Világ, 1923. szeptember (14. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-13 / 205. szám

Csütörtök «- készül az új lakbérrendelet. A népjóléti minisztériumban már megkezdődtek a házbér­kérdést rendező lakbérrendele­t munkálatai. Az új lakbérrendelet megjelenését nagy érdeklő­déssel várják, tekintve a rendelkezések fontos­ságát. A háztulajdonosok nagyarányú béreme­lést várnak a rendelettől, a lakók viszont fél­nek, hogy a lakbért ismét felemelik. Az új lak­­bérrendelet valószínűleg részben méltányolni fogja a háztulajdonosok követeléseit, de a ház­­­­béremelések nem lesznek nagymértékűek. A népjóléti minisztérium szem előtt fogja tartani úgy a háztulajdonosok, mint a lakók érdekeit és előreláthatólag a novemberi házbérek a ren­deletben foglalt arányokban emelkedni fognak. A legutóbbi rendelet megjelenése óta ugyanis a korona értéke egynyolcadára csökkent és ezért szükséges a lakbérek novemberi felemelése. A rendelet Petrichevich Horváth Emil báró nép­jóléti államtitkár szerint nem fogja nagy meg­terheléssel sújtani a lakókat, de nem téveszt­heti szem elől a háztulajdonosok jogait sem. Figyelemmel lesz az utóbbi időben gyakran el­hangzott panaszokra. Egyes főbérlők ugyanis lakásaikat uzso­ráskodás céljaira használják fel és egy-két szoba albérleti díját olyan magas összegben állapítják meg, hogy annak egyhavi bére sokszor az egész lakás kétévi főbérleti összegét is meghaladja. A rendelet valószínűleg fokozottan védelmébe veszi az albérlőket, aki­ket a főbérlők kiuzsoráznak. — Jaguar kancsuk-sarok kiváló minőség, olcsó ár. — Hiff­ ezredes gyilkosának ügye a katonai törvényszéken. A katonai törvényszék folyta­tólagos tárgyaláson ma vonta felelősségre Bodó József közhonvédet, akit vitéz Riffl ez­redes meggyilkolásával vádolnak. A vádirat szerint ugyanis Bodó a nagykovácsi katonai gyakorlatok alkalmával élestöltést használt fegyverében és agyonlőtte Riffl ezredest. A leg­utóbbi tárgyaláson Bodó védője a valódiság bizonyítását kérte, továbbá azt, hogy a bíró­ság tagjait ne azok közül válasszák, akik jelen voltak a hadgyakorlaton. A mai napon aztán új bírósági tagokkal kezdte meg a folytatóla­gos főtárgyalást Szilassy Antal dr. százados­­hadbíró tanácsa. Újból ismertették egész terje­delmében a vádiratot és az egész bizonyítási eljárást újra megkezdik. Bodó József kihallga­tása alkalmával ismét tagadta, hogy Riffl ezre­dest ő gyilkolta volna meg, a kihallgatott ta­núk azonban mind ellene vallottak. A tárgya­lást holnap folytatják. •— Jaguar az elasztikus kaucsuk-sarok. — Kártyacsalók. Két internacionális hamis­­kártyást tartóztattak le Bécsben, akik ott és Karlsbadban sokszáz milliós kártyacsalásokkal károsították meg játékostársaikat. Már június huszonhatodikén a bécsi rendőrigazgatóság névtelen levelet kapott, amely arról értesítette, hogy Emil Herzl nevű híres hamisjátékos Bécsben tartózkodik, aki már előző évben is három hónapig Bécsben volt és ott mintegy négyszázmillió koronát szedett el azoktól, aki­ket rá tudott csábítani, hogy vele kártyázza­nak. Már akkor megállapították, hogy ez a harminckilenc, éves Emil Herzl nevű állítóla­gos kereskedő egy szállodában már két hete lakott bejelentetlenül. Kiderítették azt is, hogy munkatársa Milivoj Todorovics volt szerb tiszt és állítólagos dohánygyáros. Ezzel együtt dol­gozott Karlsbadban. Herzl mintegy tizennégy nap előtt barátjával ismét Bécsbe érkezett és egy filmszínésznő társaságában együk bécsi szállodában vett lakást. A két hamiskártyás már Karlsbadban megismerkedett egy bécsi kereskedővel, akit Bécsben is fölkerestek és az ő útján ismerkedtek meg néhány bécsi úri­emberrel, többek között egy gyárossal is. Ezt a gyárost Herzl egyszer meginvitálta kár­tyázni és a játszmát a gyáros lakásán rendez­ték, ahol pókert és makaót játszottak. A két szerb egész este feltűnően nyert. A fogásuk az volt, hogy csak az egyik játszott, míg a má­sik fáradtságára hivatkozva, látszólag érdeklő­dés nélkül figyelte a játékot. Míg egyik játszma kártyával játszottak, ő mintegy idegességből és szórakozottságból a másik kártyapaklit ke­­vergette. Mikor egyik játszma véget ért, oda­­nyújtotta a kártyásoknak ezt a csomagot, az­zal, hogy ő már megkeverte. Természetesen a csomag úgy volt elrendezve, hogy a barátja nyerjen. Ezen az egy estén egyik úr hatvan­két milliót, a másik húszat vesztett s mikor másnap revansul összegyűltek, újból még en­nél is nagyobb összegeket vittek el a hamis játékosok. Közvetlenül a játszma után a bécsi gyáros higany-mérgezésben súlyosan megbete­gedett és azt hiszik, hogy­ a mérget veszteségei miatt öngyilkos szándékkal vette be. A kártyacsomagokról megállapították, hogy az összes kilencesek, tehát a makaó legnagyobb kártyája, tűszúrással vannak megjegyezve. Más kártyákon más jelek voltak. A két hamisjáté­kost természetesen letartóztatták, akik azt ál­­­lítják, hogy véletlenül találkoztak Karlsbadban és együtt jöttek Bécsbe és a csalásokat tagad­ják, de olyan bizonyítékok vannak, hogy a tagadásuk hiábavaló. — Petőfi-ünnepségek. Petőfi emlékét a kö­zeljövőben négy helyen fogják megünnepelni. Dunavecse községe, ahol a költőnek több hal­hatatlan verse született meg, szeptember 30-án Platth­y György nemzetgyűlési képviselő veze­tésével rendez emlékünnepélyt. Hajdú vár­megye és Debrecen város közönsége emléktáb­lával jelöli meg a hortobágyi csárdát, ahol Petőfi egyik legszebb versét írta. Szabadszállás nagyközség közönsége pedig Petőfi szüleinek házát jelöli meg október egyik vasárnapján. Borsod vármegye és Miskolc város közönsége Déryné Széppataki Rózának emlékünnepélyé­vel kapcsolatban szintén megjelöli Miskolcon azt a házat, ahol Petőfi egykor tartózkodott. — Belga publicista előadása a magyar— belga kereskedelemről. Matem­e Alfonz dr. nyugalmazott brüsszeli törvényszéki elnök, a neves belga publicista, néhány napi tartózko­dásra Budapestre érkezett. Materne szeptem­ber 19-én délután 5 órakor a Magyar Kül­ügyi Társaság helyiségeiben (az Országházban) a magyar—belga kereskedelmi lehetőségekről előadást tart. — Jaguar kaucsuk-sarok mindenütt kapható. — Két cikk a földmunkások helyzetéről. Takács József, a Magyarországi Földművesek Országos Szövetségének titkára, a Földműve­sek Lapja 1922 szeptember 15-iki számában A munkabér, a búza ára és egyebek cílen azt írta, hogy a birtokosokat dédelgető politi­kának köszönhetik a falusi földmunkások százezrei, hogy az éhínség nyomorítja őket. Minden gazdasági irányú szervezkedés, a munkabér javítására irányuló törekvés csend­őrrel és szolgabíróval fojtatik el. A cikk miatt a magyar állam és nemzet megbecsülése elleni vétség címén emelt vádat a királyi ügyészség Takács ellen. A büntetőtörvényszéken megtar­tott főtárgyaláson Takácsot a vád és követ­kezményei alól fölmentették. Ma foglalkozott a Tábla Gadó István dr. kúriai bíró elnöklete alatt ez üggyel és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. — Zsíros János a Földmunká­sok Lapja 1922 szeptember 15-iki számában cikket írt, amelyben többek között a követ­kező kitételek vannak: „Várjon mit akarnak az urak, mit akar a kormány? Azt akarják, hogy haljunk meg éhen? Nekik ez a fajvédő politika?" A cikk miatt az ügyészség izgatás címén emelt vádat Zsíros ellen. A büntetőtör­vényszéken megtartott főtárgyaláson a bíró­ság Zsírost a vád és következményei alól föl­mentette. Fellebbezés folytán a Táblára került az ügy, ahol Gadó István dr. kúriai bíró ta­nácsa ma tárgyalta és a felmentő ítéletet hely­benhagyta. — Firenze vir­ágoskertjei nyitnak meg dől­tünk, ha az Eau de Cologne Amororal illatát érezzük mellettünk elsuhanó hölgyeken. Len­gyel Gy. és L. illatszerészek különlegessége, Nagymező ucca 20. — Jaguar kaucsuk-sarok rendkívül tartós. — 50 éves nyomdász-jubileum. A Wodianer F. és Fiai grafikai intézet és kiadóvállalat rész­vénytársaság igazgatósága és munkásai szom­baton délután ünnepelték Niederreider Antal betűszedő 50 éves nyomdászságának jubileumát. Az ünnepélyen a kereskedelemügyi miniszter és az Országos Iparegyesület nevében átnyújtották a jubilánsnak az elismerő okleveleket. — Angol, francia, német, olasz, spanyol né­gyes csoportok. Magánórák. Lipótvárosi To­vábbképző, Fálk Miksa u. 13. Telefon 116—35. — A Magyar Alkotómírvények Egyesülete szeptember 15-én (szombat) este 8 órakor a Kovács-kávéház emeleti helyiségében rendkí­vüli közgyűlést tart Tárgy : Tisztújítás és alap­szabály módosítás. — Adományok: Szodemann Albert és Deutsch Béla 10.000 koronát küldtek a men­tők részére. — Deutsch Béla az izr. leányárva­­háznak 10.000 koronát adományozott. — Székrekedés. Oser bécsi professzor, a gyo­­mor- és bélbajok hírneves szakorvosa, a „Ferenc József“ keserűvizet mindig a legjobb eredménnyel rendelte. Wilczek Cassrát úgy saját, mint gyermekei és a rokonság nevében mély fájdalommal tu­datja, hogy neje Wilczek Gusztáváé Mautner Gizella áldásos életének 50-ik, boldog házasságának 32-ik évében szeptember 9-én reggel 6 órakor rövid szenvedés után Mátyási hrdon örök keletre költözött. Drága halottunkat szeptember 13-án (csütör­tökön) délután 4 órakor a rákoskeresztúri izr. temető halottas házából fogjuk utolsó útjára kísérni. Emlékét szeretettel és kegyelettel örökké őrizzük ! Frigyes, József, Magda, férj. Reiner Mihályné, Lili, férj. Eylenbu­ryj Korfué mint gyermekek. Feingold Margit. Wilczek Frigyesne menye Steiner Mihály, Eylenburg Kurt vők. Wilczek Tamás, Reiner Mária unokák. Mautner Olga, férj. tír. Barger Irézáné, Mautner Irén, férj. Meisl Gusztávné, Mautner Elvira, férj. Hubert Emil­né és Mautner István testvérei. Koszorúk mellőzését kérjük. VILÁG 1923 szeptember 13. 7 fürftőszövetek Katoátvelourok Perzsautánzatok Ruh­abársonyok Kabátplü­ssőkI­I Kabátbélések Selymek, csipkék Szalagok, tü­llök Flanellek, barchetok Vásznak, sifonok Zefirek, köpperek jutányos áron KLEIN ANTAL I divatáruházában Király ucca 53. SZÍNHÁZ,JÖ­VÉSZET A színszak csütörtöki műsora: NEMZETI: A dolovai nábob lánya (7). VÁROSI: Faust (7). VÍG: Első csöngetés (­*8). RENAISSANCE: őnagysága két férje (8). FŐVÁROSI OPERETT: A három grácia (8). KIRÁLY: A sárga kabát (148). MAGYAR: A válóperes hölgy (*48). BELVÁROSI: K­ékszakáll nyolcadik felesége (V48). BLAHA LUJZA: Szépasszony kocsisa (V48). ANDRÁSSY ÚTI: A faltörő kos, Az örökség, Kvitt stb.­ (Először, 1/a9). BUDAPESTI: Casanovas Sohn (a berlini Re­­sidenz-Theater vendégjátéka, V48). BUDAI SZÍNKÖR: Fekete gyémántok (V48) William Archer, aki ma már közel jár hetvenedik évéhez, na­gyobb és érdemesebb munkát végzett az angol színpad megtisztítása körül, mint bárki más. Négy évtizeden át volt színikritikus Archer, és négy évtized előtt kezdte meg a nagy harcot az érzékeny melodrámák, a sületlen bohóza­tok ellen, hogy helyet csináljon az angol szín­padon az irodalomnak. Azok, akik ellen Archer nagy harcait vívta pályája kezdetén, ma már ismeretlen és elfeledett nevek, noha alig egy generáció előtt kereskedői pontossággal szállt­, láttak évenkint egy-két remekművet a londoni színházigazgatóknak, a londoni színházigazga­tók pedig száz estén át, vagy még többször játszották a gazdag családba házasodott sze­gény lány üldözésének szomorú történetét, amelynek egy váratlan nagy örökség beérke­zése vet véget, vagy pedig a falusi szende ka­landjait a nagyváros forgatagában... Az angol színpad, Shakespeare és Sheridan színpada hi­hetetlen mélységbe süllyedt, és csaló William Archer küzdelmeinek idején kezdett kiemel­kedni ebből a mélységből. Pinero színpadi tér­­foglalása már nagy haladást jelentett ezekben az években, Archer viszont Shaw és Gals­­worthy mellé szegődött már akkor, amikor az angol közönség még kinevette őket, vagy egy­általában nem vett tudomást róluk. Az angol drámaírás nagy és igazi tehetségeinek apostola lett Archer, és apostolává lett a kontinens nagy drámaíróinak is, így például nevéhez fű­ződnek az első londoni Ibsen-előadások, és Archer adta ki Ibsen műveinek összegyűjtött angol kiadását tizenegy kötetben. Néhány hó­napja jelent meg Archer-nek egy nagy könyve, amely Erzsébet királyné korától fogva mondja el az angol dráma történetét a XX. századig, sok új szemponttal, sok érdekes értékeléssel, egy szép pálya szép záróköve gyanánt... Most azonban történt valami különös: Wil­liam Archer megjelent a színpadon, mint drámaíró, és az nem volna baj, hogy nem bi­zonyult erőteljes és tehetséges drámaírónak. Archer olyan érdemeket szerzett az angol színház újjászületése körül, hogy szabad volna egy egészen közepes, vagy a közepesnél is gyengébb drámát írnia, ha a kritikus földszinti székéből felkívánkozik a színpad deszkáira. De Archer drámája nem közepes, sőt igen ügyes és hatásos, viszont megtagadja azt a kritikai múltat, amely ma már irodalomtörté­neti jelentőségűvé emelkedett. Archer, aki ki­irtotta a melodrámákat legalább azokról a londoni színpadokról, amelyek tartanak vala­mit jó hírükre, most, a hetvenedik év küszö­bén­­ írt egy melodrámát, amelyet részben Shaw-reminiszcenciákkal, részben detektív­­regény-sallangokkal díszített fel. „A zöld is­tennő": ez a címe Archer melodrámájának, és a történet röviden az, hogy egy angol házaspár a nő platonikus lovagjának társaságában egy repülőgépbaleset következtében India egyik rejtett részében egy raja kezébe jut. A raja fivéreit éppen most ítélte el politikai gyilkos­ságért az angol kormány, és így a raja érvé­nyesíteni akarja a szemet-szemért, fogat­fogért elvét három angol vendégén. Vagy leg­alább a három vendég közül kettőn, mert a hölgy megtetszik a raja-nak, és így üzletet ajánl a nőnek... Most azután a színpadra tor­lódik minden, ami jó és drága. Férjét, az iszá­kos őrnagyot már régen megveti a nő, tehát két irányban habozik, és felmerül előtte az a kérdés: ne boldogítsa-e kegyeivel legalább egyszer régi, hű lovagját, mielőtt megfizeti a váltságdíjat a raja-nak. Viszont az őrnagy a Morse-géphez férkőzik, és már majdnem le­adta a jelzést egy angol helyőrséghez, amikor a raja emberei nyílt színen lelövik. Így halad tovább a „dráma" menete egészen addig, amíg akár veszve várt minden, de a legvégsőbb pil­lanatban lecsap az égből d­pi angol repülőtiszt, és őfelsége a király nevében rendet csinál... Ilyen drámát nem lett volna szabad írnia William Archer-nak, noha az kétségtelen, hogy ügyesen aknázza ki a Grand-Guignol­­hatásokat, és leköti a színházi közönség egy bizonyos rétegének érdeklődését. Itt-ott azután azokra támaszkodik Archer, akikért annyiszor szállott harcra kritikusi tollával. A raja alakja néha emlékeztet Shaw-ra. A raja sokat élt Angliában, olvassa a legújabb írókat, érdeklő­dik a legújabb divat iránt, tisztában van a nagy párizsi vendéglők új kreációival is, és nincsen hite a vérbosszú tanában. Csak éppen modern nézeteivel kissé elszigetelten áll Hátsó- Indiában, és kénytelen meghajolni a papok ál­tal irányított közvélemény előtt. A nő vívódásai­nak rajzánál is itt-ott eljut egy pszichológiai finomság éreztetéséig Archer, de az a baj, hogy épp az ilyen finomságok is csak ártanak és nem használnak színpadi alkotásának, annyira ide­­genszerűek és gyökértelenek a mögéjük terí­tett környezetben. Archer drámájának sikere volt azoknál, akik ellen négy évtizeden át vívta csatáit a nagy angol kritikus, és a dráma kellemetlen megütközést keltett azoknál, akik sok hálával tartoznak Ibsen angol apostolának. Az a nagy könyv, amely néhány hónapja je­lent meg, harmonikusan foglalta össze Archer pályájának eredményeit, de „A zöld istennő" visszaesést jelent, visszaesést oda, ahol Archer találta az angol drámát pályájának kezdetén. (*) Navarra! Margit sikere. Fodor László pompás vígjátékának­, a Navarrai Margit-nak eddigi előadásai — és ezt jóleső érzéssel kell megállapítani — igazolják a budapesti közön­ség fejlettebb ízlését és ez előkelő írói eszkö­zök iránt való meglepő fogékonyságot. Véges­végig mosoly és taps kíséri a darab egymásra halmozódó nagyszerű jeleneteit, feszült érdek­lődés fogadja az ötletes dialógust, és megálla­pítható, hogy a Navarrai Margit a tartós siker minden előjelével indította meg a Magyar Színház idei szezonját. A fiatal szerző darabját már a bécsi Kammerspiele is megszerezte elő­adásra és még ebben az évben színre hozza. Ugyancsak távirati úton kérte a Navarrai Mar­git angol nyelvű nyers fordítását az United Copright Office, amely egyike London legna­gyobb szính­ázi ügynökségeinek. (*) Mrs. Kalich. Néhány estén át érdekes vendége volt a Nemzeti Színház egyik páho­lyának. Minden este pontban hét órakor ugyanabban a páholyban két nagyon érdekes megjelenésű hölgy és egy úr jelent meg, aki­ken messze meglátszol­, hogy idegenek és akik feszült figyelemmel nézték végig az egész elő­adást, a végső függönylegördülésig. Senki sem tudta a színháznál, hogy kik az érdekes ide­genek, akik ilyen buzgalommal és érdeklődés­sel ragaszkodnak estéről-estére a Nemzeti Színházhoz. Annyi kitudódott róluk, hogy ame­rikaiak és németül is tudnak. Végre tegnap délután egyik előkelő cunrapark­ szállodából telefonoztak Hevesi Sándor igazgatónak, hogy Mrs. Kalich, az ismert amerikai drámai mű­vésznő, akinek bécsi tartózkodásáról az osz­trák lapok sok cikkben számoltak be a múlt hónapban, s akit az újvilág kritikáiban, mint az amerikai Duse-t emlegetnek, kérdezted, hogy mikor és hol beszélhetne Hevesi direk­torral. Közölték, hogy a művésznő este a Nem­zeti Színházban van és odavárja Hevesi di­rektor értesítését. Este hét órakor pedig a szokott páholyban ismét megjelent rendes kí­sérőjével a két amerikai hölgy. Az egyik­ hölgy Mrs. Kalich volt, a férfi, a férje, Spach­­ner amerikai színigazgató és annak a lánya, Miss Lilian Spachner, dramaturgja az apja színházának és egyben újságíró, ők voltak há­rom napon át a Nemzeti Színház látogatói.­ Mrs. Kalich eredetileg európai nő, lengyel­országi születésű, aki művészpályáját, mint opera-énekesnő kezdte meg és csak azután, mi­után Varsóból Bécsen át végigjárta Európa opera-színpadjait, tért át a drámára kint Ame­rikában, ahol néhány nagy siker alapította meg hírnevét. A művésznő abban különbözik amerikai pálya­társaitól, hogy tehetségét nem pazarolja el azokra az olcsó feladatokra, ame­lyek az újvilág színpadjain oly népszerűek, nem könnyű melodrámákban és hatásos bulvár­drámákban érte el igazi nagy sikereit, hanem komoly irodalmi feladatokban. Ő volt az, aki Maurice Maeterlincket először szólaltatta meg Amerikában a Monna Vanna-val. Zola „Raguin teréz‘‘-e, Sardou „Fedora‘‘-ja, Echegaray „Marianne“-ja és Tolstoj „Kreuzer-szonátá"­­jának egy dramatizálá­sa voltak, amerikai auk­torokon kívül, legnevezetesebb szerepei, me­lyek közül nem egyet három éven át is ját­szott. Legutolsó szerepe a múit szezonban a bécsi Siegfried Trebitschnek egy komédiája volt, mely két év előtt a Burg-színházban ara­tott nagy sikert és amelyet Kalich asszony számára Bernhard Shaw fordított le angolra. A Nemzeti Színház igazgatója természetesen meglátogatta páholyában a művésznőt, aki nagy elragadtatással nyilatkozott arról a né­hány elődásról, amelyet láthatott, különösen Várady Arankát, Bajor Gizit és Odry Árpádot emlegette úgy, mint akikkel gyönyörűség lehet együtt játszani és akiket gyönyörűség látni. A művésznő és Spachner igazgató megbeszélésre kérték Hevesi igazgatót, mert jövő esztendei repertoárjuk számára darabokat keresnek- Mrs. Kalich különösen a Nemzeti Színház Shakes­­peare-inszcenálása iránt érdeklődött, mert jól ismeri Hevesi igazgató művészi intencióit a Shakespeare-rendezések körül azokból a cik­kekből és tanulmányokból, amelyek annak­idején Edward Gordon Craig híres színház­művészeti lapjában, a The Mask-ban jelentek meg. A beszélgetés eredménye, hogy Spachner direktor ma délben újból meglátogatta He­vesi igazgatót, hogy tanácsokat és információ­kat kérjen olyan magyar darabokról, amelyek alkalmas feladatokat kínálnak Mrs. Kalich számára. A művésznő egyébként ma délben el­utazott Budapestről. " (*) Városi Színház. Lévai­ Ilonka, a Kolozs­vári Színház drámai énekesnője jó ismerőse a fővárosi közönségnek is. Leonórája, Toscája után múlt szezonban az Operaházban Amália szerepében aratott emlékezetes sikert. Szerdán a Városi Színház előadásán Hubert Etel helyett vette át A zsidónő Recháját és szép hangjával, művészi énekével általános és osztatlan tetszést vívott ki. A sok tapsban méltóan osztozott Déri Jenő nagyon jól diszponált Eleazárja. Lüyd­síína szigort v­an a névre és snúr­ttárasre-

Next