Világ, 1923. október (14. évfolyam, 221-246. szám)
1923-10-02 / 221. szám
fi -n T 92?. október 1. leszky János a heroikus kúrák embere, úgy, amint az volt Hegedűs Lóránd, tehát Teleszky éppoly kevéssé modern orvos, amint nem volt az a koronajavítás Jókai regényeiből kilépett apostola. Beteg, legyengült, minden megrázkódtatással szemben rendkívül érzékeny szervezeteket a modern orvostudomány nem vet alá többé heroikus gyógymódoknak, hanem mindenekelőtt a szervezet működésének folytonosságát próbálja biztosítani, hiszen minden folytonossági zavar végzetessé válhatik az ilyen szervezeteknél, és a heroikus kúrák mindenekelőtt folytonossági zavarokat szoktak felidézni. Aki ma rendszabályaival egyik vagy másik ponton megállítja a beteg gazdasági test működését, az igen nagy kockázatot vál lal, mert soha nem lehet tudni azt, hogy a beteg gazdasági testben megindul-e még újából az alákötött folyamat, vagy sem. Az alákötés néha lehet indokolt, és igen logikus esetők felé törekedhetik, csak éppen a belegést nem elég erős többé újból elindítani a megakasztott folyamatot. Tíz az egyik Achilles-sarka Teleszky pénzügyi politikájának. A másik Achilles-sarka pedig az, hom egyoldalúan, mereven — pénzügyi politika. A pénzügyi tanács feladata az lett volna, hogy nagy és szerves egészbe fogja össze a gazdasági minisztériumok munkáját, biztosítsa a gazdaságpolitika minden ténykedésének összekapcsolódását, egységes irányát, és kiépítse az összes gazdasági erők kooperációját. Ez nem sikerült a pénzügyi tanácsnak az elmúlt két év alatt, sőt a pénzügyi tanács még csak kísérleteket sem tett ilyen irányban. Ezért egy sorsa lett volna bármilyen más pénzügyi politikának is, mert elszigetelve és összefüggéseiből kikapcsolva, zátonyra kell vezetnie minden pénzügyi politikának. A magyar pénzügyminiszteri székbe egy olyan ember kellene, aki vezérkari főnöke akar és tud lenni az egész magyar gazdasági életnek, elsősorban pedig a termelésnek. Toleszky János idáig nem válalta ezt a vezérkari főnökséget, és így nem valószínű, hogy vállalná akkor, ha most névleg is átvenné a pénzügyminisztérium vezetését. Azután Teleszky pénzügyi politikájának van egy nagyon szép erkölcsi horgonya: az a tétel, hogy senkinek nincsen joga jobban élni, mint a kúriai bírónak, vagy a miniszeri tanácsosnak, mert senki nem végez értékesebb munkát. A télel igen szép, de Tereszky, sajnos, nem a kúriai bíró és a miniszteri tanácsos létszínvonalának emelését tűzte ki céljául, hanem a kedvezőbben elhelyezkedett gazdasági rétegek létszínvonalát akarja lesüllyeszteni. Ezzel nem sokat segítene a kúriai túrákon, viszont igen sokat irtana az országnak. Amilyen káros a konjunktúra-lovagok szabad tobzódása, olyan káros a kereseti lehetőségeknek az az idákötése, amely megbénítja a termelési mergiát a gazdasági életben. Másnak sem esik jól és nekünk legkevésbbé, de az objektív igazságért és az ország érdekéért ki kell mondani: a jövedelem megoszlás problémájának megoldását nem lehet egyidejűleg elvégezni az ország gazdasági újjáépítésével, márpedig az ország gazdasági újjáépítése a legnagyobb és a legfontosabb érdek, még a jövedelem-megoszlás szempontjából legkedvezőtlenebb helyzetű gazdasági rétegek számára is. .A célkitűzésben teljesen igaza lehet, sőt nézetünk szerint bizonyos módosításokkal teljesen igaza van Teleszky Jánosnak, de nincsen igaza a sorrendi kérdésben. És a sorrendi kérdés itt nagyon fontos, mert egy erősen lecsökkentett nemzeti jövedelem helyesebb megoszlása mellett is sokkal rosszabbul járhat mindenki, mint egy nagyobb nemzeti jövedelem kevésbé helyes megosztása mellett. Először a nemzeti jövedelmet kell felfokozni addig a mértékig, ameddig az a ma adott viszonyok között lehetséges és amint ez megtörtént, akkor időszerű, szükséges és kikerülhetetlen a jövedelem-megosztás problémájának becsületes megoldása. Addig azonban... .A csődöt nem fogjuk szocializálni, mondotta a háború másnapján Kautsky, aki nem akarta, hogy a szocializmus a háború gazdasági csődtömegén próbálja ki gazdasági elveit. És a jövedelemmegoszlás problémáját sem szabad kipróbálni azon a csődtömegen, amely most jut a pénzügyminiszter kezébe. Előbb ébredjen eleven és erőteljes gazdasági organizmussá ez a csődtömeg, és azután következhetik, sőt következnie kell a jövedelem-megoszlás revíziójának. Nem csupán a tőzsde környékén fogadták aggodalommal azt a hírt, hogy egyes körök Teleszky Jánosnak szánják Kállay Tibor helyét a kormányban, és így most már nyílt ,sisakrostéllyal, teljes ridegségében érvényesülni fog Teleszky politikája. És ez a politika nem válik jó politikává azáltal, hogy idegességet és nyugtalanságot kelt a tőzsdén. Egy pénzügyi politika lehet jó az országra nézve, annak ellenére, hogy kellemetlen a tőzsdének, de egy pénzügyi politika nem válik jó pénzügyi politikává csak azért, mert közeledésének hírére letöredeznek és lehasadoznak a tőzsdei árfolyamok... | _ ___________ (A Világ tudósítójától.) Vasárnapi lapunkban említést tettünk arról ahírről, hogy a cr.tinié !épviselői bizonyos lépéseket tettek a magyar kormánynál a kormányzó karcagi beszéde ügyében. Ma hivatalosan közreadják, hogy a magyar kormány megadta a kért felvilágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híresztelésnek, mintha az említett beszéd a kis-entente államai ellen bármilyen fenyegetést tartalmazott volna, semmi alapja nincs. A követek e kijelentést tudomásul vették. Ezzel az ügy közmegelégedésre befejeztetett. Van azonban egy szempont, amelyet hozzá kell fűznünk az esethez és pedig a titkos diplomácia kérdését. A háború nyomorúságai fölvetették a népekben azt az óhajtást, hogy a titkes diplomácia megszűnjék, hogy ne vezethessék őket, mint a régi időkben, vakon a falnak. Ezzel szemben valóban komoly politikai köröknek is megmaradt az az álláspontja, hogy a diplomáciában az győz, aki legjobban tud titkot tartani. Nagy hiba volna e két ellentmondó fölfogásra is azt állítani, hogy a középúton van az igazság, mert aligha volna okos a titkot félig elárulni és éppen úgy nem volnának a titkos- diplomáciának olyan megszüntetésével a népek megelégedve, hogy mindig csak az igazság felét mondják meg nekik. Nincs ellentmondás a két álláspontban, mert egyik esetben így jobb, másik esetben úgy jobb. Egészen bizonyos, hogy az osztrák-magyar monarchia nem dőlt volna össze, ha 1915 június elején az olaszok nem üzentek volna hadat nekünk, és így kihasználhattuk volna a gorlicei sikert. Valószínű, hogyha tovább görgethettük volna a megvert orosz csapatokat, akkor már 1915-ben kiütött volna az orosz forradalom, amikor még nem volt se olasz, se román, se amerikai hadüzenet és így valószínű, hogy már 1915-ben vége lett volna a világháborúnak. És mi volt az oka annak, hogy mindez nem történt a mi javunkra ? Azt egyszerűen a titkos diplomácia okozta, hogy Magyarországon senki sem tudott 1914 végén és 1915 elején az olaszokkal folytatott tárgyalásainkról. Senki sem tudta, hogy Bülow herceg, Németország római követe, megegyezett az olaszokkal semlegességük tekintetében, aminek fejében a Trentinót adták volna nekik. Senki sem tudta, hogy Berchtold Lipót gróf, a mi külügyminiszterünk, magáévá tette ezt a megegyezést és ezen az alapon tovább tárgyalt az olaszokkal. Senki sem tudta, hogy emiatt csapták el Berchtold Lipótot a külügyminiszterségtől. Senki sem tudta, hogy Berchtold távozása után az új külügyminiszter beszüntette az olaszokkal való tárgyalást. Senki sem tudta, hogy ezzel belehergeltük az olaszokat az értente háborús szövetkezésébe. Senki sem tudta, hogy amikor mi máricusban aztán mégis újra elkezdtünk tárgyalni az olaszokkal, akkor a bécsi olasz követ már azt jelentette Rómába, hogy ezek a tárgyalások csak taktikából, a huzavona érdekében történnek, amit 1918-ban Tisza István a magyar parlamentben is megállapított. Ha nem lett volna titkos diplomácia, ha Magyarországon tudták volna, illetve ha a lapoknak szabad lett volna megírni a kalissza mögött történőket, akkor egyetlen felordításba tört volna ki a magyar közvélemény, hogy nem akarunk olasz háborút és ezzel rákényszeríthettük volna az akkori diplomáciánkat, hogy megegyezzen az olaszokkal és kényszeríthettük volna őket, hogy megmentsék az osztrák-magyar monarchiát a végpusztulástól. Ezt az egy példát is csak azért hoztuk fel, hogy teljesen fölösleges volt a jelen kérdésben is a magyar közönség előtt a titkolódzás, sőt előnyös lett volna, ha az első szóbeszéd után mindjárt tisztázták volna a kérdést, amikor aztán nem került volna a kis-calente követeinek kellemetlen fölvonulására a sor, nem ellenkeztek a most fennálló törvénykel, mi politikai cél a z rfr.tg szempontjából tartjuk szükségesnek föltenni a közérdekű kérdést: mire való ez éppen most ? Nem arra hivatkozunk, hogy az 1918-iki forradalom idején Garami úgy viselkedett a kereskedelmi miniszteri székben, hogy az egész polgárságnak minden reménye és bizakodása őbenne volt, azt is félretesszük, hogy 15 szembeszállott a bolsevizmussal és amikor az hatalomra jutott, itthagyta őket. Mi csak a politikai okosság szempontjából vesszük kezünkbe a kérdést. Most Bethlen külföldön járt a kölcsön ügyében, tudjuk, hogy a külföldön szavuk és súlyuk van a munkásság vezetőinek és mindenki tudja, hogy Garaminak ezekkel baráti és politikai összeköttetései vannak. Mindenki tudja, hogy külföldön Garamit a magyar munkásság megbízás nélküli külföldi képviselőjének tekintik. Mi értelme van annak, hogy éppen most lövik ki ezt a mérgezett nyilat, amely kétségtelenül érinteni fogja röptében a Bethlen külföldi törekvéseit ? Erős a gyanúnk, hogy itt valaki nem jól tanulta meg a leckét. Teleszky pénzügyminiszterségének híre Ma híre kelt, hogy Teleszky lesz Kállay Tibor utóda. A börzén ijedtséggel, politikai körökben vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, amelyet eddig se meg nem erősítettek, se meg nem cáfoltak. A pocikai helyzet VILÁG ?~‘nsi nw mi..... —i n ■uiíinunTT Lukács György és a szélső radikalizmus Lukács György v. b. t. t. beszámolót tartott Békésgyulán és megtámadta az októbrizmust, mint szélső radikalizmust, amely nincs tekintettel a nemzeti érzületre és hagyományokra. Lukács György úr valószínűleg azt hiszi, hogy a háború és a forradalmak izgalmai annyira megrendítették minden embernek az idegrendszerét, hogy már senki sem emlékszik azokra az időkre, amikor ő a v. b. t. t. betűkkel éppen az ő szélső radikalizmusáért — amelyről mi nem állítjuk, hogy nincs tekintettel a nemzeti érzületre és hagyományokra — lett megjutalmazva. Lukács György nyilván azt hiszi, hogy megfeledkeztek Magyarországon arról, hogy ő a darabontkormánynak volt a kultuszminisztere, annak a darabontkormánynak, amelynek belügyminisztere legelőször vette kormányprogramba az általános, titkos, egyenlő szavazati jogot, és a szélső radikalizmusnak egyéb hasonló berendezési tárgyait. Lukács György maga tényleg megfeledkezett, hogy emiatt ő számos éveken át bélpoklosként ki volt nézve az igazi hazagság társadalmából. Csakis így magyarázható, hogy most ő veszi a bélyegzőt a kezébe és nyomná rá a mások homlokára és csakis ennek az önmegfeledkezésnek tulajdonítható, hogy ugyanazzal a bélyegzővel akar most ő sütni, amelyikkel annak idején őt sütötték. Garami Ernő köröztetése Ma hírül adják, hogy Garami Ernőt írásaiért pörbe fogják és miután nincs Magyarországon, körözését elrendelték. Mi nem bíráljuk, hogy a Garami írásai mennyiben elenkeznek, vágy. A belügyminiszter és a fajvédők Simontornyán Pesthy Pál, a györki kerülő nemzetgyűlési képviselője beszámolót tartott, amelyen több nemzetgyűlési képviselő is megjelent és maga Rakovszky Iván belügyminiszter is felszólalt. A beszámoló színhelye a községháza volt, ahol az első beszédet a kerület képviselője, Pesthy Pál mondotta, aki kifejtette, hogy a külföldi, kölcsönre feltétlenül szükség van, mert ezáltal aranyértékű fizetési eszközt kapunk, amellyel külföldi tartozásainkat kiegyenlíthetjük, stabilizálhatjuk a koronát és ezáltal megszüntetjük a drágaságot. Utána Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra, aki mindenekelőtt tolmácsolta aminiszterelnök üdvözletét, majd a lobbi között kifejtette, hogy a balatonfüredi beszéde után rágalmakkal illették, szavait félremagyarázták és az országot valótlanságokkal traktálták. A porondon olyan emberek szerepelnek, akiknek al nevét eddig alig hallottuk és úgy, mint 1918-ban, ma is névtelen hősök szájából hallunk igéket, hogy ha ők kerülnek a kormányra, nekik csak egy szavukba kerül, és nem lesz többé baj ebben az országban. Mindennap jelennek meg oktalan, goromba és durva támadások a miniszterelnök, csekélységem és a nemzetgyűlés alelnöke ellen és ezeknek a támadásoknak nem az a céljuk, hogy megtisztítsák a közéletet, hanem, hogy tekintélyeket lerombolva, a maguk sokkal kisebb tekintélyét állítsák az ország elé, mint nélkülözhetetlent. A belügyminiszter ezután a külföldi kölcsön szükséges voltát ismerteti. Ma egy külföldi kölcsönnel — mondotta — megteremtjük a gazdasági újjáépítés előfeltételeit és az összes gazdasági bajok meg fognak szűnni. Amikor a keresztény ellenzék a külföldi kölcsönt kifogásolja, meggyőződésem, hogy az fáj nekik, hogy ezt a kölcsönt a Bechten-kormány szerezte meg. Az ő gazdasági politikájuk abban áll, hogy le akarják rombolni a régi házat, mielőtt az újat fölépítették volna. A kormány, és köztük én sem vagyunk hajlandók arra, hogy itt egyszerű, ok nélküli zsidóüldözésekkel bolondítsuk a népet. Én nem a középút politikáját hangoztatom, én a becsületes, céltudatos magyar keresztény politikát hangoztatom, amely a középút segítségével igenis gazdasági életünket is teljesen magyarrá fogja tenni. A részvényüggyel kapcsolatban kijelentem, hogy minden becsületes ember a becsületes úton szerzett tőkéjével azt teheti, amit akar. A lapokban azt olvastam, hogy egynéhány keresztény politikus a székesfővárosi cirkuszt akarta kibérelni. Nem bírom elképzelni, hogy legyen a világon még egy ország, ahol vezető politikusok cirkuszengedélyt kérnek. Amikor a sajtó ezt kifogásolta, a keresztény ellenzék egyik vezére nem röstellte azt mondani, hogy azért akartak cirkuszt vásárolni, mert azt is keresztény nemzeti alapra akarták helyezni. Megbotránkozom rajta, hogy vannak emberek, akik ilyen olcsó tréfára, ilyen különös védekezésre használják föl ezt a jelzőt. Keresztény nemzeti alapon lehet politikát csinálni, lehet arra törekedni, hogy kereszténységünk megerősödjön, de keresztény nemzeti alapon cirkuszt csinálni, abból üzletet csinálni és akkor még azt mondani, hogy ezt nem üzletből teszik, hanem, hogy ilyen üzletekkel politikát csinálnak, erkölcstelenség, ennek célja csak a becsületes nép félrevezetése lehet. A kormány tagjai nem abból a fából vannak faragva, hogy meggyőződésüket napról-napra változtassák. Azért, mert Friedrich István, vagy Gömbös Gyula megtámad, nem szaladunk segédcsapatokért azokhoz, akiknek politikai meggyőzése más, mint a mienk. A kormány megbukhatik, de nagyon rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy akkor majd ők jönnek, akik ma hetedmagukkal ülnek a parlamentben. Ami a szocialistákat illeti, megnyugtatok mindenkit ebben az országban, hogy addig, amíg én belügyminiszter vagyok, nem szony vörös uralom nem lesz itt, de vörös izgatás sem. Az állami szervezetek elegendők arra, hogy biztosítsák a köznyugalmat és a közrendet. Fölöslegesnek tartom, hogy mindenféle ürügyekkel mellékszervezkedések, alakulások, tömörülések, különböző egyéb rendfentartó intézmények alakuljanak, mert minden ilyen szervezet, amely nem a kormánytól kapja parancsait, lehet, hogy abban a pillanatban a kormány, a hatóságok segítségére siet, de sose tudhatjuk, hogy nem a hatóságok, a rendészeti közegek ellen fog-e fellépni. Felelősségem teljes tudatában ,merem kijelenteni, hogy mi állam és államhatalom, igcit is teljes mértékben fenn tudjuk tartani a mulat és fölösleges, szükségtelen, sőt veszedelmes, hogy egyéb alakulatok, bármilyen szimpatikus jelszavak alatt, maguknak fegyvereket, katonai erőket akarjanak teremteni. Ilyen alakulatokat többé meg nem tűrünk, azokat fokozatosan megszüntetjük és biztosíthatom az országot, hogy ezen a téren a teljes konszolidáció beállott. Bethlen István gróf pihenése Bethlen István gróf miniszterelnök vasárnap délelőtt tárgyalt Kállay Tibor pénzügyminiszterrel és Vass József dr. népjóléti miniszterrel- A miniszterelnök hivatalát még nem foglalta el, mert nagyon fáradtnak érzi magát, miért is vasárnap délután elutazott Radványba, ahol egy hétig Károlyi László gróf vendége lesz. A Világ minden hivatalos cáfolattal szembeni fentartolta azt a hírt, hogy Kállay Tibor pénzügyminiszter a miniszterelnök hazatérte utáni megválik állásától. Ezt az állításunkat Kállai Tibor pénzügyminiszternek egy nyilatkozata, amelyet egy délelőtti lapban tett, alátámasztja, amennyiben cáfolja azt a hírt, hogy távozása után a fegyintézet élére fog kerülni. Friedrich István beszámolója A fajvédők vasárnap délután a régi képviselőházban népgyűlést hirdettek, amelyen megjelentek a politikusok közül Friedrich István, Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Zsilinszky Endre, Lendvai István. A gyűlésen Friedrich István tartotta beszámolóját és a többek között a következőket mondotta: — Ezt a nemzetgyűlést utolérte a meddőség, a tehetetlenség és ezt azzal okolják meg, hogy, rosszak a házszabályok. Azt mondják, a kormány azért nem tud komoly munkát végezni, mert egy veszélyes destruktív társaság, a fajvédők megakadályozzák. Ha ez a keresztény ellenzék veszélyes társaság, miért nem semmisítik meg? Csak a bolond dolgozik ebben az országban. Hiszen nem kell más, mint hogy az ember egy-két milliót összeharácsoljon és azt kosziba adja. Mi azt mondjuk, hogy ha a külföldi kölcsön tűrhető, becsületes feltételekkel jön, akkor hát jöjjön, de ha ezt a most uralkodó gazdasági rendszer alátámasztásán akarják idehozni, akkor mi vétót emelünk. Volna néhány szavam a bűnös Budapesthez, mert nemsokára eldől ennek a fővárosnak a sorsa. Csak figyelmeztetni akarok mindenkit, hogy nekünk ebben a kérdésben is sajátságos destruktív álláspontunk van. Tűrhetetlennek tartjuk, hogy az egyik miniszternek az író-asztalát kinyissák és megnézzék, mi van az ott eltemetett Eskütt-üggyel. Most van megint egy újabb dolog, azt hallottam több oldalról, hogy egyes kormányfőtanácsos urak ezért a címért súlyos anyagi áldozatokat hoztak. Ennek utána fogunk járni és ha igaz, amit nem hiszek, úgy a keresztény ellenzéki blokk ezeket a címeket az új rezsimben nullifikálni fogja. Minket nem az érdekel, hogy mit mond Benes cseh miniszterelnök. Minket az érdekel, hogy nevcsak mi vagyunk destruktívek, hanem destruktív a tót testvérnép vezére, Hlinka páter, a horvát nacionalisták vezére, Radics, s ott van még egy destruktív Bajorországban, egy mázolósegéd, Hitler. Örömmel üdvözlöm azt, hogy a Felvidéken új párt alakult, a zsidópárt, s azt is örömmel üdvözölném, ha nálunk sem vennének, föl a zsidók mindenféle más neveket, hanem kiírnák tisztességgel, becsülettel, hogy zsidópárt. de vannak rothadt keresztények, akik odaúlnak a zsidók mellé, hogy azoknak ne kelljen kitenniük az igazi cégért. Mi azt mondjuk, hogy Budapest nemcsak a főváros lakossága, hanem egész Magyarország szíve, egész Magyarország fővárosa és ez a főváros Közép- Európa szemétlerakodó helye. A második szónok Gömbös Gyula volt, aki kifejtette beszédében, hogy a keresztény fajvédelmi egységre, amelyen a falu dolgozik, az ő vezetésük alatt elsősorban a fővárosnak van szüksége. Tudjuk nagyon jól, hogy ebben a fővárosban — mondotta tovább a szónok — nem a kompromisszumos politika fog dönteni, hanem a két intranzigencia fog egymással szemben állani, a zsidó és a keresztény tájvédelem. Az a legnagyobb katasztrófája Magyarországnak, hogy nemcsak az a faj áll utunkban, amely ellen küzdünk, hanem elsősorban azok, akiknek vonatkozásai vannak különösen materiális téren ezzel a fajjal. Ameddig a magyar politika nem terelődik helyes alapokra, nem lesz béke az országban.A Numerus clausust követéi nemcsak az egyetemeken, hanem mindenben, amin magyar. Vissza kell követelnünk a magyar földet az idegenektől. A történelmi levegővel meglelt kúriákat vissza kell adni a magyar fajnak, és ezekből a kufár szellemet kikell űzni. Az utolsó szónok Lendvai István volt, aki a belügyminiszter balatonfüredi beszédével kapcsolatban kifejtette, hogy a belügyminiszternek csak saját hatalma, saját bársonyszéke, fontos és nem a területi és politikai integritási Tehát mindegy, hogy Magyarország Soroksárig terjed-e, vagy Brassóig. Attól félek, hogy Benes és Bethlen szellemi sógorságba kerülnek, úgyhogy a kis-entente kellemes pubinak nevezzen el bennünket. Az én katolicizmusom Prohászka Ottokáré, nem Huszár Károlyé. Ha Krisztus, is aranyközéputas lett volna, akkor kövér kanonok, sőt még talán népjóléti miniszter lehetett volna belőle, de a világ megváltója soha. A mi kereszténységünk annak a korbácsnak a kereszténysége, amellyel Jézus Krisztus a sikereket, részvényeseket kiverte a templomból. Megszüntették az Állami biztonsági megbízottak szervezetét A belügyminiszter az úgynevezett tanácskormány uralmának bukása után a törvényes kormányrendszer megdöntésére irányuló ellenszervezkedések meggátlása és a közrend megóvása céljából szükséges szervezkedés előkészítésének végrehajtása céljából 1919 augusztus 13-án a 36/1919. szám alatt kiadott rendeletét hatályon kívül helyezte és a rendelet alapján alapított „Állami biztonsági megbízottak szervezetének** megszüntetése iránt, a szükséges intézkedéseket megtehe” ” Kedd