Világ, 1923. június (14. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-27 / 167. szám

Péntek A világ történetének átalakulása Beszélgetés Salomon professzorral Frankfurt, július hó. Salomon professzor a modern német szociológia egyik legkiválóbb fiatal képviselője, a nálunk is jól ismert, világhírű Oppenheimer professzor munkatársa, s ha az előjelek nem csalnak, utóda. Rendkívül érdekes előadásának a közönsége. Szemüveges, komoly filozopterek mellett ott ülnek az „upper len“ hölgyei, a „crépe de chine Studentin"-ek. Azt fölösleges megemlíteni, hogy csinos ember is. só romantikának kérlelhetetlen ellensége s így természetes, hogy ő maga a romantikus. \'E figyelmet első könyvével hívta magára: jRede gégén die Romemtik. Mikor beszél, villog a szeme, buja fantáziájával kiszínesíti, kivirágozza a tárgyát. Hisz benne, amit mond, odaadással, s aki hisz, aki tud hinni még ideálokban, az néha— lát is. Egyébként Mas Jéebeurnek és Tröksebnek a tanítványa és buzgó híve. „Új korszak kezdődik. A föld történelme és Lzonópa történelme többé már nem jelent egyet.Él új kor felfedező utazásai, amelyek az akkori feltörekvő kereskedelmi kapitalizmusnak, haint tengerentúli imperializmusának elkerültetten folyományai voltak, a fehér faj formái és megjelölését kiterjesztették Európánkívüli területekre is, fehér ember nem jelentegyúttal homo európust is. A tengerentúli fehérnépek, Amerika és Ausztrália lakói függetlenítették magukat, s a föld másik részén más, a szatenktől elütő gondolkodás, érzés, morál,,vagyis más kultúra fejlődött. A közös területen való együttélés a közösség érzetét idézte elő, s saját kultúrtermékeinek értékelése mindinkább élesebb válaszfalat vert Európa és az új kultúra között. Az elszakadás, a lelkit s nem politikait értve alatta, befejeződött, amidőn egy bizonyos, a területi öntudat kialakult, mint főleg az amerikaiaknál, s amely érzés a politikában előtérbe nyomul. Ez a föld fölkelése volt Európa és a világpolitika azonosítása ellen. Ennek a föltartózhatatlan önállóságra való törekvésnek nemzetiség, vagy faji lobogó alatt, a régi értelemben vett gyarmatpolitikát szét kellett zúzni ; a nemzetközi gondolat, melyet a kereskedelmi kapitalizmus hívott Európában életre, a nemzetközi munkamegosztás által, ha az államokat közelebb hozta is egy bizonyos tekintetben egymáshoz, a kontinensek közi (interkontinental) gondolástól még életre sem tudta kelteni. Az eltávolodásnak s meg nem értésnek egyik fő oka a gazdasági alapoknak és ebből folyólag a gondolkodásoknak különbözősége. Európának akuttá vált szociális helyzete a munkástömegek hatalmának megerősödésére vezetett, s a munkásideológia jelszavai a köztudatban már természetesként szerepelnek. A munkásosztály a polgári osztály fegyvereivel küzd a polgári osztály ellen a XVIII. század adta természetjogon. Az új szocialista tanokból hiányzik az egyenlősítésre törekvés mindenáron, helyét elfoglalta az üzem ügyvitelének irányítása, az igazgatásban való részvétel. Az osztályharc nem játszódik le már parlamenti formák között. A proletár osztályhelyzetét éppen a termelésben való részvétele állapítja meg, nem mint a polgárés az egyforma foglalkozás vagy jövedelem. A polgár gondolkodása is átalakult. Beszél osztályellentétről, érdekellentétről, elismeri a munkást, mint osztályt. Ez már nagy különbség Lorenz Steinhez viszonyítva, aki osztályokat egyáltalában nem ismert el. A bankokrácia elvesztette uralkodó hatalmát, az ipar sem áll hatalmának virágjában, ma az az, aki a közlekedési eszközöket a kezében tartja, a vízuutakat. A víz az nem sztrájkol, s tényleg, mikor Hamburgban legjobban állt a sztrájk, a faszállító tutajok egymásután érkeztek rendeltetési helyükre. Ezért oly felbecsülhetetlen jelentőségű a Rajna—Majna—Duna-csatorna, Magyarországra, központi helyzeténél fogva különösképpen. Ezelőtt a szénbánya vett magának hajókat, most a hajózási társulat vesz magának szénbányát. S az új vonalaknál nem az ipari országok jönnek elsősorban tekintetbe, hanem ahol elsőrendű szükségletek kielégítésére szolgáló anyagok teremnek. Dél-Amerika, Kelet-Ázsia- S közben Európa egyre jobban leszorul a vezető szerepről, s ha a káosz tovább is fejlődik, még a beleszólási jogot is elveszíti. Az európai merkantil-koloniálimperialisztikus gondolkodás átszármaztatása hatásaképp Amerika vált ki elősör, s önmaga válik imperialistává, amit itt nem méltatnak kellőkép figyelemre. A háború következtében a nyersanyagot szállító államok kényszerítve voltak az anyagot a helyszínen feldolgozni; ipar fejlődött például Indiában, s így Európától függetlenné vált. A hajózási monopólium nem oly fontos többé, a nyersanyagokat szállító államok ipari Miautokká alakulnak, így például Amerika, Kína, India. Új piacok lépnek a régi helyére : atlanti óceáni, csendesóceáni és európai szárazföldi. A terület által adott gazdasági egység válik mindinkább fontosabbá. A pánmongol, a pánszlám mozgalmak, a japán—kínai ipar erőteljesebbé válása a területi gazdasági imperializmus jelei, s ez az imperializmus átnyúlik az országhatárokon, s megy a kitűzött, kiszabtt célja fele feltartózhatatlanul. Ha Európa mint gazdasági és kulturális egység nem organzálja maga részére a piacokat, Európa ma nulla. Amerika, ez a szindrolisztikus ország, mint összekötőkapocs Ázsia és Európa között, ez a keleti és nyugati gondolkodás összeolvasztója, ahol a buddhizmus hódít tért napról-napra, csöppet sem teremtő kultúrájával, új lehetőségeket nyit meg maga előtt. Amerika különös struktúrájú ország, ahol munkáskérdésről európai értelemben még beszélni sem lehet. Harminc év előtt még megvolt a lehetőség, hogy a munkás felküzdhette magát az elsők közé s ma már ő is azt a taposómalmot járja a szabadulás reménye nélkül, mint európai kollégája. Egy másik fontos momentum, amiért az európai érteleimben vett szocializmus még nem fejlődött ki, a négerkérdés. A társadalom legalsó fokán álló és legelhanyagoltabb munkás is talál olyat, akit lenézhet, akit megvethet, a négert, ő a fehér, a fenséges szuverén néphez tartozik, szavazatával irányítja az ország intézését, stb. Ezért van még romantikus stádiumban az amerikai munkásmozgalom, mint nálunk 40—50 évvel ezelőtt, ahol a fegyvereknek is szavuk volt a bér irányításában, mint a legutóbbi véres bányászsztrájknál láttuk. Körülbelül az a helyzet, mintha Németországba 1 millió kulit transzponálnának be. De Európában már nincsenek bulik, a Amerikában is fogynak, egyre fogynak... A gazdasági területi egységek egymásra vannak utalva, ideig-óráig erőszakkal fel lehet a gazdasági élet természetes körforgását tartóztatni, de mint minden erőszakos intézkedés, mint az erőszakos beavatkozás az emberi organismusba, csak fájdalmat és zavart okoz. S minél nagyobbá válik a zavar, minél erőteljesebbé a nyomorúság, annál hamarább kényszerülnek az emberek egymással békében élni. S eljön majd egyszer a béke — gazdasági alapon." — Dolgozik professzor tíz valamilyen munkán? — Igen, most jelent meg „Das Mittelalter als ideal" és nem nemsokára megjelenik „A társadalom ideológiája" és „Kereszténység és kultúra." — Felovasó körútján nem jön el Budapestre is? — Ha időm engedi, a jövő télen szeretnék kiemelni, s egy előadást tartani „A tudomány kríziséről." Pár lépésnyire emelkedtek az egyetem vöröstéglás épülete. Bent folyik a munka keményen. S majdnem mindegyik fakultáson fanatikus hittel szövögetik az álmot a békéről, ami jön, okvetlen jön. Kint pedig robbannak a bombák az Adriától az Adriai-palotáig. Fejér Emie dr. VILÁG Vázsonyi, Pakots, Strausz az intimitási vitában A mai ülés legnagyobb eseménye az esti órákban játszódott le. Vázsonyi Vilmos állott föl szólásra. Formailag az indemnitási vitához szólt, lényegileg azonban Gömbös Gyulának felelt. Több mint száz képviselő volt beszéde alatt a teremben, ami még a reggeli órákban is túl magas szám és csak kivételes nagy szónoknak jár ki ekkora hallgatóság. Abban is eltért a Ház képe a megszokottól, hogy közbeszólás alig hangzott el és senki sem beszélgetett, mindenki a szónokot figyelte, hallgatta és gyakran meg is tapsolta. A miniszterelnök is végig jelen volt a beszéd alatt és gyakran, mosolygott Vázsonyi szellemes megjegyzésein. A mai ülés azonban nemcsak demokrata szónoklattal kezdődött, hanem azzal végződött is. Pakots volt az indemnitáss vita első szónoka és kétórás szép beszédében előbb a kultúrkérdéseket tárgyalta nagy szeretettel és fényes elokvenciával, majd a ceglédi izgatást "ismertette zajos jelenetek közepette. Rupertet háromszor is verhelrontást tetta az elnök szenvedélyes kifakadásaiért. Beszédét lendületesen fejezte be és az egész ellenzék zajosan ünnepelte Pakotsot mai sikere alkalmából, mert beszéde úgy formailag, mint tartalmilag az indemnitási vita egyik legkiválóbb szónoki sikere volt. Strausz István négy órán keresztül szakszerűleg fejtegette a közigazgatás és az egész adminisztráció hibáit és utána az új honvédelmi miniszter állott föl szólásra. Csáky grófon nem látszott meg, hogy ma tartotta szűzbeszédét. Gyakorlott, biztos szónoknak látszik. A folyosón ma egész nap a korona volt a beszédtéma. Ganl Gaszton, Sándor Pál, Farkas Tibor, Ugron Gábor bírálták a kormány pénzügyi politikáját. Friedrich István V.Wolff Károllyal tárgyalt. Tiszta erköleköt, Úszta embereket A nemzetgyűlés mai ilését fel egy előtt nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Folytatták az indemnitás vitáját. Pakots József: Abban a reményben éltem, hogy az indemnitási vita során nem én fogok most felszólalni, hanem a pénzügyminiszter, amikor három és féllel jegyezték Zürichben a magyar koronát, amikor a drágaság olyan rémséges arányokban fokozódik. Veszedelmes és rémséges idők elé nézünk, talán mégis szükségünk lett volna a közvélemény megnyugtatása szempontjából, hogy a pénzügyminiszter ezekben a tragikus pillanatokban néhány megnyugtató szót mondjon. A pénzügyminiszter politikája csődbejuttatja ezt az országot. Ezért a politikáért az egész kormány felelős. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ugyan kérem, a békeszerződések! Ha az urak lettek volna itt, akkor is így lett volna. Az ilyen beszéddel csak a közvéleményt izgatják, ami nemméltó egy képviselőhöz. Propper Sándor: Az események és az árak izgatnak! Pakots József: Nem vonom kétségbe azt az állítást, hogy a trianoni békeszerződés juttatta általánosságban idáig a helyzetet, de a kormánynak az lett volna kötelessége, hogy ezzel a nehéz feladatal próbáljon megbirkózni. Nem akarunk gáncsot vetni jóirányú kezdeményezések elé, fájdalommal járjul, hogy a miniszterelnök útja eredménnyel nem járt. Ennek okai kül- és belpolitikánk eredendő hibájában rejlenek. Koronánk zuhanásának oka az, hogy az egységes párt szélsőjobboldalán lévő Urak minden alkalmat igyekeznek megragadni, hogy a miniszterelnök alól kiragadják az alapot. Kém mi izgatnak, inkább nézzen körül a miniszterelnök úr a ceglédi piacon. Kultúrpolitikánk A sokszor emlegetett kultsfölény érdekében nem történik semmi a mai „nemzeti és keresztény korszakban". A kultuszminiszter nem teljesíti kötelességét a mai nehéz időkben. Sarkalatos hibája a kormány politikájának az őszinteség hiánya. Van sajtószabadságunk és van esküdtszékünk is, de a sajtószabadság is fikció, pedig erre a sajtószabadságra igazán szükség van a nemzet egyetemes érdekében. Ma antizsurnalisztikus hangulat uralkodik és a sajtó munkásai mostohagyermekek. Ők nem tehetik a saját sorsukat azóvá a nyilvánosság előtt, pedig ezek az újságírók nyomorognak. Azt látja, hogy a magyar kultúrpolitika csőd előtt áll. Meg kellett volna reformálni a közoktatást és az iskolában nagyobb teret kellett volna juttatni a mezőgazdasági oktatásnak. A kisgazdaságokra kell nevelni a gyermekeket, ez volna az igazi fajvédelem. A kultuszminiszter iránt érzett bizalma napról-napra csökken, mert elhanyagolja a tanítóság ügyét, akik páriái a nemzetnek, házalni kénytelenek, hogy megéljenek. A magyar tanítóság sorsának megjavítása érdekében számos kívánság hangzott el a legutóbbi tanítógyűlésen, de érdekükben semmi sem történt Pedig a tanítói státusrendezést komolyan kell végre venni, lehetetlen állapot hogy egy huszonhét évig szolgálatot teljesítő tanító a VIII. fizetési osztályba ne juthasson. A nyugdíj terén is hallatlan igazságtalanságok vannak. A kultuszminiszter több ízben ígéretet tett a nyugdíjtörvény igazságtalanságainak eliminálására. Szóvá teszi, hogy a kormány elvonja a nyugdíjasoktól a vasúti kedvezményeket. Követeli, hogy a kiadandó rendeletnek erre vonatkozó pontjátváltoztassa meg a kormány. Beszól a tanítók munkakörének átszervezéséről és a tanfelfigyelőség reform szükségéről. Decentralizálni kell járásokra az egész szervezetek Hibáztatja, hogy a kultuszminisztériumban jogászok és nem szakértők viszik az ügyeket. A szabadoktatás ügyével is foglalkozik. A népiskolai nevelés hiánya volt oka annak, hogy a söpredék terrorizálhatta az egész nemzetet. A szervezetlen tömegekről kell gondoskodni az iskolán kívüli népoktatással. A kultúra fejlesztése az, amelyre a nemzetnek fokozott mértékben van szüksége. A kultúra mécsét hiába szorítják pohár alá, ha az lobogni fog és eloszlatja a sötétséget. Soha még országban nagyobb szükség nem volt a kultúra világosságára, mint nálunk. A kultúrával, sajnos, nem foglalkozhatunk, mert térnünk kell, hogy mindenféle kalandorok űzhessék játékaikat. A keresztény és nemzeti eszmét politikai jelszavakra használják, elhitették az emberekkel, hogy a kereszténység és a magyarság más vallások gyűlöletéből áll, holott a kereszténységet és magyarságot megtagadták azzal, hogy gyűlöletet hirdetnek, mert a kereszténység a szeretetet hirdeti, a magyar faj pedig a legnagyszerűbb fajtája volt mindig a megértésnek. A politiknak új istenei támadtak és ezekre az istenekre alkalmazható Anatole France-rfflk az a mondása, hogy az istenek mindig alkalmazkodnak az őket imádó tömegek érzéseihez. Ezek az új istenek nem törödnek az ország ügyeivel, csak önnön érvényesülésükkel. Ezt látjuk a nemzetgyűlésen és főleg a budapesti városházán. Állandóan lázítanak a jog, a rend és a törvények ellen. „Csak kakaóról van szó" Egyszer mondtam a belügyminiszternek, amikor a Rassay és Miklós Andor-féle kézigránát expediálásáról volt szó, hogy ha nem fogja ezeket az embereket kinyomoztatni, el fog következni az idő, amikor is finoman házhoz szállítva fogják eljuttatni a kézigránátot. Kupert Rezső: et ez a veszély egyelőre nem fenyegeti ! Pakala József: A belügyminiszter urat egyelőre nem fenyegeti, a miniszterelnököt azonban nagyon is. Fikler Emil: Csak kakaóról van szól Pakets József: Erről a miniszterelnök is tudomássalbír. És arra kell kérnem a nemzetgyűlés tagjait, hogy amikor ilyen kérdések kerülnek itt szőnyegre, amikor ellenzéki képviselőtársam ilyen gravameneket hoznak elő, ne méltóztassanak azokat pártpolitikai szempontból megítélni . . . Horváth Zoltán: Cinikusan hallgatják! Paiets József: ... ne méltóztassanak olyan megjegyzéseket tenni, amilyeneket könnyen félreérthetnének nyugtalan emberek és a maguk javára használhatnának föl. A belügyminiszter Nyíregyházán azt mondotta, amit tegnap Peyer beszéde alatt megcáfolt, hogy minden forradalom baloldalról jön. Ezt a nyilatkozatot az ő szájába a Magyar Távirati Iroda adta, a kormány félhivatalos, vagy egész hivatalos lapja. Fábián Béla: Vagy mást beszélnek a miniszterek vidéken, vagy pedig a Magyar Távirati Iroda hamisan tudósít. Pakots József: Ha nem mondotta a belügyminiszter, méltóztassanak megengedni, azt hiszem, hogy mindig elferdítve jelennek meg a Távirati Iroda hivatalos közlései. Nem csodálom, hogy a katasztrófa megesett Cegléden.... Rupert Rezső : Elég szégyen, grá’ ’ ’ télye bánja ! Nem csoda, hogy hira szállt le a koronás Háttér István : Az egész egy Rupert Rezső : Ha egy kormány kintélye, akkor nincs bizalom a . (Hosszantartó zaj.) Flaller Isi méltó, hogy odaálljon egy ily mellé. Fábián Béla : Cegléden lázadás Kiss Menyhért: Jön az ébredő évekig tartó zaj.) Paksi József: Kérdem, hogy egy királyi ügyész, mint Dánér külügyminiszterről olyan hangú mint amilyen a tollából megjelent érdekesebb, hogy szubvencionáltunk meg az ilyen cikk. Az az érdekes, hogy amikor fr. ügyminiszter kijelenti, hogy az a vályi ügyész fel van függesztve, akad egy köz-, funkcionárius, egy főügyész, hogy nincs felfüggesztve. Hol itt a kormány tekintélye? Hogyehet kívánni, hogy konszolidáció legyen ebben az országban, ha mellékkormányok, mellékalakulatok vannak, amelyeknek hatalma sokkal nagyobb, mint magának a kormánynak. Kiss Menyhért: Holvannak? Pakots József: Kiss Menyhért képviselőnő, most éppen olyan naiv, mint amikor nem tudta, hogy milyen részvényeket vásárol. Fölhívássa a" ‘ Szalmár és Bereg. című lap egyik közleményét: „Leszámolás a zsidóvörösökkel. Csak a kéz- hangulatnak, a kiuzsorázott, elnyomott, sanyarú ,gatott hazafias érzésű magyar társadalmit hangulatának adunk kifejezést, amikor a végleges leszámolást követeljük. Nem a szegény egyoránjdított, félrevezetett magyar munkásokkal, ha'; nem a dologkerülő léha vörös sikérháddal, a zsidósággal. Üzenetet küldünk a Rothen-5steinoknak, az Epstein-Esztergályosok, Weiss-feld-Vázsonyik hadának, a magyar vidék üzennetét, hogy minden legkisebb támadás, melyet] a keresztény magyarság ellen merészkedik intézni, megtorlássá, ha kell, vérrel felelünk.*’ Pfehr Emil: Éljen a pogrom! Pikels József: „Leszámolást, mely 1919-ben elsikkadt az áruló keresztények kezén!" — pre-szentálom magamat, mint áruló keresztényt. —„Leszámolást követelünk a zsidóság egyetemével, melynek’ minden tagja kivétel nélkül ellensége a magyar nemzetnek". Ha ez nem lázítás felekezet ellen, akkor kérdezem, hogy micsoda ez? Minden más esetben ott van a sajtóügyész, de ezt a lázítást nem hallja. Miért engedik meg, hogy lázítsanak ebben az országban most, amikor a miniszterelnök demokráciát hirdet. Ez rettentő cinikus és veszedelmes játék. Össze van zavarva a közélet vize, minden posvány alja felülkerül. Tiszta víznek" kell lennie annak, amelyen a magyar rizsót tereljük, mert különben el fog pusztulni. „A ceglédi fajvédő" Fajvédelemről sokszor hallunk beszélni. Faj- védő az, aki a nemzet sorsdöntő napjaiban kimegy a határokra, hogy ott fegyverrel védje meg faját. Nem tudom, hogy a fajvédők közül, hányan voltak a lövészárokban? Hapert Rezső: Sem Wolff, sem Lehner, sem Haller nem volt ott! Pakots József: Én azonban bátor vagyok azt az kérdést intézni Gömbös Gyula képviselőtársamhoz, mit szól ahhoz a levélhez, amely íródott 1817 május tizedikén. (Olvassa.) „Kedves Jenő! Kirchner még nem beszélt velem, de a dolog — amelyet tegnap említettél — okvetlen elém fog kerülni és akkor tudni fogom a magamét. Ellenben ma hallom, hogy minden valószínűség szerint felülvizsgáló bizottság jön hozzánk, amelynek orvosául Müller Vilmos dr. ezredorvost emlegetik. Tehát bátyádat. Nagyon kérlek, ajánlj jóindulatába, hiszen a tüdőm is beszél majd értem, de mégis... A Napnak alkalma volna állandó munkára megkapni, tut cela dépen du comité! Általában egy kis kegyelmet kérünk. Légy szives leveleimet nyomban megsemmisíteni. Üdvözöl híved". Kérdezem Gömbös Gyulát, mi a véleménye egy ilyen levél írójáról, aki elbújik a háború elöl, a Téráldozat elől és kegyelmet kér egy zsidótól, jóindulatot kér tőle egy szintén zsidó ezredorvosnál. Ez az úr a Tájvédelemnek egyik nagy harcosa, aki ma Cegléd piacán hirdeti, hogy gyáva a kormány, mert nem száll mér te az entente-tal, úgy mint Törökország. Ez az úr háborúra uszít Cegléd piacán, ellenben a háborúból kivonta magát. Tibién Béla: Lendvai István írta ezt a levelet! Sepert Rezső: A kommunistáknak" is írt szerelmes levelet! Pakots József: Ez az ember kegyelmet kér egy zsidó szerkesztőtől, egy zsidó ezredorvostól és ez az úr most odaáll... (Zaj.) Rupert Rezső: A legnagyobb csirkefogó, gyáva fickó! És háborúra izgat! Bekets József: Kérdezem a miniszterelnököt, igaz-e, hogy azt mondják Cegléd piacán, hogy gyáva a kormány, mert nem rázza le magáról az entenk igáját, mint Törökország tette? Mert ez háborúra való izgatás. És én nem vagyok hajlamos arra, hogy egy olyan úrnak háborúra való izgatását engedjem, aki ilyen tanúbizonyságot tett arról, hogy nem hajlandó véráldozatot hozni. (Zaj.) Könnyű háborúra izgatni, könnyű megmételyezni a közhangulatot. A kormány ezt nyugodtan nézi és tűri? És mégis mi izgatunk mindennel, ami a nyomor hangját megszólaltatja? Megpróbáltuk azt a módszert Nekem nem kenyerem, hogy embereket leplezzek le, de mikor ilyen pretenzióval lépnek elénk ezek az urak, le kell álcázni őket az ország szívee előtt. Bennük egy erkölcsi csontváz van, amely tévetegen jár. Nincs bennük igazi gondolat, igazi vér, igazi hús, mert lerágta róluk a romlottság. A kormány politikája kétszínű és ezért vagyok bizalmatlan,mert nagy kétszínűség kell ahhoz, hogy a kormány egyrészről veszedelmesnek ítéli azt a szélsőjobbiktan állandó izgatást, másrészről melengeti és védi őket akkor, amikor rámutatunk mi ezekre a súlyos következményekre. 1323 -július 27- fi.