Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-02 / 49. szám

Üzleti élet **r" Laci néninél" voltam ma délelőtt. Laci néni­ ajta­ján ugyan azt írja a tábla, hogy özvegy Katona I.Jánosné, de Laci néni első férje László Péter volt, és a környék nem igen hajlandó belemenni a gya­kori változásokba. Elég baj van amúgy is a sok új utcanévvel.­­ 1. Csak egy, asszony van benn a boltban. """ ■— Már nem tudok kitalálni semmit Ma is egész Toggo­ törtem a fejemet Hát lencse, mondom, le­gyen lencse, nem lehet mindig krumpli, se ká­poszta. Háromszáz egy kiló lencse, aztán még va­csorára se marad belőle. Csak már zöldfőzelék vana, azt talán inkább ennék, a nagylány meg csak húst akarna. Háromszázért azért drága a lencse, Laci néni — Száznegyven forint a nagy csarnokba is, — mondja Laci néni, aztán hozzámfordul: — Tegnap is megnézték már az ivet, tekin­tetes ur! ■ , — Micsoda ivet? — kérdem. — Hát a forgalmi adót Vagy nem azért tetszett gyónni? Már naponta gyülnek hozzám, azt gondol­tam, az ár is azért gyón. Mondom, hogy tojást vennék. " — Éppen most vannak érte oda — mondja Laci néni —, tessék csak egy percig várni, mindjárt hoz­zák. Ne tessék haragudni, azt hittem, hogy az adó mirti. Tetszik kérem tudni, megvótam én mindég az adóval, csak ezt a nyavalyás könyvet ne kéne ír­nom. Elég baj vót­­án, amikor a korona gyűlt, most meg ez a könyv... Várok. Most egyszerre öten is jönnek. Mind szomszéd, ismerős, megindul egy kis beszélgetés. Két asszony, áll a bolt sarkában és tárgyalnak: — Mondom,­­­áromezerötszázért adom, ha mind a kettőt megveszi. Egészen újak még, csak eladom, mert nekünk sok van. A háiba hétezerért adnak egyet és az enyém házivászon. Még otthon szőtték a Szepességet. Onnét gyűltünk mi ide. — Azt mondja a Kovácsáé, hogy ő még három­­ezerért vette. Karácsonykor, lelkem, karácsonykor. Hogy jól akkor még a zsír?, —, A zsír? — szól közbe egy, harmadik­ asszony.. 1— Nem ad a hentes az Istenért se többet két kilónál. Biztosan fölmegy az ára. —, Kávét vegyen, lelkem, kávét, mert az egyre drágás. — A Méltóságai is mondja, — szól közbe a sarok­ból egy fiatal lány. — Hát még a hall Ezer koronát fizettünk ma egy kilóért lenn a csarnokba. Mondtam a Méltóságának, csak jöjjön velem, ha drágulja, hadd lássa az árát. —­ Hej,­ lelkem, hogy is vót valamikor a hal? —■ Azt csak én tudom, mert nekünk kocsmánk vót, odalenn Szolnokon, a Tisza partján. Ott állottak meg a népek mind a kocsijaikkal. Tizenkét krajcár vót a sülthal, oszt akkora darabot adtunk, mint a tenyerem. Hat krajcár vót egy irce siller, hét krajcár meg a fehér. A kisfiúst is hat krajcárért adtuk, aztán vót ember, aki tíz kishont is megevett, csak nem rendelt vóna egy pörköltet, mert hát az huszonnégy krajcár .vól ,és drágállotta. ——­ Jó világ vót. —, szól közbe Laci néni, aki nagyon helyesli, hogy a mostani árakról elterelődött a szó. — Jó bizony. Házat lehetett akkor még­­építeni a hat krajcárokból. Most közbeszól egy úriasszony, aki szintén to­jásra vár.­­• Amikor én férjhezm­entem, harmincegy krajcár volt félkiló marhahús. Annyit hozattunk mindennap a cseléddel. Egyszer aztán jön a cseléd s amikor el­számol, mondja, hogy harminckét krajcárt kértek a húsért. Hogy sírtam én akkori Délben is mondtam az uramnak, hogy nem lehet megélni. Pedig százhúsz forint volt már a fizetése és már rendes tanár volt — Na — mondja Laci néni —, rendetlen lett ez az egész Világ. Hát még, kérem, ho­gyan az az új házbér, akkor hogy adjuk a káposztát! Úgy gyűttem én ide, hogy szakácsné vótam az öreg Méltóságánál és amikor meghalt, mondta a fiatal báró úr, no ma­guk, Lászlóék, csináljanak valamit, segítek én magu­kon, aztán kivettük ezt a botot négyszáz forint bérért. A méltóságáék aztán levásárolták az egészet De most banké man a ház is. Az meg nem vásárol,­ az csak elad, ződséggel kereskedik már az is. — Annak a legjobb, aki kereskedik, csak a fize­tésből nem lehet megélni. — Mit tudja azt a nagysága ? Amikor elkezdtük, úgy, televet ez a bőr, hogy nem fért itt egy lélek se. Hat hordó káposztám vót egyszerre, pedig csak husz forint feküdt benne. Most meg, ha tízezer forinttal ki­megyek a nagycsarnokba, hát elhozza a viciné az egészet amit veszek, egy tragacson. —■. Hallom, hogy megint férjhez megy, Laci néni? , — Lehet — mondja —, mert van kérőm vagy öt Loi- Rendőr is, kőfaragó is, suszter is, meg egy suszter, meg egy nyugalmazott fékező. Még majd azt választom. Olyan ember kell nekem, aki segít az üz­letbe, meg ráérő ideje van, elmenni adót fizetni. Osz­­tán a fene bírja már lehúzni ezt a nehéz vaszollót. A vici szokta lehúzni, osztán mit adjon az ember, leg­kevesebb egy kiló krumplit A vicinének is jut valami, ha hazagyúrü­nk a csarnokból. Legjobb, ha ember, van, akkor se köll többet főzni és van itt mégis va­laki, mert hát így én se tudtok kijárni a Rákosra, s persze drágább a gomba, ám hozzák, mintha az ember kimegy érte. — Könnyű magának, Laci néni, maga férjhez­­m­ehet, mert meg­van mindene, de­ mit csináljanak a mai lányok. A házba van egy manikűr, el akarja venni egy szabósegéd, az most jól keres, mert hát tudja a fene miből, mégis csak csináltatnak az embe­rek ruhát A lány meg nem megy hozzá. Mondom neki, Teruska, hát csak nem akar lány maradni min­dég. Aszongya, hogy nem megy férjhez. Múltkor az­tán begyűrt hozzám, mert "hat nappal nem tudott vi­zet venni és tőlem kért egy keveset, hogy teát csinál­jon magának, aztán elbeszélgettünk. Egyszerre csak megeredt a nyelve, meg a könnye és elmondotta a lány, hogy szégyell férjhez menni, mert hát nincsen neki semmije, csak éppen a rajtvalója. Se inge, se egy kis ágyneműje. Aztán meg, mondta, mihez fog­janak. Ha csak négy lábast akarnak venni, meg két fazekat, hogy főzzenek, hát már arra se lelik. Az üz­letbe meg mégis csak keres. A múltkor is három pár harisnyát kapott egy úrtól, mert vasárnap manikű­rözte. No meg ezeknek a mai lányoknak inkább kívül kell a ruha, mint alul. Meg mozi nélkül sincsen­ek meg. Én is megnéztem az este azt a letört bimbókat. Hát szép, mondom, csak azt a boxolót kellett volna hamarabb orronvágni. Nem tudom, hogy van az ma, megbolondult már az egész világ. A nagyobbik fiam, azt majd kitörte a frász a futballért. Egyszer majd­nem betege lettem, úgy megrágták a lábát, de min­dég mondta, majd meglátja, anyám, leszek én még válogatott. Hát nem elvitték ma Olaszországba ! A ki­sebbiket meg, azt a bokszolásért töri a frász. Úgy összeverekedtek vasárnap is a naggyal, mert a kicsi aszonta, hogy a fut­bal az nem sport, az mesterség. A múlt héten házagyan a kisebbik, hát nincs betörve az orra ? Az apja agyon akarta ütni, ő meg azt mondta, hogy második lett a bajnokságban. — Sok baj van a gyerekekkel — mondja a Laci néni, majd arrébb néz, rakosgat egyet a kosarakon és úgy folytatja: — Ez az alma meg mind a nyakamon maradt. Csak úgy átajába adják, a Dunán most nincs válo­gatás, itt meg mindenki válogatni akar. — Nem válogat már manapság az ember, örül annak, amit kap. Az én uram csak válogatós vót, nem ette az meg se a rizskáját, se a babot, aztán amikor hazagyű­tt Olaszországból, a hun hadifogoly vót, hát csak néztem. Megenni am még a pacalt is, csak vóna. — Jó a pacal, ha jól csinálják. Mégis csak hús.­ — Hát az élet is csak élet, de már nem az igazi. A héten vátam­ egy temetésen, egy méltóságos asz­­szonyt temettek, varrtam neki valamikor, aztán el­mentem a Kerepesibe. Fakoporsó jutott már annak is. Nem élet ez a mienk, nem igazi élet. Most megjött a viciné a tojással. Laci néni ide­adott négy darabot. A­­viciné egy újságot is hozott. Laci néni sebtiben ránézett az utolsó oldalára s még utánam szólott az ajtóba: — Mit gondol a tekintetes ur, nem vóna jó eladni a Lichtiget?, Balassa József. Világos után ■ r.í­ r, —----- Ifj­ y Romantikus intermezzo Irta: Pásztor Árpád •r A történet hőseit nem nevezem meg... Hegen elporladtak ugyan már s a késői utódokat érdekel­nék a nevek, de ki tudja, hol, merre, él még va­laki, akinek kegy­ele­tes érzéseit zavarná meg a név, — hát maradjanak inkább meg nem nevezettek, így kell mondanom, nem pedig „névtelenek". Mert névtelenek a háborúk, a világvándorlások kis emberei, a nagy küzdelmek egyszínű, szürke por­szemei, — azok, akikről ez a történet szól, nevezetes emberek, nevüket milliók ismerték tegnapelőtt teg­nap és ismerik ma is. De azért emberekről írok emberi történetet. Hozzátartozik az idézett korszak romantikájá­hoz, és az emigráltak vérmérsékletéből fakad. Mert, ha emberi szemmel nézzük emberi életü­ket, ha emberi szemmel kutatjuk a róluk szóló fel­jegyzéseket, ha kiemeljük őket a történelem távlatán­­ek megtaláljuk bennük az emberi szívet, és látjuk, hogy eltávolodva a haza történelmi légkörétől, mint élik messze idegenben a maguk életét, mint szenved­nek, szeretnek, s a történelmi hátteret elvesztve, hogyan lesz a hősből: emberi 1. Itália.. • Egy határmenti város. A hatvanas évek­ben több nagynevű magyar család telepszik le ott, sok vonatkozásban az európai politika középpontja lesz. Napsütött fehér utcák, vasúton néhány órányira van a génuai öböl, főterén évszázados paloták és sé­tányain ciprusok, babérfák, pálmák. Ott álmodnak az új magyar szabadságharcról Világos szányű­zettei, amikor ..Kossuth hoz majd tisztát. Tü­rr Pista f­gy puskát, éljen Garibaldit" , de a dal eljut Magyar­­országra, az álom többi része pedig ott marad az olasz ciprusok és babériák alatt... Tü­rr Pista pus­kái sohase értek hozzánk. Megtörtént a kiegyezés s a büszkék, a jellem­­szilárdak, akik soha többé nem akartak visszatérni a szerencsétlen, hűtlen hazába, mesterség után. néztek. névből" ujggéhni; upm lch?-»e«a.Ai számüzöttek, a hazátlanok fiai külföldön végezték el .Iskoláikat s ott lettek orvosok, mérnökök... A kis olasz városkában is felnőtt egy fiatalember, aki elvégezte a mérnöki egyetemet s magának kellett kenyerét megkeresne Apja a városka tiszteletreméltó vendége, aki előtt mindenki leemelte kalapját ha lassú léptekkel végighaladt az utcákon. A család barátságot tartott a városka többi ma­gyar száműzött családjával- s a fiatal mérnök gyakori vendége volt egy háznak, ahová nem azért ment, hogy az ottlevő magyarokat látogassa meg, hanem hogy találkozzék­, a­ velük egy emeleten lakó sl­angot asszonnyal. A szép angol asszonynak is nagyon megtetszett a fiatalember­. Egész életét, nevelkedését, származását romantika lengte körül, zengő verseket irt Dante nyelvén, képe­ket festett, értett a zenéhez s feje köré apja révén egy nemzet szabadságharca sugárzott glóriát. Olaszország is romantikus korszakát élte akkor. Róma újra az egyesült Itália fővárosa lett Gari­baldi vörösinges magyar hőseit a béke napjaiban is ünnepelték, s a magyar mérnök nem hiába udvarolt hölgyének. „­­ Megértették, megszerették egymás! Viharos, vad szerelemmel, , 5. -A­ férj? Igen, — róla is meg kell emlékezni. (A’ férj ilyen­kor az okvetetlen kellemetlen harmad­ik.­) Szintén mérnök. És vasútépítési munkálatokra Ausztráliába szerződik. Legalább két évig odalesz. Az asszonyt nem viszi el. .. Iiilla... fiatalság ... szerelem... boldogság... A hazátlan ifjú hazát nyer­ő szép asszony szivé­ben, s a szép asszonynak egy év múlva gyermeke születik ... Elutazik a kis városból, senki se hal róla, a nem messze levő Svájcba mennek s a rajongás, a szerelem, az álhatatlan szenvedély gyümölcse olta lát nap­világo­t . De az istenek megirigylik a ragyogó boldogságot. A gyermek meghat 5. Mondhatatlan mély gyász és fájdalom költözik a­ szeretők szívébe. Ezt a nagy szerelmet, ezt a mély fájdalmat meg kell örökíteni. Emléket kell állítani az­­elköltözött életnek, — emléket, amely úgy hirdesse a nagy sze­relmet, mint Veronában Romeo és Júlia sírja. Sírkövet emelnek az új sír fölé, és a sírkövön fel­írás : „Itt nyugszik... (és kiírva az apa neve és ki-­ írva az anya lánykori neve) gyermeke. Fájdalmukban és gyászukban is­ megtaláltak, megértették egymást ! A romantikus vakmerés fellobogott az örök’ hontalan fiában. Szent szerelmének emléket állított. 6. És hazautazott az asszony, és mérnöki munka­helyére utazott vissza a fiatalember. Azután megjött a férj. És múltak a napok, múltak a hónapok­­­­g. Egy nap a férj a kis olasz városkában névtelen levelet kapott. Különös levelet „Uram, utazzék Genfbe. Keresse fel a . . .i temetőt, a­ . . . ik parcella . . . ik sorának . . . ik sírján nagyon­ érdekes feliratot talál" Ennyi a levél 8. A férj senkinek sem szólt a levélről, vonatra ült és Genfbe utazott. Megtalálta a sirt. Tízszer, százszor is elolvasta a felírást az idegen ország idegen temetőjében. A történet vége egészen mindennapi. A férj hazautazott, felesége elvált tőle és feles­­égül ment a magyar mérnökhöz. Házasságukból gyermek nem születet. Nemsokár­a az asszony, is meghalt, a regény. .... . VILÁG 1923 március 2.2 Vissza az országhoz . . . A január 10-én megkezdett folytatólagos határ­­kiigazítás során, amelyen a magyar-osztrák határ­kérdést rendezték, újabban visszakapjuk Szent­­péterfa községet, azért kívü­l a rőtfalvai határban lévő herceg Eszterházy-féle 1600 katasztrális holdnyi területet, a Kőszeg város és annak tulajdonát képező erdőterületet, végül a szengotthárdi cisztercita apát­ság tulajdonában lévő, Németlak és Nagyfalva kö­zött fekvő szántóföldeket. .Vas vármegye alispánjához február 28-án, szer­dán érkezett le az erre vonatkozó miniszteri ren­delkezés, amely szerint a felsorolt területeket az osztrákok ugyanolyan hivatalos aktussal, mint az a legutóbb átvett nyolc vasmegyei községnél történt, március 9-én, pénteken déli 12 órakor adják át a magyar hatóságoknak. BÍ»wer»Bwré^tBMm8a^^ 11 ■fiii'ii » ■"iatwwww ny TiuwiKüj.aCTW>«*

Next