Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-07 / 176. szám
Kedd VILÁG 1923 augusztus 7. Radek és Rewentlow (A Világ berlini tudósítójától.) Kari Radek. a berlini orosz ügyvivő és Ernst Re- wenllow gróf, két élesen szembenálló világnézet képviselői kezetfoglal; egymással és meg fújták a ncmct-orosz testvériség kürtjét. Úgy hat ez a szövetkezés, mintha a tűz a vízzel fogna össze, hogy együtt haladjanak, és azonos útoíi-módon érjék el külön céljaikat. Semmi sem jellemzőbb Németország zavarás politikai viszonyaira, mint ez a páratlanul különös jelenség. A Rote Faline-nak ugyanabban a számában jósolja meg Radek, akinek kezébe a német bolseviki propaganda minden szála összefut, a német burzsoázia Összeomlását és a némst-szovjetorosz kapcsolatok kiépítésének elkerülhetetlenségét, amelyben három oldallal hátrább Rewent- tow, a tengeralatti háború kérlelhetetlen apostola, egészen más okokból szót emel a 'kooperáció mellett. Radek az együttműkö- ’déstöl a kommunizmus győzelmét várja Németországban, Rewentlow ellenben már azt képet látja maga előtt, amikor a bolseviki hadtesteket német generálisok vezetik Párizs «ellen. A legföHünőbb mégis az, hogy Radek ezúttal már nem csak a munkásságra építi reménységeit, hanem a tönkrement kispolgárságra is, amelynek véleménye szerint föl kell ismernie, hogy a kommunista pártban van -a helye. De Radek nagyon jól tudja, hogy » játék nem babra megy. A német burzsoázia szerinte a világ legjobban organizált osztálya. tehát hogy a német munkásságnak minden további lépés előtt példát kell vennie ettől a nagyszerű szervezettségtől. A kommunista propagandának mindent el kell követnie, hogy a párt taglétszáma mihamarabb elérje az egymilliót, mert előbb nem lehet megfujni a riadót a régi társadalmi rend ellen való döntő rohamra. Egy oldallal hátrább Rewentlow azt állítja, hogy a német szociáldemokrácia kapi- taíiszt'kus jelleget öltött. A grófnak az a véleménye, hogy a kommunistáknak most föl kellene hagyniok a nacionalisták ellen viselt könyörtelen harccal, mert hiszen a kommunisták és nacionalisták közeli céljai ma lényegükben azonosak. így hajtják egymás malmára a vizet: a vörös apostol és a rcvanche-háború prófétája. Radek a tűzvonalba kergeti a kommunistákat, Rewentlow pedig a vörösök táborába küldi a nacionalista kispolgárságot abban az együgyű hiedelemben, hogy a bolsevi- kieket. majd nagyszerűen föl lehet használni ágy út öltelek nck abban a, háborúban, amelyben Ludendorff és Honi na,.1 tábornok habáraikat újakkal pütólhi,ijá’’f' a Rewentlow úrnak az a véleménye, hogy* W vörösök és a nacionalisták együtt tehetik meg az út egy részét. A nagy koaszt előbb közösen kell fölkavarniuk és csak azután kerül sor arra, hogy az egymás közötti ellentéteket elintézzék. És mialatt ez a politikai Minolan.rus, a kommunisták és a nacionalisták koalíciója valóban kilép a valószínűtlenség ködéből, a német szociáldemokrata párt, Németország legerősebb pártja nehéz napoknak néz elébe. A párt részekre szakadása, úgy látszik, közeli napok kérdése. A múlt vasárnap a bal- szárny radikálisai, mintegy harminc képviselő, Weimnrben külön konferenciát tartottak és olyan határozatokat hózlak, amelyek egyáltalában nincsenek összhangban a párt általános érvényű határozataival. Ez már nyilt frontalkotás az anyapárttal szemben. Es e jelenségek kapcsán is a Vorwárts fájdalmasan emlékeztet arra: hogy a régi szociáldemokrata párt bomlása az ellenzé- kieskedő csoportok külön konferenciáival kezdődött, s a független szocialista párt kiválását is az efajta tanácskozások előzték meg. A kommunista agitáció az egyre növekvő orosz porpaganda, a nacionalisták és a vörösök egymás felé kacsingatása és az egyesült szociáldemokrata pártok belső egyenetlensége, aggasztó csillagképei a német szocializmus közeli jövőjének. Szatmári Jenő. Közeledés a legflimisMk és a szélső JoKboldali szaöadkirályválaszíók között (A Világ tudósítójától.) Az indemnitási vita csendes folyását, mint ahogy a Világ jól informált helyről értesült, minden valószínűség szerint kedden napirend előtti felszólalás fogja elevenebbé tenni. A Lendvai- ügyet, illetői :g Cegléd képviselőjének a nemzetgyűlés méltóságát mélyen sértő levelét, amely A Nép című lapban jelent meg, kívánják szóvátenni és pedig pártkülönbség nélkül. Amennyiben Rassag Károly egészségügyi állapota megengedi, úgy az ellenzék részéről ő fog tiltakozni a még nem is igazolt mandátumé, új képviselő írása ellen. Ugyanilyen szándékkal foglalkozik a kormánypárt is. Más információ szerint maga a nemzetgyűlés elnöke, Szcitookszkg Béla fog módot találni arra, hogy elégtételt szolgáltasson a törvényhozó testületnek a támadásért. A Világ már jelezte, hogy az új politikai helyzet a fajvédők csoportjában bizonyos tömörülési akciót váltott ki. Minden ellenkező bireszíeléssel szemben rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy ilyirángú tárgyalások már folyamatban is vannak, sőt messzebbmenöen szélesebb talajra óhajtják az egyesülést fektetni. így értesülésünk szerint Pallavicini György őrgróf érintkezést kei esett Wolff Károlylyal és csoportjával, továbbá a múlt héten a kormánypártból kivonult Gömbös-töredékkel. Ezekbe a tárgyalásokba bekapcsolták Andrássy Gyula grófot is, akit a pártvezéri tisztségre szeretnének megnyerni. Csak mint érdekes momen- lomra mulatunk rá Gömbös Gyula nyilatkozatára, amelyet a neki tulajdonított Jugoszláv tárgyalásokra vonatkozólag tett. Ebben a nyilatkozatában Gömbös Gyula erősen hangsúlyozza, hogy királypáríi és hogy a Habsburg-kérdés felvetése tulajdonképen azt a célt szolgálja, hogy bizonyos politikai ellentéteket élezzen ki közte és a legitimizmus eivének hívei közt. Egy hétre megvonták a Nép koiportázsjogú A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar királyi belügyminiszter 1923 augusztus 6-án kelt 129800/1923. VIII. 5zárná rendeletében Budapesten ,,A Nép“ lapkiadó rl- kiadásúban és Ari ka János felelős szerkesztésében megjelenő „A Nép" című időszaki sajtótermék országos itccai terjesztését 1S23 augusztus G-ától augusztus li-éig bezárólag megtiltotta, minthogy a szóbanforgó sajtótermék folyó évi augusztus 5-iki 170. számában Lendvai Istvánnak Levél a ceglédiekhez" cím alatt megjelent közleménye a nemzetgyűlés tekintélyének aláásásclra és a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására alkalmas és ezzel úgy a: ország közrendjét cs közbiztonságút, mint külpolitikai érdekeit is veszélyezteti. Rakovszkg Iván belügyminiszter nyilatkozatában A Nép be tiltásáról többek között a következőket mondotta: — Ma írtam alá azt a rendelefet, amellyel bat napra megvontam A Nép-tő! a kolportázsjogot. Az intézkedés meghozatalára az a körülmény késztetett, hogy a nemzetgyűlést elvégre ilyen hangon támadni nem lehet. Törhetetlen, hogy ilyen durva és goromba hangon merjenek írni a nemzetgyűlésről. A betiltás egyelőre figyelmeztetés. Ha tovább folytatódnak a dolgok, még erélyesebben fogok eljárni. Nyilatkozott Nagy Emil igazságügyminiszter is, aki többek között a következőket mondotta : — Az inkriminált cikk túlhalad minden elképzelhető határt. Erre valóban mással, mint bűnvádi eljárással felelni nem lehet. Bizonyára sürgősön dönt ebben a kérdésben a nemzetgyűlés és ami engem illet, módot fogok nyújtani a magyar igazságszolgáltatásnak, hogy ítéletét hamarosan meghozhassa. Lendvai István — nem lélesik Mielőtt a nemzetgyűlés elé kerülne a bíróság megkeresése Lendvai István kiadatása iránt, a politikai körökben elterjedt hírek szerint tisztázni fogják azt a kérdést, hogy van-e egyáltalában mandátuma A Nép cikkírójának ? Az 1923. évi budapesti címjegyzékben ugyanis Lendvai István nevű újságíró nem szerepel, ellenben szerepel egy Lchner István nevű újságíró, aki az I. kerületben lakik, a Naphegy ucca Cl. szám alatt, tehát ugyanabban a házban, ahol Cegléd új követe. A rendőrség bejelentő-hivatalában Lendvai Istvánról szintén nem tudnak, viszont a Lchner István névre kiállított bejelentőcédula adatai pontosan egyeznek a —'Lsmlvai István néven ceglédi követté választott újságíró személyi adataival. Ebből nagyon különös látszat támad, de mi nem tudjuk föltételezni azt, liogy A Nép kérdéses munkatársa csakugyan hamis nevet használva jelöltette volna magát Cegléden követté: és hamis névre kiállított mandátum alapján lépte át a nemzetgyűlés tanácstermének függönyeis ajtaját. Nem is szólva a hamis névhasználat közönséges büntetőjogi következményeiről, az írói álnéven történt képviselővé jelölés olyan csúnya meg- tréfálása volna Cegléd városának és olyan csúnya merénylet a magyar nemzetgyűlés tekintélye ellen, hogy mi kétségtelennek tartjuk a félreértést. Lchner István nyilván igen diszkréten kezelte névmagyarosítási ügyét, de holnap, ha kérdőre vonják, majd bebizonyítja azt, hogy törvényesen használja Lendvai István nevet. A Nép jeles munkatársa bohém természetű ember — erről a csendes budai kocsmák tudnának regélni —, tehát elfelejtette a névmagyarosításról értesíteni a bejclentöhivatalt, és ezért a mulasztásért szerepe! a Naphegy ucca 6i. szám alatt tovább is Leimre István néven, noha Cegléd már mint Lendvai Istvánt' válasziotia követévé. Ismételjük : mi Régi sakkmester, régi torna Irta : Móra Ferenc Nem tudom könyv nélkül, merre van az a Gribó, ahonnan én ezt a tárcát lcapíam, amit meg akarok Írni. De nyilván könyvben sem találnám meg, mert a postabélyeg szerint valahol Szlovenszkóban lehet ez a Gribó, ott pedig úgy' elbérmálták a helyneveket, hogy Fényes Elek legyen az a tudós, aki eligazodik rajtuk. fTudom ám én, hogy Fényes Eleknél nagyobb geográfusok is voltak már Magyarországon, de alaposságban hozzáfogható azóta se volt, azért szeretem őt emlegetni. Az ő Geográfiai ás Statisztikai Szótárá-ban, amely különben az első modern földrajza Magyarországnak, az X. faluról szóló tudnivalók közt az is ott van, hogy „lakosai nagyobbrészt marhalopásból élnek". Persze, az öregnek könnyű volt, mert 1851-ben még nem volt törvény a nemzeti becsület védelméről. De én már idézőjelben sem merem kiírni a falu nevét Annál kevésbé, mert egyik közéleti jelesünk is odavalósi. De ez már elfajzott az ősöktől és csak aféle közönséges marhaszállító.) Elég az hozzá, hogy erről a bizonyos Gribó- ról ír nekem bizonyos Szakácsi János úr, aki azt kéri tőlem számon, hogy ha már olyan sokat irkálok mindenféle régi dolgokról, mért nem írok már egyszer a régi magyar sakkjátékosokról is. Nem szép dolog tőlem, hogy ezeknek az emlékét nem újítom föl, s ezt bizonyosan csak azért nem teszem, mert én magam nem szoktam sakkozni, stb. Hát ami azt illeti, szokni nem igen szoktam, mert csak egyszer sakkoztam életemben, annak ii van vagy húsz esztendeje, akkor is csak a csókái kaszinóban, ott is csak egy játszmát, az is remis maradt De ennek nem én vagyok az oka, a partnerem volt a hibás, mert ő vette észre, mikor a királyát mcgmatloltam, hogy az nem király, hanem futó, mert hiszen a áribizonyosra vesszük, hogy itt csak félreértésről van szó, és a félreértés tisztázódni fog, mert nem tehetjük föl, hogy akárki is kieszeljen és elkövessen egy olyan tréfát, amilyen az volna, ha kiderül, hogy Lendvai István ceglédi képviselő — nem létezik, hanem csak egy Lehncr István nevű újságíró van, aki természetesen nem tagja a nemzet- gyűlésnek. Cegléd új követe ugyan elmés munkatársa volt a Szamár című élclapnak, és itt megjelent tréfáit többre becsüljük, mint azt a publicisztikai tevékenységet, amelyet az októberi forradalom másnapján látott jónak kifejteni : de még a Szamár hasábjain is valószínűtlennek és sértőnek hangzott volna a történet egy nagy magyar városról, amelyet mcgtrcfáltak azzal, hogy egy nem-létező ember kezére játszották a város mandátumát. .. Nagyon sajnálnók az intranzigens magyar antiszemitizmust, ha mégis bekövetkeznék az, amit ini kizártnak tartunk és az derülne ki, hogy Cegléd képviselővé választolt egy, olyan antiszemitát, aki — nem létezik. Az intranzigens magyar antiszemitizmust üldözi a balsors a nemzetgyűlésen. Egyik vezéréről, Zsír kenj Jánosról kiderült az, hogy A Tűz szerkesztője volt, kiderült az, hogy bátran és emeli fejjel alkudott meg a kommunizmussal, és kiderüli róla még egy-két ilyen — kisebb szépséghiba. A másik vezér, Kiss Menyhért, úgy kezdte parlamentáris pályáját, hogy „őrmesteri műveltségű“ emberként emlegetve szennyezte be az emlékét annak az I. Ferenc Józsefnek, akiről n: alázat férfiatlan hangján zengett térden- csúszva himnuszt, amíg I. Ferenc József a trónon ült : és — befejezte parlamentáris pályáját a magyar korona leszemetelésével, továbbá Andréka főkopitányhelyettes lází- tásával, hiszen valószínű, hogy' ez a csúf plágiumban ludas fűzfa-poéta ezek után már csak nagvnéha fogja magával ragadni szónoki lendületével a magyar törvényhozást és kénytelen lesz visszatérni a lanthoz, hogy újból „a lázadók költője“ legyen, aminek egy régi rigmusában nevezte magát. Két ilyen baleset után nem érheti egy harmadik és még súlyosabb baleset az intranzigens magyar antiszemitizmust, hiszen ért már véletlennek is sok volna : és ezért is hisszük azt, hogy Lendvai István, Cegléd új követe, holnap világosan bebizonyítja létezését azoknak, akik idáig csak Lehner István létezésére tudtak dokumentumokat találni. Megjegyezzük egyébként, hogy már Lendvai István ceglédi követté választása elölt voltak kezünkben dokumentumok, amelyek láiszólag azt bizonyították, hogy Lendvai István — nem létezik, de ini nem hittünk, és ma sem hiszünk a látszólagos dokumentumoknak, hiszen elképzelhetetlen az, hogy akárki is ilyen gyerekes módon ültesse fel az Alföld egyik nasv, magyar városát alkotmányos jogának gyakorlásánál. Gömbös, a royalista Érdekes politikai pikaniériát szellőztet mai szánjában a Macpjar Hírlap. A lap értesülése szerint mintegy két héttel ezelőtt Bállá Aladár volt képviselő, a Károlyi-kormány volt zágrábi követe, megjelent Milojevits Milán dr. budapesti jugoszláv köveinél, kijelentette előtte, hogy úgyszólván napol: kérdése, mikor veszi át a halaimat a Bettden-1. ormánytól Gömbös Gyula, szükséges tehát, hogy a kis-entente tájékozódjék az áj kormány elveiről, egyben virály fel van kötve az ő.”::.köriére nehezeknek egy birjcanyíró ollóval, meg egy réz gyertya- tartóval együtt. Nagy huncut lehetett a partnerem, különben bizonytalan sarzsijú ifjú vasutas, mert ha ő mattolt volna meg engem, akkor bizonyosán nem vette volna észre a király lecsökkentését. De érjük be a tanulsággal, hogy király nélkül is nagyon szépen el lehet játszani, különösen, ha nem tud játszani az ember és ne feszegessük tovább a dolgot, meri járhatunk még mi Csóka felé és az ifjú vasutas azóta sokra vihette, talán már ő a vasúti szerencsétlenségek aligazgatója is. (Van ez olyan értelmes hivatal, mint a „zuhatag-kalanz", ami Nagy-Magyarország-]: orunkban volt divatban nálunk. Ugyan divatban lehetne most is, hiszen van hozzá elég — zuhaíagunk.) Szóval, nem azért nem írtam én idáig a régi sakkmesterekről, mert nem kedvelem a sakkot, hanem azért, meri a régi sakkmesterekről még kevesebbet tudtam, mint a sakkról. Most, hogy Szakácsi űr közölt velem néhány adatot, érdemesnek látom rájuk szánni néhány tárcalábat, mert beletartoznak a múlt század első felének nagyon fogyatékosán ismert magyar kultúrtörténetébe. Azt írja nekem Szakácsi űr, — s a magyar sakktörlénet tudósai ellenőrizhetik az adatait, — hogy az első magyar sakktársasúg a dorottya- uccai Wurm-kávéházban keletkezett a harmincas években. Annak a feje pedig az ö dédnagy- bátyja volt, Szén János, az első kontinentális hírű magyar sakkmester. Persze, Szén Jánosnak kezdetben eszeágában sem volt világhírre törekedni. Beérte azzal, hogy a parlnerei elismerték Pest első játékosának. Az se kis dolog volt, mikor olyan partnerei voltak, mint Grimm Vince, Erkel Ferenc (akkor már a Nemzeti Színház első karnagya) és Lö- wenthal, a később szintén európai hírű „sakkhuszár". így csúfolták a Wurm-kávéhúz -törzsasztalánál, mert mindig a lovakkal intézte a leghevesebb rohamokat. Erkel fökép a kisgazdákká! operált. (A gribói levél ugyan paraszt-okai mond, de Gribón nyilván nem tudják még, hogy ebből itthon milyen gravaminális szó lett. Én lojálisán helyreigazi lom Gribót.) Grimm Vince volt az elegáns játék inesteA, akinek a futók voltak a kedvencei. Az utolérhetetlen mester azonban mégis csak Szén János volt. Azt írja róla a kései ufód, hogy ó volt a sakk Deák Ferencé, végtelen alapos, megfontolt játékos... Én mint laikus nem mondhatok mást, mint hogy nem szerettem volna neki kibicclni. Volt azonban neki sok kibice és azok közt különösen egy, aki bele is szólt, de még bele is topogott a játékába. A beleszólás nem nagyon zavarta Szént, mert az lengyelül történt s azt nem értette meg. Hanem a topogás olyan espa- renfó, amit mindenki megéri. — Csiba, te! — mordult bálra Szén s ez olyan magyar beszéd volt, hogy a lengyelnek is meg kellett érteni. Kapkodott is a kardjához s nagy viloncia lehetett volna a dologból, de Fényes Elek, az alapos geográfus közbeszólt. Ö is nagy sakkozó volt s ismerte a lengyel ki- bicct. Gácsországi gazdag földbirtokos volt, szenvedélyes játékos s alig várta, hogy összemérhesse az ^rejct Szénnel. Minden játszmát elveszített, pedig nagyszerű cseleket tudott. (A fuló-gambi’lot ő vezette be a magyar sakkba iít a Wurm-kávéházban.) De nem ért az semmit, ha nem győzte kivárni a Szén megfontolt húzásait. A második héten aztán partnert is változtatott: a Löwenthal tüzes játéka legjobban megfelelt az ő lengyel temperamentumának. Tíz-tizenöt pártit is eljátszottak egy nap s úgy tartotta a legenda, hogy Löwenthal két házat is veit a lengyeltől nyert pénzből. Persze akkor könnyebb is volt a házra valót sakkon megnyerni, mint mostanában. 1842-ben már úgy érezte Szén János, hejgy kicsiny neki a pesti Macedónia. Az a merész gondolata támadt, hogy kihívja tornára a párizsi sakk-klubot, amelynek akkor Európa legjobb sakkozói voltak a tagjai. Párizs belement a kihívásba, de óriási összeget tűzött ki tét- j nek: ezer forintot. Ezt a summát a Wurm- ! kávéház csak részvénytársasági alapon tudta összehozni. Tíz pengő forint volt egy részvény, de akadt gazda mind a százra, annyira bíztak j Szén Jánosban. Akkor aztán megindult a verseny Párizs és Pest között és tartott kerek félesztendeig. No igen, mert mind a két klub otthon maradt a maga káveházában és mivel se íclcfónnal, se távirattal nem rongálták meg az emberek egymás idegeit, a gyilkos viaskodás levélben folyt. Szén János bejelentette, hogy mivel indult és arra a párisi monsieurök levélben tudatták, hogy hát ők mivel léptek ki. Minden húzás után négy napig lehetett gondolkozni az ellcnhúzá- son, de ahogy a játszma felén túl voltak, Szén János már postafordultával tudott felelni minden párizsi lépésre, annyira biztos volt a dolgában. A részvényekben őrült hausse jelentkezett, még a lengyel is duplán vesztett örömében s mikor a párti véget ért, fáklyás zenével tisztelték meg Szén Jánost. Meg is érdemelte, mert a párizsi sakk-klub csúfos veresége és a Szén János dicsősége Európa minden sakklapjába belekerülj a nevezetes pártival együtt. 1848 elején a londoni sakk-kört akarták kihívni a pesti magyar sakkozók, de közbe szólt a forradalom. A hatvannégykockás harctérről el kellett menni a másikra, ahol élet, vagy halál volt a tét.., Eddig van az első magyar sakk-Vir története, plánéin írás közben hallok egy másik híres magyar sakkjülékosról, aki báróságot szerzett magának a sakkon. Majd sorát kerítjük annak Is, egyelőié Uén ennyi, is elég a gribói kedélyek megnyugtatására. 3