Világ, 1922. november (13. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-15 / 260. szám

Szerkesztőség és tit.nóhivatal: Andzieef* út 47. Telefon 53—00, SI-VO. Előfizetési árak Magyarországban: Havi 500, Új évi 560 korona A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és­­pálya* udvarokon hétköznap 10 korona, vasár- és ünnepnapon 15 korona, Ausztriában köz­­nap 1000 osztr. korona, vasárnap 1500 Ossztr. korona Jugoszláviában köznap 2 dinár, vasár- és ünnepnap 2V* dinár* XIII. évfolyam Egyes szám ára 10 korona HiMfftis'éS­­c’v ölejsse— Budapesten a VILÁG kiadóhivataiábin, Blockner J., BlauJ., Bokor, Beni S­­. Tirsa, Osiríll Nagy, Haasenstein és Vogler RT., Tencot Gyula, Hogy­ Lajos, Klein Simon és Táras, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwan Jóssef, Sacray, Morei Antal, Most­ Rudolf, Eckstein Bernát Piri­etési iro­dákban. Bécsben: Klaasenstein és Vogler, M. Dok«,­ Nachfolger, Rudolf Mosse. Berlinben , Ala* Kransenstraese 38—89 Budapest, SZERDA 1922 november 15.^V/26(2-ik szám — " ■ -------- w? Hajók a viharban Gyermekek elindultak volt egyszer a szivárvány Után, hogy az égboltozat szélén rálépjenek a sok­színű, csudaszép útra, amely a boldogság menny­országába vezet Mentek, mentek, mendegéltek a gyermekek, de a szivárvány eltűnt előlük, előbb jött a köd, azután jött a sötétség, s mentek rengetegeken által és vadonokon keresztül és vad ordasok tá­madtak rájuk, ágak tépték meg ruhájukat és elfogyott az eleségük és a fák gyökereit tépdesték ki táplá­lékul és éheztek és lerongyolódtak és sehol sem ta­lálták meg a mesegarádicsot, amely felvisz az igazi boldogság jellegei közé. Holnap lesznek Angliában a választások, a pár­tok újból összecsapnak és a holnapi választásokon dől el, milyen programmód vall magáénak az angol nép. Lloyd George-ot megbuktatták a konzervatívok és most Bonar Law vette kezébe az állam gépezeté­nek irányítását, olyan időkben, amikor a szigetország ipari válsága súlyos és megoldhatatlan problémának bizonyult , amikor Konstantinápolynál meginogni látszik az angol világuralom egyik tartó pillére. Amerikában most voltak a választások és a pártok szinte holtversenyben érkeztek meg a célhoz; az Egyesült Államok népe nem tud határozottan dön­teni, vájjon Wilson politikája volt-e a helyes, avagy az az út jó-e, amelyen Harding halad? Francia­­országban Poincaré maholnap kénytelen lesz ott­hagyni a kormányelnökséget, mert egyfelől Tardieu és a nacionalisták a szélső győzelmi politika érvé­nyesülését óhajtják, másfelől pedig a belső gazda­sági válság mindinkább súlyosabbá teszi az ország pénzügyi helyzetét. Németországban alig tud kor­mány alakulni, nincs, aki vállalja a felelősséget az eseményekért, a pártok egymást marják, egymást okolják és közben az ország szomorúan rohan a gazdasági megsemmisülés mélységei felé. Lengyel­­országban Pilsudszky államfő, aki megmentette a fiatal államiságot az orosz veszedelemtől, lemondani készül, mert a választásokon politikája megbukott és mert a lengyel nép nyomasztó helyzetéből akként látja a kivezető utat, hogy követni óhajtja Korfanty demagógiáját Olaszországban háromszázezer fascistá­­nak sikerült magához ragadni a hatalmat, mert a parlament és maga az ország népa__­rfitlenül f elgyengülten várja a megváltást a kaotikus belső viszonyokból és a zavaros külpolitikai helyzetből. Ausztria lázbeteg a népek nagy kórházában, Görög­országban és Portugáliában a hatalmat úgy adják hónaponként kézről-kézre, mint valami fölösleges és már untató játékot Svájcban, a boldog Svájcban, a választásokon erős ellenzék nyilvánult meg a kor­mánnyal, szemben és körülöttünk mindenütt az új országokban úgy követik egymást a kormányváltozá­­­­sok, mint ahogy valamikor házsártos és túl szigorú gazdasszonyok változtatták a cselédeket Nincs or­szág, nincs állam, amelynek politikai élete nyugodt és államigazgatása rendszeresen következetes volna: mindenütt kapkodás, mindenütt örökös változás, mindenütt forradalmi hangulat, mindenütt elégedet­lenség mindenütt belső harc, mindenütt vágyakozás valami után, ami ij volna, ami jobb volna... Várjon új politikát és új programmot keresnek-e az emberek? Olvassuk az angol választási beszédeket és a programotok legtöbbjében előbukkan a motívum: Vissza kell állítani a háború előtti állapotokat! Fran­ciaországban egyre erősebb és egyre hangosabb Caillaus-ék szava: a béke Franciaországát akarjuk! Angliában a splendid isolation gondolata soha nem volt olyan erős, mint most és Amerikában az embe­rek lelkében csak egyetlen jelszó éri el az európai ügyektől, vissza a Monroe-elvhez! Az a hidegség és­ az a közöny, amellyel a német közvélemény nézte a császár doom! esküvőjét, éppen ellentétes az örökös, állandó sóhajokkal, amelyeknek vége mindig csak az, ugyanaz a felkiáltás : vor dem Kriege!... Németor­szágban megnegyvenszereződtek, Belgiumban megtíz­szereződtek, Franciaországban és az Egyesült Álla­mokban és Olaszországban megnyolcszorozódtak, Angliában és Svájcban megötszöröződtek, Portugáliá­ban és Svédországban megháromszorozódtak, Hollan­diában, Japánban és Dániában megkétszereződtek az állam kiadásai a háború előtti esztendők állami ki­adásaihoz képest és ekként tíz esztendő alatt annyira megsúlyosbodtak és annyira megnehezültek minde­nütt az emberek terhei, hogy az állami igazgatás mű­vészetébe vetett hit az egész világon egyformán meg­ingott. A háború nagy gazdasági jelszavakkal indult meg; Angliában azt hirdették, hogy a német ipar miatt nehéz a megélhetés és most, hogy tönkresujtot­­ták Németországot,­ az­ angol ember régi száz shilling adója helyett hatszázat fizet. Franciaországban a na­cionalista és irredenta eszme mellett nagyon súlyo­san esett a hadüzenet mérlegébe az a hit, hogy a keleti ércbányák megszerzése és a széntelepek bir­toka Franciaország gazdagságát fogja jelenteni és ma a francia paraszt régi száz frank adója helyett ki­­lencszázhatvanhét frankot fizet. Svájcban, a gazdag és boldog Svájcban,­ száz frank helyett ,ötszázhetven - négy frank ma az adóteher, az Egyesült Államokban pedig, amely­rá el akarta hódítani Európát a maga gazdasági politikája számára, száz dollár helyett kilencszázhuszonhét dollár. Amerika meggazdagodott, 2200 millió font sterlinggel tartozik neki Európa, de az amerikai államháztartás eltartása ma sokkal sú­lyosabb az Egyesült Államok polgárai számára, mint üiz­esíteség­­előtt volt. A s­ajtgól azt ígérték, hogy a német ipar­konkurrenciától való meg­szabadulásuk fellendülést fog jelenteni és Kanadában száz dollárról háromszázhetvenkét dollárra, Dél- Afrikában száz fontról kétszáznyolc fontra, Indiában száz rúpiáról száznegyvennégy rúpiára emelkedett az adózók terhe. Hogy Németországban a legyőzött köz­ponti hatalmakban és a belőlük kialakult országok­ban a lakosság mennyivel súlyosabb megélhetési gon­dokkal küzd, arra nem is kellenek statisztikai ada­tok,, a drágaság nőttön-nő és nincs megoldás, nincs kiút. Olaszországban a gazdasági válságot állandóan azzal okolták meg, hogy az olasz kikötővárosok n­em tudnak megküzdeni a trieszti versennyel, mert Olasz­ország életerejét felemészti a hármasszövetség gazda­sági politikája, é­s ma minden száz líra helyett nyolcszáznegyvenkét líra az adóteher Olaszországban és csuda-e, ha a tömeg ilyen körülmények között el­hiszi, hogy a fascista-programm talán jobbat, jobb időt, jobb megélhetést és több kenyeret jelent? A népeknek megmutatták a szivárványt, amely fent van a magas égen és amely jobb kort fog jelen­teni. Milliók és milliók hullottak el azon a véres és rettenetes uton, amely a szivárvány parádicsáig ve­zetett és a milliók véráldozatai, az emberek szenve­dései hiábavalóknak bizonyultak. Nincs sehol kor­mányzat, amelyben hinnének az emberek, nincs sehol kormányzat, amely helyre tudná állítani a lerombolt hitet és a tönkretett bizalmat. Kormányok jönnek és kormányok mennek, egyik váltja a másikat, de egyik­­ea tudja megadni nemzete számára azt, amit az országok és a népek egyedül várnak: megnyugvást és nyugalmat. Az aranykort ígérték az emberek szá­mára, az aranykort mesebeli kincsekkel­— és kártya­várak, papirosvárak épültek mindenütt a régi hajlé­kok helyén. Az ember elindult az arany után és mindenütt, megroskad és megtorpan a papiros ára­data alatt. Ennek a kornak politikusai közül nincs senki, akinek a Michelangelo­k és a Mansard­ ok fel­adata jutott volna, nincs egy sem, akié a nagy építész dicsősége lenne, mert mindnek sorsa olyan, mint az építőmesteré, akinek a tót napszámosok romboló csákánya alól kikerült törmelékeket kell rendbe raknia, hogy az ócska téglák, a megkorhadt gerendák és az elhajlott vassínek kaotikus összevisszaságából csináljon lakható hajlékot. A kormányok ma min­denütt olyan hajókat visznek a háborgó és nyugtalan óceánokon, amelyeknek elfogyott a szenük, szét­szakadtak a vitorlavásznaik, felrobbantak a­ kazán­jaik, kettéroppantak az árbócfaik és haránttörtek a kormánykerekeik. Vad és rossz szelek orkánja zúg mindenfelé a tengeren, a kormányosoknak még csak iránytűik sincsenek és ki tudja, hol, mikor, melyik parthoz ütődnek a szerencsétlen és bolygó hajók, amelyek össze-vissza szántják a nagy vizet, miközben utasaik tele nyomorúsággal, fájdalommal, bánattal, ínséggel és küzködéssel nem tehetnek mást, csak vál­togatják a kormányosokat, anélkül, hogy ők maguk is tudnák: hova, merre és miért induljon el a hajó, amely sorsukat és életüket viszi orkánban tornyosuló hullámok örökös dúlása között... (bj) Lemondott a Wirth-kormány Berlinben ma a német politikai helyzetet beavatott körökben optimisztikusabban ítélték meg, mint a legutóbbi napokban. Bizonyosra vették, hogy az új német kormány az összes nagy pártok képviselőit egyesíteni fogja magában, megfelelően annak a régi kívánalomnak, hogy egy úgynevezett nagy koalíció létesüljön. Ehhez képest a külpolitikai helyzetet is lényegesen kedvezőbben ítélték meg, főképp azért, mert, hír szerint, a német kormány által Párisba küldött új javaslatok a jóvátételi bizottság által elfogadha­­tóbbaknak látszanak, mint azok a javaslatok, amelyeket a német kormány még Berlinben ter­jesztett a jóvátételi bizottság elé. Ez a reménység azonban estére meghiúsult. A szociáldemokrata párt tanácskozásai este kilenc óra után azzal a nagy többséggel hozott határozattal értek véget, hogy a szociáldemokrata birodalmi gyűlési frakció visszautasítja a kormánynak a német néppárt be­vonásával való kibővítését. Miután ped­ig a szo­ciáldemokrata párt kijelentette, hogy a német néppárttal nem lép koalícióba, a birodalmi kor­mány elhatározta, hogy a birodalmi kancellár útján átadja lemondását a birodalmi elnöknek- Ebert elnök a lemonást elfogadta. A Wirth-kormány a szociáldemokraták elha­tározása folytán megbukott. .A szocialisták nem akarnak Stinnes-szel együtt menni és ezzel Né­metországban olyan kormányválság van, amely­nek következményei beláthatatlanok és egyszerű megoldására alig van remény. Ebert elnök hol­napra magához kérte a pártok vezéreit. A márkát csak a jóvátételi kérdés elintézése után lehet stabilizálni A német birodalmi kormánynak a jóvátételi bi­zottsághoz intézett legújabb jegyzéke, melynek hiva­­talos szövegét most tették közzé, ezeket mondja: A német kormány a nemzetközi szakértők szakvélemé­nyeivel egyetértően kijelenti, hogy a márka végleges stabilizálása csak a jóvátételi kérdés elintézése után lehetséges. Az ideiglenes segélyakció érdekében, amely csak a külföld közreműködése mellett történ­hetik és amelynek céljaira a német birodalmi bank ötszázmillió aranymárkát bocsát rendelkezésre, fel­tétlenül szükség van arra, hogy Németországot három­­négy évre a versaillesi szerződésből származó vala­mennyi készpénzfizetési és dologi teljesítményi köte­lezettségtől —­ az elpusztított területek újjáépítésére szükséges dologi szállítások kivételével — felmentsék­­és hogy Németország külföldi bankoktól legalább öt­százmillió aranymárka hitelt kapjon, amelyért a biro­dalom nyújt biztonságot Ezt az összeget független hivatal fogja kezelni, amely a külföldi kölcsönzők, a birodalmi bank és a birodalmi pénzügyminisz­térium képviselőiből áll és megkísérli a birodalmi márka árfolyamának szabályozását. A birodalmi kor­mány később, ha lehetséges lesz, belső aranykölcsönt és külföldi kölcsönt fog fölvenni és a belső kölcsön felét, valamint a külső kölcsön teljes összegét a ver­­saillesi szerződésből eredő készpénzfizetésekre és dologi teljesítményekre fogja fordítani. Németország ily módon helyreállítja háztartásának egyensúlyát, megakasztja a függő adósság szaporodását és belát­ható időn belül megszüntetheti a kincstári utalvá­nyok leszámítolását a birodalmi banknál. Ezzel az infláció okai is megszűnnek. Németország belső re­formok útján kiadásait korlátozni, bevételeit emelni, termelését fokozni fogja és megvalósítja kereske­delmi mérlege kiegyenlítését. A német kormány a nyolcórai munkaidőnek, mint normális munkanap­nak fenntartása mellett újra fogja szabályozni a munkaidőjogot és fokozatosan megszünteti a gabona kényszergazdálkodását. A külföldi államoknak a márka javulásával meg kell szüntetniök a márka zu­hanása folytán elrendelt behozatali korlátozásokat és Németországot gazdasági egyenjogúsítással kell fel­­ruházátok és a megszállott területen helyre kell állí­­taniok a német gazdasági közigazgatás függetlenségét Bradbury szerdán Londonba utazik és az angol kormánynak bemutatja a berlini konferen­cián elért eredményekről szóló jelentéseket- Bradbury közölte a Times tudósítójával, hogy a tárgyalásokon Barthouval mindig egy véleményen volt. Németország helyzetének komolyságát a bi­zottság minden egyes tagja elismeri s ha a szövet­ségesek el akarják kerülni a katasztrófát, haladék­talanul meg kell tenniök a szükséges lépéseket. **«*«»«­«a««M»»»»«9«»e»e»ee*»***»*»**»***8****—**************—*sme Bizakodnak Ausztriában . . . "Ausztriában az indexszám ismét hat százalékkal csökkent, miután már októberben nyolcszázalékos csökkenés következett be. A bécsi lapok ezt igen ör­vendetes, nagy gazdasági jelentőségű eseménynek mondják és annak jelét látják benne, hogy visszatér a bizalom az osztrák korona iránt és ezzel egyidejűleg megáll a drágasági hullám és megkezdődik a gazda­sági szanálás. A lapok kiszámítják, hogy az index­szám további apadásával a hivatalnokok járandóságá­nál 25 milliárd megtakarítást fognak elérni. Az osztrák nemzetgyűlés ma délután a főbizottság javaslata alapján a többségi pártok kilencvenhárom szavazatával a szociáldemokraták 59 szavazata elle­nében Kienböck szövetségtanácsi tagot pénzügymi­niszterré választotta. A Ház azután másodszori és­ har­madszori olvasásban elfogadta a jegybank felállító­alapszabályait. ■ „ _ Mint a Wiener Allgemeine Zeitung jelenti, tár­gyalások folynak az osztrák devizaforgalom meg­könnyítésére teendő intézkedésekről. Nincs szó a most fennálló devizarendelkezések teljes eltörléséről és a külföldi fizetőeszközökkel való kereskedelem szabadságának visszaállításáról, hanem csupán a de­­vizarendelet lassú kiküszöbölését ak­arják végre­hajtani. Dicsben holnapra várják a népszövetségi delegá­tusok az osztrák pénzügyminisztérium és a nagyban­kok képviselői között folyó tárgyalások befejezését az osztrák pénzügyi reform céljaira szükséges nagy köl­csön feltételei dolgában. Az előzetes tárgyalások alap­ján sikerült ezen kölcsön feltételeit oly mértékben tisztázni, hogy január elején az első nemzetközi köl­­cSönt már aláttem tudják bocsájtsni . .­­..... ....... •

Next