Világ, 1923. október (14. évfolyam, 221-246. szám)

1923-10-02 / 221. szám

fi -­n T 92?. október 1. leszky János a heroikus kúrák embere, úgy, amint az volt Hegedűs Lóránd, tehát Teleszky éppoly kevéssé modern orvos, amint nem volt az a korona­javítás Jókai regényeiből kilépett apo­stola. Beteg, legyen­gült, minden megrázkódtatással szemben rendkívül érzékeny szervezeteket a modern orvostudomány nem vet alá többé heroikus gyógymódoknak, hanem mindenekelőtt a szervezet működésének folytonosságát pró­bálja biztosítani, hiszen minden folytonos­­sági zavar végzetessé válhatik az ilyen szer­vezeteknél, és a heroikus kúrák mindenek­előtt folytonossági zavarokat szoktak fel­idézni. Aki ma rendszabályaival egyik vagy másik ponton megállítja a beteg gazdasági test működését, az igen nagy kockázatot vál­­­ lal, mert soha nem lehet tudni azt, hogy a­­ beteg gazdasági testben megindul-e még új­ából az alákötött folyamat, vagy sem. Az alá­­­­kötés néha lehet indokolt, és igen logikus esetők felé törekedhetik, csak éppen a beleg­ést nem elég erős többé újból elindítani a­­ megakasztott folyamatot. Tíz az egyik Achilles-sarka Teleszky pénz­ügyi politikájának. A másik Achilles-sarka pedig az, hom­ egyoldalúan, mereven — pénzügyi politika. A pénzügyi tanács fel­adata az lett volna, hogy nagy és szerves egészbe fogja össze a gazdasági miniszté­riumok munkáját, biztosítsa a gazdaság­­politika minden ténykedésének összekap­csolódását, egységes irányát, és kiépítse az összes gazdasági erők kooperációját. Ez nem sikerült a pénzügyi tanácsnak az el­múlt két év alatt, sőt a pénzügyi tanács még csak kísérleteket sem tett ilyen irány­ban. Ezért egy sorsa lett volna bármilyen más pénzügyi politikának is, mert elszige­telve és összefüggéseiből kikapcsolva, zá­tonyra kell vezetnie minden pénzügyi poli­tikának. A magyar pénzügyminiszteri székbe egy olyan ember kellene, aki vezérkari fő­nöke akar és tud lenni az egész magyar gazdasági életnek, elsősorban pedig a­­ termelésnek. Toleszky János idáig nem vál­­alta ezt a vezérkari főnökséget, és így nem valószínű, hogy vállalná akkor, ha most névleg is átvenné a pénzügyminisztérium vezetését. Azután Teleszky pénzügyi politikájának van egy nagyon szép erkölcsi horgonya: az a tétel, hogy senkinek nincsen joga jobban élni, mint a kúriai bírónak, vagy a minisz­eri tanácsosnak, mert senki nem végez ér­tékesebb munkát. A télel igen szép, de Te­­reszky, sajnos, nem a kúriai bíró és a mi­niszteri tanácsos létszínvonalának emelését tűzte ki céljául, hanem a kedvezőbben el­­helyezkedett gazdasági rétegek­ létszínvona­lát akarja lesüllyeszteni. Ezzel nem sokat segítene a kúriai túrákon, visz­ont igen sokat irtana az országnak. Amilyen káros­ a konjunktúra-lovagok szabad tobzódása, olyan káros a kereseti lehetőségeknek az az i­dákötése, amely megbénítja a termelési mergiát a gazdasági életben. Másnak sem esik jól és nekünk legkevésbbé, de az ob­jektív igazságért és az ország érdekéért ki kell mondani: a jövedelem­ megoszlás pro­blémájának megoldását nem lehet egyide­jűleg elvégezni az ország gazdasági újjá­építésével, már­pedig az ország gazdasági újjáépítése a legnagyobb és a legfontosabb érdek, még a jövedelem-megoszlás szem­pontjából legkedvezőtlenebb helyzetű gaz­dasági rétegek számára is. .A célkitűzésben teljesen igaza lehet, sőt nézetünk szerint bizonyos módosításokkal teljesen igaza van Teleszky Jánosnak, de nincsen igaza a sor­rendi kérdésben. És a sorrendi kérdés itt nagyon fontos, mert egy erősen lecsökken­tett nemzeti jövedelem helyesebb megosz­lása mellett is sokkal rosszabbul járhat min­denki, mint egy nagyobb nemzeti jövede­lem kevésbé helyes megosztása mellett. Elő­ször a nemzeti jövedelmet kell felfokozni addig a mértékig, ameddig az a ma adott viszonyok között lehetséges és amint ez megtörtént, akkor időszerű, szükséges és kikerülhetetlen a jövedelem-megosztás pro­blémájának becsületes megoldása. Addig azonban... .A csődöt nem fogjuk szocia­lizálni, mondotta a háború másnapján Kautsk­y, aki nem akarta, hogy a szocializ­mus a háború gazdasági csődtömegén pró­bálja ki gazdasági elveit. És a jövedelem­megoszlás problémáját sem szabad kipró­bálni azon a csődtömegen, amely most jut a pénzügyminiszter kezébe. Előbb ébredjen eleven és erőteljes gazdasági organizmussá ez a csődtömeg, és azután következh­etik, sőt következnie kell a jövedelem-megoszlás revíziójának. Nem csupán a tőzsde környékén fogad­ták aggodalommal azt a hírt, hogy egyes körök Teleszky Jánosnak szánják Kállay Tibor helyét a kormányban, és így most már nyílt ,sisakrostéllyal, teljes ridegségé­ben érvényesülni fog Teleszky politikája. És ez a politika nem válik jó politikává azáltal, hogy idegességet és nyugtalanságot kelt a tőzsdén. Egy pénzügyi politika lehet jó az országra nézve, annak ellenére, hogy kellemetlen a tőzsdének, de egy pénzügyi politika nem válik jó pénzügyi politikává csak azért, mert közeledésének hírére letö­­redeznek és lehasadoznak a tőzsdei árfo­lyamok... | _ ___________ (A Világ tudósítójától.) Vasárnapi lapunkban említést tettünk arról a­­hírről, hogy a cr.tinié !­­épvi­selői bizonyos lépéseket tettek a magyar kormánynál a kormányzó karcagi be­széde ügyében. Ma hivatalosan közreadják, hogy a magyar kormány megadta a kért felvi­lágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híresztelésnek­, mintha az említett beszéd a kis-entente államai ellen bármilyen fenyegetést tartalmazott volna, semmi alapja nincs. A kö­vetek e kijelentést tudomásul vették. Ezzel az ügy közmegelégedésre befejeztetett. Van azon­ban egy szempont, amelyet hozzá kell fűznünk az esethez és pedig a titkos diplomácia kérdé­sét. A háború nyomorúságai fölvetették a né­pekben azt az óhajtást, hogy a titkes diplomá­cia megszűnjék, hogy ne vezethessék őket, mint a régi időkben, vakon a falnak. Ezzel szemben valóban komoly politikai köröknek is megma­radt az az álláspontja, hogy a diplomáciában az győz, aki legjobban tud titkot tartani. Nagy hiba volna e két ellentmondó fölfogásra is azt állítani, hogy a középúton van az igazság, mert aligha volna okos a titkot félig elárulni és éppen úgy nem volnának a titkos- diplomáciá­­nak olyan megszüntetésével a népek megelé­gedve, hogy mindig csak az igazság felét mond­ják meg nekik. Nincs ellentmondás a két állás­pontban, mert egyik esetben így jobb, másik esetben úgy jobb. Egészen bizonyos, hogy az osztrák-magyar monarchia nem dőlt volna össze, ha 1915 június elején az olaszok nem üzentek volna hadat nekünk, és így kihasznál­hattuk volna a gorlicei sikert. Valószínű, hogyha tovább görgethettük volna a megvert orosz csapatokat, akkor már 1915-ben kiütött volna az orosz forradalom, amikor még nem volt se olasz, se román, se amerikai hadüzenet és így valószínű, hogy már 1915-ben vége lett volna a világháborúnak. És mi volt az oka annak, hogy mindez nem történt a mi ja­vunkra ? Azt egyszerűen a titkos diplomácia okozta, hogy Magyarországon senki sem tudott 1914 végén és 1915 elején az olaszokkal folyta­­tott tárgyalásainkról. Senki sem tudta, hogy Bü­low herceg, Németország római követe, meg­­egyezett az olaszokkal semlegességük tekinteté­ben, aminek fejében a Trentinót adták volna nekik. Senki sem tudta, hogy Berchtold Lipót gróf, a mi külügyminiszterünk, magáévá tette ezt a megegyezést és ezen az alapon tovább tárgyalt az olaszokkal. Senki sem tudta, hogy emiatt csapták el Berchtold Lipótot a külügy­­miniszterségtől. Senki sem tudta, hogy Berch­told távozása után az új külügyminiszter be­szüntette az olaszokkal való tárgyalást. Senki sem tudta, hogy ezzel belehergeltük az olaszo­kat az ér­tente háborús szövetkezésébe. Senki sem tudta, hogy amikor mi máricusban aztán mégis újra elkezdtünk tárgyalni az olaszokkal, akkor a bécsi olasz követ már azt jelentette Rómába, hogy ezek a tárgyalások csak taktiká­ból, a huzavona érdekében történnek, amit 1918-ban Tisza István a magyar parlamentben is megállapított. Ha nem lett volna titkos diplomácia, ha Magyarországon tudták volna, illetve ha a lapoknak szabad lett volna megírni a kalissza mögött történőket, akkor egyetlen felordításba tört volna ki a magyar közvéle­mény, hogy nem akarunk olasz háborút és ezzel rákény­szerít­hettük volna az akkori dip­lomáciánkat, hogy megegyezzen az olaszokkal és kényszeríthettük volna őket, hogy meg­mentsék az osztrák-magyar monarchiát a vég­­pusztulástól. Ezt az egy példát is csak azért hoztuk fel, hogy teljesen fölösleges volt a jelen kérdésben is a magyar közönség előtt a titkolódzás, sőt előnyös lett volna, ha az első szóbeszéd után mindjárt tisztázták volna a kérdést, amikor aztán nem került volna a kis-calente követei­nek kellemetlen fölvonulására a sor, nem ellenkeztek­ a most fennálló törvény­­kel, mi politikai cél a z rfr.tg szempontjából tartjuk szükségesnek föltenni a közérdekű kérdést: mire való ez éppen most ? Nem arra hivatko­zunk, hogy az 1918-iki forradalom idején Ga­rami úgy viselkedett a kereskedelmi miniszteri székben, hogy az egész polgárságnak minden reménye és bizakodása őbenne volt, azt is félre­tesszük, hogy 15 szembeszállott a bolsevizmus­­sal és amikor az hatalomra jutott, itthagyta őket. Mi csak a politikai okosság szempontjá­ból vesszük kezünkbe a kérdést. Most Bethlen külföldön járt a k­ölcsön ügyében, tudjuk, hogy a külföldön szavuk és súlyuk van a munkásság vezetőinek és mindenki tudja, hogy Garaminak ezekkel baráti és politikai összeköttetései van­nak. Mindenki tudja, hogy külföldön Garamit a magyar munkásság megbízás nélküli külföldi képviselőjének tekintik. Mi értelme van annak, hogy éppen most lövik ki ezt a mérgezett nyi­lat, amely kétségtelenül érinteni fogja röpté­ben a Bethlen külföldi törekvéseit ? Erős a gyanúnk, hogy itt valaki nem jól tanulta meg a leckét. Teleszky pénzügyminiszterségének híre Ma híre kelt, hogy Teleszky lesz Kállay Tibor utóda. A börzén ijedtséggel, politikai körökben vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, amelyet eddig se meg nem erősítettek, se meg nem cá­foltak.­­ A pocikai helyzet VILÁG ?~‘nsi nw mi..... —i n ■uiíinunTT ­ Lukács György és a szélső radikalizmus Lukács György v. b. t. t. beszámolót tartott Békésgyulán és megtámadta az októbrizmust, mint szélső radikalizmust, amely nincs tekin­­tettel a nemzeti érzületre és hagyományokra. Lukács György úr valószínűleg azt hiszi, hogy a háború és a forradalmak izgalmai annyira megrendítették minden embernek az idegrend­szerét, hogy már senki sem emlékszik azokra az időkre, amikor ő a v. b. t. t. betűkkel éppen az ő szélső radikalizmusáért — amelyről mi nem állítjuk, hogy nincs tekintettel a nemzeti érzületre és hagyományokra — lett megjutal­mazva. Lukács György nyilván azt hiszi, hogy megfeledkeztek Magyarországon arról, hogy ő a darabontkormánynak volt a kultuszminisz­tere, annak a darabontkormánynak, amelynek belügyminisztere legelőször vette kormány­­programba az általános, titkos, egyenlő szava­zati jogot, és a szélső radikalizmusnak egyéb hasonló berendezési tárgyait. Lukács György maga tényleg megfeledkezett, hogy emiatt ő számos éveken át bélpoklosként ki volt nézve az igazi hazagság társadalmából. Csakis így magyarázható, hogy most ő veszi a bélyegzőt a kezébe és nyomná rá a mások homlokára és csakis ennek az önmegfeledkezésnek tulajdo­nítható, hogy ugyanazzal a bélyegzővel akar most ő sütni, amelyikkel annak idején őt sü­tötték. Garami Ernő köröztetése Ma hírül adják, hogy Garami Ernőt írásaiért pörbe fogják é­s miután nincs Magyarországon, körözését elrendelték. Mi nem bíráljuk, hogy a Garami írásai mennyiben elenkeznek, vágy. A belügyminiszter és a fajvédők Simontornyán Pesthy Pál, a györki kerülő nemzetgyűlési képviselője beszámolót tartott, amelyen több nemzetgyűlési képviselő is meg­jelent és maga Rakovszky Iván belügyminisz­ter is felszólalt. A beszámoló színhelye a községháza volt, ahol az első beszédet a ke­rület képviselője, Pesthy Pál mondotta, aki kifejtette, hogy a külföldi, kölcsönre feltétlenül szükség van, mert ezáltal aranyértékű fizetési eszközt kapunk, amellyel külföldi tartozásain­kat kiegyenlíthetjük, stabilizálhatjuk a koro­nát és ezáltal megszüntetjük a drágaságot. Utána Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra, aki mindenekelőtt tolmá­csolta a­­miniszterelnök üdvözletét, majd a lobbi között kifejtette, hogy a balatonfüredi beszéde után rágalmakkal illették, szavait félremagyarázták és az országot valótlanságok­kal traktálták. A porondon olyan emberek sze­repelnek, akiknek al nevét eddig alig hallottuk és úgy, mint 1918-ban, ma is névtelen hősök szájából hallunk igéket, hogy ha ők kerülnek a kormányra, nekik csak egy szavukba kerül, és nem lesz többé baj ebben az országban. Mindennap jelennek meg oktalan, goromba és durva támadások a miniszterelnök, csekélysé­gem és a nemzetgyűlés alelnöke ellen és ezek­nek a támadásoknak nem­ az a céljuk, hogy megtisztítsák a közéletet, hanem, hogy tekin­télyeket lerombolva, a maguk sokkal kisebb tekintélyét állítsák az ország elé, mint nélkü­lözhetetlent. A belügyminiszter ezután a kül­földi kölcsön szükséges voltát ismerteti. Ma egy külföldi kölcsönnel — mondotta — meg­teremtjük a gazdasági újjáépítés előfeltételeit és az összes gazdasági bajok meg fognak szűnni. Amikor a keresztény ellenzék a kül­földi kölcsönt kifogásolja, meggyőződésem, hogy az fáj nekik, hogy ezt a kölcsönt a Bech­­ten-korm­án­y szerezte meg. Az ő gazdasági politikájuk abban áll, hogy le akarják rom­bolni a régi házat, mielőtt az újat fölépítették volna. A kormány, és köztük én sem vagyunk hajlandók arra, hogy itt egyszerű, ok nélküli zsidóüldözésekkel bolondítsuk a népet. Én nem a középút politikáját hangoztatom, én a becsületes, céltudatos magyar keresztény poli­tikát hangoztatom, amely a középút segítségé­vel igenis gazdasági életünket is teljesen ma­gyarrá fogja tenni. A részvény­üggyel kapcso­latban kijelentem, hogy minden becsületes em­ber a becsületes úton szerzett tőkéjével azt te­heti, amit akar. A lapokban azt olvastam, hogy egynéhány kere­sztény politikus a székes­­fővárosi cirkuszt akarta kibérelni. Nem bí­rom elképzelni, hogy legyen a világon még egy ország, ahol vezető politikusok cirkuszenge­­délyt kérnek. Amikor a sajtó ezt kifogásolta, a keresztény ellenzék egyik vezére nem rös­­tellte azt mondani, hogy azért akartak cir­kuszt vásárolni, mert azt is keresztény nem­zeti alapra akarták helyezni. Megbotránko­­zom rajta, hogy vannak emberek, akik ilyen olcsó tréfára, ilyen különös védekezésre hasz­nálják föl ezt a jelzőt. Keresztény nemzeti alapon lehet politikát csinálni, lehet arra tö­rekedni, hogy kereszténységünk megerősöd­jön, de keresztény nemzeti alapon cirkuszt csinálni, abból üzletet csinálni és akkor még azt mondani, hogy ezt nem üzletből teszik, hanem, hogy ilyen üzletekkel politikát csinál­nak, erkölcstelenség, ennek célja csak a be­csületes nép félrevezetése lehet. A kormány tagjai nem abból a fából vannak faragva, hogy meggyőződésüket napról-napra változ­tassák. Azért, mert Friedrich István, vagy Gömbös Gyula megtámad, nem szaladunk se­gédcsapatokért azokhoz, akiknek politikai meggyőz­ése más, mint a mienk. A kormány megbukhatik, de nagyon rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy akkor majd ők jönnek, akik ma hetedm­agukkal ülnek a parlamentben. Ami a szocialistákat illeti, megnyugtatok mindenkit ebben az országban, hogy addig, amíg én belügyminiszter vagyok, nem szo­ny vörös uralom nem lesz itt, de vörös izgatás sem. Az állami szervezetek elegendők arra, hogy biztosítsák a köznyugalmat és a köz­rendet. Fölöslegesnek tartom, hogy minden­féle ürügyekkel mellékszervezkedések, alakulá­sok, tömörülések, különböző egyéb rendfen­­tartó intézmények alakuljanak, mert minden ilyen szervezet, amely nem a kormánytól kapja parancsait, lehet, hogy abban a pilla­natban a kormány, a hatóságok segítségére siet, de sose tudhatjuk, hogy nem a hatósá­gok, a rendészeti közegek ellen fog-e­ fel­lépni. Felelősségem teljes tudatában ,merem ki­­­jelent­eni, hogy mi állam és államhatalom, igcit is teljes mértékben fenn tudjuk tartani a mulat és fölösleges, szükségtelen, sőt vesze­delmes, hogy egyéb alakulatok, bármilyen szimpatikus jelszavak alatt, maguknak fegy­vereket, katonai erőket akarjanak teremteni. Ilyen alakulatokat többé meg nem tűrünk, azokat fokozatosan megszüntetjük és biztosít­hatom az országot, hogy ezen a téren a teljes konszolidáció beállott. Bethlen István gróf pihenése Bethlen István gróf miniszterelnök vasárnap délelőtt tárgyalt Kállay Tibor pénzügyminisz­terrel és Vass József dr. népjóléti miniszterrel- A miniszterelnök hivatalát még nem foglalta el, mert nagyon fáradtnak érzi magát, miért is vasárnap délután elutazott Radványba, ahol egy hétig Károlyi László gróf vendége lesz. A Világ minden hivatalos cáfolattal szembeni fentartolta azt a hírt, hogy Kállay Tibor pénz­ügyminiszter a miniszterelnök hazatérte utáni megválik állásától. Ezt az állításunkat Kálla­i Tibor pénzügyminiszternek egy nyilatkozata, amelyet egy délelőtti lapban tett, alátámasztja, amennyiben cáfolja azt a hírt, hogy távozása u­tán a fegyintézet élére fog kerülni. Friedrich István beszámolója A fajvédők vasárnap délután a régi képvi­­selőházban népgyűlést hirdettek, amelyen meg­jelentek a politikusok közül Friedrich István, Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Zsilinszky­ Endre, Lendvai István. A gyűlésen Friedrich István tartotta beszámolóját és a többek kö­zött a következőket mondotta: — Ezt a nemzetgyűlést utolérte a meddőség, a tehetetlenség és ezt azzal okolják meg, hogy, rosszak a házszabályok. Azt mondják, a kor­­mány azért nem tud komoly munkát végezni, mert egy veszélyes destruktív társaság, a faj­védők megakadályozzák. Ha ez a keresztény ellenzék veszélyes társaság, miért nem semmi­sítik meg? Csak a bolond dolgozik ebben az országban. Hiszen nem kell más, mint hogy az ember egy-két milliót összeharácsoljon és azt kosziba adja. Mi azt mondjuk, hogy ha a­ külföldi kölcsön tűrhető, becsületes feltételek­kel jön, akkor hát jöjjön, de ha ezt a most uralkodó gazdasági rendszer alátámasztásán­ akarják idehozni, akkor mi vétót emelünk. Volna néhány szavam a bűnös Budapesthez, mert nemsokára eldől ennek a fővárosnak a sorsa. Csak figyelmeztetni akarok mindenkit, h­ogy nekünk ebben a kérdésben is sajátságos destruktív álláspontunk van. Tűrhetetlennek tartjuk, hogy az egyik miniszternek az író-­­asztalát kinyissák és megnézzék, mi van az ott eltemetett Eskütt-üggyel. Most van megint egy újabb dolog, azt hallottam több oldalról, hogy egyes kormányfőtanácsos urak ezért a címért súlyos anyagi áldozatokat hoztak. Ennek utána fogunk járni és ha igaz, amit nem hiszek, úgy a keresztény ellenzéki blokk ezeket a címeket az új rezsimben nullifikálni fogja. Minket nem az érdekel, hogy mit mond Benes cseh minisz­terelnök. Minket az érdekel, hogy ne­vcsak mi vagyunk destruktívek, hanem destruktív a tót testvérnép vezére, Hlinka páter, a horvát na­cionalisták vezére, Radics, s ott van még egy destruktív Bajorországban, egy mázolósegéd, Hitler. Örömmel üdvözlöm azt, hogy a Fel­vidéken új párt alakult, a zsidópárt, s azt is örömmel üdvözölném, ha nálunk sem vennének, föl a zsidók mindenféle más neveket, hanem kiírnák tisztességgel, becsülettel, hogy zsidó­párt. de vannak rothadt keresztények, akik odaúlnak a zsidók mellé, hogy azoknak ne kelljen ki­tenniük az igazi cégért. Mi azt mond­juk, hogy Budapest nemcsak a főváros lakos­sága, hanem egész Magyarország szíve, egész Magyarország fővárosa és ez a főváros Közép- Európa szemétlerakodó helye. A második szónok Gömbös Gyula volt, aki kifejtette beszédében, hogy a keresztény faj­­védelmi egységre, amelyen a falu dolgozik, az ő vezetésük alatt elsősorban a fővárosnak van szüksége. Tudjuk nagyon jól, hogy ebben a fő­városban — mondotta tovább a szónok — nem a kompromisszumos politika fog dönteni, ha­nem a két intranzigencia fog egymással szem­­ben állani, a zsidó és a keresztény tájvéde­lem. Az a legnagyobb katasztrófája Magyar­­országnak, hogy nemcsak az a faj áll utunk­ban, amely ellen küzdünk, hanem elsősorban azok, akiknek vonatkozásai vannak különösen­ materiális téren ezzel a fajjal. Ameddig a ma­gyar politika nem terelődik helyes alapokra, nem lesz béke az országban.A Numerus clausust követéi nemcsak az egyetemeken, hanem min­denben, ami­n magyar. Vissza kell követelnünk a magyar földet az idegenektől. A történelmi levegővel meglelt kúriákat vissza kell adni a magyar fajnak, és ezekből a kufár szellemet ki­kell űzni. Az utolsó szónok Lendvai István volt, aki a belügyminiszter balatonfüredi beszédével kapcsolatban kifejtette, hogy a belügyminisz­ternek csak saját hatalma, saját bársonyszéke, fontos és nem a területi és politikai integritási Tehát mindegy, hogy Magyarország Soroksárig terjed-e, vagy Brassóig. Attól félek, hogy Benes és Bethlen szellemi sógorságba kerülnek, úgy­­hogy­ a kis-entente kellemes pubinak nevezzen­ el bennünket. Az én katolicizmusom Prohászka Ottokáré, nem Huszár Károlyé. Ha Krisztus, is aranyközéputas lett volna, akkor kövér kanonok, sőt még talán népjóléti miniszter lehetett volna belőle, de a világ megváltója soha. A mi kereszténységünk annak a korbács­nak a kereszténysége, amellyel Jézus Krisztus a sikereket, részvényeseket kiverte a temp­lomból. Megszüntették az Állami biztonsági meg­bízottak szervezetét A belügyminiszter az úgynevezett tanácskor­mány uralmának bukása után a törvényes kor­mányrendszer megdöntésére irányuló ellenszer­­vezkedések meggátlása és a közrend megóvása céljából szükséges szervezkedés előkészítésének végrehajtása céljából 1919 augusztus 13-án a 36/1919. szám alatt kiadott rendeletét hatályon kívül helyezte és a rendelet alapján alapított „Állami biztonsági megbízottak szervezetének** megszüntetése iránt, a szükséges intézkedéseket megteh­e” ” Kedd

Next