Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-07 / 176. szám

Kedd VILÁG 1923 augusztus 7. Radek és Rewentlow (A Világ berlini tudósítójától.) Kari Ra­dek. a berlini orosz ügyvivő és Ernst Re- wenllow gróf, két élesen szembenálló világ­nézet képviselői kezetfoglal; egymással és meg fújták a ncmct-orosz testvériség kürtjét. Úgy hat ez a szövetkezés, mintha a tűz a víz­zel fogna össze, hogy együtt haladjanak, és azonos útoíi-módon érjék el külön céljaikat. Semmi sem jellemzőbb Németország za­varás politikai viszonyaira, mint ez a párat­lanul különös jelenség. A Rote Faline-nak ugyanabban a számában jósolja meg Radek, akinek kezébe a német bolseviki propaganda minden szála összefut, a német burzsoázia Összeomlását és a némst-szovjetorosz kap­csolatok kiépítésének elkerülhetetlenségét, amelyben három oldallal hátrább Rewent- tow, a tengeralatti háború kérlelhetetlen apostola, egészen más okokból szót emel a 'kooperáció mellett. Radek az együttműkö- ’déstöl a kommunizmus győzelmét várja Né­metországban, Rewentlow ellenben már azt képet látja maga előtt, amikor a bolseviki hadtesteket német generálisok vezetik Párizs «ellen. A legföHünőbb mégis az, hogy Radek ez­úttal már nem csak a munkásságra építi re­ménységeit, hanem a tönkrement kispolgár­ságra is, amelynek véleménye szerint föl kell ismernie, hogy a kommunista pártban van -a helye. De Radek nagyon jól tudja, hogy » játék nem babra megy. A német burzsoá­zia szerinte a világ legjobban organizált osz­tálya. tehát hogy a német munkásságnak minden további lépés előtt példát kell ven­nie ettől a nagyszerű szervezettségtől. A kommunista propagandának mindent el kell követnie, hogy a párt taglétszáma mihama­rabb elérje az egymilliót, mert előbb nem le­het megfujni a riadót a régi társadalmi rend ellen való döntő rohamra. Egy oldallal hátrább Rewentlow azt ál­lítja, hogy a német szociáldemokrácia kapi- taíiszt'kus jelleget öltött. A grófnak az a vé­leménye, hogy a kommunistáknak most föl kellene hagyniok a nacionalisták ellen viselt könyörtelen harccal, mert hiszen a kommu­nisták és nacionalisták közeli céljai ma lé­nyegükben azonosak. így hajtják egymás malmára a vizet: a vörös apostol és a rcvanche-háború prófé­tája. Radek a tűzvonalba kergeti a kommu­nistákat, Rewentlow pedig a vörösök tábo­rába küldi a nacionalista kispolgárságot ab­ban az együgyű hiedelemben, hogy a bolsevi- kieket. majd nagyszerűen föl lehet használni ágy út öltelek nck abban a, háborúban, amely­ben Ludendorff és Honi na,.1 tábornok ha­báraikat újakkal pütólhi,ijá’’f' a Rewentlow úrnak az a véleménye, hogy* W vörösök és a nacionalisták együtt tehetik meg az út egy részét. A nagy koaszt előbb közösen kell föl­kavarniuk és csak azután kerül sor arra, hogy az egymás közötti ellentéteket elintéz­zék. És mialatt ez a politikai Minolan.rus, a kommunisták és a nacionalisták koalíciója valóban kilép a valószínűtlenség ködéből, a német szociáldemokrata párt, Németország legerősebb pártja nehéz napoknak néz elébe. A párt részekre szakadása, úgy látszik, kö­zeli napok kérdése. A múlt vasárnap a bal- szárny radikálisai, mintegy harminc kép­viselő, Weimnrben külön konferenciát tar­tottak és olyan határozatokat hózlak, ame­lyek egyáltalában nincsenek összhangban a párt általános érvényű határozataival. Ez már nyilt frontalkotás az anyapárttal szem­ben. Es e jelenségek kapcsán is a Vorwárts fájdalmasan emlékeztet arra: hogy a régi szociáldemokrata párt bomlása az ellenzé- kieskedő csoportok külön konferenciáival kezdődött, s a független szocialista párt ki­válását is az efajta tanácskozások előzték meg. A kommunista agitáció az egyre nö­vekvő orosz porpaganda, a nacionalisták és a vörösök egymás felé kacsingatása és az egyesült szociáldemokrata pártok belső egye­netlensége, aggasztó csillagképei a német szocializmus közeli jövőjének. Szatmári Jenő. Közeledés a legflimisMk és a szélső JoKboldali szaöadkirályválaszíók között (A Világ tudósítójától.) Az indemnitási vita csendes folyását, mint ahogy a Világ jól informált helyről értesült, minden való­színűség szerint kedden napirend előtti fel­szólalás fogja elevenebbé tenni. A Lendvai- ügyet, illetői :g Cegléd képviselőjének a nem­zetgyűlés méltóságát mélyen sértő levelét, amely A Nép című lapban jelent meg, kí­vánják szóvátenni és pedig pártkülönbség nélkül. Amennyiben Rassag Károly egész­ségügyi állapota megengedi, úgy az ellen­zék részéről ő fog tiltakozni a még nem is igazolt mandátumé, új képviselő írása ellen. Ugyanilyen szándékkal foglalkozik a kor­mánypárt is. Más információ szerint maga a nemzetgyűlés elnöke, Szcitookszkg Béla fog módot találni arra, hogy elégtételt szol­gáltasson a törvényhozó testületnek a tá­madásért. A Világ már jelezte, hogy az új politikai helyzet a fajvédők csoportjában bizonyos tömörülési akciót váltott ki. Min­den ellenkező bireszíeléssel szemben rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy ilyirángú tárgyalások már folyamatban is vannak, sőt messzebbmenöen szélesebb talajra óhajtják az egyesülést fektetni. így értesülésünk szerint Pallavicini György őrgróf érintkezést kei esett Wolff Károlylyal és csoportjával, továbbá a múlt héten a kormánypártból ki­vonult Gömbös-töredékkel. Ezekbe a tárgya­lásokba bekapcsolták Andrássy Gyula gró­fot is, akit a pártvezéri tisztségre szeretné­nek megnyerni. Csak mint érdekes momen- lomra mulatunk rá Gömbös Gyula nyilat­kozatára, amelyet a neki tulajdonított Ju­goszláv tárgyalásokra vonatkozólag tett. Ebben a nyilatkozatában Gömbös Gyula erő­sen hangsúlyozza, hogy királypáríi és hogy a Habsburg-kérdés felvetése tulajdonképen azt a célt szolgálja, hogy bizonyos politikai ellentéteket élezzen ki közte és a legitimiz­mus eivének hívei közt. Egy hétre megvonták a Nép koiportázsjogú A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar királyi belügyminiszter 1923 augusztus 6-án kelt 129800/1923. VIII. 5zárná rendeletében Bu­dapesten ,,A Nép“ lapkiadó rl- kiadásúban és Ari ka János felelős szerkesztésében megjelenő „A Nép" című időszaki sajtótermék országos itccai terjesztését 1S23 augusztus G-ától augusz­tus li-éig bezárólag megtiltotta, minthogy a szóbanforgó sajtótermék folyó évi augusztus 5-iki 170. számában Lendvai Istvánnak Levél a ceglédiekhez" cím alatt megjelent közleménye a nemzetgyűlés tekintélyének aláásásclra és a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására alkalmas és ezzel úgy a: ország közrendjét cs közbiztonságút, mint külpolitikai érdekeit is ve­szélyezteti. Rakovszkg Iván belügyminiszter nyilatkoza­tában A Nép be tiltásáról többek között a követ­kezőket mondotta: — Ma írtam alá azt a rendelefet, amellyel bat napra megvontam A Nép-tő! a kolportázs­jogot. Az intézkedés meghozatalára az a körül­mény késztetett, hogy a nemzetgyűlést elvégre ilyen hangon támadni nem lehet. Törhetetlen, hogy ilyen durva és goromba hangon merjenek írni a nemzetgyűlésről. A betiltás egyelőre figyelmeztetés. Ha tovább folytatódnak a dol­gok, még erélyesebben fogok eljárni. Nyilatkozott Nagy Emil igazságügyminiszter is, aki többek között a következőket mondotta : — Az inkriminált cikk túlhalad minden el­képzelhető határt. Erre valóban mással, mint bűnvádi eljárással felelni nem lehet. Bizonyára sürgősön dönt ebben a kérdésben a nemzetgyű­lés és ami engem illet, módot fogok nyújtani a magyar igazságszolgáltatásnak, hogy ítéletét ha­marosan meghozhassa. Lendvai István — nem lélesik Mielőtt a nemzetgyűlés elé kerülne a bíró­ság megkeresése Lendvai István kiadatása iránt, a politikai körökben elterjedt hírek szerint tisztázni fogják azt a kérdést, hogy van-e egyáltalában mandátuma A Nép cikk­írójának ? Az 1923. évi budapesti címjegy­zékben ugyanis Lendvai István nevű újságíró nem szerepel, ellenben szerepel egy Lchner István nevű újságíró, aki az I. kerületben lakik, a Naphegy ucca Cl. szám alatt, tehát ugyanabban a házban, ahol Cegléd új kö­vete. A rendőrség bejelentő-hivatalában Lendvai Istvánról szintén nem tudnak, vi­szont a Lchner István névre kiállított be­jelentőcédula adatai pontosan egyeznek a —'Lsmlvai István néven ceglédi követté választott újságíró személyi adataival. Ebből nagyon különös látszat támad, de mi nem tudjuk föltételezni azt, liogy A Nép kér­déses munkatársa csakugyan hamis nevet használva jelöltette volna magát Cegléden követté: és hamis névre kiállított mandá­tum alapján lépte át a nemzetgyűlés tanács­termének függönyeis ajtaját. Nem is szólva a hamis névhasználat közönséges büntető­jogi következményeiről, az írói álnéven tör­tént képviselővé jelölés olyan csúnya meg- tréfálása volna Cegléd városának és olyan csúnya merénylet a magyar nemzetgyűlés tekintélye ellen, hogy mi kétségtelennek tartjuk a félreértést. Lchner István nyilván igen diszkréten kezelte névmagyarosítási ügyét, de holnap, ha kérdőre vonják, majd bebizonyítja azt, hogy törvényesen hasz­nálja Lendvai István nevet. A Nép jeles munkatársa bohém természetű ember — erről a csendes budai kocsmák tudnának regélni —, tehát elfelejtette a névmagyaro­sításról értesíteni a bejclentöhivatalt, és ezért a mulasztásért szerepe! a Naphegy ucca 6i. szám alatt tovább is Leimre István néven, noha Cegléd már mint Lendvai Ist­vánt' válasziotia követévé. Ismételjük : mi Régi sakkmester, régi torna Irta : Móra Ferenc Nem tudom könyv nélkül, merre van az a Gribó, ahonnan én ezt a tárcát lcapíam, amit meg akarok Írni. De nyilván könyvben sem találnám meg, mert a postabélyeg szerint vala­hol Szlovenszkóban lehet ez a Gribó, ott pedig úgy' elbérmálták a helyneveket, hogy Fényes Elek legyen az a tudós, aki eligazodik rajtuk. fTudom ám én, hogy Fényes Eleknél nagyobb geográfusok is voltak már Magyarországon, de alaposságban hozzáfogható azóta se volt, azért szeretem őt emlegetni. Az ő Geográfiai ás Statisztikai Szótárá-ban, amely különben az első modern földrajza Magyarországnak, az X. faluról szóló tudnivalók közt az is ott van, hogy „lakosai nagyobbrészt marhalopásból él­nek". Persze, az öregnek könnyű volt, mert 1851-ben még nem volt törvény a nemzeti be­csület védelméről. De én már idézőjelben sem merem kiírni a falu nevét Annál kevésbé, mert egyik közéleti jelesünk is odavalósi. De ez már elfajzott az ősöktől és csak aféle kö­zönséges marhaszállító.) Elég az hozzá, hogy erről a bizonyos Gribó- ról ír nekem bizonyos Szakácsi János úr, aki azt kéri tőlem számon, hogy ha már olyan so­kat irkálok mindenféle régi dolgokról, mért nem írok már egyszer a régi magyar sakk­játékosokról is. Nem szép dolog tőlem, hogy ezeknek az emlékét nem újítom föl, s ezt bi­zonyosan csak azért nem teszem, mert én ma­gam nem szoktam sakkozni, stb. Hát ami azt illeti, szokni nem igen szoktam, mert csak egyszer sakkoztam életemben, annak ii van vagy húsz esztendeje, akkor is csak a csókái kaszinóban, ott is csak egy játszmát, az is remis maradt De ennek nem én vagyok az oka, a partnerem volt a hibás, mert ő vette észre, mikor a királyát mcgmatloltam, hogy az nem király, hanem futó, mert hiszen a ári­bizonyosra vesszük, hogy itt csak félreértés­ről van szó, és a félreértés tisztázódni fog, mert nem tehetjük föl, hogy akárki is ki­eszeljen és elkövessen egy olyan tréfát, ami­lyen az volna, ha kiderül, hogy Lendvai Ist­ván ceglédi képviselő — nem létezik, ha­nem csak egy Lehncr István nevű újságíró van, aki természetesen nem tagja a nemzet- gyűlésnek. Cegléd új követe ugyan elmés munkatársa volt a Szamár című élclapnak, és itt megjelent tréfáit többre becsüljük, mint azt a publicisztikai tevékenységet, ame­lyet az októberi forradalom másnapján lá­tott jónak kifejteni : de még a Szamár ha­sábjain is valószínűtlennek és sértőnek hangzott volna a történet egy nagy magyar városról, amelyet mcgtrcfáltak azzal, hogy egy nem-létező ember kezére játszották a város mandátumát. .. Nagyon sajnálnók az intranzigens magyar antiszemitizmust, ha mégis bekövetkeznék az, amit ini kizártnak tartunk és az derülne ki, hogy Cegléd képviselővé választolt egy, olyan antiszemitát, aki — nem létezik. Az intranzigens magyar antiszemitizmust üldözi a balsors a nemzetgyűlésen. Egyik vezéré­ről, Zsír kenj Jánosról kiderült az, hogy A Tűz szerkesztője volt, kiderült az, hogy bátran és emeli fejjel alkudott meg a kom­munizmussal, és kiderüli róla még egy-két ilyen — kisebb szépséghiba. A másik vezér, Kiss Menyhért, úgy kezdte parlamentáris pályáját, hogy „őrmesteri műveltségű“ em­berként emlegetve szennyezte be az emlé­két annak az I. Ferenc Józsefnek, akiről n: alázat férfiatlan hangján zengett térden- csúszva himnuszt, amíg I. Ferenc József a trónon ült : és — befejezte parlamentáris pályáját a magyar korona leszemetelésével, továbbá Andréka főkopitányhelyettes lází- tásával, hiszen valószínű, hogy' ez a csúf plágiumban ludas fűzfa-poéta ezek után már csak nagvnéha fogja magával ragadni szónoki lendületével a magyar törvény­hozást és kénytelen lesz visszatérni a lant­hoz, hogy újból „a lázadók költője“ legyen, aminek egy régi rigmusában nevezte magát. Két ilyen baleset után nem érheti egy har­madik és még súlyosabb baleset az intranzi­gens magyar antiszemitizmust, hiszen ért már véletlennek is sok volna : és ezért is hisszük azt, hogy Lendvai István, Cegléd új követe, holnap világosan bebizonyítja léte­zését azoknak, akik idáig csak Lehner István létezésére tudtak dokumentumokat találni. Megjegyezzük egyébként, hogy már Lendvai István ceglédi követté választása elölt voltak kezünkben dokumentumok, amelyek láiszólag azt bizonyították, hogy Lendvai István — nem létezik, de ini nem hittünk, és ma sem hiszünk a látszólagos dokumentumoknak, hiszen elképzelhetetlen az, hogy akárki is ilyen gyerekes módon ültesse fel az Alföld egyik nasv, magyar városát alkotmányos jogának gyakorlásánál. Gömbös, a royalista Érdekes politikai pikaniériát szellőztet mai szánjában a Macpjar Hírlap. A lap értesülése szerint mintegy két héttel ezelőtt Bállá Aladár volt képviselő, a Károlyi-kormány volt zágrábi követe, megjelent Milojevits Milán dr. buda­pesti jugoszláv köveinél, kijelentette előtte, hogy úgyszólván napol: kérdése, mikor veszi át a halaimat a Bettden-1. ormánytól Gömbös Gyula, szükséges tehát, hogy a kis-entente tá­jékozódjék az áj kormány elveiről, egyben vi­rály fel van kötve az ő.”::.köriére nehezeknek egy birjcanyíró ollóval, meg egy réz gyertya- tartóval együtt. Nagy huncut lehetett a partne­rem, különben bizonytalan sarzsijú ifjú vas­utas, mert ha ő mattolt volna meg engem, akkor bizonyosán nem vette volna észre a ki­rály lecsökkentését. De érjük be a tanulsággal, hogy király nélkül is nagyon szépen el lehet játszani, különösen, ha nem tud játszani az ember és ne feszegessük tovább a dolgot, meri járhatunk még mi Csóka felé és az ifjú vasutas azóta sokra vihette, talán már ő a vasúti sze­rencsétlenségek aligazgatója is. (Van ez olyan értelmes hivatal, mint a „zuhatag-kalanz", ami Nagy-Magyarország-]: orunkban volt divatban nálunk. Ugyan divatban lehetne most is, hiszen van hozzá elég — zuhaíagunk.) Szóval, nem azért nem írtam én idáig a régi sakkmesterekről, mert nem kedvelem a sakkot, hanem azért, meri a régi sakkmesterekről még kevesebbet tudtam, mint a sakkról. Most, hogy Szakácsi űr közölt velem néhány adatot, érde­mesnek látom rájuk szánni néhány tárcalábat, mert beletartoznak a múlt század első felének nagyon fogyatékosán ismert magyar kultúr­történetébe. Azt írja nekem Szakácsi űr, — s a magyar sakktörlénet tudósai ellenőrizhetik az adatait, — hogy az első magyar sakktársasúg a dorottya- uccai Wurm-kávéházban keletkezett a harmin­cas években. Annak a feje pedig az ö dédnagy- bátyja volt, Szén János, az első kontinentális hírű magyar sakkmester. Persze, Szén Jánosnak kezdetben eszeágában sem volt világhírre törekedni. Beérte azzal, hogy a parlnerei elismerték Pest első játékosának. Az se kis dolog volt, mikor olyan partnerei vol­tak, mint Grimm Vince, Erkel Ferenc (akkor már a Nemzeti Színház első karnagya) és Lö- wenthal, a később szintén európai hírű „sakk­huszár". így csúfolták a Wurm-kávéhúz -törzs­asztalánál, mert mindig a lovakkal intézte a leg­hevesebb rohamokat. Erkel fökép a kisgazdák­ká! operált. (A gribói levél ugyan paraszt-okai mond, de Gribón nyilván nem tudják még, hogy ebből itthon milyen gravaminális szó lett. Én lojálisán helyreigazi lom Gribót.) Grimm Vince volt az elegáns játék inesteA, akinek a futók voltak a kedvencei. Az utolérhetetlen mester azonban mégis csak Szén János volt. Azt írja róla a kései ufód, hogy ó volt a sakk Deák Fe­rencé, végtelen alapos, megfontolt játékos... Én mint laikus nem mondhatok mást, mint hogy nem szerettem volna neki kibicclni. Volt azonban neki sok kibice és azok közt különösen egy, aki bele is szólt, de még bele is topogott a játékába. A beleszólás nem nagyon zavarta Szént, mert az lengyelül történt s azt nem értette meg. Hanem a topogás olyan espa- renfó, amit mindenki megéri. — Csiba, te! — mordult bálra Szén s ez olyan magyar beszéd volt, hogy a lengyelnek is meg kellett érteni. Kapkodott is a kardjához s nagy viloncia lehetett volna a dologból, de Fényes Elek, az alapos geográfus közbeszólt. Ö is nagy sakkozó volt s ismerte a lengyel ki- bicct. Gácsországi gazdag földbirtokos volt, szenvedélyes játékos s alig várta, hogy össze­mérhesse az ^rejct Szénnel. Minden játszmát elveszített, pedig nagyszerű cseleket tudott. (A fuló-gambi’lot ő vezette be a magyar sakkba iít a Wurm-kávéházban.) De nem ért az semmit, ha nem győzte kivárni a Szén megfontolt húzásait. A második héten aztán partnert is változtatott: a Löwenthal tüzes já­téka legjobban megfelelt az ő lengyel tempe­ramentumának. Tíz-tizenöt pártit is eljátszot­tak egy nap s úgy tartotta a legenda, hogy Löwenthal két házat is veit a lengyeltől nyert pénzből. Persze akkor könnyebb is volt a házra valót sakkon megnyerni, mint mosta­nában. 1842-ben már úgy érezte Szén János, hejgy kicsiny neki a pesti Macedónia. Az a merész gondolata támadt, hogy kihívja tornára a pá­rizsi sakk-klubot, amelynek akkor Európa leg­jobb sakkozói voltak a tagjai. Párizs belement a kihívásba, de óriási összeget tűzött ki tét- j nek: ezer forintot. Ezt a summát a Wurm- ! kávéház csak részvénytársasági alapon tudta összehozni. Tíz pengő forint volt egy részvény, de akadt gazda mind a százra, annyira bíztak j Szén Jánosban. Akkor aztán megindult a verseny Párizs és Pest között és tartott kerek félesztendeig. No igen, mert mind a két klub otthon maradt a maga káveházában és mivel se íclcfónnal, se távirattal nem rongálták meg az emberek egy­más idegeit, a gyilkos viaskodás levélben folyt. Szén János bejelentette, hogy mivel indult és arra a párisi monsieurök levélben tudatták, hogy hát ők mivel léptek ki. Minden húzás után négy napig lehetett gondolkozni az ellcnhúzá- son, de ahogy a játszma felén túl voltak, Szén János már postafordultával tudott felelni min­den párizsi lépésre, annyira biztos volt a dol­gában. A részvényekben őrült hausse jelentke­zett, még a lengyel is duplán vesztett örömében s mikor a párti véget ért, fáklyás zenével tisz­telték meg Szén Jánost. Meg is érdemelte, mert a párizsi sakk-klub csúfos veresége és a Szén János dicsősége Európa minden sakklapjába belekerülj a neve­zetes pártival együtt. 1848 elején a londoni sakk-kört akarták ki­hívni a pesti magyar sakkozók, de közbe szólt a forradalom. A hatvannégykockás harctérről el kellett menni a másikra, ahol élet, vagy ha­lál volt a tét.., Eddig van az első magyar sakk-Vir története, plánéin írás közben hallok egy másik híres ma­gyar sakkjülékosról, aki báróságot szerzett ma­gának a sakkon. Majd sorát kerítjük annak Is, egyelőié Uén ennyi, is elég a gribói kedélyek megnyugtatására. 3

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék