Világ, 1923. szeptember (14. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

Csocsó bácsi kocsmája Alt-Heidelberg . . . Füstös pincekocsmák, négyszólamú kardalok, szerenád a boltíves ab­lakok alatt, mondvacsinált háborúskodások, amelyeket gyertyafénynél intéznek el a gyors párbajkardok ... Luther kocsmája, ahol Hof­­mann úr regéli tragikus szerelmeit cimborái­nak, mialatt a másik asztalnál a kétszarvú, misztikus Mirabel doktor gúnyosan mosolyog— Csocsó bácsi kocsmája . . . A rozzant egy­emeletes belvárosi ház szinte a földhöz lapítja. Olyan, mint egy csatornacső: homályos, zeg­­zúgós, mintha nem érezné magát elég mélyen a föld alatt, mintha még mélyebbre szeretne fúródni. Valamikor ezekben a kocsmákban a régi Pest hangulata után nyomoztak az elmúlt idők szerelmesei, most a századok kedves titkai helyébe tragikus, különös, jelenkori misztikum költözött. Tegnap este fiatalemberek, diákok iddogáltak az egyik kerek asztal körül és hoz­zájuk telepedett a kaján csodadoktor, aki négy esztendő kavargásából merült ki testetlenül, megfoghatatlanul: a sötét magyar misztérium, amely vadszőlőkacsos budai kocsmák és bel­városi pincék archaikus hangulatába belecsem­­pészte Eugéne Sue és Ponson du Terrail rend­őri romantikáját. A „Három kapás" után most Csocsó bácsi pincéjének sötétsége világítja m­eg ezt a rémregényt, amelynek kétségtelenül és legstílszerűbb befejezése a tegnapi „hamis lap"­, a „fel a kezekkel". Nem tudjuk, miről diskuráltak tegnap este fojtott hangon tizenkét fiatalemberek Csocsó bácsi bora mellett. Nem tudjuk, bár sejteni nem nehéz, hiszen nem határozhattak el messzebb­menő terveket, mint amilyenekkel a piacok né­pét vasárnapról-vasárnapra kecsegtetik. Ezek a kocsmai konspirátorok nem szándékaikban rej­telmesek, rejtelmes csupán az a sötét varázs, amely összetereli őket a pincébe, a föld alá, ahová sohasem hat le a nap világossága. Pszi­­cózis ég, bakondok-betegség, mely riad a fény­­gő’a széles utcák derűs fényhatásától és öblös Akusztikájától, amely a föld alá, a sötétbe kényszeríti mérgezettjeik Nem véletlenség, hogy­­ily nagy számban szedi az áldozatokat, mert haculusait közel tíz esztendeje tenyésztik azok, akiknek elsősorban kötelességük a lelkek egészségét megvédeni a járványoktól. Csocsó bácsi kocsmája egy ugrásnyira van az Ébredők székházától, de a sörházuccai rezi­dencia, a Schossberger-palota, öt emelettel ágaskodik az ég felé. A molnáruccai konspirá­torok, úgy látszik, még mindig nem szokták meg az emeleteket, a széles, modern ablakokat, ahol négy esztendő krónikája ellenére is be­tör néhanapján a napfény. A tizenkét fiatal­ember ellenállhatatlan kényszer hatása alatt beásta magát a föld alá, Csocsó bácsi kocsmá­jába, amely olyan, mint egy párizsi mozi­­pince, de némiképpen emlékeztet a fedezékre, a rókalyukra, a tavernára is. A tizenkét fiatal­embert a véres vermek varázsa tartja fogva, egy szörnyű tériszony, amely leráncigálja és lenyűgözi őket a szűken körülhatárolt al­­világba, ahol éveken keresztül bújtak gondolat­­talan beletörődöttséggel, majd passzionátus, ős­­ember­i szadizmussal. A békés, városi kocsmafedezékekben kivirágoznak emlékeik, m­űködni kezdenek eszmetársításaik: a szűk ablakokon, a pókhálós töréseken kitekintve, minden borzalom magától értetődő, minden ke­gyellenség és meggondolatlanság hősiesség és minden élet olcsó ... A hadifoglyok drótsövénybetegségéről köte­teket írtak a pszichológusok és regényeket a költők.­ A lövészárokbetegségről rendőri ripor­tot kell írni Magyarországon. Csocsó bácsi kocsmájában tegnap kifüstölték ennek a ron­csoló járványnak egyik fészkét, de ki tudja, hány pincében és csatornában lappang még a métely, amely hadat üzent a terek dolgosan nyüzsgő népének és a nap és az ívlámpák vilá­gosságának? Az öreg török kocsm­áros sem ért az egészből semmit, ámulva ül a söntés­­asztal mögött, nem tudja, hogy tegnap este láthatatlan vendége volt a négyéves magyar misztérium, amelyben az a tragikus, hogy nem lehet róla tragédiát írni, hanem csak rendőri riportot. Rendőri riportot, vagy leg­feljebb idegkórtani értekezést, amely megálla­pítja a lövészárokbetegség diagnózisát, egy járványét, amelynek nincs széruma, orvos­­szere, amelyet csak úgy lehet ártalmatlanná tenni, ahogyan azt Eugéne Sue és Ponson du Terrail előírják: Hands upt I­ ÁRA 25© KOBOWA A Világ a polgári jogok harcosa. Tűzteti a­z­­­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vetőt kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozhat kész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdeke­ Iránt, az erősebb mérséklését a politikát és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, SZOMBAT 1033 SZEPTEMBER 1 A Világ Magyarország megújhodását a demo­kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ttkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli más sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebi^^_y­obb és tisztább magyar élet gondolatának. ♦ 1816-IK SZÁM Csocsó bácsi kocsmája talán nem is olyan ijesztően fantasztikus, talán csak azért érezzük ilyennek, mert a lövészárokbetegség mikrobái még itt úsznak a levegőben. Békés belvárosi polgárok bizonyosan sok vidám estét dalol­­gattak végig ebben a pincében, ahol tizenkét fiatalember fantáziája gyanútlan emberek életét kard élre hányta. Adják vissza ezeket a pincé­ket a cíviseknek, a kispolgároknak, akiket a bor deresekké, optimistákká avat! Dezinficiál­­ják a földalatti Budapestet a lövészárokbeteg­­ségről — ha máskép nem lehet, akkor úgy, ahogy tegnap hozzáfogtak. Adják vissza a terek nyüzsgő, dolgos népének a munkához és a ma­gyar megpróbáltatások elviseléséhez szükséges nyugalmat és biztonságérzetet ! Erős emelkedés után estek a berlini devizaárfolyamok Kora délelőtt nagy lendülettel folytató­dott a devizaárfolyamok emelkedése a ber­lini piacon. A budapesti kifizetés, amely tegnap 617,5 m­árkával zárult, tizenkét óra­kor 73­4,5 márkán állott, tehát 11­7 márká­val magasabban, mint tegnap, az osztrák korona 182 márka fölé emelkedett, a kábel­dollár elérte a 13 millió márkás jegyzést, a tegnapi 11 millió márkás zárlat után, a font pedig felküzdötte magát a 60 milliós árfo­lyam küszöbéig, tehát béke árfolyamának hárommilliószorosára, úgy­hogy ma délben Berlinben 5 millió papírmárkára értékel­tek egy békemárkát, a tegnapelőtti 11,910.000 márka, és a hétfői 1,100.000 márka után. A kulmináns ponton a francia frank elérte a 732.000 márkás jegyzést, a svájci frankért pedig 2,346.000 márkát adtak darabonkint a déli órákban. Tizenkettő után erősen lefelé fordultak a berlini devizapiac árfolyamai, arra a hírre, hogy Londonban 53 millió márkáról 50 millió márkára csökkent a font ára, New­ Yorkban pedig a tegnapi 0.875 centes jegy­zés után ma a berlini kifizetés 0.95 cent­ről egészen egy centig emelkedett. Ez any­­nyit jelent, hogy a berlini kifizetés megszi­lárdulása után New­ Yorkban tíz millió márkáért adtak egy dollárt, tehát Berlin­ben nem tarthatta magát a 13 millió márkás jegyzés. Így azután a hivatalos zárlati árfolya­mok alacsonyabbak voltak a tegnapiaknál­ , a font 50 millió márka után 47 millió­­ márka véd. A . káled­ dóhái VI millió márka után 10.3 millió márka, a svájci frank 1 1,980.000 márka után 1,870.000 márka, az osztrák korona 156 márka után 148 márka, a budapesti kifizetés pedig 617.5 márka után 580 márkával zárult, tehát 154­5 már­kát veszített a délben elért magas árfolyam­ból. Igen érzékenyen esett vissza az effek­­tív magyar államjegy, 320 márkáról 225 márkára, és így az effektív államjegyért két­ötödannyit sem adtak, mint a budapesti kifizetésért. A délutáni órákban ismét emelkedni kezdtek Berlinben­ a devizaárfolyamok, de csak mérsékelt tempóban. A font 2 millió­val drágult 49 millió márkára, a kábel-dol­lár egy fél millióval 10,8 millióra, míg a frank 600.000 márkán állott meg. A­ két hét óta 3.125 centime-mal tartott po­zíció után a budapesti kifizetés ma délután a zürichi forgalomban visszaesett egy ár­nyalattal, 3 centime-ra. Bécsben viszont nem folytatódott a korona lemorzsolódása: a budapesti kifizetés középértéke 3,8 osz­trák korona volt, úgy, mint tegnap és az effektív államjegyért 2 osztrák koronát ad­tak. Prágában nem változott a budapesti ki­fizetés középértéke, viszont a tízezer koronás effektív államjegy átvételi árfolyama visz­­szaesett 9.5 cseh koronáról 9.25 cseh ko­ronára. Zágrábban ma 5.2 dinár helyett csak 4.9 dinárt adtak a budapesti kifizetés ezer koronájáért, Londonban, ahol tegnap tízezer koronával drágult a font, ma nem változott a 90.000 koronás árfolyam, New­ Yorkban pedig egy árnyalattal levált a bu­dapesti kifizetés 5.7 centről 5.7­ centre. Megkezdett a népszövetségi tanács XXVI. ülésszaka A népszövetség tanácsának huszonhatodik ülésszaka Ishi­ gróf elnöklésével ma kezdő­dött meg. Mindenekelőtt megállapították a napirendet, amelyen a népszövetség hétfőn kezdődő teljes ülésén tárgyalásra kerülő valamennyi nagy kérdés és több Danzigra és a Saar-vidékre vonatkozó ügy szerepel. Az ülésen a tanács valamennyi tagja részt vett Salandra kivételével, aki Olaszország képviseletéről lemondott. A tanács nyilvános ülésben meghallgatta Észtország képviselőjének nyilatkozatát az észtországi kisebbség védelméről. Sir. Ró­bert Cecil, akit a részletes előterjesztés nem mindenben elégített ki, azt indítványozta, hogy a kérdést döntés céljából utalják a tanács kiküldendő bizotsága elé. Az indít­ványt elfogadták. A zárt ülésen megállapí­tották az ülésszak napirendjét. Ezen a kö­vetkező főbb kérdések szerepelnek: Íror­szág és Argentína felvételi kérelmének elő­zetes elbírálása, Ausztria pénzügyi újjá­építése, a népszövetség általános pénzügyi helyzete, a genfi nemzetközi munkaügyi hi­vatal palotaépítési kölcsöne. A népszövetségi tanács elvben elhatá­rozná, hogy évente négyszer ül tanácsko­zásra össze. ---— . i. ——— tmmxSMamBBBBBBSBMBW* 7 Az olasz flotta az ath­éni kiküzö­nlü­lt A Volta­ ügynökség közleménye szerint Mussolini közölte a minisztertanáccsal a görög válaszjegyzéket. Megállapították, hogy az összes miniszterek egyöntetűleg elégtelen­nek találták a görög válaszjegyzék tartalmát, noha Görögország csupán a követelések egy részének teljesítését utasította vissza, míg más részét hajlandónak nyilatkozott telje­síteni. A kormány megállapodott abban, hogy elvi álláspontjából nem engedhet, ha­nem a helyzetet a legnagyobb nyugalommal fogja mérlegelni, és minden esetre a legna­gyobb erélyt fogja tanúsítani a nemzet te­kintélyének megvédésében. Mussolini miniszterelnök a miniszterta­nács elé terjesztette a görög válasz szövegét és kijelentette, hogy a válasz nem kielégítő és ennélfogva nem is lehet azt elfogadni. Ezért már meg is tette a megfelelő intézke­déseket. Mussolini beszéde után Diaz had­ügyminiszter és Thaon di Revei tengerészeti miniszter szintén jelentést tettek intézkedé­seikről. Mussolini még megokolta a minisz­tertanács előtt azt az intézkedését is, hogy csapatokat küldött Zrangerba az olasz kon­zulátus és az olasz polgárok védelmére. A minisztertanács egyhangúlag hozzájárult Mussolini politikájához. A hivatalos Corriere Italiano ma külön kiadásban közli azt a hírt, hogy Görögor­szág nem kielégítő válasza következtében, az olasz kormány azonnal megkezdte a tervbe vett szankciók végrehajtását. A Cre­­monese nevű olasz torpedóromboló felszó­lította Korfu sziget parancsnokát, hogy azonnal adja át a szigetet. Az olasz hajóhad­nak egy raja szintén megjelent a sziget előtt. Római híradás szerint az olasz kormány parancsára már megszüntették a hálójára­tokat Görögország és Olaszország közt. Brindisibe érkezett görög postagőzös utasai azt állítják, hogy az olasz flottát már az athéni kikötő bejárata előtt látták. A Narodni Politika jelenti, hogy Dérer dr. volt felvidéki miniszter egykori titká­rát, Dugovic­sot, feleségének feljelentésére a Rasin miniszter ellen elkövetett merény­letben való bűnrészesség gyanúja miatt letartóztatták. Dugonicsné átadott a rend­őrségnek egy január 4-ről keltezett levelet, amelyben azt írja, hogy merénylet készül Rasin ellen. A merényletet tudvalévően ja­nuár 5-én követték el. Kihallgatása során Dugovics kijelentette, hogy a levelet szánt­szándékkal látta el az előző napi keltezés­sel, hogy így adjon bizonyságot összeköt­­tetéseiről, amelyekkel feleségének impo­nálni akart. •e' tSuSEBOanamm- min *■- -------­Letartóztatás Rasmn meggyilkolásának gyanúja miatt A szófiai egyetem és az öreg német kisasszonyok A bolgár fővárosban igen szűk hajléka van az egyetemnek. A legtöbb tanteremben a hallgatók négy-ötöd része állva kénytelen jegyezni az előadásokat, vagy egészen ki­szorul a tantermekből, így azután azok, akik tehették, Bulgáriából külföldi egye­temekre mentek el tanulmányaikat vé­gezni, még­pedig a háború után is elsősor­ban német egyetemekre, azért, mert a né­met egyetemek voltak a legolcsóbbak. A szófiai egyetem hajlékának fogyatékossága tehát politikai következményekkel járt, mert azok a bolgár fiatalemberek, akik esz­tendőket töltöttek a német egyetemeken,­­természetesen német szellemi befolyás alá kerültek, és ezt a befolyást terjesztették odahaza is, diplomájuknak megszerzése után. A szófiai egyetem ínséges­­ viszonyainak két magyarázata volt, vagy három is. Az egyik az elvesztett háború által okozott szegénység, a másik a Stamboli­sky-kor­­mány közömbössége és ellenszenve a tudo­mány iránt, a harmadik pedig a szófiai egyetem Londonban deponált 12.000 font­jának f­elmerülése. A bolgár kormány az európai háború előtt megszavazta a szófiai egyetem új, nagy épületére szükséges költ­­­ségeket és az egyetemi palota vasszerkeze­teit egy angol gyárban rendelték meg, mi­vel pedig az angol gyár kissé bizalmatlan volt a bolgár követeléssel szemben, előre deponálták egy londoni banknál a vasszer­­kezetek árát: 12.000 fontot. Ez a 12.000 font mintegy 300.000 leva volt a régi jó időkben, de azóta a leva is megérezte a­ háborúvesztes országok közös sorsát, és ma már igen sok milliót tesz levákban ez a 12.000 font, sokkal többet, mint amen­­­­nyit a szófiai kormány az egyetemi épület vasszerkezeteire tudna költeni. Így azután­ megindultak a lépések arra nézve, h­ogy az, angol eas­lament szabadítsa föl a szófiai, egyetem 12.000 fontját, amely egyelőre zá­rolva van és, a. Buffiegy J e..'■. tv alasztott angol követelések kiegyenlítésére szolgál, úgy, mint az egyéb, Angliában de­ponált vagy elhelyezett bolgár magánva­gyon, és úgy, mint a magyarok, az osztrá­kok, a németek Angliában elhelyezett ma­gánvagyona ... Idáig még nem kaptak meg, és a közel­jövőben nem is fogja meg­kapni a szófiai egyetem a 12.000 fontot, azért, hogy kifizethesse a kilenc év előtt­­megrendelt vasszerkezeteket, de azért a szófiai egyetem kopogtatása az angol par­lamentnél és az angol közvélemény előtt igen üdvös következményekkel járt, mert egész terjedelmében felvetette a lefoglalt magánvagyonok problémáját az angol nyil­vánosság előtt. A szófiai egyetem 12.000 fontja mellett egyszerre elkezdtek emlegetni sokszáz m­ás esetet is, olyan eseteket, ahol kisebb ösz­­szegekről volt szó. Negyven esztendőn át adott nyelvórákat Londonban egy német kisasszony, aki az egyik londoni takarék­pénztárban helyezte el, amit félretett kere­setéből. A háború kezdetén még haza tu­dott jutni az öreg néni, de megtakarított 800 fontja Londonban maradt. A békeszer­ződés értelmében ezt a 800 fontot is zárol­ták, lefoglalják és felszámolják, tehát a most hetvenhat esztendős öreg kisasszonyt arra utasították: forduljon kártérítési igé­nyével a német kormányhoz. Előbb vagy utóbb Berlinben csakugyan elintézik majd az öreg kisasszony kártérítési igényét és akkor az öreg kisasszony fog kapni a né­met kormánytól 800 fontjáért, a békepari­tás szerint, 16.000 márkát akkor, amikor ma egyetlen font ára 60 millió márka. A német kormány eljárását nem lehet kifogá­solni, mert a német kormányt igazolja egy régi római jogszabály, amely így szól : Ultra posse nemo obligatur ... Azonfelül pedig a német kormányra nézve igen ké­tesen megalapozott kötelezettség az, amely­nek eleget tesz, mikor a 800 darab hatvan­­millió márkás font helyett kiutal az öreg kisasszonynak 16.000 márkát. A német kor­mány szerepe rendben van az­ öreg kis­asszony 800 fontja körül, de nincsen rend­ben­­ az angol kormány szerepe. A há­borút államok viselik államok ellen, és az évszázadok hosszú sora óta nem volt példa arra, hogy az egyik állam a másik állam polgárának magánvagyonára is kiterjesz­tette volna a hadviselést. A szófiai egyetem hallgatóinak négy­ötöd része állva jegyzi az előadásokat, a hetvenhat éves öreg kisasszony négy év­tized alatt megtakarított nyolcszáz fontjáért

Next