Világ, 1923. június (14. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-06 / 150. szám

4 1­923 július­­. A L­iW helyzet Münchenben a német egyetemi ifjak szö­­vetségének mai ülésén Kahl dr. volt minisz­terelnök az 1071-iki és az 1912-iki Ver­sailles jelentőségéről beszélt. Szerinte a né­met népnek és vezéreinek legnagyobb része mindmáig a­aló­ka reményekkel áltatták martukat. A német népnek föl kell készülnie a szabadságáért vívandó harcra s ezért mindenekelőtt szellemi és nemzeti mozgósí­tásra van szükség. A bajor kormány, a Vorwerts jelen­tése szerint, megint megszüntetett két szociál­demokrata újságot. A birodalmi gyűlés mai ülésén — mint Berlinből jelentik — Unterleitrier (szociál­demokrata) megokolta a bajorországi kivé­teles állapot megszüntetésére vonatkozó in­dítványát. Szemére vetette a bajor kor­mánynak, hogy a jobboldali radikális ele­meket támogatja és eltűri ezek közönséges bűncselekményeit is. MINDENNAP! LEXIKON EUGENE SI­E népszerűségét Franciaország­­­ban újra föltámasztotta a megfi­mereit 1 .Párizs rejtelmei­t. Ismét kapkodják a regényeit és ku­tatják kalandos és furcsa életét. Az­ élete való­ban szeszélyes és regényes élet. 1884-ben szü­letett Párizsban, mint egy híres és gazdag or­vos fia, és már kora ifjúságában minden áron arra törekszik, hogy az angol elegántokat utá­nozza és hogy megszerezze a francia Eremmel hírnevét. Diákkorában a legesztelenebb csínye­ket követi el és szigorú apja háromszor is szám­kivetésbe küldi, végül hajóorvos lesz és így ismeri meg 1823-tól kezdve Kelet-Afrikát, Amerikát és az Antillákat. Részt vesz a spanyol háborúban, 1­827-ben ellátogat Görögországba és részt vesz a rtavarmói ütközetben. Síikor azonban nagyanyjától százezer fzsnes-t örököl, egyszeriben otthagyja hivatását és hezsífog álmai megvalósításához. Pompás lakást rendez be Párizsban, a legelőkelőbb szabónál dolgoz­tat, elegáns tilburyn kocsizik, minden r.sp­­ a bakon pirosruhás négerfiú ill, tagja egy játék­klubnak és a nagy Opera balettfoyer-ján tölti estéit. De végleg ez nem elégíti ki. Előbb a festészettel kísérletezik, végül barátai unszolá­sára az irodalommal próbálkozik meg. ..Ker­­noek, a kalóz * című első kalandos regényét egész sor ilyen regény és kalandortörténet kö­veti, amelyek között a „Picit és Proek" és a „Sa­b­raander“ címűek a legismertebbek. Egy csa­pásra népszerű lett és még az egyébként szi­gorú és zárkózott Paubourg-Saint-Germain-be is szabad bejárása van. Pártfogója, Madame de Rozan szalonjában Liszttel, Saint- Beuve-al él, Berryer-vel, a híres ügyvéddel találkozik. A milliót amelyet apjától örököl, lehetővé teszi számára a legfényűzőbb életet. De az apai mil­lió hamarosan elfogyott. Gazdag házassággal akart ezen segíteni és megkérte Madame de Maintenon egyik másodunokabligáltak kezét. A kosárért, amelyet kapott, egy történelmi regé­nyében bosszulta meg magát, amelyben XVI. Lajos udvarának nemességét valósággal sértő módon ábrázolja. Ezért aztán kegyvesztett lett a Faubourg-Saint-Germaine-lesn. Kigúnyol­ták, zsúfneveket adtak neki, mire ...leső Cavalier" című következő regényében ír még keményebben támad, mikor pedig kevéssel utóbb, tönkremen­ten, falusi magányba kell visszavonulnia, hogy ez adósok börtönébe ne kerüljön. ,,Ai‘thur*‘ című autobiográfiájábsiv és „Mathilde** című re­gényében — mindkettő kulcsregény — valósá­gos borzalmas színekkel ábrázolja, a párizsi arisztokrata dámák életét. Ezzel aztán végleg megszakadt összeköttetése ezekkel a körökkel. Attól kezdve Eugen Sue reformer lesz, szociális kérdésekkel foglalkozik és a szegények és jog­talanok védője, a Journal des Déboits ajánlatot tesz neki, hogy írjon a lap számára egy nép­­szerű regényt. Így kezdi meg a ,,Párizs titkai" című regényét, a­mely példátlan sikert aratott. Mikor aztán Párizs legnagyobb lapja, a Le Constriationéi százezer frank évi javadalma­zással biztosítja magának további munkássá­gát (Az örök zsidó, a Hét főbűn), megint fönt van. Megint dandy, de demokrata allűrökkel. Marte-vel, Eoqueplan-nal és Beauvoire-rel törzsvendége a Café Anglais-szel és a Cifré Riece-nek, megfordul Madame de Girardin sza­lonjában és tagja marad a Jeefcry Club-nak, Jr.ezt semmiféle módon nem tudják rábírni, hogy kilépjen. Az 1843-iki forradalom, mint szocialista képviselőt küldi a parlamentbe, de a december második­ államcsíny után deportá­lása­­télik és az ítélet alól csak úgy menekül­het, hogy önkéntes számkivetésr­e megy Savoya egy elhagyott részébe, amely akkor még nem tartozott Franciaországhoz. Itt, Annency-ben élt még hat esztendeig, mint mosolygó filozófus, aki jó kedéllyel játszotta el utolsó szerepét, a szegény menekültet, és tollát önként pihentette. CHEMIA. Vannak, akik a vegytan, chem­a nemzetközi tudományos nevét a görög „kheo" (önteni) igéből származtatják. Régi jó német munka világosít föl az ötletszerű tévedésről és helyezi való alapra a kérdést. A könyv 1834-ben jelent meg Berlinben. Címe: Chem­isehe Anolysen roitägyptischer Farben von Prof. John, in der h­ühe mm Tempel des Jupiter Amim, von hr. v. Mi mit öl­. Eszerint a mű John pro­fesszornak az ó-egyptomi festékek, színezések tárgyában eszközölt vegye lefűzésével foglalko­zik. Mellesleg megtudjuk, hogy a chemisz volta­képpen annyi, mint­ az egyiptomi tudomány. Remi ugyanis Egyiptomot jelent a fáraók nyelvén. A kémia nevezet Byzaneon át került nyugatra; az a lene mi a szó pedig a d­ arabok útján Spanyolországba. Az egyiptomiak külön vegytani iratokkal rendelkeztek. Sajnos, sara a feliratokon, sem a papiruszokon eddig nyomuk nincs. Ám Egyiptom kitűnő vegyi tudását visszamenőleg megítélhetjük festékeik évezre­dekkel dacoló tartósságából, amelyeket úgy készítettek, hogy növény- és fémanyagokat enyvvel kötöttek össze,­­üvegmázaik veteked­ VILÁG nek Foantkia remekeivel. Múmiáik épsége pe­dig egyenesen a chemia évezredeket megelőző diadala, egyszerű faecet alkalmazása útján. Tribl­i-vászna 1. koporsó-díszéik, föttraiáik, festményeik élénk színei mintha csak ma ké­szültek volna és nagy vegytani jártasságról tanúskodnak. AZ EMBER MAGASSÁGA átlagos számítás szerint férfiaknál 155 centiméter, nőknél 154 centiméter. 175—180 centiméteres férfiakat magasaknak, 180—200 centimétereseket nagy növésűeknek, 200 centiméternél magasabbakat óriásoknak nevezik. A 150—100 centiméteres emberek a kistermeinek, a 140—150 centimé­teresek az alacsony termetűek és azok, akik még 120 centiméteresek sincsenek, törpék. A legmagasabb férfi, akit eddig megmértek, 283 centiméter magas volt, a legalacsonyabb törpe 38 centiméter. Átlagban véve a különböző fajok közül az indiánok a legmagasabbak. flamnjik­­­op-Fitee 1326-ban az Amazon-folyó mellett egy világosborű, úgynevezett fehér kannibál-nép­­fajt fedezett föl és ezek között egyetlen férfi sem volt két méternél alacsonyabb. A vettasi négerek Kelet-Afrikában majdnem szintén ilyen magasak. Európában a legmagasabb nép a hercegtvinai, mely átlagosan 176 centiméter magas, a svédek 173, a norvégek 172, a skótok 171, az angolok 170, a dánok 169, az észak­­németek 108 centiméter átlagos magasságot érnek el, a délnémetek 167, a tiroliak 166, a finnek 165, az olaszok és a franciák 164 centi­méteresek. A szamojédok és a lappok Európa legalacsonyabb népei: 154—155 centiméter ma­gasak. A panama-indiánok a Panama-csatorna mellett csak 154 centiméteresek, az akka­r­ ége­­tt ki akikről Livingstone mint törpékről em­lékezik meg, átlagosan 149 centiméter magasak. Phineas Taylor Bantum igazsága Richelieu­ laborosnak volt egy ügyes sza­kácsa, akiről Brillat-Severin ismert gasztro­nómiai munkája emlékezik meg hosszasab­ban. Elmondja, hogy Richelieu így jelle­mezte egy, vendége előtt az öreg konyha­­művészt : — Adjon heresegséged — m­ondotta Riche­­lieu a vendégének — egy ócska cipőtörpát s fogadást ajánlok rá, hogy huszonnégy óra múlva úgy elkészíti azt a szakácsom, hogy hercegséged még az ujját is megnyalja utána, az mikor megette. Richielieu szakácsának ezt a művészetét modern nyelven — szuggesztiónak nevez­nék, amelynek hatása egészen bizonyosan egyik legfontosabb tényezője a modern gazdasági életnek. Tény az, hogy az ismer­tetés s főként a hírlapi feitálalás nélkül gyakran a legszebb k­ulturális értékek is véka alatt maradnak. .Türemző erre például, hogy Röntgen tanár a­z ő nagyszerű felfede­zését, az X-sugaroscát már hónapokkal ko­rábban közzétette az egyik exkluzív szak­lapban, mielőtt ez a felfedezés világhírre tett volna szert. Ekkor, 1998 június 5-ikén, az egyik bécsi napilap, Bír Presse, közölte ol­vasóival a szenzációt, hogy sikerült az eddig láthatatlant lefényképezni. Röntgen sikere ettől a perctől kezdve ment át a köztudatba, s igen jellemző, hogy még legszűkebb szak­­társai is nem az eldugott tudományos folyó­iratból, hanem a napisajtóból vettek arról a felfedezésről tudomást, amelyből kiindulva, azóta egész addigi tudományos rendszerünk alapjaiban ingott meg. Egy másik ilyen példa­, egy angol lexikon­nak a története, amely 1575-től 1880-ig 24 kötetben jelent meg s amelynek úgyszólván egész készlete ott maradt a kiadó raktárá­ban. Ek­kor történt, hogy a Times megvásá­rolja ezt a lexikont, újabb 11 kötettel kibő­vítette, publicitása erejével ketlő vásárló­közönséget szerzett e lexikonnak, amelyből a világ legelső ilyen szabású műve lett: az Euh­yelopaedie Britannica, s amely azóta már több új kiadást­­ért meg. 7. csoport: Ady Endre, Vitéz Mihály ébresztése. Ignotus, Színházi dolgok. Kleist, O ... marg­rise. Prinz Gyula, Ázsia szivében. Radó Sámuel, A politikai Robinson. Spencer, A katonai és iparos társadal­mak szociológiája. Tersánszky J. Jenő, A tavasz napja sütötte... 2. csoport. Dosztojsorszki, A zsidókérdés. Rubinsi Mózes, Vajka János, Maupassant 13. csoport. Maupassant, Mont-Oriol. Maupassant, A vizen. Maupassant, A vérbosszú, 15. (francia-magyar) csoport. Caartetitte Georges, A kutyatörvény. Timidet Alphonse, Flórom csöndes mise. Francé Anatole, Metrbod pokoljárása. Francé Altataié, A kis ólomkatona G­out­man­­, A királyné kezei. Meupassant, Vérbosszú. Maupassant, Párbaj. Maupassant, Az ékszer. Ballar­d Romain, Az égő csipkebokor. Zola Emil, A macskák paradicsoma. Stendhal, Waterloo (csak francia), 16. (francia-magyar) csoport. Balzac Honoré, A hóhér. Balidataire Charles, Kis költemények prózában. Fairére Cl­au­de, A temetőőr. Francé Anatole, Miasszonyuunk bohóca. Couthier Théophile, A múmia lába. Lamaltre Jules, A szirén. Maeterlinck Maurice, Egy kis kutya ha­lálára. Maupassant, Első hó. Maupassant, Két barát, Mérimée Frasper, A korzikai, Musset, Mimi Pinson (csak francia). Első pillantásra tehát úgy fest a dolog, mintha tényleg még a legnagyobb értékek érvényesülésének is a nagydob lenne az elő­feltétele, s mintha tényleg sikerülhetne a generálszósszal — a reklámmal még a cipő­lé­­pból is bifszteket varázsolni. Ide nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a szuggerálás puszta blöff marad, ha nem tényleges értékeket fed. A bécsi Presse ,,szenzációja" elpuffogott volna, ha nem Röntgen ingéniumát veszi a hír szárnyára és a Times könyvüzlete is elsorvadt volna, ha nem az — Encyclopaedia Britanniái nagyszerű könyvfalanxa állott volna mö­götte. Ezért volt a minden idők legnagyobb reklámid­ő részének, az öreg Barátimnak nagy igaza, amikor ezt az axiómát állította fel : — ’A legjobb reklám is csak akkor hasz­nál, ha egyldpjűleg a tea törekszünk, hogy­ a közönségnek a legjobbat nyújtsuk. Ennek a tételnek az igaz voltát bizonyítja a Világ ezerkoronás könyvakciója is. Húsz nap alatt több, mint 30.000 kötet könyvet juttattunk el a magyar közön­séghez. Bizonyos az, hogy ennek, a magyar kul­túrái történetében helyet kívánó ténynek létrejöttében szerepe jut a­­ szufjgenztidnak is. Mégis ezt kell mondanunk, a Világ 1000 koronás szönyveinek maguk e könyvek adták a legjobb hírét. Egyik vevő a másiknál látta meg e könyveket ; úgy kapott rá kedvet, hogy a maga szemével láthatta, hogy amit­­ebben az akcióban nyújtunk, az nem­­csupán nagyhangú szó, hanem, hogy való­ságos, komoly értékeket óvunk 1000 ko­ronáért. A 29 nap alatt eladott 30.000 kötet könyv sikert jelent a Világ számára, de elsősorban sikert jelent a Világ olvasói számára, akik megértették intenciónkat és utat mutattak további fejlődési lehetőségek számára. Ruszel, A filozófia alapproblémái. Szenes.. Csudaszép Magda. 3. csoport. Benedek Marcell, A francia regény a 19. században. Szomory Dezső, Az élet diadala. Tersánszkij J. Jenő, Kísértetek. 4. csoport. Balzac, A házassági szerződés. Kant—Babits Mihály, Az örök béke. Szenes Béla, A Kristóf téri Kolumbusz­ könyvek 14. csoport. .Maupassant, A kis Roqu­e-lány. Maupassant, A Rondon-névérék. Maupassant, Párbaj. 17. (angol-magyar) csoport. Bret Harte, A vörösvágási idill. Coltins Charles, Egy pár lettyfi. Dickens Charles, A fekete fátyol. Érhet­len, Művészet. Gissing, Korának gyermeke. Ki­pl­ing Rudyard, A pillangó. Wells H. G., A csillag. Wells H. G., A tenger új önállói Wilde Oszkár, Az odaadó barát. Wilde Oszkár, A nevezetes rakéta. Jod­, London, When God lanyha (csak angol), II. (angol-m­agyar) csoport. Balvaer, A francia nyelvmester. Chesterton G. K., Apolló szeme. Dickens Charles, A sírásó. Jerome K. Jereme, Útrakészen. Zsimb Károly és Mária, Shakespeare „Vihar“-ja. Mark Tmain, Nyugtalan és Pair. Barry, Az ablak. Wetls Fr. G., A vörös szoba. Wilde Oszkár, Az önző óriás. Wilde Oszkár, A boldog herceg. Dickens, Christmas Carol (csak angol). A régi sorosat Kétnyelvű könyvek Méntele A versekt plébános perében holnap Man Gedeont hallgatták ki (A Világ tudósítójától.) Dobó István, vérségi plébános pere tárgyalásának harmadik napján folytatták a tanuk kihallgatását. Bafilay Dezső volt főispán kivé­telével a többi ma kihallgatott tanu­ csupa vérségi földmíves volt, akiknek nagy része ma is módosította vagy visszavonta a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, illetve a döntő momentumoknál kijelentette, hogy­ ,,az­óta hosszú idő múlt el, nem emlékszik ponto­san az esményekre". A bíróság munkája is jó­részt arra szorítkozott, hogy a vizsgálóbírói jegyzőkönyvben fölvett és a mai tárgyaláson elhangzott vallomások ellenmondásait igyeke­zett tisztázni. Battlay Dezső, a ma kihallgatott első tanú­, elmondta, hogy­ Majthényi földbirtokos hívá­sára kiment Versegre. Majthényi gyanakodott Dobó ellen, hogy a népet félrevezeti, jogot akar neki adni s ezért megérdemelné, hogy föl­­jelentsék. Battsay azt felelte rá, hogy a följe­lentésre nincs törvényes jogalap, és ilyenkor, mikor az ország legválságosabb perceit éli, az a kérdés lényege, mit tesz a plébános, mert ha a közrend megbontását, a vérengzést, meg tudja akadályozni, akkor ez van olyan csele­kedet, hogy érte áldozatot, lehessen hozni. Föl­hozta a kiliti­i jegyzőt, akinek nyakába az el-­ keseredett nép dobot akasztott s így kellett hirdetnie önnön szégyenét. Majthényi belenyu­godott Battlay fölvilágosításába, de Acsay köz­ségi jegyző annál dühösebben beszélt Dobóról. Battlay nem ismerte Dobót, de olyan nyilatko­zatokat hallott ellene, hogy Dobónak volt kénytelen igaza­ adni. A kommün alatt ő maga is Dobóhoz menekült, aki szállást adott neki és rejtegette. Én — mondotta Battsay — nem va­gyok a népjogok széles kiterjesztésének híve. konzervatív a fölfogásom, de elismerem, hogy­ Dobó a népjogok kiterjesztéséért harcolt. Hangya Mihály, földmíves volt a következő lanti. Dobót — vallotta — a nép egyhangúlag választotta meg a Nemzeti Tanács elnökének. Az emberek maguktól keresték föl Dobót és­­kérték, vállalja el az elnökséget s ugyancsak ők kívánták a jegyző eltávolítását is. Rendbon­tás, rablás nem történt, Viletiy boltjának ki­fosztása is meghiúsult. Tanú megjegyzi, hogy­­a vizsgálat jegyzőkönyvét nem olvasták föl előtte. Az elnök figyelmezteti őt is, mint az Utána következő többi tanul, hogy a vizsgáló­bíró a jegyzőkönyvet a vallomás után a jegy­zőnek fönnlumgon mondta tollba, tehát hajt­hatták, hogy vallomásukat hogyan vették föl. Fü­löp Mihály is azt vallja, hogy Dobó föl­­kérésükre vállalta az elnökséget. Zoltán nem volt ínyükre és Dobót kívánták helyette. A plé­bános megnyugtatta a katonákét, hogy azok, akik harcoltak ,a hazaért, földhöz jutnak, de nem ingyen. Szabó Imre szerkit is törlesztését­ alapon ígért Dobó földosztást. A vizsgálóbíró előtt mondottakra nem emlékszik részletesen, de akkor igazat akart mondani. Különben a­ munkástanács tagja volt később, a verségi k­e­­resztény szövetkezet helyiségében elkövetett be­törésért egyévi börtönbüntetést kapott. Mészá­ros Zsigmond a vizsgálóbíró előtt tett vallo­mására nem mert megesküdni, hogy úgy mondta-e vagy sem? A jegyzőkönyvet — vallja — nem olvasták föl neki. Balázs Lajos ki­jelenti, hogy Sándor Ferenc utasítására elment Szmivánszki­ báróhoz és elhívta a községházára. A vizsgálóbíró előtt — mondja — nem vallotta, hogy­ a bárónál Dobó parancsára hivatkozott és úgy szólította föl Radvánszkyt, hogy men­jen a községházára. Arra sem kapott paran­csot, hogy ha kall, erőszakkal kényszerítse Radvánszkyt az elmenésze. A népgyűjtéleti Dobó pénzért vagy kölcsönért ígért földet. Ké­pes Gábor kijelenik hogy emlékezőtehetsége egyáltalában nincsen. Győri József szerint Dobó azt mondta: Ne haragudjék senki se a másikra, mert új világ születért! A védő ker­t­­sere elmondja, hogy Dobó, amíg elnök volt,­ „jól viselkedett"*, de utóbb fölemelte a tiszt­viselők fizetését és ezért elküldték. Kis Imre a kom­mün alatt kisbíró volt, utóbb azt hallotta, hogy a pap és jegyző följelentésére fogták el. Egyébként nem emlékszik arra, hogy Dobó azt mondta volna: „nincs többé sem jegyző, sem bíró, sem elöljáróság". A vizsgálóbíró jegyző­könyvében fölvált vallomását ő is dezavuálja." Kovács József, a következő tanú, frissebben és folyamatosabban beszél. Zoltanék — vallja — a községházán maguk jelölték magukat, a nép azonban Dobót kívánta. A plébános amor­tizációra igért földet és azon volt, hogy lehig­­­gassza a népet. Mikor Tsingor földbirtokos es­küt tett le a Nemzeti Tanácsnak és nem akart, kezet fogni Dobóval, ez azt mondta, hogy Zsin­­gor izgató és ezért a tanács Zsingort szobafog­ságra ítélte. Vallomása ellentmond a vizsgálati jegyzőkönyvnek. A községházán nem hallgat­ták ki — mondja. — Elnök: Ez merész állítás, annyit mondok magának! Tanú: Én nem em­lékszem. Elnök: Hát akkor hogy mer ilyet állí­tani? Azt hiszi, hogy a vizsgálóbíró az útjából­­ szopta ez adatokat? Hogy mer ilyet állítani­­ egy bíróról? A vizsgálóbíró előtt azt is vallotta, hogy Dobót el kell távolítani. Tanú: Én, kérem, s egyszerű földműves vagyok, hogy emlékezzem arra? Engem itt keresztkérdés alá vesznek... Elnök: Itt nincsen keresztkérdés. Aki­­az igazat szereti, annál szívesebben veszi, mentő/ inkább veszik keresztkérdések alá, legalább meg­mondhatja az ig­azat. Tanú: Dobó beszélt, de azzal, hogy lehiggasztotta a népet, csak jót tett. Elnök: Ezt bízza másokra!... Szünet után Laczik Jánost hallgatják ki. Dobó — vallja — azt mondta, hogy magától nem állhat a nép élére. A nép nem szerette a jegyzőt, de Dobó egy későbbi népgyűlésen oly szívre hatóan beszélt, hogy a kő is f­eglágyult­ volna bele. Erre azután visszavették a jegyzőt. Laczik megesketését az ügyész ellenezte, mert részes a vádiratban körülírt cselekményekben. Tass Mihály, Szénási Imre, Mészáros Imre és­­ id. Szabó Imre lényegtelen vallomása után a bíróság kiveszi a megjelölt tanukból az esküt és a tárgyalást holnapra halasztja el. Holnap Ráday Gedeon gróf, Zoltán Béla ki­hallgatására kerül a sor.

Next