Világ, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-27 / 118. szám

Vasárnap A könyv Irta: Pásztor Árpád Régen nem jártam már, Budán a könyvesboltomban. Nem árulom el, hogy merre, hol, de a zegzugos Buda egy kis uccájában volt egy könyvesbolt, ahová néha-néha, esztendőnként egyszer-kétszer járogatni szoktam. A könyvkereskedő nem volt amolyan divatos ember, az új kiadványokat nem lehetett megtalálni üzleteiben, nem versengett az előkelő városi kirakatokkal, de Tabánból, a Várból, a Krisztinából öregasszonyok, gyerekek hozogattak néha a pultjára szép régi könyveket. s" Érdemes volt el-elnézegetni hozzá. Szikár, sovány, őszesen szökés agglegény volt az én könyvkereskedő barátom. Kis boltjának üvegajtaja csengett, ha kinyitották, a csengőt még talán a török hódoltság korából felejtették ott, a boltív adott egy pár puhafa polc és azon össze-vissza dobálva csönyvek. Mindenféle régi, szép, lim-lom könyvek. Az ajtó nagyritkán csengett, jött egy-két vevő, — hoztak vagy vittek, de az üzlet valahogy döcögött s ha megkérdeztem az őszesenszökés aszkétát, aki egyedül üldögélt és olvasgatott boltjában: „Na, mi újság, öreg?" — rámnézett komoly, de mégis gyermekiesen derűs szemével s csak annyit felelt: „Kultúrát csinálok." Büszke, szép szó, illett a komoly, régi hangulathoz, illett a szúette polcokhoz, illett az árnyvető,módon boltívhez. I — Nem kell nekem divatcikk, uram! — fejtegette szeretetteljesen. —■ Én nem futok a rohanó idővel, megvannak az én szép régi könyveim, az én kedves régi vevőim, mint ön is, uram — tette hozzá tapintatosan —, élek, éldegélek, nekem nem kell több . . . Kultúrát csinálok ! Így hagytam el vagy két év előtt " Két év alatt, mint önök is tudják, nagyonmegcibált minket az élet vagy, hogy tudományosabb nevet adjak neki — a világtörténelem. Közgazdasági problémákat igyekszik megoldani a legszimplább háziasszony is és kezdünk leszállani a lóról, melyet büszke napjainkban kultúrának neveztünk... Étel, ruha, színház, hangverseny, utazás, könyv,, mind kevesebb, kifogy, mint a beteg ember pulzusa, az uccasöprők és más közüzemű munkások mindgyakorabban sztrájkolnak, ami azt jelenti, hogy a piszok egyre több és a tisztaság egyre kevesebb .s Az egyre szűkülő napokban szépen visszahúzódtam hát lakásomba, s tétlenül bámultam a levegőt ! Dolgozni ? .. . Munka?...Minek?... Kinek?... Miért?... Elzúg mellettem egy autó... Ismerem, aki benne ül... Száz Ganzot vett tízezerért és tartotta... Most autó röpíti és nevét tisztelettel említi a hír... Közismert férfi.. . Nem dolgozott, de élt ! Ma a villamoson két bíró beszélgetését hallgattam .. . — Hányadik tanácsban vagy te ? — kérdezi ha egyik. — A nyolcadikban... Rengeteg a dolgom... Nem érek rá semmire ... A ruhájuk kopott, kifordított, a gomblyukak, a felső zsebnyilás bevarrva, a cipősarok félretaposva ... Szegény bíró !... Nem élt, de dolgozott ! ... Tizennyolc éves fiúk milliókat forgatnak meg, és itt felejtett öregek szédülten, támolyogva járnak ebben a világban. Hova mehetnék egy kis nyugalom után? Merre? És eszembe jut Buda, az én könyvkereskedő barátom. Hozzá megyek ... Mit csinál? Kultúrát csinál! Felülök a villamosra, a Margit körúton leszállok, átvágok egy-két görbe utcán a hegy alatt... Itt a régi ház... De megállok, zavarodottan, tétován nézek... Ejnye! rossz helyre jöttem... Nem hiába, hogy két éve nem voltam itt... Visszamegyek ... No, most itt vagyok megint a vörös márványköves kútnál, többé nem téveszthetem el... Megint az előbbi útvesztőbe jutok ... Mégse lehet étredés... A címtábla a régi, de az ablakban, az úgynevezett kirakatban nincsenek könyvek... A középen fehér tál, benne vidám sertésorrja, a sarokban hónapos retek kacérkodik fehéren és pirosan, egy fatálban töpörtyű mosolyog, talán még meleg is,-.megcsap kenyérkívánó illata... Hova lett az én könyvesboltom? Benyomom a könnyűjárású üvegajtót, csak csenget ma is, és nem a pult elött, de a pult mögött, az én régi barátom fogad. A kereskedő, aki a pult előtt üldögél, jó barát, aki a pult mögött foglalatoskodik, az az üzlet embere! ... Ránézek ... Ó, csakugyan ő az?... Az arca rózsás, és zsírosra hízott, a baja, mint a serle, fehér kabát van rajta és derekán felvetett, övbe dugott kötény ... — Ember? Mit csinál? — kérdem ámúlva. — Naccságos úr, — neveti (Ezt még sohasem mondta nekem. De megvethet!) — kultúrát nem csinálok ... — De hát a könyvek, a régi, szép könyvek— — Ameddig tartott, belepakkoltam ... — De hát hogy történt, mint történt? Mesélje el? ‘ ' ' ' Is . — Hát az úgy volt, hogy sehogy se ment... Nem kellett a könyv a kutyának se... Hét számra nem szólalt mag a csengő . . . Egyedül ültem . . . ültem és olvastam a raktáramat . . . Mind többet olvastam és mindkevesebbet ettem . . Végre aztán eszembe jutott, hogy van nekem Szálkán egy jó komám . . . Nem hallottam róla már évek óta ... A gyomrom juttatta eszembe . * 4 Csak úgy . 4 * hátha sikerül . . . írtam neki Szálkára . . . És három nap múlva kapok egy kosár hazait . . . Disznótorra ért oda a levelem*. . . Szalonna, kolbász, egy kis hájacska, miegymás, disznósajtocska . . . Istenem ! . . . Istenem ! . . . mennyi sok drága kincs. Hová tegyem, hogy tönkre ne menjen? Ennek a sok könyvnek a dohos levegője elveszi az izét, legjobb, ha kiteszem a kirakatba . . . Hát kitettem . . . Egy csomó könyvet le kellett szednem . . . Kicsit sajnáltam is . . . de mégis . . . muszájt! . . . A hurka, a kolbász a középre került... Alig, hogy megvagyok, csenget az ajtó, belép egy hölgy . . . — De szép a májas murkája! — mondja. •— Adjon vagy egy kilót . . . — Nem eladó, nagyságos asszonyom! —, feleltem neki. — Saját használatra való . . . — No . . . ugyan . . . hát hogyne volna eladó! — okoskodott — Megfizetem én . , Ha hazai éppen! . . . A hentesnél háromszázhatvan ... Adok érte négyszázat . . . (Ez persze jó régen volt . . . legalább öt hónapja! — tette hozzá magyarázó hangon.) — És a nagysága csak nem ment le a nyakamról .. Soha könyvvásárra még nem beszélt rá, hogy adjam drágábban a könyvet... Csak úgy találomra levágtam egy kilót gondolva, hogy marad nekem még elég... öt perc múlva újra cseng az ajtó . . . Nem tudtam lerázni őket... De még a pénz is. . . Hónapok alatt nem láttam annyi pénzt, miint aznap délután... Estére üres lett a kirakat . . . Vendéglőbe mentem, jó megvacsoráltam, ittam két spriecert és hazamentem . . . Nyugtalanéjszakám következett . . . Sok mindentől búcsúztam el . « Főképpen a kultúrától . . . Nehezen ment, naccságos úr, nem mondom ... De az a délután nagy iskola volt. . Reggel ki se nyitottam, Szálkára utaztam s két nagy kosárral jöttem vissza'... Igen, így kezdődött... — És könyv — kérdeztem búsan.— Mondja, könyv már nincs több az üzletben? . . . — Könyv? — felelte szánakozó megvetés-' sel ! én olyat többé nem árulok. Rasin merénylőjének szökési kísérlete Loupal, Rasin dr. merénylője, mint Prágából jelentik, ma délelőtt, amikor a vizsgálóbíró elé vezették, egy őrizetlen pillanatban, rendes polgári ruhában, amelynek viselésére mint vizsgálati fogolynak joga volt, sapkával fején kisurrant a szobából. Eltávozását csak öt perc múlva vették észre s csak a véletlennek köszönhető, hogy amikor a kapun ki akart menni, fölismerték és elfogták. A kereszténypárt megint adót emel A keresztény községi párt adóatlétái a főváros mai rendkívüli közgyűlésének keretében emelőgyakorlatokat tartottak. Ezúttal mindössze csak tíz százalékkal emelték fel a villamosutazás árát és ezt a tízszázalékos emelést közlekedési adónak keresztelték el. Egyúttal felemelték a villamos áramfogyasztás árát is tíz százalékkal. Dicséretükre legyen mondva, a nagy emelésnél egy arcizmuk sem rándult meg. Hogy azonban azok a választók, akiket Wolffék tévedésből még benn hagytak a választók listájában, mit fognak szólani ezekhez a gyakori adóemelésekhez, az is ki fog derülni nemsokára. Nagyon érdekes volt az egyik kereszténypárti szónok ama kijelentése, hogy a központi választmány nem hajlandó a választói névjegyzékben régebben elkövetett csalásokat igazolni. Arról azonban nem szólott a tisztelt szónok, hogy a központi választmány hajlandó-e igazolni az újabban elkövetett csalásokat? Az adóemelő közgyűlésen különben a polgármester elnökölt, aki, mint a tapasztalat is bizonyítja, meglepő bölcsességgel kormányozza ezt a szerencsétlen fővárost. A közgyűlés különben így folyt le : A mára egybehívott folytatólagos rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya a közlekedési adó ügye volt. Az általános vitában úgy a jobb-, mint a baloldalról egy-egy szónok vett részt. A baloldali szónok az előterjesztést nem tartotta reálisnak. Szerinte az előterjesztés viteldíjemelésnél nem egyéb. Éppen azért nem fogadja el az előterjesztést. A jobboldali szónok az ellenzék egy részének távolmaradására célozva, kijelentette, hogy abban azsetben, ha a névjegyzékek kiigazításánál hibák történtek , a központi választmány reparálni fogja a hibákat. A választmány azonban nem hajlandó a régebben elkövetett csalások nagy tömegét igazolni. Az előterjesztést különben elfogadta. Ezután, a név szerinti szavazás következett, melynél az ellenzék jelenlevő két tagja kivonult a teremből, úgy, hogy a csonka közgyűlés a javaslatot nyolcvanöt szóval egyhangúlag úgy, általánosságban, mint részleteiben elfogadta. VILÁG 3215 millióval emelkedett az államjegyforgalom A jegyintézetnek május harmadik hetéről közzétett kimutatása az államjegyforgalom 3235 millió koronás emelkedéséről számol be és ezt a tételt aránylag mérsékeltnek kell mondani, az emelkedés két hónap óta megszokott tempójához képest. Az államjegyforgalom teljes összege ezzel 111,6 milliárdra emelkedett, tehát a deflacionista irány feladása óta lejátszódott két hónap szaporulata meghaladja a 33 milliárdot. A legfontosabb adata a jegyintézeti kimutatásnak az,, amely szerint a kincstár a múlt héten teljes 3 milliárd előleget vett igénybe a fegyintézetnél. Előbb heti egy milliárd, majd heti2 milliárd volt a pénzügyminiszter szokásossá vált előlege és csak egy alkalommal fordult elő kivételesen a 2,4 milliárdos tétel, tehát most a három milliárd újabb bizonyíték arra, hogy a külföldi kölcsönre sürgős szükség lett volna a deficit leküzdése végett is. A leszámítolt váltók értéke mindössze 1,06 milliárddal emelkedett, viszont szokatlanul magas tétel az egyéb tartozások emelkedése, amely ezúttal 3767 millió, tehát a Devizaközpont szokatlanul sok külföldi fizetési eszközt adott el fenmaradt készleteiből. A külföldi kölcsön ügyében bekövetkezett kedvezőtlen fordulat idáig nem érintette a korona árfolyamát, hiszen a budapesti kifizetés mindössze egnyolcad centime-mal esett vissza 10.50 centime-ről 10.375 centime-ra, a korona berlini paritása pedig megjavult a mai napon. A reggeli 1,02 centime-os megnyitás után egy centime-ig hanyatlott vissza a százmárkás árfolyamú Zürichben, viszont a budapesti kifizetés 10 márka 30 pfennigről 10 márka 75 pfennigre emelkedett Berlinben, tehát az egy centime-os márkakurzus alapján számítva is Berlinben 10.75 centime-ra értékelték ma a százkoronást, míg tegnap csak 10.53 centime volt a berlini paritás. A Pester Lloyd ma esti számában Vágó József,összeállítja a drágulási indexet május elsejétől május huszonötödikéig és arra az eredményre jut, hogy most a békeárak kilencszázharmincnégyszeresénél tartunk, míg május elsejével még csak a békeárak nyolcszázharmincnégyszereséhez,, értünk, el. ,r A május elsejétől idái eltelt hetek tehát a békeárak százszorosával drágították meg az életet és ennek jelentőségét talán az világítja meg, hogy alig egy éve, 1922 májusában még csak a békeárak száztízszeresénél tartott Magyarország. A drágasági hullám továbbgördülésenincsen összefüggésben a korona zürichi árfolyamával, hiszen a májusi 10,25 centinme-os árfolyammal kezdte meg a korona, a mai árfolyam pedig 10.375 centimé. Sőt március huszonharmadikán lesülyedt már a mai színvonaláig a korona és ennek ellenére április elsejétől május huszonötödikéig a békeárak hatszázhatvanszorosáról kilencszázharmincnégyszeresére szökött fel a drágasági index, tehát kerek negyven százalékkal, közel másfélszeresére drágult az élete aranykoronákban. A Deviazközpont ma 118.900 koronában szabja meg a Napóleon árfolyamát , és ezen az alapon arra az eredményre kell jutni, hogy egy aranykorona 905 papírkoronának ■felel meg, és ezzel szemben ma Magyarország területén 934 papírkorona fedi egy békekorona vásárlóerejét, tehát az aranyparitás küszöbén vagyunk és már csak egy elhanyagolhatóan csekély rész választja el Magyarországot a teljes aranyparitástól, az árak tekintetében. A tavasz kezdetén még jóval több, mint 30 százalékkal maradtak el a magyar árak az aranyparitás mögött, és most az előbbi fölállított számítás szerint, az aranyparitás 98—99 százalékáig jutottak el. Akármilyen súlyos, és hátrányos is ez az eltolódás, nem szabad elfelejteni azt, hogy az aranyparitás elérése csak egy állomás azon az útért, amely a világpiaci paritás felé vezet. Hiszen az aranyparitás csak a békeévek aranykoronás árainak mai papírkoronákra átszámítása, míg a jó valutájú országokban az élet ára aranyban számítva is a békeszínvonalnak közel másfélszeresét teszi. Innen nézve tehát még ma is olcsóság van Magyarországon, noha a búza métermázsájának 28.000 koronás ára már erősen túlszárnyalta az aranyparitást, és a világpiaci"paritás"küszöbén járt. N S 11 13 K «■——■mamme—gfl. fr *■»«·>* — Az állami ellenőr. Dél tájban két kifáradt, izzadt ember találkák az egyik belvárosi sörcsarnokban. A fejük megbúvik az öblös korsó mögött és csak amikor lehiggasztották szomjukat, ismernek rá egymásra. Mind a kettő jónevű belvárosi szabómester, dolgaik után loholtak egész délelőtt és most öt percre megpihennek. — Ma megint reggel nyolctól mostanáig vallattak forgalmiadó-ügyben — panaszkodik az egyik. — Egy hét óta mindennap. Azt sem tudom, mi van az üzletemben. Elvitték a könyveimet és vallatnak, mintha vizsgálóbíró előtt áliónét. Szerencsére semmit sem találnak ellenem, de megölik az embert ezzel a macerával. — No, engem még nem bántottak — jegyzi meg a másik. — Ha engem macerálni akarnak, úgy itthagyom ezt az országot, mintha sohase lettem volna itt. Megélek én Párizsban is, éltem én már Párizsban is. Járni jártak nálam is ellenőrök, de pár óra hosszat bogarásztak a könyvekben, egyszer kisütöttek három koronát az állam kárára, egyszer százat az én javamra. Aztán elmentek. — Persze, mert magánál még nem járt az állami ellenőr. Annak hiába adja oda a könyveket, az állami ellenőr kérdez és fejből kell felelni. Ha nem tud felelni, az gyanús, akkor elviszik a könyveket és macerálják az embert hetekig. Elmondja azután, hogy az „állami" ellenőr (a forgalmi adót tudvalevőleg a főváros szedi be és munkája fejében percentuális részesedése van) meg volt botránkozva, hogy bizonyos idő előtt egy öltöny fazonjáért ötezer koronát számított, amikor ezért a Belvárosban általánosságban hétezret fizettek. — Tessék elhinni, már olcsón sem szabad dolgozni. Ha az ember olcsóbb, mint a többi, akkor kérdőre vonják, hogy meri ezt tenni. A szolid cégnél adócsalást szimatolnak, hát hogyan az ördögben képzelik akkor az urak a konkurrenciát, a szabadversenyt, ha nekem nem szabad olcsóbban megvarrni a ruhát, mert ha megteszem, elviszi a könyveimet az állami ellenőr és adócsalásért üldöznek? Hát ha én egy barátomnak ingyen akarom megvarrni a ruháját, akkor is adócsaló vagyok? Tessék elhinni, borzasztó ez a dolog. Most sorra járják a vevőimet és azoktól tudaskolják, hogy tényleg annyit fizettek-e, mint amennyi a könyveimben áll? Tönkreteszik az embert Mit gondolnak most az én vevőim, hát bejön még valaki az én üzletembe? Hogy a panaszban mennyi a jogos elkeseredés és mennyi a fantázia, természetesen nehéz megállapítani. Egy azonban bizonyos és ez az, hogy az állami ellenőr úr, aki az iparost amiatt vonja kérdőre, hogy miért dolgozik olcsón, nagyon rossz szolgálatot tesz a fogyasztó- közönségnek. Mindenesetre igaza volt Hegedűs Lorántnak, amikor azt mondta, hogy Magyarország az adócsalások, az adóeltitkolások klasszikus hazája, de az adóellenőr uraknak sem szabad a túlbuzgalom lázában,és a jutalom reményében leckét adni az árdrágításból. — Százötven kisgazda jön Budapestre. Az Országos Töbötermelési Liga május 27-étg Pest megye Székházának dísztermében országos kongresszust tart, amelynek elnöke Földes Béla v. b. t. t. nyugalmazott miniszter. A kongresszus keretében Konkoly-Thege Gyula, Rohringer Nándor miniszteri tanácsosok és Steinacker Ferenc dr., a Közgazdasági Egyetem tanára tartanak előadásokat. A kongreszszuson bemutatják a téli gazdasági iskolák eredményét és emiatt százötven kisgazda, jelezte a kongresszuson való részvételét. — Nákó Sándor gróf meghalt. Nákó Sándor gróf, Fiume volt kormányzója, a Wiener Commercial-Bank elnöke 52 éves korában ma reggel Hungária-szállóbeli lakásán szívszélhűdés- ien elhunyt. Színes és gazdag életű arisztokrata volt, aki hajdanában élénk részt vett a főváros társadalmi életében. Fiumei kormányzóságának ideje alatt nagy fénnyel képviselte a magyar államot és gavalléros bőkezűségéről valósággal legendák keltek. Mielőtt a koalíciós kormány alatt Fiume kormányzói székébe került, a tátrai fürdők fölvirágoztatásáért folytatott agilis és áldozatkész propagandát. A háború alatt a Magyar Vöröskereszt Egyletnél szolgált, majd a kommün alatt Bécsben élt, ahol a Commercial Bank irányításában vett részt. A bánti ismert ügyének vizsgálatára érkezett nemrégiben a fővárosba. Tegnap reggel 1 26 órakor szívgörcsök lepték meg és rövid haláltusa után kiszenvedett. Tragikus hirtelenségű halálát régibb keletű cukorbaja idézte elő. Ravatalához ma megérkezett a felesége és haláláról sürgönyileg értesítették Bajorországban élő édesanyját és második házasságából született Erzsébet nevű leányát, aki anyjával együtt ma érkezett meg Budapestre. Sógora, Ádám Lajos, orvostanár, nővérének férje, szintén ma érkezett haza külföldről. Nákó Sándor gróf gazdag macedóniai családból származott, ősei 1780 körül költöztek Magyarországra, ahol a királyi kegy a nagyszentmiklósi uradalmat juttatta nekik. A grófi címet dédapja 1813-ban kapta. Nákó Sándor 1871-ben született Bécsben. Iskolai tanulmányainak elvégzése után a katonai pályára lépett, melyet 1893-ban mint honvédhuszártiszt hagyott el. 1906-ban alkotmánypárti programmal képviselővé választották, majd 1906-ban Fiume kormányzója lett, mely tisztségét 1909-ig viselte. Nákó Sándor grófot hétfőn délután 4 órakor temetik a Kerepesitemető halottasházából — NAGYVILÁG. A kelsterbachi lőszergyár felrobbant és a felhalmozott gránátkészlet a levegőbe repült. A nagy gyárépület teljesen rombadőlt. — Felrobbant egy világítóbomba a Geysir dán cirkálón. A haditengerészek közül ötvenhatan megsebesültek, köztük tizenhat matróz halálosan. — Nikolaj Nikolajevics nagyherceg marsallbotját egyik pétervári templomban befalazva megtalálták. A marsallbot értéke négymillió aranyrubel. A székesegyház főpapját a szovjet letartóztatta, mert a marsallbot elrejtésével őt gyanúsítják. — Schumacher: Lady Hamilton szerelme. Egy csodálatos asszony forró szerelmi regénye, Kultúra, Teréz körút 5. .1923 május 27. 0