Világ, 1924. éprilis (15. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-01 / 76. szám
4: 1924 április 1. A miniszterelnök a Kis-entente-nek a kölcsönnel szenten valt álláspontjáról (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottsága Ráday Gedeon gróf elnöklésével hétfőn délután négy órakor a képviselőház I. számú bizottsági termében ülést tartott és megkezdte a felhatalmazási törvényjavaslat általános vitáját. Az ülésen a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök és Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter volt jelen. Heinrich Ferenc, az első felszólaló, rámutatott arra, hogy a maga részéről az akció külpolitikai részét tartja a legfontosabbnak és annak a helyzetnek megteremtését, amely a népszövetség segítségével alakul ki. Nem kíván kiterjeszkedni azokra a pontokra, amelyek nézete szerint a népszövetséggel való megállapodás eredményei, hanem egy pár olyan dologra, amelyekben nézete szerint a módosításnak helye lehetne. Ebben a tekintetben mindenekelőtt rámutat arra, hogy megítélése szerint a merkantil osztályoknak igen súlyos megterheltetéseket kell viselniük és hogy különösen a részvényváltság megoldásának azt a formáját, amelyet ebben a törvényben választottak, revízió alá lehet venni anélkül, hogy ezzel veszélyeztetnék azokat az eredményeket, amelyeket a kormány a tervbe vett intézkedésekkel elérni óhajt. Kéri tehát a kormányt, hogy e tekintetben az érdekeltségek meghallgatása után az igazság és a méltányosság kívánalmai szerint járjon el. Sándor Pál mindenekelőtt azt teszi kifogás tárgyává, hogy a kormány a mai hivatalos lapban törvényes felhatalmazás nélkül intézkedett a jövedelemadóbevallásoknak benyújtására nézve anélkül, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő felhatalmazási javaslatnak hatálybalépését megvárta volna. Rámutat ezután azokra a terhekre, amelyek a kereskedelmet és az ipart terhelik a közszolgáltatásokban és kifogásolja a kormányzatnak e részben követett politikáját. Ő is szóvá teszi úgy a vagyonváltság ügyét, mint a forgalmi adó és a kázhaszonrészesedés kérdését, valamint azt a politikát, amely a Devizaközpontnál követtetett. Azt az eredményt, amelyet a kormány elért, nem tartja nagynak, mindazonáltal a javaslatot megszavazza, mert úgy látja, hogy az adott helyzetben ez az az egyedüli itt, amelyen nehéz helyzetünkből kimenekedni lehet. Az elmaradt zárszámadások Farkas István beszédében kijelentette, hogy a javaslatokat nem fogadhatja el. Hogy az ország gazdasági helyzete idejutott, az a kormány éveken át tartó rossz gazdasági és pénzügyi politikájára vezethető vissza. A kölcsönnel kapcsolatos javaslatok egy olyan adórendszeren épülnek fel, melyekben az igazságtalanság érvényesül és hogy ha közben az adózó rétegeknek egy része tönkremegy, úgy két és fél év alatt nem lehet helyreállítani az ország költségvetésének egyensúlyát. Legfőbb hibának azt tartom, hogy nincs erős progresszív vagyonadó, s így a gazdaságilag erős rétegek mentesülnek, ellenben a nagy tömegek vállán nyugszik minden teher. Angliában követelték, hogy a lakások háborús megkötöttségét oldják fel, s erre Anglia, a győző állam, mégsem szabadította fel a lakásokat. Ellenben mi, akik annyi nyomorúsággal vagyunk megverve, 1926-ban át akarunk térni a lakások szabad forgalmára, aminek beláthatatlan következménye lesz. Az állam nyerni akar az igazságtalan adózási rendszeren. 1926-ban a házbér-haszonrészesedés 35 millió aranykorona lesz, a határvámjövedékekből 47 millió aranykorona. A fogyasztási adók is aránytalanul növekedtek, ami annyit jelent, hogy az állam indirekt adókból szedi bevételeit és a tömegekre hárít mindent. Miért csak Strakosch úr, egy teljesen idegen egyén, kap pontos információt az állam bevételeiről és kiadásairól, ellenben mi nem tudtuk elérni azt, hogy a zárszámadásokat az utolsó négy évről a bizottságok megkapják. Túl alacsonynak találom a földadót, s ezáltal a városi lakosságra háramlik a terhek tekintélyes része. Egy mód van a bajok orvoslására, ha a progresszív adórendszer alapján átdolgozzák a javaslatokat, mert különben Trianon ez az adórendszer a magyar dolgozó nép és osztályok ellen, Bíró Pál Sándor Pál felszólalásának egyes részeivel polemizálva, különösen arra mutatott rá, hogy a felhatalmazási javaslatok nemhogy megerősítését képeznék a trianoni szerződésnek, hanem ellenkezőleg, kibontakozást jelentenek abból a helyzetből, amelybe bennünket annak idején a szerződés vitt. Áttérve a törvényjavaslat részleteire, a kázhaszonrészesedés és a forgalmi adók kérdésével foglalkozott és szóvá tette a városi lakosság túlságos megterheltetését. Kiterjeszkedett a vagyonváltságra, különösen a részvénybeszolgáltatások kérdésére is. E téren helyesebb megoldás lehetővé tételét kérte a kormánytól. Ugron Gábor mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat lehetővé teszi a gazdasági és pénzügyi téren olyan politika követését, amely a szabadság jegyében folyhat le, ami az ellenzéknek mindig követelése volt. Éppen ezért a maga részéről a javaslatot elfogadja és csak azt a kérdést veti föl, hogy váljon hamarabb és más úton nem lehetett volna-e eljutni azokhoz az eredményekhez, amelyeket a kormány ettől a javaslattól vár. Erre a kérdésre válaszolva, felhívja a figyelmet arra, hogy Hegedűs Lóránt annakidején más út követésével próbálkozott meg és hogy az ő próbálkozása nem vezetett eredményre. Ennek a próbálkozásnak sikertelensége után már tényleg alig nyílt más út, mint az, amelyet a kormány követett. Ezután rámutatott arra, hogy nem a kölcsön számszerű összege a fontos, hanem az a körülmény, hogy a népszövetség égisze alatt olyan akciót indíthattunk meg, amely úgy a külföldön, mint a belföldön a bizalom fölkeltését és megerősödését eredményezheti gazdasági és pénzügyi kibontakozásunk iránt. A javaslatokban a jóvátértés kérdésének megoldását látja. Mint e megoldás részét fogadja el azt az igen sajnálatos VILÁG tényt, hogy a román okkupáció kérdésében a törvényjavaslat indokolásához mellékelt megegyezést kötötte a kormány a román állammal. A külföldi kölcsön felvételét szükségesnek és kikerülhetetlennek tartja a szanálás művének megvalósításához azért, mert nézete szerint csak egy módon lehetséges pénzügyi mérlegünk egyensúlyát biztosítani, ehhez belső erőfeszítés — nézete szerint — nem vezethetett volna el. A javaslatnak az egyes részletekre vonatkozó megoldásaival szemben aggályai vannak. Ezekre vonatkozólag a részletes tárgyalás során fogja megtenni észrevételeit, ugyanakkor terjeszti elő módosító javaslatait. A szanálási program és a kiszentente Bethlen István gróf miniszterelnök, a felszólalások politikai részére reflektálva, mindenekelőtt köszönetet mondott Ugron Gábornak a kérdés objektív megítéléséért. Ismertette azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a románokkal kötött megegyezést a jóvátételi bizottság előtt lévő kárpótlás kérdésében. A kisentente államai szintén súlyt helyeztek arra, hogy a magyar szanálási program végleges megállapításával egyidejűleg tisztázzák azokat a köztünk függőben lévő legfontosabb kérdéseket, amelyek különösen a reparáció ügyével is kapcsolatosak. Így létesült a szerbekkel való megegyezés a törvényjavaslat indokolásának második mellékleteként, továbbá a románokkal való megállapodás, amely a javaslat indokolásának harmadik mellékletét képezi. Hangsúlyozni kívánja, hogy ebben a megállapodásban a kormány a kérdés praktikus megoldására törekedett olyanformán, hogy úgy Magyarország, mint Románia visszavonta azt a keresetét, amelyet a román okkupáció költségeinek megtérítése címén, illetőleg a románok által okozott károk megtérítése címén egyrészről Románia, másrészről Magyarország intézett a reparációs bizottsághoz, amely követelések számszerinti összegben körülbelül egyformák voltak. Ami a kibocsátandó kölcsön elhelyezésének kérdését illeti, e tekintetben bizalommal van aziránt, hogy a népszövetség segítségével a kölcsönt sikerül elhelyeznünk. Abban az esetben, ha a német kérdés rövidesen megoldásra kerülne, ez nemcsak nem akadályozná a mi kölcsönünk kibocsátását a pénzpiacon való konkurrenciával, hanem ellenkezőleg — nézete szerint — csak előnyünkre szolgál a tekintetben, hogy a kölcsönhöz mielőbb hozzájuthassunk, mert az végleges tisztázását jelentené a középeurópai helyzetnek és megerősítené a pénzvilág bizalmát a tekintetben, hogy Európa politikai viszonyai immár konszolidálódnak és ezért rázkódtatásoktól nem kell többé tartani. Az elnök az ülést 8 órakor félbeszakította és folytatását holnap délután 4 órára tűzte ki, amikor a bizottság folytatja a felhatalmazási javaslat általános vitáját. Tömeges előléptetés a pénzügyminisztériumban Kállay Tibor a pénzügyi bizottság pénteki ülésén a következőket mondotta: „Ne feledjük el, hogy a Károlyi-féle fizetésrendezés és az utána következő idők lényegesen előbbre vitték az embereket, úgy, hogy ma ugyanabban a korban sokkal magasabb pozícióban vannak átlag az alkalmazottak, mint a békeidőben voltak. A volt pénzügyminiszter, úgy látszik, az egész országra vonatkozólag tudja ezeket a tényeket, csak saját minisztériumában feledkezett meg róla, mert közvetlenül távozása dőlt csaknem az egész fogalmazói kar és a többi csoportban is nagyszámú tisztviselő soronkívüli előléptetésére tett előterjesztést A kinevezések eddig azért nem történtek meg, mert a kormányzó azokat pótlás végett visszaküldte. Hogy a soronkívüli előléptetés mennyire megokolt a Kállay Tibor nyilatkozatán túl, előterjesztünk kimutatást arról, hogy a minisztérium központi igazgatásának fizetési viszonyai miként alakultak a béke óta. Ezek a számok azt mutatják, hogy Magyarországon, Horvátországot is beleértve, 1913-ban volt 589 tisztviselő, aki a pénzügyminisztérium központi adminisztrációját intézte, az 1922/23. évi költségvetés egybeállításakor ez a szám 762-re emelkedett. Azóta az egyes fizetési osztályokban a magasabbak javára eltolódás következett be, de már 1922-ben is úgy alakult helyzet, hogy ekkor a VI. és ennél magasabb fizetési osztályban 99 tisztviselő vezette a központi pénzügyi adminisztrációt s ugyanez a szám békében iő, tehát a fele sem volt. Fizetési osztály A tisztviselők száma 1913 1922/1923 II.1 1 III.22 IV.37 V. 10 29 VI. 32 60 VII. 49 115 VIII. 74 105 IX. 102 108 X. 73 78 XI. 97 90 Gyakornok, kezdő 42 67 Altiszt 102 100 összesen 539 752 Az ellenzék távollétében megszavazták a szerb költségvetést A szkupstina szombaton reggel kezdte meg ismét a költségvetési javaslat vitáját, amelynek során az ellenzék formálisan megobstruálta a javaslatot, mert a Pasics-kormány nem volt hajlandó a Radics-párti képviselők mandátumát verifikálni. Időközben békéltetés kezdődött és az ellenzéki blokk hajlandó volt az obstrukciót abbahagyni, amennyiben a kormány kötelező ígéretet tesz, hogy valamennyi Radics-párti képviselő mandátumát igazolni fogja. Pasics erre hajlandónak is nyilatkozott, de mivel nem nyújtott biztosítékokat, az ellenzék tovább folytatta az obstrukciót. A további vita folyamán éles szóváltás támadt Gicsincsenics ellenzéki képviselő és Koncsics kormánypárti képviselő között, mire az utóbbi rárohant Gicsincsenicsre és arcál ütötte. Erre óriási kavarodás támadt, a képviselők egymásra rohantak és revolvereiket rántották elő. A verekedőket csak nagy nehezen lehetett szétválasztani. Vasárnap reggel az ellenzéki képviselők deklarációt olvastak fel, amelyben hangsúlyozzák, hogy a kormány eljárását alkotmány- és törvényellenesnek tekintik és nem hajlandók addig résztvenni a parlamenti munkában, amíg az összes Radics-párti mandátumokat nem igazolják. A deklaráció megtétele után az ellenzéki képviselők kivonultak az ülésteremből, amire Pasics negyvennyolc óráig tartó ülés után egy óra alatt megszavaztatta a költségvetést. A Grazer Tagespost jelenti Belgrádból". A szombat óta megszakítás nélkül tartó ülésen a szkupstina tegnap éjfél körül elfogadta a költségvetést. Tegnap este a király magához kérette Davidovicsot, az ellenzék vezérét. A kihallgatás után Davidovics magához kérette az ellenzéki vezéreket, határozatot hoztak, hogy valamennyi ellenzéki képviselő elhagyja az üléstermet. Ez meg is történt. Pasics miniszterelnök ezután megjelent a szkupstinában és nyilatkozatot tett, amelyben kifogásolta az ellenzék eljárását és hangsúlyozta, hogy a kormány a nép ítéletéhez fog fellebbezni. A cseh sajtóiroda jelentése szerint kormánybarát körökben nagy a megelégedés afölött, hogy a kormánynak végül sikerült a költségvetést még idejében elintézni. Az ellenzék, nevezetesen a szerb demokraták, a szerb agráriusok, a horvát köztársasági parasztpárt, a boszniai mohamedánok és a szlovén klerikálisok távolléte ezeknek a köröknek felfogása szerint a kormányt abba a helyzetbe hozza, hogy parlamenti munkaprogramjának hátralévő részét gyorsan végrehajtsa és a választási előkészületeket megtegye. Fel van mentve a kormány az alól a szükségesség alól is, hogy a horvát képviselők mandátumát igazolja. Ellenzéki körökben ezt a felfogást természetesen nem osztják. Az ellenzék azt tartja, hogy a tényleges többség kivonulásával a parlament elvesztette tekintélyét. A kisebbségi kormánynak a nép akarata elleni további harca nem vezethet jóra. Épp ezért azt várják, hogy a kormány az ellenzék magatartásából levonja a következményeket és a horvát mandátumok azonnali igazolásával a parlamentben ismét helyreállítja a normális állapotokat. Ma sem jelent meg az ellenzék a szkupstinában A tegnapi események kiélezték a helyzetet. Az ellenzék a szkupstina mai ülésén sem jelent meg. Kormánypárti körökben remélik, hogy Pasics miniszterelnöknek megvan a felhatalmazása a Ház elnapolására, sőt feloszlatására is. Az ellenzéki oldalon azonban tudni vélik, hogy a korona biztosította Davidovicsot arról, hogy Pasics egyik intézkedésre sem kapott meghatalmazást.Ellenzéki körökben arról beszélnek, hogy holnap még a tegnapinál is nagyobb jelentőségű események fognak lejátszódni. Az igazolóbizottság ma délután ülést tartott, de nem hozott határozatot. A bizottság ülésének folytatását holnap délutánra tűzték ki. lét szavazat ellen A szkupszina mai ülésén a bolgárokkal kötött egyezmény, a japán kereskedelmi szerződés, a nemzetközi postaegyezmény és a volt osztrák-magyar monarchia külképviseleti palotáira vonatkozó délszláv—osztrák egyezmény szerepelt. A kormánypárt vita nélkül elfogadta a javaslatokat. A szavazásban 116 képviselő a javaslat mellett és 1 (Vivac, szociáldemokrata) ellene szavazott. Lemondott a szkupstina elnöke Belgrádból jelenti a cseh sajtóiroda. Jovanovics Ljuba, a szkupstina elnöke, hír szerint lemondott, mert a horvát képviselői mandátumok igazolásának szándékos kitolását, mint a képviselői jogok megsértését, elítéli. — Romániának új fővárosa lesz, Bukarestből jelentik. A romániai görög-katolikus püspökök küldöttsége a minap azt a kívánságát fejezte ki, hogy helyezzék át a balázsfalvai püspökség székhelyét Bukarestbe. E kéréssel kapcsolatban a miniszterelnök kijelentette, hogy annak teljesítése lehetetlen, mert a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy az ország fővárosa ezentúl ne Bukarest legyen, hanem egy az Olt mellett fekvő város. beM Erazmus szerepe a mohácsi Katasztrófában (A Világ tudósítójától.) Mohács és Erazmus címen tartott székfoglaló előadást ma délután a Magyar Tudományos Akadémián Thienemann Tivadar és előadásában, amelyet a mohácsi vészt megelőző kor mozzanatainak részletezésével festett alá, azt a hatást igyekezett kimutatni, amelyet Erazmus tett az akkori magyar korszellemre, az ország főuraira és intelligenciájára. Röviden vázolta előadása elején, hogy a mohácsi vészről szóló irodalom mintegy rövid foglalata a magyar történetírás szellemének, azonban ez az irodalom még ma sem tudta teljesen szétbogozni a katasztrófa szálait és még mindig sok részlet homályba burkoltan maradt. Kétségtelen, hogy a mohácsi vészt nem tarthatjuk egyszerű véletlennek és az előidéző okokat és azok mozzanatait szorgalmasan külön vizsgálat tárgyává kell tenni. A nagy nemzeti katasztrófáról szóló irodalom már részletesen foglalkozott a hadügy, a politika, a pénzügyek és a gazdasági viszonyok vizsgálatával és az elért eredményekkel próbálta megmagyarázni a katasztrófát. Többnyire azonban figyelmen kívül hagyják az akkori közszellemet, pedig ennek a századnak a szelleme nagyrészben hozzájárult a szerencsétlenséghez, mert ez a szellem termelte ki magából a katasztrófa okait. Ennek a kornak szellemét akkor kimagasló egyéniségek, nagy lángelmék alakították ki és a nagy sugalmazók közül Magyarországon elsősorban Erazmus jelentkezett, aki csaknem lemérhetetlen hatással volt a magyar vezető férfiakra. Erazmus kívülről tekintve majdnem zavaros, ellentétes és különös egyéniség. Hazája nincs, meggyőződése nincs, megfoghatatlan, sokarcú és kétlelkű ember. Élete a bölcsesség, gyökértelennek látszó szelleme a múltban gyökerezik, Cicero-nak és Seneca-nak a testvére és hazája tulajdonképpen, úgy mint Anatole France-é, Epikuros kertje. Erazmus keresztény bölcsessége benne élt akkor a magyar szellemi életben és pontosan megfigyelhető az a folyamat, amellyel Erazmus beolvadt a XVI. és XVII. század magyar szellemébe. A magyar erazmisták levélben sűrűn érintkeztek Erazmussal, a későbbi nemzedék pedig, amely mesterének tekintette Erazmust, részint már túlnőtt a reformáció izgalmain is a mindent túlélő fölvilágosodás híve volt. Abban a körben, amely nyíltan Erazmus követőjének vallotta magát, protestánsokat és katolikusokat találunk. Ez a kör a megengesztelés köre volt, legkitűnőbb egyénisége: Dudits András. A humanisták európai köztársaságában nem volt nagyobb tekintély Erazmusnál, akit levelezéseinek egyik főszála a budai várhoz fűzött. Ezek a levelek a királyi asztalnál kézről-kézrejártak. Erazmus szkeptikus szelleme elterjesztette az udvarnál a semmivel való nemtörődést, a bölcselkedést, a közügyektől való visszavonulást és eközben az ország mindjobban rohant a pusztulás felé. A gazdasági bajokat és a pénzügyeket nem tudták az ország élete érdekében kellően megoldani. Felsőmagyarországon a bányamunkások sztrájkoltak és visszautasították az új, rossz pénzt. Erazmus szkeptikus és fölényes szelleme pedig teljesen meghódította az udvart. Ez a szellem meggátolta azt, hogy az ország vezető férfiai egyesüljenek a közügyek intézésében, ehelyett csaknem nyíltan visszavonultak a közügyektől. Erazmus bölcsességét teljesen magáévá tette az udvar, ahol Fizó Jakab volt Erazmus tanainak főpropagátora. Pizó nagy tekintélyre tett szert azzal, hogy első volt a magyarok között, aki Rómában megismerkedett Erazmussal. Minden levelet, amelyet tőle kapott, állandóan fölolvasott az udvarban, a társalgások folyamán Erazmus műveiből vett idézetekkel felelgetett, buzgó terjesztője volt a szkeptikus tanoknak, harcolt Erazmus igazának és felsőbbségének elismeréséért és védelmezte őt a támadások ellen, ő nyerte meg II. Lajos királyt Erazmus szellemének és már jóval a tragédia előtt 11. Lajos buzgó híve volt Erazmusnak. Ekkor bukkan föl az udvarban Erazmus tanainak egyik újabb szenvedélyes hirdetője, Ilenckel János, aki Mária királyné gyóntatója volt Henckel prédikációiba minduntalan belevitte Erazmus szellemét. Erazmus kapcsolatai a magyar udvarral és 11. Lajossal már teljesen bensőségessé váltak és megerősödtek, amikor, a mohácsi vész bekövetkezett. A király halála után Mária Erazmus szentírásmagyarázatainak parafrázisait olvasgatta özvegységében és ezekből merített vigasztalást és erőt. A mohácsi vész után is együttmaradt az a társaság, amely Erazmus tanainak volt követője és hirdetője. Tovább folytatták a magyar főurak Erazmussal a levelezéseket. Az akkori magyar társadalom legműveltebb rétege állott szoros szellemi kapcsolatban Erazmussal. Mártáról azt hitték, hogy lutheránus, és azért, mert Luther vigasztaló könyvet írt számára, amely kompromittálta őt nemcsak a pápánál, hanem testvérénél, Ferdinándnál is, aki buzgó katolikus volt Erazmus tisztelőinek magyar társasága vallásos magatartás tekintetében kétszínűnek látszott Rómában és Wittenbergben. Mária nagy tisztelője volt Erazmusnak, meglátogatta Rotterdamban szülőházát és Erazmus nevelésének tulajdonítható Mária királyné fölényes és nagy műveltsége. Később azután bekövetkezett az, amitől Erazmus félt, a fanatikus hit kapott lábra és ezzel a nép rétegeiben elterjedt a babona. De Erazmus szelleme még jóideig ébrett volt a katasztrófa után Magyarországon és ennek, a szellemnek legkiválóbb hirdetője és terjesztője, Dudits András, jóideig hirdette meg, hogy Epikuros kertjében nyílnak a legillatosabb virágok. , ■ A nagysikerű előadás után vitéz Háry Jenő vendég ismertette a soproni szójegyzéket, amelyet Sopron város levéltárában talált meg. Kezébe akadt egy 1459-ből származó vagyonbecslési összeírás, amelynek fedőlapja, legnagyobb meglepetésére, magyar-latin szójegyzék töredéke volt. Az előadó részletesen leírta az új magyar nyelvemlék külsőségeit, majd azt igyekezett kimutatni, hogy a soproni szójegyzék régibb eredetű a besztercei szójegyzékről, amellyel, amint kétségtelen bizonyossággal megállapítható, szoros kapcsolatban áll. Ezek szerint az értékes szójegyzék valószínűen M15. előtt készült.