Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-19 / 113. szám
2 1922 május 19. — Politikával nem szabad foglalkoznom — mondom —, mert csak vacsorára gyűltünk itt össze, a népgyűlésre nem kaptunk engedélyt, úgy gondolom azonban, nem is szükséges, hogy sokat beszéljek politikai kérdésekről, most már mindentől eltekintve, csak azért sem, mert itt látják mellettem Sándor Pált. És hogy itt látják mellettem Sándor Pált, ha nem is ismernék az én parlamenti működésemet, tudhatnák Sándor Pál huszonötéves politikai múltjából , melyik az a politikai irányzat, amelyet követek, ha Sándor Pál eljött, ide Nagykanizsára, hogy engem támogasson. — Annyira meg vagyok illetődve az ünneplésnek e soha nem látott felejthetetlen és forró képétől, amely itt ma elém tárult, hogy nem is tudnék egységesen összefoglalt programmot adni. Azt a nagy szeretetet, amely engem itt fogadott, azt a nagy bizalmat, amellyel minden irányból felém fordultak, annak tulajdonítom, hogy megérezték, hogy én itt Nagykanizsán nem akarok semmi egyéb lenni, mint egyszerű dolgozó munkás. Nehéz az én helyzetem, mert minden oldalról különböző rágalmakat szórnak felém. Az egyik oldalon azt mondják, hogy a zsidók bérence vagyok, a másik oldalon pedig, hogy megszavaztam a numerus clausust és a botbüntetést. Nem tartom szükségesnek, hogy ezekkel a vádakkal foglalkozzam, hiszen ennek a két vádnak szembeállításából kitűnik mind a kettőnek a lehetetlensége. Mégis kijelentem, hogy szemenszedett rágalom az, hogy én akár a numerus clausust, akár a botbüntetést megszavaztam. Egyébként is én nem vagyok a zsidóknak sem barátja, sem ellensége. Én nem tudok embertársaim között felekezetre vagy fajra való tekintetet, különbséget tenni, én csak elnyomott, üldözött és meghurcolt emberek érdekeit hordozom a szívemen, én csak meghurcolt és elnyomott embereket látok, akiken segíteni kell. A dolgozó polgárok és munkások testvére, igaz, becsületes és őszinte barátja vagyok, mert magam is egyszerű és dolgozó munkásember vagyok. Kis, zsákmányoló csapatok . Én igenis a keresztény politika programmjával kerültem a nemzetgyűlésbe. Én a O C- © ©“©• ®®©•© ■©® @ O ̋$‚■3$ & © &O €‚ ® !?© ©©© ® ®1 keresztény szónak az értelmét a templomban és az anyám szájából tanultam meg és úgy tanultam meg, hogy az szeretetet jelent, az egész emberiséget átfogó szeretetet. Azt hittem, hogy az a politika, mely a keresztény jelszó lobogóját bontotta ki, a szeretet erejével újból egységbe tudja forrasztani a kommün által darabokra szakított társadalmat. De láttam, hogy a keresztény jelszó örve alatt nem akarnak semmi mást, mint a nagy vagyonokat az egyik klikk kezéből egy másik klikk kezébe átvinni. És amikor láttam azt, hogy ez az irányzat feltétlenül az ország pusztulására fog vezetni, szembefordultam a kormányzati rendszerrel, szembefordultam, pedig úgy éreztem, hogy egészen egyedül vagyok azon az útón, amelyre léptem. Úgy éreztem magam, mint csata közben a harcos, akit az ellenségtől sűrű köd választ el és nem tudja, hogy a köd ez ellenségnek milyen nagy csapatját takarja el a szeme elől. Majdnem egészen egyedül állottuk barátaimmal a küzdelmet és a köd felszállt, a köd felszakadt és megláttuk, hogy nem hatalmas ellenséges táborral, hanem csak kis zsákmányoló csapatokkal állunk szemben és láttuk, hogy a nagy hadseregek, a nép százezrei mögöttünk állanak. Az ellentábor nemcsak számban, de a meggyőződés erejében is csekély. Felszakadt a köd és mi itt állunk a küzdelemben és itt áll a küzdelemben a nagykanizsai választóközönség is. Flassay ezután kijelentette, hogy, mint a múltkor, ezúttal sem tehet ígéreteket, csak azt mondhatja, hogy azon az úton fog haladni, amelyen eddig haladt és erről az útról őt eltéríteni a poklok minden hatalmának sem fog sikerülni. Hosszú, percekig tartott az a tomboló lelkesedés, amellyel az óriási tömeg Rassay beszédét fogadta. Rassay egyébként Sándor Pállal holnap délben utazik vissza Budapestre. Megválasztását mert már Kállay Tibor is bizonyosra veszi. Dr. Boros László. , VILÁG Az egységes párt kilátásai A választási kampány megindulása óta sok szó esik különösen kormánypárti körökben arról, hogy gróf Bethlen István pártja hány mandátumot kap az új nemzetgyűlésben és amennyiben többségben jut be, olyan lesz-e ez a többség, amely szilárd bázist biztosít gróf Bethlen István politikájának. A legelső időben a hangulat fölöttébb bizakodó volt az Eszterházy-utcában, fölényes győzelemről beszéltek és nem tartották kétségesnek, hogy a 245 kerület közül 200-ban vagy talán még többen jön be a kormánypárti jelölt. Az ellenzéki mozgalom azonban napról-napra és szemmel láthatóan növekedik az országban és ennek felismerése elől már a kormányhoz közelálló politikusok sem zárkózhatnak el. Az a szám, amelyet, mint a kormánypárti képviselők valószínű számát, emlegetnek a pártban, folytonosan csökken. Természetesen csak találgatásról van szó, csak hozzávetőleges valószínűségek mérlegeléséről, mégis jellemző az ország hangulatára ez a folytonos csökkenése a reménybeli többség számának. A kétszáztíz után kétszázra redukálódott a várható többség és rövid néhány napra rá ezt a kétszázat is úgy gondolták már az egységes pártban, hogy beleszámították a kormány segélycsapatait : Wolffékat és Heinrichékat is. A kétszázból rövidesen, Wolffék és Heinrichék nélkül, százötven lett, míg ma — úgy halottak egy, a kormányhoz közelálló, jól informált politikustól — mindössze százharminc mandátumra számítanak mindössze. Ez a százharminc természetesen éppen olyan bizonytalan számítgatás, mint voltak a régebbiek és úgy lehet, a kormány maga is kellemesen fog csalódni: több képviselője ül majd a nemzetgyűlésben; sokkal valószínűbb azonban, hogy a hátralevő idő alatt még ez a százharminc is kevesebb lesz. Fontos ebben a dologban inkább csak az, hogy a kormány és pártja is látja már, miként veszti el lassan a talajt és miként fordulnak el tőle a nép tömegei. Megrendült az egységes partnak önmagába vetett és eddig tántoríthatatlannak látszó hite, ezt mutatja ez a redukálása a reménynek. Kellemetlen hírek érik a vezetőséget napról-napra és ezek között talán a legkellemetlenebb az, hogy magának a miniszterelnöknek megválasztása sem bizonyos, sírt a Hódmezővásárhelyről érkező jelentések szerint alig valószínű. Dr. Vekerdy Géza áll szemben Bethlen István gróffal, a miniszterelnök régi kerületében és ugy hírlik, tért nyer napról-napra. A kormány többi tagjait is erősen szorongatják ellenzéki ellenjelöltjeik és egyáltalában nem lesz meglepetés, ha a kabinet tagjai közül nem mindenki lesz egyúttal az uj nemzetgyűlésnek is tagja. Hódmezővásárhely titkosan választ és minden valószínűség szerint nem Bethlen István grófot küldi a parlamentbe. Budapest titkosan választ és az egységes párt nem is próbálkozik a fővárosban. Mennyire redukálódnék várjon a most százharminc főnyire jósolt többségi párt, ha nem csak Budapest, Hódmezővásárhely és még egynéhány, kevés kerület szavazna titkosan, hanem az egész ország? Csendélet Csak ma ismertettük Gömbös Gyulának, az egységes párt ügyvezető alelnökének nyilatkozatát, amelyben szemrehányó hangon konstatálja, hogy a polgárság nem elég agilis politikai jogainak gyakorlásában. Ezzel szemben rámutattunk arra, hogy a polgárság igen sokszor nem gyakorolhatja polgári jogait és nem tehet eleget polgári kötelességének, mert ebben olyan szervek, amelyek, ha talán nem is egyenes, de indirekt módon Gömbös Gyula hatásköréhez esnek közel, megakadályozzák. A választójog lehet aktív és lehet passzív és ha azok a példák, amelyeket Gömbös Gyula állításának cáfolására felhoztunk, az aktív választójogra vonatkoztak is, ez még távolról sem jelenti azt, hogy passzív választójogának gyakorlásában ne akadályoznák meg éppen úgy a polgárságot. Az ellenzéki pártokhoz és talán leginkább a frissap-párthoz napról-napra érkeznek jelentések, amelyek arról szólnak, hogy a párt képviselőjelöltjei nem járhatják be kerületeiket, nem agitálhatnak saját érdekükben, nem érintkezhetnek választóikkal, mert ebben a hatóságok megakadályozzák őket. A Rassay-párt vezetősége ma a következő sürgönyt kapta: „Vásárosnankény. Nagy Ernőt tegnap csendőrök vitték Tarpára. Letartóztatták.“ Bizonyára merő véletlen, hogy Nagy Ernőnek a vásárosnaményi kerületben dr. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy-miniszter az ellenjelöltje. Kincses Ferenc, a Rassay-párt battonyai jelöltje Kovácsházára utazott, hogy ott programoió beszédét megtartsa. A pályaudvaron azonban egy csendőrtiszthelyettes várta két csendőrrel és Kincses Ferencet feltessékelték a legközelebbi, visszafelé menő vonatra. A barcsi kerületben Csikei János Rassay-párti jelölt gyűléseit — mint azt ma egy, a pártvezetőséghez intézett levelében írja — nem engedélyezték, a nála lévő és a párt programmját tartalmazó röpiratokat tőle elkobozták, a már kiosztott röpiratokat összeszedetik, őt magát pedig — írja — a program ki terjesztéséért megbüntették. Heinrich válaszol Sándor Pál vádjaira A Heinrich-párt ma délután gyűlést tartott a VI. kerületben, amelyen megjelent Heinrich Ferenc is, aki ezt az alkalmat használta fel arra, hogy válaszoljon Sándor Pál vádjaira. Beszéde elején megemlítené, hogy nem vonja kétségbe Sándor Pál jóhiszeműségét és a nyilatkozatában foglaltakat téves információknak tulajdonítja, ezért tartja szükségesnek, hogy reflektáljon rájuk. Elsősorban arra a vádra reflektál, amely szerint ő akadályozta meg 1919-ben az úgynevezett liberális blokk megteremtését. Erre vonatkozólag kijelenti, hogy a Károlyi-kormány alatt együtt ült Huszár Károllyal, Ernszttel, Vázsonyival, Garamival és Zichyvel, ez tehát, mint a fentemlített nevek is bizonyítják, kétségtelen liberális szövetkezés volt. A koramán után a pártok már külön-külön szervezkedtek, ekkor kísérlet történt arra nézve, hogy az ő pártja, a polgári párt, a radikális oldal felé sodródjék. Sándor Pál tett éppen kísérletet ebben az irányban, ezt azonban ő nem tartotta célravezetőnek. Ez válasza az első vádra. A második vád a kamara elnökségének Garaminál való tisztelgése. A kamara elnöksége mindig jelentkezik és tiszteleg az újonnan kinevezett kereskedelemügyi miniszternél. Ha az elnökség Garami kinevezésekor lemondott volna, ez a kamara működésének megszűnését vonta volna maga után. Ez a meggondolás vezette Lánczy Leót és őt, amikor elhatározták, hogy Garaminál tisztelegnek. A tisztelgés egyébként megmaradt a puszta formaság keretei között. Ennyiben hódolt ő be tehát az egyébként a király által kinevezett Károlyi Mihály miniszterelnök, kereskedelmi miniszterének. Lánczy után a kamara elnökségét nem azzal az kikötéssel vállalta, hogy Garami vétójától teszi függővé, hanem azzal, hogy megválasztásának egyhangú nak kell lenni. A Nemzeti Tanácsnak nem tett foga*dalmat. A köztársaság kikiáltását nem fogadta örömmel. Végül a népruházati társaság elnökségét azért tartotta meg a Károlyi-kormány alatt, mert ez tulajdonképpen altruisztikus vállalkozás volt és a szegényeknek ruhával való ellátását tette lehetővé. Heinrich után Désy Géza beszélt. Apponyi Rétságon . Gróf Apponyi Albert ma reggel autón a rétsági és a szécsényi kerületbe utazott Huszár Elemér és Rakovszky István támogatására. A rétsági helyettes főszolgabíró nem engedélyezte a gyűlések megtartását, csak a kerület székhelyén , Rétságon, Apponyi azonban mindenütt megjelent és fesztelenül elbeszélgetett a választópolgárokkal. Rétságon tartott beszédében Apponyi kijelentette, hogy a kormánypárt legitimistái felett mint rossz szellem ott lebeg a miniszterelnök. Nem tud szomorúbb szerepet elképzelni, mint a kisgazdavezérek szerepét. Az a reakciós politika, amelyet a kormánypárt folytat, ellentétben van a régi kisgazdapárt törekvéseivel. A törvényes királyság felé való törekvés az az út, amely a zavartalan politikai tevékenységet biztosíthatja, ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha teljes jogegyenlőség és jogbiztonság lesz. Utána Rakovszky beszélt. Szécsényben gróf Apponyi Albert és Rakovszky István mondottak beszédet. Félhivatalos nyilatkozat az ellenzéki gyűlések feloszlatásáról A keresztény ellenzéknek a hó 17-én a koronaőrutcai leányiskolában megtartott választási gyűlésével kapcsolatban olyan közlemények jelentek meg, amelyek szerint dr. Stehly Lajos rendőrkapitány felsőbb utasításra megakadályozni igyekezett volna gróf Andrássy Gyulát a király októberi visszatérésével kapcsolatos események fejtegetésében. Ezzel szemben a tényállás, mint a Magyar Távirati Irodával illetékes helyről közült, a következő : A hatósági biztos már a gyűlés megkezdésekor azt észlelte, hogy a királykérdést az első szónok is olyan modorban tárgyalta, amely a jelenlévő hallgatóság körében nagy izgalmat kelt. Ezért már az első szónokot is figyelmeztette, hogy a hallgatóság hangulatára való tekintettel az októberi események ilyen taglalását kerülje. A szónok — dr. Krizs Árpád — a felszólításnak eleget is tett. Ezután emelkedett szólásra gróf Andrássy Gyula, aki szintén az októberi eseményekkel kezdte, s mikor beszéde során azt mondta, hogy a királyra lövettek, majd foglyul ejtve Tihanyba hurcolták, a közönség ismét becsmérelte a miniszterelnököt. A gyűlés rendjének fenntartása érdekében ekkor látta szükségesnek a hatósági biztos, hogy az elnök útján figyelmeztesse a szónokot. Gróf Andrássy Gyula annak hangoztatásával, hogy tudja, mit lehet és mit nem lehet elmondani, folytatta beszédét, amelynek egy későbbi fordulatában azonban újból bejelentette, hogy arról kivált szólani, hogy igenis a kormány lövetett a királyra. Mint hogy ez a kérdés már két ízben izgalmas jeleneteket okozott, a hatósági biztos az elnök útján közöltette a szónokkal, hogy az úgynevezett budaörsi csata további feszegetését nem engedheti meg. Erre távozott el gróf Andrássy Gyula a gyűlésről. A politikai gyűlésekre hatósági biztosként kiküldött rendőrtisztviselőknek az a feladatuk, hogy a gyűlés rendjének fenntartására ügyeljenek. A szónoklatok tartalmával csak annyiban foglalkoznak, amennyiben azok közvetlen kihatással vannak a gyűlés rendjére vagy az országos izgalmak további felkorbácsolására. Olyan utasításuk, amely szerint az ellenzéki szónokok beszédeit politikai szempontból vizsgálják, sem a belügyminisztérium, sem a főkapitányság részéről nincsenek, sem pedig a múltban nem voltak, s csupán arról van tudomásuk a rendőrhatóságoknak, hogy a belügyminiszter a választási mozgalmaknak és ehhez képest a népgyűléseknek is szabad folyást kíván biztosítani mindaddig, amíg azok bizonyos korlátokat át nem lépnek és az országnak fokozatosan helyreálló köznyugalmát nem veszélyeztetik. A belügyminiszter ezt a felfogását újból is hangsúlyozta. _________________________________Péntek ■aaa—agai—a——a——a—bbmmbomwmbba— Az angol parlamenti körökben azt hiszik, hogy a kormány tegnapelőtt veresége nem vezet lemondásra. A kormány még egyszer be akarja nyújtani a javaslatot, hogy megmutassa, hogy tud többséget szettai .