Világ, 1922. március (13. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-31 / 74. szám

3 1922 március 31. VILÁG nosok ellen folyton élesedik. Több volt képviselő személyes tapasztalata ez kerületében, ahol helyenként attól lehet tartani, hogy az ilyesmi hév kirobbanásokra vezethet. Kötelességünk volt ezekre a kormány figyelmét nyomatékosan felhívni. Különösen azért is, mert félő volt, hogy amint az ezer holdon felüli birtokok vagyonváltságáról most megjelent rendelet kijut a nép közé, s azt látják, hogy tetemesen kevesebb föld jut a földreform céljaira, mint amit a törvény előír, és mint amennyit a nép megnyugtatására és a földreform késedelmének ellensúlyozására mi hosszú idő óta hirdetünk, ez az elkeseredés csak fokozódni fog. Föllépésünknek, mely a mai intézőbizottsági ülésen bekövetkezett, máris van eredménye, mert fontos ígéreteket kaptunk. A miniszterelnök nyilatkozott arról, hogy közmunkák révén munkaalkalmakat szándékozik teremteni, a drágaság ellen is fellép, az eddigi közellátásra szorulókat április és május havára is felveszi az ellátatlanok közé és végül hajlandó előterjesztésünkre sürgősen foglalkozni a vagyonváltság-rendelet módosításával. Erre az intézőbizottság egy külön bizottságot is delegált. Minden olyan híradás, amely ezzel ellentétben a választási mozgalmak, jelölések, személyi ambíciók vagy pártrobbantás céljait akarja nekünk imputálni, nem egyéb ugratásnál és a A keresztény nemzeti földmíves és polgári párt a keresztény nemzeti egyesülés pártjának Haller-csoportjával együtt csütörtök este hét órára együttes pártszervező nagygyűlést hirdetett a régi országház nagytermében. A régi országháza nagytermét és karzatait megtöltötte a hallgatóság. A keresztény ellenzéki pártok tagjai közül Friedrich István, Haller István, Stakovszky István, Windischgraetz Lajos herceg, Huszár Elemér, Palacheini György őrgróf, Homonnay Tivadar, Füngier Béla, Haller József, Taszter Béla, Weiss Konrád, Szmrecsámyi György, Dinich Vidtor és Milotay István jelentek meg. Amikor Szmrecsányi György, a nagygyűlés elnöke, megjelent az emelvényen, az egész közönség felállt és percekig éljenezte a királyt. Szmrecsányi megnyitójában többek között a következőket mondotta: Hódoló távirat a királyhoz — Elszorult szivel, aggódó lélekkel szállnak Valamennyiünknek gondolatai messze az Atlantióceánnak egy elhagyott szigetére, ahol koronás apostoli királyunk (Lelkes éljenzés és taps.) nehéz gondoktól gyötörve, betegen fekszik a magyar nép és minden kulturnemzet millióinak aggódó figyelmétől kísérve Mikor ezt megemlítem, nagyon kérem a nagygyűlés minden tagját, forduljunk imáinkban az Egek Urához, hogy könnyűsé, meg az ő szenvedéseit és tartsa meg nekünk és Nagy-Magyarországra kik. (Éljenzés és taps) Nekünk a feladatunk, hogy ezt a megbontott egységet helyreállítsuk akörül a nemzeti lobogó körül, amelyiknek rudja tetején a ■ szent keresztnek jelvénye ragyog. (Éljenzés.) — Be kell jelentenem — szakította félbe beszédét —, hogy gróf Andrássy Gyula lakásán betegen fekszik. Ezután a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „A keresztény ellenzék egyetemes szervező nagygyűlésének résztvevői mély aggodalommal tekintenek a fogságban singládi felkent és megkoronázott apostoli király és családja felé. (Percekig tartó éljenzés és taps.) A nagygyűlés résztvevői hódoló táviratban fejezik ki törhetetlen ragaszkodásukat a király őfelsége iránt. Továbbá utasítja a nagygyűlés az elnökséget, hogy a súlyosan beteg király felgyógyulásáért tartandó ünnepélyes istentisztelet megtartása iránt a szükséges lépéseket haladéktalanul tegye meg. (Helyeslés.)" — A nagygyűlést azzal az óhajtással nyitom meg, hogy az Isten óvja, az Isten tartsa meg a magyar nemzet számára apostoli királyunkat, II. Károly őfelségét. (Percekig tartó éljenzés és taps.) A következő szónok Haller István volt. — Feleletet akarok adni — mondta — egynémely politikai kijelentésre, amelyet a miniszterelnök tett. (Felkiáltások: Abcug! Leese!) Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy ő Magyarországon egy keresztény demokráciát akar megteremteni. Ebben a pillanatban valaki a karzatról bűzbombát dobott a terembe. Nagy izgalom támadt, mire Simrecsányi elnök a szónoki emelvényre ment és a következőket mondotta: Mint a gyűlésnek az elnöke, felszántok mindenkit, hogy rendzavarástól tartózkodjék, mert mi vállaltuk a felelősséget. Mindent el fogok követni, hogy a rendbontó elemeket a legszigorúbb megtorlásban részesíttessem. Haller István ezután folytatja beszédét: — A keresztény demokráciát akarja állítólag a magyar miniszterelnök megteremteni. Én azt kérdezem tőle, ha ez komoly, miért kellett akkor körülbelül másfélmillió kereszténytől a választójogot elvonni. A keresztény demokráciát azok szolgálják, akik minden ember jogaiért állást foglalnak és nem válogatnak keresztény és keresztény között. Akiket egyenlő kötelességek terhelnek, azokat egyenlő jogok illetik meg. Aki ez ellen vét, ne vegye szájára a keresztény demokráciát. A Friedrich-féle rendelet azért szentebb az övénél, mert a 2. jogot adott, ez pedig jogot vett el. (Úgy van!) Azért szentebb, mert akkor nem volt törvényhozás és nem volt idő a gondolkozásra és rendeletet kellett hozni. A miniszterelnök azt mondotta: Azon van, hogy visszaállíttassék a szabadság. (Gúnyos kacagás.) Mit hozott nekünk az a szabadság, amellyel a miniszterelnök úr a gazdasági életet boldogította. (Felkiáltások: Panamát) Kiviteli engedélyt( Nagy zaj.) Ma keserű hangokat hallani a m «***»♦* * »♦ mozgalom lejáratására való törekvésnél. — Mindez nem akadályoz bennünket abban, hogy pártunk régi elveihez híven mozgalmunkat folytassuk mindaddig, amíg mindezekben az égetően fontos kérdésekben megnyugtató megoldásokat nem látunk. Ahol nem szabad közbeszólni Hírt adtunk róla, hogy a Kossuth-párt botrányba fúlt debreceni nagygyűlésen, mikor a rendbontók kiabálni kezdtek, a vezetőség egyik tagja felkérte a jelenlevő rendőrtisztviselőt, hogy a rajongókat távolítsa el a teremből, mire a rendőrtisztviselő azt felelte, hogy közbeszólni szabad. Úgy látszik, a rendőrtisztviselők nem mindenhol ilyen feltétlen hívei a szólásszabadságnak, amint azt egy Tápióbicskéről érkező hír jelenti. Viczián belügyi államtitkár szombaton programmbeszédet mondott Tápióbicskén és beszéde közben valaki a hallgatóság közül felszólt hozzá : . .Iti van a Mattyasovszky-féle kommunista perrel . A közbeszólót erre nyomban letartóztatták. Csatlakozások a Rassay-párthozA flassay-párt helyiségében ma megjelentek az abonyi, egykátai, paksi és nagyvázsonyi kerületek küldöttségei és egyrészt csatlakozásukat jelentették be, másrészt a kerületek helyzetéről tettek jelentést, zongás természetük, hanem akik mindig belé igyekeztek illeszkedni az állam kereteibe és csak az ország boldogságát nézték. Az ajtónál közben tumultus támad, egy fiatalembert vezetnek ki, aki ismét bűzbombát akart elhelyezni a teremben. Rakovtsky a királyról Ezután Rakovszky István lépett a szónoki emelvényre. Valaki odakiáltotta — Éljen a törvényes miniszterelnök Éljen a király miniszterelnöke ! Rakovszky kényes szemmel kezdett hozzá beszédéhez :— Kerülni akartam az alkalmat, hogy önökhöz szóljak — mondotta —, mikor szivünk mély fájdalomtól van feldúlva, akkor a szavak a nyelvről rosszul hangzanak. A gonosztevők pszichológiájához tartozik, hogy ha a gonosztettet elvégezte, jeléted benne ; a lelkiismeret intő szava és gonosztettét titkolni kívánja. Ez jutott nekem eszembe, mikor ma délután egy újság akadt a kezembe, amit reszketve vártunk, hogy hozza a hírt, amely minket vagy egészen lesújt, vagy a reménynek egy halvány sugarát engedi látni. S akkor azt olvasom, hogy az igazi, a valódi, de felelőtlen kormány feje azt nyilatkoztatja ki, hogy akiért mi remegünk, az nem létezik és a kormány azt titkolja. Mi titkolni valója van ebben a szomorú esetben a magyar nép előtt a kormány-nak, miért retteg, miért fél, ha igaz, hogy a király meghalt ? Az egész gonoszságuk kitükröződik ebből, mert most éledt fel az ő rossz lelkiismeretük és csak most látják, mit jelent nekünk IV. Károly király. A király nekem többet jelent, mint hogy az én uram és hogy az én királyom. Ez a király én nekem többet jelent, mint valamennyi elődje. Ez a király én nekem azt jelenti, hogy az Nagy-Magyarország utolsó királya. Nekem azt jelenti, hogy mi Nagy-Magyarországnak, amelynek határa a Kárpátoktól le az Adriáig terjed, az ezeréves Magyarországnak utolsó élő szimbóluma. Ezt semmiféle szervezetekkel, alakulatokkal, közjogi és közjogon kívül lévő faktorokkal pótolni nem lehet, mert a magyar királyságnak eszméje a koronázott királyuak a személye, a magyar nemzettel úgy eggyéforrt, hogy azt, aki közé akar furakodni, a nagy eszme végre mégis csak lenyomja. Élő tiltakozás a király személye az ország csonkítása ellen, amelyben ő bűnös nem volt, élő tiltakozás az ellen, hogy a nép alkotmányát bármilyen rendeletekkel merészelhessék bántani. A király megesküdött az alkotmányra, a király rendeleti után a választóknak jogait elkobozni sohasem engedte volna. A király letette esküjét az alkotmányra, hűséget esküdött az alkotmánynak, a népnek tehát hűnek kell lennie hozzá. Tisztelt gyülekezet! Most el akarom mondani tihanyi fogságom egy epizódját. A kormány leküldötte egyik meghatalmazottját, aki visszavonult megbízatása elől. A megbizatás ugyanis az volt, hogy lemondásra bírja a királyt. A király ekkor a következőket mondotta nekünk: Uraim, én nem mondhatok te, mert én esküt tettem arra, hogy Magyarország territoriális integritását megőrizzem s ha bármikor visszakerülök az országba, küzdeni fogok azért, hogy az elszakított részeket visszacsatolják. Magyarország megkoronázott királya én vagyok s bárki jönne utánam, az csak annak a tizenhárom megyének a koronázott királya lenne, míg én Nagy-Magyarország királya vagyok. (A királyt élénken éljenzik.) A királyt mindenféle fenyegetésekkel, még előnyök ígéretével is rá akarták birni arra, hogy lemondjon a trónról. (Fel- kiáltások: Gyalázat!) Megtörtént az, ami egyet- lélegy nemzet történetében sincs megörökítve, hogy a királyt kiszolgáltatták ellenségeinknek s betetőzésül még nyomorbauszították. S akkor, mikor a király nyomorban van, megjelenik egy kormánynyilatkozat arról, hogy mennyi pénzt adtak a királynak. Adtak pénzt, de nem az ország pénzéből, hanem a király sajátjából. És adtak három évre ötmilliót, ami 32 ezer svájci franknak felel meg, dacára annak, hogy az 1920. évi költségvetésben 40 millió korona van felvéve. (Felkiáltások: Pfuj ! Ke velük! Gyalázat !) A király igazi keserűséget azért érzett, hogy így fizették ki azok, akik azelőtt állítólag mellette voltak. Amikor a félrevezetett csapatok a király ellen mentek, a király kénytelen volt visszavonulni és szökni. Én vele bíttam, a Bt mentén Atfistjrai enbecok állottak, szegény földmivesek, kisiparosok s a király felé lobogtatták kendőjüket s ezt kiáltották feléje: A viszontlátásra! És ekkor igy szóltam őfelségéhez: Felséged e pilanatban földönfutó lett, nem tudja, milyen sorsa lesz, de most láthatja a varázserejét, annak, hogy Szent István koronájával koronázták meg. Ez a nagy frigy köti össze felségedet a magyar néppel, amely még a balsorsban is szerendével kiséri el királyát. Helyesen mondta a híres Talleyrand miniszter, hogy: Valaki bölcsebb lehet, mint Bonaparte, okosabb, mint Voltaire s ez a valaki a nép, amely rájön az ámításokra s ítélkezni fog egy napon. A miniszterelnök Miskolcon kijelentette, hogy neki előbb kell ország és csak azután király és most Hódmezővásárhelyen arra ébred, hogy királykérdés egyáltalán nincs már, mert a királykérdés megoldatott. “ Én ezt egyszerű paraszti észjárással nem tudom , megérteni, de ő — úgy látszik — furfangos góbé eszével még ezt a tehetetlenséget is" megérti. ” Ezzel végzem is beszédemet s megállapítom, 57 a,mai gyűlés hatalmas tiltakozásai ellen, amit Budaörsnél és Tihanynál elkövettek. Ez a gyűlés ítélethozatal mindazok felett, akik a bűntettben részesek voltak. Éljen a király! (Élénk éljenzés, és taps.) Urak, levizsgáztatok . . . Snedrich István lépett ezután az előadói emelvényre, akit a közönség hosszasan megéljenzett és megtapsolt. — Kedves Keresztény Testvéreim — kezdte beszédét ■ most érkeztem a Dunántúlról, elmondhatom, hogy nemcsak itt látok könnyes szemeket, hanem ott is mindenütt könnyeznek az emberek. Ennek a nemzetnek fáj valami, ennek a nemzetnek aícébántották az önérzetét. Haller István barátom itt az előbb kérdéseket intézett Bethlen Istvánhoz. (Élénk felkiáltások: Lé vele!) Olyan kérdések ezek, amelyekre Bethlen István nem tud felelni. Én nekem azonban Bethlen Istvántól nem kérdezni valóm van, hanem követelni valóm: én le akarok számolni vele. (Éljenzés.) Bethlen István 1019-ben megjelent előttünk a minisztériumban és így szólt: Friedrich, add át már a hatalmat, mert a te politikád a nemzetet katasztrófába viszi, te vagy az akadálya, hogy nem tudunk békét kötni , te vagy az akadálya annak is, hogy a megszállott területen élő testvéreink nyomorognak. Téged millió magyar ember átka kisér. De ezenkívül is mindenütt hirdette, hogy Friedrichnek, a kalandornak elkell tűnnie a magyar politikai élet színteréről. Azóta három év eltelt. Bethlen Istvánnak alkalma volt megmutatni, hogy mit tud. Ezt a kérdést el kell dönteni, mert kettőnk közül az egyik kalandor. Rövidesen el kell dőlnie, hogy mit tudott ő teremteni végeredményében. (Panamát!) Amikor én nem akartam békét kötni, kalandor voltam, ők pedig megalkották a békét, konszolidációt teremtettek, pénzbőséget csináltak. Nos, én most számonkérem Bethlen Istvántól, aki engem az akasztófára is akart vinni, hogy miért döfött le hátulról, amikor ő sokkal hitványabb és gyengébb, mint én és sokkal kevesebbet tudott leromleni, mint mi tudtunk. Az egész ország sír, ugyanolyan arcokat látok, amelyeket a kommün alatt láttam. Ezek után tehát nem mondhatok egyebet, mint hogy : Urak, levizsgáztatok, takarodjatok a helyetekről. (Élénk helyeslés.) Az egész Dunántúl gyűlöletes szemmel néz a bűnös Budapestre, amely nemcsak a kommünt hozta, de még ennél nagyobb szégyent is hozott, amikor a királyt elűzte. A nemzet el van keseredve, a nemzet érzi, hogy sülyed, pusztai, a keresztény gyermekei hetven százaléka csecsemőkorában hal meg, a keresztény intelligencia éhezik és nélkülöz , ugyanekkor bűzbombákat dobnak, éppúgy, mint a kommün kitörése előtt, bűzbombákat, amelyekkel megmérgezik a politikai életet. Kedves barátaim, Mohácsnál akarja kezdeni a jogfolytonosságot, sőt visszamegy Noéhoz és megépíti a nagy bárkát, amelyen az eddig még kivitelre nem került marhákat gyűjti össze. (Elénk derültség.) Kedves barátaim ! A vidéken azt látom, hogy a kassza nagy, nem kell az apró költségeket kímélni. S emellett Bethlen Noé apánk elmegy Hódmezővásárhelyre és a többi városokba babilóniai nyelvű zavart csinálni. A magyar nép béketűrő, csendes nép s csak akkor szokott kétségbeesni, ha nem vezetik, nem irányítják. Nos hát rá kell nézni erre a kormányra. Tudhat ez vezetni? Hisz amikor bemutatkozott a kormány, mi rögtön mondtuk, hogy készen vannak! (Derültség.) A bukás biztosan közeledik, talán gyorsabban, mint önök hiszik. A bukásnak feltétlenül el kell jönnie. — Kedves barátaim ! Mi ma együttes ülést hirdettünk testvérpártunkkal, a Haller-párttal. (Élénk felkiáltások : Éljen Haller !) Én mindenütt hallom ezt a jelszót: Keresztények legyetek egy pártban. Nagyszerű jelszó ez, csakhogy én csak olyan keresztényekkel akarok együtthaladni, akik ezt a rezsimet nem támogatják. Már van egy unikumunk : kiadtuk a királyt ellenségeinknek, óva intek tehát mindenkit hogy egy újabb unikumot csináljunk, hogy megcsináljuk azt, hogy kormánypárti és ellenzéki jelöltek egy listán szerepeljenek. Ilyet még nem látott a világ. Mi nem mehetünk együtt Gömbös Gyulával. (Viharos felkiáltások: Levete ! Nem mehetünk együtt a nagyfarú rend lovagjával, Ereki Károllyal, aki — ha még emlékeznek —■ ezen a pódiumon esküdött meg és eskette meg önöket is a mi eszméinkre. Ezekkel az urakkal együtt szerepelnünk lehetetlenség. Hiába fuzionálnak, nem lehet már rajtuk segíteni. A nemzetnek egy utolsó reménye van: a fegitizmus. Én örömmel csatlakozom pártom nevében s pártunk elnöke, szeretett gróf Andrássy Gyulánk nevében ahhoz, hogy együtt dolgozzunk Hallerékkal. Aki velünk akar jönni, annak igen könnyű a feladata, tessék egész programmunkat vállalni, nemcsak annak ötven százalékát. Friedrich Után Szmrecsányi György, a nagygyűlés elnöke beszélt. — Mielőtt szíjjelosztanánk, — mondotta — emlékezzünk koronás apostoli királyunkra, forduljunk a jó Istenhez és mondjunk el egy Miatyánkot. A nagygyűlés a közös ima után a Himnusz énekségével értvéget. A keresztény ellenzék szervezkedő gyűlése Péntek