Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-07 / 53. szám

VILÁG Szertlá Cuno kancellár a ruhrvidéki eseményekről ÜS birodalmi gyűlés karzatai ma már jóval tíz ülés megkezdése előtt megteltek* A Ház bejárói előtt nagy nép tömeg szorongott. A birodalmi kancellár negyedhat órakor lépett a terembe. Loebe elnök megnyitotta az ülést és kijelentette, hogy az ülés korábbi összehívását szükségessé tette az a körülmény, hogy a megszálló csapatok egyre szörnyűbb módon provokálják és gyötrik a rufar- vidéki lakosságot. A gyilkosságok és a brutalitások egymást követik. Kötelességtudó hivatalnokainkat halállal fenyegetik meg. A birodalmi kormánynak és a birodalmi gyűlésnek az egész világ színe előtt til­takoznia kell ez ellen a brutalitás elten, amelyből csupán a gyűlölet egyre növekedő árja fakadhat. (Öénk helyeslés.) Minden bejelentés nélkül... Ezután Cuno birodalmi kancellár szólalt tói- s- a kővetkezőket mondotta: —• Francia csapatok március 3-án minden beje­lentés nélkül átkeltek a Rajnán, megszállották a mannheimi és karlsruhei ktkötőt, a darmstadti vasati műhelyt és oilktiaosmüveket. Ha ez máskor történi volna civilizált államok közt, a világ felháborodnék a béke megsértése miatt. Németországgal szemben azonban ezt csak a rnhrvidéki akció csekély kiter- jésztésének tekintik, amiből nem érdemes nagy dol­got csinálni. FrahciaorszSg alig vesz magának annyi fáradságot, hogy ezt az igazságtalanságot ^ legalább látszólagos összefüggésbe hozza a ruhrvidéki igazságr tálán Sággal. Csak az erőszakosságok sora irtán kül­dött nekünk jegyzéket, amely azt mondta, hogy a francia kormány a Rajna—Herne-csatorna szándékos elzárásának megtorlásául elhatározta a maimheimi és karlsruhei kikötőnek és a darmstadti vasúti mű­helynek megszállását Tehát azért, mert a Rajna—Heme-csatorná­ban, német belterületen, áHitólag dereglyéket sü- lyesztettek. el, uj területet szállottak meg. Ez a jog­sérelem méltán csatlakozik az offenburgi és appen- weineri betöréshez, amivel néhány gyorsvonat elma­radásáért és általános mulasztásokért akarlak bün­tetni, továbbá az Emmerich és Wesel megszállásával elkövetett jogsérelemhez és a középső Rajnán, Ko- nigswkiberben. Kaubban, Lorc.hhausenben történt leg­újabb betörésekhez, mely városokat minden jogi alap, sőt minden jogi ürügy nélkül megszállották, még pe­dig azért, mert Franciaországnak már nem volt ingére a hídfőknek a békeszerződésben megállapított megszállása. A béke lábbal tlpfésa Erről az eljárásról az angol alsóházban a kor­mány képviselője tegnap kijelentette, hogy mindén szerződéses alapot nélkülöz. Néhány nappal azelőtt nagy megdöbbenést keltett a hírhedt 147. száimu ren­delet, amely szerint az, aki cselekedeteivel vagy mu Laxztásaivai a vasúti . szállítmányokat veszélyezteti, úgy hogy halálos végű balesetek keletkeztek, Vagy keletkezhettek volna, halállal büntetendő, még pe­dig nemcsak maga a tettes, banem a szóbanforgó szolgálati ág vezetője is. Ez a rendelet a német vas­utasok terrorizálása, akiket példátlanul kegyetlen büntető rendszabályokkal arra akarnak kényszeríteni, hogy szolgálati esküjük megszegésével tettlegesen résztoegyenek a Németország ellen irányuló jogelle­nes akciókban. Ez is mutatja, hogy Franciaország szemérmetlenül a jognak látszatát is elveti magától. A francia kormány azonban gazdasági számí­tásaiban mindenütt csalódás érte. Politikai kombi­nációi kudarcot vallottak, de azért következetes maiad az erőszakosságok elkövetésében. Ez gyűlöletet kell a szomszédos nemzetek közt, amelyet igen nehéz lesz megszüntetni. Az utolsó két hónap nem vonult el nyomtalanul nemzetünk fölött. Oly hetek voltak ezek, amelyeket egy kidturncmzet béke idején sohasem tűrt volna el. A legszörnyübb áldozatokkal reánk kény- szeritett békét, amelynek teljesítésén nemzetünk a szó betű szerinti értelmében a teljes elszegényedésig fá­radozott, Franciaország lábbal tiporta, anélkül, hogy a számos garancia egyike is megmozdult volna. És mégis az uj, a hatalmak részéről az állandó béke megteremtésére alkotott, okmányba foglalt jog­rend az, amely ellen Franciaország támadása épp úgy irányult; mint Németország ellen. Nem kell tehát cso­dálkoznunk, ha a német nép lelkét alig elviselhető feszültség terheli meg. Ha nem akarjuk, hogy ebből irtózatos veszélyek keletkezzenek, ha nem akarjuk, hogy a jog a népek életében játékszerrö váljék, újból meg kell állapítanunk az igazságot és intőszavunkkal a világhoz kell fordulnunk, még pedig haladéktalanul. Ezért mondtam le müncheni utazásomról. Erőszak az egész vonalon Egész nyíltan fogok beszélni, pajzsunk tiszta, nincs rejtegetni valónk. Nyolcadfél héttel ezelőtt fran­cia és belga csapatok nyomultak be hozzánk. A fran­cia kormány akkor kijelentette, hogy a fa- és szén­szállítások neon tökéletes teljesítése miatt elhatározta, hogy mérnökökből álló ellenőrző bizottságot küld a Rúhr-vidékre, de ebben a pillanatban egyáltalán nem gondol sem katonai műveletekre, sem pedig politikai jellegű megszállásra. Katonákat csak korlátolt mér­tékben vesz igénybe és a lakosság rendes életmódját nem fogják megzavarni. Ezzel szemben a lefolyt he­tek valóságos mérlege a következő: a katonák korlátolt mértékű igénybevétele öt hadosztályt foglal magában, két főparancsnoksággal, mintegy hetvenöt tankkal és a repülőgépek százaival. Franciaország azt követelte, hogy parancsait a tisztviselők és nemtisztviselők tel* jesftsék. Eleinte még jogi űrügyekkel éltek, később azonban a rajnatartományi bizottság a Jogi alappal mitsem törődve, egyre-másra bocsátotta ki a rende­leteket és ezzel a francia erőszak szolgálatába állott A francia parancsnoknak első célja az volt, hogy a német hivatalnokokat a francia parancsnok alá kény­szerítse. Mivel az egyszerű figyelmeztetés nem hasz­nált, az egész vonalon erőszakot kezdtek alkalmazni. Napok és hetek óta hazájukhoz hű, német férfiak oly zárkák lakói, amelyek máskor közönséges osavargók rövid tartózkodási helyéül szolgáltak. Ro­konaiknak és ismerőseiknek nem szabad őket meg- látogatniok, a franciák bizonyára tudják, hogy miért. A német férfiak becsületét ez a gyalázatos fogság nem őr inti, de hogyan egyeztethető össze ez a gyalá­zat a francia nemzet becsületévei? A kiutasítások és letartóztatások a német hatósá­gokat megfosztották vezetőiktől és tagjaiktól. A ki­utasításokat, a családok kiutasítását és a lakások le­foglalását kíméletlenül hajtották végre. Különös szi­gorral jártak et a rendőrség tagjai ellen, akik a leg­nagyobb önfeláldozással látták el szolgálatukat. Az idegenek a gyilkosságoktól sem riadtak vissza. A héthetes francia mérleg passzív oldalának ez az első tétele. Ezeket a dolgokat nyilván Franciaország­ban is restellik, mert nem tudják magukat rászánni, hogy a világnak és saját népüknek megmondják az igazat. Hazug propagandának kell azt ellepleznie, amit a jogfosztás és erőszak elkövetett. Ezért nyilvánosságra hozzuk a jogfosztás és érászaik tényeit, hogy a világ meghozhassa a maga pártatlan ítéletét. Az 1923. évben a Ruhr és a Rajna temek hívták, mint Szemere Írja, hanem Eisctd-niok, Sajtóhibával némely helyen: Fi se hl. Első fellépéséről a negyvenes évek elején egy szé­kesfehérvári gyűlésen Madarász József naplójában Ü-: „A renddel felolvasása után Kandi József szóno­kolt, utána Eischl érdemes fehérvári egyén." Majd fehérvári polgármester, miniszteri tanácsos, képviselő, —- török emigrált. Egressy Gábor naplójában egy helyütt — 1850, ■febr- 24. t—i igy ir róla: ,,A Lorody által kezelt pénztárban (az emigráltak­nak közös segélypénztámk volt) Iá- ezer piaszter. hiány találtatott.1' ■Xantus Lorody amerikai életéről (Kossuthékkal ment ki) így emlékezik meg: „Lorodyt igen jól ismerem. Sokáig Uj Yorkban utóbb Philadelphiában élt, hol egy mázos ajtókilincs gyárban, mint könyvvezető működött, még múlt év elején azonban elment Konstcmtlnápolyba. h—y meg­lehetősen beszélt törökül... Amerikában sok szerencsét tehetett volna a nők között, mert igen szép és kedves maga alkalmazású ember." Miért hagyta tűt az amerikai emigrációt és miért ment Kossuthoz Londonba, majd Konxtaníntápolyba? Ptdszky Ferenc szerint (Életem és korom) Lo- aody, mim a tőrök táborkar tolmácsa ment az orosz— török háború idején Konstantinápolyija. Ugyanakkor Magyarországból Wargha István jött Londonba Kossuthékhoz hírekkel és levelekkel“ — írja Pnlszky. Kossuthot figyelmeztettem, ne bízzon ez emberre semmit Mégis kezére bízott amerikai Kos- suth-bankókat, hogy azokat a magyar hívek közt áru­sítsa el s igy alap teremtessék á politikai izgatás cél­jaira... Nemsokára azután feltalálták az elásott ko­ronát s a gyanút, hogy Wargha árulta cl, nem enyész- tette el az zsOndárok áltál történt elfogatása. Kossuth nagyon meg volt lepelve a korona felfedezése által, mert- ő nem ismerte rejtekhelyét. Falszky szerint' tehát megdőlt Szemese és Ház mán vádja, hogy Kossuth küldte a koronáért War- glíát, Pulszkynak tudnia kell akt; amit ir, mert csak &, .. se Szqmere, se Házmán iiém volt akkor Kossuth ék ített. Lorody halála-­. ÜL kai szövetkezve fellázadtak a törökök ellen. Omér pa­sát küldték ki a lázadás leverésére, aki Lorodyt (Acli- met bey néven) bízta meg egy gyalogezred vezetésével, Lorody az ütközet folyamán rohamra vezényli ez­redét, — golyó éri és haltra marad a csatatéren. Hogy az emigránsok között milyen fantasztikusan terjedt el ez a történet, arról beszéljen az ifjabb Ház­mán: — Lorodyt a lelkiismereti íurdafás ölte meg. Amért elárulta Kossuthnak és Warghának a koronát, a beduinok ellen való harcban lován egészen egyedül előre vágtatott és agyonlövette magát. így hallotta ezt a fiatalabb Házmán- az emigránsok­tól Amerikában. * Grimm Vince Á negyedik a sorban Grimm Vince. Rá senki sem gyanakszik. Pénzügyminiszteri igaz­gató volt, éppen kezeügyébe akadt Szemerének, hát e(hívta őt is a korona elásásához ... Amikor Í850 február 12-én Sandában török’ szol­gálatba lépett, Kossuth, mielőtt Kiutahiába indult, a következő elbocsátó levelet adta neki: Bizonyítvány, melynek erejével ezennel tánc só tóm, hogy Grimm Vince ur a magyar pénzügy min., bankjegyintézeténél, mint igazgató (mely hivatal al­ezredesi ranggal purilikálható) és e szakban kitűnő tehetsége, ügyessége és fáradhatatlan szorgalmával párosult hü szolgálata által megelégedésemet és mél- tánylatomat teljes méstékben kiérdemelte. Kossuth Lajos. Konstantinápolyban fényképész lett, t— de mint emigrált és török szolgálatba lépett magyar tiszt, ha­láláig őrnagyi fizetést is húzott a szultántól. íme: — ezek az emberek és ezek a tények. Kézzelfogható bizonyíték nincs, hogy a négy kö­zül rosszhiszeműen ki árulta el a szent korona hollé­tét. A legtöbb gyanítok még Lorodyt vádolja, — ez a legendái — ahogy az ifjabb Házmán mondta. Mint a hí­res gyémántpörben, úgy itt is, tudják, hogy ki a tet­tes, de biztosan mégse tudják! Azért talán mégse hiábavaló munka a korona négy elásőját igy szembesíteni egymásai. Mélyebben látunk- raituk keresztül az emigrációba*--’ 1923 március 7. jjj mentén az ember testi épsége, élete, vagyona és pénze ellen elkövetett bűncselekmények a harmincéves há­ború eseményeire emlékeztetnek. A mérnökök sem segíthettek a szén- és kokszhiányon, a bevonulás ál­lítólagos okán. Ez a francia mérleg passzív oldalának második tétele. Németországnak az 1922. évben kerek 14.75 millió tonna szenet kellett volna szállítania. Minden erő megfeszítésével sikerült ezt a számol majdnem teljesen elérni. Csupán 71.000 tonna volt a hátralék októberben, 85.000 novemberben és 68.000 decemberben. Franciaország most folytatólagosan munkanaponként 46.500 tonnát kapott volna. Francia- ország azonban azt hitte, hogy nincs szüksége a sza­bad munkások önkéntes szorgalmára. Ennek az letf a következése, hogy január 11-élől március 5-éig 2.1 millió tonna helyeit csak 7-1.000 tonnát kapott. Az 1922. évben 166.000 köbméter fát kellett volna szállí­tani. Franciaország ebből 92.000 köbmétert meg is kapott. A hiányzó 74.000' köbmétert 1923. március 31-éig megígértük. A betörés következtében azonban Franciaország nem kapott több fát Aktív oldal nincs és nem is lesz A francia mérleg passziv oldalának harmadik té­tele a csapatokra fordított óriási kiadások, amelyek­nek csak csekély, szóra alig érdemes részét fedezik az elrabolt papirmárkás összegek. így fest a francia és belga Ruhr- és Rajna-mérleg passziv oldala és ezzel a mérleg véget is ér, mert aktív oldala nincs és nem is lesz. A remélt produk­tivitás helyett meddőség az egész vonalon, ez jellemzi a ruhrvidéki vállalkozást. Poincaré ennek ellenére igen elégedett. Vállalko­zásának részvényesei azonban bizonyára kevésbbé elé­gedettek. Lotharingiában száz kohó közül már csali húsz van üzemben. A koksz ára Franciaországbarf márciusban a januári árak kétszeresére emelkedett. Az! angol font 77—78 francia frankba kerül. Franciaor­szág hitelszükséglete a ruhrvidéki vállalkozás fedezé­sére napról-napra növekszik. Helyesebben, mint Poincaré, Ítélte meg a tény­leges helyzetet az angol miniszterelnök, aki az angol alsóházban kijelentette, hogy a párisi konferencián január 3-án megmondta, hogy Franciaország ruhrvtó déki tervének végrehajtásával katasztrófát fog feU idézni. Úgy is lesz. Poincaré az elzárással és a terror­ral sem fogja célját elérni. Egyet azonban már elért: a német lakosságnak az ellenállásra való tömörülését. A szó szoros értel­mében fegyvertelen Németország erős védelme a szam­bád ember akarata. Hadseregekkel gyarmatokat meg lehet hódítani, de ipari területeket nem lehet terme­lésre ösztönözni. Kevésre becsüli a szellemet, aki azf hiszi, hogy a térbeli birtokbavétel a döntő. Ha a fran­ciák még évekig lesznek is a Ruhr-vidéken, ha a né­met munkások helyett idegeneket hoznak oda, válto­zatlanul kisérni fogja őket a meddőség átka. Az erőtlenség és a béke fegyvere Ez a taktikai ellenvetés s mi ehhez folyamodunk- mint az erőtlenség és béke fegyveréhez az igazságtól lanság és az erőszak ellen folytatott küzdelmünkben^ Ezt a harcot mindaddig folytatjuk, míg elértük cé­lunkat,- nem a diktátumot vagy leigázást, hanem A szabad, az okos, az igazi békét biztosító megértést- A francia propaganda azt fogja reánk, hogy a biro­dalmi kormány csellel és csalással csábítja a német lakosságot erre az ellentállásra. De ezt az ellentállást nem is tudná hatalmi szóval vezetni oly kormány^ amelynek azon a területen egyetlen katonája sincs- Mert ez az elléntállás oly mélységekből ered, ame­lyek a bányák fenekénél is mélyebbek. Forrása a népnek a hazához való szeretete. Mindenütt fellépett* ahol Franciaország jogfosztóvá lett. A német Rajna- vidék eltűrte a rajnatartományi bizottság rendeletéit, amig azok a békeszerződéssel valamiképp össze­egyeztethetők voltak. Mihelyt azonban a rendeletekí csak a franciák önkényét hirdették, a Ruhr- és gf Rajna vidéke egyesült a harcban. Politikánkban és közgazdaságunkban mindent erre a harcra állítunk be. A kormány munkájának! nem lehetett és nem lehet más célja. Az állam min­den erejét az önfenntartásra kell fordítanunk. Szük­ségünk van országunk erejére, hogy a megszállóid területen küzdők élelmét és fizetését biztosítsuk. Szén­ben, nyersanyagban és megrendelésben egyelőre nincd hiányunk. j! A márka összeomlásával sikeresen szembeszáll- tünk és ezt az akciónkat folytatni fogjuk, hogy végül megtaláljuk közgazdaságunk szilárd pontját. Szenei és fát, pénzt és egyéb vagyont Franciaország telje- sitőképességünk határain belül békében kaphatóié volna, ma is megkaphatja a szabad, becsületes meg­egyezés alapján. Németország a fegyverszünettő} kezdve óriási értékeket szállított, összes teljesítmé­nyei 45.6 arangmilliárdot értek el. Ezzel egyidejűleg leszerelt, teljesítményei és veszteségei 1922 szeptem­ber 30-ika óta 56.5 milliárd aranymárkát, vagyis 28S billió papirmárkát tesznek ki és ezeket a teljesitmé- nyek-et a háború utáni idő kimerült gazdaságából hoztok ki. Felére csökkent a német nemzeti vagyon Azok az áldozatok, amelyeket Németország ho­zott, természetesen egészen mások, mini azok az ál­dozatok, amelyeket Franciaország maga hoz újjá­építése céljából. A német nemzet vagyonát a háborít és- következményei felére csökkentették. Németország mindamellett többizben késznek nyilatkozott az újjáépítésben résztvenni. Franciaország ezt nemi akarta. De azért még mindig azt mondják, hogy Né­metország saját gazdasági helyzetéhez képest nagyon keveset teljesített. Ezért azt követeljük, hogy gazda* Ságunk teljesítőképességét szakértők állapítsák meg­A jelenlegi kormány is el akart menni a teljesítő­képesség határáig. A takarékos kereskedő példája sze­rint nyílt tárgyalásokban akartuk elviselhető mérték­ben megállapítani kötelezettségeinket. Ezért London­ban és Párisban javaslatokkal állottunk elő, ame­lyekért a német közgazdaság vállalt kezességet. Ezen­kívül tárgyalásokat ajánlottunk fel, hogy a német és a francia közgazdaság együttműködését és kölcsönös

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék