Világ, 1924. július (15. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-01 / 129. szám

A koronatanúk ,,"A magyar katonák igazán vitézül harcol­tak", — mondja a tábornok úr, akit az egyik napilap megkért, hogy a tizedik for­duló alkalmával visszaemlékezzék, auten­tikusan megvilágítsa a homályban maradt részleteket és méltó páthosszal ünnepeljen. A tábornok úrnak igaza van és még jobban igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy háborús teljesítményeink rendkívüliek vol­tak. A tábornok úr értékes adatokkal tá­masztja alá tanúságtételét és többek kö­zött azt írja, hogy Magyarország népességét meghaladó arányszámban vett részt a világ­háborúban. Hidegen, tárgyilagosan, szak­emberhez illő pontossággal írja le ezt a tábornok úr. Nem fűz hozzá megjegyzése­ket, nem háborodik föl, nem tud elérzéke­­nyedni,­­ és igaza van. A katona legyen kemény, szigorú, a katonának ne ránduljon meg egy arcizma sem, ha a harcvonal felé for­­ul. Érzelmi világa legyen titokzatos. Hajlandóságai kifürkészhetetlenek. Az el­­lágyulás nem méltó a katonához. „A magyar katonák vitézül harcoltak és az arányszámon felül vettek részt a világ­háborúban", — ezt mondja a nagy bűnper egyik koronatanúja. És mindezt egészen ter­mészetesnek találja. A vitézséggel rendben volnánk, a vitézséggel nincs baj. A vitézség a magyar temperamentumból és a magyar fatalizmusból kisarjadt attitűd, amelynek gazdag és regényes múltja van, amelyre iskolákon és könyveken keresztül szuggerál­­ták és nevelték a magyar generációkat. A vi­tézség történelmi hagyaték és valahogy pszichológiailag is közel fekszik a magyar karakterhez. Az arányszámmal azonban már egy kis baj van. Az arányszámot nehezebb motiválni, az arányszámot nem lehet egy­könnyen sem történelmileg, sem lélektani­lag megmagyarázni. Az arányszám sokkalta ominózusabb dolog, nemhogy a világháború­­ elindulásának tizedik fordulóján ünnepi­­ gyertyaként ki lehetne tenni az ablakba. Értsük meg jól: ez az arányszám nem isideg adat, nem könyvelési tétel a világ­háború üzleti főkönyvében. Ez az arány­szám egész világosan annyit jelent, hogy sok ezren, akik meghaltak, sok ezren akiknek csak egy karjuk van, sok ezren, akik nem látnak, enyhén szólva politikai túlbuzgalomnak, politikai gavallé­riának köszönhetik, hogy a világháború közvetlen tanúi lehettek. Nem koronatanúi, akik most, tíz év után, autentikus véleményt mondhatnának a világháborúról : egyszerű, névtelen, szürke kis tanúk. Ez az arányszám annyit jelent, hogy Magyarországon több özvegy, több árva és több nyomorék van, mint amennyi Magyarországnak törvény szerint kijár. Ez az arányszám annyit je­lent, hogy velünk bőkezűbben bántak, rá­adást kaptunk, hogy nekünk nagy-nagy fö­löslegeink vannak a világháború szenvedé­seiből. Most aztán gazdálkodhatunk ezzel a fölösleggel, most aztán eloszthatjuk egy­más között ezt a bőkezű ajándékot. Min­denkire jut alaposan. Jóval az arányszámon felül... A tábornok úr büszke a magyar virtus túlbuzgóságára és nem érzi szükségét, hogy mentegesse azokat, akik túlságos gavallériá­val bántak a magyar temperamentummal és a magyar fatalizmussal. A tábornok úr sze­rint nekünk tehát minden okunk megvolt arra, hogy elpazaroljuk az apákat és a fiú­kat. Ez a háború, nemde, a mi háborúnk volt. Erre a háborúr, régóta türelmetlen­­kedve várt az ország. Ebben a háborúban végre megmutathattuk, hogy mit tudunk. Megmutathattuk, milyen bátran és milyen szépen tudunk meghalni. A hamburg—bag­dadi vasútat ugyan nem mi akartuk, a ten­gerhez vezető út nem nekünk kellett, a szá­razföldi világhatalomra nem mi vívódtunk és nem mi akartunk gyarmatoka sem. De ez a háború a mi háborúnk volt. Egész világ a magyar vitézséget dicsérte. A vörös ördö­geik nevét rémülettel vegyes respektussal emlegették hetedhét országban. Az angol anyák velünk rémítették gyermekeiket, ha nem akartak elaludni. Ez a háború a mi háborúnk volt. Ilyen vitézül harcolni és ilyen bátran meghalni még nem látott nép­ a világ ! És hozzá az arányszámon felül ! "A tábornok urak felvonultak a tizedik fordulón és emlékezéseik olyan tiszteletet gerjesztők és hatásosan méltóságteljesek, mint az aranygallér és a piros lampassz. Büszkén hirdetik, hogy a magyarság meg­tette kötelességét, a magyarság tolongott a sorozási mérce alá, virágot tűzött a kalapja mellé és énekelt, amikor elvitték a világ négy tája felé, hogy harcoljon és meghaljon. Dacosan, büszkén, magyarhoz méltóan és AZ arányszámon jóval felül. .A tábornok urak nyilatkozatainak autenticitását senki sem vonhatja kétségbe és csak nagyon ke­vesen fognak csodálkozni azon, hogy a „ránk kényszerített és önhibánkon kívül elvesztett“ háború tábornokai egy pilla­natra sem vonják kétségbe a saját autenti­­citásukat. A tábornok uraknak igazuk van: vitézségben, erőfeszítésben valóban nem volt hiány. A magyar katona, e sorok írója, e sorok sokezer olvasója, a kávéházi kö­zönség és a szántó-vető a magyar zónákon, valóban nem vesztette el a háborút. Ha a tábornok urak parancsoltak, előrement, ha a tábornok urak parancsolták, hátrált. Ha a tábornok urak érdemrendet kaptak, ők verték meg az ellenséget. Ha a tábornok urakat nyugdíjazták, ők maradtak ott hol­tan, véresen, láb nélkül, kar nélkül. A ma­gyar katona nem vesztette el a háborút, a magyar katona mindenütt ott volt, ahol vér folyt és halálhörgés hallatszott. A magyar katona sohasem kérdezte: miért? Kinek lesz jobb, vagy rosszabb, ha elfoglaljuk a ma­gaslatot, ha megszálljuk a völgyet? A ma­gyar katona meghalt és nem tudta, hogy soknak közüle jogszerűen nem lett volna kötelessége meghalni, mert mások gavallé­riájából halt meg. De most, tíz év után, talán mégsem kellene megbolygatni ezt az utánpótlási hadititkot. Most, tíz év múlva, talán mégsem kellene felvilágosítani az öz­vegyeket és az árvákat arról, hogy a ma­gyar politika túlzott bőkezűségének követ­keztében több magyar katonasír domborul Galíciában, a Karszton és Kisázsiában, mint amennyit a végzet megszabott. A tízéves forduló ünnepén talán mégsem célszerű emlékezetébe idézni ennek az országnak, hogy a világháború alatt korlátlanul ural­kodó magyar államférfiak túllicitálták a végzetet. A tábornok úr lehet jó katona, annak ellenére, hogy a háború elveszett, de talán mégsem észszerű dolog emlékezetébe idézni ennek az országnak, hogy balekje, naiv beugratottja volt azoknak, akik Ham­burgtól Bagdadig nyílegyenes vasúti vona­lat, szárazföldi világhatalmat, tengert és gyarmatot, vagy akár csak magas címeket és szépen csillogó érdemrendeket akartak szerezni a vitézi tornán. Jobb hallgatni, csöndben ünnepelni azoknak, akik mindenre emlékeznek és katonás egyenességgel és a nagy katonákat jellemző naivitással nem tudnak szépíteni, kendőzni a valóságon, amely ezúttal nemcsak stilisztikai túlzásból véres. ÁRA 8000 KORPÁI A Vül* • poUirl­­ogok harcosa. Tiszteli a to­­goznány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az ony­omot­takat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek é­ a bosszúnak. Védelmezi a mankót, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a­z osztályok és fele­keze­tek egyetértését, ráír­ni az egyén áldozatkész­ét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, és erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XV. ÉVFOLT A­ ♦ BUDAPEST, KEDD 1­934 JÚLIUS 1 ♦ 139-IK SZAb 1 Világ Magyarország­i kvárjától és a fokozott ni veszi hiába ajkára a ha­t szolgálja minden betűje. Világ ereje a tiszta meggyőződés , de meg nem hajlíthatják. A Világ­­ok meggyőződését, de hadat Özei mögé rejtőző kalandorságnak és a Világ eszméket, ideálokat, reformtól szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyen. véddmezője az elnyomottaknak : kardja a­­ jobb és tisztább magyar élet gondolata A német nép visszautasítja a háború gondolatát Hoeseh párizsi német nagykövet ma adta át Párizsban a nagykövetek értekezlete elnökének a német kormány válaszát a ka­tonai ellenőrzés ügyében június 28-án kül­dött jegyzékre, továbbá Herriotnak és Mac­­donaldnak június 24-ikei levelére. A több mint hat gépírásos oldalra terjedő jegyzék a német nép hangulatának beható ismertetése után visszautasítja azt a gondo­latot, hogy Németország bármiképpen is képes volna arra, hogy Európában fegyve­rét konfliktust idézzen elő. Kifeje­zettétt megállapítja, hogy a német kormány nem tér el korábbi jegyzékében kifejezett jogi álláspontjától, sőt föntartja ezt a jogi fel­fogását. Hogyha­­mindamellett nem vonja le belőle a gyakorlati következtetéseket, ebben az egész politikai helyzetben időköz­ben beállott változást tartja irányadónak. A jegyzék, miután leszögezi a szövetséges kormányoknak azt a határozott kijelentését, hogy a kívánt általános felül­vizsgálat a szö­vetségesközi katonai ellenőrzés lezárását és a versaillesi szerződés 213-ik cikkelyében előírt eljárásra való áttérést jelenti, a német kormány kész beleegyezni az általános felül­vizsgálatba. A német kormány mindamellett kiköti, hogy az általános felülvizsgálat végrehajtásának módozatai ügyében meg­állapodás jöjjön létre, amely lehetővé teszi az ellenőrzésnek végrehajtását abban a szel­lemben, amelynek a jövőben a nemzetek vi­szonyát irányítania kell, a megbecsülés és a bizalomteljes együttműködés szellemében, mert enélkül elképzelhetetlen, hogy az álla­mok viszonyában igazi megelégedés jöjjön létre. A német kormány kifejezésre juttatja ezek után, hogy az általános felülvizsgálatot minden eszközzel gyorsítsák és kéri, hogy az általános felülvizsgálat számára decem­ber 30-át tűzzék ki végső határidőül. A jegyzék megállapítja, hogy a német kor­mány teljes megértéssel viseltetik azzal a kívánsággal szemben, hogy a nemzetközi helyzetet ne tegye súlyosabbá éppen abban a pillanatban, amikor­ a szakértői tervezet gyors végrehajtására való kilátás némi­képpen remélni engedi, hogy a jóvátételi kérdés végleges szabályozására s ezzel együtt az általános és igazi béke alapjainak lefektetésére módot találnak. A jegyzék a továbbiakban bizonyos szer­vezetek fokozódó tevékenységével foglalko­zik, azonban visszautasítja azt a téves fel­fogást, hogy emiatt Európában újabb fegy­veres konfliktusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi nevelésére alakult szervezetek onnan erednek, hogy a régebbi általános védkötelezettségnek­­nem csupán k­atonai, hanem főként nevelő jellege volt. A jegyzék hangsúlyozza, hogy az általános védkötelezettség a gyakorlatban lényegesen előmozdította az ifjúságnak törvény tiszte­letre és fegyelemre való nevelését s a jelen­kor számos jelenségét éppen e katonai neve­lés hiányára kell visszavezetni. Minden nemzet törekszik arra, hogy egészséges és testben is erős ifjúságot nevel­jen fel. A testedzés terén tapasztalható nagy­­fejlődés, amely más országokban jóval ko­rábban indult m­eg, mint Németországban, arra indította Németországot is, hogy az ifjúságban egyre nagyobb mértékben ápolja a testedzés szellemét. Nem helyes dolog a sport-egyesületeket és torna-egyesületeket Németország katonai készülődéseivel kap­csolatba hozni. A német nép visszautasítja a háború gon­dolatát, és minden politikai tényező egyet­ért abban, hogy a titkos fegyverkezés, amely éppen olyan lehetetlen, amilyen haszontalan és veszedelmes, elvetendő. A birodalmi kor­mány másrészről komolyan fáradozott azon, hogy bizonyos politikai szövetségek lefegyverzését, amely egyesületeket azonban nem szabad a torna- és sport­egyesületek­kel összetéveszteni, kíméletlenül vigyék ke­resztül úgy, hogy e szövetségek komoly felfegyverzéséről többé nem lehet szó. A katonai ellenőrzésre vonatkozó német válaszjegyzéket mindenekelőtt a szövetsé­gesközi katonai bizottsághoz utalják, amely­nek elnöke Foch tábornagy. Ez a bizottság a jegyzéket katonai szempontból vizsgálja meg. Amerika, Olaszomig, Belgium és Franciaország résztvesznek a londoni értekezleten Londonból jelentik: Olaszország, Bel­gium, Franciaország és az Egyesült Álla­mok elfogadták a július 16-án Londonban összeülő­ értekezletre szóló meghívókat. A Temps jelenti Londonból, hogy amint politikai körökben híre jár, a szövetséges­­közi értekezleten Anglia felveti a ruhrvidéki megszállás kérdését, a szakértői terv pénz­ügyi részével való összefüggésben. A konferencia előkészületei különösen a kiküldöttek elszállásolását illetőleg, akik egyébként az angol kormány vendégei lesz­nek, megkezdődtek. Még nem történt dön­tés arra nézve, hogy az értekezlet a külügy­minisztériumban vagy a St.­James-palotá­­ban lesz-e. De Valerát szabadon bocsátják Londonból azt jelentik, hogy a Macdo­­nald-kormány az ír kérdésben újabb jelen­tős lépésre határolta el magját. Eszerint a kormány legközelebb szabadon bocsájtja De Valerát, az ír köztársasági forradalom fejét és azokat a társait, akiket vele együtt ítéltek börtönre. De Valero, miként ismere­tes, már a háború alatt kikötött Írország­ban és ott nacionalista mozgalmat majd per­ig ő volt az írországi fegy­velés go.y'"- Hosszú harcok után De -Vátc­á! -y Sziv és tudvalevő több éri börtönre ítélték. Az angli úgy látszik, most elérkezettnek i­s arra, hogy az ír pacifikáció ér­­ezze és szabadon bocsássa . Áldozati kenyér Künn a mezőkön, Alföld lapos rónáján, most vágnak rendet az emberek és sorra dől a búza az éles kasza sujtása alatt. Péter- Pál az aratás ünnepe, és ez ünnepi napon Schandl Károly földművelésügyi államtitkár Kistelek községben­­ búza áráról szólott a gazdákhoz. Schandl Károly azt vitatta, hogy a búza árának fejlődését a spekuláció be­folyásolja, mert nincsenek és nem lehet.nek­ természetes okai annak, hogy a búza ára métermázsánként ma csupán 14 arany­korona és azt ajánlotta, hogy szövetkezeti gabonaraktárakat állítsanak fel, amikor az­után — megőrizvén a búzát — a spekuláció kénye-kedvének nem lesz kiszolgáltatva a földművelés. A búza ára ma a budapesti tőzsdén 272.500 korona volt, vagyis 3,25 dolár, azaz 1625 aranyfillér. A búzának, egyszer mán állapítsuk ezt meg őszintén, ez volt a nor­mális ára Magyarországon mindaddig, ameddig az árak egész Európában az örö­kös háborús veszedelmek és háborús ké­szülődések miatt nem kezdtek túlontúl föl­felé menni. A nyolcforintos búza volt a ter­melési számítások alapja egészen addig, ameddig az orosz—japán háború fo­tán nem kezdődött meg az a bizonyos gabonaár­­hausse, amely azután 1914 elején a 22 ko­ronás, közvetlenül­­a világháború kitörése­ előtt pár nappal pedig már a 24 koronás búzát eredményezte. Az orosz—japán há­ború kitörése előtt egyenlítődött ki tudva­­levőleg a búzaár a világpiacon : az angol búzaárak ekkor szállottak alá magasságuk­ból az európai piac átlagos színvonaláig, és csupán az orosz termelés megbénulása, ké­sőbb pedig a balkáni háborúkból keletke­zett feszültség eredményezte azután a búza­áraknak azt a megnövekedését, amely az* után a háború alatt még természetesebb és, m­ég legidssabb volt. A nagi háború után a szállítási díjtételeknek megnövekedése is természetszerű hatással volt az európai pia­cok búzaárának kialakulására, és hatással volt erre az is, hogy magában az Egyesült Államokban is megdrágult az élet, és hogy, ott még ebben a­ pillanatban is a békeárak­hoz képest minteg­- 56 százalékos drá­lás mutatkozik. Chicagóban ma 4 dollár 20 cent a búza métermázsája, vagyis 24 száza­lékkal több, mint Kisteleken, amihez tudni kell azt is, hogy az utolsó három hónap­ban az amerikai búzaárak mintegy 15 szá­zalkkal megnövekedtek. Ennek okai abban a politikai és gazdasági harcban keresen­dők, amelyet az amerika­i farmerek folytat­nak és amelynek hatása tudvalevőleg erő­sen jelentkezik az amerikai elnökválasztás küzdelmeiben is. Nincs drágaság , vallja a közgazdasági elméleti tudomány, ha az árak megfelelnek a kereseti viszonyoknak, mert az árak min­dig csak számok és a drágaság ott kezdő­dik, ahol a fogyasztónak nincsen kellő jö­vedelme ahhoz, hogy az életszükségletéhez szükséges terményeket és árukat beszerezze. Az Egyesült Államokban a farmerek való­ban magas búzaárakra törekszenek, mer arra hivatkoznak, hogy az általános drág­lás Amerikában mintegy 56 százalékos dollár béke-vásárlóerejéhez képest és mondják, hogy a búza ehhez az áralaki­hoz képest ma náluk olcsó. Minden gó­sági politikának és minden pénzügyi o­kának arra kell törekednie, hogy a he­­viszonyokat és a termelési viszonyt egyenlítse és hogy olyan áralat idézzen elő, amelyek lehetővé a­gyasztó számára, hogy vásárolja számára, hogy meg is élhessen jogi viszonyok megromlani, a pénz vásárlóerejének más kilengéseket műt.A lengéseiket ki kell e kiegyenlítődésben át mindenkinek, egyformán, fél hoz­áld gazdagodás tökéletes

Next