Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-20 / 188. szám
rez2 augusztus 211. VTLAC* kát. Hogy ezeket mily csekély összegen szerepeltetik a mérlegekben, az a következő összeállításból tűnik ki: Mérleg szerinti értékelés millió kor. Bankok Hitelbank Budapesten: József-tér 1., 2., 3-, 4. sz. Dorottya utca 5., 7-, 9. sz. Tavasz-utca 13. sz. Vidéken: Debrecen, Győr, Kecskemét Külföldön: Brassó, Fiume, Kassa, Pozsony, Szabadka, Temesvár .17.186 Nyugdíjalapé: Berlini-tér 9. és Koronaherceg-utca 5. sz. 1-912 Új szerzemény: József-tér 8. sz. 1, Angol-Magyar Bank Budapesten: Vilmos cs.-ut 26—32 sz. 3-112 Vilmos cs.-ut 16 sz. 3 000 Kristóf-tér 3. 0-620 Vilmos cs.uti telkek 2-586 Külföld: Kolozsvár 0-200 Szabadka 0-500 Wien (Pálffy-palota)? 10 018 Kereskedelmi Bank Központi épület 7-500 Fiókintézeti házak 5-782 13-282 Leszámítoló Bank Budapesten: Dorottya utca 6. sz. 2750 Nyugdíjalap és Erzsébet-körút 2-554 5-604 Magyar-Olasz Bank 12-991 Hazai Bank Harmincad-utca 6. 4.750 Magyar-Cseh Iparbank V., Nádor-utca 6. sz. 1-631 Merkur, v., Fürdő-utca 13. sz. 1-445 Első Magyar Iparbank V., Nádor-utca 12. sz. 1-239 Takarékpénztárak Pesti Hazai Takarékpénztár Budapesten, Váci-utca 5 500 Egyetem-utca 0 730 Andrássy-út 1-230 Erzsébet-körút 1-170 Baross-tér 0-520 Múzeum-körút 0 440 Népszínház-utca 0-750 Fő-utca 0 180 13.320 Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár Budapesten: Dorottya-utca 4. 5:500 Fő-utca 2. 1 500 Rákóczi-ut 11. 4:000 11 -000 Magyar Általános Takarékpénztár Budapesten: József-tér 14 1-200 Összesen 100.538 A pénz emberei értenek a számok ékesszólásához és ezért csupán néhány feltűnő tételre mutatunk rá, így a Hitelbank bankpalotái mindössze körülbelül tizenkilencmillió koronával szerepelnek, holott ezek a paloták százmilliókat érnek. Ha a Hitelbank a palotáját ma akarná fölépíteni, ez legalább félmilliárdjába kerülne. Az Angol-Magyar Bank a Vilmos császár után egész házsort mutat ki hárommillió korona értékben. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár székházát a mérlegben nyolcmillió koronával szerepelteti. A Magyar-Cseh Iparbank Nádor utca 6. számú masszív terméskőből épült ötemeletes palotáját potom másfélmillió koronára értékelik, holott az épület értéke jóval túlhaladja az intézet százmilliós részvénytőkéjét. A Magyar Általános Takarék székháza 1,2 millióval, a Magyar Országos Központi Takarékpénztáré potom kilencszázezer koronával, ugyanezen intézet szabadságtéri pompás, egyemeletes palotája százezer koronával, a Magyar-Angol Bank Kristóf-téri felhőkarcolója pedig hatszázezer koronával szerepel. És ezek a szédítően nagy vagyontételek az intézetek mérlegeiben nem sokkal több, mint százmillió koronát képviselnek, holott a felsorolt, körülbelül hetven banképület jelenlegi forgalmi értéke (aranyvaluta alapján számítva) legalább három milliárd koronát tesz ki. A banképületekben természetesen százmilliós értéknek felel meg a berendezés. Ennek nyomát a mérlegekben azonban alig látjuk, mert az intézetek a beszerzés költségét már régen leírták. A Magyar Általános Hitelbank, melynek palotájában még a folyosókon is tisztviselők gépelnek, mert a szobákban már nem férnek el, az egész bankberendezést ezer koronával veszi föl. A Magyar-Cseh Iparbank mérlegében ugyanezt egy koronára értékelik, míg a többi intézet ezeken a számlákon semmit se mutat ki. Ezzel szemben például a Hitelbankban van legalább kétezer íróasztal, vagy ötszáz írógép, megszámlálhatatlan pult, fa- és vasszekrény, nem is szólva a páncéltermekről, melyeknek fölépítése ma körülbelül hatvanmillió koronába kerülne, ha ezért a pénzért vastrezorokat egyáltalán építeni lehet. Egyes intézetek terjeszkedése új helyiségek ••«••«•99«ss»s»caeoeo»seo«oe*««e»9 Egy ökör utijegyzetei Aszód, aug. it. Alig virradt, mikor a gazdám benyitott az istállóba és éktelen kiáltozással felzavart álmomból. — Nye Bogár, nye Bogár, megyünk a pesti vásárra ... Én nagyon megörültem annak, hogy Pestre megyünk, mert már hatéves vagyok és még nem voltam Pesten, holott sok ökör már borjú korában feljutott Pestre. Gyorsan feltápászkodtam és odaálltam a jászol elé, hogy sebtiben megreggelizzem. De a gazdám oldalba rúgott és azt mondta, hogy nincs idő a reggelizésre, mert sietni kell, hogy elérjük Gödöllőt, amíg hűvös van, nehogy a napon kelljen gyalogolni Az út egyáltalán nem volt kellemes. Mindig a vasúti töltés mellett ballagtunk és vonatokon kívül semmit sem láttam a világból. Az egyik vonat a bagi állomáson vesztegelt és a kocsikba ökröket hajtottak be. Én is be akartam szállni egy ilyen kocsiba, de a gazdám végighúzott rajtam és azt mondta, hogy a kocsiban úgyis állni kell és állva gyalog is elmehetünk Pestre. Én mindig hallgattam a gazdámra, mert tisztelem a tekintélyeket és mert a gazdám éppen most vágott le egy háromujjnyi vastagságú botot egy körtefáról. Az ágon sok volt a körte, azokat az utolsó szemig a gazdám ette meg. — Jó körtetermés lesz az idén, — dünnyögte a gazdám és végigvágott rajtam az uj botta. — Az uj termés csakugyan jónak ígérkezik —s gondoltam magamban és szaporább lépésekben előbbre igyekeztem. Gödöllő, aug. 14. (délben): A nap magasan állt már, mikor Gödöllőre értünk. A gazdám odakötött egy cserfához és én hozzáláttam reggelim elfogyasztásához, mely cserfalevelekből állott. A gazdám levágott erről a fáról is egy ágat és én már vártam, hogy mikor jelenti be nekem, hogy milyen lesz az idei cserfatermés. Csalódtam. Ez volt életem első csalódása. Alkonyodon, mikor a gazdám leoldotta a fáról a kötelet és visszaadta szabadságomat. Ha az emberek tudnák, hogy mi egy ökörnek a szabadság, sose kötnének hurkot az ökör nyakába. De ezt az ember sose fogja megtanulni, mert nem született szabadságra. Mialatt ilyen problémákkal foglalkoztam, egy patakhoz értünk. A gazdám belemerítette kalapját a vízbe és jóízűen ivott belőle. A maradékot visszaöntötte a patakba, aztán odaterelt engem a vízhez, hogy én is igyam belőle. De én ismerem a gazdám kalapját és nem ittam. Elvégre van még egy kis tisztasági érzékem, ha hat év óta élek is falusi emberek között. Az emberek mondják egymásról, hogy „konservatív, mint az ökör“. Hát igen, én nem adom fel ezt a konzervativizmusomat. Rákos-Csaba, augusztus 14 (éjjel): Sötét este volt, mikor egy vasúti állomáshoz értünk. Már messziről hallatszott az ökrök bőgése és én azt hittem, hogy Pesten vagyunk. Tévedtem. Egy személyvonat érkezett az állomásra és a kalauz hangosan kiáltotta az állomás nevét, így tudtam meg, hogy Rákos-Csabán vagyunk és most már tudtam azt is, hogy miért kell a kalauzoknak az állomások nevét kiáltani. Nyilván csak azért, hogy az ökrök tudják, hogy hol vannak. A vonat nemsokára továbbrobogott és mi is folytattuk utunkat Kőbánya, augusztus 15 (hajnal). Virradt, mikor egy nagy állomáshoz értünk. Itt igen rossz szag ütötte meg az orromat és most már biztos voltam benne, hogy Pesten vagyunk. Megint a kalauztól tudtam meg, hogy ez még csak Kőbánya. Itt meg se pihentünk, pedig én nagyon fáradt voltam már. A gazdám észrevette ezt és biztatni kezdett: — Nye Bogár, mindjárt Pesten leszünk, ott pihenhetsz eleget. Ez a kíméletlenség nagyon felbőszített. Csak azért is le akartam keveredni a fűbe, de a gazdám oldalba rúgott és torka szakadtából ordította: — Persze, a nedves fűbe, hogy meghalj tőle. Egy ilyen barom azt se tudja, hogy mi árt az egészségének. Megint megrúgott. Engem meghatott, hogy menynyire féltik az egészségemet, de a rúgásától megtudtam, hogy patkója van a csizmájának. Budapest, aug. 15. (reggel.)’ Itt vagyok hát az álmaim országában. Milyen gyönyörű, pompás hely ez a vásártér! Köröskörül el van kerítve, nehogy minden jött-ment betehesse ide a lábát. Annyira exkluzív, hogy a kapuban írást követel. megszerzését és a régiek kibővítését teszi szükségessé. A Hitelbank tavaly vásárolta meg a József, tér 8. számú bérházat, ahová néhány affiliált vállalatát helyezi el. A házra ráépít most még két emeletet és ez vagy harmincmillióba kerül. A Leszámítolóbank affiliáltja, a Magyar Forgalmi Bank, ugyancsak a József téren levő bérházra szintén ráépíttet egy emeletet, amiért húsz-huszonötmilliót fog fizetni. A Wiener Bankverein nádor utcai székházának előcsarnokát átalakíttatta és tataroztatta, és az építészek e napokban tizenkétmilliós költségszámlát nyújtottak át az igazgatóságnak. Szédítően nagy összegek forognak itt és Pénz őfelsége nem fukarkodik! Zsoldos Géza nek a hajcsároktól. Mikor a kapuhoz értünk, igen sokan tolongtak már ott, úgy hogy sort kellett állnunk. Valami levelet kértek mindenkitől és a levélre valaki megadta a vízumot, mire tovább mehettünk. A vásártéren rengeteg sok ökör, tehén és bika volt. A legtöbbje vagyonokban volt elszállásolva és én most tudtam csak meg, amiről már annyit hallottam, hogy mi az a vaggonlakó. Amint a vaggonok közt jártunk, láttam, hogy mi az a vaggonlakó. Amint a vaggonok közt jártunk, láttam, hogy az ökröknek meg a többieknek nagy vödrökben hordják a vizet és erősen nógatják őket, hogy igyanak. Megijedtem és azt kérdeztem magamtól, hogy nem vagyunk-e a G. osztály kelenföldi laktanyájában, mert ott itatnak annyi vizet a lakókkal? Hamarosan megnyugodtam, mert láttam, hogy az ökrök nemcsak vizet, de ennivalót is kapnak, így hát ez mégsem lehet a 6. osztály kelenföldi laktanyája. És micsoda ennivalók? És mily rengeteg ennivalók? Soha életemben nem láttam ilyen kívánatos falatokat. Meg is kérdeztem az egyik ökörtől, hogy mit eszik. — Élősúlyt, — felelte melankolikusan és tovább kérődzött. — Élő súly? Ilyen takarmányról még sohse hallottam. Mi az az élő súly? — Az élő testünk súlya. i— És jó ez az étel? — ízleld meg. Megkóstoltam. Jó volt, de nagyon sós. — Te szereted, ha ennyire sós az étel ? —• kérdeztem a kollegától. i— Dehogy is szeretem..i— Hát miért eszed ? r— Mert nagyon ízlik rá a víz.— Ennyire szereted a vizet ?— Szereti a fene. De honnan veszek nagy élősúlyt, ha nem iszom meg két-három vödör vizet. •— Hát minek neked a nagy élősúly ? — A gazdámnak kell. Minél nagyobb az élősúlyom, annál többet kap értem. Ha eladás előtt megeszem húsz kiló takarmányt és megiszom rá húsz liter vizet, ez negyven kiló élősúly. Estére megint elfogyasztok ennyit, az már nyolcvan kiló élősúly. Nézd a hasamat. Mindjárt szétpukkadok. Sötét sejtelmeim támadtak és rosszat gyanítottam. Fel akartam lázítani az ökröt, hogy ne egyék, ne igyák, mert csak így mentheti meg az életét. Az ökör lemondóan nézett rám: — Itt akarsz te forradalmat csinálni ?— Nem forradalmat, csak éhségsztrájkot. — Hogyan képzeled azt, hogy az ökör nézd eszik, ha előtte a takarmány ? Láttál már ökröt, aki el van szánva az éhhalálra ? — Így is, úgy is meghalsz. Ha jóllaktál, elvisznek a vágóhídra és letaglóznak, vagy levágnak. Ha nem, eszel, talán megmentheted még az életedet. .— Ha már meg kell halni, legalább jóllakom. — Gondolj az emberiségre. Az ilyen nagy élő súly megdrágítja a hús árát és az emberiség nyolcvan százaléka már most sem ehetik húst. _ Gyűlölöm az embereket! Hogy én az emberiségért áldozzam föl magamat?! Van is eszembe! Ellenkezőleg: eszem és eszem és eszem, hogy minél drágább legyen a hús és ha a hús egyszer olyan drága lesz, hogy senki sem fog húst ehetni, akkor minket nem fognak levágni és az ökör örökéletű lesz a földön. Egyél, testvéri Az ökörért áldozd fel magadat és nem az emberért. Beláttam, hogy az ökörnek igaza van. Leszereltem és enni kezdtem a fajom halhatatlanságáért. Lynkeusz, József-tér 13. 0-672 Széna-tér 1.0:155 Vámház-körút 8. 0-900 Rákóczi-út 78. 1-280 Vidéken: Szeged 0-202 Székesfehérvár, 0:120 4.529 Magyar Országos Központi Takarékpénztár Budapesten: Fő-utca 28. 0-100 Deák Ferenc-utca 7. 0-900 Szabadság-tér 3. 0:100 Rákóczi-út 28. 0-600 1-700 Belvárosi Takarékpénztár Koronaherceg-utca 2. 5-931 Havonként 19 centime nyugdíjat kap gróf Salis Soglio, az osztrák-magyar hadsereg volt altábornagya. Az osztrák-magyar hadsereg nem egy tábornoka jött Németországból, vagy Svájcból. Maimból, a Rajna mellől származott Bécsbe Conrad von Hötzendorf előde a vezérkari főnök magas hivatalában: gróf Beck Frigyes, és az olasz Svájc egyik régi katonacsaládjához tartozik gróf Salis-Soglio, aki az összeomlás után visszatért hazájába. Az osztrák törvény szerint ez nyugdíjasok elesnek a drágasági pótléktól, ha külföldön élnek, és így Salis-Soglio altábornagyi nyugdíja ma sem több, mint havonkint 3333 osztrák korona, ami svájci valutára kedvezően átszámítva, 19 centime. Ezért a 19 centime-ért gróf Salis Soglio minden hónapban hatósági bizonyítvánnyal köteles igazolni azt, hogy még nem költözött el az élőstorából. Vasárnap