Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-07 / 176. szám
6 1923 augusztus 7 vényt kell hozni; a mostani sokféle visszaélésre ad alkalmat. Haragszik a papság Most olyan kémlevél következik, amelyet nem ajánlatos kinyomtatni. Aztán információ Széchenyi ellen, melyet a Széchenyiről szóló jelentések közt mutatok be. Majd így folytatódik : Pest, 1847 január 8. Már céloztam rá, hogy t a katolikus haság nincs a kormánnyal megelégedve. Most új ok van az elkedvetlenedésre. A legfelsőbb helyen engedélyezett organizációban, mely a Pesten létesítendő politechnikai iskola számára készül, se vallási oktatásról, se templomról, vagy bármi eféléről nincs szó. A papság ezt annál inkább zokon veszi, mert itt a Hampel-féle magánkereskedelmi iskolában törődnek a vallásoktatással. A papság így beszél : ...A kormány fél a protestánsoktólDe én hozzáteszem: „Elje az idő — és közelebb mm, mint gondolják — amikor a kormány érezni fogja, de már későn, hogy a katolikus papság félelmes." Pletyka és spicli-vád Pest, 1847 január 9. Batthyányné, született Zichy Tóni grófnő, a híres ellenzéki gróf Batthyány Lajos felesége, itt azt a hírt terjeszti, hogy ő felsége magyar udvari kancelláriája már négy jelöltet terjesztett elő a nádorválasztásra : Esterházy herceget, az ország biráját, Mailáth Györgyöt, gróf Teleki Józsefet, Erdély kormányzóját és gróf Vay Ábrahámot. — Perverzül terjeszti az ellenzék azt a hírt, hogy a kormány István főherceget nem akarja nádorul. Ennek a híresztelésnek következménye, hogy népszerűvé lesz István főherceg megválasztásának eszméje. De az ellenzék azt hiszi, hogy a kormányt kellemetlenségbe dönti azzal a hírrel. József főherceg halála — január 11. A különböző iparágak segédei pár napja zenés fáklyás menetet rendeztek Nyáry Pál második alispán tiszteletére, mert már többször síkraszállt az ipari szabadság érdekében. Az ilyen fáklyásmenet nagy feltömést keltett volna rendes időben, de most a főherceg-nádor betegsége vonja magára a közönség figyelmét. Ezután támadó részlet következik. Mária Dorottya főhercegnő ellen s az ilyet mindegy bokrétába fogom kötni. A napi jelentés pedig így végződik : — Gróf Széchenyi István már agitál, hogy palatínussá válasszák. A következő napokban súlyos inszinuációk Érik a főhercegnőt a nádor haldoklásával kapcsolatban s a haláleset után még az újságok hangulatáról is szó esik. — Valamennyi újság irt a főherceg haláláról. Legszebben a Budapesti Híradó. A Pesti Hírlap is szépen, de pártjának szellemében, mert a főherceget, mint liberálist méltányolta. A Nemzeti Újság és a Jelenkor jelentéktelen. Nyolc nap múlva különben már senki se fog az eseményről beszélni és mindenkit csak az utód érdekel. — január 17. A Hetilap — Kossuth vezetése alatt — rövid közleményben számol be a főherceg-nádor elhunytáról. Ez a pár sor, éppúgy, mint a Pesti Hírlapé, világosan mutatja, hogy az ellenzék a főherceg-nádor halálával nagy támaszt vesztett. (Ezt ismeretlen kéz így javította ki, mielőtt császár elé került volna ... azt hiszi, hogy vesztett...) István főherceg körül — A legalsóbb néposztályokban is az a kívánság, hogy István főherceg legyen a nádor, noha Bécsben nem akarják. A legegyszerűbb emberek mesélik : a főherceget nyolc óráig tartóztatták Bécsben, hogy utasításokkal lássák el, de a gyászszertartás után egy óráig sem szabad Budán maradnia. Ez a császár akarata. Az itteni ifjúság körében az a terv merült föl, hogy a főherceg tiszteletére fáklyásmenetet rendeznek, stb. (Hogy igaz-e, azt ma délig kinyomozzák és mivel most az ilyen fáklyásmenet nem csak illetlen volna, hanem a meggondolatlan fiatalemberek egyet-mást beszélhetnek és kiabálhatnak is , a Personalis (sze-mélynök) megragadja a szükséges eszközöket, hogy ezt a tüntetést meghiúsítsa. — január 19. István főherceg gyors kinevezése általán megelégedést keltett A konzerva- torok közt azért, mert a kormány nem vonakodódott attól, amire szükség volt és így az ellen-zék minden demonstrációjának elvágta az útát. De az ellenzék is elégedett, hisz a főherceget kívánta és nem remélhette, hogy a maga köréből való nádort köszönthessen. Ezután színházi és irodalmi botrányról s a cenzúra gyöngeségéről árulkodik, majd a következő vegyes fölvágottat tálalja föl : — február 4. A magyar tudós társaság ki akarja adni a magyar történelem forrásműveit. Ez nagyon szerencsés gondolat, de félek, hogy a ft tervet nem tudják célszerűen megvalósítani, mert a magyar akadémiának kevés az igazi tudósa, aki ilyen vállalkozásra képes és az egész munka kátyúba jut, mivel tudományos könyvekre nem akad vevő Magyarországon. Gúnyos sorok Petőfiről — Immár egy politikai költővel több van az országban. Petőfinek hívják, nem tehetségtelen, egy folyóiratban költeményt eresztett világgá, „Csalogányok és pacsirták” címmel, ■melyben sokat lamentál, de — így mondja — jön a megmentünk, anélkül, hogy hóhéraink észrevennék : a jövő ! A Honderű erre a következő megjegyzést teszi: „Kik a mi hóhéraink ? És ki a mentő, akit a jövőben várunk?” Intrika Széchenyi ellen — Itt azt híresztelik és hiszik, hogy gróf Széchenyi István a magyar kancellári állást ambicionálja. Mesélik és hiszik, hogy a kancellár állásért már akkor jelentkezett, amikor a krízis gróf Mailáth Antallal kezdődött. Mondják, hogy Széchenyi akkor Bécsben így nyilatkozott: „Apponyi nem népszerű; ha akarják, hát átveszem én a kancellári állást." Ezt csak bizonyságul hozom föl, hogy gróf Széchenyit egész Magyarország rendkívül becsvágyónak tartja, aki mindent megragad, hogy föltűnjék, de egy párthoz se marad hű. Két lehetellenséget akr egyesíteni: a hatalmat és a népszerűséget ! Színházi epizódok •— Egy Reisinger nevű ember most mint pesti „Mephistopheles” füzeteket ad ki. Még csak egy jelent meg, kiválóan rossz. Egy reggel alapos verést fog kapni, mert a színház igazgatását szidja. — A német színház égése itt mindenkit izgat. Senki se tudja, hogyan támadt a tűz. Az oltószerek rosszak voltak. A hengermalom tűzoltósága és egy Turszki tiszt, — gróf Nugent a neve, tűnt ki a tűznél. Mindenütt a pártszellem — február 8. Az iparegylet — eredetileg hat évre alakult — most adta ki jelentését hatéves működéséről s az eddigi résztvevőket fölszólítja, hogy újabb hat évre írjanak alá. A jelentést jól megírták, de föltűnő a Hetilapról szóló rész. Ezt a lapot két éve adja ki az egylet és Kossuth szerkeszti. Dicséri az egylet a lapot, hogy az utóbbi évben kiterjeszkedett az államháztartásra s a védvámokat és a Védegyletet védte, hogy ügyes pártlapnak bizonyult. Újabb szomorú bizonyíték, hogy a pártszellem itt mindenbe belevegyük . Megint terjed a hír, hogy a pesti német színház igazgatója a kormánytól titkos támogatást kap. Egy kis burkolt fenyegetés •— február 20. A hétszemélyes táblán az a hír kelt szárnyra, hogy a mostani perszonális, Szerencsy báróságot kap és a szeptemvirátushoz kerül, hogy ott az országbíró távollétében elnököljön. Gróf Batthyány Imre, aki most az Index Curiae-t képviseli, ha ő maga nem elnökölhet, a szeptemvirátus váltóbírósági osztályának elnökévé lenne. — Ez nagyon aggályos rendelkezés volna, mert gróf Batthyány Imre akkor lemondana és könnyen arra szánná el magát, hogy a nemzetgyűlésen a mágnáscentrum élére lépjen. Ez akkor mindjárt 24—30 főre növekedne és uralkodnék a nemzetgyűlésen. A legközelebbi nemzetgyűlés menete — már ismételten megmondtam — gróf Batthyány Imrétől függ; mihelyt a centrum élére áll, 24—30 főnyi erős lesz az, a mostani magyar kormány fölbomlik, vége. Mindenáron arra kell hát törekedni, hogy Batthyányt még jobban ne diszgusztálják, mert már úgyis elment a kedve. Dicséret a magyar zsidónak — február 24. Bárándi: „Magyarország helyzete”, ez a címe egy kétszázoldalas könyvnek, mely a pozsonyi Kalinoda kiadásában jelent meg... Nagyon helyesen mondja: Magyarország ott áll most, ahol a többi örökös tartomány nyolcvan évvel ezelőtt volt. A rendíthetetlen haladás ideálja számára Poroszország. Úgy óhajtaná a városok organizálását, amint Poroszországban történt. Egy idevaló fogorvos, név szerint Pfefferatann — épp oly arrogáns, mint tudatlan ember — március havában szatirikus német lapot akar kiadni. Szánalmas lesz. Néhány zsidót szerzett munkatársul. Csak nem tért vissza a régi kor, hogy amikor a jogász-felcsett mindig egy-egy Hauswurst (bohóc) kísérte. Az „őrült eszmék” — március 15. Az ellenzéki értekezleten aza legérdekesebb, hogy szakadás kezdődött. Többen, akik Kossuth és társainak őrült eszméit nem helyeselték, ki akartak válni az ellenzékből. Kossuth és társai megígérték, hogy az őrültségüket abbahagyják. Másrészt báró Eötvös József is kijelentette, hogy — ámbár a centralizációs eszmék igazsága áthatja — most mégse küzd értük, hogy a párt egységét meg ne bomlassza. Az ellenzéki programot júniusig Deák, Eötvös, Kossuth s még páran dolgozzák ki. Deák hamar oda van. — március 17. A vármegyei gyűlésen tegnap különös jelenségek tárultak elénk. S harmadfél óráig politikai vita volt, amely semmiféle eredménnyel nem járt. Még pedig a lárma miatt, amelyet a hallgatók csaptak Sörmöczy kanonok beszéde alatt, Körmöczy kifakadt a neveletlenség ellen. Mások (ellenzékiek) a lármázók pártját fogták és így folyt a huzavona. Gróf Dessewffy Emilt egy újságcikk miatt támadták meg. Szentkirályi a spiclikről beszélt, akik azt. kijelentéseit ferdítve továbbítják Bécsbe. Kossuth dühösen fakadt ki a Gyűlde ellen (így hívják a konzervatív kaszinót.) stb. Gróf Dessewffy Emil nagyon jól beszélt a hírlapírói helyzetről. Nyáry, második alispán humoros beszédet mondott báró Bánffy ellen. Ezek voltak a tárgyalás fénypontjai. Az adminisztrátor hiába mondta, hogy olyan tárgyról beszélnek, amely fölti határozatnak nincs helye , mind hiába ! Az egész időt ilyen haszontalan beszédekkel fecséreljék el Azokban az új, 2000 koronás könyvcsoportokban, amelyeket most szereztünk be a Világ olvasói számára, van egy testes kötet, mely néhány szót megérdemel. Az elbeszélés művészei a címe a szépen illusztrált könyvnek s a világirodalom harminc legjobb nevű elbeszélőjétől hoz egy-egy hoszszabb-rövidebb, de az illető íróra mindenkor nagyon jellegzetes írást. Ha elsoroljuk, hogy kik ezek az írók, olvasóink nyomban megértik, hogy miért nem kell külön dicsérő szavakat erről a könyvről írnunk. Íme, az írók sora : Anstey, F. Bong, Hermann, Bourget, Paul, Broughton, Rhoda. Coppée, Francois. Croper, Jan Jacobas. Daudet, Alphonse. Dickens, Charles. Doyle, Conan. Fogazzaro, Antonio. Francé, Anatole. Stoffmann, E. Th. A. Jérôme, Jerôme K. Karnberger, Ferdinand. Lagerlöf, Zelma. Jj Cizarevics, Lázár. Lomaitre, Jules. Lie, Jónás. Maupassant, Guy de Mull aluli. Nerval, Gérard de. Új csoportok 36. csoport (csak 15 példány.) Schiller Frigyes, Wallenstein tábora, A Piccalominiak. Schiller Frigyes, Wallenstein halála. „ „ A roueansi szűz. „ „ Stuart Mária. 39. csoport. Bródry Sándor, Fehér könyv. Horác levele a Pirókhoz, Kiadó Antal, Latin költők. Tolsztoj, Szcrebranij herceg. 40. csoport. , Gerhart György, A bűnök és magyarok története. Mandello Gyuli, A középkori munkabérek története. Martinovics Ignác és társai. Napóleon 1., Eszrrték. 41. csoport. Andrejew Leovid, A hét akasztott. Fuchs Aidám, Az erkölcs ápolásáról, Kloffmann, E. T. .4., Az ördög bájitalai (2 kötet.) 42. (francia) csoport |csak 45 példány.) Batjard, La reine de scize ans. Bagard et Vanderburch, Le gamin de Paris. Mélesville et Hcslienne, La berline de l'émigré. 27. csoport (8 példány). haliní■ Lajos, One-steptől a tangóig Pulszky Ferenc, Útivázlatok. Tabény Géza, Ál a Golgotán. 32. csoport. Kari Lajos, Francia irodalmi tanulmányok Wekerle László, Nagyezerév. Reményi Antal, A szent szövetség hadjárata II. Szelim ellen. 55. csoport. Benda Jenő, Circe (regény, IV. kiadás). Benda Jenő, Acetitók (11. kiadás)) Norris, W. E. Potapjenko, Nikola. Schnitzler, Arthur. Serao, Mahid. Theuriet, André. Tolsztoj Leó gróf. Valdés, Armando. Vlahosz, Angelosz. Winther, Kristian. Ennek az anthologiának feltétlen belső értékét még csak növeli, hogy minden elbeszélés előtt az illető író rövid életrajza és főbb műveinek találó jellemzése talált helyet : a 19. század vége és a 20. század eleje prózaíróiban így valóságos irodalomtörténetet kap az olvasó — 60 békefillérért. Már most meg kell említenünk, hogy ebből a csoportból — igen érthetően — nem nagy a készletünk , amit azért közlünk, nehogy (főként vidékről) későn beérkező megrendelések folytán utólag fussanak be könyvosztályunkhoz rekriminációk, amint ez néhány esetben megtörtént. Könyvakciónknak a lefolyt pár hét alatt olyan híre kelt, hogy képtelenek vagyunk egy-egy csoportból olyan nagy tételeket felhajszolni, amelyek ne fogynának el két vagyhárom nap alatt. Ezért csak azt ajánlhatjuk, főleg vidéki megrendelőinknek, hogy lehetőleg még az első egy-két hirdetés napján adják fel megrendeléseiket, nehogy — hibánkon kívül — lemaradjanak a kívánt csoportokról. Csoportjaink most ezek (2000 korona) Seribe et Lemoine, Une fémmé, qui se jette pár la fenéire. Seribe et Mélisoille, Valérie. 43. (ifjúsági) csoport. Perry, John, .4 pörgettyű (ford. Beke Manó.) Senin Thompson, E., Az öreg Urián és egyéb állattörténetek. 44. csoport. Az elbeszélés művészei (30 novella a legjobb orosz, angol, francia és német írók tollából.) Szép Ernő, Magyar könyv (egy csapat elbeszélés.) 45. csoport. Ambrus Zoltán, A kritikáról. Szép Ernő, A világ (versek.) Vajda László, Szodoma és Gomorra. (filmregény.) 46. csoport. Lakatos László, Pesti bábjáték, Sarmont, Jean, Az árnyhalász. Sebestyén Károly, Shakespeare és nangol renaissance. 47. csoport. Rózsa Dezső dr., Angol nyelvtan. „ „ „--------olvasmányok. .. „ „--------kereskedelmi len. „ „ „ Helyes angolság. 36. csoport. (Női arcképek.) Strém István, Lucrezia Borgia. Görög Imre, Ichonata. Beke Manó, Sophia Kovalevska. Kallós Ede, Sappho. 37. csoport. (A kultúra nagyjai.) Ilonti Rezső, Dante. Bajztay Ervin, Rabindranath Tagore. Schmidt József, Kándhsza, Benedek Marcell, Imla. , Harminc novella A régi 1000 koronás csoportok közül még ezek kaphatók: VILÁG Nyugtalanság jelei... — március 20. A megyegyűlés úgy folyt le, amint előre jeleztem. Minden a régiben maradt Az elfogott Stancsicsról is szó esett. De oly mérsékelten, hogy a konzervatív párt nem is tartotta szükségesnek a beleszólást. Őfelségét fölkérik, hogy a pert a rendes bíróságoknak engedtesse át minél előbb döntessen, a vádlottat ne vigyék ki az országból, hanem adják át Pest vármegye fogházának, ahol különben a bankóhamisitók is ülnek. — A nyugtalanságnak már egynéhány jele mutatkozik, azért, mivel a főherceg-helytartó oly sokáig távolmaradt... — A német lakosság Pesten nagy kárt szenvedett a színházégés által, mert a német színház előadásai teljesen abbamaradnak, míg az új épület kész nem lesz. Oka pedig az, hogy a polgárság ki nem állhatja Forst igazgatót s egyáltalán nem akarja támogatni, így nem létesülhet a szükségszínház, tehát a következő télen játszani sem lehet. Nyáron talán kisegít az aréna, azaz hogy a szabadban játszanak. ............. is — Ünnepel a Fehér Ház. A MOT jelenti: A Fehér Ház tagjai hétfőn, négyéves évfordulójuk megünneplésére összejöttek. Nagy vacsorát rendeztek, amelyen fehér serleget nyújtottak át József főhercegnek. Az ezüst serlegen középen legfelül a következő fölírás szerepel: József főherceg vezérünknek. Az ünnepélyen megjelentek József főherceg, Scitovszky Béla, Friedrich István, vitéz Nagy Pál, Pekár Gyula, Hír György, Bénárd Ágoston, Bleyer Jakab, Balogh Ferenc, Balás György báró, Csilléry ,András, Csécsy-Nagy Imre, Bihar Elemér, Bakó László, Bohn József, Baránski Gyula, Stovszky János, Petrovácz Gyula, Rausch Aladár, Rerrich Elemér, Schnetzer Ferenc, Tóth Gábor, Unterreiner Mihály, Zilahi Kiss Jenő. Az ünnepélyt Csilléry András nyitotta meg. — A magyar nemzetet — mondotta — sohasem győzték le a harctereken, hanem ott volt a hiba, hogy a toll nem a magyar kezekben volt és ez okozta a destrukciót. Hangoztatja, hogy az egységes kéz hiányzik, amely vezessen. Ez az egységes két József főherceg. Ezután Pekár Gyula emelkedett szólásra. Szerinte a Fehér Ház sohasem volt politikai alakulat, tagjai sohasem voltak lármások. Ma ki akarnak lépni a hallgatásból, mert ez a történelemben félreértésekre adhat alkalmat. Azokra a politikusokra, akikre a kommün utáni időben a kormányzat nehéz feladata hárult, ma egyes emberek frázisokat dobnak. Azt mondják, hozzá nem értő emberek voltak. Bátran kérdezheti, hol voltak azok, akik ma kritizálnak. Ha a Fehér Ház tagjai a Peidlkormányt el nem távolították volna, ma is ott tartanánk, ahol a nyomorgó Bécs és a küzdő Berlin tart. Ezután József főherceg emelkedett szólásra: — Nem távozhatom el ettől az asztaltól — mondta — anélkül, hogy meg ne említsem, hogy polgári ruhába öltözött hősöket láttam az átkos forradalom alatt. Poharamat ürítem a Fehér Ház tagjaira és az egybegyűltekre. Kedd