Világ, 1923. szeptember (14. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
Csocsó bácsi kocsmája Alt-Heidelberg . . . Füstös pincekocsmák, négyszólamú kardalok, szerenád a boltíves ablakok alatt, mondvacsinált háborúskodások, amelyeket gyertyafénynél intéznek el a gyors párbajkardok ... Luther kocsmája, ahol Hofmann úr regéli tragikus szerelmeit cimboráinak, mialatt a másik asztalnál a kétszarvú, misztikus Mirabel doktor gúnyosan mosolyog— Csocsó bácsi kocsmája . . . A rozzant egyemeletes belvárosi ház szinte a földhöz lapítja. Olyan, mint egy csatornacső: homályos, zegzúgós, mintha nem érezné magát elég mélyen a föld alatt, mintha még mélyebbre szeretne fúródni. Valamikor ezekben a kocsmákban a régi Pest hangulata után nyomoztak az elmúlt idők szerelmesei, most a századok kedves titkai helyébe tragikus, különös, jelenkori misztikum költözött. Tegnap este fiatalemberek, diákok iddogáltak az egyik kerek asztal körül és hozzájuk telepedett a kaján csodadoktor, aki négy esztendő kavargásából merült ki testetlenül, megfoghatatlanul: a sötét magyar misztérium, amely vadszőlőkacsos budai kocsmák és belvárosi pincék archaikus hangulatába belecsempészte Eugéne Sue és Ponson du Terrail rendőri romantikáját. A „Három kapás" után most Csocsó bácsi pincéjének sötétsége világítja meg ezt a rémregényt, amelynek kétségtelenül és legstílszerűbb befejezése a tegnapi „hamis lap", a „fel a kezekkel". Nem tudjuk, miről diskuráltak tegnap este fojtott hangon tizenkét fiatalemberek Csocsó bácsi bora mellett. Nem tudjuk, bár sejteni nem nehéz, hiszen nem határozhattak el messzebbmenő terveket, mint amilyenekkel a piacok népét vasárnapról-vasárnapra kecsegtetik. Ezek a kocsmai konspirátorok nem szándékaikban rejtelmesek, rejtelmes csupán az a sötét varázs, amely összetereli őket a pincébe, a föld alá, ahová sohasem hat le a nap világossága. Pszicózis ég, bakondok-betegség, mely riad a fénygő’a széles utcák derűs fényhatásától és öblös Akusztikájától, amely a föld alá, a sötétbe kényszeríti mérgezettjeik Nem véletlenség, hogyily nagy számban szedi az áldozatokat, mert haculusait közel tíz esztendeje tenyésztik azok, akiknek elsősorban kötelességük a lelkek egészségét megvédeni a járványoktól. Csocsó bácsi kocsmája egy ugrásnyira van az Ébredők székházától, de a sörházuccai rezidencia, a Schossberger-palota, öt emelettel ágaskodik az ég felé. A molnáruccai konspirátorok, úgy látszik, még mindig nem szokták meg az emeleteket, a széles, modern ablakokat, ahol négy esztendő krónikája ellenére is betör néhanapján a napfény. A tizenkét fiatalember ellenállhatatlan kényszer hatása alatt beásta magát a föld alá, Csocsó bácsi kocsmájába, amely olyan, mint egy párizsi mozipince, de némiképpen emlékeztet a fedezékre, a rókalyukra, a tavernára is. A tizenkét fiatalembert a véres vermek varázsa tartja fogva, egy szörnyű tériszony, amely leráncigálja és lenyűgözi őket a szűken körülhatárolt alvilágba, ahol éveken keresztül bújtak gondolattalan beletörődöttséggel, majd passzionátus, ősemberi szadizmussal. A békés, városi kocsmafedezékekben kivirágoznak emlékeik, működni kezdenek eszmetársításaik: a szűk ablakokon, a pókhálós töréseken kitekintve, minden borzalom magától értetődő, minden kegyellenség és meggondolatlanság hősiesség és minden élet olcsó ... A hadifoglyok drótsövénybetegségéről köteteket írtak a pszichológusok és regényeket a költők. A lövészárokbetegségről rendőri riportot kell írni Magyarországon. Csocsó bácsi kocsmájában tegnap kifüstölték ennek a roncsoló járványnak egyik fészkét, de ki tudja, hány pincében és csatornában lappang még a métely, amely hadat üzent a terek dolgosan nyüzsgő népének és a nap és az ívlámpák világosságának? Az öreg török kocsmáros sem ért az egészből semmit, ámulva ül a söntésasztal mögött, nem tudja, hogy tegnap este láthatatlan vendége volt a négyéves magyar misztérium, amelyben az a tragikus, hogy nem lehet róla tragédiát írni, hanem csak rendőri riportot. Rendőri riportot, vagy legfeljebb idegkórtani értekezést, amely megállapítja a lövészárokbetegség diagnózisát, egy járványét, amelynek nincs széruma, orvosszere, amelyet csak úgy lehet ártalmatlanná tenni, ahogyan azt Eugéne Sue és Ponson du Terrail előírják: Hands upt I ÁRA 25© KOBOWA A Világ a polgári jogok harcosa. Tűzteti azdomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vetőt kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozhat készségét a nemzet és a társadalom nagy érdeke Iránt, az erősebb mérséklését a politikát és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, SZOMBAT 1033 SZEPTEMBER 1 A Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ttkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli más sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebi^^_yobb és tisztább magyar élet gondolatának. ♦ 1816-IK SZÁM Csocsó bácsi kocsmája talán nem is olyan ijesztően fantasztikus, talán csak azért érezzük ilyennek, mert a lövészárokbetegség mikrobái még itt úsznak a levegőben. Békés belvárosi polgárok bizonyosan sok vidám estét dalolgattak végig ebben a pincében, ahol tizenkét fiatalember fantáziája gyanútlan emberek életét kard élre hányta. Adják vissza ezeket a pincéket a cíviseknek, a kispolgároknak, akiket a bor deresekké, optimistákká avat! Dezinficiálják a földalatti Budapestet a lövészárokbetegségről — ha máskép nem lehet, akkor úgy, ahogy tegnap hozzáfogtak. Adják vissza a terek nyüzsgő, dolgos népének a munkához és a magyar megpróbáltatások elviseléséhez szükséges nyugalmat és biztonságérzetet ! Erős emelkedés után estek a berlini devizaárfolyamok Kora délelőtt nagy lendülettel folytatódott a devizaárfolyamok emelkedése a berlini piacon. A budapesti kifizetés, amely tegnap 617,5 márkával zárult, tizenkét órakor 734,5 márkán állott, tehát 117 márkával magasabban, mint tegnap, az osztrák korona 182 márka fölé emelkedett, a kábeldollár elérte a 13 millió márkás jegyzést, a tegnapi 11 millió márkás zárlat után, a font pedig felküzdötte magát a 60 milliós árfolyam küszöbéig, tehát béke árfolyamának hárommilliószorosára, úgyhogy ma délben Berlinben 5 millió papírmárkára értékeltek egy békemárkát, a tegnapelőtti 11,910.000 márka, és a hétfői 1,100.000 márka után. A kulmináns ponton a francia frank elérte a 732.000 márkás jegyzést, a svájci frankért pedig 2,346.000 márkát adtak darabonkint a déli órákban. Tizenkettő után erősen lefelé fordultak a berlini devizapiac árfolyamai, arra a hírre, hogy Londonban 53 millió márkáról 50 millió márkára csökkent a font ára, New Yorkban pedig a tegnapi 0.875 centes jegyzés után ma a berlini kifizetés 0.95 centről egészen egy centig emelkedett. Ez anynyit jelent, hogy a berlini kifizetés megszilárdulása után New Yorkban tíz millió márkáért adtak egy dollárt, tehát Berlinben nem tarthatta magát a 13 millió márkás jegyzés. Így azután a hivatalos zárlati árfolyamok alacsonyabbak voltak a tegnapiaknál , a font 50 millió márka után 47 millió márka véd. A . káled dóhái VI millió márka után 10.3 millió márka, a svájci frank 1 1,980.000 márka után 1,870.000 márka, az osztrák korona 156 márka után 148 márka, a budapesti kifizetés pedig 617.5 márka után 580 márkával zárult, tehát 1545 márkát veszített a délben elért magas árfolyamból. Igen érzékenyen esett vissza az effektív magyar államjegy, 320 márkáról 225 márkára, és így az effektív államjegyért kétötödannyit sem adtak, mint a budapesti kifizetésért. A délutáni órákban ismét emelkedni kezdtek Berlinben a devizaárfolyamok, de csak mérsékelt tempóban. A font 2 millióval drágult 49 millió márkára, a kábel-dollár egy fél millióval 10,8 millióra, míg a frank 600.000 márkán állott meg. A két hét óta 3.125 centime-mal tartott pozíció után a budapesti kifizetés ma délután a zürichi forgalomban visszaesett egy árnyalattal, 3 centime-ra. Bécsben viszont nem folytatódott a korona lemorzsolódása: a budapesti kifizetés középértéke 3,8 osztrák korona volt, úgy, mint tegnap és az effektív államjegyért 2 osztrák koronát adtak. Prágában nem változott a budapesti kifizetés középértéke, viszont a tízezer koronás effektív államjegy átvételi árfolyama viszszaesett 9.5 cseh koronáról 9.25 cseh koronára. Zágrábban ma 5.2 dinár helyett csak 4.9 dinárt adtak a budapesti kifizetés ezer koronájáért, Londonban, ahol tegnap tízezer koronával drágult a font, ma nem változott a 90.000 koronás árfolyam, New Yorkban pedig egy árnyalattal levált a budapesti kifizetés 5.7 centről 5.7 centre. Megkezdett a népszövetségi tanács XXVI. ülésszaka A népszövetség tanácsának huszonhatodik ülésszaka Ishi gróf elnöklésével ma kezdődött meg. Mindenekelőtt megállapították a napirendet, amelyen a népszövetség hétfőn kezdődő teljes ülésén tárgyalásra kerülő valamennyi nagy kérdés és több Danzigra és a Saar-vidékre vonatkozó ügy szerepel. Az ülésen a tanács valamennyi tagja részt vett Salandra kivételével, aki Olaszország képviseletéről lemondott. A tanács nyilvános ülésben meghallgatta Észtország képviselőjének nyilatkozatát az észtországi kisebbség védelméről. Sir. Róbert Cecil, akit a részletes előterjesztés nem mindenben elégített ki, azt indítványozta, hogy a kérdést döntés céljából utalják a tanács kiküldendő bizotsága elé. Az indítványt elfogadták. A zárt ülésen megállapították az ülésszak napirendjét. Ezen a következő főbb kérdések szerepelnek: Írország és Argentína felvételi kérelmének előzetes elbírálása, Ausztria pénzügyi újjáépítése, a népszövetség általános pénzügyi helyzete, a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal palotaépítési kölcsöne. A népszövetségi tanács elvben elhatározná, hogy évente négyszer ül tanácskozásra össze. ---— . i. ——— tmmxSMamBBBBBBSBMBW* 7 Az olasz flotta az athéni kiküzönlült A Volta ügynökség közleménye szerint Mussolini közölte a minisztertanáccsal a görög válaszjegyzéket. Megállapították, hogy az összes miniszterek egyöntetűleg elégtelennek találták a görög válaszjegyzék tartalmát, noha Görögország csupán a követelések egy részének teljesítését utasította vissza, míg más részét hajlandónak nyilatkozott teljesíteni. A kormány megállapodott abban, hogy elvi álláspontjából nem engedhet, hanem a helyzetet a legnagyobb nyugalommal fogja mérlegelni, és minden esetre a legnagyobb erélyt fogja tanúsítani a nemzet tekintélyének megvédésében. Mussolini miniszterelnök a minisztertanács elé terjesztette a görög válasz szövegét és kijelentette, hogy a válasz nem kielégítő és ennélfogva nem is lehet azt elfogadni. Ezért már meg is tette a megfelelő intézkedéseket. Mussolini beszéde után Diaz hadügyminiszter és Thaon di Revei tengerészeti miniszter szintén jelentést tettek intézkedéseikről. Mussolini még megokolta a minisztertanács előtt azt az intézkedését is, hogy csapatokat küldött Zrangerba az olasz konzulátus és az olasz polgárok védelmére. A minisztertanács egyhangúlag hozzájárult Mussolini politikájához. A hivatalos Corriere Italiano ma külön kiadásban közli azt a hírt, hogy Görögország nem kielégítő válasza következtében, az olasz kormány azonnal megkezdte a tervbe vett szankciók végrehajtását. A Cremonese nevű olasz torpedóromboló felszólította Korfu sziget parancsnokát, hogy azonnal adja át a szigetet. Az olasz hajóhadnak egy raja szintén megjelent a sziget előtt. Római híradás szerint az olasz kormány parancsára már megszüntették a hálójáratokat Görögország és Olaszország közt. Brindisibe érkezett görög postagőzös utasai azt állítják, hogy az olasz flottát már az athéni kikötő bejárata előtt látták. A Narodni Politika jelenti, hogy Dérer dr. volt felvidéki miniszter egykori titkárát, Dugovicsot, feleségének feljelentésére a Rasin miniszter ellen elkövetett merényletben való bűnrészesség gyanúja miatt letartóztatták. Dugonicsné átadott a rendőrségnek egy január 4-ről keltezett levelet, amelyben azt írja, hogy merénylet készül Rasin ellen. A merényletet tudvalévően január 5-én követték el. Kihallgatása során Dugovics kijelentette, hogy a levelet szántszándékkal látta el az előző napi keltezéssel, hogy így adjon bizonyságot összeköttetéseiről, amelyekkel feleségének imponálni akart. •e' tSuSEBOanamm- min *■- -------Letartóztatás Rasmn meggyilkolásának gyanúja miatt A szófiai egyetem és az öreg német kisasszonyok A bolgár fővárosban igen szűk hajléka van az egyetemnek. A legtöbb tanteremben a hallgatók négy-ötöd része állva kénytelen jegyezni az előadásokat, vagy egészen kiszorul a tantermekből, így azután azok, akik tehették, Bulgáriából külföldi egyetemekre mentek el tanulmányaikat végezni, mégpedig a háború után is elsősorban német egyetemekre, azért, mert a német egyetemek voltak a legolcsóbbak. A szófiai egyetem hajlékának fogyatékossága tehát politikai következményekkel járt, mert azok a bolgár fiatalemberek, akik esztendőket töltöttek a német egyetemeken,természetesen német szellemi befolyás alá kerültek, és ezt a befolyást terjesztették odahaza is, diplomájuknak megszerzése után. A szófiai egyetem ínséges viszonyainak két magyarázata volt, vagy három is. Az egyik az elvesztett háború által okozott szegénység, a másik a Stambolisky-kormány közömbössége és ellenszenve a tudomány iránt, a harmadik pedig a szófiai egyetem Londonban deponált 12.000 fontjának felmerülése. A bolgár kormány az európai háború előtt megszavazta a szófiai egyetem új, nagy épületére szükséges költségeket és az egyetemi palota vasszerkezeteit egy angol gyárban rendelték meg, mivel pedig az angol gyár kissé bizalmatlan volt a bolgár követeléssel szemben, előre deponálták egy londoni banknál a vasszerkezetek árát: 12.000 fontot. Ez a 12.000 font mintegy 300.000 leva volt a régi jó időkben, de azóta a leva is megérezte a háborúvesztes országok közös sorsát, és ma már igen sok milliót tesz levákban ez a 12.000 font, sokkal többet, mint amennyit a szófiai kormány az egyetemi épület vasszerkezeteire tudna költeni. Így azután megindultak a lépések arra nézve, hogy az, angol easlament szabadítsa föl a szófiai, egyetem 12.000 fontját, amely egyelőre zárolva van és, a. Buffiegy J e..'■. tv alasztott angol követelések kiegyenlítésére szolgál, úgy, mint az egyéb, Angliában deponált vagy elhelyezett bolgár magánvagyon, és úgy, mint a magyarok, az osztrákok, a németek Angliában elhelyezett magánvagyona ... Idáig még nem kaptak meg, és a közeljövőben nem is fogja megkapni a szófiai egyetem a 12.000 fontot, azért, hogy kifizethesse a kilenc év előttmegrendelt vasszerkezeteket, de azért a szófiai egyetem kopogtatása az angol parlamentnél és az angol közvélemény előtt igen üdvös következményekkel járt, mert egész terjedelmében felvetette a lefoglalt magánvagyonok problémáját az angol nyilvánosság előtt. A szófiai egyetem 12.000 fontja mellett egyszerre elkezdtek emlegetni sokszáz más esetet is, olyan eseteket, ahol kisebb öszszegekről volt szó. Negyven esztendőn át adott nyelvórákat Londonban egy német kisasszony, aki az egyik londoni takarékpénztárban helyezte el, amit félretett keresetéből. A háború kezdetén még haza tudott jutni az öreg néni, de megtakarított 800 fontja Londonban maradt. A békeszerződés értelmében ezt a 800 fontot is zárolták, lefoglalják és felszámolják, tehát a most hetvenhat esztendős öreg kisasszonyt arra utasították: forduljon kártérítési igényével a német kormányhoz. Előbb vagy utóbb Berlinben csakugyan elintézik majd az öreg kisasszony kártérítési igényét és akkor az öreg kisasszony fog kapni a német kormánytól 800 fontjáért, a békeparitás szerint, 16.000 márkát akkor, amikor ma egyetlen font ára 60 millió márka. A német kormány eljárását nem lehet kifogásolni, mert a német kormányt igazolja egy régi római jogszabály, amely így szól : Ultra posse nemo obligatur ... Azonfelül pedig a német kormányra nézve igen kétesen megalapozott kötelezettség az, amelynek eleget tesz, mikor a 800 darab hatvanmillió márkás font helyett kiutal az öreg kisasszonynak 16.000 márkát. A német kormány szerepe rendben van az öreg kisasszony 800 fontja körül, de nincsen rendben az angol kormány szerepe. A háborút államok viselik államok ellen, és az évszázadok hosszú sora óta nem volt példa arra, hogy az egyik állam a másik állam polgárának magánvagyonára is kiterjesztette volna a hadviselést. A szófiai egyetem hallgatóinak négyötöd része állva jegyzi az előadásokat, a hetvenhat éves öreg kisasszony négy évtized alatt megtakarított nyolcszáz fontjáért