Világ, 1924. június (15. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

A Titát a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tu­domány, a művészet és a gondolat­ szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. Ara nooo koboma XV. ÉVFOLYAM ♦ BtlPA~EST, VASÁRMNAP 1934 JÚLIUS 1 ♦ 1­6-IK SZÁM A VDáf Magyarország megújhodását ■ demo­kráciától és a fokozott elővetittéstől várja. Nem végzi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát Szomália minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de vnra nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és­­zletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak : kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. Egy magyar miniatűr-festő Vasárnap leplezi le Kaposvár azt az emlék­táblát, amelyet a város egyik érdemes fiának, a magyar miniatűr-festés egyik mesterének állított, Kónyi Manónak. A történetírásnak vannak freskó-festői, akik erőteljesen vezetett kontúrokkal és széles szín­felületekkel tárják fel a történeti események me­netének nagy összefüggéseit. És a történetírásnak vannak miniatűr­ festői, akik nagy szeretettel, szinte áhitatos lelkiismeretességgel állanak meg a történelemnek egy-egy epizódja mellett, száz hajszál-vonással festve aprólékosan hű képet néhány fontos napról, egyetlen politikai csele­kedet, vagy egyetlen politikai beszéd előzményei­ről és következményeiről. A történeti miniatűr­ festésnek kevés olyan áhitatos szorgalmú szerzetese volt, mint amilyen Kónyi Manó. Az a hat kötet, amennyire a sok apróbetűs bevezetéssel növekedett Deák Ferenc beszédeinek gyűjteménye, Kónyi Manó kiadásá­ban, a bszédek sorozatán kívül magában foglal egy gazdag és értékes miniatűr-sorozatot, hi­szen Kónyi Manó megfestette minden beszéd hátterét is, egész finom ecsettel, egész finom részletezéssel. Deák Ferenc alakjának monumen­talitása pedig egyetlen életrajzból sem bontakoz­­hatik ki tisztábban, nagyobb vonalúan, egysé­gesebben, mint Kónyi Manó miniatűrjeinek so­rozatából. Kónyi soha és sehol nem karakterizált, de mindig és mindenütt megtalálja azokat a kis adatokat, amelyek kommentár nélkül is karak­­terizálják a nagy zalai tábla hírét. Deák Ferenc 1967-től fogva addig, amíg betegsége nem szólí­totta el a politika porondjáról, nagy­­erkölcsi hatalom volt, olyan, hogy­­ egymásután négy miniszterelnök leste aggódva minden hangsúlyát, minden tekintetét. A magyar politika történeté­ben kevés példa van arra, hogy a tényleges poli­tikai hatalom birtokosai kénytelenek lettek volna így meghajolni valaki előtt, aki csak erkölcsi hatalom. Deák Ferencnek ez a szinte példátlan­­morális súlya tehát magyarázatra szorul, és Kónyi Manó megadta a magyarázatot — egy le­vél levezetésével. A levelet Klauzál Gáborhoz írta Deák Ferenc, megmagyarázva barátjának, miért nem fogadhatja el a Zala által adott kö­veti megbízást az 1843. évi diétára. Zala megtett mindent, amit megtehetett a vér­ről pecsételt választás jóv­átételére, a Zala által követté választott táblabírák sorra visszaadták megbízatásukat, mert senki nem akarta elfog­lalni Deák Ferenc helyét és Deák mégsem ment el a pozsonyi diétára. Kónyi Manó nem épít pszichológiai feltevéseket Deák Ferenc elhatáro­zásának magyarázatára, csak lelkiismeretesen felksutiktott adatokat sorakoztat fel, beszédes té­nyeket , de a Kónyi által húsz-harminc oldalon egymás mellé sorakoztatott száraz adatok job-­­­ban, pontosabban, teljesebben elmondják, mi volt a nemesi vármegye 1848 előtt és ki volt Deák Ferenc 1867 után, mint ahogy mások a szellemes analízisek vastag kötetében tudnák megtenni. Kónyi Manónak ez a miniatűrje Deák Ferenc erkölcsi nagyságát festi le, tárja fel, magyarázza meg, míg például egy másik minia­tűr, amely a húsvéti levél lediktálásának körül­ményeit mondja meg, azt a történeti jelentőségű diktanciát, ahol Salamon Ferenc volt az Íródeák, a magyar történetírásnak és a magyar esztétikai irodalomnak klasszikus mestere , tökéletes inte­­rieur-képet ad Deák Ferenc életéből, oly intr­­rieur-képet, amely pontosságával és gyengéd­ségével a nagy németalföldi piktorok emlékét idézi. A Deák-beszédek és a Deák-levelek bevezeté­sei közül kettő-három megjelent külön kis könyv alakjában is, de a hat kötet mindegyikében van néhány olyan bevezetés, amely megérdemelné az ilyen kiemelést, és értékes történetírói munka marad akkor is, ha az olvasója nem gondol arra, hogy Kónyi Manó csak kommentárokat akart írni, és nem történeti tanulmányokat. Mások megakadnak a kommentárok száraz adat­halma­zának összehordásánál akkor, amikor azt hiszik, hogy nagyvonalú történeti tanulmányokat írnak, míg Kónyi Manó csak kommentárokat akart írni, de akaratlanul is mindig megtalálta a történeti események hátterét és összefüggéseit. Gyorsíróból lett Deák Ferenc, Andrássy Gyula, és egy-két nagynevű magyar politikai bizalmasává, családi emberévé Kónyi Manó, és­­ kétszeresen szolgálta meg ezt a bizalmat. Elő­ször azzal a munkával, amellyel tevékenységük közben segítette a kiegyezés korának politikai vezéreit, és másodszor azokkal a hitelességben, rajzban, pontosságban tökéletes miniatűrökkel, amelyekkel megörökített egy sor epizódot életük­ből. A Deák-beszédek bevezetéseinek sorából Deák Ferenc monumentális arcélén kívül kibon­takozik Andrássy Gyula szellemes profilja is, Eötvös József szelíd feje , és a kiegyezés korá­nak szinte teljes arcképcsarnoka. Andrássy éle­tének epizódjairól külön is festett néhány kis miniatűrt Kónyi Manó, és T­omkár Récénak van­nak más jelentékeny emlékei is a Deák-beszédek kiadásán kívül is, de ez a hat kötet magában elég­­ arra, hogy szép helyet biztosítson Kónyi Manó­nak a magyar történetírók sorában. Az angol irodalomtörténet tisztelettel beszél Boswell-ről és ami több ennél, az angol közönség másfél évszázad múltával még mindig sokat ol­vassa azt a hat­kötetes életrajzot, amelyet Bos­­well írt Samuel Johinson-ról. Az angol könyv­tárakban már régen por fedti Johnson drámáit, esztétikai tanulmányait, noda­lem történeti mun­káit, nyelvtörténeti szótárait- életrajzát sokan olvassák, érdeklődés­sel olva­ Sí­r még sokáig fogják olvasni, olyan elevenek azok a miniatű­rök, amelyeket az angol tudomány egyik nagy különcének alakjáról és életéről festett Bosswell. Egy tekintetben mi szerencsésebbek vagytunk Angliánál : a magyar Boswell nem a filológiának egy elfeledett nagyságát választotta modeljévé, hanem a múlt század egyik legfontosabb és leg­tisztább politikai vezérét. Deák Ferenc részben talán azért maradt sokáig eleven ható­ereje a magyar politikának, mert megtalálta Boswetl-jét, megtalálta életének tökéletes miniatűr-festőjét, Kónyi Manó kommentárjainak hat apróbetűs, nagy kötetében. ­ Megoldatlan a német kormányválság (A Világ berlini tudósítójától.) A német kormányválság hullámai még ma sem si­multak el, de a legutolsó órák eseményei nagyban hozzájárultak a helyzet tisztázá­sához. Mindenekelőtt a német nemzetiek tegnapi nyilatkozata világosan megmutatta, hogy ezzel a párttal kormányt alakítani nem lehet, és ezt végre belátta a német nép­párt is, holott ez a párt támogatta legerő­sebben a német nemzetieket a kormányra­­jutásban. A német néppárt parlamenti frakciója ma ülést tartott és ezen rendkívül nagyjelentő­ségű határozatot hozott A határozat értel­mében a német nemzetiek tegnapi nyilat­kozata teljesen új helyzetet teremtett. Eddig az volt az uralkodó vélemény, hogy a né­met nemzetiek az eddigi külpolitikai irány­zat megtartása mellett a polgári pártok koa­líciójára törekszenek, mint a német nép­párt. Tegnapi nyilatkozatuk azonban rácá­fol erre a feltevésre és ezzel a német nép­párt tevékenysége eredménytelennek bizo­nyult, úgy, hogy a párt levonja a konzek­venciákat és megszünteti a közvetítést a német nemzetiek és a többi polgári pártok között. Élesen kialakult az ellentét a német nép­párt és a német nemzetiek között, Strese­­mann külügyminiszter személyével kapcso­latosan. A német néppárt ugyanis ragaszko­dik ahhoz, hogy Stresemann tárcát kapjon az új kabinetben és távozásába csak abban az esetben nyugodnék bele, ha Stresemann ezt maga kívánná, ez pedig aligha fog meg­történni, mert Stresemann barátai és hívei úgy tudják, hogy a külügyminiszter to­vábbra is meg akar maradni hivatalában. A német néppárt parlamenti frakciója egyéb­ként csak­ hétfőn hozhat végleges döntést. A párt tagjainak nagy része ugyanis az ülés napján vidéken tartózkodott. Ezeket most sürgönyikg mind Berlinbe rendelték. Kormánykörökben nagy sajnálkozással értesültek erről a körülményről, mert a tárgyalások ebben a pillanatban már elég szerencsés stádiumban voltak a koalíciót megalakulásához. Hétfőig ellenben még­­ újabb nehézségek keletkezhetnek, melyek azután a kabinetalakítást erősen megnehe­zíthetnék, így nincs kizárva annak lehető­sége, hogy a német néppárt az utolsó órák­ban meghiúsítja az egész koalíciós tervet. Hasonlóképpen hétfőn fog csak határozni további magatartásáról a bajor néppárt is, melyre szintén erősen számítanak a közép­­pártok koalíciójában. A német nemzetiek lapja is élénk sajtó­­kampányt folytat a saját jelöltjei érdeké­ben, főleg pedig a Stresemann ellen. A Deutsche Allgemeine Zeitung mai vezércik­kének „Stresemannhoz­­“ a címe és a kö­vetkező kitételek is szerepelnek benne: — Ha valaki azt kérdi: mi az oka annak, hogy még mindig folyik ez a szégyenletes alku a miniszteri tárcák körül, akkor nem találhat más választ, mint hogy személyes kérdéseken múlik minden. Ilyen körülmé­nyek között természetes lett volna, ha Stre­semann önként feladja pozícióját és vissza­lép az új kormány javára. Az utóbbi órákban új kombináció híréről is beszéltek politikai körökben. Állítólag egyes mérvadó politikai személyiségek a Wirth-kabinetet szeretnék részben föltá­masztani, és Wirth kancellárságával a cen­trumból, a demokratákból és a szociálde­mokratákból — az úgynevezett „nagykoalí­­ció"-ból — kívánnak kormányt alakítani. A Vorwärts még ma is állást foglalt emellett a kombináció melett. A parlament körül szállingózó hírek kö­zött van egy érdekes pikantéria is : beszél­nek arról is, hogy Ludendorff lemond man­dátumáról, mert nem hajlandó tovább elvi­selni a kommunisták támadásait. Bizalmas baráti körben kijelentette, hogy nem haj­landó elviselni, hogy mindennap szidalmaz­hassák, anélkül, hogy neki módja volna a megfelelő válaszra. A hírek szerint Luden­dorff ismét visszatérne Berlinbe. Lehetséges azonban, hogy Ludendorffnak a visszavo­nulásra más okai is vannak. Az utóbbi idő­ben ugyanis barátai és párthívei igen ag­gódnak vezérük személyi biztonsága miatt. A rendőrség védelmét is kérték, úgy, hogy Ludendorffot, ha a városba megy, állandóan feltűnés nélkül detektívek kísérik az útján. A parlamentben is valóságos védőgárdája van, két német néppárti képviselőt pártja kizárólag azzal bízott meg, hogy Ludendorff személye felett őrködjenek a birodalmi gyű­lésen. Hiteles politikai forrásból származó érte­sülés szerint Marx dr. kancellár elhatározta, hogy kormányát minden körülmények kö­­■­zött megalakítja, és, ha a német néppártiak skrupulusokat támasztanának, akkor a cen­trumból és a demokratákból fog kormányt alakítani. Minden valószínűség arra mutat, hogy a Marx-féle kabinet összeállításában teljesen azonos lesz az előbbivel. Ha minden pártban megtörténik hétfőn a döntés, akkor a kormány még hétfőn megalakul és kedden már egy kormánynyilatkozattal elfoglalhatja helyét a birodalmi gyűlésben. Marx kancellárnak az a szándéka, hogy a jóvátételi tervezet végrehajtásához szüksé­ges törvények gyorsított letárgyalása kap­csán mindenesetre felveti a bizalmi kérdést és azt reméli, hogy nemcsak az egyszerű, de a birodalmi gyűlés kétharmad többségét is sikerül megnyernie, amennyiben olyan változások életbeléptetéséről lenne szó, melyek a birodalmi alkotmányba vágnak. Ha Marx kancellárnak ez az akciója siker­rel járna, úgy kormánykörökben biztosan számítanak arra, hogy a jóvátételi tervezet­tel kapcsolatos törvények letárgyalása öt héten belül megtörténik. Beavatott politikai körökben úgy tud­ják, hogy ha a parlament az új kor­mánynak nem szavazná meg a bizalmat, akkor Marx kancellár válaszul fölol­datná a birodalmi gyűlést. 2500 millió lej kárt okozott a bukaresti robbanás Bukarestből jelenti a Világ tudósítója. A vizsgálat megállapította, hogy a buka­resti munícióraktár felrobbanása két és fél milliárd lej kárt okozott az államnak. A hatóságok öt katonát és három segédmun­kást — köztük két osztrák állampolgárt -— gyanús viselkedésük miatt letartóztatásba vettek. Benes ma hosszasan tárgyalt Seipellel és Zimmermann főbiztossal (A Világ bécsi tudósítójától.) Ma reggel ötven percnyi késéssel érkezett meg Rómá­ból Benes cseh külügyminiszter vonata a Délivasúton. Fogadtatására megjelentek a csehszlovák követ, a követség egész sze­mélyzetével, az osztrák külügyminisztérium képviselője és a bécsi olasz követ. Benes dr. feleségének és Masaryk követségi tit­kárnak társaságában szállt ki a vonatból. Megérkezése után a cseh külügyminisz­ter azonnal Seipel dr. kancellárhoz ment, akivel­ egy óráig tartó tanácskozást folyta­tott, melyen részt vett Grünberger dr. kül­ügyminiszter is. A tanácskozás folyamán Benes a kancellárt részletesen tájékoztatta a jugoszláv külügyminiszterrel és az olasz miniszterelnökkel folytatott tárgyalásairól, valamint a középeurópai politikai helyzet­ről. A tárgyalások során azonban sokáig időztek Ausztria aktuális kérdéseinél is, főleg pedig azoknál, amelyek a népszövet­ség ülésezésének júniusi időszakában fog­nak szőnyegre kerülni. Seipel kancellár tájékoztatta Benes dr. külügyminisztert Ausztria legközelebbi ter­veit és kívánságait illetően, amelyek, főleg a népszövetségi ellenőrzés megszüntetésére és Zimmermann dr. népszövetségi főbiztos hivatalos ténykedésének végső terminusára vonatkoznak. A kiszivárgott hírek szerint a cseh külügyminiszter legmesszebbmenő támogatásáról biztosította Seipel kancellárt. A konferencia után Benes dr. a cseh-­ szlovák követségre ment és ugyancsak a mai nap folyamán fogadta Zimmermann dr. népszövetségi főbiztost is, aki az osztrák­­ pénzügyi helyzetről és a népszövetségi el-e­l­lenőrzés kérdéséről tárgyalt vele. * Halálsugár Svájcnak egy csöndes szögletében dolgo­­zik az a Spahlinger dr., aki a szakemberek* nek egy sora szerint, a legjobb úton halad a tuberkulózis legyőzése felé. De Spahlinger* ről kevés szó esik, és néhány hónap előtt történt meg, hogy Spahlinger megakadt kí­sérleteinek során, mert saját vagyonán felül elfogyott a Spahlinger-család egész vagyona is, sőt a család súlyos anyagi nehézségek közé jutott, mert kölcsönöket vett igénybe a kísérletek támogatására. Ennek kapcsán be­széltek egy-két napig a svájci orvosról, de akkor is sokkal kevesebbet, mint most he­tek óta Grindell-Matthews-ről, a halálsugár fölfedezőjéről. Grindell-Matthews egyelőre a gyanús föl­fedezők közé tartozik, mert halálsugarával az angol kormány szakértői előtt kioltott ugyan néhány villamoslámpát a távolból, majd pedig megállított egy kis motorkerék­párt, de a villamoslámpákat Grindell- Matthews gyújtotta meg, mielőtt kioltotta volna, és a motorkerékpárat szintén ő indí­­totta el. Amikor a szakértők folytatni akar­­ták a kísérleteket egy olyan petróleum­motoron, amelyet ők hoznak el, a feltaláló kijelentette, hogy több próbának ezúttal nem kívánja alávetni magát, és repülőgé­pen Párizsba sietett, mivel francia részről kevesebb akadékoskodással és több bőkezű­séggel tárgyaltak a halálsugár megszerzésé­ről. Grindell-Matthews pedig nem tartja túl­ságosan fontosnak, hogy Angolország fegy­vere lesz-e a halálsugár, vagy Francia­­országé ... Franciaországon kívül még két komoly reflektáns van a halálsugárra : állí­tólag Németország és az Egyesült Államok. Két órával az újságírók seregétől fogadott Grindell-Matthews Párizsba érkezése után egy másik repülőgép a francia fővárosba hozta Edwards kapitányt, a feltaláló asszisz­tensét, aki fontos közléseket hozott, hiszen ali­g néhány perccel Grindell-Matthews tá­vozása után érkezett a laboratóriumba az angol léghajózási minisztérium két kikül­döttje egy fontos ajánlattal. Edwards kapi­tányt azután néhány órával később a har­madik repülőgépen követte Londonból Pá­­­­rizsba egy ügyvéd, aki magával hozta az­­ angol bíróság döntését arról, hogy Grindell- t Matthews-nel nem szabad idegen kormá­ - nyokkal tárgyalnia találmányának értékesí­téséről. Talán a gyanakvás magyarázza meg, hogy a Macdonald-kormány csak húzódozva tárgyalt a halálsugár emberével, de meg­lehet az is, hogy a munkáspárt kormányá­ban morális aggályok támadtak, amikor döntenie kellett: milyen áldozatokat hozzon Anglia a halálsugár megszerzéséért és mi­lyen financiális terheket vállaljon a halál­­sugár esetleges tökéletesítéséért. Most azon­ban nincsenek többé ilyen kétségek, mert senki nem veheti rossz néven az angol kor­mánytól, ha nem szeretné, hogy francia kézre jusson a halálsugár titka. Csak éppen fájdalmas az, hogy akkor, amikor a béke­­ pártjai készülnek a kormány átvételére Franciaországban, és amikor a béke pártja vezeti Anglia kormányát, egyszerre fölbuk­kan egy új francia—angol konfliktus­anyag, a halálsugár kérdése által, és négy nagyhatalom indul versenyre a halálsugár megszerzésért. Pedig akkor, ha egy olyan új fölfedezés merül föl, amilyen a halál­sugár, talán csak egy sürgős tennivaló van: kiépíteni egy olyan nemzetközi megegye­zést, amely minden államnak megtiltja a halálsugár fölhasználását katonai célokra. Új energia­forrásokra volna szüksége ma az egész világ gazdasági életének, bővebb, kiadósabb, olcsóbb energia­forrásokra, mint amilyenek a régiek. Azok a remények, ame­lyek Rutherford-nak az atomenergia körül végzett korszakos kutatásaihoz fűződtek, praktikus szempontból még nem váltak valóra, és talán jó ideig nem fognak valóra válni. De vannak más lehetőségek is, min­denekelőtt arra, hogy a szénben felraktáro­zott energia­mennyiség felhasználása a ma még igen nagy veszteségek kiküszöbölésével egyre teljesebben történjék meg, egészen addig, amíg talán egy széndarab fog pótolni tudni egy egész zsák szenet. De az új energia­források feltárása, és az energia­­készletek célszerűbb felhasználása helyett most más probléma foglalkoztatja a köz­véleményt : a halálsugár, amelynek az a hivatása és a rendeltetése,­ hogy egy másod­percnek egy kis töredéke alatt megállítsa és megsemmisítse az energia­termelést. A ha­lálsugár csak a távolból érint egy gépet, és ez a gép megáll, a halálsugár csak a lá-

Next