Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-02 / 49. szám
Üzleti élet **r" Laci néninél" voltam ma délelőtt. Laci néni ajtaján ugyan azt írja a tábla, hogy özvegy Katona I.Jánosné, de Laci néni első férje László Péter volt, és a környék nem igen hajlandó belemenni a gyakori változásokba. Elég baj van amúgy is a sok új utcanévvel. 1. Csak egy, asszony van benn a boltban. """ ■— Már nem tudok kitalálni semmit Ma is egész Toggo törtem a fejemet Hát lencse, mondom, legyen lencse, nem lehet mindig krumpli, se káposzta. Háromszáz egy kiló lencse, aztán még vacsorára se marad belőle. Csak már zöldfőzelék vana, azt talán inkább ennék, a nagylány meg csak húst akarna. Háromszázért azért drága a lencse, Laci néni — Száznegyven forint a nagy csarnokba is, — mondja Laci néni, aztán hozzámfordul: — Tegnap is megnézték már az ivet, tekintetes ur! ■ , — Micsoda ivet? — kérdem. — Hát a forgalmi adót Vagy nem azért tetszett gyónni? Már naponta gyülnek hozzám, azt gondoltam, az ár is azért gyón. Mondom, hogy tojást vennék. " — Éppen most vannak érte oda — mondja Laci néni —, tessék csak egy percig várni, mindjárt hozzák. Ne tessék haragudni, azt hittem, hogy az adó mirti. Tetszik kérem tudni, megvótam én mindég az adóval, csak ezt a nyavalyás könyvet ne kéne írnom. Elég baj vótán, amikor a korona gyűlt, most meg ez a könyv... Várok. Most egyszerre öten is jönnek. Mind szomszéd, ismerős, megindul egy kis beszélgetés. Két asszony, áll a bolt sarkában és tárgyalnak: — Mondom,áromezerötszázért adom, ha mind a kettőt megveszi. Egészen újak még, csak eladom, mert nekünk sok van. A háiba hétezerért adnak egyet és az enyém házivászon. Még otthon szőtték a Szepességet. Onnét gyűltünk mi ide. — Azt mondja a Kovácsáé, hogy ő még háromezerért vette. Karácsonykor, lelkem, karácsonykor. Hogy jól akkor még a zsír?, —, A zsír? — szól közbe egy, harmadik asszony.. 1— Nem ad a hentes az Istenért se többet két kilónál. Biztosan fölmegy az ára. —, Kávét vegyen, lelkem, kávét, mert az egyre drágás. — A Méltóságai is mondja, — szól közbe a sarokból egy fiatal lány. — Hát még a hall Ezer koronát fizettünk ma egy kilóért lenn a csarnokba. Mondtam a Méltóságának, csak jöjjön velem, ha drágulja, hadd lássa az árát. — Hej, lelkem, hogy is vót valamikor a hal? —■ Azt csak én tudom, mert nekünk kocsmánk vót, odalenn Szolnokon, a Tisza partján. Ott állottak meg a népek mind a kocsijaikkal. Tizenkét krajcár vót a sülthal, oszt akkora darabot adtunk, mint a tenyerem. Hat krajcár vót egy irce siller, hét krajcár meg a fehér. A kisfiúst is hat krajcárért adtuk, aztán vót ember, aki tíz kishont is megevett, csak nem rendelt vóna egy pörköltet, mert hát az huszonnégy krajcár .vól ,és drágállotta. —— Jó világ vót. —, szól közbe Laci néni, aki nagyon helyesli, hogy a mostani árakról elterelődött a szó. — Jó bizony. Házat lehetett akkor mégépíteni a hat krajcárokból. Most közbeszól egy úriasszony, aki szintén tojásra vár.• Amikor én férjhezmentem, harmincegy krajcár volt félkiló marhahús. Annyit hozattunk mindennap a cseléddel. Egyszer aztán jön a cseléd s amikor elszámol, mondja, hogy harminckét krajcárt kértek a húsért. Hogy sírtam én akkori Délben is mondtam az uramnak, hogy nem lehet megélni. Pedig százhúsz forint volt már a fizetése és már rendes tanár volt — Na — mondja Laci néni —, rendetlen lett ez az egész Világ. Hát még, kérem, hogyan az az új házbér, akkor hogy adjuk a káposztát! Úgy gyűttem én ide, hogy szakácsné vótam az öreg Méltóságánál és amikor meghalt, mondta a fiatal báró úr, no maguk, Lászlóék, csináljanak valamit, segítek én magukon, aztán kivettük ezt a botot négyszáz forint bérért. A méltóságáék aztán levásárolták az egészet De most banké man a ház is. Az meg nem vásárol, az csak elad, ződséggel kereskedik már az is. — Annak a legjobb, aki kereskedik, csak a fizetésből nem lehet megélni. — Mit tudja azt a nagysága ? Amikor elkezdtük, úgy, televet ez a bőr, hogy nem fért itt egy lélek se. Hat hordó káposztám vót egyszerre, pedig csak husz forint feküdt benne. Most meg, ha tízezer forinttal kimegyek a nagycsarnokba, hát elhozza a viciné az egészet amit veszek, egy tragacson. —■. Hallom, hogy megint férjhez megy, Laci néni? , — Lehet — mondja —, mert van kérőm vagy öt Loi- Rendőr is, kőfaragó is, suszter is, meg egy suszter, meg egy nyugalmazott fékező. Még majd azt választom. Olyan ember kell nekem, aki segít az üzletbe, meg ráérő ideje van, elmenni adót fizetni. Osztán a fene bírja már lehúzni ezt a nehéz vaszollót. A vici szokta lehúzni, osztán mit adjon az ember, legkevesebb egy kiló krumplit A vicinének is jut valami, ha hazagyúrünk a csarnokból. Legjobb, ha ember, van, akkor se köll többet főzni és van itt mégis valaki, mert hát így én se tudtok kijárni a Rákosra, s persze drágább a gomba, ám hozzák, mintha az ember kimegy érte. — Könnyű magának, Laci néni, maga férjhezmehet, mert megvan mindene, de mit csináljanak a mai lányok. A házba van egy manikűr, el akarja venni egy szabósegéd, az most jól keres, mert hát tudja a fene miből, mégis csak csináltatnak az emberek ruhát A lány meg nem megy hozzá. Mondom neki, Teruska, hát csak nem akar lány maradni mindég. Aszongya, hogy nem megy férjhez. Múltkor aztán begyűrt hozzám, mert "hat nappal nem tudott vizet venni és tőlem kért egy keveset, hogy teát csináljon magának, aztán elbeszélgettünk. Egyszerre csak megeredt a nyelve, meg a könnye és elmondotta a lány, hogy szégyell férjhez menni, mert hát nincsen neki semmije, csak éppen a rajtvalója. Se inge, se egy kis ágyneműje. Aztán meg, mondta, mihez fogjanak. Ha csak négy lábast akarnak venni, meg két fazekat, hogy főzzenek, hát már arra se lelik. Az üzletbe meg mégis csak keres. A múltkor is három pár harisnyát kapott egy úrtól, mert vasárnap manikűrözte. No meg ezeknek a mai lányoknak inkább kívül kell a ruha, mint alul. Meg mozi nélkül sincsenek meg. Én is megnéztem az este azt a letört bimbókat. Hát szép, mondom, csak azt a boxolót kellett volna hamarabb orronvágni. Nem tudom, hogy van az ma, megbolondult már az egész világ. A nagyobbik fiam, azt majd kitörte a frász a futballért. Egyszer majdnem betege lettem, úgy megrágták a lábát, de mindég mondta, majd meglátja, anyám, leszek én még válogatott. Hát nem elvitték ma Olaszországba ! A kisebbiket meg, azt a bokszolásért töri a frász. Úgy összeverekedtek vasárnap is a naggyal, mert a kicsi aszonta, hogy a futbal az nem sport, az mesterség. A múlt héten házagyan a kisebbik, hát nincs betörve az orra ? Az apja agyon akarta ütni, ő meg azt mondta, hogy második lett a bajnokságban. — Sok baj van a gyerekekkel — mondja a Laci néni, majd arrébb néz, rakosgat egyet a kosarakon és úgy folytatja: — Ez az alma meg mind a nyakamon maradt. Csak úgy átajába adják, a Dunán most nincs válogatás, itt meg mindenki válogatni akar. — Nem válogat már manapság az ember, örül annak, amit kap. Az én uram csak válogatós vót, nem ette az meg se a rizskáját, se a babot, aztán amikor hazagyűtt Olaszországból, a hun hadifogoly vót, hát csak néztem. Megenni am még a pacalt is, csak vóna. — Jó a pacal, ha jól csinálják. Mégis csak hús. — Hát az élet is csak élet, de már nem az igazi. A héten vátam egy temetésen, egy méltóságos aszszonyt temettek, varrtam neki valamikor, aztán elmentem a Kerepesibe. Fakoporsó jutott már annak is. Nem élet ez a mienk, nem igazi élet. Most megjött a viciné a tojással. Laci néni ideadott négy darabot. Aviciné egy újságot is hozott. Laci néni sebtiben ránézett az utolsó oldalára s még utánam szólott az ajtóba: — Mit gondol a tekintetes ur, nem vóna jó eladni a Lichtiget?, Balassa József. Világos után ■ r.í r, —----- Ifj y Romantikus intermezzo Irta: Pásztor Árpád •r A történet hőseit nem nevezem meg... Hegen elporladtak ugyan már s a késői utódokat érdekelnék a nevek, de ki tudja, hol, merre, él még valaki, akinek kegyeletes érzéseit zavarná meg a név, — hát maradjanak inkább meg nem nevezettek, így kell mondanom, nem pedig „névtelenek". Mert névtelenek a háborúk, a világvándorlások kis emberei, a nagy küzdelmek egyszínű, szürke porszemei, — azok, akikről ez a történet szól, nevezetes emberek, nevüket milliók ismerték tegnapelőtt tegnap és ismerik ma is. De azért emberekről írok emberi történetet. Hozzátartozik az idézett korszak romantikájához, és az emigráltak vérmérsékletéből fakad. Mert, ha emberi szemmel nézzük emberi életüket, ha emberi szemmel kutatjuk a róluk szóló feljegyzéseket, ha kiemeljük őket a történelem távlatánek megtaláljuk bennük az emberi szívet, és látjuk, hogy eltávolodva a haza történelmi légkörétől, mint élik messze idegenben a maguk életét, mint szenvednek, szeretnek, s a történelmi hátteret elvesztve, hogyan lesz a hősből: emberi 1. Itália.. • Egy határmenti város. A hatvanas években több nagynevű magyar család telepszik le ott, sok vonatkozásban az európai politika középpontja lesz. Napsütött fehér utcák, vasúton néhány órányira van a génuai öböl, főterén évszázados paloták és sétányain ciprusok, babérfák, pálmák. Ott álmodnak az új magyar szabadságharcról Világos szányűzettei, amikor ..Kossuth hoz majd tisztát. Türr Pista fgy puskát, éljen Garibaldit" , de a dal eljut Magyarországra, az álom többi része pedig ott marad az olasz ciprusok és babériák alatt... Türr Pista puskái sohase értek hozzánk. Megtörtént a kiegyezés s a büszkék, a jellemszilárdak, akik soha többé nem akartak visszatérni a szerencsétlen, hűtlen hazába, mesterség után. néztek. névből" ujggéhni; upm lch?-»e«a.Ai számüzöttek, a hazátlanok fiai külföldön végezték el .Iskoláikat s ott lettek orvosok, mérnökök... A kis olasz városkában is felnőtt egy fiatalember, aki elvégezte a mérnöki egyetemet s magának kellett kenyerét megkeresne Apja a városka tiszteletreméltó vendége, aki előtt mindenki leemelte kalapját ha lassú léptekkel végighaladt az utcákon. A család barátságot tartott a városka többi magyar száműzött családjával- s a fiatal mérnök gyakori vendége volt egy háznak, ahová nem azért ment, hogy az ottlevő magyarokat látogassa meg, hanem hogy találkozzék, a velük egy emeleten lakó slangot asszonnyal. A szép angol asszonynak is nagyon megtetszett a fiatalember. Egész életét, nevelkedését, származását romantika lengte körül, zengő verseket irt Dante nyelvén, képeket festett, értett a zenéhez s feje köré apja révén egy nemzet szabadságharca sugárzott glóriát. Olaszország is romantikus korszakát élte akkor. Róma újra az egyesült Itália fővárosa lett Garibaldi vörösinges magyar hőseit a béke napjaiban is ünnepelték, s a magyar mérnök nem hiába udvarolt hölgyének. „ Megértették, megszerették egymás! Viharos, vad szerelemmel, , 5. -A férj? Igen, — róla is meg kell emlékezni. (A’ férj ilyenkor az okvetetlen kellemetlen harmadik.) Szintén mérnök. És vasútépítési munkálatokra Ausztráliába szerződik. Legalább két évig odalesz. Az asszonyt nem viszi el. .. Iiilla... fiatalság ... szerelem... boldogság... A hazátlan ifjú hazát nyerő szép asszony szivében, s a szép asszonynak egy év múlva gyermeke születik ... Elutazik a kis városból, senki se hal róla, a nem messze levő Svájcba mennek s a rajongás, a szerelem, az álhatatlan szenvedély gyümölcse olta lát napvilágot . De az istenek megirigylik a ragyogó boldogságot. A gyermek meghat 5. Mondhatatlan mély gyász és fájdalom költözik a szeretők szívébe. Ezt a nagy szerelmet, ezt a mély fájdalmat meg kell örökíteni. Emléket kell állítani azelköltözött életnek, — emléket, amely úgy hirdesse a nagy szerelmet, mint Veronában Romeo és Júlia sírja. Sírkövet emelnek az új sír fölé, és a sírkövön felírás : „Itt nyugszik... (és kiírva az apa neve és ki- írva az anya lánykori neve) gyermeke. Fájdalmukban és gyászukban is megtaláltak, megértették egymást ! A romantikus vakmerés fellobogott az örök’ hontalan fiában. Szent szerelmének emléket állított. 6. És hazautazott az asszony, és mérnöki munkahelyére utazott vissza a fiatalember. Azután megjött a férj. És múltak a napok, múltak a hónapokg. Egy nap a férj a kis olasz városkában névtelen levelet kapott. Különös levelet „Uram, utazzék Genfbe. Keresse fel a . . .i temetőt, a . . . ik parcella . . . ik sorának . . . ik sírján nagyon érdekes feliratot talál" Ennyi a levél 8. A férj senkinek sem szólt a levélről, vonatra ült és Genfbe utazott. Megtalálta a sirt. Tízszer, százszor is elolvasta a felírást az idegen ország idegen temetőjében. A történet vége egészen mindennapi. A férj hazautazott, felesége elvált tőle és feleségül ment a magyar mérnökhöz. Házasságukból gyermek nem születet. Nemsokára az asszony, is meghalt, a regény. .... . VILÁG 1923 március 2.2 Vissza az országhoz . . . A január 10-én megkezdett folytatólagos határkiigazítás során, amelyen a magyar-osztrák határkérdést rendezték, újabban visszakapjuk Szentpéterfa községet, azért kívül a rőtfalvai határban lévő herceg Eszterházy-féle 1600 katasztrális holdnyi területet, a Kőszeg város és annak tulajdonát képező erdőterületet, végül a szengotthárdi cisztercita apátság tulajdonában lévő, Németlak és Nagyfalva között fekvő szántóföldeket. .Vas vármegye alispánjához február 28-án, szerdán érkezett le az erre vonatkozó miniszteri rendelkezés, amely szerint a felsorolt területeket az osztrákok ugyanolyan hivatalos aktussal, mint az a legutóbb átvett nyolc vasmegyei községnél történt, március 9-én, pénteken déli 12 órakor adják át a magyar hatóságoknak. BÍ»wer»Bwré^tBMm8a^^ 11 ■fiii'ii » ■"iatwwww ny TiuwiKüj.aCTW>«*