Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-07 / 176. szám

6 1923 augusztus 7 vényt kell hozni; a mostani sokféle vissza­élésre ad alkalmat. Haragszik a papság Most olyan kémlevél következik, amelyet nem ajánlatos kinyomtatni. Aztán információ Széchenyi ellen, melyet a Széchenyiről szóló jelentések közt mutatok be. Majd így folyta­tódik : Pest, 1847 január 8. Már céloztam rá, hogy t a katolikus haság nincs a kormánnyal meg­elégedve. Most új ok van az elkedvetlenedésre. A legfelsőbb helyen engedélyezett organizáció­ban, mely a Pesten létesítendő politechnikai iskola számára készül, se vallási oktatásról, se templomról, vagy bármi eféléről nincs szó. A papság ezt annál inkább zokon veszi, mert itt a Hampel-féle magánkereskedelmi iskolában törődnek a vallásoktatással. A papság így be­szél : ...A kormány fél a protestánsoktólDe én hozzáteszem: „Elje az idő — és közelebb mm, mint gondolják — amikor a kormány érezni fogja, de már későn, hogy a katolikus papság félelmes." Pletyka és spicli-vád Pest, 1847 január 9. Batthyányné, született Zichy Tóni grófnő, a híres ellenzéki gróf Batthyány Lajos felesége, itt azt a hírt ter­jeszti, hogy ő felsége magyar udvari kancellá­riája már négy jelöltet terjesztett elő a nádor­választásra : Esterházy herceget, az ország biráját, Mailáth Györgyöt, gróf Teleki Józsefet, Erdély kormányzóját és gróf Vay Ábrahámot. — Perverzül terjeszti az ellenzék azt a hírt, hogy a kormány István főherceget nem akarja nádorul. Ennek a híresztelésnek következmé­nye, hogy népszerűvé lesz István főherceg meg­választásának eszméje. De az ellenzék azt hiszi, hogy a kormányt kellemetlenségbe dönti azzal a hírrel. József főherceg halála — január 11. A különböző iparágak segédei pár napja zenés fáklyás menetet rendeztek Nyáry Pál második alispán tiszteletére, mert már többször síkraszállt az ipari szabadság érdekében. Az ilyen fáklyásmenet nagy fel­­tömést keltett volna rendes időben, de most a főherceg-nádor betegsége vonja magára a kö­zönség figyelmét. Ezután támadó részlet következik. Mária Dorottya főhercegnő ellen s az ilyet mind­­egy bokrétába fogom kötni. A napi jelentés pedig így végződik : — Gróf Széchenyi István már agitál, hogy palatínussá válasszák. A következő napokban súlyos inszinuációk Érik a főhercegnőt a nádor haldoklásával kap­csolatban s a haláleset után még az újságok hangulatáról is szó esik. — Valamennyi újság irt a főherceg halálá­ról. Legszebben a Budapesti Híradó. A Pesti Hírlap is szépen, de pártjának szellemében, mert a főherceget, mint liberálist méltányolta. A Nemzeti Újság és a Jelenkor jelentéktelen. Nyolc nap múlva különben már senki se fog az eseményről beszélni és mindenkit csak az utód érdekel. — január 17. A Hetilap — Kossuth vezetése alatt — rövid közleményben számol be a fő­herceg-nádor elhunytáról. Ez a pár sor, épp­úgy, mint a Pesti Hírlapé, világosan mutatja, hogy az ellenzék a főherceg-nádor halálával nagy támaszt vesztett. (Ezt ismeretlen kéz így javította ki, mielőtt császár elé került volna ... azt hiszi, hogy vesztett...) István főherceg körül — A legalsóbb néposztályokban is az a kívánság, hogy István főherceg legyen a nádor,­­ noha Bécsben nem akarják. A legegyszerűbb­­ emberek mesélik : a főherceget nyolc óráig tartóztatták Bécsben, hogy utasításokkal lás­sák el, de a gyászszertartás után egy óráig sem szabad Budán maradnia. Ez a császár akarata.­­ Az itteni ifjúság körében az a terv merült föl, hogy a főherceg tiszteletére fáklyásm­ene­­tet rendeznek, stb. (Hogy igaz-e, azt ma délig kinyomozzák és mivel most az ilyen fáklyás­menet nem csak illetlen volna, hanem a meg­gondolatlan fiatalemberek egyet-mást beszél­hetnek és kiabálhatnak is , a Personalis (sze-­­­mélynök) megragadja a szükséges eszközöket, hogy ezt a tüntetést meghiúsítsa. — január 19. István főherceg gyors kineve­zése általán megelégedést keltett A konzerva- t­orok közt azért, mert a kormány nem vonakod­ó­dott attól, amire szükség volt és így az ellen-­­­zék minden demonstrációjának elvágta az út­­­­­át. De az ellenzék is elégedett, hisz a főherce­­­­get kívánta és nem remélhette, hogy a maga­­ köréből való nádort köszönthessen. Ezután színházi és irodalmi botrányról s a cenzúra gyöngeségéről árulkodik, majd a kö­vetkező vegyes fölvágottat tálalja föl : — február 4. A magyar tudós társaság ki­­ akarja adni a magyar történelem forrásműveit. Ez nagyon szerencsés gondolat, de félek, hogy a ft tervet nem tudják célszerűen megvalósítani,­­ mert a magyar akadémiának kevés az igazi­­ tudósa, aki ilyen vállalkozásra képes és az egész munka kátyúba jut, mivel tudományos könyvekre nem akad vevő Magyarországon. Gúnyos sorok Petőfiről —­ Immár egy politikai költővel több van az országban. Petőfinek hívják, nem tehetségte­len, egy folyóiratban költeményt eresztett világgá, „Csalogányok és pacsirták” címmel, ■melyben sokat lamentál, de — így mondja — jön a megmentünk, anélkü­l, hogy hóhéraink észrevennék : a jövő ! A Honderű erre a követ­kező megjegyzést teszi: „Kik a mi hóhéraink ? És ki a mentő, akit a jövőben várunk?” Intrika Széchenyi ellen — Itt azt híresztelik és hiszik, hogy gróf Széchenyi István a magyar kancellári állást ambicionálja. Mesélik és hiszik, hogy a kancel­lár állásért már akkor jelentkezett, amikor a krízis gróf Mailáth Antallal kezdődött. Mondják, hogy Széchenyi akkor Bécsben így nyilatkozott: „Apponyi nem népszerű; ha akarják, hát átveszem én a kancellári állást." Ezt csak bizonyságul hozom föl, hogy gróf Széchenyit egész Magyarország rendkívül becs­vágyónak tartja, aki mindent megragad, hogy föltűnjék, de egy párthoz se marad hű. Két lehetellenséget akr egyesíteni: a hatalmat és a népszerűséget ! Színházi epizódok •— Egy Reisinger nevű ember most mint pesti „Mephistopheles” füzeteket ad ki. Még csak egy jelent meg, kiválóan rossz. Egy reg­gel alapos verést fog kapni, mert a színház igazgatását szidja. — A német színház égése itt mindenkit iz­gat. Senki se tudja, hogyan támadt a tűz. Az oltószerek rosszak voltak. A hengermalom tűz­oltósága és egy Turszki tiszt, — gróf Nugent a neve, tűnt ki a tűznél. Mindenütt a pártszellem — február 8. Az iparegylet — eredetileg hat évre alakult — most adta ki jelentését hatéves működéséről s az eddigi résztvevőket fölszó­lítja, hogy újabb hat évre írjanak alá. A jelen­tést jól megírták, de föltűnő a Hetilap­ról szóló rész. Ezt a lapot két éve adja ki az egy­let és Kossuth szerkeszti. Dicséri az egylet a lapot, hogy az utóbbi évben kiterjeszkedett az államháztartásra s a védvámokat és a Véd­egyletet védte, hogy ügyes pártlapnak bizo­nyult. Újabb szomorú bizonyíték, hogy a párt­szellem itt mindenbe belevegyük . Megint terjed a hír, hogy a pesti német színház igazgatója a kormánytól titkos támo­gatást kap. Egy kis burkolt fenyegetés •— február 20. A hétszemélyes táblán az a hír kelt szárnyra, hogy a mostani perszonális, Szerencsy báróságot kap és a szeptemvirátus­­hoz kerül, hogy ott az országbíró távollétében elnököljön. Gróf Batthyány Imre, aki most a­z Index Curiae-t képviseli, ha ő maga nem elnö­kölhet, a szeptemvirátus váltóbírósági osztá­lyának elnökévé lenne. — Ez nagyon aggályos rendelkezés volna, mert gróf Batthyány Imre akkor lemondana és könnyen arra szánná el magát, hogy a nem­zetgyűlésen a mágnáscentrum élére lépjen. Ez akkor mindjárt 24—30 főre növekedne és ural­kodnék a nemzetgyűlésen. A legközelebbi nem­zetgyűlés menete — már ismételten megmond­tam — gróf Batthyány Imrétől függ; mihelyt a centrum élére áll, 24—30 főnyi erős lesz az, a mostani magyar kormány fölbomlik, vége. Mindenáron arra kell hát törekedni, hogy Batthyányt még jobban ne diszgusztálják, mert már úgyis elment a kedve. Dicséret a magyar zsidónak — február 24. Bárándi: „Magyarország hely­zete”, ez a címe egy kétszázoldalas könyvnek, mely a pozsonyi Kalinoda kiadásában jelent meg... Nagyon helyesen mondja: Magyar­ország ott áll most, ahol a többi örökös tarto­mány nyolcvan évvel ezelőtt volt. A rendíthe­tetlen haladás ideálja számára Poroszország. Úgy óhajtaná a városok organizálását, amint Poroszországban történt. Egy idevaló fogorvos, név s­zerint Pfeffer­­atann — épp oly arrogáns, mint tudatlan em­ber — március havában szatirikus német la­pot akar kiadni. Szánalmas lesz. Néhány zsidót szerzett munkatársul. Csak nem tért vissza a régi kor, hogy amikor a jogász-felcsett mindig egy-egy Hauswurst (bohóc) kísérte. Az „őrült eszmék” — március 15. Az ellenzéki értekezleten az­­a legérdekesebb, hogy szakadás kezdődött. Többen, akik Kossuth és társainak őrült esz­méit nem helyeselték, ki akartak válni az el­lenzékből. Kossuth és társai m­egígérték, hogy az őrültségüket abbahagyják. Másrészt báró Eötvös József is kijelentette, hogy — ámbár a centralizációs eszmék igazsága áthatja — most mégse küzd értük, hogy a párt egységét meg ne bomlassza. Az ellenzéki programot jú­niusig Deák, Eötvös, Kossuth s még páran dol­gozzák ki. Deák hamar oda van. — március 17. A vármegyei gyűlésen tegnap különös jelenségek tárultak elénk. S harm­adfél óráig politikai vita volt, amely semmiféle ered­ménnyel nem járt. Még pedig a lárma miatt, amelyet a hallgatók csaptak S­örmöczy kano­nok beszéde alatt, Körmöczy kifakadt a neve­letlenség ellen. Mások (ellenzékiek) a lármázók pártját fogták és így folyt a huza­vona. Gróf Dessewffy Emilt egy újságcikk miatt támadták meg. Szentkirályi a spiclikről beszélt, akik az­t. kijelentéseit ferdítve továbbítják Bécsbe. Kossuth dühösen fakadt ki a Gyűlde ellen (így hívják a konzervatív kaszinót.) stb. Gróf Dessewffy Emil nagyon jól beszélt a hírlapírói helyzetről. Nyáry, második alispán humoros beszédet mondott báró Bánffy ellen. Ezek vol­tak a tárgyalás fénypontjai. Az adminisztrátor hiába mondta, hogy olyan tárgyról beszélnek, amely fölti határozatnak nincs helye , mind h­iába ! Az egész időt ilyen haszontalan beszé­dekkel fecséreljék el Azokban az új, 2000 koronás könyvcso­portokban, amelyeket most szereztünk be a Világ olvasói számára, van egy testes kötet, m­ely néhány szót megérdemel. Az elbeszé­lés művészei a címe a szépen illusztrált könyvnek s a világirodalom harminc leg­jobb nevű elbeszélőjétől hoz egy-egy hosz­­szabb-rövidebb, de az illető íróra mindenkor nagyon jellegzetes írást. Ha elsoroljuk, hogy kik ezek az írók, olvasóink nyomban meg­értik, hogy miért nem kell külön dicsérő szavakat erről a könyvről írnunk. Íme, az írók sora : Anstey, F. Bong, Hermann, Bourget, Paul, Broughton, Rhoda. Coppée, Francois. Cro­per, Jan Jacobas. Daudet, Alphonse. Dickens, Charles. Doyle, Conan. Fogazzaro, Antonio. Francé, Anatole. Stoffmann, E. Th. A. Jérôme, Jerôme K. Karnberger, Ferdinand. Lagerlöf, Zelma. Jj Cizarevics, Lázár. Lomaitre, Jules. Lie, Jónás. Maupassant, Guy de Mull aluli. Nerval, G­érard de. Új csoportok 36. csoport (csak 15 példány.) Schiller Frigyes, Wallenstein tábora, A Piccalominiak. Schiller Frigyes, Wallenstein halála. „ „ A r­oueansi szűz. „ „ Stuart Mária. 39. csoport. Bródry Sándor, Fehér könyv. Horác levele a Pirókhoz, Kiadó Antal, Latin költők. Tolsztoj, Szcrebranij herceg. 40. csoport. , Gerhart György, A bűnök és magyarok története. M­and­ello Gyuli, A középkori munka­bérek története. Martinovics Ignác és társai. Napóleon 1., Eszrrték. 41. csoport. Andrejew Leovid, A hét akasztott. Fuchs Aidám, Az erkölcs ápolásáról, Kloffmann, E. T. .4., Az ördög bájitalai (2 kötet.) 42. (francia) csoport |csak 45 példány.) Batjard, La reine de scize ans. Bagard et Vanderburch, Le gamin de Paris. Mélesville et Hcslienne, La berline de l'émigré. 27. csoport (8 példány). haliní■ Lajos, One-steptől a tangóig Pulszky Ferenc, Útivázlatok. Tabény Géza, Ál a Golgotán. 32. csoport. Kari Lajos, Francia irodalmi tanulmá­nyok Wekerle László, Nagyezerév. Reményi Antal, A szent szövetség had­járata II. Szelim ellen. 55. csoport. Benda Jenő, Circe (regény, IV. kiadás). Benda Jenő, Acetitók (11. kiadás)) Norris, W. E. Potapjenko, Nikola. Schnitzler, Arthur. Serao, Mah­id. Theuriet, André. Tolsztoj Leó gróf. Valdés, Armando. Vlahosz, Angelosz. Winther, Kristian. Ennek az anthologiának feltétlen belső értékét még csak növeli, hogy minden elbe­szélés előtt az illető író rövid életrajza és főbb műveinek találó jellemzése talált he­lyet : a 19. század vége és a 20. század eleje prózaíróiban így valóságos irodalomtörté­netet kap az olvasó — 60 békefillérért. Már most meg kell említenünk, hogy ebből a csoportból — igen érthetően — nem nagy a készletünk , amit azért közlünk, nehogy (főként vidékről) későn beérkező megrende­lések folytán utólag fussanak be könyvosz­tályunkhoz rekriminációk, amint ez néhány esetben megtörtént. Könyvakciónknak a lefolyt pár hét alatt olyan híre kelt, hogy képtelenek vagyunk egy-egy csoportból olyan nagy tételeket fel­hajszolni, amelyek ne fogynának el két vagy­­három nap alatt. Ezért csak azt ajánlhatjuk, főleg vidéki megrendelőinknek, hogy lehető­leg még az első egy-két hirdetés napján ad­­ják­ fel megrendeléseiket, nehogy — hibán­kon kívül — lemaradjanak a kívánt cso­portokról. Csoportjaink most ezek (2000 korona) Seribe et Lemoine, Une fémmé, qui se jette pár la fenéire. Seribe et Mélisoille, Valérie. 43. (ifjúsági) csoport. Perry, John, .4 pörgettyű (ford. Beke Manó.) Senin Thompson, E., Az öreg Urián és egyéb állattörténetek. 44. csoport. Az elbeszélés művészei (30 novella a legjobb orosz, angol, francia és né­met írók tollából.) Szép Ernő, Magyar könyv (egy csapat elbeszélés.) 45. csoport. Ambrus Zoltán, A kritikáról. Szép Ernő, A világ (versek.) Vajda László, Szodoma és Gomorra. (filmregény.) 46. csoport. Lakatos László, Pesti bábjáték, Sarmont, Jean, Az árnyhalász. Sebestyén Károly, Shakespeare és n­­angol renaissance. 47. csoport. Rózsa Dezső dr., Angol nyelvtan. „ „ „--------olvasmányok. .. „ „--------kereskedelmi len. „ „ „ Helyes angolság. 36. csoport. (Női arcképek.) Strém István, Lucrezia Borgia. Görög Imre, Ichonata. Beke Manó, Sophia Kovalevska. Kallós Ede, Sappho. 37. csoport. (A kultúra nagyjai.) Ilonti Rezső, Dante. Bajztay Ervin, Rabindranath Tagore. Schmidt József, Kán­dhsza, Benedek Marcell, Imla. , Harminc novella A régi 1000 koronás csoportok közül még ezek kaphatók: VILÁG Nyugtalanság jelei... — március 20. A megyegyűlés úgy folyt le, amint előre jeleztem. Minden a régiben ma­radt Az elfogott Stancsicsról is szó esett. De oly mérsékelten, hogy a konzervatív párt nem is tartotta szükségesnek a beleszólást. Őfelsé­gét fölkérik, hogy a pert a rendes bíróságok­nak engedtesse át minél előbb döntessen, a vádlottat ne vigyék ki az országból, hanem adják át Pest vármegye fogházának, ahol különben a bankóhamisitók is ülnek. — A nyugtalanságnak már egynéhány jele mutatkozik, azért, mivel a főherceg-helytartó oly sokáig távolmaradt... — A német lakosság Pesten nagy kárt szen­vedett a színházégés által, mert a német szín­ház előadásai teljesen abbamaradnak, míg az új épület kész nem lesz. Oka pedig az, hogy a polgárság ki nem állhatja Forst igazgatót s egyáltalán nem akarja támogatni, így nem lé­tesülhet a szükségszínház, tehát a következő télen játszani sem lehet. Nyáron talán kisegít az aréna, azaz hogy a szabadban játszanak. ............. is — Ünnepel a Fehé­r Ház. A MOT jelenti: A Fehér Ház tagjai hétfőn, négyéves évforduló­juk megünneplésére összejöttek. Nagy vacsorát rendeztek, amelyen fehér serleget nyújtottak át József főhercegnek. Az ezüst serlegen középen legfelül a következő fölírás szerepel: József főherceg vezérünknek. Az ünnepélyen megje­lentek József főherceg, Scitovszky Béla, Fried­­rich István, vitéz Nagy Pál, Pekár Gyula, Hír György, Bénárd Ágoston, Bleyer Jakab, Balogh Ferenc, Balás György báró, Csilléry ,András, Csécsy-Nag­y Imre, Bihar Elemér, Bakó László, Bohn József, Baránski Gyula, Stovszky János, Petrovácz Gyula, Rausch Aladár, Rerrich Elemér, Schnetzer Ferenc, Tóth Gábor, Unterrei­­ner Mihály, Zilahi Kiss Jenő. Az ünnepélyt Csilléry András nyitotta meg. — A magyar nemzetet — mondotta — soha­sem győzték le a harctereken, hanem ott volt a hiba, hogy a toll nem a magyar kezekben volt és ez okozta a destrukciót. Hangoztatja, hogy az egységes kéz hiányzik, amely vezessen. Ez az egységes két József fő­herceg. Ezután Pekár Gyula emelkedett szólásra. Szerinte a Fehér Ház sohasem volt politikai alakulat, tagjai sohasem volta­k lármások. Ma ki akarnak lépni a hallgatásból, mert ez a történelemben félreértésekre adhat alkalmat. Azokra a politikusokra, akikre a kommün utáni időben a kormányzat nehéz feladata há­rult, ma egyes emberek frázisokat dobnak. Azt mondják, hozzá nem értő emberek voltak. Bátran kérdezheti, hol voltak azok, akik ma kritizálnak. Ha a Fehér Ház tagjai a Peidl­­kormányt el nem távolították volna, ma is ott tartanánk, ahol a nyomorgó Bécs és a küzdő Berlin tart. Ezután József főherceg emelkedett szólásra: — Nem távozhatom el ettől az asztaltól — mondta — anélkül, hogy meg ne említsem, hogy polgári ruhába öltözött hősöket láttam az átkos forradalom alatt. Poharamat ürítem a Fehér Ház tagjaira és az egybegyűltekre. Kedd

Next