor a birodalmi védőrséget felállították, még nem kellett számolni monarchista bonyodalmakkal, de annál aktuálisabb és veszélyesebb volt a Spartakuszok újabb államcsínye. A birodalmi védőrség szervezésénél tehát az volt a főszempont, hogy feltétlenül megbízható a Spartakuszokkal szemben, nem pedig az, hogy kiknek az érzései őszintén köztársaságiak. Ez a német köztársaság egyik gyöngesége, a másik pedig az, hogy Bajorország alig leplezett formában a monarchisták birtoka és operációs alapja. Hiszen dr. Kahr, a bajor miniszterelnök, aWittelsbachok helytartójának tekinti magát, és a miniszterelnöki állásra elsősorban az ajánlotta ezt a meglehetősen szürke hivatalnokot, hogy egy olyan családból származik, amely már generációk óta a bajor udvar szolgálatában áll. Ha Kahr és a köréje csoportosult bajor politikusok józanul és óvatosan dolgoznak, ez nem bizonyítja azt, mintha csak egy pillanatra is szem elől tévesztenék a számukra egyetlen fontos célt. Csak éppen az első kísérlet nem sikerült, az a kísérlet, amely egy nem egészen irreális szemvetés alapján francia segítséggel akarta visszavezetni trónjára Ruprecht bajor trónörököst. A német birodalom kettéosztásának eszméje már a párisi konferencia előtt foglalkoztatta a francia politikusokat. És az természetes, hogy az ilyen kettéosztás esetén Poroszország és Berlin volna az egyik centrum, Bajorország és München a másik. Kahnnak és társainak sikerült legalább egy bizonyos fokú érdeklődést felkelteni Franciaországban tervük iránt, és ennek világos jele az,, hogy a francia kormány minden formaság mellőzésével és minden közjogi alap nélkül Berlin mellett francia követséget állított fel Münchenben is. Ekkor szövődtek azok a kombinációk, amelyek Bajorországnak, a délnémet államoknak, Tirolnak és Salzburgnak egyesülésére gondoltak a Wittelsbach-jogar alatt. Ennek az eszmének megvalósítására szervezték meg az Orgesch kötelékeit. Azonban éppen az Orgesch szervezetének naavalánvaktánulatae is . tnrdeftsr'T: n 'AaV~ ‘n y VILÁG kiadóhivatal Javan, Blockner J* Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Ecketein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: I-Saasenstein és Vogler, fcL Dukcs Nachfolger, Rudolf Mosse. SzerfeMffifitség és HaSörBartál V!,’ Andrássy-út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor, félévre 240 kor., negyedévre 120 kor., egy hóra 40 kor. A „VILÁG “ megjelenik hétfő kivételeivel mindennap. Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarikon 2 K, Ausztriában 2 magyar E. XII. évfolyam Budapest, CSÜTÖRTÖK 1921 szemberer 193-ik szám minduntalan megismételt fegyveres felvonulások a bajor törekvések ellen fordították Franciaországot. Németország ma egységes, de a lefegyverzésnek szinte teljes végrehajtása következtében katonailag akcióképtelen. A kettéosztott Németország déli részében viszont újból megindulhatott és megindult volna a fegyverkezés, így a francia diplomácia tudatára ébredt annak, hogy a fegyveres Dél-Németország legalább ma kellemetlenebb reá nézve, mint az egységes, de fegyvertelen német birodalom, tehát francia javaslatra következtek a szigorú intézkedések az Orgesch lefegyverzésére nézve. Az egyik kísérlet nem sikerült, de ebből dr. Kahr és társai szerint csak az következik, hogy más után és más módszerekkel kell kísérletet tenni a cél elérésére. És ha Bajorországban most látszólag letompult a monarchista áramlat hullámverése, ez azért történt, mert Ruprecht herceg pártja átorientálódik és egész Németország trónját, a császári koronát szeretné megszerezni Ruprecht számára. A Hohenzollern-uralkodóház eljárta szerepét, írta egy memorandumában a bajoinörökös már 1817 nyarán, amikor bizalmasai számára kifejtette nézetét a győzelem esélyeinek teljes elenyészéséről, a katonai helyzet kedvezőtlenségéről és a forradalmi hangulat terjedéséről. Nem valószínű, hogy ez a memorandum Ruprecht tudta és jóváhagyása nélkül került néhány hét előtt nyilvánosságra. Befelé a Hohenzollern-ház nevéhez fűződik a háború elvesztésének ódiuma, kifelé az entente kormányai és közvéleménye előtt a Hohenzollernház viseli a felelősséget a háború felidézéséért. Tehát a Hohenzollerneknek befelé kevés a talajuk és kifelé még kilátástalanabb számukra a helyzet: ez a Ruprecht-párt okoskodásának tengelye, ezen az alapon próbálják helyettesíteni a Hohenzollern-dinasztiát a Wittelsbach-családdal. Azonban a porosz monarchisták, elsősorban a kelet-elbiai földbirtokosok körében kevés rokonszenvvel találkozik ez a kombináció, és itt kitartanak a Hohenzollernek mellett, már csak megszokásból is. Mindössze az a kérdés, hogy melyik Hohenzollern mellett? A Hohenzollernek híveinek tábora megoszlik több jelölt között, anélkül, hogy akármelyik felekezet is túlságosan lelkesedni tudna saját jelöltjének egyéniségéért. A Hohenzollern-névnek bizonyos körökben és bizonyos rétegekben megvan a varázsa, csak éppen nincs senki, aki megszemélyesítené a Slohenzollern-névhez fűzött fogalmakat. A fegyverletétel másnapján éppen a császárhű körökben sokan vették rossz néven II. Vilmostól, hogy nem esett el az utolsó napon, csapatainak élén, amivel alátámasztotta volna a Hohenzollern-ház jövőjét a német történetben. Ez a heroikus gesztus kiköszörülte volna azt a csorbát, amelyet a háború elvesztése ejtett a Hohenzollernnéven. Az azóta eltelt évek alatt II. Vilmos uralkodásának sok intimitása pattant ki, csupa olyan intimitás, amelyiknek gyilkos hatása volt a II. Vilmos körül szőtt császárlegendára. A nagy leleplezéseknél, mint amilyenek a császár által elkövetett súlyos politikai hibák voltak, vagy az a tehetetlenség, amellyel II. Vilmos jobb meggyőződése ellenére alávetette magát Ludendorff akaratának, az ilyen súlyos leleplezéseknél még nagyobb hatásuk volt a kis leleplezéseknek, így például Heinig könyvének, azoknak az adatoknak, amelyek azt bizonyították, hogy a hivatalosan terjesztett hírekkel szemben a császári konyha bőven és gazdagon volt ellátva az ínséges napokban is, és külön kurírok szállították automobilokon vagy, különvonatokon naponként a friss anyagot a császári konyhára. Elkedvetlenítően hatott az a szívósság is, amellyel a doorni udvarmesteri hivatal a császári vagyon érdekeit képviselte és bármilyen rosszul áll is a német valuta Hollandiában, sokfelé kissé csodálkozva kommentálták azt, hogy Doornban mindig újabb pénzküldeményeket sürgetnek, noha II. Vilmos már hatvanhárom millió márkát vett fel a német kormánytól és szerény számvetéssel százmillió márka értékű ingóságot exportált kastélyaiból. A doorni udvarmesteri hivatalnak igénye a civilista tőke értékének végkielégítés gyanánt való kiutalása iránt még II. Vilmos legszorosabb híveinek körében is elkedvetlenedést váltott ki. Úgyszintén az is, hogy a császár szorult anyagi helyzetére hivatkozva, megtagadott minden anyagi segélyt a trónörököstől, még azt a huszonötezer márkát is, amelyet azért kért tőle Frigyes Vilmos, hogy nyaralni küldhesse gyermekeit, a császár unokáit. II. Vilmosnak néhány, héttel előbb utaltak át 20 millió márkát Berlinből, de azért úgy találta, hogy ez a huszonötezer márka unokáinak nyaraltatására meghaladja a faászát