Világ, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-27 / 118. szám

50 1923 május 27. — Alsós. Hárman valanak egy­ütt... A középen fehérnyakkendős civil úr, szájak­ban békebeli illatú pockos szivar. Jobbján mű­szaki ezredes kik angol pipával, előtte gyújtó­­szerszám, melyet feltűnően gyakorta használ. Baloldalon a tábornok ül, mellén elöl a vas­korona, a sor végén a német vaskereszt. Kis tő­rök csibukjával az asztalhoz támasztja a fejét, nagyokat bodorít a saját termelésű (száz pa­lánta 4000 korona) muskotályból és keveri a kártyát. Mind a két katona nyugdíjas és a civil úrral naponta űzik a játékot, melyet köznyel­­ven alsósnak hívnak. Az asztal másik végén földesurak statisztál­nak, mert kibiceknek nem lehet őket nevezni, lévén a maguk dolgával és nem a kártyával el­foglalva. Fél füllel azonban odaneszelnek, mert ott lehet néha némi mulatságos dolgokat hal­lani. A tábornok úr ugyanis mindenre tud ká­­denciát. Most is felvillanik a szeme, amikor szavalja: Keresztanyám mindig intett. Mondjam be már azt a kvintet. Tudomásul vétetik némi rezignációval. — Gyerünk — jegyzi meg az ezredes. Összedobják a kártyát és fizetnek. Mind a két partnertől három-három forintot kap a tá­bornok. Mert itt újra a forint járja, mióta az ezres csak egy békekoronát ér. Nem dacolás ez a pénzügyi helyzettel, csak éppen praktikus­­sági szempont: amióta húszból tíz lett a korona, a koronás egységből forint­egységet csináltak. A földesurak jót kacagnak a kádencián s az­után tovább beszélgetnek az arató­szerződések­ről, amelyek most aktuálisak, meg a pünkösd­vasárnapi fagyról, amely a kertben megcsípte a bab levelét és a laposokban a kukoricát is. A kártyásoknál derültség. Az ezredes, mint ■mindig, elhibázott valamit, s a tábornok éneklő hangon dorgálja: — Mikor tanulsz meg már, kérlek, kártyázni? Katonaember, bátor ember. Ezt így nem lehet. A földesurak meggyfaszipkát tanulmányoz­nak. A szopókáját átlyukasztották az egészséges vidéki fogak. — Nem veszek újat, nem kell. Mind rossz, ami új. Majd csak eltengődöm még ezzel addig ameddig, mert ez még mindig többet ér. A napszám hétszáz korona, vagy hatszáz meg egy deci pálinka. Azt mondják, egyre­­■ megy. Kicsit sokalják, de nem háboroghatnak soha, mert a tábornok valami jót mondott. Pe­dig ma nincs elemében, mert még nincs együtt a két tojás ára. Azt minden alkalommal meg kell nyerni. Se többet, se kevesebbet, forintjá­val ezt sem könnyű összeverekedni. Hej, ha egyszer egy pár csibe árát ki lehetne kalapálni ebből a játékból. Nem is kerül sokba. ., Tegnap egy asszony hozott egy pár rán­­'Inni valót. Hogy azt mondja, adjak érte, amit akarok. Hát mondom, békében úgy volt az, hogy egy pár csibe, vagy' egy kiló borjúhús az mindegy. Ma egy kiló borjúhús ezernégyszáz, itt van lelkem, fogja. — Pedig a városban már négyezret adnak párjáért. — Mindegy az, pajtás, a fontos az, hogy az asszony is meg volt elégedve, meg én is. A fehérnyakkendős úr ,,Chlopy“-t játszik és közben arra fordul a szó, hogy mi lesz a pénz­zel? Heverleini nem szabad, mert elrothad a szekrényben. Kamat fejében erre­felé százezer korona után két mázsa búzát adnak. — Én már csak a R­óra mellett maradok, — mondja a tábornok. —..Valaki mondta, hogy vegyek. Hát vettem kilencezerért és eladtam huszonnyolcért. Csak írtam a banknak ,eladta és küldte a pénzt. Egészen egyszerű. ... — A kosztolás nem ér már semmit. Egy per­b­ent, — jegyzi meg az ezredes és sóhajt hozzá. A földesurak a gyapjút veszik sorra. El kell-e adni, vagy várni kell vele? Nincs meg­állapodás. . — Apropos, Józsikám, a sógorom, volt huszár­őrnagy üzeni, hogy amilyen árt más megad, annyit ő is fizet. Tudod, egy bank áll mögötte. Te meg mégis csak inkább neki adhatod, mint másnak. — Hogyne. Hát persze. Természetes.­­ Az ezredes pedig felhasználja a tábornok el­lágyult pillanatát és mintha sohase akarná vé­­getérni a mondókája, zivatarosan­ tüzel. — Kontra játék, kontra család, kontra ab­szolút, kontra kassza, kontra ... kontra ... kontra. P■ B. — Borsod vármegye Tisza István emlékének megörökítéséért. Borsod vármegye törvényha­tósága Tisza István emlékének megörökítésére megfestette Tisza arcképét és azt május 29-én díszközgyűlés keretében fogja leleplezni. A kép Halász-Hradil Elemér festőművész alko­tása. A díszközgyűlésen Tarnán Gyula ny. fő­ispán mondja az emlékbeszédet. Az ünnepsé­gen a Tisza István-emlékbizottság is képvisel­teti magát. — Lovranai gyermek nyaralás. A Bulyovszky uccai leánynevelő-intézet lovranai gyermek­üdülője megnyílt. Indulás július 3-án. Előjegy­zések Budapesten, VI., Bulyovszky ucca 10. sz. Dr. Förstner Gyulánénál. — Angol raglén. Az elmúlt üzlettelenség alatt régi, bevált munkásai foglalkoztatása céljából készített modern szabású valódi angol gyapjú­­szövet- és Burberry-táglának megkezdett eladá­sát folytatja Widdsr férfiszabó, IV., Városház ,ucca 20. FI­­SFŐSAPKÁK, FÜ­RDŐCIPŐ­K, RIKSÁK, TARKÓVA Kertész H-siél VI, Andrysai­ út 36. szám A Flaubert-díj botránya A francia irodalmi világnak több nagy iro­dalmi díja van, hatalmas alapítványok, amelye­ket valamely klasszikus vagy modern nagy író nevéről neveztek el és amelynek évi kamatai arra a célra szolgálnak, hogy a modern iroda­lom egy-egy új értékét és jelenségét tüntessék ki és ezzel a megbecsüléssel egyben a hivatalos elismerést is megadják az irodalom egy-egy új nagyságának. Ezeknek a díjaknak a sora né­hány hónap előtt a Flaubert-emlékünnepségek kapcsán egy új díjjal szaporodott, a Prix Flau­­bert-rel, amelyet egy ismeretlen, magát megne­vezni nem akaró irodalombarát tűzött ki, aki a Leblond testvérekre, a La Vie című revü szer­kesztőire bízta a zsűri összeállítását, még­pedig olyan feltételekkel, hogy három díjat kell ez összeállítandó zsűrinek kiosztania, még­pedig megjelent könyvek között, figyelembe véve az egyes írók egész munkásságát, lehetőleg úgy, hogy köztük egy régebbi és korosabb író is sze­repeljen, azonkívül egy díjat olyan mű kapjon, amely megfigyeléseinek érdekességével és érté­kével tűnt ki, egy másikat pedig olyan, amely a fantázia birodalmában kereste meg a maga té­máját és ott mutat jeles kvalitásokat. A zsűri szabályszerűen összeült, meghozta a döntést és ezzel a döntéssel kapcsolatosan parázs botrány tört ki Párizs irodalmi berkeiben. Szemfüles új­ságírók utánjárása leleplezte ennek a díjnak egész történetét, rejtelmét és ezzel a leleplezéssel némi világosságot vetett arra a dzsungelre, amely a könyvnek ma mindenütt rossz konjunktúrája idején a legvakmerőbb eszközöktől sem riad vissza, hogy élelmesen reklámot csináljon a ko­molytalan kereskedőíró és a könyvkereskedő portékájának. A Flaubert-díj zsűrije az egyik díjat Pierre Mille nevű idősebb írónak adta ki, a másodikat, amely jó megfigyelő munkának szólt, Jean Viollis fiatalabb elbeszélőnek, a fantázia értékeit jutalmazó díjat pedig Francois de la Gueriniere nevű auktor kapta meg. Az első két döntést Párizs irodalmi világa helyeslően vette tudo­másul, a harmadik díj azonban nagy meglepe­tést keltett, mert senki sem tudta, ki ez az isme­retlen nemesi nevű szerző és mert senki sem olvasta azt a Grand d’Espagne című regényt, amelyet a zsűri elsősorban tartott alkalmasnak a jutalomra. A rejtélyes író természetesen érde­kelte Párizs riportereit és hamarosan ki is sütöt­ték, hogy de la Gueriniere tulajdonképpen gaz­dag szalaggyáros Saint Etienne-Jcen, aki a se­­lyemkereskedők világában a Reu­tlu Sentier-en nagyon jól ismernek, de teljesen ismeretlen az irodalomban. Megtudták azt is, hogy jó barátja a Leblond testvéreknek és voltak, akik azt állí­tották, hogy erősen támogatta is ezeknek folyó­iratát. Még gyanúsabbá lett a dolog, mikor ki­sült, hogy a jutalmazott szerző kiadója már előre tudta, hogy a regény megkapja a Prix Hauscert-t és már napokkal előbb nyomdába adta azt az átkötő szalagot, mely a könyvön hir­detni fogja a jutalmat. Az újságírók érdeklődése még ezzel sem elégedett meg, mert hiszen a leg­fontosabb, kérdés az volt, hogy felleljék, ki volt az a névtelen adakozó, aki évi 1­1.000 frankot ad a három díjra. Ez sem maradhatott sokáig titokban és rátaláltak Gátion Durand dr-ra, aki orvos és soha különösebb módon irodalom iránt nem érdeklődött. Hír szerint ez az orvos nincs olyan anyagi viszonyok között, hogy ilyen nagy összegű díjat tűzhetne ki minden eszten­dőben. Ezzel aztán nyilvánosságra került az egész eset és a párizsi lapok nyíltan kimondták, hogy az orvos nyilván csak segítőtárs volt és a gazdag szalaggyáros tűzte ki a díjakat, hogy ő maga kapja meg az egyik díjat, zsebrevágja a dicsőséget és zsebrevágja a kitűzött összeg egy­részt­­ is. Természetesen a botrány következménye egész sereg­nyilatkozat lett, amelyek között elsősor­ban a Leblond testvérek jelentették ki, hogy De la Gueriniere sohasem támogatta az ő folyóira­tukat és hogy a zsűri szokás szerint előzetes megbeszéléseket folytatott, tehát az író könnyen megtudhatta előre is, hogy jó reménységei van­nak a díj elnyerésére, így kerülhettek a szala­gok már előre a nyomdába. A megtámadott író viszont arra hivatkozik, hogy ő korántsem olyan ismeretlen, mint a francia lapok állítják és egy­szer már Henry Barbusse-szel szemben három szavazatot kapott a Concourt Akadémián. A ki­adó azzal igazolja magát, hogy ő egyáltalában nem tartozik azok közé, akik de la Gueriniere könyvét olyan nagyra értékelnék és a regényt távollétében a helyettese fogadta el kiadásra. Legkülönösebb nyilatkozat pedig a zsűri három tagjáé, még­pedig Henry de Regnie-é, Henry Bordeaux-i ás René Boi­leiré-é, akik egyszerűen azt jelentik ki, hogy ők nem is a jutalmazott regényre szavaztak. Eddig jutott a párizsi Flau­­bert-díj botrányának az ügye, amely természe­tesen a sok tagadással szemben koránt sínes tisztázva és koránt sincs befejezve. Akárhogy is áll a dolog, egy bizonyos, hogy de la Gueriniere úr regénye elérte azt a célt, hogy akár jogosan, akár jogtalanul kapta a Flaubert-díjat, a renge­tek francia könyvtengerben semmi esetre sem vész el ismeretlenül, legfeljebb a szerzője nem híres, csak hírhedt író lesz. — Egy gimnáziumi igazgató jubileuma. A budapesti VII. kerületi Madách Imre főgimná­zium igazgatója, Acsay István dr. főigazgató, most töltötte be tanügyi működésének hu­szonöt éves jubileumát. Ebből az alkalomból tanártársai, tanítványai és tisztelői május 30-án délelőtt 11 órakor a gimnázium tornatermében jubileumi ünnepséget rendeznek a tiszteletére. — Cérnahiány nincsen, arról a tavaszi mintavásáron meggyőződtünk. A kiállításon föltűnést keltenek az Ariadne Cérnagyár Rész­vénytársaság, Budapest, I. ker., Horthy Miklós út­­15., gyártmányai. Az eddig nélkülö­zött 10, 12, 14, 10, 40, 44, 50, 60, 70 számú cérnákat minden méretben azonnal szállítja a gyár Agraria védjeggyel, mellyel a gyár fel­veszi a versenyt a Clark védjegyű és összes kül­földi cérnaminőségekkel. Úgyszintén feltűnést keltenek a régi bűkeben­ gombolyag gombcérna­­miacsesgek. — Inkább nem reggelizem, csak­ legyen inni* flen reggel ,Ám­on" angol fogkrémem. / * , — Bal­kányi Kálmán Qerit prágai angol kö­vetnél. Prágából jelentik, hogy a nemzetközi kereskedelmi konferencia képviselőinek foga­dása során pénteken Balkánéi Kálmánt, az OMKE igazgatóját hosszabb kihallgatáson fo­gadta Clerk prágai angol követ. A Házasság: Pressburg Margit és Friedländer Márton cégvezető május 27-én, vasárnap déli 1/­12 órakor tartják esküvőjüket a dohányutcai izr. templomban. Farkas Sándor és Steiner Irén május 24-én házasságot kötöttek. (Külön értesítés helyett.) Breyer József dr. és fraknói Frankó Emma május 25-án házasságot kötöttek. Goldner Sárika és K­ramer Sándor jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Kramer Dezső dunaföldvári kereskedő leá­nyát, Rózsikát eljegyezte Sterger Imre keres­kedő Mohácsról. (Minden külön értesítés helyett.) Laufer Ferenc üvegnagykereskedő leányát, Margitot eljegyezte Sándor László mérnök, Vilmát Herczeg Béla, a Belvárosi Takarék­­pénztár R.-T. főtisztviselője és Csibit Hinkrik­ János, a Magyar Jelzáloghitelbank főtisztvise­lője. (Minden külön értesítés helyett.) Halmi László és Weisz Margit május 27-én, vasárnap délután 4 órakor tartják esküvőjü­ket Budapesten. Halmi Pál és Juaanka­ Erzsike­­május 31-én, délelőtt 1212 órakor kötnek házasságot az V. kerületi anyakönyvvezető előtt. Schlesinger Alfréd és Reich Mancika május 27-én, vasárnap délután 1/14 órakor tartják es­küvőjüket a dohányaccai izraelita templomban. — Műbútorgyár, Laurdcs M. 63 Fia, Rúzsa ucca 72. — A közüzemi munkások újabb bérmoz­­galma. A főváros közüzemi munkásainak központi választmánya tegnap ülést tartott, amelyen tárgyalták a legutóbbi bérjavítás óta beállott áremelkedéseket és ennek kapcsán utasították a vezetőséget egy új bérmozgalom megszervezésére. Az ülésen éles kifakadások hangzottak el a főváros vezetősége ellen és kü­lönösen azt kifogásolták, hogy nem veszik figyelembe a változott gazdasági viszonyokat és a munkások ezreinek megélhetése és szo­ciális jóléte érdekéb­en semmiféle kezdeménye­­zés nem történik. Elkeseredetten bírálták az üzemiek veztőségeinek a mun­kaidő tartamáról tett azt az újabb intézkedését is, hogy az ed­digi napi nyolcórás munkaidőt kilenc-tíz órá­ban állapították meg. A szervezet vezetősége­­elhatározta, hogy a sürgős béremelés érdeké­ben nyomban eljár és a legerélyesebben tilta­kozik a munkaidő kérdésében tanúsított mél­tánytalan intézkedések miatt is. — Ítélet a kom­munista-pártb­n. Keresztesi Gyula dr. táblabíró ma délelőtt hirdette ki a törvényszék ítéletét a kommunista bűnvámboz.. A bíróság a vádlottakat bűnösöknek mondatta ki az állami és társadalmi rend fölforgatására irányuló bűntettben és ezért Singer Ernőt tizen­négy évi, Grein­er Józsefet tizenhárom évi, Grei­­ner Ferencet tízévi, Kalzbu­rg Imrét tizenkét évi, Révész Gézát tízévi és Szabó Kornélt tizenkét évi fegyházbütetésre ítélte. Bűnösnek mondta ki továbbá a bíróság az állami és társadalmi rend felforgatására. irányuló vétség címén Miarik Sándort és ezért öt másfél é­.­- Dohai Ferencet, K. Szabó Imrét, Szántó Imrét, Such Gyulát, Haller­ Jenőt, Friedrich Sándort, Steiner Lajost, Tamás Istvánt és Barsztya Henriket egyenként kétévi, Kils Lajost, Mihályi Józsefet, Lulinburger Tihanyi Ernőt egyenként két és félévi és Zaklilovszky Józsefet egyévi, Hagy Sándort, Mikus Endrét háromévi, Sleiber Jó­zsefet egyévi, Slasenerber Endrét egyévi, Wel­­lisch Gyulát egyévi és háromhónapi, Dralmir Istvánt másfél évi és Varga Imrét egyévi fog­házbüntetésre ítélte. A többi vádlott öt-tíz hó­napig terjedő fogházbüntetést kapott. A bíróság a fegyházbüntetéssel sújtottakat Budapest te­rületéről tízévi időtartamra kitiltotta, Zakli­lovszky Józsefet és Barsztyn Henriket pedig Magyarország területéről végleg kitiltotta.­­• A magánalkalmazottak nagygyűlése. A fia­­fizetésű magánalkalmazottak, akiknek nagy tö­megére kegyetlen súllyal nehezedik a drágaság, négy egyesületüket tömörítik össze a Vigadó­ban tartandó nagygyűlésükön, szerdán este fél­hét órakor. Gyűlésükön feltárják nyomorúsá­gos helyzetüket és együttes fellépéssel akarják munkaadóikat arra bírni, hogy a fokozódó drá­gasághoz képest biztosítsák alkalmazottaik létminimumát. — BUDAPESTI ESET. A kormányzó pénte­ken fogadta a Hadviseltek Országos Szövetsé­gének küldöttségét, mely őt feliratban üdvö­zölte. — A főváros szerdai közgyűlését május 30-ra halasztották, „mert a pénzügyi bizottság a rendelkezésére álló idő alatt nem tárgyalhatja le a tárgysorozatot". — A tudományegyetemen, a pozsonyi egyetemen és a műegyetemen ma befejeződtek az előadások. A jövő héten már megkezdődnek a kollokviumok és szigorlatok.­­ Az Újságírók Kórház- és Szanatórium-Egyesülete legutóbb tartott igazgatósági ülésén elhatározta, hogy június elsején üzem­be helyezi a Rákosi Jenő-üdü­lőtelepet és kijelölte a jú­nius havi üdülőket. Az elnök bejelentette, hogy az amerikai újságírók adományából, amelyet Kaufmann Jay, a Newyork Globe munkatársa hozott Newr-Yorkból és amelyhez hozzájárultak Barna Bertalan és Unger Bertram bankigazga­tók is, az egyesület harm­adfélrmillió koronát kapott. Ezenkívül a következő nagyobb ado­mányok érkeztek : Bankárszövetség 100.000 korona, Katona Béla 100.000 korona, Leféber Richárd vállalkozó egy kútszivattyút, Strasser József dr. pedig bútorberendezési tárgyakat ajándékozott az egyesületnek. Az igazgatóság köszönetet szavazott az adományozóknak és végül elhatározta, hogy nyomatékosan végre­hajtja azt a határozatot, hogy minden újságíró fizetésének egy százalékával tartozik hozzá­járulni az újságíró jóléti intézmények fentar­­tásához. — Tízéves találkozó. A Markó uccai főgimná­zium 1913. évben érettségizett növendékei a tízéves találkozó megtartása végett ez év június 17-én délelőtt 11 órakor találkoznak az intézet dísztermében. A résztvenni szándékozók szíves­kedjenek pontos lakcímüket legkésőbb június 5-ig közölni Váradi Imre dr. ügyvéddel (V., Pannónia ucca 10­ b. Telefon 55—61.). ­ VILÁG Vasárnap 1923. május 27, vasárnap Római katolikus és protestáns: Szenth.; görög­­orosz (május 14.), Pünkösd vasárnap. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum átlát­ás ásványtára és két római terme 9—1-ig. Nemzeti Múzeum növénytára 9—1-ig. Szép­művészeti Múzeum régi és modern képtára VilO—VI2-ig. Iparművészti Múzeum 9—1-ig. Társadalmi Múzeum 10—1-ig. Mezőgazdasági Múzeum 10—1-ig. Fővárosi Múzeum 9—1-ig. Néprajzi Múzeum 9—1-ig. Nyitvalévő könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár­ 9—1-ig. Nemzeti Múzeum könyvtára 9— 1-ig. Iparművészeti Múzeum könyvtára 10— 12-ig. Nyitvalévő kiállítások: Nemzeti Szalonban a Paál László Társaság kiállítása 9—2-ig. Áru­­mintavásár a városligeti Iparcsarnokban 9—7-ig. Délelőtt féltízkor Kőszegi László bemutatja Rembrandt, Velasquez, Murillo képeit­­a Szép­­művészeti­ Múzeumban a Szabad Egyetem hallgatóinál?. Délelőtt féltizenegykor a Fővárosi­­Alkalma­zottak Nemzeti Szövetségének nagygyűlése az Újvárosházán. Délelőtt féltizenegykor a Charité Poliklinika közgyűlése. Délelőtt féltizenegykor a Klotild szeretettáz közgyűlése. Az­ idő. Az országban szórványosan kisebb zi­vataros esők voltak. Jóslat: Változékony idei várható, sok helyütt esővel, zivatarral és­­ némi hősülyedéssel. Sj 1923. május 28. hétfő Római katolikus és protestáns: Emil, tgörög*­orosz (május 15.), Pünkösd hétfő.­­ Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum állat­tára 9—1-ig. Nemzeti Múzeum növénytára 9—1-ig. Szépművészeti Múzeum grafikai kép­tára 10—1-ig. Akadémiai Goethe-szoba­­ 10— 12-ig. Tanszermúzeum 10—1-ig. Társadalmi Múzeum 10—1-ig. Kereskedelmi Múzeum 9—2-ig. Nyitvalévő könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár 9—7/7­-ig. Akadémia könyvtára 3— 7-ig. Egyetem könyvtára 9—7-ig. Nemzeti Múzeum könyvtára 9—1-ig. Kereskedelmi Múzeum könyvtára 9—2-ig. Erzsébet Nép­­akadémia könyvtára 5—8-ig. Országos peda­gógiai könyvtár 9—7-ig. Iparművészet Mú­zeum könyvtára 10—12-ig és 6—8-ig. Nyitvalévő kiállítások: Nemzeti Szalonban a Paál László Társaság kiállítása 9—2-ig. Áru­­mintavásár a városligeti Iparcsarnokban 9—7-ig. Délután ötkor az Akadémia összesülése. Délután hatkor a Magyar Közgazdasági Társa­ság vitaestéje Kelety Dénes legutóbbi előadá­sával kapcsolatban a Győr*z­­ülgstennélipa. (Zrinyi ucca 1.)­­ . — író- és míívész-menhely. Egy ismert ma­­gyar írónő. Schmittelg .Józsefbe Fehr Eliz az­zal a felhívással fordul a magyar társadalom­hoz, hogy a csonka Magyarországon az elvisel­hetetlenül megnehezedett életviszonyok között vergődő elaggott írók, művészek és újságírók számára olyan men­helyt kellene teremteni, ahol a tollnak és az ecsetnek ezek az ideális lelkű művészei öreg napjaikra megszabadulná­nak a hajléktalanságtól és éhségtől. Utal arra, hogy nem lehet szebb célt szolgálni, mint olyan emberek öregségét mentesíteni a gondok­tól, akik az élet nyomorában sem feledkeztek meg soha az anyagiság fölött álló eszmékről és lelkük egy-egy darabját adományozták az em­beriségnek. Az elaggott írók és művészek ottho­nában hajlékra és terített asztalra találna min­den önerejéből megélni nem tudó író és mű­vész, vallásra és nemzetiségre való tekintet nél­kül. Felhívásának azzal ad súlyt a nobilis ter­vet fölvető írónő, hogy éveken át megtakarított 39.000 koronáját az általa propagált cél meg­valósítására adományozza. — Kibékültek a pürösködő orvosprofesszo­rok. A budapesti törvényszék ma folytatta a tárgyalást abban a rágalmazási pörben, ame­lyet Manninger Vilmos orvostanár, kórházi fő­orvos indított Wenhardt János igazgató-főorvos ellen. A mai tárgyaláson Wenhardt dr. nyilat­kozatot olvasott föl, melyben kijelenti, hogy a főváros egészségügyi bizottságának ülésén el­hangzott interpellációra adott válaszában egyál­talán nem akarta síet­eni Manninger professzor egyéni és orvosi reputációját s amennyiben szavainak ilyen értelmet tulajdonítottak volna, azt rendkívül sajnálja. E nyilatkozatra Man­ninger dr. azzal válaszolt, hogy közérdekből el­fogadja elégtételül Wenhardt dr. nyilatkozatát. Is békés megoldás után Mészner Tivadar dr. ügyész kijelentette, hogy megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a két kiváló orvosprofesszor egy áldatlan harc befejezéssül békejobbot nyújt egymásnak. A bíróság ezek után az eljárást megszüntette. — Világszabadalom Columbus poloskafogó­készülék. Elemér utca 17. Telefon: József 19­99. S hengeres Lincoln Amerika legyebb autója megérkezett Halfenberger Lincoln Ford képviselőhöz Kcszúmező ucca 10. Telefon 66 W ifi Szíjtól is szerelem együtt járnak, akárcsak a valódi Diana-krém és Diana-szappan. Ezek a legfinomabb bőr­ös kézápolók. Szeplő és pattanás győzelmes ellenszerei. Mindenütt kapható!

Next