Világ, 1924. július (15. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
A koronatanúk ,,"A magyar katonák igazán vitézül harcoltak", — mondja a tábornok úr, akit az egyik napilap megkért, hogy a tizedik forduló alkalmával visszaemlékezzék, autentikusan megvilágítsa a homályban maradt részleteket és méltó páthosszal ünnepeljen. A tábornok úrnak igaza van és még jobban igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy háborús teljesítményeink rendkívüliek voltak. A tábornok úr értékes adatokkal támasztja alá tanúságtételét és többek között azt írja, hogy Magyarország népességét meghaladó arányszámban vett részt a világháborúban. Hidegen, tárgyilagosan, szakemberhez illő pontossággal írja le ezt a tábornok úr. Nem fűz hozzá megjegyzéseket, nem háborodik föl, nem tud elérzékenyedni, és igaza van. A katona legyen kemény, szigorú, a katonának ne ránduljon meg egy arcizma sem, ha a harcvonal felé forul. Érzelmi világa legyen titokzatos. Hajlandóságai kifürkészhetetlenek. Az ellágyulás nem méltó a katonához. „A magyar katonák vitézül harcoltak és az arányszámon felül vettek részt a világháborúban", — ezt mondja a nagy bűnper egyik koronatanúja. És mindezt egészen természetesnek találja. A vitézséggel rendben volnánk, a vitézséggel nincs baj. A vitézség a magyar temperamentumból és a magyar fatalizmusból kisarjadt attitűd, amelynek gazdag és regényes múltja van, amelyre iskolákon és könyveken keresztül szuggerálták és nevelték a magyar generációkat. A vitézség történelmi hagyaték és valahogy pszichológiailag is közel fekszik a magyar karakterhez. Az arányszámmal azonban már egy kis baj van. Az arányszámot nehezebb motiválni, az arányszámot nem lehet egykönnyen sem történelmileg, sem lélektanilag megmagyarázni. Az arányszám sokkalta ominózusabb dolog, nemhogy a világháború elindulásának tizedik fordulóján ünnepi gyertyaként ki lehetne tenni az ablakba. Értsük meg jól: ez az arányszám nem isideg adat, nem könyvelési tétel a világháború üzleti főkönyvében. Ez az arányszám egész világosan annyit jelent, hogy sok ezren, akik meghaltak, sok ezren akiknek csak egy karjuk van, sok ezren, akik nem látnak, enyhén szólva politikai túlbuzgalomnak, politikai gavallériának köszönhetik, hogy a világháború közvetlen tanúi lehettek. Nem koronatanúi, akik most, tíz év után, autentikus véleményt mondhatnának a világháborúról : egyszerű, névtelen, szürke kis tanúk. Ez az arányszám annyit jelent, hogy Magyarországon több özvegy, több árva és több nyomorék van, mint amennyi Magyarországnak törvény szerint kijár. Ez az arányszám annyit jelent, hogy velünk bőkezűbben bántak, ráadást kaptunk, hogy nekünk nagy-nagy fölöslegeink vannak a világháború szenvedéseiből. Most aztán gazdálkodhatunk ezzel a fölösleggel, most aztán eloszthatjuk egymás között ezt a bőkezű ajándékot. Mindenkire jut alaposan. Jóval az arányszámon felül... A tábornok úr büszke a magyar virtus túlbuzgóságára és nem érzi szükségét, hogy mentegesse azokat, akik túlságos gavallériával bántak a magyar temperamentummal és a magyar fatalizmussal. A tábornok úr szerint nekünk tehát minden okunk megvolt arra, hogy elpazaroljuk az apákat és a fiúkat. Ez a háború, nemde, a mi háborúnk volt. Erre a háborúr, régóta türelmetlenkedve várt az ország. Ebben a háborúban végre megmutathattuk, hogy mit tudunk. Megmutathattuk, milyen bátran és milyen szépen tudunk meghalni. A hamburg—bagdadi vasútat ugyan nem mi akartuk, a tengerhez vezető út nem nekünk kellett, a szárazföldi világhatalomra nem mi vívódtunk és nem mi akartunk gyarmatoka sem. De ez a háború a mi háborúnk volt. Egész világ a magyar vitézséget dicsérte. A vörös ördögeik nevét rémülettel vegyes respektussal emlegették hetedhét országban. Az angol anyák velünk rémítették gyermekeiket, ha nem akartak elaludni. Ez a háború a mi háborúnk volt. Ilyen vitézül harcolni és ilyen bátran meghalni még nem látott nép a világ ! És hozzá az arányszámon felül ! "A tábornok urak felvonultak a tizedik fordulón és emlékezéseik olyan tiszteletet gerjesztők és hatásosan méltóságteljesek, mint az aranygallér és a piros lampassz. Büszkén hirdetik, hogy a magyarság megtette kötelességét, a magyarság tolongott a sorozási mérce alá, virágot tűzött a kalapja mellé és énekelt, amikor elvitték a világ négy tája felé, hogy harcoljon és meghaljon. Dacosan, büszkén, magyarhoz méltóan és AZ arányszámon jóval felül. .A tábornok urak nyilatkozatainak autenticitását senki sem vonhatja kétségbe és csak nagyon kevesen fognak csodálkozni azon, hogy a „ránk kényszerített és önhibánkon kívül elvesztett“ háború tábornokai egy pillanatra sem vonják kétségbe a saját autenticitásukat. A tábornok uraknak igazuk van: vitézségben, erőfeszítésben valóban nem volt hiány. A magyar katona, e sorok írója, e sorok sokezer olvasója, a kávéházi közönség és a szántó-vető a magyar zónákon, valóban nem vesztette el a háborút. Ha a tábornok urak parancsoltak, előrement, ha a tábornok urak parancsolták, hátrált. Ha a tábornok urak érdemrendet kaptak, ők verték meg az ellenséget. Ha a tábornok urakat nyugdíjazták, ők maradtak ott holtan, véresen, láb nélkül, kar nélkül. A magyar katona nem vesztette el a háborút, a magyar katona mindenütt ott volt, ahol vér folyt és halálhörgés hallatszott. A magyar katona sohasem kérdezte: miért? Kinek lesz jobb, vagy rosszabb, ha elfoglaljuk a magaslatot, ha megszálljuk a völgyet? A magyar katona meghalt és nem tudta, hogy soknak közüle jogszerűen nem lett volna kötelessége meghalni, mert mások gavallériájából halt meg. De most, tíz év után, talán mégsem kellene megbolygatni ezt az utánpótlási hadititkot. Most, tíz év múlva, talán mégsem kellene felvilágosítani az özvegyeket és az árvákat arról, hogy a magyar politika túlzott bőkezűségének következtében több magyar katonasír domborul Galíciában, a Karszton és Kisázsiában, mint amennyit a végzet megszabott. A tízéves forduló ünnepén talán mégsem célszerű emlékezetébe idézni ennek az országnak, hogy a világháború alatt korlátlanul uralkodó magyar államférfiak túllicitálták a végzetet. A tábornok úr lehet jó katona, annak ellenére, hogy a háború elveszett, de talán mégsem észszerű dolog emlékezetébe idézni ennek az országnak, hogy balekje, naiv beugratottja volt azoknak, akik Hamburgtól Bagdadig nyílegyenes vasúti vonalat, szárazföldi világhatalmat, tengert és gyarmatot, vagy akár csak magas címeket és szépen csillogó érdemrendeket akartak szerezni a vitézi tornán. Jobb hallgatni, csöndben ünnepelni azoknak, akik mindenre emlékeznek és katonás egyenességgel és a nagy katonákat jellemző naivitással nem tudnak szépíteni, kendőzni a valóságon, amely ezúttal nemcsak stilisztikai túlzásból véres. ÁRA 8000 KORPÁI A Vül* • poUirlogok harcosa. Tiszteli a togoznány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az onyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek é a bosszúnak. Védelmezi a mankót, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti az osztályok és felekezetek egyetértését, ráírni az egyén áldozatkészét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, és erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XV. ÉVFOLT A ♦ BUDAPEST, KEDD 1934 JÚLIUS 1 ♦ 139-IK SZAb 1 Világ Magyarországi kvárjától és a fokozott ni veszi hiába ajkára a hat szolgálja minden betűje. Világ ereje a tiszta meggyőződés , de meg nem hajlíthatják. A Világok meggyőződését, de hadat Özei mögé rejtőző kalandorságnak és a Világ eszméket, ideálokat, reformtól szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyen. véddmezője az elnyomottaknak : kardja a jobb és tisztább magyar élet gondolata A német nép visszautasítja a háború gondolatát Hoeseh párizsi német nagykövet ma adta át Párizsban a nagykövetek értekezlete elnökének a német kormány válaszát a katonai ellenőrzés ügyében június 28-án küldött jegyzékre, továbbá Herriotnak és Macdonaldnak június 24-ikei levelére. A több mint hat gépírásos oldalra terjedő jegyzék a német nép hangulatának beható ismertetése után visszautasítja azt a gondolatot, hogy Németország bármiképpen is képes volna arra, hogy Európában fegyverét konfliktust idézzen elő. Kifejezettétt megállapítja, hogy a német kormány nem tér el korábbi jegyzékében kifejezett jogi álláspontjától, sőt föntartja ezt a jogi felfogását. Hogyhamindamellett nem vonja le belőle a gyakorlati következtetéseket, ebben az egész politikai helyzetben időközben beállott változást tartja irányadónak. A jegyzék, miután leszögezi a szövetséges kormányoknak azt a határozott kijelentését, hogy a kívánt általános felülvizsgálat a szövetségesközi katonai ellenőrzés lezárását és a versaillesi szerződés 213-ik cikkelyében előírt eljárásra való áttérést jelenti, a német kormány kész beleegyezni az általános felülvizsgálatba. A német kormány mindamellett kiköti, hogy az általános felülvizsgálat végrehajtásának módozatai ügyében megállapodás jöjjön létre, amely lehetővé teszi az ellenőrzésnek végrehajtását abban a szellemben, amelynek a jövőben a nemzetek viszonyát irányítania kell, a megbecsülés és a bizalomteljes együttműködés szellemében, mert enélkül elképzelhetetlen, hogy az államok viszonyában igazi megelégedés jöjjön létre. A német kormány kifejezésre juttatja ezek után, hogy az általános felülvizsgálatot minden eszközzel gyorsítsák és kéri, hogy az általános felülvizsgálat számára december 30-át tűzzék ki végső határidőül. A jegyzék megállapítja, hogy a német kormány teljes megértéssel viseltetik azzal a kívánsággal szemben, hogy a nemzetközi helyzetet ne tegye súlyosabbá éppen abban a pillanatban, amikor a szakértői tervezet gyors végrehajtására való kilátás némiképpen remélni engedi, hogy a jóvátételi kérdés végleges szabályozására s ezzel együtt az általános és igazi béke alapjainak lefektetésére módot találnak. A jegyzék a továbbiakban bizonyos szervezetek fokozódó tevékenységével foglalkozik, azonban visszautasítja azt a téves felfogást, hogy emiatt Európában újabb fegyveres konfliktusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi nevelésére alakult szervezetek onnan erednek, hogy a régebbi általános védkötelezettségneknem csupán katonai, hanem főként nevelő jellege volt. A jegyzék hangsúlyozza, hogy az általános védkötelezettség a gyakorlatban lényegesen előmozdította az ifjúságnak törvény tiszteletre és fegyelemre való nevelését s a jelenkor számos jelenségét éppen e katonai nevelés hiányára kell visszavezetni. Minden nemzet törekszik arra, hogy egészséges és testben is erős ifjúságot neveljen fel. A testedzés terén tapasztalható nagyfejlődés, amely más országokban jóval korábban indult meg, mint Németországban, arra indította Németországot is, hogy az ifjúságban egyre nagyobb mértékben ápolja a testedzés szellemét. Nem helyes dolog a sport-egyesületeket és torna-egyesületeket Németország katonai készülődéseivel kapcsolatba hozni. A német nép visszautasítja a háború gondolatát, és minden politikai tényező egyetért abban, hogy a titkos fegyverkezés, amely éppen olyan lehetetlen, amilyen haszontalan és veszedelmes, elvetendő. A birodalmi kormány másrészről komolyan fáradozott azon, hogy bizonyos politikai szövetségek lefegyverzését, amely egyesületeket azonban nem szabad a torna- és sportegyesületekkel összetéveszteni, kíméletlenül vigyék keresztül úgy, hogy e szövetségek komoly felfegyverzéséről többé nem lehet szó. A katonai ellenőrzésre vonatkozó német válaszjegyzéket mindenekelőtt a szövetségesközi katonai bizottsághoz utalják, amelynek elnöke Foch tábornagy. Ez a bizottság a jegyzéket katonai szempontból vizsgálja meg. Amerika, Olaszomig, Belgium és Franciaország résztvesznek a londoni értekezleten Londonból jelentik: Olaszország, Belgium, Franciaország és az Egyesült Államok elfogadták a július 16-án Londonban összeülő értekezletre szóló meghívókat. A Temps jelenti Londonból, hogy amint politikai körökben híre jár, a szövetségesközi értekezleten Anglia felveti a ruhrvidéki megszállás kérdését, a szakértői terv pénzügyi részével való összefüggésben. A konferencia előkészületei különösen a kiküldöttek elszállásolását illetőleg, akik egyébként az angol kormány vendégei lesznek, megkezdődtek. Még nem történt döntés arra nézve, hogy az értekezlet a külügyminisztériumban vagy a St.James-palotában lesz-e. De Valerát szabadon bocsátják Londonból azt jelentik, hogy a Macdonald-kormány az ír kérdésben újabb jelentős lépésre határolta el magját. Eszerint a kormány legközelebb szabadon bocsájtja De Valerát, az ír köztársasági forradalom fejét és azokat a társait, akiket vele együtt ítéltek börtönre. De Valero, miként ismeretes, már a háború alatt kikötött Írországban és ott nacionalista mozgalmat majd perig ő volt az írországi fegyvelés go.y'"- Hosszú harcok után De -Vátcá! -y Sziv és tudvalevő több éri börtönre ítélték. Az angli úgy látszik, most elérkezettnek is arra, hogy az ír pacifikáció érezze és szabadon bocsássa . Áldozati kenyér Künn a mezőkön, Alföld lapos rónáján, most vágnak rendet az emberek és sorra dől a búza az éles kasza sujtása alatt. Péter- Pál az aratás ünnepe, és ez ünnepi napon Schandl Károly földművelésügyi államtitkár Kistelek községben búza áráról szólott a gazdákhoz. Schandl Károly azt vitatta, hogy a búza árának fejlődését a spekuláció befolyásolja, mert nincsenek és nem lehet.nek természetes okai annak, hogy a búza ára métermázsánként ma csupán 14 aranykorona és azt ajánlotta, hogy szövetkezeti gabonaraktárakat állítsanak fel, amikor azután — megőrizvén a búzát — a spekuláció kénye-kedvének nem lesz kiszolgáltatva a földművelés. A búza ára ma a budapesti tőzsdén 272.500 korona volt, vagyis 3,25 dolár, azaz 1625 aranyfillér. A búzának, egyszer mán állapítsuk ezt meg őszintén, ez volt a normális ára Magyarországon mindaddig, ameddig az árak egész Európában az örökös háborús veszedelmek és háborús készülődések miatt nem kezdtek túlontúl fölfelé menni. A nyolcforintos búza volt a termelési számítások alapja egészen addig, ameddig az orosz—japán háború fotán nem kezdődött meg az a bizonyos gabonaárhausse, amely azután 1914 elején a 22 koronás, közvetlenüla világháború kitörése előtt pár nappal pedig már a 24 koronás búzát eredményezte. Az orosz—japán háború kitörése előtt egyenlítődött ki tudvalevőleg a búzaár a világpiacon : az angol búzaárak ekkor szállottak alá magasságukból az európai piac átlagos színvonaláig, és csupán az orosz termelés megbénulása, később pedig a balkáni háborúkból keletkezett feszültség eredményezte azután a búzaáraknak azt a megnövekedését, amely az* után a háború alatt még természetesebb és, még legidssabb volt. A nagi háború után a szállítási díjtételeknek megnövekedése is természetszerű hatással volt az európai piacok búzaárának kialakulására, és hatással volt erre az is, hogy magában az Egyesült Államokban is megdrágult az élet, és hogy, ott még ebben a pillanatban is a békeárakhoz képest minteg- 56 százalékos drálás mutatkozik. Chicagóban ma 4 dollár 20 cent a búza métermázsája, vagyis 24 százalékkal több, mint Kisteleken, amihez tudni kell azt is, hogy az utolsó három hónapban az amerikai búzaárak mintegy 15 százalkkal megnövekedtek. Ennek okai abban a politikai és gazdasági harcban keresendők, amelyet az amerikai farmerek folytatnak és amelynek hatása tudvalevőleg erősen jelentkezik az amerikai elnökválasztás küzdelmeiben is. Nincs drágaság , vallja a közgazdasági elméleti tudomány, ha az árak megfelelnek a kereseti viszonyoknak, mert az árak mindig csak számok és a drágaság ott kezdődik, ahol a fogyasztónak nincsen kellő jövedelme ahhoz, hogy az életszükségletéhez szükséges terményeket és árukat beszerezze. Az Egyesült Államokban a farmerek valóban magas búzaárakra törekszenek, mer arra hivatkoznak, hogy az általános dráglás Amerikában mintegy 56 százalékos dollár béke-vásárlóerejéhez képest és mondják, hogy a búza ehhez az áralakihoz képest ma náluk olcsó. Minden gósági politikának és minden pénzügyi okának arra kell törekednie, hogy a heviszonyokat és a termelési viszonyt egyenlítse és hogy olyan áralat idézzen elő, amelyek lehetővé agyasztó számára, hogy vásárolja számára, hogy meg is élhessen jogi viszonyok megromlani, a pénz vásárlóerejének más kilengéseket műt.A lengéseiket ki kell e kiegyenlítődésben át mindenkinek, egyformán, fél hozáld gazdagodás tökéletes