Világ, 1924. július (15. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
Kedd A kisebbségi kormányok találkozója Párizs, június 27. (A Világ tudósítójától.) A Macdonald és Herriot által július közepére összehívott londoni konferencia egyik igen érdekes momentuma az lesz, hogy a konferenciára meghívott kormányok egyike sem támaszkodhatik szilárd parlamentáris többségre, és valamennyi kissé ingatag alapon áll. A házigazdának, az angol miniszterelnöknek 192 szavazata van 615 közül az alsóházban, tehát körülbelül az a helyzete, mint Németországban Marx kancelláré, akinek a koalíciója mindössze másfélszáz képviselőtfogr össze a birodalmi gyűlés közel ötszáz tagja közül. Macdonald, aki a londoni konferenciát fogja irányítani, és Marx kancellár, akinek Németország nevében az évek hosszú sorára kell kötelezettségeket vállalnia, egyformán csak a saját parlamentjük harmadrészét képviselik, sőt nem is a teljes harmadrészét: Theunis több mint negyedév előtt már kisebbségben maradt, és a belga kamara leszavazta egy olyan fontos kérdésben, amilyen a francia—belga kereskedelmi szerződés. Ha hosszú kormányválság után végül újból Theunis lett miniszterelnökké, akkor ez azért történt, mert Vandervelde ellenzéken akart maradni a választásokig, és csak a választások után fogja átvenni Theunis helyét, amely már ma is az övé lehetne. Az Herriot kormányában képviselt pártoknak nincsen teljes kétszáz szavazatuk, pedig a francia kamarának 584 tagja van , és a londoni konferencia résztvevői közül csak Mussolini mögött van egy „rocher de bronzé", egy olyan parlamentáris többség, amely az olasz kamara tagjainak több, mint kétharmadát fogja össze ... Sajátságos módon azonban éppen Mussolini akarja szélesebb koalíciós alapra fektetni idáig is eléggé koalíciós jellegű kormányát, és már nem éri be azzal a hat miniszterrel, aki legutóbb elítélte a fascista párt módszereit, hanem szeretné még néhány kisebbségi politikussal megerősíteni kormányát, nyilván nem ok nélkül. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, Amerikában november elején esedékes az elnökválasztás, és teljes bizonyossággal nem lehetne azt mondani, hogy Coolidge lesz majd az Egyesült Államok elnöke, mire végrehajtják a londoni konferencia határozatait. Igazán nem túlzás tehát azt mondani, hogy a londoni konferencián mankóra támaszkodva fognak összegyűlni a kormányok, és fél kezükre béna kormányelnökök gyógyítják majd a beteg Európát. Ez az egyik nehézség, amely miatt nem szabad túlzott optimizmussal mérlegelni a londoni konferencia céljait. És van egy másik súlyos nehézség is. Theunis aláveti magát Anglia és Franciaország minden közös kívánságának, Mussolini ma igazán nem akarja az akadály szerepét vállalni Párizszsal és Londonnal szemben, Marx kancellár őszintén a Dawes-javaslat alapján áll, Macdonald és Herriot jóhiszeműsége iránt nem lehet kétség, de azért a látszólag szinte teljes egyetértés felszíne alatt igen súlyos ellentétek lappanganak. Herriot már megkezdte a ruhrvidéki menekültek hazabocsájtását, és a Ruhr-vidéken hozott francia ítéletek revízióját, valamint megtette az előkészületeket arra, hogy feloldja a Ruhr-vidék gazdasági életét a Comité des Forges javaslatai szerint kiépített hűbériségből. Rideg reálpolitikai alapon a Ruhr-vidék gazdasági felszabadítása a probléma igazán lényeges része, hiszen azok a Ruhr-vidéken elért nagy financiális eredmények, amelyekre olyan önérzetesen hivatkozott kormányzásának vége felé Poincaré, súlyos gazdasági válságba sodorták egész Németországot. Ha nyolc, vagy tíz francia zászlóalj egyelőre még a Ruhr-vidéken marad, a megszállás láthatatlanná tétele mellett, akkor Herriot parlamentáris nehézségek nélkül tudja végrehajtani a Dawes-javaslat előfeltételét: Németország gazdasági és pénzügyi egységének helyreállítását. De ez a megoldás, amelynek határát csak életveszélyes kockázattal léphetné át Herriot, nem jelent igazi megoldást sem Németországnak, sem Angliának. "A Ruhr-vidékre vert gazdasági bilincsek feloldása csak — részletkérdés a német és az angol közvélemény szemével nézve, akármilyen fontos következményekkel jár Németországra nézve ennek a részletkérdésnek a megoldása, és a M. I. C. U. M.szerződések megszüntetése nem válthatja ki a közvéleményből egy töredékét sem annak a hatásnak, amellyel a francia csapatok hazatérése járna. Marx kancellár akkor, amikor az íróasztal mellett oszt és szoroz, jól tudja, hogy a gazdasági megszállás súlyos tehertételének kiküszöböléséhez képest igen csekély gyakorlati jelentősége van annak, ha Degoutte tábornok csapatából nyolc, vagy tíz zászlóalj még a Ruhr-vidék kevéssé exponált pontjain marad addig, amíg a francia politikai helyzet megengedi a teljes katonai kiürítést. Csak éppen Marx kancellár tudja azt is, hogy a Dawes-javaslatban foglalt terhek vállalása a Ruhr-vidék katonai kiürítése nélkül a jobboldal malmára hajtja a vizet, és még inkább megnehezíti a kormány helyzetét. Macdonald közel egy fél esztendeje áll az angol kormány élén, és azóta elég gyakran megmutatta, hogy a realitások embere, tehát most bizonyosan méltányolja, milyen nagy jelentőségű Németországra Herriot ajánlata. De Angliára, vagy inkább az angol miniszterelnök politikájára nézve sokkal kisebb jelentősége van Herriot megoldási tervezetének. Macdonald októberben új választásokat akar kiírni, és most már mindent a választások szempontjából mérlegel. A konzervatív kormány nem tudta megakadályozni a Ruhr-vidék megszállását, a munkáspárt elérte a Ruhr-vidék kiürítését, ez igen jó választási jelszó volna, és ezt a választási jelszót semmiesetre sem pótolhatja egy szakszerű értekezés, amely kifejti, milyen nagy haladás Németországra nézve a gazdasági megszállás feloldása. Macdonald tisztában van azzal, meddig terjed a lehetőségek határa francia kollégájára nézve, és tisztában van azzal, hogy az Herriot által kért rekompenzációk egy részét nem tagadhatja meg , de tisztában van azzal is, hogy az októberi választásokon a Ruhr-kérdésnek most tervezett megoldása nem javítja meg a munkáspárt esélyeit, mert a polgári pártok majd felsorolják az angol kormán által hozott áldozatokat, és leszögezik azt, hogy a francia csapatok az áldozatok ellenére is még a Ruhr-vidéken állanak. Nem lehet csodálni tehát, ha az angol mi...,.eretnök is kissé rezerváltan néz a londoni konferencia elé. (f. fr) VILÁG Az olasz király undorító bűnnek mondta Matteotti meggyilkolását a Mussolini-kormány — fascisták nélkül Róma, június 30. (A Világ kiküldött munkatársától.) Régi parlamentáris szokás az Olaszországban, hogy amikor a szenátus és a kamara elnöksége átadta a királynak a két kamarának a trónbeszédre küldött felirati válaszát, a király akkor még rövid beszédben nyilatkozott a válasz-feliratról. Ezt a parlamenti szokást Zanardelli miniszterelnök szüntette meg, amikor II. Umberto király a monzai merénylet folytán meghalt és helyét III. Viktor Emánuel foglalta el. Ma azután — Mussolini javaslatára — felújhodott a királyi beszédnek ez a formája. III. Viktor Emánuel király először mondott ilyen válaszbeszédet és beszédében a nemzeti egység gondolatát hirdette az országban. A király rettenetes bűnnek mondotta Matteotti meggyilkolását, amely — úgymond — felkeltette benne az undort és hangsúlyozta, hogy éppen ezekben az időkben legsürgősebb és a legfontosabb, hogy a kormány és a parlament egybehangzó működése fejezze ki az olasz nép lelkiismeretét. A Quirinál előtt ma szokatlanul nagy és hatalmas tömeg állott, amikor a szenátus és a képviselőház küldötteinek autói megérkeztek a királyi palota elé. Mussolini is autón érkezett és a tömeg lelkesen megervivázta. Az ünnepélyes kihallgatás a trónteremben folyt le és a szertartáson az udvari főméltóságokon kívül jelen voltak a kormány összes tagjai is Mussolini vezetésével. Tittoni, a szenátus elnöke, néhány rövid szó kíséretében adta át a feliratot, azután Rocco, a képviselőház elnöke mondott néhány szót, amire a király láthatólag megindultan olvasta fel papírlapról válaszát. A királyi nyilatkozat A királyi trónbeszéd szövege a következő volt : — Az az üzenet, amelyet önök a szenátus és a kamara, a parlament két tényezője részéről átnyújtottak nekem, beigazolja annak a szándéknak és lelkületnek egyöntetűségét, amellyel a két kamara a részemről munkájukul kitűzött feladatot fogadta. Ki kell fejeznem megelégedettségemet és örömteljes köszönetemet azért, hogy a királyság szenátusa és a képviselői kamara oly őszinte gondolattal és összhangzatos érzéssel akarják megerősíteni a győzelem minden tényezőjét, amely a haza jövőjének megrendíthetetlen biztosítéka. Bizonyos vagyok abban, hogy elesett testvéreink emléke minden olaszt egyetértésre fog lelkesíteni. S ez az egyetértés a hősök áldozatát azzal a dicsőséggel övezi körül, hogy nem hiába áldozták fel magukat egy olyan ország nagyságáért és haladásáért, amely méltó a legjobb és a legkimagaslóbb sorsra. Ez a szó — egyetértés —, amelyet most hangoztatok, kifejezi a nép lelkiismeretének egybehangzó törekvését. Ma, amidőn egy rettenetes bűn fölkeltette az undort bennem, kormányomban s a parlament két házában, szükségesebb, mint eddig bármikor, hogy a két kamara példáját adja a nemzet előtt a bölcsességnek és a kiengesztelésnek. Ma, amidőn egy rettenetes bűn arra késztette kormányomat, hogy felajánlja lemondását, szükségesebb, mint valaha, hogy a parlament két háza példát mutasson a nemzetnek a bölcsességben és engesztelésben. Az olasz nép forrón kívánja, hogy nagy energiai értékekben fejeződjenek ki, a munka nyugalmában, amely mindig a legtökéletesebb fejlődést rejti magában, az egység érzetében, a fegyelemnek és az állami szervezetnek megerősödésében, a rendes nemzeti élet kereteiben. A két kamara bizonyára a jövőben is együtt fog működni a tevékenység bölcsességével és a felelősség teljes tudatában, közös törekvéseik befejezéséért. hl Asszonyok Tüköréből Irta: Móra Ferenc Abban az időben, mikor Hóbiárt basa volt a polgármester Szegeden, két igen nagyeszű ember élt a városban. Természetesen papucsosmester volt mindkettő, csakhogy az egyik a törököknek csinálta a papucsot, a másik a magyaroknak. A törököt hívták Ali Patlidzsánnak, a magyart hívták Pali Pál Istvánnak. Azt mondani se kell, hogy Ali Patlidzsán a magyar menyecskéknek szabta a papucsot, Pali Pál István pedig a török kadináknak. Mert az mindig úgy volt, hogy minden rendes nemzetnek a maga divatja volt a legszebb, de azért a másét hordta. A közös művészet azonban nem tette egymás ellenségévé a két mestert sőt inkább az tette őket igaz szívű barátokká és egymás magasztalóivá. Mert minél kiválóbb embernek ismeri el az ember a barátját, annál nagyobb a becsülete önmaga előtt. — Büszke vagyok rá, hogy abban a városban tette le Allah a kenyeremet, ahol olyan papucsos él, aki méltó volna rá, hogy minden bári lábáról ő vegyen mértéket — est szokta mondani Al Patlidzsán, aki már akkor is tudta hogy szép beszéd ülik ahhoz, akit a mezítelen lábak felruházójának választott ki a gondviselés. Amely nyájaskodásra a magyar mester így szokta visszacirógatni igazhitű muzulmán szaktársát : — De bizony te vagy az a mester, atyámfia, hogy én ha arkangyal volnék is, csak a te tőled mívelt papucsban járnék. Azért nem értem én azt a sok szelekótya fehérnépet a ti fertálytokban, hogy mért köti az rá magát az ilyen magamfajta csiszliknek a kezemunkájára, mikor a tiedben is járhatna ! — Vak veti világtalannak, — heherészekt a török. — Hát a ti habókos asszonyaitok mért jönnek énhozzám, mikor te vagy az, akit a próféta maga tanított ki a szabókés használatára ? — Hja, hosszú haj, rövid ész ! — kacsintott Pali Pál István, aki olyan szép kopasz fejet hordott a válla közt, mint egy sütnivaló tök Szentandrás-nap után. — Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt — bólintott elégedetten a török, akinek olyan szép hosszú szakálla volt, hogy munkaközben hátra kellett neki vetni a vállán, különben elégetett volna és beleragadt volna a csirizes tálba. Az asszonyállatok oktalansága volt az eszmecserék állandó tárgya és ezek az eszmecserék vagy a várbeli katonában folytak le, vagy a palánki görög kocsmájában, vagy csibukozás, vagy ürmös kóstolgatás közben. Az pedig egyformán tilalmas művelkedés volt mind a kettő. A basa minden héten kidoboltatta a dellát-t, hogy aki igazhitű férfiút bol- italon ér, annak izzasztó mogyoró hájjal keneti meg a meztelen talpát, aki jámbor kereszténynek pedig pipacsutora találtatott az agyarán, azt Móra Balázs, a magyarok tarka Grd-ja kapatta le a tíz körméről. (Azt is érdemes meghallgatni, hogy miképpen lett a mészáros-céh atyamesteréssel „tarka biró“, De ez már a Férfiak Tükörébe tartozó szép história lesz.) Ezért aztán azt mondta egyszer Pali Pál István Ali Patlidzsánnak: — Hallod-e, török testvér, sajnálnálak ám én téged, ha egyszer három hétig a talpadat kellene borogatnod szamárszemöldöke fű levelével és én addig nem okosodhatnék az ékes beszéded tül. — Bizony, atyámfia, az én szivem félholdja is elhalványodna, ha egyszer a ti pokolra való bírálok oda méretné neked az igazságot, ahol leggömbölyübb vagy és én holdtöltétől holdfogytáig nem sütkérezhetnék elméd fényességeiben. • Azt mondom én, ne szerencsétlenísedjünk mink ennyi szájtátó nép közt, hanem tisztelj meg engem holnap délben egy kis hirtelenhamarjára az én hajlékomban, a Látván uccában. Legalább közelrül megláthatod, milyen ez az asszonyi állat, akiről a Markail próféta azt mondja, hogy zsíros zacskóba kötötte az eszét, oszt a macska mögötte. — No azért nekem se kell a más portájára menni — legyintett a török — mert erről én is tudok egy-két szúrát. — De ha tökéletlen is az asszonyi állat, főzni* sütni úgy tudom, hogy olyat nem eszik a római császár a saját nevenapján se. — Jaj, testvér, csakhogy én gyönge gyomrú ember vagyok, — tapogatta a szakálla alatt a gyomrát a török. Aztán a próféta is tiltja nekünk azt a förtelmes állatot, akit ti is csak úgy hívtok, hogy „disznó". — Tiszteltetem a prófétátokat — kavarodott föl egy kicsit az önérzete a latván-uccai papucsosnak. — De a görlicemadarat nem tiltja tán a Szent Mahamend? Mert avval akarnék kellemeskedni a gönge gyomrodnak". A török azt mondta rá, hogy már azt vállalja s azzal szíves búcsút vettek egymástól, megállapodván abban, hogy majd karlócai mellett döntik el, sárkánykígyóból lett-e az asszony, vagy hogy asszonyból lesz a sárkánykígyó. Ali papucsos fölkattyogott a várba, Pali papucsos pedig hazadöcögött a Látván uccába és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy másnap délre meg kell sütni azt a két bús gerlncét, amelyik a pitvarajtó fölött kukkurázik. Még pedig az egyiket mazsolaszőlővel megspékelve, mert a töröknek arra csúszik a bor, a másiktól pedig nem kímélve a törökborsot, mert az úgy kíván- kozik a magyar gyomorba. — Mán pedig nekem se így, se úgy nem köll, — rángatta panyókára a vállát a mesterné. — Te neked? Hát ki kérdezte azt, hogy mi köll le neked? — Ü úgy? — tette a kezét csípőre az asszony Hát én tán éhen tátogjak addig, míg kei föléteti a házat azzal a nagybélű pogánnyal? Mussolini új megbízatása Amiként a királyi trónbeszéd bejelentate, a Mussolini-kormány beadta lemondását és a király elfogadta azt A kormány lemondása folytán a király újból Mussolinit bízta meg a kabinetalakítással, aki régi miniszterei közül hármat nem tartott meg és azokat újakkal helyettesítette. Gentile közoktatási, Corbino közmunkaügyi és Carnazza 192 földművelési miniszterek au Hiányból sok a Mussolini felhiozto régi hívei'' akiknek szerte az ellenzék ehszenvesebb volt és akik hozzájárt, fascizmus kompromittálásához is. Gentile közoktatási miniszter nem tartozi ezek közé és az ő emondása azt jelenti, hogy a Matteotti-ügy után a bolognai egyetem filozófiai tanára nem óhajtja folytatni politikai tevékenységét, fele néhány pedagógiai és filozófiai tanulmánnyal tűnt fel és egyike volt azoknak a tudósoknak, akik a háború alatt erős propagandtevékenységet fejtettek ki. Amikor a Mussolini-kormány uralomra került, Mussolinintile-t kérte föl a közoktatási tárca válla , s hogy ő hajtsa végre az olasz középiskonformját. Gentile törekvései nem mindem vezettek eredményre és különösen az egyházi oktatás kérdésében voltak ellentétei magával Mussolinival, aki ezen a téren engedményeket óhajtott tenni a Vatikánnak. Amikor Matteotti meggyilkolása nyilvánosságra került, Gentile ming márt bejelentette lemondását és azóta már nem is tekintette magát aktív miniszternek. Utódának Caza szenátort neveztette ki Mussolini, aki a szenátus régi tagjai közül való és aki Giolitti idején már szerepet vitt az olasz politikában. Corbino és Carnazza már a Matteotti-ügy áldozatai. Carnazza volt az olasz politikusok közül az, aki magában a kabinetben a legszélsőbb fascista politikát csinálta. Mialatt a Matteotti-ügyben az első vádak csak Finzi belügyi államtitkárig értek el, addig később kiderült, hogy Carnazza szereplése ez ügyben sokkal súlyosabb. Carnazza-ról megállapították, hogy a Corriere Italiano alapításához szükséges pénzeket Rossi sajtófőnökkel együtt ő szerezte meg genovai vállalkozóktól és hogy a Corriere Italiano tulajdonképpen Carnazza és Filippeli együttes tulajdona volt. -A vizsgálat kiderítette, hogy Filippeli és Carnazza a gyilkosság után még kétízben egy Ráma-környéki kis vendéglőben titkosan találkoztak és hogy Carnazza Filippelinek szökéséhez egymillió lírát bocsájtott rendelkezésére. A vádak szerint Carnazza és Corbino érdekelve voltak a körül a szerződés körül is, amelyet a Sinclairtársasággal akart kötni a kormány a petróleum-monopólium tárgyában. Carnazza és Corbino Finzivel együtt külön diktál... át alkottak fascista pártban, és a kormányból való távozásukat elsősorban maguk a fa‘■'isták mély'ke!?' ' is követelték. * Az új földművelési miniszter De Nava Luigi lett, aki már több ízben volt tagja az olasz kormánynak és aki a különböző Giolitti-kormányokban számos miniszteri tárcát töltött be. Nava, a liberális olasz agrárpolitikusok egyik vezetője, aki a fascista uralom óta azonban alig vett részt az olasz politikai életben. A közmunkaügyi tárcát Sarrocchi képviselő vette át, aki azok közül a képviselők közül való, akiket a régi liberális pártok tagjai közül vett fel Mussolini az úgynevezett nacionalista listára. Miután Federzoni gyarmatügyi minisztert tudvalevőleg már néhány nappal ezelőtt belügyminiszternek, nevezték ki, a gyarmatügyi miniszterséget Lancia di Scalea