Világ, 1923. február (14. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
Walter H. Page Az angol lapok ma érkezett számukban egy felhívást közölnek, amely alatt békésen sorakoznak egymás mellé Bonar Law, Balfour, Asquith, Lloyd George és Edward Greg aláírásai. Ezeknek a neveknek viselői ültek már békésen együtt egy kormányban, mikor háború volt kinn az európai kontinensen, és ezeknek a neveknek viselői messze távolodtak el egymástól, mióta a háborút felváltotta a „béke“ Európában. Most újból találkozik Lloyd George Asquith-tel, akit megbuktatott, hogy a helyére üljön és találkozik Lloyd George utódával is, Bonar Law-val, aki megbuktatta őt, talán nem csupán azért, hogy a helyére kerüljön, hanem azért is, mert attól tartott, hogy Lloyd George ■saját belpolitikai helyzetének védelmében csákóján háborúba sodorja Angliát. A két volt angol miniszterelnök és a prime minister székének jelenlegi boldog birtokosa most három egymás ellen felvonult pártot vezetnek, és az elvi ellentéten felül elválasztja őket sok személyes keserűség is. Most mégis összekerült a tegnapelőtt, a tegnap és a ma, azon a felhíváson, amely arra kéri az angol közönséget, hogy állítson szobrot Walter H. Page-nel, mert ez a La Manchecsatornán túl eléggé ismeretlen nevű ember „egy nagy válságban szolgálatot tett saját hazájának, a mi hazánknak is a civilizáció egész ügyének.. Walter H. Page bizalmas embere volt Wilsonnak, és a háborús években Amerika londoni nagykövetének állomását töltötte be. A felhívás szerint Page nagykövet a háború kitörésétől fogva lankadatlanul fáradt a londoni és a washingtoni kormány között felmerült félreértések kiegyenlítésén, kiküszöbölésén, telve volt rokonszenvvel a szövetségesek figye iránti és „Európa legboldogabb, legmegkönnyüttebb embere volt azon a napon, amelyen az Egyesült Államok elindult a háborúba Walter H. Page diplomáciai tevékenysége a színfalak mögött játszódott le, de a háború után, a londoni nagykövetségtől megválva, Walter H. Page még ráért emlékiratait megírni és ezekből plasztikusan bontakozik ki alakja. Walter H. Page az őszinte diplomaták közé tartozott, és nem ellenlábasainak megtévesztésére használta az őszinteséget, mint Bismarck, aki egyszer pétervári porosz követ korában ■ pontról pontra feltárta terveit, programmját Gorcsakov orosz kancellár előtt, és ezt igen jó diplomáciai fogásnak tartotta, mert bizonyosra vette, hogy a nyílt vallomás után Gorcsakov nem fog többé hinni azoknak a jelentéseiknek, amelyek megerősítik ezt a vallomást, hiszen nem tételezheti fel egy diplomatáról, hogy feltárja kártyáit, mielőtt leül a zöld asztal mellé játszani. Walter H. Page őszintén beszélt és őszintén hitt a Tentente ügyében úgy, mint sokan odaát a States-ben. Page is abból indult ki, hogy az angol és a francia demokrácia áll szemben a Hohenzenernek és a Habsburgok feudális militarizmusával. Page is azt hitte, hogy az enteble fegyvereinek sikere a demokráciát segíti győzelemre szerte Európában és véget vet a háború örök veszélyének, véget vet a fegyveres béke nyomasztóan nagy súlyának, elviselhetetlen kockázatainak. Page-nak is csak ez kétsége volt, úgy, mint sok honfitársának az Atlanti-óceán másik partján , nem tudott kibékülni azzal, hogy az orosz cárizmus az entente táborában harcol. Amikor azután ’ 1917 márciusa meghozta az orosz forradalmat, meghozta Oroszország — demokratizálódását,. Page azt hitte, hogy Európa megváltásálért dolgozik, amikor alátámasztotta Londonból a washingtoni háborús törekvéseket Page emlékiratai egy tipikus amerikai ember lelkén át megrajzolják az amerikai ember lelkének képét a háborús években, megrajzolják az idealista szempontok erős hatását, és megrajzolják a német hadsereg által a megszállott idegen területen alkalmazott „vasököl" végzetes következményeit Az a német hadbírósági ítélet, amely halálra ítélte Edith Cavell ápolónőt, és az a másik német hadbírósági ítélet, amely halálra ítélte Fryatt kapitányt ugyanolyan katasztrófát hoztak Németországra, mint a német hadvezetőség fejvesztése a máméi csata harmadik napján, mint Falkenhayn tábornok makacs ragaszkodása a verduni ostrom folytatásához, vagy mint Ludendorff parancsa, amely elrendelte az utak, a vasutak, a hidak, a bányák, az épületek elpusztítását a kiürített területeken. A kritikus napokban már hatalmas apparátussal dolgoztak az Egyesült Államokban lord Nortcliffe és André Tardieu, Anglia és Franciaország legügyesebb újságírói, hogy az amerikai sajtón át nyerjék meg az amerikai közvéleményt a hadüzenetnek. Northcliffe és Tardieu kapták az elismerést a sikerért, pedig a sikerben nagyobb része volt náluk Edith Cavellnek, Fryatt kapitánynak és azoknak, akik a német hadbíróság által hozott ítéleteket jóváhagyták, a kegyelem jogának gyakorlása helyett. ... Walter H. Page jókor halt meg, mert még az amerikai yankee egészséges szervezetét is megviselheti az, ha munkájából olyan következmények származnak, mint amilyenekkel Amerika hadbavonulása járt. És odahaza nem fog szobrot kapni Walter H. Page, mert Amerika szeretné kitörölni emlékezetéből a háborús éveket, és már kitörölte emlékezetéből azokat, akiknek részük volt a hadüzenet politikájában. Walter H . Page talán elégtétellel látta a Hohenzollernek bukását, kétségkívül elégtétellel látta Ludendorff menekülését Németországból és nem kellett megérnie azt, hogy Ludendorff politikája, észjárása, rövidlátása új hazára találjon Franciaországban. Nem kellett megérnie azt, hogy átlássa, amit sokan átláttak már a háború első napján: szuronyokkal és tüzérségi munícióval nem lehet megoldani politikai problémákat. Ezért nem lehetett igaza a nagy háborúban egyik félnek sem, ezért hozott volna csalódást Amerikának a háború akkor is, ha az entente politikusai és diplomatái őszintén hiszik azt, amit mondanak, ezért tévedtek és kellett tévedniük azoknak, akik Walter H. Page ösvényén jártak Amerikában, nem ismerve fel azt az egyszerű igazságot, hogy fegyverrel nem lehet demokratizálni és fegyverrel nem lehet a béke ügyét szolgálni. Hiába, habent sua fata libelli, és van fátumuk a fegyvereknek is. Aki győz, az nem tud parancsolni a kezében hordott fegyvernek, és a fegyver diktálja neki a parancsokat. Egyes szám ára 20 korona* sfearfcessifices és fcöidóhivatal: Als&ássy* út 47. Telefon 56—00, 81-90. Előfizetted árak Magyarországban : Havi 400, VWW 1100 koco Va ott 2200 kor. A „VILÁG* megjelenik nettö kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 20 kor., vasár- és Ünnepnapon 30 korona. Ausztriában köznap 1500 osztr. korona, vasárnap 2000 osztr. korona. Jugoszláviában köznap 8 dinár, vasár- és ünnnepnap 1 4 dinár. fürdetések felirint Budapestés a VILÁG tiadéhivatalában, Blockner Blaut, Bokor, Beáké és Társa, Gyári és Nagy, Haasenstein és Vogier BT., Tencsei Gyula, Hegyi Lajos, Elem Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Górnál, Schwarz József, Sifczay, Mezei Antal, Moese Rudolf, Eckstein Bernét hirdetési irodákban. Bécsben: Haasenstein ás Vogier, M. Dukea* Hadifolgos, Hudon Mossa, Berlinben .Ala* Krausenstrasse 38—89. XIV. évfolyam Budapest, CSÜTÖRTÖK 1923 február 1. 25-ik szám Házszabályrevizió (A Világ tudósítójától.) ’A házszabályrevízió terve az utóbbi időben átlag hónaponként egyszer felmerül, mégpedig minden alkalommal komoly kormánypárti helyről, minthogy a többségi párt tagjainak egy része meg van győződve arról, hogy a parlament mai szabályainak szigorítása az egységes párt részére technikailag megkönnyítené a politikai problémák elintézését így most az egységes párt tegnapi értekezletén ismét szó került a házszabályrevízióról és a párt elhatározta, hogy a szükséges tervezet elkészítésével Nagy Emilt bízza meg. Remélik, hogy a tervezet két-három hét múlva a párt jogügyi bizottsága elé kerülhet, majd rövidesen a Ház plénuma elé. A párt liberális tagjai és maga Nagy Emil is hangoztatják, hogy a házszabályrevízió nem jelenti a Tisza-féle szigorított házszabályok életbeléptetését, csak azokat a változásokat, amelyeket a párt a parlamenti vita szükséges megrövidítése céljából elengedhetetleneknek tart. Hangsúlyozzák, hogy a pártot a házszabályok revideálásában semmiféle animozitás az ellenzékkel szemben nem vezeti és hogy ez a revízió semmiféle jogoknak csorbítását nem jelenti. Az egységes párt úgynevezett „liberális" elemei azonban eddig is könnyen összhangba tudták hozni liberális elveiket azzal ellenkező cselekedeteikkel, úgy, hogy annak, aki a múlt politikai eseményeit figyelemmel kísérte, alig lehet kétsége, akár az úgynevezett jobboldali, akár az úgynevezett liberális frakció csinálja, akármennyire hangoztatják is, hogy jogoknak csorbítását nem jelenti, ami eddig az egységes párt politikai konyhájáról kikerült, az korlátozás volt, szigorítás, megszorítás és a demokráciának akármilyen hangoztatása mellett is, csak lépés hátra, de sohasem előre a polgári és politikai jogok útján. Ellentétek a franciák és angolok közt a török béke miatt Ma adták át Lausanneban hivatalosan a törököknek a békeszerződést és ugyanekkor legerőteljesebb ellentétek törtek ki Anglia és Franciaország között Az ellentét oka egy jegyzék, amelyet a francia kormány Angoláiba küldött és amelyet Lausanneban is, Londonban is, Rómában is közzétettek. A francia jegyzék a törököknek átadott szerződéstervezetet nem tekinti végleges szövegezésnek, hanem csak a tárgyalások eddigi eredményei összegezésének, amelyekről is tovább lehet tárgyalni. A francia kormány kijelenti, hogy amennyiben a török kiküldöttek Angolából visszatérnek, hajlandó velük a tárgyalásokat továbbfolytatni. A francia jegyzékre Izmed pasa bejelentette, hogy nyolc napi haladékot kér a szerződés megvizsgálására, de annál nagyobb megütközést keltett a jegyzék az angol küldöttség körében. Lord Curzon rögtön fölkereste Bompard francia delegátust s izgatott hangon közölte vele, hogy a francia kormánynak nem áll módjában és szabadságában többé a közösen megállapított irányzattól eltávolodni. Bompard ezt az álláspontot elutasította és így a francia és angol felfogás között az ellentét áthidalhatatlannak látszik. A Reuter egy félhivatalosban ki is jelenti, hogy a francia álláspont flagráns megsértése annak a megegyezésnek, amelyet a szövetségesek a Törökországgal szemben való eljárásról kötöttek. Mialatt ezek az ellentétek vannak a két nagyhatalom között, az első okmányok, amelyeket a lausannei konferencia alkotott, létrejöttek. Venizelosz és Izmed pasa ma írták alá a hadifoglyok és a túszok kiszolgáltatására, valamint a lakosságok kicserélésére vonatkozó megállapodásokat. Curzon lord a szerződéstervezet átnyújtásakor mondott beszédében kifejtette, hogy a szerződés fő célja, hogy befejezze a pusztító háborút, mely Kelet-Európát és Ázsiának egy részét nyolc éven keresztül feldúlta, továbbá, hogy lehetővé tegye az összes háborús felek részére seregeik hazaküldését. Másodsorban képessé akarja tenni Törökországot, mely a szövetségesek elleni háborúban vereséget szenvedett, arra, hogy Ázsiában és Európában mint egységes, konszolidált állam elfoglalja az őt megillető helyet. Harmadsorban a békeszerződés célja az, hogy a barátság, a jóakarat és a barátságos érintkezés egyenjogú feltételeit Törökország részére is biztosítsa. Curzon a békeszerződés nagylelkű feltételeit szembeállította a sevresi szerződés feltételeivel és azt mondta, hogy a szövetségeseket méltán érheti gáncs azért, hogy annak idején túl messze mentek Törökországgal szemben. Erre a megismerésre nem az vezetett, hogy Törökország a jelen háborúban a görögökkel szemben győztesen került ki, hanem az a körülmény, hogy méltányolni kellett a törökök nemzeti törekvéseit. A Times jelenti Konstantinápolyból: A törökök a harc folytatására készülnek. Angola politikai köreiben nyíltan kijelentik, hogy a törökök nem fognak visszariadni a háborútól, ha Angolország a mosszuli kérdésben nem változtatja meg magatartását. A mosszuli angol helyőrség megerősítése a Baszradból és Bagdadból tovább tart. A törökök Mosszultól 150 kilométernyire északra csapatokat vonnak össze. A Ruhr-vidéken megálltak a vonatok Francia újságok cáfolják azt a hírt, mintha belátható időn belülküszöbön állna a rajnai köztársaság proklamálása. Denwigne tábornok Düsseldorffban világosan kijelentette, hogy a francia kormánynak nincsenek ilyen szándékai. Ma nyilatkozott Degoutte tábornok is és a következőket mondotta : — Teljes bizalommal erőnkben és ügyünk igazságában, mi mellőztünk minden véres és brutális megtorlást. A francia hadsereg nem a porosz hadsereg. Mi nem vagyunk gyilkosok. Ezen a Ruhr-területen, amely két évvel ezelőtt borzalmas erőszak színhelye volt, amelyet német csapatok gyakoroltak német csapatok ellen, a francia törvények a mérséklet és emberiességnek azt a példáját fogják mutatni, melyre hazájuk büszke. Nem arról van szó, hogy a német munkást'rab'szolgamunkára kényszerítsük. Ellenkezőleg, gazdáikról, a nagyiparosokról, akiket Németország már kárpótolt a háborúban szenvedett veszteségeikért és akik még mindig nem hajlandók adóikat fizetni ugyanakkor, amikor a rosszul fizetett munkások megfizetik a magukét, hogy hozzájáruljanak a mi elpusztított területeink helyreállításához.v . A francia megszálló csapatok egyébként erélyesen haladnak előre a ruhrvidéki vasutak militarizálásában. Ennek oka az, hogy a német vasutasok sztrájkja mind erőteljesebb, mert noha a francia hatóságok kijelentették, hogy mindenkit, aki a szolgálatot megtagadja, a haditörvényszék elé állítanak, eddig egyetlen vasúti tisztviselő vagy munkás sem jelentkezett szolgálattételre. A Ruhrvidék legnagyobb részén szünetel a forgalom, a vonatok nem indulnak, viszont a franciák nem engedik, hogy német emberek betegyék a lábukat a pályaudvarokra. Mind teljesebb lesz most már az egész Ruhr-vidéken a forgalom megbénulása. Az a terv, hogy a ruhrvidéki bányamunkások is sztrájkba menjenek át, eddig nem valósult meg és állítólag a német kormány is ellene van másfélmillió ember általános sztrájkjának, mert az könnyen katasztrófára vezethetne. Számos ruhrvidéki munkás otthagyta munkahelyét, Berlinbe utazott, ahol egyesülten a Hitler-gárdával Münchenbe mentek. Ezen a réven az a hír terjedt el a francia sajtóban, hogy Németországban a birodalmi őrség számára toborzások történnek. Ezzel szemben Oeser birodalmi miniszter ma kijelentette, hogy felelőtlen toborzókról van szó, akik ellen szükség esetén el fognak járni. Az Egyesült Államok kormánya is közzétette, hogy ellenzi azt az indítványt, amely szerint a Németország részére szükséges élelmicikkekre egymillió dollár hitelt szavazzanak meg. Mellon pénzügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok azt a politikát követik, hogy azoknak a külföldi kormányoknak, amelyek az Egyesült Államokban tőkét akarnak szerezni, az amerikai nagyközönséghez és nem a kormányhoz kell fordulniok. "