Világ, 1924. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

Péntek: Bethlen a külpolitika három lehetőségi vál­ ­A kormányzópárt ma este vacsorát rendezett a külföldi útjáról hazatért Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminisz­ter tiszteletére. Körülbelül száz képviselő jelen­létére számítottak a banketten, azonban a kép­viselők és főispánok szokatlanul nagy számban jelentek meg, úgy, hogy helyről sem igen tud­tak gondoskodni számukra. A kormány vala­mennyi tagja, Walkó Lajos és Bod János kivé­telével, megjelent a pártvacsorán. Pekár Gyula üdvözölte Bethlen István grófot, mint a kül­földön járt magyar argonauták vezérét és Pekár Gyula üdvözlésére Bethlen István gróf azonnal válaszolt is. „Az aranygyapjút még nem hozták haza*” — Igaza van Pekár Gyula barátomnak — mondotta —, amikor minket argonautákhoz ha­sonlított, de az aranygyapjút, sajnos, még nem hoztuk haza. Ne igyunk előre a medve bőrére, mert hátra van még a reparációs bizottság és így igen kora lenne előre örülni a kölcsönnek. Igaz, hogy van egy ígérvényünk, még­pedig nemzetközi ígérvényünk, az aranygyapjúra, de hogy fogják-e honorálni ezt az ígérvényt, nem tudom. Azonban, ha nem is honorálnák a nemzetközileg ígért kötelezvényt, akkor is újra meg kell próbálkoznunk és nem szabad fel­hagynunk a harccal mindaddig, amíg sikert nem érünk el. De nem szabad innunk már csak azért sem előre a medve bőrére, mert Ausztriá­ban sem mutatkozott a kölcsönnek ellenzéke mindaddig a percig, amíg biztos nem lett az akció diadala. Nem mondom, hogy a magyar ellenzék ugyanazt fogja csinálni, de még ha jöhetnek is olyan kérdések, melyeknél egy kö­zös és erős egységes ellenzéki fronttal fognak szembeállítani minket, még akkor is mi fogunk győzni, ha ez a párt szilárdan kitart mellettem. Különböző ellenvetéseket hoznak fel, többek között azt, hogy elmulasztottuk a kedvező idő­pontot, amikor megfelelő adó-, pénzügyi és közgazdasági politikával a magunk erejéből ál­líthattuk volna talpra az országot. Mondják azt is, hogy a magyar külpolitika eddig telje­sen meddő volt és most sem készítette elő kellőkép a talajt a külföldi kölcsöntárgyalások kedvező lefolytatására. Nem­ akarok vitába bo­csátkozni azokkal, akik ezeket állítják, de le kell szögeznem, hogy úgy a mostani pénzügy­­miniszterünk, mint valamennyi elődje is, min­den erejüket megfeszítve, pénzügyi helyzetünk megjavításán dolgoztak és mindazt, amit el le­hetett érni, el is érték. De akik ezt vetik sze­münkre, már csak azért is helytelen nyomo­kon indulnak el, mert ha az adókat olyan mér­tékben emeltük volna, hogy azok valóban ele­gendőek legyenek kiadásaink fedezésére, úgy ez a politika teljesen tönkretette volna terme­lésünket, már­pedig, hogy ez milyen ka­tasztrófát jelentett volna, arról talán nem is kell beszélnem. Három eshetőség . Akik külpolitikánkat támadják, azok azt állítják, ho­gy mi három eshetőség között is vá­laszthattunk, s mindhármat rímül ásítottuk. Ezek szerint az első eshetőség az lett volna, hogy a minket körülvevő hatalmak közös cso­portjával szemben mi egy új csoportot teremt­hettünk volna s ezzel akaratunkat keresztül­­vihettük volna, minden ellenkezéssel szemben. A­­második eshetőség ezek szerint az lett volna, hogy a minket körülvevő hatalmak egységét, az úgynevezett kis-entente-ot megbontsuk. Ha azután egyiket sem választjuk a kettő közül, úgy még mindig nyitva állt volna a harmadik eshetőség, hogy a kis-entente akarata ellenére, a nagy-entente segítségével kíséreljük meg cél­jaink kivívását . Ez a szilogizípus valóban igen plauzibilis, de valóban csak azokat győzi ü meg, akik fel­állítják, mert ezek nem veszik számításba az élet követelményeit és így olyan feltételezések­kel élnek, melyek azután természetesen nem is érvényesülhetnek.­­ Az első állításra, tudniillik, hogy új ha­talmi csoportot alapítsunk, egyszerűen csak azt kérdezem, hogy ugyan kivel? A legyőzött államokkal? Ezekkel megvolt a szövetségünk a háború alatt is és valóban meglehetne ma is, de látszik, hogy az ő segítségükkel mit értünk el. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy azok a nagyhatalmak, amelyek emberségesen gondolkoznak és valóban Európa helyreállítá­sára törekszenek, azok nem akarnak többé Európával együtt haladni, európai hatalmassá­gokkal szövetségi rendszereket felépíteni, ha­nem a népszövetség segítségével akarják a le­szerelést és a népek valóban békés együttélését elérni. Ezeket az államokat kell mintaképnek vennünk, az ő példájukat kell követnünk, nem pedig olyan utakat keresni, melyek — legalább ma még — járhatatlanok. Lehet, hogy később ezek a hatalmak is visszatérnek az úgynevezett egyensúly-rendszerhez, de m­a még semmiesetre sem állunk ott. — A második eshetőség, külpolitikánk­ kri­tikusai szerint, állítólag az lett volna, hogy megosztjuk a kis-entente-ot. Ezt azonban sok­kal könnyebb mondani, mint megcsinálni, mert a kis-entante fennállását valamennyi abban résztvevő állam érdeke követeli és valószínű, hogy ettől a politikától nem térnek el semmi körülmények között sem, tekintet nélkül bár­milyen más mellékkörülményre. Ez a közös érdek fogja továbbra is vezetni a minket kö­rülvevő államokat és nem hiszem, hogy akadna egyetlen magyar diplomata is, aki komolyan gondolna erre a megbontásra.­­ A harmadik tanács az lenne, hogy a nagy­hatalmakat kell segítségül hívni és velük ke­resztülvinni akaratunkat a kis-entente-nál. De akik ezt mondják, azok elfeledkeznek arról, hogy a nagyhatalmak között a legnagyobb kü­lönbség éppen a legyőzött államokkal való magatartásban rejlik. Ha egyes hatalmaknak ezen a merev elzárkózásán és magatartásán nem tudott segíteni a hatalmas Anglia sem és hiába kísérletezett Lloyd George, Baldwin és Lord Curzon az atmoszféra enyhítésén, úgy nem tudom, hogy miért kellett volna éppen Bethlennek sikert elérnie ott, ahol ezek is ered­ménytelenül kísérleteztek. Nem lehet hivatá­sunk nekünk, szegény­ür győzött magyaroknak, vezetőszerep játszásét arrogálnunk az európai politikában. Nekünk alkalmazkodnunk kell a mindenkori helyzethez és csak úgy próbálj­at­­juk meg érdekeinket védelmezni. ,, Mi egyikét se választottuk a fentemlített három eshetőségnek, mi egy más útra tértünk : túl megpróbáljuk azokat az államokat meg­nyerni magunknak, melyeknek programja Közép-Európa rekonstrukciója és nem a gazda­sági és politikai katasztrófa felidézése. Mi reál­politikát folytatunk, megpróbáljuk szomszé­dainkat meggyőzni békés szándékainkról és természetesen törekszünk a mi külön céljaink megvalósítására is, de azért fejjel nem me­gyünk a falnak. Ez nem jelenti a kis-e­nle­nte diktatúráját, csupán azt, hogy vissza akarjuk szerezni gazdasági szabadságunkat, mert gaz­dasági szabadság nélkül politikai szabadság sincsen. — Mi a nemzet felszabadítására törekszünk, de ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a parlamentben is megvívjuk azt a harcot, amely­nek előestéjén állunk, mert ne áltassuk ma­gunkat : lesznek harcaink rövidesen, még­pe­dig igen heves harcaink a belpolitikai fronton, s ezekben a harcokban győznünk kell, mert ez a harc fogja a magyar jövőt eldönteni. Kállay Tibor a jóvátételről Berky Gyula üdvözölte ezután a pénzügymi­nisztert és Kállay Tibor azonnal felelt is az üdvözletre. — A külföldi tárgyalásoknál nem is annyira a pénzről van szó, hanem egy olyan atmosz­féra megteremtéséről, amelyben a nemzet sa­ját erőit, saját céljai megvalósítására használja föl. Azt hiszem, hogy bármiképpen alakuljon is a kölcsön, az arany sorsa, mégis tettünk előre egy nagy lépést Elértük, hogy a trianoni béke idején uralkodott hang és gondolatkör valami egészen mássá alakult át és ma már messze van attól, am­i ezelőtt négy évvel volt. Párizsban a békekötéseknél elsősorban jóvá­tételt követettek a győztes hatalmak, olyan ha­talmas és nagyösszegű jóvátételeket, melyek­nek megfizetésére természetesen a legyőzött államok teljességgel képtelenek voltak. Ezzel szemben ma már minde­nki tudja, hogy a res­­titúciókat meg kell előzniük a nemzetek talpra­­állításának és életképessé tételének, mert senél­kül nemcsak hogy hasznot nem húznak belő­lük a győztes államok, hanem egyenesen vesz­teségeket szenvednek. Ez az elv érvényesült a mi utunk folyamán is és azt hiszem, ez egy jelentős lépés előre. De hogy ennek élő tar­talma legyen, az a mi belső akarásunktól függ, mert az állam szilárd alapokra helyezése csak úgy lehetséges, ha valamennyien kölcsönösen megbecsüljük egymást. Ennek a kölcsönös megbecsülésnek a mi pártunkból kell kiindul­nia és erre ürítem poharamat Tass József a Vörös malomról Csontos Imre üdvözölte ezután Vétsy Józsefet, mint aki a miniszterelnököt távolléte tartami, alatt oly nagyszerűen helyettesítette. Csontos Imre beszédére a következőképpen válaszolt Tass József : — Valamelyik színházban most talán száz­szor egymásután is adták a nagy port felvert Vörös malmot, amelyben úgy­ képzeli el az író, a­ki úgy látszik, száz mérföldnyire áll a ke­resztény felfogástól, a világot mintha azt az ördög teremtette volna meg. Így természetesen nem is lehetett sikere a darabnak, de azért na­gyon jó a hasonlat, már csak azért is, mert a trianoni béke vörös malma őrölt minket négy esztendőn át. De miként a fiúi szív gyémánt­­szemcséje felrobbantotta a vörös malmot ugyanúgy lesz az minálunk is. Minket is őröl a trianoni vörös malom, de minket semm lehet egészen megőrölni, mert bennünk is megvan az a gyémántszemcse, az akarat és az ambíció szemcséje, amely a malmot, ha tovább akarna őrölni, felrobbantaná. — Van ebben a darabban egy ördög, akit Dante után Rubicante-nak­ nevezett a szerző, aki a sátán számára dolgoztatja állandóan a malmot Olyan Rubicante, aki folyton dolgoz­tatna a trianoni vörös malmot szerencsére nincsen, de van Magyarországnak egy olyan magistere, aki szembeszáll a vörös malom őr­lésével, és megállítja ezt a trianoni vörös mal­mot. Szeretnék ennek a férfiúnak számára más nevet adni, de hogy megmaradjunk a vörös malom hasonlatánál, legyen ő a magister jó Rubicante-ja. — Én is tudom, miért mondta Bethlen István gróf: ne igyunk előre a medve bőrére, de tudom azt is, hogy hallatlan külpolitikai eredményeket ért el a miniszterelnök a kül­földön és örüljünk ezeknek az eredmények­nek, mert ám ezek nem lettek volna, úgy nem lett volna a magyar probléma Európa problé­májává. Magister Rubicante Trungaricus, Bethlen István gróf ezt végezte odakint és ezt köszönjük neki. Legyünk méltóak erre a ve­zérre. Rabinek István emelkedett szólásra Vass József után és elmondotta, hogy minden be­szédben az volt az alapgondolat, hogy hullja­nak le a válaszfalak, mint ahogy az egységes pártban már te is hullottak, és itt nagyatádi Szabó Istvánt kell felköszöntetnie, mint aki félretéve mindent, rendíthetetlenül kitart, a kormánypárt mellett. Sokan kísérlet­ték meg nagyatádi Szabó Istvánt, sok mindennel, de semmi sem sikerült és a földmivelésügyi mi­niszter továbbra is rendíthetetlenül támogatja a kormányt. Bethlen Istvánnak csak úgy si­kerülhetett mindem, hogy Nagyatádi Szabó István nem hagyta soha cserben. Károlyi Mihály­tól Bethlen Istvánig Nagyatádi Szabó István csak hosszat, kéretés után felelt Rubinetl István beszédére : — Én már — tisztelet, becsület, — nagyon so­k miniszterelnök alatt voltam­, így Károlyi Mihály alatt a miniszter, de olyan kormány­főre, mint amilyen Bethlen István gróf, még nem találtam. Alkalmasabb ember a magyar állam­ hajójának kormányzására még m­­ volt, mint 15, és így kötelességünk őt mindenben támogatni. — A mai kormányzat legbiztosabb alapja a földművelő nép. Egyedül az intelligencia nem képes az ország vezetésére és így csupán föld­művelő rétegekre lehet támaszkodnánk. Sokan vannak, akik nem tudják bevenni,, hogy van egy kisgazda sorból való miniszter is és ezek állandóan aknaharcot folytatnak az egész kis­gazda-politika fel­en, de kérve­ kérem a nagy­számban jelenlévő főispánokat, hogy ne enged­jék a kisgazdákat lejáratni és ne engedjék be­dobálni a népbe, hogy mindennek az okai a kisgazdák, mint ahogy most teszik a közigaz­gatás egyes faktorai, akik, ha panasszal fordul hozzájuk akárki, csak azt felelik, hogy „Bajod van? köszönd a kisgazda­pártnak**. Ez végered­ményben a párt megbomlását fogja eredmé­nyezni, s akik ma ezt csinálják, súlyosan fog­nak csalódni, mert a kom­án­yzat nem jobbra, hanem balra fog eltolódni, (ü­gy van, úgy van, csak balfelé, a Nagy Vincék felé, mint azt most Debrecenben is láthattuk.) Ez a balfelé-tolóház azután elsősorban éppen azokat fogja elsöpörni, akik könnyelműségből vagy meggondolatlan­ságból ennek éppen az ellenkezőjét akarták elérni Nagyatádi Szabó István beszéde ii­­áp a párt tagjai hosszabb ideig folytattak eszmecserét egymás között aktuális kérdésekről VILÁG A positi helyzet Nagy Vince és a Keleti Újság A L­árai Újság értesülése szerint az ügyészség nyomozást folytatott Nagy Vince ellen azon a címén, hogy egy kolozsvári magyar lapot in­formált a "kis-entente érdekeinek megfelelően,­­ úgy tüntetve fel Magyarországot, mint a béke akadályát, ahol egy reakciós kormány hátrál-­­ tatja a kedvező gazdasági feltételek megterem- ; lését. A L­árai Újság szerint a királyi ügyész­ség Nagy Vince ellen a magyar állam meg­becsülése ellen elkövetett bűntett címén kí­ván eljárni. Nagy Vince erre nézve a következő választ tette közzé : — Mindössze annyi igaz a 8 Órai Újság köz­léséből, hogy tudomásom szerint is elárást in­dítottak ellenem a kolozsvári Keleti Újság­ban közölt interjú miatt Egy kihallgatásra a rend­őrségre meg is voltam idézve, vádiratot azon­ban még nem kaptam. Nem információt adtam ennek a kolozsvári magyar lapnak és nem Ma­gyarországot tüntettem fel a béke akadályául. Politikai, interjút kértek tőlem és kaptak , is, nevem megjelölésével és mindaz, amit ott el­mondtam, kifejezetten a mai kormányzatra vonatkozott! Ezért vállaltam és vállatom is a felelősséget. Az inkriminált interjút az eredeti lappéldánnyal én magam adtam ál a rendőrség­nek. Ebből kitűnik, hogy az illető újság el­küldte Budapestre tudósítóját hozzám és ki­merítő véleményemet kérte Magyarországnak a kis-entente-hoz való viszonyáról, különös te­kintettel az elszakított részek helyzetére. Sem­miféle okom nem vélt megtagadni a kérdésre adandó feleletet, hiszen engem megelőzően a­­ Keleti Újság egy cikksorozatban közölt ilyen tárgyú interjúkat Rupert Rezsőtől Glesstrein Sándortól és más ellenzéki politikusoktól. — Az interjúnak az, volt az érdemi tartalma, hogy Magyarország úgy a környező államok­kal, mint a nyugati országokkal, csak akkor kerülhet normálisnak, nevezhető gazdasági és kereskedelmi kapcsolatba, ha az őszinte meg­értés alapjára helyezkedik. Ennek két előfelté­telét állapítottam m­eg : az egyik a kormány­zat szakítása az ébredők politikájával, (mert hiszen az interjú adásakor, 1023 májusában­, Gömbös Gyuláék még tagjai voltak az egysé­ges pártnak), a második persig, a trianoni béké betartásának,­­nemcsak­ a külföldön való han­goztatása, amikor annak szükségessége fen­­forog, hanem annak a belpolitikában és szína-­ szédos államokkal kapcsolatban való megtar­tása is. Ennek az interjúnak megjelenése óta Bethlen István gróf miniszterelnök mindkét általam óhajlandónak jelzett feltételt teljesí­tette. Gömböseket kitette az egységes pártból és szembefordult — legalább­­ bizonyos intézke­désekkel — az ébredő irányzattal, kifelé pedig úgy a genfi, valamint a párizsi és londoni tár­gyalásokban a legőszintébb megbékülést hir­dette a kis-entente felé és amint látszik, a köl­csönnek ránk nézve nem túlságosan előnyös, de a kis-ententó­ra kielégítő feltételeiből valóban barátságot kötött Benedekkel. Ha a kir. ügyész­ség ellenem a kérdéses­ interjú miatt vádiratot tud adni, akkor én Bethlen István gróf minisz­terelnök urat magam mellé ültetem a vádlottak padjára, mert én csak felbujtó lehettem, de ők tényleg végre is hajtották azt, amit én interjúm­ban óhajtandónak mondottam. A Kossuth­-párt értekezlete A mai ülés befejezése után rögtönzött érte­kezletre gyűlt össze a Kossuth-párt Rupert Rezső elnöklete alatt és foglalkozott a mai nemzetgyűlésen kipattant többségi párti bot­ránnyal. Az értekezletről a következő köz­lést adták ki : A Kossuth-párt megbotránkozással vesz tu­domást arról, hogy immár az egységes pártnak alelnöke, Berky Gyula maga is beismerte a parlament nyílt színe előtt, hogy a többségi párt összehozásában, az ismert erőszakos visz­­szaéléseken kívül, a szervezett lélekvásárlás, maguknak a képviselőknek anyagi lekötelezése is igen jelentékeny szerepet játszott. A Kossuth­­párt a morális alap teljes hiányát és a mai parlamenti többség teljes diszkreditálását látja abban, hogy a többségi párt alelnöke felállott és a parlament nyílt színe előtt intézett felszó­lítást a párt egyik volt tagjához, hogy azt az ötven milliót fizesse vissza, amelyet a többségi párt mai érték szerint az ő megválasztására fordított. A Kossuth-párt nyugtalansággal tekint visz­­sza annak a parlamentnek törvényhozási mun­kájára, amelynek többségi pártjáról már ön­­beismerésből is megállapítható, hogy nem rendelkezett és nem rendelkezik kellő morális és anyagi függetlenséggel. Ily körülmények közt még nagyobb nyugtalansággal és aggoda­lommal néz a Kossuth-párt a jövendő törvény­hozási munka elé és megállapítja, hogy az a kormány, amely ily többségi pártra támasz­­kdilik, nem volt és ezentúl még kevésbé lehet hivatott arra, hogy az országot akár befelé, akár külpolitikai vonatkozásokban képviselje. Ezért elhatározza a párt, hogy ezentúl még intenzívebben küzd az­­ általános, egyenlő és titkos választói jog és a tiszta választásokat biztosító eljárás mielőbbi megalkotásáért és a mai, úgy is csak oktrojált rendelet alapján összehozott parlament feloszlatásáért, hogy an­­nak helyét mielőbb morális alapokon nyugvó, törvény alapján összegyűlt a nemzet igazi akaratát képviselő nem­zetgyűés foglalja el. Csak ily nemzetgyűlést és annak kormányát tartja hivatottnak a párt, hogy az országot — különösen a mai nehéz időkben — sikerrel és méltósággal képviselje kifelé és alkalmasnál, arra, hogy helyes irányba terelje a törvény­, hozás munkáját belső életünkben. Bárczy István a miniszterelnöknél Ma délelőtt magához kérette a miniszteret ■­nek Bárczy Istvánt, Budapest volt főpolgár­mesterét Bárczy István előadta a miniszterel­­nöknek­­a fővárosi törvényjavaslat elleni lénye­ges kifogásait. Tehát a kerületi beosztást, a le­­szavazásnak tekintendő ajánlást, a 80 nem vá­lasztott bizottsági tagot, a hatévi helybenlakás követelését, a nők választhatóságának kizárá­sát stb. A miniszterelnök azzal vette tudomásul, a kifogásokat, hogy a belügyminiszterrel le­tárgyalja azokat. Ugyancsak e tárgyban foly­tatott tárgyalásokat a máiniszterelnök Heinrich Ferenccel, Ugron Gáborral és részben Krászt Sándorral is. A folyosó úgy vélte tudni, hogy ír miniszterelnök a különböző felfogások szá­mára jóakarata megfontolását helyezte kilá­tásba. Az is hitük, hogy a miniszterelnök Ve­­rsonyi Vilmos véleményét is ki fogja kérni. A főbiztos neve még ismeretlen Magyarország főbiztosiról a hírlapok külön­böző neveket,, svéd, belga, holland és amerikai férfiak neveit hoztak forgalomba. Értesülésünk­ szerint a kérdés még nem dőlt el, illetve nálunk még nem ismerik leendő főbiztosunkat. A kilencedik paragrafus A fokirefo­rm növeli a 9. §-1 3. pontjának vége­­leges megszövegezésére a kormánypárt leg­­utóbbi értekezlete albizottságot küldött ki, melynek tagjai Zsitvay Tibor, Kaas Albert báró, Sterczegh Béla, Rubinek István és S­en­­hauer Ferenc dr. előadó. Az albizottság elkészült munkájával. A vég­­leges szöveg a következő : „Amennyiben az ÖFB a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter, vagy a törvényesen bevett vallás­felekezetek felügyelete, illetve kezelése alatt álló kulturális­­ célt szolgáló közérdekű alapok és alapítványok, avagy a vallás- és közoktatás­­ügyi magyar királyi miniszter felügyelete alatt álló, középiskolákat fentartó tanítórendek leg­alább tíz év óta birtokolt ingatlanait kénytelen igénybe venni, ez a házhelyekhez szükséges te­rületek kivételével lehetőleg ne megváltás út­ján, hanem hosszúlejáratú kis haszonbérletek útján történjék. A jelen bekezdés alá eső bir­tokokból középbirtok alakítása céljából igény­bevételnek helye nincs és más célból belőlük­ igénybe vett ingatlanok pótlásáról a 27. .§ ren­­­delkezéseinek keretében kell intézkedni.“ A 27. § az összes birtokpolitikai célok kielé­gítése után a földadó-vagy kiváltság földekről rendelkezik. A fe­lidézett szöveghez Bethlen István gróf miniszterelnök és Szabó István földművelésügyi miniszter is hozzájárultak és előreláthatólag a keresztény gazdasági párt is magáévá teszi azt Elmegy-e a budapesti angol követ ? Megírtuk, hogy a Macdonald-kormány vál­toztatni fog külföldi képviseletén és hír szó­-,­rint a budapesti angol követségnél is változás várható. A Magyarság ma határozott formában megírja, hogy Hohler budapesti angol követ kétévi szabadságra megy, amely idejét mint magánember töltené el, ami a diplomáciai pá­lyától való búcsúzását jelentené. E hírrel szem­ben a magyar kormány esti lapja ugyancsak­ határozott formában állítja, hogy Hohler meg­marad budapesti állásában. Föl lehet tenni, hogy ez utóbbi állítás áll közelebb a jelenlegi budapesti angol követség óhajához, mint a Magyarság híradása. A MTI jelenti: Az angol kormányválság so­rán a magyar sajtó egy részében Hohler buda­pesti angol követ személyével kapcsolatosan­ felmerült hírek falai a Magyar Távirati Iroda illetékes helyen történt érdeklődésére azt a fel­világosítást kapta, hogy ezek a hírek minden alapot nélkülöznek. Hohler követ kormányához nem nyújtott be szabadságolási kérvényt és az angol kormány semmiféle olyan intézkedést, nem tett, amely alapot szolgáltatna az említett híresztelések terjesztésére. . • Londonból jelenti a Világ tudósítója. A Daily Mail értesülése szerint Macdonál hiva­talba lépése után Hohler, a budapesti angol követ bejelentette visszalépését, melyet Macdo­­nald tudomásul is vett. Arra vonatkozólag, hogy az angol követ utóda ki lesz Budapesten, ezideig döntés még nem történt Valószínű azonban, hogy az angol munkáspárt valamelyik tagja fogja I-Sohlert állásában felváltani. . . A testnevelési törvény végrehajtása A hivatalos lap holnapi száma közli a test­­­nevelési törvény végrehajtási utasítását é­s egy­­kormányzói kéziratot. A Budapesti Közlöny pénteki száma a következő kormányzói kéz­iratot közli: „Kedves Klebelsberg gróf ! Hazánk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elhara” ma* 1924 február 1 fs

Next