Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-19 / 186. szám

I VOág a polgári jogok harcosa. a \m* domón), a mü-részei éa a gondolat srabadoágút. Oltalmaim a gyengékéi, a* elnyomottakat, a« fildazftffeket. Vétói kiált ae Igaz^gtiilciraágna'k, h gyűlöletnek é« n bosszúnak. Védelmen a munkát, mely a békétlenség levegőjében el- Korrnd. Hirdeti a népek, osztályok és fclehege* ték egyetértését* Tanítja az egyén áldozatkész* aégét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politika? és gaz­dasági éleiben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra úíjöD'ik szabadságát és vámmentességét. VILÁG A Világ Magsarorszá- megújhodását a 9tmtJ / ki áriától és a fokmott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkéra a haza perét, de a hazát «rolgá!?a minden betűje, gondolata, ériébe/ \ Világ ereje a tiszta meggyőződé*: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tisztelj má­sok meggyűrödéaél, de hadat üzen az elvek másé rejtőző kalandor* ágnak és üzletnek. A Vttdg eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket izolgál, mm pártokat. Pajzsa a gyengéknek, »éde!me»ője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, óbb és tisztább jpagyar élet gondolatának. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BlJDAPEiT, VASÁBVAP 1033 AUGUSiÍETUS 19 ♦ 186-IK SZÁM István Király Augusztus húszadika méltán történeti ünnepe Magyarországnak. Sorsdöntőén nagy kérdé­sekkel került szesnbe István király és — jól döntötte el ereket a kérdéseket, mert a holnap felé fordult, és nem a tegnaphoz tapadt pillan­tása. A kereszténység és a pogány hit közül a kereszténységet választotta Isiván király, a Kelet és a Nyugat között a Nyugatot, aposto­lává szegődvén a Nyugatnak, ugyanannyi ener­giával, ugyanolyan kemény erővel, mint a ke­resztény hitnek, amikor pedig a falelmélet és Magyarország fcimiaradása között kelteit vá­lasztania, István király ezelőtt kilencszáz év­vel félrelökte a már akkor elavult fajelméle­tet... Kilencszáz évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy Magyarországon némelyek elfelejtsék Szent István tanítását, és vakká változzanak olyan tételek iránt, amelyeket tisztán látott máT István királyunk. Tálán nem fcegyeletsörjjés megállapítani, hogy István király elsősorban politikus volt. és jórészt politika volt nála a keresztény hit uralmának erőskezű megahipozása Magyaror­szágon. A keresztény hit uralma szerves ki­egészítése volt István király nyugati politiká­jának és István király nézele szerint Magyar- ország nem élhetett más hiten, mint a vele nyugatról szomszédos országok, ha élni akart. A nyugatihoz kapcsolódás jelentette a hala­dást már tnibb, mint kilencszáz éT előtt is és István király tudta azt, hogy az országok és a népek előtt ez a kérdés vagyon írva: ha­ladni, vagy pusztulni. István király nem akarta a pusztulást Magyarország sorsául, és ezért eljegyezte Magyarországot a haladással, el­jegyezte Magyarországot a Nyugattal és ezt a frigyet megkötötte olyan keményen, hogy ki­lenc évszázadon át senki nem gondolt a frigy felbontására. Kilencszáz évvel István király uralkodása után mégis megindult a nagy váló- pör a Nyugat ellen. Kilencszáz évvel István király uralkodása után elfelejtették azt, amit tudott István király, nem látták többé, hogy nincs más választás, mint: haladni vagy pusz­táim'. kilencszáz évvel István király után ki­tűzték jelszóul a — visszafejlődést, és az erők megbénításával, az energiák lefojiáisával, a fejlődés vérkeringésének megfagyasztásával akartak országot menteni . , , A tiszta fajok, a fisilavérű népek sorsa a pusztulás, és a fajkeveredés az a hatalmas tör­téneti erő, amely előresegiti, gazdaggá teszi, szellemileg fe.jlcszfl az országokat és a népe­ket: néhány évtized óin senki nem vonja többé kétségbe ezt a tételt, amelyet a példák és a dokumentumok hézngtaían sora igazol, csak néhány horogkereszfes Németországban, a hétesztendös várfogságra íté'rt Horaiio P.ottomley, és a fél-'peiuiys bccsületfi Lord Alfréd Douglas Angliában, továbbá néhány — politikus Magyarországon. Ma analfabéta az, aki nincsen tisztában a fajkeveredés fejlődési törvényének perdöntőén nagy jelentőségével, de kilenc évszázaddal ezelőtt csak kevés hagy elme látta olyan tisztán, mint a magyar trónra emelkedett István király, hogy az egy­nyelvű népek gyengék és ueszendőek... Ami­kor István király kimondotta ezeket a szava­kat, nem állott rendelkezésére a huszadik század tudományának gazdag történeti anyaga, de István király körülnézett a Nyugaton és a Keleten, körülnézett és megtalálta azt, ami a fejlődés vagy a pusztulás útjára vetett orszá­gokat és népeket Könnyű volna folytatni Isi­ván király érdemeinek fclszámlálását: amikor István Sirály két kézzel osztotta a földet a ja varészt idegen püspököknek, és a javarészt Ide­gen szerzetesek klasiromainak, talán, nemcsak a keresztény hit megerősítésére gondolt, és nem­csak arra. hogy az egyház megbízhatóbb támasza a királyi hatalomnak, mint a világi nagybirtok, hanem gondolt arra is, hogy az egyház a kor viszonyaihoz mérten intenzív mezőgazdasági kultúrát képviseli az elmaradt magyar mező- gazdasággal szemben, és így az egyházi birtok előreviszi Magyarországot a gazdasági fejlődés útján. István király uralkodásának igazi tör­ténetét jó volna megírni, mert István király nagy államférfi volt, és mert ebből a könyvből sokát tanulhatna a mai Magyarország egyik­másik politikusa. Hiszen az, amit igaznak lá­tott István király, igaz maradt kilenc évszázad múltával is. Csak éppen kilencszáz év előtt István király nagy elme volt, amiért már akkor látta ezt az igazságot, ma pedig homá­lyos ész és elvakult szem kell az ilyen tiszta, napfényes igazságok félreismeréséhez. Ha Ist­ván király a fajvédők oldalára állott volna, akkor Európa térképén iyár sok évszázad ke­resné hiába Magyarország helyét. Ötven éi Xrecsányi Ignác színigazgatói jubileumának ötvenedik évfordulóját ünnepelte ma este a magyar színházi világ a Budai Színkörben ahol sok érdekes estéje volt a fővárosi közön­ségnek Krecsányi jóvoltából. Az ütvén év' emlé­keiből itt-ott már elmondott egy fejezetet Iíre- esányi, de a legszebb jubileumi ajándékokkal az öreg igazgató tehetné emlékezetessé a nagy estét akkor, ha egy nagy kötetben részletesen megírná a színes és mozgalmas fél évszázad történetét, sok epizóddal, • és sok - részletvonás­sal. A kis részletek apró mozaikjaiból bonta­koznék ki az a nagy vonal, amelyen Krecsánvi útja haladt. Ez az öreg úr még azok közűi való. akiknek oltár! szolgálat volt a színházi munka.. Temesvár és Buda volt Krecsányi két állomása, operát és drámát játszott Krecsányi színháza, még pedig játszott nagy operákat és játszott olyan klasszikus tragédiákat, amelyek nem szerepeltek a Nemzeti Színház műsorán. A színház vezetése nem száraz könyvelés volt Krecsányi számára, nem a bevételi lehetőségek mérlegeléséből állott, és a kiadási tételek re­dukálásából. A színháziga zgafásnak ez a része nem volt sokkal érdekesebb Krecsányi szemé­ben, mint az apostolok számára az ige hirde­tésének jövedelmezősége... így természetesen csak akkor lehetett szín­házat vezetni, amikor két korona még egy szép nagy' kerek ezüstérem volt, és a forinttal komoly pénz gyanánt számoltak. Ami nyomor­nak tűnt fel akkor, az a mai szemmel nézve rózsaszínű romantika: és Krecsányi Ignác ma este talán némi rezignácíöval gondol arra, hogy az ötven. év közül a néhány utolsót már nem a színház szolgálatában töltötte, pedig ez a néhány év kényszerű nyugalmával sok keserű­ségtől kímélte meg a színház múzsáinak öreg papját. Az a. színház, amelyért Krecsányi dol­gozott, élt és szenvedett, nincsen többé. A színház ma alkalmazott matematika, szigorúan üzletszerű kettős könyvvezetés, és az idők vas- törvénye alól nincsen felmentés. Régen akad­hattak mecénások, akik nagyúri gesztussal ki­fizették egy színház egyesztendös deficitjét, és így adták módját a művészi munkának. Ma egy színház deficitje egy hónap alatt könnyen érheti el az ötven milliót, és nálunk még csak százezer koronás államjegyek vannak, tehát a deficites gazdálkodás a halálos ítélet. A régi igazgatók a színfalak közölt jártak-keifek iz­gatottan, az előadás megkezdése előtt, míg most az igazgatók majcl egy spanyolfalat állí­tanak a pénztáros fülkéjébe, és onnan fogják lesni, hányán jönnek jegyért a színházba. Krecsányi Ignác pap és apostol volt a magyar színjátszás heroikus korszakában: és Kre­csányi Ignác hálával tartozik a sorsnak azért, amiért nem kellett üzletemberré változnia a reánk-köszöntött zord időben, öfven c-v előtt kezdte meg színházigazgatói tevékenységét Krecsányi Ignác, és jókor hagyott fel vele, mert nem csupán Krecsányi temesvári szín­háza veszett el Magyarország számára, hanem a temesvári színházzal együtt elveszett az a magyar színpad is, amely módot és tehetősé: get nyújtott a múzsák papjainak az apostoli munkára. i : : , 1 Negyvenkilenc müliárddal szaporodott az államjegy forgalom 'A Világ már hónapokkal-előbb felállította ízt a prognózist, hogy július negyedik heté­től kezdve rohamosan fog emelkedni az ál­lam jegyforgalom. A prognózis most teljesen igazolódott. Július negyedik hetében h jegy - intézet új rekordot állított fel 35 milliárd ál- lamjegv forgalombahozatalával, augusztus első hete 39 milliárd szaporulatot hozott, ma pedig, augusztus második hetéről közzétett kimutatásában 49 milliárd szaporulatról ad számot a jegyintézet. A három hét szaporu­lata tehát a töredék-összegekkel nem keve­sebb, mint 114 milliárd. Mivel július hn- szonharmadikán az állam jegy forgalom még nem érte ei a teljes kétszáz milliárdot, a há­rom hét ötvenhét százalékos szaporulatot ho­zott. és valószínű, hogy augusztus végére megduplázódik majd a július iiuszonbbrma- dikai kimutatás államjegymennyisége. A mai kimutatásnak van egy igen súlyos tétele, az. amelyik a kincstári előleg 15 mil­liárdos megnövekedéséről számol be. Né­hány hete emelkedett heti nyolc miüíárdra a kincstári előleg átlaga, és ez csak annyit jelentett, hogy a kincstári előlegnek, tehát a deficitnek heti összege kiegyenlítette a korona értékcsökkenését. Heti nyolc milliárd mellett a deficit még nem haladná meg jelentéke­nyen a már régebben előirányzott évi száz­millió aranykoronát, heti 15 milliárd azon­ban, a Devizaközpont kurzusai szerint, több. mint négymillió aranykorona, és így az évi deficit ilyen alapon számbavehetően megha­ladná a 200 millió aranykoronát. Minden­esetre remélni kell azt. hogy a kincstári elő­leg tételének ez a megnövekedése csak átme­neti jellegű, és a deficit újból leapad majd heti kétmiliő aranykoronára. A 314 milliárdos államjegy forgalom a ko­rona ma jegyzett zürichi kurzusa szerint, svájci frankokban 98 milliónak felel meg, és ez jelentékeny tényleges szaporulat, hi­szen az államjegyforgalom összege visz- szaesett már egészen 76 millió svájci frankig. Július elsején viszont még 110 mil­lió svájci frank volt az államjegyforgalom, és január elsején 160 millió svájci frank. Mi­vel augusztus elsején már 3 centime-mal je­gyezték a budapesti kifizetést, az azóta kimu­tatott 89 milliárd szaporulat valóságos több­letet jelent az államjegyforgalom területén. Ugyancsak ma tette közzé kimutatását n német birodalmi bank, de ez a kimutatás még csak au gusztus első hetéről szól, nem pedig a második augusztus! hétről, mint a magyar jegyintézeté. A német birodalmi bank annyira — decentralizálta a bankjegyek elő­állítását, hogy ez eléggé megmagyarázza a késést a kimutatás közzétételénél. Augusztus első hetének bankjcgyszaporulata egyébként 18.731 milliárd volt, míg július negyedik he­tében még csak 11.900 milliárdot ért el a bankjegyszaporulat. .4 két hél al^tt újonnan ’crgalombahozoti bankjegyek értéke tehát- több mint 30.600 milliárd és augusztus hete­dikével 62.326 mílliárdra emelkedett a né­met bankjegyforgalom, amely így július hu- szonharmadikáU'4 augusztus hetedikéig két­szeresére emelkedett. A berlini kifizetés tíz­szer márkáját ma 3.35 centime-mal jegyez­ték Zürichben, tehát egy svájci frank áfa kö­rülbelül 740.000 márka volt. Ilyen kulcs sze­rint átszámítva a német bankjegyforgalom 62.326 milliárdja nem több 85 millió svájci franknál, és így a német bankjegyforgalom svájci frankokban 13 millióanl kisebb a ma­gyarnál. A magyar államjegyforgalom most 98 millió svájci frank, a német bankjegyfor­galom. a birodalmi bank augusztus heíedikj kimutatása szerint 85 millió svájci frank, az osztrák bankjegyforgalom viszont meghaladja a 700 millió svájci frankói. A - német biroda­lom lakossága tízszeresét teszi az osztrák köztársaságénak, a nélnet bankjegyforgalom ífTektiv értéke pedig alig haladja meg az osz­trák bankjegyforgalomnak cgg-lizedét .' . . Talán nem érdektelen folytatni ezeket az összevetéseket. A cseh bankjagyhivaíal szin­tén ma teszi közzé kimu látású? feítsguszius íizenötödikéröl. és mindössze 8969 millió bankjegyforgalomról számol be Csak éppen egy cseh korona ma ,.l 7.5’ svájci centimé, te­hát ez a látszólag igen alacsony' bankjegyfor­galom svájci frankokban számítva, közei 1600 millió, mintegy húszszorosa a német­nek, és tizenhalszorosa a magyarnak. Az an­gol bank augusztus iizenhátodikai kimuta­tása, amely szintén ma jelent meg, kerek számban 125 millió font bankjegyforgalom­ról ad számot, és az angol font árfolyama fölötte áll a 25 svájci franknak. Az angol bankjegyforgalom tehát, kevés híján 3200 millió svájci frank. A háború előtt az angol és a német bankjegyforgalom összege nem esett távol egymástól, most pedig az angol bankjegyforgalom csaknem neggvenszerese a németnek, közös nevezőre hozva. A budapesti kifizetés jegyzése Zürichben változatlanul 3.125 centimé, míg Géniben 3 centirne-ról 3.5 centime-ra javult a jegyzés. Prágában javult egy árnyalattal a budapesti kifizetés középértéke, 1.9 cseh koronára. Lon­donban ma is 75.000 korona volt a iont ára és a budapesti kifizetés new-yorki árfolyama janiit egy árnyalattal: 5.70 centről 5.75 centre. A márka Zürichben javult egy árnyalattal, és 1.40 centime-os megnyitás után 1.35 volt a déli forgalomban. Londonban 18 millió volt a font ara, és Nev.’-Yorkban 2.5 cent kö­rül mozgott a márka. A berlini devizapiac ma paritáson felül jegyezte a külföldi fizetési eszközöket, részben azért, mert ma csak ma­gánforgalom volt. A font 19.15 milliós áron cserélt gazdát, míg a kábel-dollárt i.2 mii- hóért vették. Brüsszelben átnyújtották a francia jegyzéket A Ternps brüsszeli jelentése szerint a francia nagykövet ma délelőtt íéltizenketlÉ- kor a külügyminisztériumban átnyújtom a francia jegyzéket. A Libcrté szerint a jegyzéket hétfőn este bocsátják a sajtó ren­delkezésére. Mint a lap írja, a jegyzék az utolsó szó és' a legszélső halár, ameddig Franciaország az .egyezkedésben elmenni hajlandó. Abból a 26 milliárd aranyfrank­ból, amelyet Franciaországnak kapnia kellr egy soust nem- enged el. Azt is megállapítja a jegyzék, hogy Franciaország nem vonja vissza csapatait a Ruhr-vidékről, mert az angol felfogással ellentétben, a megszállást torija az, egyetlen eszköznek, amellyel a né­metekre a fizetésre való akaratot rá kény­szer: eh étik, Az Intransigeant szerint a jegy­zék huszonhat oldal terjedelmű, A pénz halála Havenstein, a német birodalmi bank el­nöke, igen megnyugtató közléseket tett. A. pénzhiány csak átmeneti jelenség, és a né­met szervezőképesség teljes energiával kezdte meg tevékenységét a pénzhiány csökkenté­sére. Hétfőn még csuk 10.000 milliárd volt a napi termelés, kedden 12.000 milliárd, szer­dán 15.000 milliárd, és azóta naponkint át­lag 3000 milliárd az emelkedés. Berlin ösz- szes kvalitásmunkára berendezett nyomdái már naponkint háromszor nyolc órán át dol­goznak a pénzhiány leküzdésén, és a többi német nagyváros között is van olyan, ahol há­rom-négy nyomda van üzemben éjjel-nap­pal. Havenstein azt reméli, hogy a jövő héten 46.000 milliárdra fog növekedni a napi bank­jegytermelés, és így a jövő hét végén már nem lesznek nagyobb fennakadások a pénz- szükséglet kielégítésénél. A bankjegytermelés tempóját gyorsítani fogja az is, hogy a biro­dalmi bank vezetősége már klisiroziatja a százmillió márkás bankjegyei is. Julius hu­szonötödikén adta hírül a birodalmi bank az egymillió márkás címletek kibocsájfásál. és így csakugyan alaptalanoknak látszanak azok j vádak, amelyek szerint Havenstein nem áll a helyzet magaslatán. Alig több mint há rom héttel az egymillió márkás bankjegyek áfán következnek a százmillió márkás bank­jegyek. Ez tényleges javulást jelent a pénz­hiánnyal szemben, hiszen az egymillió már­kás kibocsájtása idején mintegy két dollár­nak felelt meg, míg most a százmillió márkás értéke meghaladja a húsz dollárt. Tehát a dollár ára csak tízszeresére emelkedett, mióta a birodalmi bank százszorosra emelte a lég-’ nagyobb címlet — névértékét. Másfelől igaz az, hogy a régi idők ezer márkás bank­jegyeinek pótlására most milliárdos bank­jegyeket kellene forgalomba hozni, nem pedig százmilliósokat. A fejlődést könnyű megállapítani egy má­sik ponton is. Másfél hónap előtt, julius pisá­ján, 17.291 milliárd volt az egész (német.; bankjegyforgalom és már ez is szédület^ összegnek látszott, hiszen azt jelentette, hogy az 1923 január elseje óta eltelt hat Ihőnap; alatt tizenhétszeresére emelkedett a 'bank-1 jcgyforgalom. Most azonban a napi termed lés már meghaladja azt a 17.291 milliárdot J ahová az egész német bankjegyforgalom éri el julius elsejével, és a jövő héten Í6.000 mil- üárdra fog emelkedni a napi termelés, tehát' az év kezdetén kimutatott bankjeggforgalom negyvenöt szőrösére, és a julius elsejei bank-1 jegyforgalomnak közel háromszorosára. Ter­mészetesen a napi 46.000 milliárd is messze! elmaradna a szükséglet mögött, ha nem si­került volna a német kormánynak megállt-; tania a márka esését azon a napon, amikor a berlini kifizetés tízezer márkája egv cen- íime-ra hanyatlott a zürichi tőzsdén. A Wro-; dalmi bank által municiós iparrá átszerve­zett német nyomdaüzemek a 46.000 milliár­dos napi termeléssel kielégítik a szükségl®- tet arra az időre, amig Stresemann kancellár; tartani tudja a márka frontját. De ha újabb' frontáttörés következnék, és a tízezer márkán­ként egy centime-os zürichi árfolyam lesza-j kadna százezer márkánként egy centime-ra,: már pedig ezzel a lehetőséggel számolni kell.? akkor talán az sem fog segíteni, ha Hriven- stein megrendeli az egymilliárdos lián kje-! gyei. A német helyzetet falán az jellemzi, hogy; a pénzhiány legkritikusabb napjaiban Berlin j városa felhatalmazást kapott a birodalmi! banktól szükségpénz forgalombahozatalára: j a régi szazmárkás és ötszázmárkás címletekre; „százezer" és „ötszázezer" jelzést nyomat-j !ak, Berlin pedig utólagos elszámolásra ezek-. kel a százezresekkel és ötszázezresekkel j egyenlítette ki fizetési kötelezettségeit. A né­met főváros egyelőre folytatja a szükségpén­zek kiadását, legalább addig, amíg talál elég' forgalomból kikerült százmárkás és ötszáz- márkás bankjegyei: és ugyanígy' bocsájtanakl ki szükségpénzeket a nagy német iparválla­latok. Ezen a héten nem sokkal fog elma-1 radni a 300.000 milliárd mögött a bankjegy- szaporulat, és a jövő héten 300.000 .milliárd körül fog mozogni. Akkor majd szünetelhetj a szükségpénzak előállítása, ha ugyan au- ■ gusztus végéig sikerül tartani a márka érté­kelésének mai nívóját a külföldi pénzpia­cokon. A német pénzszükségletet könnyű kiszá­mítani. Araikor a font ára húsz márka volt. a fizetési eszközök forgalma jóval megha­ladta a három milliárd márkát Németor­szágban. A múlt hét néhány óráján át .30' millió márka fölölt volt a font ára, de ha; csak a húszmillió márkás font-árfolyamot; vesszük alapul: akkor a békeévek nmnpm ÁRA 300 KOB9M

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék