Világ, 1922. november (13. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-15 / 260. szám
Szerkesztőség és tit.nóhivatal: Andzieef* út 47. Telefon 53—00, SI-VO. Előfizetési árak Magyarországban: Havi 500, Új évi 560 korona A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes számára Budapesten, vidéken éspálya* udvarokon hétköznap 10 korona, vasár- és ünnepnapon 15 korona, Ausztriában köznap 1000 osztr. korona, vasárnap 1500 Ossztr. korona Jugoszláviában köznap 2 dinár, vasár- és ünnepnap 2V* dinár* XIII. évfolyam Egyes szám ára 10 korona HiMfftis'éSc’v ölejsse— Budapesten a VILÁG kiadóhivataiábin, Blockner J., BlauJ., Bokor, Beni S. Tirsa, Osiríll Nagy, Haasenstein és Vogler RT., Tencot Gyula, Hogy Lajos, Klein Simon és Táras, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwan Jóssef, Sacray, Morei Antal, Most Rudolf, Eckstein Bernát Pirietési irodákban. Bécsben: Klaasenstein és Vogler, M. Dok«, Nachfolger, Rudolf Mosse. Berlinben , Ala* Kransenstraese 38—89 Budapest, SZERDA 1922 november 15.^V/26(2-ik szám — " ■ -------- w? Hajók a viharban Gyermekek elindultak volt egyszer a szivárvány Után, hogy az égboltozat szélén rálépjenek a sokszínű, csudaszép útra, amely a boldogság mennyországába vezet Mentek, mentek, mendegéltek a gyermekek, de a szivárvány eltűnt előlük, előbb jött a köd, azután jött a sötétség, s mentek rengetegeken által és vadonokon keresztül és vad ordasok támadtak rájuk, ágak tépték meg ruhájukat és elfogyott az eleségük és a fák gyökereit tépdesték ki táplálékul és éheztek és lerongyolódtak és sehol sem találták meg a mesegarádicsot, amely felvisz az igazi boldogság jellegei közé. Holnap lesznek Angliában a választások, a pártok újból összecsapnak és a holnapi választásokon dől el, milyen programmód vall magáénak az angol nép. Lloyd George-ot megbuktatták a konzervatívok és most Bonar Law vette kezébe az állam gépezetének irányítását, olyan időkben, amikor a szigetország ipari válsága súlyos és megoldhatatlan problémának bizonyult , amikor Konstantinápolynál meginogni látszik az angol világuralom egyik tartó pillére. Amerikában most voltak a választások és a pártok szinte holtversenyben érkeztek meg a célhoz; az Egyesült Államok népe nem tud határozottan dönteni, vájjon Wilson politikája volt-e a helyes, avagy az az út jó-e, amelyen Harding halad? Franciaországban Poincaré maholnap kénytelen lesz otthagyni a kormányelnökséget, mert egyfelől Tardieu és a nacionalisták a szélső győzelmi politika érvényesülését óhajtják, másfelől pedig a belső gazdasági válság mindinkább súlyosabbá teszi az ország pénzügyi helyzetét. Németországban alig tud kormány alakulni, nincs, aki vállalja a felelősséget az eseményekért, a pártok egymást marják, egymást okolják és közben az ország szomorúan rohan a gazdasági megsemmisülés mélységei felé. Lengyelországban Pilsudszky államfő, aki megmentette a fiatal államiságot az orosz veszedelemtől, lemondani készül, mert a választásokon politikája megbukott és mert a lengyel nép nyomasztó helyzetéből akként látja a kivezető utat, hogy követni óhajtja Korfanty demagógiáját Olaszországban háromszázezer fascistának sikerült magához ragadni a hatalmat, mert a parlament és maga az ország népa__rfitlenül f elgyengülten várja a megváltást a kaotikus belső viszonyokból és a zavaros külpolitikai helyzetből. Ausztria lázbeteg a népek nagy kórházában, Görögországban és Portugáliában a hatalmat úgy adják hónaponként kézről-kézre, mint valami fölösleges és már untató játékot Svájcban, a boldog Svájcban, a választásokon erős ellenzék nyilvánult meg a kormánnyal, szemben és körülöttünk mindenütt az új országokban úgy követik egymást a kormányváltozások, mint ahogy valamikor házsártos és túl szigorú gazdasszonyok változtatták a cselédeket Nincs ország, nincs állam, amelynek politikai élete nyugodt és államigazgatása rendszeresen következetes volna: mindenütt kapkodás, mindenütt örökös változás, mindenütt forradalmi hangulat, mindenütt elégedetlenség mindenütt belső harc, mindenütt vágyakozás valami után, ami ij volna, ami jobb volna... Várjon új politikát és új programmot keresnek-e az emberek? Olvassuk az angol választási beszédeket és a programotok legtöbbjében előbukkan a motívum: Vissza kell állítani a háború előtti állapotokat! Franciaországban egyre erősebb és egyre hangosabb Caillaus-ék szava: a béke Franciaországát akarjuk! Angliában a splendid isolation gondolata soha nem volt olyan erős, mint most és Amerikában az emberek lelkében csak egyetlen jelszó éri el az európai ügyektől, vissza a Monroe-elvhez! Az a hidegség és az a közöny, amellyel a német közvélemény nézte a császár doom! esküvőjét, éppen ellentétes az örökös, állandó sóhajokkal, amelyeknek vége mindig csak az, ugyanaz a felkiáltás : vor dem Kriege!... Németországban megnegyvenszereződtek, Belgiumban megtízszereződtek, Franciaországban és az Egyesült Államokban és Olaszországban megnyolcszorozódtak, Angliában és Svájcban megötszöröződtek, Portugáliában és Svédországban megháromszorozódtak, Hollandiában, Japánban és Dániában megkétszereződtek az állam kiadásai a háború előtti esztendők állami kiadásaihoz képest és ekként tíz esztendő alatt annyira megsúlyosbodtak és annyira megnehezültek mindenütt az emberek terhei, hogy az állami igazgatás művészetébe vetett hit az egész világon egyformán megingott. A háború nagy gazdasági jelszavakkal indult meg; Angliában azt hirdették, hogy a német ipar miatt nehéz a megélhetés és most, hogy tönkresujtották Németországot, az angol ember régi száz shilling adója helyett hatszázat fizet. Franciaországban a nacionalista és irredenta eszme mellett nagyon súlyosan esett a hadüzenet mérlegébe az a hit, hogy a keleti ércbányák megszerzése és a széntelepek birtoka Franciaország gazdagságát fogja jelenteni és ma a francia paraszt régi száz frank adója helyett kilencszázhatvanhét frankot fizet. Svájcban, a gazdag és boldog Svájcban, száz frank helyett ,ötszázhetven - négy frank ma az adóteher, az Egyesült Államokban pedig, amelyrá el akarta hódítani Európát a maga gazdasági politikája számára, száz dollár helyett kilencszázhuszonhét dollár. Amerika meggazdagodott, 2200 millió font sterlinggel tartozik neki Európa, de az amerikai államháztartás eltartása ma sokkal súlyosabb az Egyesült Államok polgárai számára, mint üizesíteségelőtt volt. A sajtgól azt ígérték, hogy a német iparkonkurrenciától való megszabadulásuk fellendülést fog jelenteni és Kanadában száz dollárról háromszázhetvenkét dollárra, Dél- Afrikában száz fontról kétszáznyolc fontra, Indiában száz rúpiáról száznegyvennégy rúpiára emelkedett az adózók terhe. Hogy Németországban a legyőzött központi hatalmakban és a belőlük kialakult országokban a lakosság mennyivel súlyosabb megélhetési gondokkal küzd, arra nem is kellenek statisztikai adatok,, a drágaság nőttön-nő és nincs megoldás, nincs kiút. Olaszországban a gazdasági válságot állandóan azzal okolták meg, hogy az olasz kikötővárosok nem tudnak megküzdeni a trieszti versennyel, mert Olaszország életerejét felemészti a hármasszövetség gazdasági politikája, és ma minden száz líra helyett nyolcszáznegyvenkét líra az adóteher Olaszországban és csuda-e, ha a tömeg ilyen körülmények között elhiszi, hogy a fascista-programm talán jobbat, jobb időt, jobb megélhetést és több kenyeret jelent? A népeknek megmutatták a szivárványt, amely fent van a magas égen és amely jobb kort fog jelenteni. Milliók és milliók hullottak el azon a véres és rettenetes uton, amely a szivárvány parádicsáig vezetett és a milliók véráldozatai, az emberek szenvedései hiábavalóknak bizonyultak. Nincs sehol kormányzat, amelyben hinnének az emberek, nincs sehol kormányzat, amely helyre tudná állítani a lerombolt hitet és a tönkretett bizalmat. Kormányok jönnek és kormányok mennek, egyik váltja a másikat, de egyikea tudja megadni nemzete számára azt, amit az országok és a népek egyedül várnak: megnyugvást és nyugalmat. Az aranykort ígérték az emberek számára, az aranykort mesebeli kincsekkel— és kártyavárak, papirosvárak épültek mindenütt a régi hajlékok helyén. Az ember elindult az arany után és mindenütt, megroskad és megtorpan a papiros áradata alatt. Ennek a kornak politikusai közül nincs senki, akinek a Michelangelok és a Mansard ok feladata jutott volna, nincs egy sem, akié a nagy építész dicsősége lenne, mert mindnek sorsa olyan, mint az építőmesteré, akinek a tót napszámosok romboló csákánya alól kikerült törmelékeket kell rendbe raknia, hogy az ócska téglák, a megkorhadt gerendák és az elhajlott vassínek kaotikus összevisszaságából csináljon lakható hajlékot. A kormányok ma mindenütt olyan hajókat visznek a háborgó és nyugtalan óceánokon, amelyeknek elfogyott a szenük, szétszakadtak a vitorlavásznaik, felrobbantak a kazánjaik, kettéroppantak az árbócfaik és haránttörtek a kormánykerekeik. Vad és rossz szelek orkánja zúg mindenfelé a tengeren, a kormányosoknak még csak iránytűik sincsenek és ki tudja, hol, mikor, melyik parthoz ütődnek a szerencsétlen és bolygó hajók, amelyek össze-vissza szántják a nagy vizet, miközben utasaik tele nyomorúsággal, fájdalommal, bánattal, ínséggel és küzködéssel nem tehetnek mást, csak váltogatják a kormányosokat, anélkül, hogy ők maguk is tudnák: hova, merre és miért induljon el a hajó, amely sorsukat és életüket viszi orkánban tornyosuló hullámok örökös dúlása között... (bj) Lemondott a Wirth-kormány Berlinben ma a német politikai helyzetet beavatott körökben optimisztikusabban ítélték meg, mint a legutóbbi napokban. Bizonyosra vették, hogy az új német kormány az összes nagy pártok képviselőit egyesíteni fogja magában, megfelelően annak a régi kívánalomnak, hogy egy úgynevezett nagy koalíció létesüljön. Ehhez képest a külpolitikai helyzetet is lényegesen kedvezőbben ítélték meg, főképp azért, mert, hír szerint, a német kormány által Párisba küldött új javaslatok a jóvátételi bizottság által elfogadhatóbbaknak látszanak, mint azok a javaslatok, amelyeket a német kormány még Berlinben terjesztett a jóvátételi bizottság elé. Ez a reménység azonban estére meghiúsult. A szociáldemokrata párt tanácskozásai este kilenc óra után azzal a nagy többséggel hozott határozattal értek véget, hogy a szociáldemokrata birodalmi gyűlési frakció visszautasítja a kormánynak a német néppárt bevonásával való kibővítését. Miután pedig a szociáldemokrata párt kijelentette, hogy a német néppárttal nem lép koalícióba, a birodalmi kormány elhatározta, hogy a birodalmi kancellár útján átadja lemondását a birodalmi elnöknek- Ebert elnök a lemonást elfogadta. A Wirth-kormány a szociáldemokraták elhatározása folytán megbukott. .A szocialisták nem akarnak Stinnes-szel együtt menni és ezzel Németországban olyan kormányválság van, amelynek következményei beláthatatlanok és egyszerű megoldására alig van remény. Ebert elnök holnapra magához kérte a pártok vezéreit. A márkát csak a jóvátételi kérdés elintézése után lehet stabilizálni A német birodalmi kormánynak a jóvátételi bizottsághoz intézett legújabb jegyzéke, melynek hivatalos szövegét most tették közzé, ezeket mondja: A német kormány a nemzetközi szakértők szakvéleményeivel egyetértően kijelenti, hogy a márka végleges stabilizálása csak a jóvátételi kérdés elintézése után lehetséges. Az ideiglenes segélyakció érdekében, amely csak a külföld közreműködése mellett történhetik és amelynek céljaira a német birodalmi bank ötszázmillió aranymárkát bocsát rendelkezésre, feltétlenül szükség van arra, hogy Németországot háromnégy évre a versaillesi szerződésből származó valamennyi készpénzfizetési és dologi teljesítményi kötelezettségtől — az elpusztított területek újjáépítésére szükséges dologi szállítások kivételével — felmentsékés hogy Németország külföldi bankoktól legalább ötszázmillió aranymárka hitelt kapjon, amelyért a birodalom nyújt biztonságot Ezt az összeget független hivatal fogja kezelni, amely a külföldi kölcsönzők, a birodalmi bank és a birodalmi pénzügyminisztérium képviselőiből áll és megkísérli a birodalmi márka árfolyamának szabályozását. A birodalmi kormány később, ha lehetséges lesz, belső aranykölcsönt és külföldi kölcsönt fog fölvenni és a belső kölcsön felét, valamint a külső kölcsön teljes összegét a versaillesi szerződésből eredő készpénzfizetésekre és dologi teljesítményekre fogja fordítani. Németország ily módon helyreállítja háztartásának egyensúlyát, megakasztja a függő adósság szaporodását és belátható időn belül megszüntetheti a kincstári utalványok leszámítolását a birodalmi banknál. Ezzel az infláció okai is megszűnnek. Németország belső reformok útján kiadásait korlátozni, bevételeit emelni, termelését fokozni fogja és megvalósítja kereskedelmi mérlege kiegyenlítését. A német kormány a nyolcórai munkaidőnek, mint normális munkanapnak fenntartása mellett újra fogja szabályozni a munkaidőjogot és fokozatosan megszünteti a gabona kényszergazdálkodását. A külföldi államoknak a márka javulásával meg kell szüntetniök a márka zuhanása folytán elrendelt behozatali korlátozásokat és Németországot gazdasági egyenjogúsítással kell felruházátok és a megszállott területen helyre kell állítaniok a német gazdasági közigazgatás függetlenségét Bradbury szerdán Londonba utazik és az angol kormánynak bemutatja a berlini konferencián elért eredményekről szóló jelentéseket- Bradbury közölte a Times tudósítójával, hogy a tárgyalásokon Barthouval mindig egy véleményen volt. Németország helyzetének komolyságát a bizottság minden egyes tagja elismeri s ha a szövetségesek el akarják kerülni a katasztrófát, haladéktalanul meg kell tenniök a szükséges lépéseket. **«*«»««a««M»»»»«9«»e»e»ee*»***»*»**»***8****—**************—*sme Bizakodnak Ausztriában . . . "Ausztriában az indexszám ismét hat százalékkal csökkent, miután már októberben nyolcszázalékos csökkenés következett be. A bécsi lapok ezt igen örvendetes, nagy gazdasági jelentőségű eseménynek mondják és annak jelét látják benne, hogy visszatér a bizalom az osztrák korona iránt és ezzel egyidejűleg megáll a drágasági hullám és megkezdődik a gazdasági szanálás. A lapok kiszámítják, hogy az indexszám további apadásával a hivatalnokok járandóságánál 25 milliárd megtakarítást fognak elérni. Az osztrák nemzetgyűlés ma délután a főbizottság javaslata alapján a többségi pártok kilencvenhárom szavazatával a szociáldemokraták 59 szavazata ellenében Kienböck szövetségtanácsi tagot pénzügyminiszterré választotta. A Ház azután másodszori és harmadszori olvasásban elfogadta a jegybank felállítóalapszabályait. ■ „ _ Mint a Wiener Allgemeine Zeitung jelenti, tárgyalások folynak az osztrák devizaforgalom megkönnyítésére teendő intézkedésekről. Nincs szó a most fennálló devizarendelkezések teljes eltörléséről és a külföldi fizetőeszközökkel való kereskedelem szabadságának visszaállításáról, hanem csupán a devizarendelet lassú kiküszöbölését akarják végrehajtani. Dicsben holnapra várják a népszövetségi delegátusok az osztrák pénzügyminisztérium és a nagybankok képviselői között folyó tárgyalások befejezését az osztrák pénzügyi reform céljaira szükséges nagy kölcsön feltételei dolgában. Az előzetes tárgyalások alapján sikerült ezen kölcsön feltételeit oly mértékben tisztázni, hogy január elején az első nemzetközi kölcSönt már aláttem tudják bocsájtsni . ...... ....... •