Világ, 1922. június (13. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-11 / 131. szám
!£1922 junius Ti VILÁG Bandaharcok Felsősziléziában Ratiborban mintegy húsz főnyi állig felfegyverzett banda a múlt éjjel megtámadta a ratibor— kandrzini vasútvonal mentén lévő Dziergowitz falut. A banda körülvette a községi rendőrség őrszobáját és három rendőrt és Mitrenga községi elöljárót hatalmába kerítette. Az őrszoba előtt levő kerítés mellé állították őket és sortüzet adtak rájuk. A három rendőr rögtön meghalt, az elöljáró azonban, akit csak horzsolt egy golyó, halottnak tetette magát és így megmenekült. A banda ezután az egész községet végigfosztogatta. Beuthenben tegnap este francia járőrök minden ok nélkül rátámadtak egy olasz tisztre, aki polgári ruhát viselt. Amikor több polgári egyén a tisztnek pártját fogta, a franciák a tisztet magukkal vitték. Nemsokára azután ugyanezek a járőrök a Karlowitzer-strassen rátámadtak több polgári egyénre. A megtámadottak ellenállást fejtettek ki és a járőrök, akik úgy látszik szorult helyzetbe kerültek, az egyik házba menekültek és annak ablakából az összegyűlt tömegre lövöldöztek. Egy bismarckhüttei borbély, aki az események ártatlan szemlélője volt, nyaklövést kapott és meghalt. A polgári egyének sem a Bahnhofstrassen, sem a Karlowitzer-Strassen nem szándékoztak a francia járőröket megtámadni. A szövetségközi bizottság Königshüttében elrendelte az ostromállapotot. Beuthenben és a város környékén puska- és revolverlövöldözések voltak. A gépfegyverek kattogását és a kézigránátok robbanását tisztán lehetett hallani. Petőfi követ jelöltsége '' A rendi alkotmány kereteiből kibontakozva, 1848 június havában zajlottak le a népképviseleten alapuló első országgyűlési választások. Éppen 74 esztendeje, Petőfi a szabadszállási kerületben lép fel. Akkoriban együvé tartoznak : Szabadszállás, Kunszentmiklós, Fülöpszállás, Lacháza és a rengeteg tanyakörzet. Költőnk mozgató ereje : Bankos Károly, a kunszentmiklósi tanács tagja, műveit, melegszívű ember, a jelölt régibb, meghitt barátja, a szabadságharcban nemzetőr. Petőfi Bankos Károlyhoz 1848 május 25-én levelet intéz : „Szándékom követté lenni... Nem kétlem, elég okos ember lesz az országgyűlésen, de lesznek-e lelkesedettek és lelkesíteni tudók, ez kérdés, pedig most leginkább ilyenek kellenek ... Fanatikus lelkesedés kell, hogy világítson a nemzet előtt. Lakásom Dohány utca 378.“ (A mai Dohány- és Sip-utca sarkán). A Nemzetőr junius 3. számában olvassuk : „Az önkéntes honvédség kiállítására a többek közt : Petőfi Sándor a némely elárvereztetett könyvéből bejött 60 forintnyi jövedelmét ajándékozá“. Ugyancsak 1848 junius 3-án jelen meg Pálffy Albert költői képekkel átszőtt, hosszabb híradása Petőfi követjelöltségéről a Március Tizenötödike című lapban. Csak pár jellegzetes mondatot belőle : „Az ifjú nemzeti pártnak örvendetes tudósítást hozunk. Petőfi Sándor, Magyarország legnépszerűbb költője a közelgő követválasztásokon, mint követjelölt fog fellépni.. . Ott akar képviselő lenni, hol még az ég és föld is az ő keble poézisének megtestesült képe... Azt fogják mondani: versire nem való követnek. De ugyan miért valók ők követnek ? Mi érdemük van ? Már volt szerencsénk egy ilyen követnek felcseperedni akaró féltéblabiró-gömbölyűséggel beszélni. Mondhatjuk, csodálatos fogalmakat táplál a parlamentáris kormány lelkéről ...“ Petőfi jelöltséget vállal A Radicállap (1848 június 6.) ; a Hazánk (1848 junius 10.) ugyancsak lelkesen támogatják Petőfi jelöltségét. Legtüzesebben a Nemzeti Újság ir (1848 junius 13.) : „Leghőbb óhajtásaink egyike, hogy Petőfi a közelgő nemzetgyűlésen bebizonyithassa és megmutassa : mi az a népképviselet a szó szoros értelmében véve. Csak örvendhet az a kerület, mely elmondhatja: Petőfi Sándor a képviselőnk“. Most következik Petőfi első közvetetlen cselekménye kerületében. 1848 június 11-én személyesen jelenik meg és kioszttatja A kis kunokhoz címzett röplapját Az utókor által fenséggé minősült szövegét a jelzők e hitványul elkoptatott áradatában jellemezni sem merem. De olvasásakor kezdem megérteni Ovidius igéit: Deus est in nobis et agitante calescimus ülő, Isten bennünk vagyon és hatása kapcsán hevülünk. Hiszek hát a nemzeti próféták kiváltságos ihletében, aminő igaz Napoleon elbai Emlékiratának a mondata: „Csak az utókor ismeri meg az igaz érdemet. Aki erőlködést, áldozatot kíván kortársaitól, azoknak látszólag nem barátja, mert ők csak nyugalmat és élvezetet óhajtanak. A népek a gyermekhez, akinek minden erényét és hibáit bírják, abban is hasonlatosak, hogy azokat szeretik leginkább, kik nekik hízelkednek is ajándékoznak. De így nem képeztetnek férfiason sem népek, sem gyermekek. Ki nevelni akarja őket, ne figyeljen rikoltásukra, zajgásukra.“ E mérték szerint Petőfi röplapja valóban napóleoni, ama szívbemarkoló közvetetlen egyszerűséget értem, minő a másik szellemóriás felhívásain átnyllik. Lássuk érdemleges töredékeiben : „Az én apám“ . Emlékeztek még arra az alacsony, köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszéket árendálta. Az az én apám. Minden becsületes ember szerette őket közületek, mint ahogy becsületes emberek szeretik egymást. De én rám nehezen fogtok emlékezni, én még gyermekkoromban elszakadtam közületek ... Ért szerszámnak ajánlom magamat kezeitekbe, semmi másnak. Magyarország az utóbbi időben sokat tett, de még korántsem tett eleget arra, hogy boldog is szabad legyen, mert minden nemzetnek a két fő célja: boldogság és szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt, — most már le van vágva is jól van deszkákra fűrészelve, de még nincs ám meggyalulva; pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle, — az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és szabadság . . . Abban a pillanatban vágnám ki nyelvemet, amelyben nem úgy szólna, mint érez szívem . . . Nem akarok dicsekedni, de isten szent úgyse, tehetségemhez képest tettem annyit a hazáért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek . . . Könnyű most a nép barátjának lenni, mikor a nép az úr a hazában és a világon, de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor még azt parasztnak hívták és megvetették s engemet szinte megvetettek, keserűséggel illettek, mint a nép pártfogóját . . . Hanem azt korán se várjátok, hogy titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok ... Az isten az állatoknak teremtett négy lábat; az embernek csak kettőt; azért, hogy egyenesen járjon és embertársainak egyenesen a szeme közé nézzen, mert az ég alatt mindenember egyenlő. Egynek sem szabad másokra lenézni; egynek sem szabad másokra felnézni. Nem ismerek magamnál sem kisebbet, sem nagyobbat . . . Feóhajtásom, hogy én nálam minden ember nagyobb tehetségű és nagyobb buzgóságú legyen a magyar hazában, amely haza, adja a magyarok istene, hogy mindörökön örökké éljen.“ Ha: A stílus az ember, akkor e röplap szövegében ott van az egész Petőfi. Erőszakos választás — Petőfi ellen A választás Petőfi szabadszállási kerületében szét június 15-én zajlott le. Helyesebben csak zaj volt, választás nem. A szabadszállási ev. ref. esperes-lelkésznek, Nagy Simon főtiszteletű uramnak fiát, Nagy Károlyt kiáltották ki egyoldalúkig, az erők jogszerű összemérhetése nélkül követte. Tagadom, hogy Petőfi , megbukott a Kiskunságban. A már előbb becstelenül fölizgatott szabadszállási lakosok űzték el őt, majd híveit, az alkotmányos erőösszevetést lehetetlenné téve, pont a választás délelőttjén reggeltől folyamatos dermesztő erőszakkal, Nagy Károlyék és a szabadszállási hatóságösszejátszásával. Adjuk át a szót e keserves tárgyban magának Petőfinek,a ki a dolgok lefolyását, Szabadszállásról elüzelve, még azon melegében, az úgynevezett választás napján, 1848 junius 15-ike éjjelén irta meg. Cikke erről 1848 junius 19-én jelent meg a Március Tizenötödike 32-ik számában a következő figyelmeztetéssel: „Kérem minden becsületes elvű szerkesztőtársamat, hogy e cikket lapjában közölni szíveskedjék. Petőfi Sándor.“ Kiegészíti a tények hiteles összefoglalását a derék Bankos Károly híradása Petőfi követjelöltségéről a Pesti Hírlap 92. számában, 893. lapon, 1848 junius 27-én. Egyszerűen átírjuk, illetőleg jelenítjük Petőfi és Bankos adatrögzítését. Hogyan korteskedett Petőfi ? Az alább előadandók tekintetében tehát méltóztassanak felelősség szempontjából a másvilágon kereskedni, melynek szabadon idevetődni epekedő Petőfi-világcsillag sugárzását éppen most készülődünk az egyszázados test szerint való születés alkalmából ünnepelni. Ünnepeljünk. Illik is. De az ünneplésre itt lehessen ám Petőfi lelke is. Meg ne mozduljon az a szobor-érckar, mely alatt nevében annyi meggyőződéstelenség, sőt valótlanság hangzott el. Petőfi lemegy szülőföldjére , a Kiskunságba. Proklamációt oszt szét, melyet „az egész kerület választóinak nem kapatos része lelkesedéssel fogad". Visszajövet Pestről, oly borzasztó hírek keringését találja, melyek „csak a legelvetemedettebb gonosztevőt illetik“. Bankos szerint: tolakodást, lázítást, sőt a kommunizmus elveit olvasták ki „a szánandók“ Petőfi idézzett röplapjából. Egyik tekintélyes ember tiltakozása még utólag is megdöbbentő: „Megparancsolom a felszegi lakosoknak, hogy azt az akasztófára való Petőfit be ne bocsássák a városba. Kövezzék agyon." A kunszentmiklósi nép nemesen viselkedett. Nem fért a fejébe, honnan e változás az urak részéről, hisz egykor dicsőítették Petőfit, sőt „hét országra szóló lakodalmat és fáklyásmenetet adtak neki". Petőfi 1848 június 11-én későn este érkezik nejével Kunszentmiklósra. Bankos menten beszámol neki: „kiket ragadt el az őrjöngő düh; gyalázatot akarnak rajta ejteni; leránttatják beszéde közben, sőt lerántják maguk“. Hívei mégis égnek a kíváncsiságtól: hallani őt. Ezért június 12-én templom után újból tisztelgő küldöttség jelen meg Petőfi szállásán. A nép a városháza előtt várja. Az elöljáróság engedélyi vonakodására 300-an rohannak Petőfihez, kész lévén a városon kívül, a határban meghallgatni őt. Petőfi velük megy és bejelenti a megtartandó népgyűlést. A városházán: „ráröffen az egész berzenkedő süldisznó csoport". Végre Petőfi föltételekkel megkapja Kunszentmiklóson a beszédengedélyt Eszerint a felelősség mindenért Petőfit terheli s a beszéd előzetesen a hatóságnak bemutatandó. Felelete igazán petőfies: ő maga sem tudja, mit fog beszélni és ha előre készítette is volna el beszédét, nem azért törölték el március 15-én a cenzúrát,, hogy most kupaktanács vizsgálata alá bocsássa munkáját. A biró ismételt sürgetésére úgy nagyjából jelzi Petőfi, hogy a követválasztásról fog beszélni és a távollétében rákent rágalmakról. Nosza, iszonyú felfortyanás. A választásról* fecseghet, de: „bírói minden hatalmával tiltja magamat a vádak alól mentenem. Oh, bírók példányképe!“ Ezek után Petőfi kiáll a városház elé és mégis beszél a néphez. Ő maga: „Míg beszéltem, többen nyitott bicskákkal álltak körülem; azt hallották, hogy, amint ők nevezik a kapatosokat, a farizeusok le akarnak engem beszédem közben rántani.“ Délután Petőfi : „egy kis körülnézés végett" átrándul Szabadszállásra, semmi kétség nem lévén felőle, hogy ő lesz a követ. Kunszentmiklósra visszatértében hallja a rágalmakat: „Hogy az én délelőtti beszédemet egy újságból loptam, Szabadszállásra be sem eresztettek, de a város végéről visszakergettek stb.“ A megvádolt Petőfi Június 13-ikán Bankosékhoz, Petőfi szállására megérkezik a „Szabadszállás városa birái“-nak pecsétes levele, melyben Petőfi: „fanatikus izgatónak, viperafajnak neveztetik, aki polgártársainak ama kérdésére, hogy mikor leend már béke honunkban, azt felelé, hogy sohasem, míg ezen ország vissza nem száll azokra, akiké volt, t. i. a tótokra". Folytatólag a szabadszállási pecsétes hatósági írat: alacsony jellemű egyénnek nevezi Petőfit, ki kész lenne eladni bennünket a legcsekélyebb árért. Másfelől is hangzik : Petőfi muszka-kém, tót királyt akar. A leirat szerint: „Ilyetén állásában a dolgoknak", tudtára adatik Petőfinek, hogy ha élete kedves, csütörtökön, a követválasztás napján, Szabadszálláson meg ne jelenjék, mert a nép ingerült s nem állhatnak jót „méltó haragja fölgerjedésében lehető dühéért". Petőfi a választást előző estén, június 14-ikén, nejével együtt Szabadszállásra érkezik. Szállásadói rémülve fogadják és figyelmeztetik az életveszedelemre. Petőfi ingadozására Szendrey Julia, Petőfiné, határozottan kijelenti: . 1 —■ Nem megyünk. Itt fogunk maradni... Ne mondhassa senki, hogy te hátráltál. Petőfi hát még a megjövetel estéjéin a szabadszállási városházán terem, az ott valók nagy meghökkenésére. A főjegyző különben jó embere, ki megtagadta a részéről kívánt hivatalos megrágalmazását Petőfinek. „Néhány jelenlévő siheder, úgymond Petőfi, szörnyűképpen mentegetőzött, hogy ők sohasem támadták meg jellememet, csak elveimet. Oh, th..! tudjátok is ti, mi az a jellem, mi az az elv." Éjjel muzsikaszó ébreszti fel Petőfit. Az egén várost Itatja a pap és fiát éltetve, hajnalhasadtig tart az italozás és orditozás. „A hazaáruló és a muszka-splon“ Kora reggel Petőfi újból a városházám, ahol egy individuum, ki ifjanta atyjától 40 bankó forintot kölcsönzött , szemtelennek nevezi őt. A lavina megindul- Feléje tódulnak. Száznál több torok bömböli Petőfi körül. — Ez a hazaáruló, ez a muszka-spion, akasztófáravaló. Üssétek agyon. A biró Petőfit az emeletre kiséri. Találkozik a követválasztási bizottmány elnökével, ki a népgyűlésen kijelenté: „Hogyha a nép agyon nem veri Petőfit, ő fogja agyonlőni." Kérdi az elnök, hogy mert idejönni? Ha Petőfi ebben a pillanatban el nem takarodik a városból, nem kezeskednek életéért. Az a szabadság, hogy aki nem tetszik a népnek, azt kikergetik a városból. Az öreg pap, ki fia érdekeiben 24 akó borral prédikáltatott az éjjel, biztatja Petőfit, hogy ne féljen, de ő is a távozást javallja. Petőfi fegyveres nemzetőröktől körülvéve távozik gyalog szállására. „Csak az hiányzott, hogy kezemet hátra nem kötötték" — mondja Petőfi — és kocsira kapva, indulnak nejével vissza Kunszentmiklósra. Közben észreveszi, hogy a kocsis düllő utakon hajt s kerüli az utat; kérdésére odaböki a hetyke legény : — így parancsolták. Majd a bösztöri csárdánál rátérünk. S egyszerre messze távolban feltűnnek Petőfi zászlaival az országút hosszában a szentmiklósi és lacházai kocsisorok. Elkerültették egymást. „Az ellenzék terrorizál" Petőfi „irtóztató dühvel" ér haza. Dél felé emberei is otthon. Ezek beszélik : a bösztöri csárdánál már várta őket a pap fia embere minden csábítással. Bankos hitelt nem adva a hazug beállításoknak, maga siet a szabadszállási városházára, számonkérve ott Petőfi hollétét. Közben ál-rémhír érkezik a központba, hogy a város végén a két párt fegyveresen összetűzött. Pedig Petőfi embereinél még bat sem volt. Petőfi otthon lecsöndesíti az izgult kedélyeket, mondván : A törvény majd elégtételt ad nekik, amiben nem kételkedem. „És ennek ma kellett történnie, hogy engem, mint orosz spiont, mint hazaárulót agyon akart verni a magyar nép ; ma június 15-én, ma 3 hónapja, hogy március 15-ike volt, midőn első valók azok közt, kik a magyar nép szabadságáért szót emeltek, síkra szálltak ! De én ezért nem a népet kárhoztatom, hanem annyival inkább szent, mert gyönge, mint az asszony s mint a gyermek. Dicsértessék a nép neve, most és mindörökké." Petőfi eme fenkölt zárószavait bizonyos éles mondat előzi meg: „Szabadszálláson egy hanggal, szavazás nélkül kikiáltották követnek a pap fiát (Nagy Károlyt). Vasárnap. egy gőgös, buta embert." Dr. Huttkay Lipót:Utolérhetetlen a Bohó crém, púder* s&ajppmv