Világ, 1924. éprilis (15. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

4: 1924 április 1. A miniszterelnök a Kis-entente-nek a kölcsönnel szenten valt álláspontjáról (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés pénz­ügyi, közgazdasági és közjogi bizottsága Ráday Gedeon gróf elnöklésével hétfőn délután négy órakor a képviselőház I. számú bizottsági ter­mében ülést tartott és megkezdte a felhatalma­zási törvényjavaslat általános vitáját. Az ülésen a kormány részéről Bethlen István gróf minisz­terelnök és Korányi Frigyes báró pénzügymi­niszter volt jelen. Heinrich­ Ferenc, az első felszólaló, rámuta­tott arra, hogy a maga részéről az akció kül­politikai részét tartja a legfontosabbnak és annak a helyzetnek megteremtését, amely a népszövetség segítségével alakul ki. Nem kíván kiterjeszkedni azokra a pontokra, amelyek né­zete szerint a népszövetséggel való megállapo­dás eredményei, hanem egy pár olyan­ dologra, amelyekben nézete szerint a módosításnak helye lehetne. Ebben a tekintetben mindenek­előtt rámutat arra, hogy megítélése szerint a merkantil osztályoknak igen súlyos megterhel­­tetéseket kell viselniük és hogy különösen a részvényváltság megoldásának azt a formáját, amelyet ebben a törvényben választottak, re­vízió alá lehet venni anélkül, hogy ezzel ve­szélyeztetnék azokat az eredményeket, amelye­ket a kormány a tervbe vett intézkedésekkel el­érni óhajt. Kéri tehát a kormányt, hogy e te­kintetben az érdekeltségek meghallgatása után az igazság és a méltányosság kívánalmai sze­rint járjon el. Sándor Pál mindenekelőtt azt teszi kifogás tárgyává, hogy a kormány a mai hivatalos lap­ban törvényes felhatalmazás nélkül intézkedett a jövedelemadóbevallásoknak benyújtására nézve anélkül, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő felhatalmazási javaslatnak hatálybalépését megvárta volna. Rámutat ezután azokra a ter­hekre, amelyek a kereskedelmet és az ipart ter­helik a közszolgáltatásokban és kifogásolja a kormányzatnak e részben követett politikáját. Ő is szóvá teszi úgy a vagyonváltság ügyét, mint a forgalmi adó és a kázhaszonrészesedés kérdését, valamint azt a politikát, amely a De­vizaközpontnál követtetett. Azt az eredményt, amelyet a kormány elért, nem tartja nagynak, mindazonáltal a javaslatot megszavazza, mert úgy látja, hogy az adott helyzetben ez az az egyedüli itt, amelyen nehéz helyzetünkből ki­­menekedni lehet. Az elmaradt zárszámadások Farkas István beszédében kijelentette, hogy a javaslatokat nem fogadhatja el. Hogy az or­szág gazdasági helyz­ete idejutott, az a kormány éveken át tartó rossz gazdasági és pénzügyi po­litikájára vezethető vissza. A kölcsönnel kap­csolatos javaslatok egy olyan adórendszeren épülnek fel­, melyekben az igazságtalanság ér­vényesül és hogy ha közben az adózó rétegek­nek egy része tönkremegy, úgy két és fél év alatt nem lehet helyreállítani az ország költség­­vetésének egyensúlyát. Legfőbb hibának azt tartom, hogy nincs erős progresszív vagyon­adó, s így a gazdaságilag erős rétegek mente­sülnek, ellenben a nagy tömegek vállán nyug­szik minden teher. Angliában követelték, hogy­ a lakások háborús megkötöttségét oldják fel, s erre Anglia, a győző állam, mégsem szabadí­totta fel a lakásokat. Ellenben mi, akik annyi nyomorúsággal vagyunk megverve, 1926-ban át akarunk térni a lakások szabad forgalmára, aminek beláthatatlan következménye lesz. Az állam nyerni akar az igazságtalan adózási rend­szeren. 1926-ban a házbér-haszonrészesedés 35 millió aranykorona lesz, a határvámjövedékek­­ből 47 millió aranykorona. A fogyasztási adók is aránytalanul növekedtek, ami annyit jelent, hogy az állam indirekt adókból szedi bevéte­leit és a tömegekre hárít mindent. Miért csak Strakosch úr, egy teljesen idegen egyén, kap pontos információt az állam bevételeiről és ki­adásairól, ellenben mi nem tudtuk elérni azt, hogy a zárszámadásokat az utolsó négy évről a bizottságok megkapják. Túl alacsonynak talá­lom a földadót, s ezáltal a városi lakosságra háramlik a terhek tekintélyes része. Egy mód van a bajok orvoslására, ha a progresszív adó­rendszer alapján átdolgozzák a javaslatokat, mert különben Trianon ez az adórendszer a ma­gyar dolgozó nép és osztályok ellen, Bíró Pál Sándor Pál felszólalásának egyes részeivel polemizálva, különösen arra mutatott rá, hogy a felhatalmazási javaslatok nemhogy megerősítését képeznék a trianoni szerződés­nek, hanem ellenkezőleg, kibontakozást jelen­tenek abból a helyzetből, amelybe bennünket annak idején a szerződés vitt. Áttérve a tör­vényjavaslat részleteire, a kázhaszonrészesedés és a forgalmi adók kérdésével foglalkozott és szóvá tette a városi lakosság túlságos megter­­heltetését. Kiterjeszkedett a vagyonvált­ságra, különösen a részvénybeszolgáltatások kérdésére is. E téren helyesebb megoldás lehetővé tételét kérte a kormánytól. Ugron Gábor mindenekelőtt­­ arra mutatott rá, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat le­hetővé teszi a gazdasági és pénzügyi téren oly­an politika követését, amely a szabadság jegyében folyhat le, ami az ellenzéknek mindig követelése volt. Éppen ezért a maga részéről a javaslatot elfogadja és csak azt a kérdést veti föl, hogy váljon hamarabb és más úton nem lehetett volna-e eljutni azokhoz az eredmé­nyekhez, amelyeket a kormány ettől a javas­lattól vár. Erre a kérdésre válaszolva, felhívja a figyelmet arra, hogy Hegedűs Lóránt annak­idején más út követésével próbálkozott meg és hogy az ő próbálkozása nem vezetett ered­ményre. Ennek a próbálkozásnak sikertelen­sége után már tényleg alig nyílt más út, mint az, amelyet a kormány követett. Ezután rá­mutatott arra, hogy nem a kölcsön számszerű összege a fontos, hanem az a körülmény, hogy a népszövetség égisze alatt olyan akciót indít­hattunk meg, amely úgy a külföldön, mint a belföldön a bizalom fölkeltését és megerősödé­sét eredményezheti gazdasági és pénzügyi ki­bontakozásunk iránt. A javaslatokban a jóvá­­tértés kérdésének megoldását látja. Mint e meg­oldás részét fogadja el azt az igen sajnálatos VILÁG tényt, hogy a román okkupáció kérdésében a törvényjavaslat indokolásához mellékelt meg­egyezést kötötte a kormány a román állammal. A külföldi kölcsön felvételét szükségesnek és kikerülhetetlennek tartja a szanálás művének megvalósításához azért, mert nézete szerint csak egy módon lehetséges pénzügyi mérle­günk egyensúlyát biztosítani, ehhez belső erő­feszítés — nézete szerint — nem vezethetett volna el. A javaslatnak az egyes részletekre vonatkozó megoldásaival szemben aggályai vannak. Ezekre vonatkozólag a részletes tárgyalás során fogja megtenni észrevételeit, ugyanakkor terjeszti elő módosító javaslatait. A szanálási program és a kiszentente Bethlen István gróf miniszterelnök, a felszó­lalások politikai részére reflektálva, mindenek­előtt köszönetet mondott Ugron Gábornak a kérdés objektív megítéléséért. Ismertette azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a romá­nokkal kötött megegyezést a jóvátételi bizott­ság előtt lévő kárpótlás kérdésében. A kis­­entente államai szintén súlyt helyeztek arra, hogy a magyar szanálási program végleges megállapításával egyidejűleg tisztázzák azokat a köztünk függőben lévő legfontosabb kérdése­ket, amelyek különösen a reparáció ügyével is kapcsolatosak. Így létesült a szerbekkel való megegyezés a törvényjavaslat indokolásának második mellékleteként, továbbá a románok­kal való megállapodás, amely a javaslat indo­kolásának harmadik mellékletét képezi. Hangsúlyozni kívánja, hogy ebben a meg­állapodásban a kormány a kérdés praktikus megoldására törekedett olyanformán, hogy úgy Magyarország, mint Románia visszavonta azt a keresetét, amelyet a román okkupáció költsé­geinek megtérítése címén, illetőleg a románok által okozott károk megtérítése címén egyrész­ről Románia, másrészről Magyarország intézett a reparációs bizottsághoz, amely követelések számszerinti összegben körülbelül egyformák voltak. Ami a kibocsátandó kölcsön elhelyezésének kérdését illeti, e tekintetben bizalommal van aziránt, hogy a népszövetség segítségével a köl­csönt sikerül elhelyeznünk. Abban az esetben, ha a német kérdés rövidesen megoldásra ke­rülne, ez nemcsak nem akadályozná a mi köl­­csönünk kibocsátását a pénzpiacon való kon­­kurrenciával, hanem ellenkezőleg — nézete szerint — csak előnyünkre szolgál a tekintet­ben, hogy a kölcsönhöz mielőbb hozzájuthas­sunk, mert az végleges tisztázását jelentené a középeurópai helyzetnek és megerősítené a pénzvilág bizalmát a tekintetben, hogy Európa politikai viszonyai immár konszolidálódnak és ezért rázkódtatásoktól nem kell többé tartani. Az elnök az ülést 8 órakor félbeszakította és folytatását holnap délután 4 órára tűzte ki, amikor a bizottság folytatja a felhatalmazási javaslat általános vitáját. Tömeges előléptetés a pénzügyminisztériumban Kállay Tibor a pénzügyi bizottság pén­teki ülésén a következőket mondotta: „Ne feledjük el, hogy a Károlyi-féle fizetésren­dezés és az utána következő idők lényege­sen előbbre vitték az embereket, úgy, hogy ma ugyanabban a korban sokkal maga­sabb pozícióban vannak átlag az alkalma­zottak, mint a békeidőben voltak. A volt pénzügyminiszter, úgy látszik, az egész or­szágra vonatkozólag tudja ezeket a ténye­ket, csak saját minisztériumában feledke­zett meg róla, mert közvetlenül távozása dőlt csaknem az egész fogalmazói kar és a többi csoportban is nagyszámú tisztviselő soronkívüli előléptetésére tett előterjesztést A kinevezések eddig azért nem történtek meg, mert a kormányzó azokat pótlás vé­gett visszaküldte. Hogy a soronkívüli előléptetés mennyire megokolt a Kállay Tibor nyilatkozatán túl, előterjesztünk kimutatást arról, hogy a mi­nisztérium központi igazgatásának fizetési viszonyai miként alakultak a béke óta. Ezek a számok azt mutatják, hogy Ma­gyarországon, Horvátországot is beleértve, 1913-ban volt 589 tisztviselő, aki a pénz­ügyminisztérium központi adminisztráció­ját intézte, az 1922/23. évi költségvetés egybeállításakor ez a szám 762-re emelke­dett. Azóta az egyes fizetési osztályokban a magasabbak javára eltolódás következett be, de már 1922-ben is úgy alakult helyzet, hogy ekkor a VI. és ennél magasabb fize­tési osztályban 99 tisztviselő vezette a köz­ponti pénzügyi adminisztrációt s ugyanez a szám békében iő, tehát a fele sem volt. Fizetési osztály A tisztviselők száma 1913 1922/1923 II.1 1 III.2­2 IV.3­7 V. 10 29 VI. 32 60 VII. 49 115 VIII. 74 105 IX. 102 108 X. 73 78 XI. 97 90 Gyakornok, kezdő 42 67 Altiszt 102 100 összesen 539 752 Az ellenzék távollétében megszavazták a szerb költségvetést A szkupstina szombaton reggel kezdte meg ismét a költségvetési javaslat vitáját, amelynek során az ellenzék formálisan meg­obstruálta a javaslatot, mert a Pasics-kor­­mány nem volt hajlandó a Radics-párti kép­viselők mandátumát verifikálni. Időközben békéltetés kezdődött és az ellenzéki blokk hajlandó volt az obstrukciót abbahagyni, amennyiben a kormány kötelező ígéretet tesz, hogy valamennyi Radics-párti képvi­selő mandátumát igazolni fogja. Pasics erre hajlandónak is nyilatkozott, de mivel nem nyújtott biztosítékokat, az ellenzék tovább folytatta az obstrukciót. A további vita folyamán éles szóváltás tá­madt Gicsincsenics ellenzéki képviselő és Koncsics kormánypárti képviselő között, mire az utóbbi rárohant Gicsincsenicsre és arcál ütötte. Erre óriási kavarodás támadt, a képviselők egymásra rohantak és revolve­reiket rántották elő. A verekedőket csak nagy nehezen lehetett szétválasztani. Vasárnap reggel az ellenzéki képviselők deklarációt olvastak fel, amelyben hang­súlyozzák, hogy a kormány eljárását alkot­mány- és törvényellenesnek tekintik és nem hajlandók addig résztvenni a parlamenti munkában, amíg az összes Radics-párti mandátumokat nem igazolják. A deklaráció megtétele után az ellenzéki képviselők kivo­nultak az ülésteremből, amire Pasics negyvennyolc óráig tartó ülés után egy óra alatt megszavaztatta a költségvetést. A Grazer Tagespost jelenti Belgrádból". A szombat óta megszakítás nélkül tartó ülé­sen a szkupstina tegnap éjfél körül elfo­gadta a költségvetést. Tegnap este a király magához kérette Davidovicsot, az ellenzék vezérét. A kihallgatás után Davidovics ma­gához kérette az ellenzéki vezéreket, hatá­rozatot hoztak, hogy valamennyi ellenzéki képviselő elhagyja az üléstermet. Ez meg is történt. Pasics miniszterelnök ezután meg­jelent a szkupstinában és nyilatkozatot tett, amelyben kifogásolta az ellenzék eljárását és hangsúlyozta, hogy a kormány a nép ítéletéhez fog fellebbezni. A cseh sajtóiroda jelentése szerint kor­­má­nybarát körökben nagy a megelégedés afölött, hogy a kormánynak végül sikerült a költségvetést még idejében elintézni. Az ellenzék, nevezetesen a szerb demokraták, a szerb agráriusok, a horvát köztársasági pa­rasztpárt, a boszniai mohamedánok és a szlovén klerikálisok távolléte ezeknek a kö­röknek felfogása szerint a kormányt abba a helyzetbe hozza, hogy parlamenti munka­programjának hátralévő részét gyorsan végrehajtsa és a választási előkészületeket megtegye. Fel van mentve a kormány az­­ alól a szükségesség alól is, hogy a horvát­­ képviselők mandátumát igazolja.­­ Ellenzéki körökben ezt a felfogást termé­szetesen nem osztják. Az ellenzék azt tartja, hogy a tényleges többség kivonulásával a parlament elvesztette tekintélyét. A kisebb­ségi kormánynak a nép akarata elleni to­vábbi harca nem vezethet jóra. Épp ezért azt várják, hogy a kormány az ellenzék magatartásából levonja a következményeket és a horvát mandátumok azonnali igazolásá­val a parlamentben ismét helyreállítja a normális állapotokat. Ma sem jelent meg az ellenzék a szkupstinában A tegnapi események kiélezték a helyze­tet. Az ellenzék a szkupstina mai ülésén sem jelent meg. Kormánypárti körökben re­mélik, hogy Pasics miniszterelnöknek meg­van a felhatalmazása a Ház elnapolására, sőt feloszlatására is. Az ellenzéki oldalon azon­ban tudni vélik, hogy a korona biztosította Davidovicsot arról, hogy Pasics egyik intéz­kedésre sem kapott meghatalmazást.­Ellen­zéki körökben arról beszélnek, hogy hol­nap még a tegnapinál is nagyobb jelentő­ségű események fognak lejátszódni. Az igazoló­bizottság ma délután ülést tar­tott, de nem hozott határozatot. A bizottság ülésének folytatását holnap délutánra tűz­ték ki. l­ét szavazat­­ ellen A­ szkupszina mai ülésén a bolgárokkal kötött egyezmény, a japán kereskedelmi szerződés, a nemzetközi postaegyezmény és a volt osztrák-magyar monarchia külkép­viseleti palotáira vonatkozó délszláv—osztrák egyezmény szerepelt. A kormánypárt vita nélkül elfogadta a javaslatokat. A szavazás­ban 116 képviselő a javaslat mellett és 1 (Vivac, szociáldemokrata) ellene szavazott. Lemondott a szkupstina elnöke Belgrádból jelenti a cseh sajtóiroda. Jovanovics Ljuba, a szkupstina elnöke, hír szerint lemondott, mert a horvát képviselői mandátumok igazolásának szándékos kito­lását, mint a képviselői jogok megsértését, elítéli. — Romániának új fővárosa lesz, Bukarestből jelentik. A romániai görög-katolikus püspökök küldöttsége a minap azt a kívánságát fejezte ki, hogy helyezzék át a balázsfalvai püspökség székhelyét Bukarestbe. E kéréssel kapcsolatban a miniszterelnök kijelentette, hogy annak tel­jesítése lehetetlen, mert a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy az ország fővárosa ezentúl ne Bukarest legyen, hanem egy az Olt mellett fekvő város. beM Erazmus szerepe a mohácsi Katasztrófában (A Világ tudósítójától.) Mohács és Erazmus címen tartott székfoglaló előadást ma délután a Magyar Tudományos Akadémián Thienemann Tivadar és előadásában, amelyet a mohácsi vészt megelőző kor mozzanatainak részletezésével fes­tett alá, azt a hatást igyekezett kimutatni, ame­­lyet Erazmus tett az akkori magyar korszellemre, az ország főuraira és intelligenciájára. Röviden vázolta előadása elején, hogy a mohácsi vészről szóló irodalom mintegy rövid foglalata a ma­gyar történetírás szellemének, azonban ez az iro­dalom még ma sem tudta teljesen szétbogozni a katasztrófa szálait és még mindig sok részlet ho­­m­ályba burkoltan maradt. Kétségtelen, hogy a mohácsi vészt nem tarthat­­j­­uk egyszerű véletlennek és az előidéző okokat és­­ azok mozzanatait szorgalmasan külön vizsgálat­­ tárgyává kell tenni. A nagy nemzeti katasztrófá­­­ról szóló irodalom már részletesen foglalkozott a hadügy, a politika, a pénzügyek és a gazdasági viszonyok vizsgálatával és az elért eredmények­kel próbálta megmagyarázni a katasztrófát. Többnyire azonban figyelmen kívül hagyják az akkori közszellemet, pedig ennek a századnak a szelleme nagyrészben hozzájárult a szerencsétlen­séghez, mert ez a szellem termelte ki magából a katasztrófa okait. Ennek a kornak szellemét akkor kimagasló egyéniségek, nagy lángelmék alakították ki és a nagy sugalmazók közül Ma­gyarországon elsősorban Erazmus jelentkezett, aki csaknem lemérhetetlen hatással volt a ma­gyar vezető férfiakra. Erazmus kívülről tekintve majdnem zavaros, ellentétes és különös egyéni­ség. Hazája nincs, meggyőződése nincs, megfog­hatatlan, sokarcú és kétlelkű ember. Élete a böl­csesség, gyökértelennek látszó szelleme a múlt­ban gyökerezik, Cicero-nak és Seneca-nak a test­vére és hazája tulajdonképpen, úgy mint Anatole France-é, Epikuros kertje. Erazmus keresztény bölcsessége benne élt akkor a magyar szellemi életben és pontosan megfigyelhető az a folyamat, amellyel Erazmus beolvadt a XVI. és XVII. század magyar szelle­mébe. A magyar erazmisták levélben sűrűn érintkeztek Erazmussal, a későbbi nemzedék pe­dig, amely mesterének tekintette Erazmust, ré­szint már túlnőtt a reformáció izgalmain is a mindent túlélő fölvilágosodás híve volt. Abban a körben, amely nyíltan Erazmus követőjének vallotta magát, protestánsokat és katolikusokat találunk. Ez a kör a megengesztelés köre volt, legkitűnőbb egyénisége: Dudits András. A huma­nisták európai köztársaságában nem volt na­gyobb tekintély Erazmusnál, akit levelezéseinek egyik főszála a budai várhoz fűzött. Ezek a le­velek a királyi asztalnál kézről-kézre­­jártak. Erazmus szkeptikus szelleme elterjesztette az ud­varnál a semmivel való nemtörődést, a bölcsel­kedést, a közügyektől való visszavonulást és eköz­ben az ország mindjobban rohant a pusztulás felé. A gazdasági bajokat és a pénzügyeket nem tudták az ország élete érdekében kellően megol­dani. Felsőmagyarországon a bányamunkások­ sztrájkoltak és visszautasították az új, rossz pénzt. Erazmus szkeptikus és fölényes szelleme pedig teljesen meghódította az udvart. Ez a szel­lem meggátolta azt, hogy az ország vezető fér­fiai egyesüljenek a közügyek intézésében, ehelyett csaknem nyíltan visszavonultak a közügyektől. Erazmus bölcsességét teljesen magáévá tette az udvar, ahol Fizó Jakab volt Erazmus tanainak főpropagátora. Pizó nagy tekintélyre tett szert azzal, hogy első volt a magyarok között, aki Ró­mában megismerkedett Erazmussal. Minden le­velet, amelyet tőle kapott, állandóan fölolvasott az udvarban, a társalgások folyamán Erazmus műveiből vett idézetekkel felelgetett, buzgó ter­jesztője volt a szkeptikus tanoknak, harcolt Eraz­mus igazának és felsőbbségének elismeréséért és védelmezte őt a támadások ellen, ő nyerte meg II. Lajos királyt Erazmus szellemének és már jó­val a tragédia előtt 11. Lajos buzgó híve volt Erazmusnak. Ekkor bukkan föl az udvarban Erazmus tanainak egyik újabb szenvedélyes hir­detője, Ilenckel János, aki Mária királyné gyón­­tatója volt Henckel prédikációiba minduntalan belevitte Erazmus szellemét. Erazmus kapcsolatai a magyar udvarral és 11. L­ajossal már teljesen bensőségessé váltak és megerősödtek, amikor, a mohácsi vész bekövetkezett. A király halála után Mária Erazmus szentírás­­magyarázatainak parafrázisait olvasgatta özvegy­ségében és ezekből merített vigasztalást és erőt. A mohácsi vész után is együttmaradt az a társa­ság, amely Erazmus tanainak volt követője és hirdetője. Tovább folytatták a magyar főurak Erazmussal a levelezéseket. Az akkori magyar társadalom legműveltebb rétege állott szoros szellemi kapcsolatban Erazmussal. Mártáról azt hitték, hogy lutheránus, és azért, mert Luther vigasztaló könyvet írt szá­mára, amely kompromittálta őt nemcsak a pápá­nál, hanem testvérénél, Ferdinándnál is, aki buzgó katolikus volt Erazmus tisztelőinek ma­gyar társasága vallásos magatartás tekintetében kétszínűnek látszott Rómában és Wittenbergben. Mária nagy tisztelője volt Erazmusnak, megláto­gatta Rotterdamban szülőházát és Erazmus ne­velésének tulajdonítható Mária királyné fölényes és nagy műveltsége. Később azután bekövetkezett az, amitől Erazmus félt, a fanatikus hit kapott lábra és ezzel a nép rétegeiben elterjedt a ba­bona. De Erazmus szelleme még jóideig ébrett volt a katasztrófa után Magyarországon és ennek­, a szellemnek legkiválóbb hirdetője és terjesztője, Dudits András, jóideig hirdette meg, hogy Epiku­ros kertjében nyílnak a legillatosabb virágok. , ■ A nagysikerű előadás után vitéz Háry Jenő vendég ismertette a soproni szójegyzéket, ame­lyet Sopron város levéltárában talált meg. Kezébe akadt egy 1459-ből származó vagyonbecslési összeírás, amelynek fedőlapja, legnagyobb meg­lepetésére, magyar-latin szójegyzék töredéke volt. Az előadó részletesen leírta az új magyar nyelv­emlék külsőségeit, majd azt igyekezett kimutatni, hogy a soproni szójegyzék régibb eredetű a besz­tercei szójegyzékről, amellyel, amint kétségtelen bizonyossággal megállapítható, szoros kapcsolat­ban áll. Ezek szerint az értékes szójegyzék való­színűen M15. előtt készült.

Next