Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-07 / 53. szám

ffii Inárcius 7, VILÁG Szerda& ?A Ruhr-akció akkor már elhatározott tény volt. A­­francia Sárga könyv és az angol Kék könyv bizonyít­ják, hogy semmiféle német javaslat nem tudta volna Poincarét a bevonulástól visszatartani. Miután Franciaországban a politikai szempontok ,"fontosabbak a gazdasági szempontoknál, még utolsó­­kísérletet tettünk, hogy politikai tekintetben is elhá­­­­rítsunk magunkról minden gyanút Ezek az ajánlatok nekünk nehezünkre estek, mert a versaillesi diktátum nem az az igazságos béke, amelyet nekünk megígér­tek. Mindamellett becsületes szándékkal tettük meg ajánlatainkat. Hogy Franciaország ajánlatainkat visszautasította, ,ez mit sem változtatott politikánk helyességén. Sőt­­ hozzájárult ahhoz, hogy nemzetünket szilárd egységgé­­tömörítse és igazságunkat az egész világ előtt be­­­­bizonyítsa. Mit akar Franciaország?­­ Mit akar Franciaország? Hét héttel ezelőtt kije­lentettem ezen a helyen, hogy a francia politika régi célját, Németország elpusztítását akarja megvalósí­tani. Ismételten hivatkozom Dariac titkos emlékira­taira, amelyek leplezetlenül ,Németország feldarabo­lását tűzik ki célul; hivatkozom továbbá arra, hogy elsősorban a rajnai tartományt akarja elszakítani Németországtól. Ha ez Franciaországnak sikerülne — benső meggyőződésünk, hogy nem sikerülhet —, ez nem jelentené Franciaország boldogságát és bé­kéjét, hanem egész Európa szerencsétlenségét. " Ha egyengetni fogják előttünk azt az utat, amely nekünk, mint egyenrangú félnek, lehetővé teszi a nyílt tárgyalást, a kormány rátér erre az útra. A kor­mány nem fog aláírásával ellátni olyan egyezséget, amelyet nem tud megtartani. Ha azonban Franciaország Németország megsem­misítését akarja, Németország ennek a tervnek a leg­nagyobb elszántsággal ellen fog szegülni. A birodalmi kancellár a Ház viharos tetszése közt köszönetet mondott a birodalom nevében a ruhr­­vidéki lakosságnak kitartásáért és beszédét így fe­jezte be: A világ pedig hallgat . . . Kevés volt talán még a halálos áldozati Most sem appellálok a külföldre. Csak annyit állapítok meg, hogy itt az óra, amelyet a külföld a gyűlölet és az erőszak kiirtásával a világtörténet nagy órájává avathat. Egyedül állunk mi tehát, csak saját nemzetünkre appellálunk, hogy tartsa fenn az egyetértést, óvakodjék a csalfa opti­mizmustól és nagyhangú kijelentésektől, nehogy ebben a harcban vereséget szenvedjünk, mert akkor örökre megszűnnék a német köztársaság önállósága, a német nemzet szabadsága és minden nemzeti vív­mánya. Most a német nemzet szabadságáért harco­lunk, de azért is, hogy az egyenjogú nemzetek be­csületes szövetsége lépjen a katonai diktatúrák he­lyére. Mi az igazságért és a humanizmusért harco­lunk! (Viharos tetszés és taps az egész teremben és a karzatokon.) Loebe elnök indítványára este hétkor a vitát szerda délután egy órára halasztották. HÍREK u­jabb lisztpanama ! (A Világ tudósítójától.) Még élénk emlékezetében­­van a közönségnek az a nagyszabású lisztpanama, amelynek piszkos hullámai a bű­npörbe kevert tiszt-­­ viselők egész légióját elborították s még alig zárul­­­­tak le ennek a nagystílű csalásnak az aktái, máris­­ újabb lisztbotrány foglalkoztatja a budapesti rendőr­séget. Ezúttal Erzsébetfalván, Kispesten és több pest­­környéki községben hoztak forgalomba hatósági lisztet, amely köztisztviselők ellátására volt kiutalva.­­"Erről a legújabb lisztpanamáról a rendőrséget bizal­­­­mas után értesítették s a nyomozást a kispesti és­­ erzsébetfalvai rendőrség indította meg. A nyomozás megállapította, hogy a kispesti és erzsébetfalvai liszt­hivatalban működő tisztviselők lisztjegyeket adnak el az ügynököknek, akik a jegyeken lisztet vásárol­nak s azt kilogrammonként 21 koronás egységárban­­ adják tovább a pékeknek és magánosoknak. A pestvidéki rendőrség nyomozásának eredmé­nyét közölte a budapesti főkapitánysággal, amely az­­adatok alapján konstatálta, hogy a kispesti és er­­­­zsébetfalvai liszthivatal embereinek kezéhez a Pest­­­ környéki Közellátási Liszthivatalból juttatják el a­­ jegyeket. A detektívek a hivatal Baross-téri helyisé­geiben házkutatást'ta­rtotttak"'"'a'melynek "'alapján a gyanú az ott alkalmazott két főtisztviselő ellen irá­­­­nyult. A főtisztviselők a közalkalmazottak részére a fenntartott lisztmennyiségekre jogosító utalványokat Wertheim-szekrényekben tartották és a szekrények egyes rekeszeiben rejtették el a lisztjegyek egy részét, amelyeket időről-időre a szolgák útján küldtek ki­­ Erzsébetfalvára és Kispestre. Itt a jegyeket ügynö­kök útján bocsátották áruba. Miután a detektívek a bűnügyre vonatkozólag kellő­­ bizonyítékokat szolgáltattak, a főkapitányságon ma délután 12 embert állítottak elő, köztük a főhivatal két tisztviselőjét és a kispesti és erzsébetfalvai liszt­­,­hivatal három alkalmazottját, akiket előzetes letar­­t­­óztatásba helyeztek. A nyomozást tovább folytatják s most az orgazdákra és ügynökökre kerül a sor,­­ akik a pestkörnyéki községeket az ellátatlanok liszt­jével hónapok óta valósággal elárasztották. — Előadás a Cobden-Szövetségben. A Gobden­ Szövetség legközelebbi felolvasó-ülése március 11-én, pénteken este fél hét órakor tesz a Kereskedelmi és Iparkamara (V., Szemere­ utca 6.) dísztermében. Ez alkalommal Vágó József, a Pester Lloyd közgazdasági­­szerkesztője, tart előadást Drágaság, infláció, kivitel címen. — A Közmunkatanács megszüntetése. A középí­­tési bizottság ma délután folytatta a Közmunkatanács megszüntetésére irányuló tanácsi előterjesztés tárgya­lását A tanácsi javaslat városrendező tanácsot kon­­templál hatósági jogkör nélkül. A bizottság kimon­dotta, hogy a városrendező tanács véleményező testü­let lesz, amelynek hatósági jogköre csak az utcák el­nevezésére szorítkozik. A Közmunkatanács személyze­téből fele a fővároshoz kerül, másik felét a belügy­miniszter hajlandó átvenni. Ezután a pénzalapot osz­tották fel, még­pedig olyan módon, hogy a főváros megkapja a városrendezés céljaira megszerzett, de beépítésre ez idő szerint alkalmatlan ingatlanokat, to­vábbá azokat, amelyek az 1922. év szeptember elseje előtt jóváhagyott szabályozási tervek által érintettek, azután a Margitszigetet és az Atilla-körúti telkeket. A Margitsziget fejében a főv­áros más területet enged át növénykert céljaira. Az állam a beépítésre alkal­mas ingatlanokat, a Döbrentei­ téri székházat, az ér­tékpapírokat és a pénzkészletet kapja. Hosszabb vita volt a városrendezési tanács körül. Megállapodtak abban, hogy a tanács tagjai, a főpolgármester elnök­lete alatt a polgármester, a műszaki ügyeket irányító alpolgármester, négy , műszaki tanácsnok, egy külső szakember és ugyanilyen számban a kormány szak­emberei. — Párisi történet. A Com­pedia írja ezt a kedves történetet: A Quo Vadisi-t játszották a napokban a párisi Operában. Az egyik új gazdag kérdi a másiktól: — Körnés, hogy kell kiejteni ezt a címet? 1$sí$ íngga." ög®, vgja indái lecsyeiül — Mussolini huszonnégy szenátora. .Amikor Mus­solini lett az olasz miniszterelnök, első beszédében tudvalevőleg éles harcot hirdetett a parlamentarizmus ellen. Azóta azonban az történt, hogy a parlament többsége nem ment ellenzékbe a fascista kormánnyal szemben, Mussolini tehát megbocsátott az olasz kép­viselőháznak és nem oszlatta fel. Úgy látszik, Musso­lini felfogása megváltozott a szenátusról is, amennyi­ben ma huszonnégy új szenátort nevezett ki az olasz király a miniszterelnök előterjesztésére, ami azt je­lenti, hogy most már a szenátusba is bevonultak az első fascisták. Meg kell állapítani, hogy Mussolini hí­vei mellett több ismert olasz írót és tudóst is kinevez­tetett a szenátus tagjává, többek között Corrado Ricci-t, a híres esztétikust, Paretot, a kiváló szocioló­gust és az agg Ferdinando Martint-t, aki a legismer­tebb olasz írók és hírlapírók közül való. — József királyi herceg részvétét fejezte ki Zer­kovitz Emil özvegyének. Zerkovitz Emil miniszteri ta­nácsos tragikus elhunyta alkalmából a társadalom széles rétegeiben megkapóan nyilatkozott meg a rész­vét a gyászsújtotta család iránt. Most József királyi herceg is csatlakozott a kondoleálók sorához. Megbí­zásából szárnysegéde, Álgya tábornok a következő részvétsorokat intézte az elhunyt özvegyéhez : Méltó-­ ságos asszonyt József királyi herceg tábornagy ur ő kir. fensége mély megilletődéssel értesült a méltó­ságodat férje váratlan és tragikus elhunytéval ért sú­lyos csapásról, s megbízni méltóztatott, hogy ezen igazán szomorú alkalomból méltóságodnak ő kir. fen­sége legmelegebb részvétét tolmácsoljam, azon hozzá­­füzéssel, hogy ő kir. fensége az immár Istenben bol­dogult sokoldalú érdemeinek emlékét kegyelettel fogja megőrizni. Amidőn ennek a szomorú kötelessé­gemnek eleget tenni bátor vagyok, kérem, fogadja méltóságos asszony­ legőszintébb tiszteletem nyilvá­nítását, mellyel vagyok készséges hive: Álgya tá­bornok. — A Kisfaludy-Társaság választásához. A Ma­gyar Kultúra, amelynek Bangha Béla a főszerkesz­tője, írja : A Kisfaludy-Társaság Ravasz László kál­vinista főprédikátort beválasztotta tagjai közé „szó­noki érdemei miatt“, mint a napilapok írták. Tudo­mányos és irodalmi társaságaink csendes és céltuda­tos elprotestantizálásának egyik újabb jele ez. A szó­noki érdemek elbírálása meglehetősen alanyi alapon szokott történni s igy a Társaság elsáncolhatja ma­gát — mint rendesen történni szokott — amögött a védekezés mögött, hogy nem a protestáns propagan­distát, hanem a szónokművészt akarta megbecsülni Ravasz Lászlóban. A mi meggyőződésünk mégis az, hogy ha Ravasz nem a protestantizmus egyik vezére, sohasem jutott volna részéül ez a megtiszteltetés. Mert akkor ugyanazon címen harminc vagy negy­ven katolikus falusi káplán is rég bejutott volna a társaságba, nem is szólva a katolikus egyházi szónok­­művészeinek országos nevű díszeiről. Jellemző: Buttykay, Bangha, Vass, Wolkenberg, Glattfelder, Boros Alán beválasztására senki sem gondol a Kis­­faludy-Társaságban, míg Ravaszt sietnek bevenni. — Földmérők és mérnökök. Az állami földmé­réshez a kormány 292 új mérnököt alkalmaz, a mi­nisztertanács legalább is erre hatalmazta fel a pénz­ügyminisztert. Ugyanakkor, amikor ezt az elhatáro­zást nyilvánosságra hozzák, Kállay Tibor pénzügy­­miniszter arról nyilatkozik, hogy a tisztviselők létszá­mát húsz százalékkal csökkenteni fogják. Nagyon jól tudjuk, hogy az állam gépezete nagyon bonyolult gé­pezet, itt is van egy csavarja, ott is van egy csavarja, de azért ezeknek az újabb földmérői állásoknak kreá­lása felvetteti azt a megoldást, hogy nem lehetne-e a 292 mérnököt a földméréshez egészen egyszerűen a mostani állami tisztviselői karból kivezényelni. Az ál­lam ugyanis valószínűleg a mérnökök közü­l is el akar bocsátani húsz százalékot, sokkal egyszerűbb dolog volna tehát, ha a B. listára helyezések és elbocsátások helyett egészen röviden felszólítanák az állami mér­nököket, hogy lépjenek át a földmérő testülethez. Egyszerűbb volna, 54 millió kiadást lehetne megtaka­rítani, egy sereg ember nyughatatlanságát lehetne megszüntetni, fölösleges végkielégítéseket nem kellene kifizetni, csupán az kellene, hogy az, aki a pénzügy­minisztériumban szervezi a földmérőket, beszéljen a pénzügyminisztériumban azzal a másikkal, akki elbib­­csátja a fártü egy­ó- t "­­ amely napok óta Varsóban ülésezik, Dionisius volhy­­niai érseket választotta a meggyilkolt metropolita utódává. — Várady Antal temetése. A tragikus körülmé­nyek közt­ elhunyt Várady Antal temetése csütörtök délután négy órakor lesz a Kerepesi-úti temetőben. A holttestet a temető halottasházában ravatalozzák fel, a ravatalnál a Kisfaludy Társaság részéről Berzeviczy Albert, a Petőfi Társaság részéről Pekár Gyula, a Nemzeti Színház részéről pedig Hevesi Sándor dr. igazgató mondanak búcsúztatót. Az V. kerületi Markó­­utcai főreáliskola volt iskolatársai szövetsége kéri azo­kat a tagtársait, akik Várady Antal tanítványai vol­tak, hogy a temetésen jelenjenek meg. — Félbemaradt az aradi nőegyleti bál. Az aradi izraelita nőegylet, az ilyen egyletek szokása szerint, sok-sok esztendő óta minden évben nagy bált rendez. Hajdan ez nyilván csak a mulatság céljait szolgálta, ma a mulatságon kívül talán az összetartozandóság érzésének ápolására is szolgál minden ilyen össze­jövetel ott, ameddig az újdonsült román hatóságok uralma tart. A mulatság mindenesetre jó jogcím erre, mert még a legéberebb rendőrprefektus és a sziguranciának legszigorúbb tisztviselője sem tagad­hatja meg azt az ártatlan jogot, hogy az emberek farsang idején hálózzanak. Így történt az idei izrae­lita nőegyleti bállal is Aradon, amelynek akadályta­lanul megadták az engedélyt nemcsak a bál megtar­tására, hanem a reggel hét óráig tartó zárórára is. Az idén azonban a bál mégsem zajlott le simán és zavartalanul, mert fél kettő táján megjelent­­ egy rendőrségi tisztviselő és írott parancsot hozott, amely visszavonta a reggeli hét óráig kiadott engedélyt és kényszerítette a publikumot, hogy éjjel két órakor befejezzék a mulatságot. A közönség természetesen nagy felháborodással oszlott szét és keresték magya­rázatát ennek az érthetetlen és bántó intézkedésnek. Aradiak elbeszélése szerint ennek a hirtelen vissza­vont engedélynek van előzménye, amely ugyan ezt a hatósági intézkedést semmivel sem teszi érthetőbbé, de jellemző fényt vet a román hatóságok felfogására. A bálon a meghívott vendégek közt jelen volt a ro­mán rendőrprefektus és a szigurancia vezetője is és megjelent éjfél után az Aradon tanácskozó határ­­­kiigazító bizottság egyik magyar tisztje is, a nemzeti hadsereg egy őrnagya, akit szintén meghívtak. A ma­gyar vendéget a bál főrendezője mutatta be a két ro­mán tisztviselőnek, akik közvetlenül e bemutatás után hirtelen és feltűnő módon eltávoztak a bálról és kevéssel utóbb elküldték a bált beszüntető paran­csukat. Így magyarázzák Aradon ezt a furcsa esetet, amely jellemző fényt vet Arad új uraira, akik csak addig szeretnek mulatni, amíg biztonságukat és nyu­galmukat nem zavarja semmi. Egy magyar tiszt, még ha diplomáciai küldetésben jár is, és ha csak meg­hívott és mulató vendége is egy bálnak, több, mint amennyit idegeik elbírnak. — Nyári Józsi, a kitűnő cigányprímás svájci út­járól visszatérve, ma mutatkozott be a budapesti kö­zönségnek a Kör-kávéházban. A publikumot úgy kla­rinét-szólójával, mint hige.djijáték,á.val valósággal el- Az Avanti évtizedek óta az olasz szociáldemokrata párt hivatalos lapja. Pár hónappal ezelőtt, miként ismeretes, a párt kebelében válság tört ki és ennek a válságnak során háromfelé szakadt az olasz szocializmus: a mérsékel­tek, a kiegyenlítők és a massimalisták pártjára, mi­után a kommunisták már két esztendővel ezelőtt külön szervezetet alakítottak. Az Avanti a massimalisták hi­vatalos lapja maradt, de a kiegyenlítők is jogot for­máltak a laphoz, mert a pártból még nem léptek ki, csak Taratiék hagyták ott a régi szervezetet. Az Avanti főszerkesztője Serrati képviselő volt, aki lap­jában szélsőleg hangoztatta a massimatista­ elveket és harciasan támadta a mérsékeltebb szocialista irányza­tokat. Vele szemben Pietro Nenni, a lap tényleges szerkesztője, a mérsékelt politikának híve és így tör­tént azután, hogy az Avanti hasábjain ellentétes irá­nyú politikai cikkek láttak napvilágot. Serrati, aki a párt megbízásából a lap főszerkesztője és igazgatója volt, végre megunta ezt az ellentétet és egy szép na­pon rögtöni hatállyal elbocsátotta Pietro Nennit. Erre az elbocsátásra válaszul az újság munkatársainak többsége kijelentette, hogy Nenni pártján áll, bevonult a lap épületébe és nem volt hajlandó átadni helyeit Serrati híveinek. Miközben ez a harc folyt, az olasz kormány tudomást szerzett arról, hogy Serrati állító­lag az orosz kormányhoz fordult, hogy védelmezze meg az olasz massimalistákat, akiket a fascisták sze­rint ők üldöznek. Mussolini erre a hírre elrendelte Serrati letartóztatását és a v elfogatás éppen azon a napon történt, amikor Nenni és Serrati között a harc legjobban dúlt. Karabinierik jelentek meg a szer­kesztőségben és magukkal vitték Serratit, amire azután Nenni nekiült és fulmináns cikkeit irt a letartóztatot­tak védelmében a lapba, másnap délutánra pedig ér­tekezletet hívott össze a milánói kommunisták és mas­simalisták vezetőiből, hogy állást foglaljanak a fő­szerkesztő börtönbevetése ellen. A karabinierik erről az akcióról is tudomást szereztek, amire a következő nap délutánján újból megjelentek a lap szerkesztősé­gében és most már letartóztatták Nennit is tizenegy társával együtt. Közben Voroszki, a moszkvai kor­mány római követe megjelent Mussolininál és kijelen­tette, hogy a Serrati ellen hangoztatott vádak nem igazak, mert az olasz massimalisták nem fordultak védelemért a moszkvai kormányhoz, annál kevésbbé, mert a szovjetnek esze ágában sincs beleavatkozni bár­mely országnak belső ügyeibe. Erre a kijelentésre az­után Serratit és a tizenegy kommunistát s massima­­listát szabadon bocsátották, úgy hogy most már csak Pietro Nenni ül börtönben, akit Serrati azért csapott el, mert a mérséklet politikáját hirdette és akit nem igazol se Voroszki, se Serrati és aki ennélfogva most már tényleg nem szerkeszti az Avantit, amivel a bé­kesség kérdése némileg megoldódott az olasz szocia­lista lap válságában. Az ortodox zsinat.

Next