Világ, 1922. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-02 / 199. szám

Szombat Újjáépült a Doberdó . (A Világ tudósítójától.) Tizenkét csata pusztított a­­coroeni síkon, a lokvici völgy által kettéválasztott Karszton, amelyet a doberdói tóról Doberdónak ne­vezett el sok millió sóhaj. Tizenkét csata gránát­­zápora zúgott végig a Karszt kövei között, ölte ki az utolsó fákat is a dolinákból és tette kopárrá a Monte San Michelét a Monte dei Sei Beusit, a Nadlogem-et, a Fas­ti Hrb-et. Kő kövön nem maradt ezen a tájon a három és féléves olasz háború után; pusztulásnak olyan képe volt ez, amelynek megteremtésében egy­formán részük volt az olasz és az osztrák-magyar ágyuknak, amilyenhez fogható csak egyetlen vidék minden alkotását semmisítette meg, Ypernét. Minden ház, minden hajlék, minden út, minden ültetvény, minden kerítés elpusztult a doberdói síkon. Fönn a Kintől kezdve, le a tengerig, Monfalconeig semmi se maradt épségben. Ausztria felosztása olasz területté tette ezt a vi­déket 1918 november hatodikén vonultak be az ola­szok az Isonzó völgyébe és jelentek meg az olasz hadihajók Trieszt kikötőjében. A saint-germain-i szerződés olasz területté tette egész Isztriát, Görzöt és Gradiskát Négy éve lesz az ősszel ennek és most négy év után, végig ezen a területen, már a megúj­hodás képe látszik. Mialatt Franciaországban az el­pusztított területek újjáépítése körül csak szócsata folyik, ellenben a komoly alkotások teljesen hiá­nyoznak, mialatt az elpusztult Galicia még mindig romokban hever, azalatt az olaszok bámulatos erő­­­vel és sok akarattal építettek egy új országot a régi­nek helyén. Trieszt vidékén, egész Isztria képén már alig látszik meg a dúló háború nyomverése, az ola­szok hatszázmillió órát költöttek az elpusztult vidék Újjáépítésére. Trieszttől föl a Karszt hegyei közé mindenütt új és jó utak vezetnek már, szép, széles és jókarban lévő utak, amelyeken pompásan siklik tova az autó. A régi, pompás osztrák utak most éppen olyan jók, mint azelőtt voltak, amikor még nem gödrösítette fel valamennyit a nehéz ágyuk talpa és amikor még nem keresztezték őket lövészárkok. Az Isonzót újra szabályozták, a folyó menete nyugod­­tabb és csendesebb lett és fehéren kanyarog mellette az új autón. Nabresina, Monfalcone, Dignano, Medo, Una és Promonotore már teljesen fölépült és vala­mennyiben új, modern vízvezetéket építettek. A há­zak csinosabbak és egészségesebbek, mint a régiek Voltak. Kostajnevicán, amelyet most Castagnevicának neveznek, már legtöbb ház újjáépült, sőt fölépült Doberdó falu egy része is,­­ a legtöbb ház áll Lokvic­ban, Selon, Segetiben. Az olaszok az újjáépítés munkáját nagyon ko­­m­olyan veszik és azt állítják, ha a jövő év őszén Az újjáépítés munkája az eddigi tempóban halad, akkor már nem lesz egyetlen elpusztított hajlék sem. Nagy gonddal és nagy szeretettel építették Újjá Aquilleját és javították ki a híres dómot, amely­nek helyén egykor Leó pápa megállította volt­­Attila hadverő seregeit. Görzben, Goriziában is helyreállították­­és restaurálták a templomokat, úgy­­de a város régi meghitt képét a rombolás után nem tudták visszaállítani, mert a modern épületek kiül­­tek a régi hangulatból, más színt adnak a városnak, m mint amilyen volt a háború előtt, mintha ott még mindig a Cillei­ek székeltek volna. A Monte San Michelen emlék áll, amely a hosszú küzdelmek és csaták esztendeit idézi föl. Itt még megvannak a lövészárkok és megvannak a drótkerí­tések és megvannak még ezek a Monte Dei sei Busin is, mert az olaszok ezeken a helyeken érintetlenül fenn akarják tartani a háborús emlékeket. A vizin­­tini-i temetőben gondosan ápolják a tömegsírokat és oszlop áll. A csatában elhunyt hős olasz és magyar katonák nyugosznak itt felírással. Vizintimben gondosan ápolják a sírokat, s nem egy magyar katona sírját is körülövezték a virágok. Görzben itt-ott már márványemlékek is állanak. A Monte San Michelén itt is, ott is még vannak grá­nátdarabok, drótrészek, elfutnak az árkok, keresz­­tül-kasul bujkálnak a régi sáncok, de ami réz, vas volt, azt mind összeszedték­, hiába, a hadianyagot értékesíteni kell. Ahol A Sagrado felé vezet az út, egy dolinában cement emlékoszlop áll, körülötte virágok, s az oszlopon ma­gyar fölirás. Itt küzdöttek a 39-es magyar bakák, állíttatta Morvay őrnagy, é­s száz lépésre innét már a másik dolinában új ház épül, s körülötte néhány frissen ültetett szőlőtőke sarjadzik ki a földből. Pa­­lazzoban a templomot szétdúlták a gránátok, most épül a másik, s Opachiaselloban egy hatalmas uj villa áll, nyilván új földesúr a régi vidéken. Ausztriának­­ már semmi emléke itt, de a falvakban szlovén a szó, a lakosság nyelve a régi, de az utakon mindenütt po­­roszkálnak a carabinierik lovai. Csak a tengerparton néma az élet. Grado üres, az olaszok nem nyaralnak, de az osztrákoknak sokkal lejebb hullámzott a pénzük, semhogy az Adria hullámzását nézhetnék. Lovrana is üres s Abbázia olyan kihalt, mintha sose lett volna a népes, zajos és jókedvű fürdő. Ahogy az autó végigmegy Trisztből Goriziáig és fölvezet a San Michelere és elmegy a Lei Busi mel­lett és a temetőben egymás mellett állanak az egy­forma sírkeresztek, csend és némaság ül az egész tájon, fönn az égen néhány bárányfelhő és sehol sem zúgnak a srapnellek és nem búgnak a gránátok és nem süvöltenek a golyók, a kapucinusok erdejének letarolt helyén itt-ott már kiütött egy-egy­ friss haj­tás, a Doberdó újjászületett s a holtak fölött uj Életbe lendül föl A természet­­ • » VILÁG 1922 szeptember 5. KRÓNIKA Mi történt ma Budapesten ? Az enyhe ősz finom okkerszíneivel vonult be ma Budapestre a Szeptember. A rozsda csak imitt­­amott fogta meg a budai dombok zöldjét, de a nyár­végi fülledtségben már ott lebzsel egy idegenszerű, bujkáló fuvallat, mely déltájban még csak kísérle­tez, próbálkozik, napszállat után azonban egyre erő­teljesebbé lesz, éjfélkor pedig már füstöl a szó a szájakon. Szeptember egy, a nyári vendéglők agóniájának kezdete, a pesti életbe visszatér a komolyság, a két hónapra jégretett kultúrát újból üzembe helyezik, az Akadémia nagytermében szellőztetnek, az irodalmi és tudományos társaságok pihent erővel veszik fel a küzdelmet a felvilágosodás szolgálatában. Sokkalta fontosabb azonban mindennél, hogy az iskolák újból kitárulnak az ifjúság előtt. Az egyetemen ma kez­dődött a beiratkozás és tart egészen huszonegyedi­kéig. Az aula egyik táblájáról a numerus clausus­­törvény teljes szövege világítja be a sötét csarnokot. A középiskolákban most értek véget a kommün után rendszeresített felvételi vizsgák. Pintér Jenő tan­kerületi főigazgató úgy nyilatkozott, hogy a vizsgá­zók a számtanban összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint a magyarban, de ebben a nyilatkozat­ban nem kell feltétlenül célzatosságot látni. A fő­igazgató egyébként megelégedését fejezi ki az ered­mény fölött: a vizsgázók kilencven százalékát ugyan­is fölvették a középiskolákba. Azok a fiúk, akik most valamely okból elmaradtak a vizsgáról, szeptember 5-én, kedden reggel az Attila­ utcai állami gimnázium­ban, a lányok pedig a váci­ utcai leánygimnáziumban pótlólag levizsgázhatnak. Örömmel kell köszönteni az új tanulási évet a nyugalmat és éjszakai biztonságot szerető pestiek­nek, mert remélhető, hogy az iskola végre rendel­tetésének megfelelően fogja foglalkoztatni azokat a fiatalembereket is, akikről a rendőri nyomozás éppen ma állapította meg, hogy éjszakáról-éjszakára utcai verekedéseket inscenálnak néhány petyhedző álló siheder bujtogatására. Egyébként a pesti érdeklődés változatlanul a drágaságra és a vele kapcsolatban levő problémákra, főképpen pedig az uzsorabíráskodásra koncentrálódik. Az éjszakai verekedések utóvégre csak néhány peches embert veszélyeztetnek, de a drágaság mind­­nyájunkat, és az uzsorabiróság majdnem mindnyá­junkat. Az őszibarack után most a paradicsom nőtt meg a helyzet szimbólumává. Az uzsorabiróság a mai napot sem töltötte tétlenül: Eckstein Andor kereske­­dőt paprikadrágításért 2000 korona fő- és 1000 ko­rona mellékbüntetésre ítélte, a hűtőházi zsirelrejtés tárgyalását pedig a bizonyítás kiegészítése érdekében hétfőre halasztotta. A drágaság természetes kísérőjelensége, a sztrájk,­ a múlt heti leszerelés után sem szűnt meg teljesen. A Ganz-hajógyárban, a Ganz-vaggongyár asztalos­üzemében, az Egyesült Izzólámpaárugyárban, a Hof­­herr és Schrantz asztalosműhelyében a munkások nem akceptálták a megegyezést és tovább sztrájkol­nak. Nem dolgoznak a Weiss Manfréd-gyár kőműve­sei, áll a sztrájk a bőriparban is, újabban pedig a keresztényszocialista villamosalkalmazottak kérik a méltányos béremelést, a három éve szolgáló alkal­mazottak véglegesítését és a nyugdíjak megfelelő ren­dezését. A növekvő nyomorúság minden irányból nagy erőfeszítéseket váltott ki, és örvendetes, hogy a társadalom érzi kötelességét és támogatja a preven­ció érdekében indított mozgalmakat. A kormányzó insegak­cióját ma újabb százezer koronával erősítette Beöthy László, az Unió r.-t. igazgatója. A belügyminisz­ter bevonta az akcióba a lóversenyegyesületeket is és azt a javaslatot tette nekik, hogy a belépti jegyeket emeljék fel és a fogadási díjak egy százalékát, a nyert díjak öt-tíz százalékát adják jótékony célra, mert ezt követeli tőlük a magyar lósport megalapító­jának, Széchenyi Istvánnak szelleme. A közigazgatási hatóságok is utasítást kaptak a belügyminisztertől, hogy minden összeget fogadjanak el az akció céljaira és kezeljék hivatalos pénzként , s »­m . . . A súlyos viszonyok közepette meglehetősen ko­mor felhők boronganak a színházak fölött, mert egyelőre nem tudják, hogy a felemelt helyárak­ mel­lett miként fognak prosperálni. A legsúlyosabb bajok­ az Operánál vannak, ahol a személyzet bejelentett követeléseinek teljesítése esetén a színház helyárait a tavalyiaknak négyszeresére kellene felemelni, hogy a deficit ne legyen nagyobb, mint az elmúlt szezon­ban. A direkció tehát egyelőre a legteljesebb elutasí­tás álláspontját foglalja el a bejelentett igényekkel szemben, melyek között Környei Béla esti tizenkét­ezerkoronás gázsija még a szerényebbek közül való. A színházi szezon egyébként eddig csupán a Belvá­rosi Színházban és a Vígszínházban vett komolyabb lendületet, a Casailová­t a Cserebere vígszínházi pre­mierje követi az idei újdonságok sorában. Nem tartozik ugyan szervesen ide, de szándéko­san a színházak után foglalkozunk Heinrich Gusztáv­ egyetemi tanár betegségével. Az agg tudós súlyos be­tegen fekszik leányfalusi villájában és a katasztrófa minden pillanatban bekövetkezhetek. Az Akadémia fő­titkára volt hosszú időn­­kertesztül, nagyhírű filológus,­ de sohasem volt professzor a szó kompromittált ér­telmében, és hetvennyolc éves korában sem vesztette el az érdeklődését a modern irodalmi jelenségek iránt, élénken figyelte a színház és irodalom esemé­nyeit. Állapota annyira súlyos, hogy orvosai feladták a reményt, hogy megtarthatják az életnek. Ezzel szemben őszinte megelégedést kelt a közön­ség legszélesebb rétegeiben, hogy a kormányzó dr. Hetényi Imre főtanácsost főkapitányhelyettessé ne­vezte ki. Újságíróból nőtt fel ebbe az előkelő pozí­cióba Hetényi Imre, aki ma a rendőrség legnehezebb pontján, az útlevélosztályon birkózik a legnehezebb feladatokkal. Viszont más újságírók más vonatko­zásba kerülnek a rendőrséggel. Ma került nyilvános­ságra, hogy a belügyminiszter Fényes Lászlót a vá­lasztási kampányból következőleg titkos üzelmeinek­ megfigyelése miatt rendőri felügyelet alá helyezte, ami azt jelenti, hogy állandóan detektívek fogják figyelni Fényes László ténykedéseit A rendőrségnek termé­szetesen egyéb elfoglaltságot is adnak az események, így különös agresszivitással veszik űzőbe a villamos­jeggyel űzött visszaéléseket. A főkapitány külön ren­deletben utasította a rendőrőrszemeket, hogy legye­nek segítségére a kalauzoknak és a rajtakapott utast szükség szerint igazoltassák, vagy állítsák elő a ke­rületi rendőrkapitányságom A nap rendőri króniká­jához tartozik a Thököly­ út 15. számú házban tör­tént mérgezési katasztrófa, mely két halottat és há­rom súlyos sebesültet követelt áldozatuk A mentőt megállapították, hogy Széndioxidmérgezés történt. A­ lakásban az éjjel négyen aludtak : Takács Ferenc öt­venéves féregirtó, tizenkétéves fia, Takács Emil, Ta­kács Margit tizenötéves tanuló és Lipták György 39 éves segéd. Takács Ferenc és Emil meghaltak, a töb­bieket kórházba szállították. A lakásban egy százlite­­res tartály volt, mely félig meg volt töltve szénkéneg­­gel A rosszul elzárt tartóból a szénkéneg kipárolgott és ez okozta a rettenetes mérgezést. Tűz is volt az Arany János­ utca 29. számú ház­ban, a Magyar Textilművek pinceraktárában. Eloltot­ták. Tragédia is történt A Wesselényi­ utca 2. számú ház második emeletéről az udvarra vetette magát Gerő Antal ötvenötéves kereskedő és azonnal meg­halt. Mindez szorosan hozzátartozik a nap hisztéri­­km­jához, csak mindennap máshol csap ki a láng és más hal bele az életébe. Egy nap Budapesten: körülbelül ennyi és amit nem jegyzett fel a krónikás, az a kisemberek apró sorsának mindennap ismétlődő szenzációja a minden­nap újra sokszorozódó életklisé, mely ősz közeled­tével egyre sötétebb színezetű lesz. Szeptember van, a Meteorológiai Intéztet felhős időt jósol helyenként esővel, lényeges hőváltozás nélkül. Hogy mi lesz holnap? Ki tudna erre választ adni. A naptár szeptember 2. jelez, a római katolikusok Jusztus püspök, a protestánsok Rebeka, a görög­katolikusok Mamánt névnapját tartják. A nap két öt óra 19 perckor, nyugszik 6 óra 39 perckor. A hold két 4 óra 37 perckor, nyugszik 1 óra 22 perc­kor. Ennyi bizonyos abból, ami holnap történik­­­. Mi történt ma az országban? T1'' S valuta­­iullámvölgy’ébert bukdácsoló életünknek’ új állomását jelenti: a búzavaluta, a visszatérés az ősi cserekereskedéshez. Az orosházai csizmadia és cipészmesterek már sutba vágták a koronát és búzá­val fizettetik meg a cipőt és a rámás csizmát. Árjegy­zéket is állítottak már össze a gabonapénz alapján. Eszerint boxcsizmáért 100—125 kiló búzát, fekete női boxcipőért 55—57 kiló búzát kérnek. A búzavalutának a drágaság zavaros vizébe dejtott köve már több hullámgyűrűt is vetett. Az orosházai bognárok és nyomukban a békéscsabai szabók szintén csak búza­­valutáért hajlandók dolgozni. A szabók búzaárlistája szerint az a dáma, aki estélyre készül és új ruhában akar megjelenni a békéscsabai soltokon, az tartson készen félméter mázsa búzát is, mert ennyiért szabnak a termetére estélyi ruhát, köpenyt pedig „a testnek ártalmas őszi szellő“-től való oltalmut, kerek egy mázsa búzáért. A férfinem teherbíróképességét még inkább kipróbálják Békés elégedetlen és reformer szabói, akik egy zsakettért, vagy szalonruháért másfél méter mázsa búzát követelnek. Orosháza és Békéscsaba kezdeményező érdemeit most erősen megsápasztotta a „híres város“, Kecske­mét, mely a református kollégium nevezetes épületébe bevonultatta a rozsvalutát. Társzekerek sorakoznak fel az iskolai beiratás napján a református főgimná­zium kapuja előtt, hol boldog hajdanán. — vénasszo­­nyok nyarának langyon derűjében —a diákok könyv­vásárja zajlott le. A tandijat szállítják be a szülők a gimnázium pénztárába, jobban mondva: raktárába, egy épi tandíj egy, métermázsa reze- 4 tandij ,egyelőre még a métermázsa rozs közpénz’értékében is leróható’, de bizonyára nem egy, szülő­zsákban viszi a beha­tásra a tandíjat. A derű, mely már-már Számkivetettje az ’éle­tünknek, a jó vidéken még helyenkint erősen védi veszendő pozícióját. Míg az igazságszolgáltatás fővá­rosi csarnokaiban nagy bűntények komorlanak, addig a vidéki törvényszékek bírái elé még kerülnek, olyan ügyek, melyek a merev büntetőparagrafusokat is mosolyra ferdítik. Ilyen eset Tornai József oros­házai kereskedő esete is. Ez a derék vidéki papír­­kereskedő, akiben amerikai reklámötletek nyugtalan­kodnak, a polgári iskolától a boltjáig 20 centiméter széles mészcsikot huzatott, Ariadne-fonalként a pa­píráruihoz. Rosszmájú­, és eredeti reklámok iránt süket érzékű kereskedők fellocsoltatták és elsepertet­­ték Tornai mészcsikját, sőt akadtak az orosházai Mercurnak olyan könyörtelen csatlósai is, akik a rendőrségen feljelentették Tornait a mészcsikért. A­ rendőrség keresett-kutatott a paragrafusok között, de nem találva a reklámötletre illeszthető szakaszra, a főszolgabíróságra irányították a feljelentőket és Tornait is, aki nem késett az ellenpanasszal, sőt kán­térítésért perre készül.­­ öt kemenespálfai napszámos is gondoskodott arról, hogy Justicia asszony kedélye egészen el ne boruljon. Krajczár Sándor, a két Rosta József, az idősebb és az ifjabb és még egy harmadik Rosta, az Ernő, továbbá Somogyi Mihály gyalogos parforcc­­vadászatot rögtönöztek a kemenespálfai erdőben és rókát tsgtM- 4 rókát !Menyjütése és a fejes étélt

Next