Világ, 1924. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
Péntek: Bethlen a külpolitika három lehetőségi vál A kormányzópárt ma este vacsorát rendezett a külföldi útjáról hazatért Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter tiszteletére. Körülbelül száz képviselő jelenlétére számítottak a banketten, azonban a képviselők és főispánok szokatlanul nagy számban jelentek meg, úgy, hogy helyről sem igen tudtak gondoskodni számukra. A kormány valamennyi tagja, Walkó Lajos és Bod János kivételével, megjelent a pártvacsorán. Pekár Gyula üdvözölte Bethlen István grófot, mint a külföldön járt magyar argonauták vezérét és Pekár Gyula üdvözlésére Bethlen István gróf azonnal válaszolt is. „Az aranygyapjút még nem hozták haza*” — Igaza van Pekár Gyula barátomnak — mondotta —, amikor minket argonautákhoz hasonlított, de az aranygyapjút, sajnos, még nem hoztuk haza. Ne igyunk előre a medve bőrére, mert hátra van még a reparációs bizottság és így igen kora lenne előre örülni a kölcsönnek. Igaz, hogy van egy ígérvényünk, mégpedig nemzetközi ígérvényünk, az aranygyapjúra, de hogy fogják-e honorálni ezt az ígérvényt, nem tudom. Azonban, ha nem is honorálnák a nemzetközileg ígért kötelezvényt, akkor is újra meg kell próbálkoznunk és nem szabad felhagynunk a harccal mindaddig, amíg sikert nem érünk el. De nem szabad innunk már csak azért sem előre a medve bőrére, mert Ausztriában sem mutatkozott a kölcsönnek ellenzéke mindaddig a percig, amíg biztos nem lett az akció diadala. Nem mondom, hogy a magyar ellenzék ugyanazt fogja csinálni, de még ha jöhetnek is olyan kérdések, melyeknél egy közös és erős egységes ellenzéki fronttal fognak szembeállítani minket, még akkor is mi fogunk győzni, ha ez a párt szilárdan kitart mellettem. Különböző ellenvetéseket hoznak fel, többek között azt, hogy elmulasztottuk a kedvező időpontot, amikor megfelelő adó-, pénzügyi és közgazdasági politikával a magunk erejéből állíthattuk volna talpra az országot. Mondják azt is, hogy a magyar külpolitika eddig teljesen meddő volt és most sem készítette elő kellőkép a talajt a külföldi kölcsöntárgyalások kedvező lefolytatására. Nem akarok vitába bocsátkozni azokkal, akik ezeket állítják, de le kell szögeznem, hogy úgy a mostani pénzügyminiszterünk, mint valamennyi elődje is, minden erejüket megfeszítve, pénzügyi helyzetünk megjavításán dolgoztak és mindazt, amit el lehetett érni, el is érték. De akik ezt vetik szemünkre, már csak azért is helytelen nyomokon indulnak el, mert ha az adókat olyan mértékben emeltük volna, hogy azok valóban elegendőek legyenek kiadásaink fedezésére, úgy ez a politika teljesen tönkretette volna termelésünket, márpedig, hogy ez milyen katasztrófát jelentett volna, arról talán nem is kell beszélnem. Három eshetőség . Akik külpolitikánkat támadják, azok azt állítják, hogy mi három eshetőség között is választhattunk, s mindhármat rímül ásítottuk. Ezek szerint az első eshetőség az lett volna, hogy a minket körülvevő hatalmak közös csoportjával szemben mi egy új csoportot teremthettünk volna s ezzel akaratunkat keresztülvihettük volna, minden ellenkezéssel szemben. Amásodik eshetőség ezek szerint az lett volna, hogy a minket körülvevő hatalmak egységét, az úgynevezett kis-entente-ot megbontsuk. Ha azután egyiket sem választjuk a kettő közül, úgy még mindig nyitva állt volna a harmadik eshetőség, hogy a kis-entente akarata ellenére, a nagy-entente segítségével kíséreljük meg céljaink kivívását . Ez a szilogizípus valóban igen plauzibilis, de valóban csak azokat győzi ü meg, akik felállítják, mert ezek nem veszik számításba az élet követelményeit és így olyan feltételezésekkel élnek, melyek azután természetesen nem is érvényesülhetnek. Az első állításra, tudniillik, hogy új hatalmi csoportot alapítsunk, egyszerűen csak azt kérdezem, hogy ugyan kivel? A legyőzött államokkal? Ezekkel megvolt a szövetségünk a háború alatt is és valóban meglehetne ma is, de látszik, hogy az ő segítségükkel mit értünk el. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy azok a nagyhatalmak, amelyek emberségesen gondolkoznak és valóban Európa helyreállítására törekszenek, azok nem akarnak többé Európával együtt haladni, európai hatalmasságokkal szövetségi rendszereket felépíteni, hanem a népszövetség segítségével akarják a leszerelést és a népek valóban békés együttélését elérni. Ezeket az államokat kell mintaképnek vennünk, az ő példájukat kell követnünk, nem pedig olyan utakat keresni, melyek — legalább ma még — járhatatlanok. Lehet, hogy később ezek a hatalmak is visszatérnek az úgynevezett egyensúly-rendszerhez, de ma még semmiesetre sem állunk ott. — A második eshetőség, külpolitikánk kritikusai szerint, állítólag az lett volna, hogy megosztjuk a kis-entente-ot. Ezt azonban sokkal könnyebb mondani, mint megcsinálni, mert a kis-entante fennállását valamennyi abban résztvevő állam érdeke követeli és valószínű, hogy ettől a politikától nem térnek el semmi körülmények között sem, tekintet nélkül bármilyen más mellékkörülményre. Ez a közös érdek fogja továbbra is vezetni a minket körülvevő államokat és nem hiszem, hogy akadna egyetlen magyar diplomata is, aki komolyan gondolna erre a megbontásra. A harmadik tanács az lenne, hogy a nagyhatalmakat kell segítségül hívni és velük keresztülvinni akaratunkat a kis-entente-nál. De akik ezt mondják, azok elfeledkeznek arról, hogy a nagyhatalmak között a legnagyobb különbség éppen a legyőzött államokkal való magatartásban rejlik. Ha egyes hatalmaknak ezen a merev elzárkózásán és magatartásán nem tudott segíteni a hatalmas Anglia sem és hiába kísérletezett Lloyd George, Baldwin és Lord Curzon az atmoszféra enyhítésén, úgy nem tudom, hogy miért kellett volna éppen Bethlennek sikert elérnie ott, ahol ezek is eredménytelenül kísérleteztek. Nem lehet hivatásunk nekünk, szegényür győzött magyaroknak, vezetőszerep játszásét arrogálnunk az európai politikában. Nekünk alkalmazkodnunk kell a mindenkori helyzethez és csak úgy próbáljatjuk meg érdekeinket védelmezni. ,, Mi egyikét se választottuk a fentemlített három eshetőségnek, mi egy más útra tértünk : túl megpróbáljuk azokat az államokat megnyerni magunknak, melyeknek programja Közép-Európa rekonstrukciója és nem a gazdasági és politikai katasztrófa felidézése. Mi reálpolitikát folytatunk, megpróbáljuk szomszédainkat meggyőzni békés szándékainkról és természetesen törekszünk a mi külön céljaink megvalósítására is, de azért fejjel nem megyünk a falnak. Ez nem jelenti a kis-enlente diktatúráját, csupán azt, hogy vissza akarjuk szerezni gazdasági szabadságunkat, mert gazdasági szabadság nélkül politikai szabadság sincsen. — Mi a nemzet felszabadítására törekszünk, de ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a parlamentben is megvívjuk azt a harcot, amelynek előestéjén állunk, mert ne áltassuk magunkat : lesznek harcaink rövidesen, mégpedig igen heves harcaink a belpolitikai fronton, s ezekben a harcokban győznünk kell, mert ez a harc fogja a magyar jövőt eldönteni. Kállay Tibor a jóvátételről Berky Gyula üdvözölte ezután a pénzügyminisztert és Kállay Tibor azonnal felelt is az üdvözletre. — A külföldi tárgyalásoknál nem is annyira a pénzről van szó, hanem egy olyan atmoszféra megteremtéséről, amelyben a nemzet saját erőit, saját céljai megvalósítására használja föl. Azt hiszem, hogy bármiképpen alakuljon is a kölcsön, az arany sorsa, mégis tettünk előre egy nagy lépést Elértük, hogy a trianoni béke idején uralkodott hang és gondolatkör valami egészen mássá alakult át és ma már messze van attól, ami ezelőtt négy évvel volt. Párizsban a békekötéseknél elsősorban jóvátételt követettek a győztes hatalmak, olyan hatalmas és nagyösszegű jóvátételeket, melyeknek megfizetésére természetesen a legyőzött államok teljességgel képtelenek voltak. Ezzel szemben ma már mindenki tudja, hogy a restitúciókat meg kell előzniük a nemzetek talpraállításának és életképessé tételének, mert senélkül nemcsak hogy hasznot nem húznak belőlük a győztes államok, hanem egyenesen veszteségeket szenvednek. Ez az elv érvényesült a mi utunk folyamán is és azt hiszem, ez egy jelentős lépés előre. De hogy ennek élő tartalma legyen, az a mi belső akarásunktól függ, mert az állam szilárd alapokra helyezése csak úgy lehetséges, ha valamennyien kölcsönösen megbecsüljük egymást. Ennek a kölcsönös megbecsülésnek a mi pártunkból kell kiindulnia és erre ürítem poharamat Tass József a Vörös malomról Csontos Imre üdvözölte ezután Vétsy Józsefet, mint aki a miniszterelnököt távolléte tartami, alatt oly nagyszerűen helyettesítette. Csontos Imre beszédére a következőképpen válaszolt Tass József : — Valamelyik színházban most talán százszor egymásután is adták a nagy port felvert Vörös malmot, amelyben úgy képzeli el az író, aki úgy látszik, száz mérföldnyire áll a keresztény felfogástól, a világot mintha azt az ördög teremtette volna meg. Így természetesen nem is lehetett sikere a darabnak, de azért nagyon jó a hasonlat, már csak azért is, mert a trianoni béke vörös malma őrölt minket négy esztendőn át. De miként a fiúi szív gyémántszemcséje felrobbantotta a vörös malmot ugyanúgy lesz az minálunk is. Minket is őröl a trianoni vörös malom, de minket semm lehet egészen megőrölni, mert bennünk is megvan az a gyémántszemcse, az akarat és az ambíció szemcséje, amely a malmot, ha tovább akarna őrölni, felrobbantaná. — Van ebben a darabban egy ördög, akit Dante után Rubicante-nak nevezett a szerző, aki a sátán számára dolgoztatja állandóan a malmot Olyan Rubicante, aki folyton dolgoztatna a trianoni vörös malmot szerencsére nincsen, de van Magyarországnak egy olyan magistere, aki szembeszáll a vörös malom őrlésével, és megállítja ezt a trianoni vörös malmot. Szeretnék ennek a férfiúnak számára más nevet adni, de hogy megmaradjunk a vörös malom hasonlatánál, legyen ő a magister jó Rubicante-ja. — Én is tudom, miért mondta Bethlen István gróf: ne igyunk előre a medve bőrére, de tudom azt is, hogy hallatlan külpolitikai eredményeket ért el a miniszterelnök a külföldön és örüljünk ezeknek az eredményeknek, mert ám ezek nem lettek volna, úgy nem lett volna a magyar probléma Európa problémájává. Magister Rubicante Trungaricus, Bethlen István gróf ezt végezte odakint és ezt köszönjük neki. Legyünk méltóak erre a vezérre. Rabinek István emelkedett szólásra Vass József után és elmondotta, hogy minden beszédben az volt az alapgondolat, hogy hulljanak le a válaszfalak, mint ahogy az egységes pártban már te is hullottak, és itt nagyatádi Szabó Istvánt kell felköszöntetnie, mint aki félretéve mindent, rendíthetetlenül kitart, a kormánypárt mellett. Sokan kísérlették meg nagyatádi Szabó Istvánt, sok mindennel, de semmi sem sikerült és a földmivelésügyi miniszter továbbra is rendíthetetlenül támogatja a kormányt. Bethlen Istvánnak csak úgy sikerülhetett mindem, hogy Nagyatádi Szabó István nem hagyta soha cserben. Károlyi Mihálytól Bethlen Istvánig Nagyatádi Szabó István csak hosszat, kéretés után felelt Rubinetl István beszédére : — Én már — tisztelet, becsület, — nagyon sok miniszterelnök alatt voltam, így Károlyi Mihály alatt a miniszter, de olyan kormányfőre, mint amilyen Bethlen István gróf, még nem találtam. Alkalmasabb ember a magyar állam hajójának kormányzására még m volt, mint 15, és így kötelességünk őt mindenben támogatni. — A mai kormányzat legbiztosabb alapja a földművelő nép. Egyedül az intelligencia nem képes az ország vezetésére és így csupán földművelő rétegekre lehet támaszkodnánk. Sokan vannak, akik nem tudják bevenni,, hogy van egy kisgazda sorból való miniszter is és ezek állandóan aknaharcot folytatnak az egész kisgazda-politika felen, de kérve kérem a nagyszámban jelenlévő főispánokat, hogy ne engedjék a kisgazdákat lejáratni és ne engedjék bedobálni a népbe, hogy mindennek az okai a kisgazdák, mint ahogy most teszik a közigazgatás egyes faktorai, akik, ha panasszal fordul hozzájuk akárki, csak azt felelik, hogy „Bajod van? köszönd a kisgazdapártnak**. Ez végeredményben a párt megbomlását fogja eredményezni, s akik ma ezt csinálják, súlyosan fognak csalódni, mert a kományzat nem jobbra, hanem balra fog eltolódni, (ügy van, úgy van, csak balfelé, a Nagy Vincék felé, mint azt most Debrecenben is láthattuk.) Ez a balfelé-tolóház azután elsősorban éppen azokat fogja elsöpörni, akik könnyelműségből vagy meggondolatlanságból ennek éppen az ellenkezőjét akarták elérni Nagyatádi Szabó István beszéde iiáp a párt tagjai hosszabb ideig folytattak eszmecserét egymás között aktuális kérdésekről VILÁG A positi helyzet Nagy Vince és a Keleti Újság A Lárai Újság értesülése szerint az ügyészség nyomozást folytatott Nagy Vince ellen azon a címén, hogy egy kolozsvári magyar lapot informált a "kis-entente érdekeinek megfelelően, úgy tüntetve fel Magyarországot, mint a béke akadályát, ahol egy reakciós kormány hátrál- tatja a kedvező gazdasági feltételek megterem- ; lését. A Lárai Újság szerint a királyi ügyészség Nagy Vince ellen a magyar állam megbecsülése ellen elkövetett bűntett címén kíván eljárni. Nagy Vince erre nézve a következő választ tette közzé : — Mindössze annyi igaz a 8 Órai Újság közléséből, hogy tudomásom szerint is elárást indítottak ellenem a kolozsvári Keleti Újságban közölt interjú miatt Egy kihallgatásra a rendőrségre meg is voltam idézve, vádiratot azonban még nem kaptam. Nem információt adtam ennek a kolozsvári magyar lapnak és nem Magyarországot tüntettem fel a béke akadályául. Politikai, interjút kértek tőlem és kaptak , is, nevem megjelölésével és mindaz, amit ott elmondtam, kifejezetten a mai kormányzatra vonatkozott! Ezért vállaltam és vállatom is a felelősséget. Az inkriminált interjút az eredeti lappéldánnyal én magam adtam ál a rendőrségnek. Ebből kitűnik, hogy az illető újság elküldte Budapestre tudósítóját hozzám és kimerítő véleményemet kérte Magyarországnak a kis-entente-hoz való viszonyáról, különös tekintettel az elszakított részek helyzetére. Semmiféle okom nem vélt megtagadni a kérdésre adandó feleletet, hiszen engem megelőzően a Keleti Újság egy cikksorozatban közölt ilyen tárgyú interjúkat Rupert Rezsőtől Glesstrein Sándortól és más ellenzéki politikusoktól. — Az interjúnak az, volt az érdemi tartalma, hogy Magyarország úgy a környező államokkal, mint a nyugati országokkal, csak akkor kerülhet normálisnak, nevezhető gazdasági és kereskedelmi kapcsolatba, ha az őszinte megértés alapjára helyezkedik. Ennek két előfeltételét állapítottam meg : az egyik a kormányzat szakítása az ébredők politikájával, (mert hiszen az interjú adásakor, 1023 májusában, Gömbös Gyuláék még tagjai voltak az egységes pártnak), a második persig, a trianoni béké betartásának,nemcsak a külföldön való hangoztatása, amikor annak szükségessége fenforog, hanem annak a belpolitikában és szína- szédos államokkal kapcsolatban való megtartása is. Ennek az interjúnak megjelenése óta Bethlen István gróf miniszterelnök mindkét általam óhajlandónak jelzett feltételt teljesítette. Gömböseket kitette az egységes pártból és szembefordult — legalább bizonyos intézkedésekkel — az ébredő irányzattal, kifelé pedig úgy a genfi, valamint a párizsi és londoni tárgyalásokban a legőszintébb megbékülést hirdette a kis-entente felé és amint látszik, a kölcsönnek ránk nézve nem túlságosan előnyös, de a kis-ententóra kielégítő feltételeiből valóban barátságot kötött Benedekkel. Ha a kir. ügyészség ellenem a kérdéses interjú miatt vádiratot tud adni, akkor én Bethlen István gróf miniszterelnök urat magam mellé ültetem a vádlottak padjára, mert én csak felbujtó lehettem, de ők tényleg végre is hajtották azt, amit én interjúmban óhajtandónak mondottam. A Kossuth-párt értekezlete A mai ülés befejezése után rögtönzött értekezletre gyűlt össze a Kossuth-párt Rupert Rezső elnöklete alatt és foglalkozott a mai nemzetgyűlésen kipattant többségi párti botránnyal. Az értekezletről a következő közlést adták ki : A Kossuth-párt megbotránkozással vesz tudomást arról, hogy immár az egységes pártnak alelnöke, Berky Gyula maga is beismerte a parlament nyílt színe előtt, hogy a többségi párt összehozásában, az ismert erőszakos viszszaéléseken kívül, a szervezett lélekvásárlás, maguknak a képviselőknek anyagi lekötelezése is igen jelentékeny szerepet játszott. A Kossuthpárt a morális alap teljes hiányát és a mai parlamenti többség teljes diszkreditálását látja abban, hogy a többségi párt alelnöke felállott és a parlament nyílt színe előtt intézett felszólítást a párt egyik volt tagjához, hogy azt az ötven milliót fizesse vissza, amelyet a többségi párt mai érték szerint az ő megválasztására fordított. A Kossuth-párt nyugtalansággal tekint viszsza annak a parlamentnek törvényhozási munkájára, amelynek többségi pártjáról már önbeismerésből is megállapítható, hogy nem rendelkezett és nem rendelkezik kellő morális és anyagi függetlenséggel. Ily körülmények közt még nagyobb nyugtalansággal és aggodalommal néz a Kossuth-párt a jövendő törvényhozási munka elé és megállapítja, hogy az a kormány, amely ily többségi pártra támaszkdilik, nem volt és ezentúl még kevésbé lehet hivatott arra, hogy az országot akár befelé, akár külpolitikai vonatkozásokban képviselje. Ezért elhatározza a párt, hogy ezentúl még intenzívebben küzd az általános, egyenlő és titkos választói jog és a tiszta választásokat biztosító eljárás mielőbbi megalkotásáért és a mai, úgy is csak oktrojált rendelet alapján összehozott parlament feloszlatásáért, hogy annak helyét mielőbb morális alapokon nyugvó, törvény alapján összegyűlt a nemzet igazi akaratát képviselő nemzetgyűés foglalja el. Csak ily nemzetgyűlést és annak kormányát tartja hivatottnak a párt, hogy az országot — különösen a mai nehéz időkben — sikerrel és méltósággal képviselje kifelé és alkalmasnál, arra, hogy helyes irányba terelje a törvény, hozás munkáját belső életünkben. Bárczy István a miniszterelnöknél Ma délelőtt magához kérette a miniszteret ■nek Bárczy Istvánt, Budapest volt főpolgármesterét Bárczy István előadta a miniszterelnökneka fővárosi törvényjavaslat elleni lényeges kifogásait. Tehát a kerületi beosztást, a leszavazásnak tekintendő ajánlást, a 80 nem választott bizottsági tagot, a hatévi helybenlakás követelését, a nők választhatóságának kizárását stb. A miniszterelnök azzal vette tudomásul, a kifogásokat, hogy a belügyminiszterrel letárgyalja azokat. Ugyancsak e tárgyban folytatott tárgyalásokat a máiniszterelnök Heinrich Ferenccel, Ugron Gáborral és részben Krászt Sándorral is. A folyosó úgy vélte tudni, hogy ír miniszterelnök a különböző felfogások számára jóakarata megfontolását helyezte kilátásba. Az is hitük, hogy a miniszterelnök Versonyi Vilmos véleményét is ki fogja kérni. A főbiztos neve még ismeretlen Magyarország főbiztosiról a hírlapok különböző neveket,, svéd, belga, holland és amerikai férfiak neveit hoztak forgalomba. Értesülésünk szerint a kérdés még nem dőlt el, illetve nálunk még nem ismerik leendő főbiztosunkat. A kilencedik paragrafus A fokireform növeli a 9. §-1 3. pontjának végeleges megszövegezésére a kormánypárt legutóbbi értekezlete albizottságot küldött ki, melynek tagjai Zsitvay Tibor, Kaas Albert báró, Sterczegh Béla, Rubinek István és Senhauer Ferenc dr. előadó. Az albizottság elkészült munkájával. A végleges szöveg a következő : „Amennyiben az ÖFB a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter, vagy a törvényesen bevett vallásfelekezetek felügyelete, illetve kezelése alatt álló kulturális célt szolgáló közérdekű alapok és alapítványok, avagy a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter felügyelete alatt álló, középiskolákat fentartó tanítórendek legalább tíz év óta birtokolt ingatlanait kénytelen igénybe venni, ez a házhelyekhez szükséges területek kivételével lehetőleg ne megváltás útján, hanem hosszúlejáratú kis haszonbérletek útján történjék. A jelen bekezdés alá eső birtokokból középbirtok alakítása céljából igénybevételnek helye nincs és más célból belőlük igénybe vett ingatlanok pótlásáról a 27. .§ rendelkezéseinek keretében kell intézkedni.“ A 27. § az összes birtokpolitikai célok kielégítése után a földadó-vagy kiváltság földekről rendelkezik. A felidézett szöveghez Bethlen István gróf miniszterelnök és Szabó István földművelésügyi miniszter is hozzájárultak és előreláthatólag a keresztény gazdasági párt is magáévá teszi azt Elmegy-e a budapesti angol követ ? Megírtuk, hogy a Macdonald-kormány változtatni fog külföldi képviseletén és hír szó-,rint a budapesti angol követségnél is változás várható. A Magyarság ma határozott formában megírja, hogy Hohler budapesti angol követ kétévi szabadságra megy, amely idejét mint magánember töltené el, ami a diplomáciai pályától való búcsúzását jelentené. E hírrel szemben a magyar kormány esti lapja ugyancsak határozott formában állítja, hogy Hohler megmarad budapesti állásában. Föl lehet tenni, hogy ez utóbbi állítás áll közelebb a jelenlegi budapesti angol követség óhajához, mint a Magyarság híradása. A MTI jelenti: Az angol kormányválság során a magyar sajtó egy részében Hohler budapesti angol követ személyével kapcsolatosan felmerült hírek falai a Magyar Távirati Iroda illetékes helyen történt érdeklődésére azt a felvilágosítást kapta, hogy ezek a hírek minden alapot nélkülöznek. Hohler követ kormányához nem nyújtott be szabadságolási kérvényt és az angol kormány semmiféle olyan intézkedést, nem tett, amely alapot szolgáltatna az említett híresztelések terjesztésére. . • Londonból jelenti a Világ tudósítója. A Daily Mail értesülése szerint Macdonál hivatalba lépése után Hohler, a budapesti angol követ bejelentette visszalépését, melyet Macdonald tudomásul is vett. Arra vonatkozólag, hogy az angol követ utóda ki lesz Budapesten, ezideig döntés még nem történt Valószínű azonban, hogy az angol munkáspárt valamelyik tagja fogja I-Sohlert állásában felváltani. . . A testnevelési törvény végrehajtása A hivatalos lap holnapi száma közli a testnevelési törvény végrehajtási utasítását és egykormányzói kéziratot. A Budapesti Közlöny pénteki száma a következő kormányzói kéziratot közli: „Kedves Klebelsberg gróf ! Hazánk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elhara” ma* 1924 február 1 fs