Világ, 1923. november (14. évfolyam, 248-271. szám)

1923-11-24 / 266. szám

1923 november 24. közzététele után, és nagyobb kellemetlenség volt Baldwinra nézve az, hogy a kormány tagjai( és a konzervatív párt vezérei közül lord Derby) szervezett ellenállást a védvámok bevezetésével szemben. Lord Derby tudvalevőleg azért vált meg a párizsi angol nagykövetségtől, mert hibáztatta Lloyd George támadásait a francia külpolitika ellen, és most kétségkívül a konzervatív jobbszárnyon át, azzal az ambícióval, hogy miniszterelnökké, vagy külügyminiszterré légijén, ha a kormány újjászervezésére kerülne sor. Nem valószínű, hogy a védvám kérdése túlságosan izgatná Derby lordot, de nevével és politikai súlyával nagyon alátámasztotta a konzervatív, palotaforradalmat a védvámok ellen. A Derby köré csoportosult konzervatív jobboldali képviselők azt hangoztatták, hogy nem az angol iparnak van szüksége a védvámra, hanem Baldwinnak van szüksége a védvámos jelszóra a munkáspárttal szemben. Ezt a palotaforradalmat végül sikerült leszerelnie a miniszterelnöknek, talán nem annyira a védvámos programból lett engedmények által, mint inkább azzal, hogy erélyesen figyelmeztette a Diekard-okat arra a veszélyre, amely a konzervatív front egységének megbomlásából származhatnék. A védvámos jelszó összekapcsolása a munkanélküliség problémájával igen jó választási plattformnak tűnt föl Baldrvin előtt, és ez lehetett az egyik szempont, amiért sürgősnek találta az új választások kiírását. Annál inkább, mert a választások így kétségkívül a miniszterelnök által kiadott jelszó jegyében folynak le, tehát megerősítik Baldwin pozícióját, amely már erősen ingadozni kezdett. A másik szempont az lehetett, hogy a védvám és szabadkereskedelem, körül megindult harc majd háttérbe szorítja az érdeklődést a külpolitikai kérdések iránt, és erre azért van szüksége Baldwinnak, mert kormányra lépése óta a kudarcok szakadatlan sorozata éri az angol diplomáciát Végül pedig talán. A preventív rendszabály volt az új választások kiírása, mert főleg lord Beaverbrook sietsége révén Baldwin neszét vette azoknak a tárgyalásoknak, amelyek újból megindultak a középpárt létesítéséről, egy olyan középpártéról, amely összekapcsolná Lloyd George nemzeti liberális táborát a konzervatív párt balszárnyival. Ezeket a tárgyalásokat lord Beaverbrook újította fel. Ez a kanadai nagyiparos harmincegy éves korában tagja lett az angol alsóháznak, harminckét éves korára megkapta azt a rangemelést, amely az angol arisztokraták sorába állította, és vagyonánál, elterjedt lapjainál fogva ma igen nagy hatalom. Bonar Lám temetésénél lord Beaverbrook helyet kapott a tizenkét koporsóvivő között, azoknak sorában, akik a Westminster-apátság egyik fülkéjébe vitték a konzervatív vezér kihűlt testét. Lord Beaverbrook előtt a koporsóvivők sorában Airmoay Macdonald haladt, az angol munkáspárt elnöke, Beaverbrook mögött a walesi herceg, az angol trón várományosa, tehát lord Briverbrookláthatja, hogy helyzeti energiáját , átitai póz felujját eléggé ismerik. De Bea'rook, a kanadai skót pap fia, még fiatal enber, és még fölfelé törekszik, tehát nem éri be jelenleg elfoglalt szerepével, és kezdte szövögetni a középpárt megalakításának tervét. A terv megvalósításának voltak esélyei. A liberális párt két szárnyának egyesítése egy egész éven át nem sikerült, mivel Asquith és Lloyd George közt a közvetítők nem tudták kiegyenlíteni a személyi ellentéteket. Churchill mandátum nélkül maradt, Birkenhead háttérbe szorult, tehát Beaverbrooknak esélyei voltak arra, hogy egy táborba állíthatja az angol politika három legnagyobb szónokát, annál inkább, mert Churchill és Birkenhead már a koalíciós kormányzás alatt is állást foglaltak a középpárt létesítése mellett, Lloyd George pedig soha nem utasította vissza ezt az eszmét. A konzervatív jobbszárnú makacssága és rövidlátása erős ellenhatást váltott ki a konzervatív tábor mérsékelt szárnyán, tehát számítani lehetett arra, hogy sikerül kiépíteni a hidat a konzervatív tábor mérsékelt csoportjai és Jloyd George hívei között. Beaverbrook már jelentékenyen kiszélesítette fankoncertjét, hogy biztosítsa a szükséges sajtó- visszhangot az új pártalakulás számára, amikor a választások váratlan kiírása megzavarta a tárgyalásokat. A liberálisok nem foglalhatnak állást a védvámok mellett, a konzervatív balszárnyat a párt hagyományai feszélyezik a szabadkereskedelmi alapra helyezkedésse, de az elvi nehézségeken kívül Lloyd George-nak számolnia kellett azzal, hogy újból csak egy jelentéktelen frakció vezére lesz az alsóházban, ha a liberálisok kétfelé haladva és egymás ellen harcolva fogják most is felvenni a választási küzdelmet. Így tehát Lloyd George kénytelen volt megkötni a szövetséget Asquith csoportjával, már pedig az bizonyos, hogy Asquith és hívei nem adják fel a tiszta liberális elveket, tehát nem kaphatók a középpárt számára. Olyan teljesen azonban nem zárta el az ajtót Baldrin, amint azt remélte, mert Birkenhead és Churchill idáig tett kijelentéseikkel még fentartották az új alakulás lehetőségét, Lloyd George lapjai viszont megcáfolják azt a hírt, mintha a két liberális csoport szövetsége az összeolvadást jelentené. Ha csakugyan úgy alakulna a választási eredmény, hogy a konzervatív párt nem kapna többséget, vagy csak olyan kis abszolút többséghez jutna, hogy nem tudná biztosítani az alsóház munkaképességét, akkor számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a konzerválta párt kettéhasad, és a konzervatív balszárny csakugyan egyesül Lloyd George híveivel. Ez természetesen új választásokat tenne szükségessé, és az új választásokon venné föl a harcot az abszolút többségért a középpárt. Ez a harc nem volna könnyű, mert az angol politikusok között sok híve van a középpártnak, viszont a konzervatív és a liberális párt erős vidéki szervezetei alighanem kitartanának a két régi párt mellett. A konzervatív párt kormányzását megbénítja és meddőségre ilén a jobbszárny folytonos aknamunkája, a liberális egység őszinte helyreállításában pedig nemigen, lehet bízni. A középpárt megalakulása és litere, tehát egye* trányokibant a* angol puli- VILÁG ikai helyzet tisztázódását jelentené, viszont az ilyen kísérlet azzal a hátránnyal járna, hogyhónapokon át teljesen, vagy csaknem teljesen kikapcsolná Anglia szavát az európai politikába... Egy bizonyos: a választási küzdelem alighn fog a konzervatív pártnak olyankönnyű és sima győzelmével végződni, amint azt még az ellenzéki vezérek is hitték, az alsóház feloszlatásának bejelentésénél. AM Mim zárótag ie a londoni tárgyalások a külsőlül kölcsönről Londonból jelenti a Walls-ügynökség. A népszövetség pénzügyi bizottsága kedden és szerdán a White Hall-ban tartotta a két első ülését, amelyet a Magyarország részére tervbevett kölcsön megvitatásának szentelt. A Reuter-iroda szerint a mostani tanácskozások szembeszökő vonása, hogy a tárgyalásokat rendkívül kedvező és szívélyes politikai légkörben folytatják. Több bizottságot alakítottak, amelyek most az egyes kérdéseket különböző oldalaikról vitatják meg. Valószínű, hogy a tanácskozások a jövő héten is még tartani fognak. A Reuter-ügynökség jelentése szerint a népszövetség pénzügyi bizottsága meghallgatta Saller és Avend jelentését legutóbbi magyarországi látogatásukról. Hír szerint a magyar megbízottak nagyobb összeget kérnek, mint amennyit a pénzügyi bizottság szükségesnek vél. A bizottság, amely már öt évről három és fél évre szállította le a tervet, most fontolóra vette, hogy az időszak két év legyen, hasonlóan az osztrák tervhez. A magyar kölcsönt nem idegen kormányok szavatosságával, hanem pusztán bizonyos magyar javakkal biztosítsák. Valószínűleg a jövő héten folytatják a tárgyalást, amelynek jellemző vonása, hogy rendkívül kedvező hangulat hatja át. Most a kiküldött albizottságok tárgyalnak a részletekről. A Times a magyar kölcsön ügyében folyó tárgyalásokról a következőket írja: A népszövetség titkárságának megbízottai legutóbb Budapesten jártak, ahol tájékozódást szereztek. Kétségtelen, hogy ez a tájékozódás fog alapjául szolgálni az osztrák mintára megállapítandó talpraállítási tervnek. Franciaország, hír szerint, most sokkal kedvezőbb magatartást tanúsít. Ilyen körülmények között a kölcsön sikerét senki és semmi sem gáncsolhatja el, hacsak nem a túlzó elemek magában Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy ha Magyarország kellő bizalmat akar ébreszteni szomszédaiban, akkor szakítania kell a kalandok politikájával. Nagyon kívánatos volna, hogy a népszövetség tervezetének végrehajtása ne szenvedjen semmiféle haladékot, mert minél hosszabb ideig tart Magyarországon a szertemálás időszaka, annál nagyobb költségekkel fog járni a talpraállítás és annál súlyosabb áldozatot lesznek kénytelenek hozni azok, akik Magyarországon segíteni óhajtanak. A népszövetség tanácsa december 10-én ül össze huszonhetedüs ülésszakára. Az ülésszak napirendjén a legutóbbi közgyűlés határozatainak végrehajtásával kapcsolatos kérdések szerepelnek. Tárgyalni fogják a leánykereskedelem leküzdését, a közegészségüggyel és a járványüggyel összefüggő kérdésüket, az ópiumkereskedelem és a rabszolgaság meggátlásának ügyét, a szellemi együttműködés nemzetközi megszervezésének újabb problémáit, a népszövetség költségeiben való részesedés arányát, az orosz menekültek segélyezését és a fegyverkezések csökkentésére vonatkozó határozatok foganatosítását. A tárgysorozaton szerepel még a lengyelországi német telepesek helyzetének és a német kisebbség állampolgári jogainak rendezése, ebben a kérdésben az állandó nemzetközi bíróság jogi véleménye a német kisebbségnek adott igazat. Most kerül döntésre a távolinál lengyel—cseh határ kérdése, valamint a bonyolult medek probléma is. Természetszerűleg Magyarország pénzügyi helyreállításával is foglalkoznak majd a szakbizottság elnökének előadása alapján. Egy másik magyar vonatkozási kérdés az arad— Csanádi egyesült vasutak ügye. A magyar kormány ugyanis a békeszerződés 304. cikke alapján fölkérte a népszövetség tanácsát, jelöljön ki döntőbírót az aradi Csanádi egyesült vasutak igazgatási és műszaki újjászervezésére és a vonalak megváltására vonatkozó szerződések értelmezése körül fölmerült kérdésekben is, mivel az érdekelt kormányok e tekintetben nem tudtak megegyezést kötni. Ezt a kérdést a tanácsban Uruguay képviselője fogja előadni. Londonból jelenti a Világ tudósítója . A népszövetség pénzügyi bizottsága ma a magyar kölcsön kérdését tárgyalta. Arthur háttér jelentést tett a Magyarországon végzett pénzügyi és gazdasági vizsgálódások eredményéről. Saller jelentése szerint Magyarország számára nagyobb összegű kölcsön volna szükséges, mint amennyit a népszövetség pénzügyi bizottsága eredetileg tervbe vett, azonkívül azt kérte, hogy a kölcsönakció lebonyolítására hosszabb időt engedélyezzenek Magyarország számára, mint az eredetileg kontemplált két évet. Szürke Illés Monoton egyformasággal „hullott ,fel: ólmoz őszi eső ma délelőtt és a páriámért kupolája fölött ‘nagy ködgomolyag ült, mikor a képviselők tizenegy óra tájban nagy lassan gyülekezni kezdtek a mai ülésre. A kupola fölötti ködgomolyag megülte az üléstermet, sőt a folyosót is, ahol unatkozva jártak fel és alá a képviselők. Az ülésteremben alig egy-két képviselő tartózkodott, de azok is minden mással foglalkoztak, csak éppen a napirenden lévő szőlőtermelési javaslatokkal nem. Pedig bajos volna kétségbe vonni a két javaslat jelentőségét éppen ma, mikor az ország szőlőtermelőinek nyolcvan százaléka olyan krízissel küzd, amely — ha nem történik idejekorán gondoskodás a válság megszüntetéséről, alkalmasint tönkreteszi ezt a múltban oly virágzó termelési ágat. Ma minden földművelő előtt elsőrangú fontosságú kérdés a szőlő- és borválság megoldása, hiszen napról-napra több és több szőlőt szántanak fel szántóföldnek. Mindez azonban nem látszott meg ma az ülésterem képén és csak a két javaslat kétszeri olvasásban való elfogadása után teltek meg a padsorok, mert a mentelmi bizottság határozatának beterjesztésénél izgalmakat vártak. A várt vihar azonban csak egészen váratlanul a napirendi javaslatoknál tört ki, amikor Szakáts Andor a Petőfi emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat sürgős tárgyalására tett javaslatot Azonban ez nem tartott sokáig: a kormánypárt felállt és felvezeti a Petőfi emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat napirendretűzését. A szívőtermelési javaslat Szeitovszky Béla elnök kevéssel 11 óra előtt nyitja meg az ülést. Bejelenti, hogy az igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé, a társasház-tulajdonról, továbbá a nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedés megszüntetéséről. Pakots József jelenti be ezután, hogy’ Rakovszky István mentelmi jogát megsértették, amennyiben Klebelsberg Kunót gróf Rakovszky Istvánt annak egy tegnapelőtti interpellációja miatt provokáltatta. Ezután megkezdték a napirend tárgyalását, melynek első pontjaként a szőlővesszők és oltványok termesztéséről és forgalmának szabályozásáról szóló törvényjavaslat szerepelt. Egri Nagy János előadó után Forster Elek szólalt fel, aki elfogadja a javaslatot, azonban kéri, hogy a földművelésügyi miniszter interveniáljon a pénzügyminiszternél a szőlőtermelők adójának csökkentése érdekében. Dabasi Halász Móric: Szigorúnak találja a javaslatot, azonban nagyatádi Szabó István személyét garanciának tartja arra, hogy a törvény szigorú rendelkezéseit a végrehajtási utasítás enyhíteni fogja. Gaál Gaszton feleslegesnek tartja az egész törvényjavaslatot, mert az gazdasági szabadság nassgálása szobályolná az égés; kérdés, hiszen élőbb-írtóba mindenki felhagy a nem rentábilis dolgok termelésével. 222 a javaslat az állami omnipotenciának legnagyobb kiterjesztése. Meskó Zoltán a javaslatot szintén igazságtalannak és egyoldalúnak tartja és ezért ő sem fogadja el. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter reflektál ezután a vita során elhangzott észrevételekre és hangsúlyozza, hogy a törvényjavaslatot csak az érdekelt szakemberekkel való igen beható tanácskozások után terjesztette be. Mindkét törvényjavaslatot a nemzetgyűlés ezután úgy általánosságban, mint Részleteiben hozzászólás nélkül elfogadta, ami után Pesthy Pál elnök szünetet rendelt el. Jelentés az Ulaín-ügyről Az előadói széket szünet után Mikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója foglalja el, aki a Ház elé terjeszti a lázadás előkészítésére való szövetkezés miatt tétlenért és letartóztatott Ulain Ferenc mentelmi ügyében hozott bizottsági jelentést. Három irat érkezett ez ügyben a mentelmi bizottsághoz. Az egyikben a bíróságok keresik meg a Házat a mentelmi jog felfüggesztésére, a másikban a miniszterelnök közli a letartóztatást, a harmadikban pedig Gömbös Gyula jelenti be Ulain Ferenc mentelmi jogának megsértését. Beterjeszti a bizottság határozatát és Eckhardt Tibor kisebbségi véleményét is, melyekre kéri a sürgősség kimondását, amit a Ház meg is szavaz. Pesthy Pál elnök teszi meg ezután napirendi javaslatát, mely szerint a nemzetgyűlés november 27-én, kedden délelőtt 10 órakor tartaná legközelebbi ülését és azon elsőnek a mai javaslat harmadszori olvasását, azután a gazdasági bizottság jelentését a Ház költségvetéséről, a mentelmi bizottság jelentését az Ulain-ügyről és a földbirtokreform-novella tárgyalását tűznék ki. Habovszky István elfogadja az elnök napirendi javaslatát, de kéri, hogy a mentelmi bizottság jelentését már előbb nyomassák ki, hogy a képviselőknek idejük és alkalmuk legyen előzőleg is tanulmányozni a kérdést. „Leszavazták Petőfit" Szakáts Andor szintén a napirendhez szólt hozzá. A nemzetgyűlés még hátralékos ügyeinek listáját átvizsgálni, látja, hogy még a múlt év decemberében a kultuszminiszter törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé Petőfi Sándor emlékének törvénybeiktatásáról, melyet még a mai napig sem tárgyaltak le. Pekár Gyula : Elég botrány ! Propper Sándor: Úgy látszik, megelégszenek Pekárral! Pekár Gyula valamit ismét közbeszól, amit azonban a nagy zajban nem lehet hallani. Nagy Ernő: Szabó Dezső kissujja többet ér, mint az egész Petőfi Társaság! Pekár Gyula: A Petőfi Társaság munkája többet ér, mint az ön szájaskodása "■ Szakács Andor javasolja, hogy ezt a mulasztást behozandó, a Ház holnap, szombaton Szomszat délelőtt tartsa legközelebbi ülését és ezt az ülést szenteljék Petőfi Sándor emlékének törvénybe iktatására. Nagy Ernő: A köztársaság lírikusa! Pekets József szintén lehetetlennek tartja, hogy elmúljon a Petőfi-centennárium éve, anélkül, hogy a nemzet Petőfi emlékét törvénybe iktatta volna. Pekár Gyula hozzájárul az elnök napirendi indítványához, azonban indítványozza, hogy a keddi ülés tárgysorozatába vegyék föl a Petőfi emlékének törvénybe iktatásáról szóló javaslatot. Felkiáltások a fen!oda?In: Halljuk Nagy Natúdól Horváth Zoltán: Halljuk tt nép gyermekét! Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter, aki a kormány tagjai közül egyedül tartózkodott az ülésteremben, a felszólításoknak tényleg enged és felszólal. Ő is azon a véleményen van, hogy már régen meg kellett volna ezt a javaslatot szavazni, de ily hirtelen nem szabad fölvetni egy kérdést... Horváth Zoltán: Letelik az esztendő! Nagyatádi Szalai István: Nem az ő törvény-javaslatáról van szó, így érdemileg nem is igen nyilatkozhatik, hiszen azt sem tudja, hogy a kultuszminiszter képviselhetné-e a kormányt holnap e kérdésben? Viktor Emil: Nem ér rá! Párbajsegédétet keresi Nagyatádi Szabó István: Az, hogy az elnöki napirendi indítványát fogadja el, még nem jelenti, hogy nem ért egyet Szakács indítványával, csupán azt, hogy nem vállalja a felelőseséget a munkaprogram megváltoztatásáért. Indítványozza, hogy az elnök napirendi javaslatát fogadják el minden megváltoztatás nélkül. Szakács Andor szólalt röviden mégegyszer, majd az elnök szavazásra tette föl a kérdést és a kormánypárt az egy Pekár Gyula kivételével egyhangúlag elvetette a Petőfi emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat napirendre tűzését. — Leszavazták Petőfit! —■ szólt valaki közi*? a balodalon és ezzel félkettőkor véget ért az ülés. .. Poincaré beszéde a francia kamarában Poincaré miniszterelnök a kamarában beszádét annak megállapításával kezdte, hogy Jaspar belga külügyminiszter megerősítette, hogy a Ruhr-vidék megszállása Belgium részére 120 milliót hozott, ami a két ország meg nem rontható szolidaritásának eredménye. Poincaré hangsúlyozta továbbá, hogy Stresemann birodalmi kancellár az igazságot erősen elferdítette, mert Franciaország és Belgium a Ruhr-vidék kiaknázásának eredményeit a szövetségesek közt szándékszik felosztani. A volt trónörökös visszatéréséről szólva, hangoztatta a miniszterelnök, hogy a békeszerződés a volt trónörökös száműzetését nem tervezi, mert lemondott jogairól. A rosszindulatos Hohenzollern-dintisztia visszahelyezése azonnban nem volna elviselhető és veszedelmet jelentene az európai békére. Megállapítja, hogy, Lloyd George később, minthogy" új engedményeket igyekezett kapni, Briandnak külön garanciaszerződést indítványozott, amely azonban nem volt kölcsönös. Briand válaszában megállapította, hogy, Lloyd George támogatási egyezménye megalázó volt, mert a támogatást Franciaország részére arra az esetre tervezte, ha megtámadnák. Briand így folytatta: Mi tehát azt követettük, hogy Anglia, Belgium és Franciaország a Rajnát közös hármas országhatárnak tekintsék és támadás esetén minden erejükkel védelmezzék. Briand felszólalása után Poincaré felolvasta Albert Thomas és Tardieu nyilatkozatait azoknak a biztonsági garanciáknak jelentőségéről, amelyeket a versaillesi szerződés ad. Franciaország szempontjából a leglényegesebb garan*ciák az ellenőrző bizottság szabad működéséből rejlenek. A miniszterelnök kijelentette ezután, hogy, nézete szerint Németország minden esetben meghajlik a nagyköveti konferencia előtt. . bizottságok munkálatait sem meg nem szakítják, sem be nem szüntetik. Az olyan incidenseket, mint a lipcsei, nem lehet büntetlenül hagyni, és nem elég az a sajnálkozás, amelyet a birodalmi kormány kifejezett. A nagyköveti konferencián létrejött megoldás egyáltalán nem teljes. Eszméink és követeléseink egy részét feladtuk annak megakadályozására, hogy szövetségeseink visszavonuljanak a különböző intézményekből és hogy megakadályozzuk a nyilvános bomlást. Mindig azt mondtam, hogy szerencsétlenségnek tartom azentente bomlását magunkra, Angliára, Belgiumra és az európai békére és hogy még et nem teljes kollektív intézkedés is jobb, mint az erőteljesebb, izolált rendszabály. Biztonságunkra a legjobb garanciát akkorr kapjuk — ez a nézete Fochnak és Petennak —, ha a megszállott területeken jelenlegi állásainkat megszilárdít* juk. Amíg a német jóvátételeket meg nem fizették, nem ürítjük ki a Ruhr-vidéket. A Rajna tartomány és a hídfő kiürítésének időpontja még nem kezdődött meg. A jóvátételi bizottság készen áll Németország meghallgatására. Őszintén kívánjuk, hogy Németország ismét békés és dolgos nemzet legyen. Új háborútól semmit sem nyerhetünk. Nem kívánunk annexiót, csak azt óhajtjuk, hogy szövetségeseink barátságosan segítsenek a béka megszilárdításában. Taraion képviselő foglalkozott a volt trónörökös Németországba való visszatérésének esetleges következményeivel és a nagyköveti értekezlet legutóbbi ülésének eredményével. Kijelentette, hogy Németország egyáltalán nem szerelt le és ezidőszerint Franciaország szempontjából igen veszedelmes katonai helyzetet foglal el. Krupp ágyúit most Poulowal készítteti és Németország háborút készít elő. Tardieu szemére vetette valamennyi pártnak, hogy nem erélyesek és nem látnak tisztán. Ezután ismét a miniszterelnök szólalt fel. !